1 - Magyar Múzeumok

magyarmúzeumok2007/1 tavaszHUNGARIAN MUSEUMSVolume 13 Number 1spring

1SztrádarégészetAz eddigiekben is tájékoztattuk olvasóinkat jelentősrégészeti felfedezésekről, de úgy ítéltük,hogy érdemes önálló számot szentelni annak amásfél évtizedes folyamatnak a bemutatására,mely számos megyei múzeumban és a fővárosmúzeumában a régészeti anyag megduplázódásáteredményezte. A jelenleg hatályos örökségvédelmitörvény 2001 őszén lépett életbe,mely alapján – az európai normáknak is megfelelően– minden földmunkával, építkezéssel járóberuházás előtt a beruházó költségén el kellvégezni az érintett régészeti lelőhelyek előzetesfeltárását. A fejlesztések közül kiemelkednek azországos közúthálózat bővítésével kapcsolatosrégészeti feladatok, hiszen ezek olyan kihívástjelentettek a magyar régészet számára, mellyelkorábban nem szembesült.Lapszámunk terjedelme nem teszi lehetővé,hogy minden jelentős feltárást bemutassunk.Az M3 autópálya négy megyét érintő régészetikutatásait, melyekről kiállítás-sorozat és az1997-ben megjelent Utak a múltba címet viselőtanulmánykötet készült, továbbá az M5 autópályaépítését megelőző feltárásokat is csakegy-egy cikk reprezentálja. A felkérések azújabb kutatásokra vonatkoztak. A nyolc „autópályás”írás mellett olvashatunk a Vásárhelyi-tervettovábbfejlesztő program keretébenvégzett, valamint egy hulladéklerakó területénfolytatott nagyfelületű feltárásokról.Az írásoknak különös aktualitást ad a 2007február-márciusában lezajlott folyamat, melya nagyberuházásoknál gyökeresen megváltoztatjaa kialakult rendszert, és a feltárási feladatokellátására egy új központi állami szervet/részleget (Régészeti Szakszolgálat) hoz létre. Aszakmai szereplők megalapozott aggályokat fogalmaztakmeg; hogy az új szervezet mennyirelesz képes a feladatokat az elvárásoknak megfelelően,szakmailag hitelesen és jó színvonalonellátni – ezt az idő majd megmutatja.Maga a terepi kutatás az információszerzésmeghatározó eleme, azonban a történetirekonstrukcióhoz nélkülözhetetlen a feltárásokeredményeinek közérthető és tudományosmegalapozottságú publikálása (mintpl. a Budapesti Történeti Múzeum Kincsek aváros alatt, a Pest Megyei Múzeumok IgazgatóságaRégészeti kutatások másfélmilliónégyzetméteren, vagy a Somogy megyei kutatásokatbemutató Gördülő idő című kiadványok).A társadalmi hasznosulás szempontjábólnélkülözhetetlenek az előkerült emlékekmegértését szolgáló múzeumi kiállítások,helyszíni bemutatóhelyek, régészeti parkok.A kiállítások közül háromról rövid ismertetéstolvashatunk.A folyóiratszám előkészítése idején a médiábanszámos támadás érte a régészeti szakmát.Úgy véljük, hogy az itt közreadott tanulmányokbepillantást engednek a feltáró munkák és azelőkerült leletanyag volumenébe és értékeibe.Az eredmények önmagukért beszélnek.Wollák Katalinmagyarmúzeumok2007/1. tavaszMŰHELYTari Edit: Egymillió négyzetméter régészeti feltárása az M0-s körgyűrű területén .....3Zsidi Paula – Reményi László: A Budapesti Történeti Múzeum kutatásai az M0-ásautópálya keleti szektorán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Anders Alexandra: Megelőző régészeti feltárások az M3-as és M35-ös autópályáknyomvonalán (2003–2006) ...............................................9Somogyvári Ágnes: Nagyberuházások és régészet Bács-Kiskun megyében (M5)......14Ódor János Gábor: Beszámoló az M6 autópálya Tolna megyei szakaszán végzettmegelőző feltárásokról .................................................18Nagy Erzsébet: Az M6 – M60 gyorsforgalmi út Baranya megyei szakasza(2005–2006) .........................................................21Honti Szilvia: Régészeti kutatások az M7-es autópálya nyomvonalánSomogy megyében .....................................................25Vándor László: Régészeti feltárások az M7–M70-es autópálya zalai szakaszán . . . . . . .30Csányi Marietta – Tárnoki Judit – Polgár Zoltán: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéseI. üteméhez kapcsolódó feltárások Jász–Nagykun–Szolnok