felmerül a feledésből az a nagy alapelv, melyet a tragikus Mocsáry Lajos,az egyéni és nemzetiségi <strong>sz</strong>abadság e megnemértett héro<strong>sz</strong>a hangoztatott:a magyaror<strong>sz</strong>ági nemzetiségek egyéni és nemzeti <strong>sz</strong>abadsága egyben közeledéstjelent a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édokhoz, hi<strong>sz</strong>en ha ezek látják, hogy testvéreikitt jól és <strong>sz</strong>abadon élnek, má<strong>sk</strong>ént gondolnak már eleve <strong>Magyar</strong>or<strong>sz</strong>ágra.Mocsáry Lajos , is az o<strong>sz</strong>thatatlan magyar integritás alapján állott, miközbena <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>éd nemzetek felemelték igényeiket, hogy magyaror<strong>sz</strong>ági rokonaikkalkikerekítsék nemzeti állagukat.A magyaror<strong>sz</strong>ági népek és a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>éd államok közti e kapcsolat különbenmegfordítható is volna: de az ottani magyarok már eleve „államnépnek",le<strong>sz</strong>akított többségnek és nem kisebbségnek érzik magukat,aminthogy vi<strong>sz</strong>ont a magyaror<strong>sz</strong>ági népek is az államnép rangjáról kezelika kérdéseket, — államnépek a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>éd rokonsághoz való vonzalmuk<strong>sz</strong>erint... Szubordinációról tehát itt <strong>sz</strong>ó sem lehet, <strong>sz</strong>ó sincs, a modernnemzeti e<strong>sz</strong>me csak egyenrangú nemzeteket ismer s éppen azáltal ve<strong>sz</strong>ítfe<strong>sz</strong>ültségéből, ha a legteljesebb <strong>sz</strong>abadság és érvényesülés légkörébenkifejlődés felé növekedhetik. A nemzeti e<strong>sz</strong>me p<strong>sz</strong>ichózisához hozzátartozikaz ellentét, a fe<strong>sz</strong>ültség, a küzdelem, — rögtön értelmét ve<strong>sz</strong>tiazonban, ha követelményei megvalósultak.Az 1868 : XLIV. törvény létrehozói valami ilyesfélére gondolhattak.Mivel pedig a jelenlegi helyzetben nem lehet <strong>sz</strong>ó a nemzetiség kollektívértelmezéséről, hogy az ellentéteket csökkentsük, vis<strong>sz</strong>a kell fordulnunka hajdani individuali<strong>sz</strong>tikus megoldás felé. Hi<strong>sz</strong>en az emberiség manapságúgy sincsen túlságos bővében az egyéni <strong>sz</strong>abadság, az egyéni elv követelményeinek... Az egyéni elv, a nemzetiségi <strong>sz</strong>abadság gondolata így is nagyés konkrét igényeket hordoz <strong>sz</strong>ívén. Semmi másról nincs itt <strong>sz</strong>ó, mint hogyélethez segítsük a mai vi<strong>sz</strong>onyok és lehetőségek között azt az 1868 : XLIV.törvényt, mely az egyéni <strong>sz</strong>abadságjogok alapján rendezi a nemzetiségikérdést. Nem végső e<strong>sz</strong>mény és cél ma már, a nagy kollektív nemzetiségicsoportosulások között, ez a törvény, de a fejlődés útjelzője lehet. Tartalmaa polgári <strong>sz</strong>abadság. A magyar törvények uralmát vallja, de ezeken belülteljes módot ád a nemzetiségi rétegek, a nemzetiségi nyelvek közigazgatási,közoktatási és társulati érvényesítésére, a nemzetiségek társulati <strong>sz</strong>ervezkedésére.Akik a nemzetiségi és középeurópai kérdésen gondolkoznak,azoknak arra kell törekedniök, hogy minél jobban megértessék a magyartársadalommal e törvény <strong>sz</strong>ellemét. A nemzetiség termé<strong>sz</strong>eti és emberitulajdonság, elemi jog, -— ez legyen az egyik alapelv. A másik: a nemzetekközti vi<strong>sz</strong>onylatokban többé nem lehet <strong>sz</strong>ó <strong>sz</strong>upremáciáról, egyenlőtlenségről,hatalmi és uralmi elvről. Mindez pedig a konkrét vi<strong>sz</strong>onyokközt is a <strong>sz</strong>abadság és emberiesség érvényesítését jelentheti.Az 1868 : XLIV. törvény különben folytatása 1848 <strong>sz</strong>ellemének. 1848a kezdete a nemzetiségek el<strong>sz</strong>akadási törekvéseinek, ám ugyanekkor magábanrejti a <strong>sz</strong>abadság és emberiesség alapján történő közeledés lehetőségeitis. A kérdés egy<strong>sz</strong>erűen e<strong>sz</strong>mei és emberi: itt különböző termé<strong>sz</strong>eti (nemzetiségi)tulajdonságokkal rendelkező emberek együttműködéséről volna<strong>sz</strong>ó. A magyar 1848, a magyar reformkor tartalma különben is a polgári<strong>sz</strong>abadság. A reformkor a magyar kérdést állami értelemben gondoltamegoldhatónak s a kor terminológiájában állam egyet jelentett nemzettel;így tartotta ezt Kossuth Lajos is. A reformkor <strong>sz</strong>erint pedig a magyarkérdés lényege a <strong>sz</strong>abadság és a jog. A magyarság létének és törekvéseinekekkor magas e<strong>sz</strong>mei tartalmat tulajdonított: a <strong>sz</strong>abadság és a polgári jogokmegvalósítását. A magyaror<strong>sz</strong>ági nemzetiségek vi<strong>sz</strong>ont a terjedő magyarosításellenében a reakciónál találtak <strong>sz</strong>övetséget, holott tevékenységüktartalma — a népiesség — valóban demokratikus volt. A probléma ma
