2011 május - Porthole

hori zont »Péch Fanni balrólA másik, a napi gyakorlat a férfiak játszóterénektûnik: az a nyögvenyelôs küszködés,amikor úgy csinálunk, mintha… Ülésezünk,bizottságokat hozunk létre, hajszoljuk a megnem valósult gyerekkori álmokat, csodákatálmodunk, és a körülöttünk lévô valóságróltudomást sem véve megalapozatlan célokattûzünk ki nem létezô versenyzôknek. AztKözépen Héjj Viki és Eszterhisszük, ha kellôen erôszakosak vagyunk mekeit egészséges, boldog, kiegyensúlyozottfelnôttekké. És ha eközben még különés jól tudunk lobbizni, akkor akár parancsrafelfelé is folyik a víz. Pedig ha tudatosan bónuszként eredményesek is a versenyzésben,akkor annak külön örülhetnénk, mertfigyelnénk közöttünk élô lányaink gondolkodását,generációkon átívelô, változatos életviteliötleteiket, mint ahogy a példák is muházottfeladatainkat.így is jól végeztük a természet által ránk rutatják,célszerûbben, kisebb gonddal nevelhetnénkaz újabb és újabb generációk gyer-(elôzô generációs) VáradiHát ez végtelenül egyszerû! Lenne…Imre„Andris bajban van”Felemás évkezdetFelemás, mert nagyon vártuk már az idényt, nagyon szerettünkvolna már vízre szállni. Egész télen bújtuk a netet, és terveztük, milesz az új szezonban.Tavaly biztató jelek voltak a hajó és a csapatteljesítményében, de úgy éreztem,most kell még komolyabban venni, mikornéha megindul a szekér. Azaz inkábbDorsiánk, a dögös nagylány! Keller Andrisbarátom, aki szárnyai alá vette a hajót, acsapatot és engem is, bevállalta, hogy nálam,Veszprémben hetente egyszer összejövünkés tanulgatunk, elemezgetünk, videókatnézünk. Egyszóval szárazföldi tréningeketveszünk.Tulajdonképpen mi azért vettük egyre komolyabbana találkozásokat, mert Andrisrendkívül lelkesen, minden estére komolyankészülve, igazi nagy szívvel, de – ôtismerve nem meglepô módon – alázattalés szerényen okított minket. Egy szó mintszáz, vízi edzésekkel tarkított komoly, csapatmátrixonalapuló évet terveztünk – vele,a trénerünkkel.porthole 5 2011 8 12De akkor mégis miért felemás az évkezdet?Andris április 7-én délután 6-ig a Dorsiánszerelt. Nagyrészt rajta múlt, és ma is azértolyan a hajó, amilyen. Csopak akkor márnem az elsô hely volt, ahol aznap résztvett a munkában, láttam, hogy hullafáradt.Megbeszéltük, hogy mára vége, és holnapfolytatjuk.Én hazamentem, de ô még elment a füredihajógyárba, mert megígérte két fiúnak,hogy valamit segít lemérni. Bement, megcsinálták,amit kellett a hangárban, majd kifelémenet behúzták a több száz kilós tolóajtókat.Na, ezt nem kellett volna! Valamiidióta úgy vágta ki a felsô kaput megvezetôsínt, hogy behúzott állapotában semminem biztosította az ajtókat. A fiúk hátat fordítottak,az ajtó meg komótosan rájuk dôlt.Pontosabban Andrist majdnem agyoncsapta.Ha nincsenek hárman, tragikusabblett volna a helyzet. Így társai segítségévelmaga mászott ki a kapu alól, mielôtt elájult.Aztán jött, ami ilyenkor sajnos elmaradhatatlan.Mentô, rendôr, kórház, mûtét, izgalomMónival a mûtô elôtt, hónapos, magatehetetlenkórházi lét. Eszünkbe sem jutotta hajó, a versenyzés, Andris ellenbena második intenzíven töltött napján, amikormeglátogattuk, igen halkan (ô amúgyis halk szavú) azt mondta: „Sanyikám, egytörölközôt nem tudtok hozni, amire Dorsiavan hímezve? Amint jobban leszek, segítekám nektek, ne haragudjatok, hogy nem