megyében ............34Szörényi Gábor András: Régészeti kutatások a cigándi árvízi tározó területén(Pácin-Alharaszt)......................................................36Kocsis László: A tiszaroffi víztározó gátjának nyomvonalában végzett megelőzőrégészeti feltárásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39Mészáros Patrícia – Paluch Tibor – Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Régészetikutatások Felgyő határában .............................................41Ringer István: I. Rákóczi György pataki ágyúöntő műhelye .......................43SZÁMVETÉSTóth János Attila: A magyar víz alatti régészet helyzete és lehetséges jövője . . . . . . . . 45Czajlik Zoltán: Régészeti lelőhelyek kutatása légifényképes módszerekkel . . . . . . . . . . 47KIÁLLÍTÁSOKSzőcs Péter Levente – Marta Liviu: Autópálya vakondnézetből. A megelőző régészetifeltárások eredményeiről egy kiállítás kapcsán ..............................49M. Aradi Csilla: „Gördülő Idő”. Időszaki régészeti kiállítás Kaposváron .............50Bertók Gábor – Hajdú Ádám: Légirégészeti kutatások Baranya megyében . . . . . . . . . . 51Sinkó Katalin: József nádor termei a Múzeum körúton ..........................53Sallay Gergely Pál – Závodi Szilvia: „Hadiszerből emlék a békének”.Gondolatébresztő időszaki kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban ................56IN MEMORIAMGergely Katalin: Dr. Koós Judit (1923–2006) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59Katona András: Dr. Czére Béla (1915–2006) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59H. Bathó Edit: Búcsú Tóth Jánostól (1934–2007) ...............................60KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLEMatuz Edit: Múzeumok mindenkinek – gondolatok a múzeumpedagógiaikiadványokról .............................................................61E számunk szerzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64

3MûhelyEgymillió négyzetméter régészeti feltárásaaz M0-s körgyűrű területénTari EditA Nemzeti Autópálya ZRt és a Pest MegyeiMúzeumok Igazgatósága között 2001 júliusábanmegkötött szerződés értelmébenbefejeztük az M0-s DK-i szakaszának régészetipróba- és megelőző feltárásait. A terepmunkátkövetően, 2006 novemberében– bevonva a megyei kollégák más autópályásásatásait is – egy átfogó, előadásokkal,vetítéssel egybekötött bemutatót tartottunk.Erről, köszönetképpen a hatalmasmunka résztvevőinek, valamint az érdeklődőknek,kiadványt készítettünk, melybenbemutattuk főbb eredményeinket.A kötet tartalmazza az M0-s körgyűrűPest megyei szakasza mellett a 4-es főútszélesítésének és az Abonyt elkerülő főútnaka megelőző feltárásait is. A teljes feltárásiterület megközelítette a másfél milliónégyzetmétert. Mindössze 62 régészeti lelőhelyetismertettünk a kiadványban, számosgyönyörű légifotóval, 1 térképekkel,restaurált tárgyfotókkal, rajzokkal és ásatásifelvételekkel. A könyv megírásábanszámos Pest megyei régész, geodéta-informatikusés fotós kollega vett részt.Az alábbiakban a kötet zömét kitevő M0-ás autópálya DK-i és az új, Vecsést és Üllőtelkerülő 4-es főút 36 km-es szakaszánakútépítéseket megelőző munkáit mutatombe dióhéjban. A nyomvonal feltárásokkalpárhuzamosan végeztük az autópálya-építéshezkapcsolódó gázvezetékek áthelyezésénekfeltárását is, több mint 50 ezerm 2 -en. Mindössze 35 régészeti lelőhelyenfolyt régészeti ásatás. A 6 év alatt összesen1.007.000 m 2 -t tártunk fel, a kötetbenszereplő lelőhelyeknek mintegy a háromnegyedét.Minden régészeti feltárással határidőreelkészültünk, ahol mégis csúszástörtént, annak oka a terület megszerzésénekkésedelme volt.A szakmai előkészületekre nem kaptunksajnos elegendő időt. Egy rövid határidős,rekord gyorsasággal 2001 tavaszán elvégzettrégészeti terepbejárást követően mégugyanez év augusztusában meg kellett kezdenünka megelőző feltárásokat. A terepbejárásta teljes Pest megyei M0-ás nyomvonalonvégeztük el, szakaszokra osztvaezt a megyén belüli gyűjtőterületek szerint.