2012 - 6 - TippNet

Isten a trónján ült, és hét szót kiáltottaz égen át. Akkor megjelent a szivárványhét színe, és hét ívben ragyogott föl atrónja körül. Az angyalok csodálták ahatalmasan ragyogó fényt. Rafael arkangyalazt kérdezte: „Szőjünk egy palástotaz Atyaistennek ebből a hét színből?”– Gábriel arkangyal azt válaszolta: „Talánegy új égi terem lesz belőle.” Oriphielígy vélekedett: „Hét lépcsőfok lehet atrónhoz.” Mihály arkangyal hallgatott ésvárt, hátha jelt ad Isten az angyaloknak,hogy mi a teendő. Akkor valami csodálatosdolog történt. A szivárvány mögöttfélrehúztak egy felhőfüggönyt a tűzangyalok.Tágas égi terem tűnt föl, ezt mégsohasem látták az angyalok. Ebben a terembenfinom kis felhőcskéken ezernyilélek aludt, megszámlálhatatlanul sok,mint égen a csillag. És Isten így szólt azangyalokhoz: „Ezek itt alvó emberi lelkek,8A teremtés első napjaakartok segíteni, egy középső világotteremteni ezeknek a lelkeknek, hogy felébredhessenek,és életük lehessen?” Azösszes angyal ujjongott: „Igen, akarunk!”A tűzangyalok visszaeresztették a felhőfüggönyt,és megnyitották az égi kaput.Kívül hideg és sötét volt, sivárság és üresség.Ekkor Isten kiáltott, hangja az egészvilágot betöltötte: „Legyen fény!”Akkor világosodni kezdett, fényesedniés szikrázni! A sötétség eltűnt a mélyben,és a tűzangyalok a ruhájukról lángokkalborítottak be mindent, hogy meleg legyenaz új világban. Minden pezsgett,hatalmasan ragyogott és szikrázott, majdolyan mennydörgés morajlott fel, hogy amélyben a gonosz szellemek egy kupacbatolultak össze. De odafönt a teremtéselső napjának fénye ezer napocskakéntragyogott az angyalok szemében.Jakob StreitKatancsity Márk1. osztályHogyan lett a nap az égen?A réges-régi időkbenmég nem volt nap; azégen nem világított, csaka hold a csillagokkal. Deember sem élt még a földön;csupán állatok és madarakéltek, és ezek sokkalnagyobbak voltak, mintmanapság.Egyszer Dinevan, azemu és Brelga, a daru sétálnimentek a tágas síkságon.Séta közben valaminösszekoccantak; szó szótkövetett, s végül is összeverekedtek.Brelga dühébenodarohant Dinevanfészkéhez, kikapott belőleegy szép, nagy tojást, ésteljes erejéből fölhajítottaaz égre. Ott a tojás egyrakás tűzifára pottyant, ésLászló Laura, 2. osztály, József Attila iskola, Újvidékösszetörött. Sárgája végigfolyta farakáson; a fa meggyulladttőle, szép sárgalángra kapott, s olyanheves tűz támadt, hogyfénye az egész világot beragyogta.Akik a világon éltek, aztsem tudták, hová legyenekámulatukban. Hiszenaddig egyebet sem láttak,mint enyhe derengést;most aztán majdhogybele nem vakultak a nagyfényességbe.Lakott az égen egy jóságosszellem; annak nagyonmegtetszett a világ,mert valóban gyönyörűszép volt ebben a pompásvilágosságban. Azt gondoltamagában: bizony jóvolna mindennap ilyen tüzetgyújtani. S meg is tesziazóta mindennap. Éjszakánkéntszétküldi szolgálószellemeit: fát szednek,máglyába rakják, aztán,mikor már kész a máglya,elküldi a hajnalcsillagot.Az adja hírül a földön azembereknek, hogy nemsokárameggyújtják amáglyát.(Ausztráliai népmese)9