is a régi, amin ös<strong>sz</strong>eütköztek 1848 ellentétei: a nemzetiség önmagábanmit sem ér, ha nem segítik nagy emberi ideák ; a megoldás felé vezető útpedig a kölcsönös jóakarat és egyéni <strong>sz</strong>abadság útjelzőin halad kere<strong>sz</strong>tül:ne az uralom elve vezessen, hanem hogy e nagy emberi kérdésben termé<strong>sz</strong>etjogiértelemben egyenlő mértékkel mérjünk mindenkinek. Azegyéniség, az ember megbecsülése, az emberben rejlő termé<strong>sz</strong>eti elemekés tulajdonságok méltánylása tehát kezdete a nemzetiségi kérdés megoldásánakis.GOGOLÁK LAJOSA NÉMET SZELLEM ŰTJA ROMÁNIÁBANEGY NAGYON CÉLTUDATOS, meré<strong>sz</strong> és következetes propagandaeredményeként Romániát félév<strong>sz</strong>ázad óta latin kultúrájúor<strong>sz</strong>ágnak ismerik. A francia kultúra kizárólagosságát mindenKelet-Európában utazó idegen Románia legsajátosabb ismertetőjelénektekintette s az első világháború után senki sem csodálkozott azon, ha arohamosan városiasodó Bukarest utcáin sok<strong>sz</strong>or hallott francia be<strong>sz</strong>édet.Az antant segítségével megnagyobbodott Románia minden téren hódolta nyugati <strong>sz</strong>ellemnek, művelt ember nem lehetett meg francia vagy angolnyelvtudás nélkül s alig mult el hét, hogy Bukarest <strong>sz</strong>ínpadain, előadótermeibenvagy <strong>sz</strong>alonjaiban ne ünnepeltek volna valami nyugati <strong>sz</strong>elleminagyságot. A tájékozatlan idegent el is kápráztatta ez a minden téren megnyilvánuló,egyetemleges franciá<strong>sk</strong>odó hangulat, de a beavatottak tudták,hogy a kifelé fordított kép korántsem hű s a mélyben más, hatalmas erőmunkálkodik : a hagyomány ereje.Kelet-Európában a politikai érdek nem mindig haladt párhuzamosana külföldről jövő kulturális áramlatokkal s Románia esetében is az történt,hogy az ortodox egyházban megtestesülő ónacionalista élet<strong>sz</strong>emlélet irtózvafordult el a hangos, lármás nyugati világtól s a maga területeit makacsulelzárta a külvilág, a hivatalos tényezők és a politikai divat elől. ígylassú, é<strong>sz</strong>revétlen hasadás állt be s a kissé frivol, franciá<strong>sk</strong>odó <strong>sz</strong>ellemi éspolitikai irányzattal <strong>sz</strong>emben mereven és enge<strong>sz</strong>telhetetlenül ott álltak ahagyományti<strong>sz</strong>telő, katolikusellenes és mi<strong>sz</strong>ticizmusra hajló ortodoxkörök s a velük rokon<strong>sz</strong>envező költők, írók, gondolkodók. így történt aztán,hogy a francia kultúra termé<strong>sz</strong>etes ellenhatásaként a hagyományok híveia német kultúra oltalma alá menekültek. Eminescu óta nagy és ti<strong>sz</strong>teletreméltótradíciók őrzik a román <strong>sz</strong>ellemtörténetben a német irányzatot, csaképpen Európa mitsem tudott erről, pontosabban: az első világháborúelőtti hivatalos tényezőknek nem állt érdekükben, hogy ez nyilvánosságrakerüljön. Vi<strong>sz</strong>ont most, amikor Románia vis<strong>sz</strong>atért az I. Károly általkezdeményezett németbarát politikához s maga a kormányzat is támogatjae tényezőket, mindenki elámulva látta, milyen mély nyomokat hagyottRomániában a német kultúra és politikai gondolkodás.Mes<strong>sz</strong>e vezetne, ha év<strong>sz</strong>ázadokra mennénk vis<strong>sz</strong>a, meg kell elégednünka mult <strong>sz</strong>ázad dereka óta történt események ismertetésével s csakfutólag említhetjük meg a német romantika hatását Romániában. Amitanulmányunk <strong>sz</strong>empontjából kimagaslóan fontos Eminescu Mihaiu, alánglelkű román költő raga<strong>sz</strong>kodása, sőt rajongása a német kultúra iránt.Eminescu nyitja meg a német kultúra emlőin felnőtt írók hos<strong>sz</strong>ú sorát