Így a szentendrei, váci, ceglédi, nagykőrösimúzeumok területén folyt az előzetes terepmunka.A lelőhely kiterjedések becsültA kiadvány címlapja – The cover of the publicationméretei a későbbi feltárások során számosesetben megváltoztak. Általánosságbanelmondható, hogy az M0-ás autópálya ésaz új 4-es elkerülő főút nyomvonalába esőrégészeti lelőhelyeknél az az országosanmegfigyelt jelenség szintén tapasztalhatóvolt, hogy a lelőhelyek (régészeti érdekűterületek) 10–15%-a már elpusztult, vagynem volt megfogható. Mivel a régészeti terepbejárásokeleve a már pusztulásnak indultlelőhelyek kiterjedését képesek meghatározni,így előfordult, hogy a ténylegesfeltárható lelőhely kisebb volt, vagy jelentősmértékben megnagyobbodott a felszínentapasztalt jelenségekhez képest. Előfordulttovábbá az is, hogy olyan temetőkerült elő, amelyről semmiféle információbirtokába nem jutottunk az ásatást megelőzőterepmunka során.Kezdetben 6 régész irányításával kezdődöttaz ásatás, a nagy kiterjedésű Üllő5. lelőhelyen. Az összes feltárásunkon a 6év alatt 30 ásatásvezető régész dolgozott,valamint munkatársként további 13 régészsegítette a munkánkat. A munkatársi csapatrégész technikusokkal (47 régészhallgatóés kb. 30–40 egyéb munkatárs), földmérőkkel(3 fő), restaurátorokkal (6–14 fő),informatikusokkal (2–4 fő) és restaurátorasszisztensekkel (2–4 fő) egészült ki. Továbbiidőszakosan megbízott munkatársainkvégzik az ember- és állatcsontanyag,kőeszközök, anyagminták, terra sigilláták,faanyagok stb. meghatározását, illetve leltározását.Az első és legnagyobb feltárandó területünkaz Üllő 5.(és 9.) lelőhely volt, ahol elkezdtüka régészeti terepmunkát, közel aFerihegyi Repülőtér kifutópályáihoz, a leendőM0-ás autópálya és 4-es főút csomópontjaalatt. A hatalmas méretű késő szarmatalelőhelyből a csomópont kb. 36 ha-t,azaz 360 ezer m 2 területet hasít ki. Ezt alelőhelyet három éven át tártuk fel. Az ásatásokmind tudományos, mind helytörténetiszempontból legnagyobb jelentőségét eza késő szarmata, de a hun korba (a Kr. u.V. századba) is belenyúló szarmata fazekasközpont adja, amelynek közel 50 edényégetőkemencéjét sikerült feltárnunk. Ezzel azüllői lelőhely Európa kiemelkedően nagy ésgazdag fazekas telepeinek sorába került!A fazekasműhelyek jellegzetes terméke azún. szemcsés anyagú, szürke, korongolt fazék,amely az üllői kerámiaműhely vezetőtípusa. Az nyilvánvaló, hogy az üllői szarmatafazekasok szinte ipari méretekben ahőálló főzőfazekak előállítására szakosodtak.A környékbeli szarmata lelőhelyekenés a több száz kilométerrel távolabbi késő

4Térkép a 36 km-es útszakaszról – Map of the 36-kilometre stageszarmata telepeken egyaránt kerültek előilyen típusú fazéktöredékek.A szarmata telep és temető mellett viszonylagkis számban kerültek elő a korabronzkori Makói-kultúra kései időszakárakeltezhető telepobjektumok, ám közülüktártuk fel a lelőhely másik szenzációját: egykerek, enyhén méhkasos gödör felső részébőlép öntőtégely, 10 db ép agyag öntőforma-párés két csiszolt kőeszköz (egy csiszolókőés egy nyéllyukas balta) bukkantelő. A kora bronzkori öntőminta-garnitúra,a legnagyobb a Kárpát-medencében.A további lelőhelyeken feltártunk rézkoritelepülésrészletet, bronzkori edénydepót,bronzkori hamvasztásos temetőt, többszkíta településrészletet (köztük az egyiklegnagyobb hazai szkíta település részletével),további szarmata település- és temetőrészleteket,avar temetőrészleteket, Árpád-koritelepülések részleteit – faházaknyomaival –, késő középkori árokrendszereketstb.Párhuzamosan a próba- és megelőző régészetifeltárásokkal, az első, 2001-es évtőlmár megkezdtük és folyamatosan teljesítettükaz előírt dokumentációs kötelezettségeket.Ez magába foglalja az évenkéntleadandó ásatási jelentések és a szakmaiközpontok részére dokumentációk készítését,a leletek állagmegóvását, a nyilvántartást(leltározás, fotózás stb.), és az elsődlegesleletfeldolgozást is. A nyilvántartásés az elsődleges leletfeldolgozás is a terepmunkávalpárhuzamosan zajlott. A restauráltés