2011 május - Porthole

hori zont »nembeli lényegA lányok csak szépek?Számos sportághoz hasonlóan a vitorlázás a fiúknak és a lányoknak egyaránt a kedvenc idôtöltésévéválhat: egyedül vagy párosan, de akár egy csapatot alkotó baráti társaságban is. Ha pedig valakimagasabb adrenalinszintre vágyik, az akár még versenyzésre, ne adj’ isten élversenyzésre is adhatja afejét. De mi van, ha lánynak született?porthole 5 2011 8 8Hosszú, munkás évek után, kihasználvanémi szabadidô megjelenését,visszasomfordáltam Agárdra, rápillantania tóra. Van-e benne víz, jár-e még aszél vendégségbe a Nagy-tisztásra. Megnéztem,aztán pár hét elteltével – a valahonnanrendszeresen elôbújó kisördög csábításánakengedve –, megragadva a kínálkozó lehetôséget,vásároltam egy jó öreg NDK-sFinnt, és egy még öregebb vitorlát. „Csúszkálnijó lesz”, vagyis otthon valami ilyesmit állítottama keresztkérdések sorára válaszolva.Nincs más igényem, mint a napsütés, a jószél és egy kis verseny – az sem baj, ha hátulrólnézem a mezônyt…Néhány év múlva ott a hátsó fertályon lett egyAnka Attila névre hallgató orfûi harcostársam,és ketten, bátor harcosokként nekibuzdulva anagy feladatnak, egymást támogatva, kisebbajtócsapkodások mellett kiküzdöttünk magunknakegy vadiúj Pata-hajót, amivel aztánteljes lelkesedéssel vívtuk csatáinkat az 50-60fôs mezôny közepe táján. Így lett családtagismét a vitorlázás. Gyerekeim – mit is tehettekvolna mást – vérszemet kaptak, és egyika másik után próbálgatta a szél, a víz és azidôjárás összefüggéseinek megfejtését. Kicsigyerekek lévén Optimistben, a négy közül azegyik pedig lóhátról.A vitorlázás berkeiben jártas egyik akkori barátomduruzsolta egy igen jó kezû, eredményeshajóépítô nevét, akinek ráadásul a gyerekei iskiváló vitorlázók voltak. Addig-addig mondogatta,míg egyszer összejött, hogy mindkettenugyanabban az idôpontban értünk rá, éselmentünk a Mester balatonfûzfôi mûhelyébe.A mindig kellemes gyantaszag és a háziúrközponti szerepvállalásával egy meghitt beszélgetésbefeledkezett baráti társaság fogadottbennünket. Nagy megtiszteltetésként,befogadva maguk közé, rögtön tegezôdvefogadtak. Kölcsönös bemutatkozással kezetráztunk. Így találkoztam elôször Hodács Lajossal,az Optimistek, majd késôbb a Cadetekhíres készítôjével.A bemutatkozók sorát egy civil öltözetû, szerénybácsi zárta, akire rámutatott Hodács Lajos,hogy ô Eszes Béla – de úgy, mintha aztEszes Dettamondta volna, Cassius Clay, vagy ahogy mahívják, Muhammad Ali. Ment a motor a fejemben,emlékek után kutatva, míg beugrott egynév, Eszes Bernadett. Biztos összetartoznak,rokonok. Néhány évvel azelôtt, újságolvasóexvitorlázóként rendszeresen olvastam egylány gyerekvitorlázóról, aki tönkreveri a fiúmezônyt. Ki is vágtam rögtön a megfejtéstnagy vigyorogva. Neked van az a menôlányod! Ekkora döbbent csendet egy népestársaságban ritkán lehet megélni. A zavarleírhatatlan volt bennem. Látva az arcokat,a szívverésem is megállt. Mi történt? Mitmondtam rosszul? Lajos feloldva a feszültséget,elmosolyodott, ahogy csak ô tud, éshuncut pillantással kérdezte meg: „Börtönbôljössz? Ott nem volt újság? Azóta már évekteltek el!” Egyszerre kezdték mondani, hogybelépésünkkor pont Béla kisebbik gyerekérôl,Tamásról beszélgettek, aki épp laseres vitorlázókénthódítja meg a világot. Lánya, Dettamár felnôtt, megharcolta a maga háborúját azakkori hatalmasságokkal, és már békésebbvizeken evez. Viszi a lelkében a soha nemmúló sérelmeket, amiket felelôtlen emberekokoztak. Kicsit még versenyez a hazai vizeken,de inkább pedagógusi és edzôi képesítésétkihasználva a gyerekek nevelésével foglalkozik,próbálja ôket az igaz úton vezetni, felnevelni.Megy az utánpótlás-nevelés rázósútján, hasznos és harcos tagjaként a szülôk,klubok, edzôk, vezetôk népes táborának, ésnéha írogat is hangulatos beszámolókat agye rekek eredményeirôl, csínytevéseirôl –nem is rosszul.Késôbb, hazafelé utazva elgondolkodtam.Nekem is van három lányom, akik közül kettôszereti és láthatóan rövidesen imádni fogja avizek körül keringô gyereksereget, a tavaszi