2012 - 6 - TippNet

A kutya, akinap akart lenniVolt egyszer egy kiskutya, akit Zöldikénekhívtak. Úgy vélte, ő a legokosabb kutya a világon.Csak gondolkozott, gondolkozott, és anapot nézte. Amíg fel nem nőtt, állandóan anapot nézte. És aztán is folyton a napot nézte,és belefeledkezett gondolataiba.A többi kutya sehogy sem értette a dolgot.– Miért nézed mindig a napot? – kérdeztéktőle.– Én akarok a nap lenni – válaszolta Zöldike.– Miért ne lehetnék én a nap, ő meg akutya?– A nap jó mindnyájunkhoz – mondtaegy öreg kutya. – Igazságos, kedves, és valamennyiünkreragyog. Hogyan is lehetnélte a nap? Még azt sem tudod, hogyan kellragyogni!– Jobban tudok ragyogni, mint ő – mondtaZöldike –, és én akarok a nap lenni. – Azzalfelnézett a napra, és így szólt: – Hallaszengem, nap? Gyere le, legyél te kutya, és énleszek a nap!Alkonyodott, s a nap egyre lejjebb ereszkedettaz égen. Aranyló vörös fénnyel ragyogotta föld valamennyi teremtményére. Ígyszólt:– Hallak téged, Zöldike. Mit akarsz hát?– Azt akarom, hogy kutya légy helyettem.– De napnak is lenni kell, aki a földre ragyog!– Azt hiszed, te olyan nagyszerű és hatalmasvagy? – kérdezte Zöldike mérgesen. – Tevagy a legbutább nap, akit valaha láttam!– Figyelj rám, Zöldike barátom – mondta anap. – Mindegyikünknek megvan a kötelessége.Az enyém, hogy ragyogjak a földre. És éntermészetemnél fogva nap vagyok. Te természetednélfogva kutya vagy, és az a kötelességed,hogy a tőled telhető legjobb kutya légy.Ha mindketten teljesítjük a kötelességünket,akkor mindketten boldogok leszünk.– Ezt én mind tudom – mondta a kutya.– Természetesen valakinek ragyognia kell aföldre. És ezt én tudom a legjobban csinálni.Így hát én akarok a nap lenni.A nap egy darabig hallgatott; mélyen elgondolkozott.Végül így szólt:– Jól van. Mostantól fogva te lehetsz a nap,és én kutya leszek helyetted.Így hát Zöldike lett a nap. Tette a dolgát:fényesen ragyogott. Azt is elhatározta, hogyigazságot tesz a földön. Ezért, ha úgy gondolta,hogy el kell pusztítani valakit vagy valamit,vadul és kegyetlenül tűzött rá. Sok embertöltek meg vad sugarai, de Zöldike elégedettvolt, mert a földön elpusztította a gonoszt, abetegségeket és a járványt.Az emberek azonban sehogy sem értettéka dolgot. A kutyanap továbbra is serényenvégezte munkáját, szigorúan és fényesen ragyogott.S nemsokára mindenkinek melegelett. Ember, állat lyukakat ásott, oda menekülta nap forró sugarai elől. Néhányan elmenteka királyhoz, és így szóltak:– Bajban vagyunk. Mióta a kutya lett anap, a világ túlságosan forró, és lyukakbankell laknunk, mint a hangyáknak.– Nekem is – mondta a király, s a kutyanaptólfélve rohant is vissza az odújába.Ekkor az emberek és az állatok felkerestéka régi nap-kutyát, aki azelőtt ragyogott rájuk.– Te vagy a hibás! – kiáltoztak haragosan.– Hagytad, hogy a kutya elfoglalja helyedet,s nem teljesíted kötelességedet! A kutyanapolyan hevesen tűz, hogy sokan közülünkmeghaltak, s a többiek hangya módjára élnek!– De hiszen én úgy látom, rendben menneka dolgok, vagy nem? – kérdezet a napkutya.– Lehet, hogy te úgy látod, rendben menneka dolgok – szólalt meg egy öreg kutya. Adolgok csendben mennek, de nem rendben.Valamennyien félelemben élünk. Életünktúlságosan szigorú és zord. Félünk a kutyanaptól,és odúkba rejtőzködünk. Senki semmosolyog többé.– Legyetek türelemmel – mondta a napkutya.– A boldogság attól függ, hogyan gondolkozunk.A természet mindent elrendez.Higgyétek el, barátaim, minden jó, ha jó avége. Nézzetek csak fel az égre, és meglátjátok,mi történt.Felnéztek, s látták, hogy egy nagy, sűrű felhő– amilyen nagyot és sűrűt még sohasemláttak – a föld és a kutya-nap közé kúszott, sígy az nem tudott többé vadul ragyogni.– Hol vagy, nap? Gyere vissza! Ismét naplehetsz, mint azelőtt; én most felhő akaroklenni!…Thaiföldi mese(Szabó Csaba fordítása)16Kalmár Bernadet2. osztály,PalicsGyuranik Izabella2. osztály,Szent Száva iskola,Nagykikinda17