számítógépen beleltározott régészetileletek száma meghaladja a 140 ezresnagyságot, 2 a fotógyűjtemény mennyiségeeddig kb. 150 ezer darab. A hazai autópályásásatásokhoz és a feltárt mennyiséghezképest igen előrehaladott a nyilvántartásigyarapodásunk.Az első hetektől folyamatosan halad azelőkerült régészeti kerámia tisztítása, restaurálása.Az az óriási mennyiségű kerámiaanyag,amely pl. az Üllő 5. lelőhelyrőlelőkerült (közel 8 ezer objektum bőségesleletanyaga), ma már mind megmosva ésrestaurálva várja a leltározást! Ez ennéla lelőhelynél azt jelenti, hogy egy-egy objektumbólnemritkán 80–100 db 20 kg-oszsáknyi cserép került elő! Jelenleg is 8–10Kora bronzkori edények és öntőmintakészletEarly Bronze Age pots and moulding setrestaurátor dolgozik országszerte a tekintélyesmennyiségű leletanyagainkon.Folyamatos a terepen előkerült ún. kisleletekés sírmellékletek (gyöngyök, pénzek,vas- és csonttárgyak, bronz- és ezüstékszerekstb.) tisztítása, konzerválása ésrestaurálása. Jelenleg egy restaurátor végziezt a munkát. Elkészült a fent említettÜllő 5. lelőhely közel 8 ezer objektumábólszármazó „kislelet” restaurálása is.Hatalmas mennyiségű régészeti állatcsontottisztítottunk meg. Az állatcsontanyag meghatározása és részben leltározásais megtörtént 6 lelőhelyen, és elkészült alegnagyobb Üllő 5. fazekas központ objektumainakállatcsont meghatározása is.Ugyanitt, Vecsésen végezzük a nyilvántartásimunkákat is. Ezek tartalmazzák arégészeti objektumok leírásának, a metszetrajzoknak,a felszínrajzoknak, a térképekneka számítógépre vitelét, vektorizálását,a digitális fotóállománynak azátnevezését, leltározását. A 2001–2006között feltárt objektumok száma közel 30ezer. A munkával kb. 80–90%-ban máramár elkészültünk!A nagyméretű (50 x 50 cm) ásatási felszínrajzokszkennelése, vektorizálása, digitalizálásaés rendszerezése is folyamatos.A teljes 2001–2004. évi anyag elkészült, ésfolyik a 2005–2006. évi felszínrajzok számítógépesfeldolgozása is. Eddig már nagymennyiségű, kb. 5800 felszínrajz digitalizálásakészült el. Az eredeti ásatási felszínrajzokona 10 x 10 méteres szelvények 1:20léptékű rajza szerepel milliméterpapíron.A rendkívül nagyméretű állományokatmár csak számítógépen lehet áttekinteni,rendszerezni és használni, kezelésükma már elképzelhetetlen korszerű adatbázissegítsége nélkül. A hatalmasra duzzadtadathalmaz kezeléséhez folyamatosan dol-

MÛHELY5munkánk eredményét nyomtatásban megjelentetni,a szakma és a nagyközönségkezébe adni. Bár nehéz megjósolni, hogy2008-ban hol fognak tartani a világban azinformatikai fejlesztések, de remélhetőlegaz Interneten feltölthető Arché programunka publikálás része lehet.Jegyzetek1Ehelyütt is köszönöm Miklós Zsuzsa légifotózásaités baráti segítségét.2 2007. januári adat. Összehasonlításul: ahovaa leletek kerülnek, azaz a ceglédi KossuthMúzeum beleltározott régészeti anyaga 40 évalatt 11 ezer tétel volt. A várható leletmennyiségmeghaladhatja a 6-700 ezer tételt is.Lásd még – See also: Képmelléklet I.The Archaeological Excavations around theM0 Ring Motorway on 1 Million Square MetersA régészeti adatbázis webes megjelenítése – The web sitegozunk az M0-ás régészeti adatbázis (Arché)kifejlesztésén, tesztelésén és feltöltésén.A régészszakma számára ingyenrendelkezésre bocsátandó programunklegnagyobb újdonsága, hogy Internetenfeltölthető és használható lesz. Ez természetesena szerzői jogok tiszteletben tartásával,jelszóval védett hozzáférésekkelműködtethető.Az eltelt évben 3–20 fő közötti munkatársdolgozott a hatalmas mennyiségű dokumentációnés vett részt a nyilvántartásimunkákban (leletleltározás, tárgyfotó készítés),melyek zömmel a vecsési régészetibázison folynak. Télen nagyobb a létszámmind a munka mennyisége, mind a terependolgozók dokumentációban történő foglalkoztatásamiatt.Munkánk legvégére szeretnénk a nyilvántartásés feldolgozásra készített adatbázis/térinformatikaalapján egy nyomdakészkéziratot elkészíteni, és 2008 végén aThe South-East section of the M0 Motorway wassurveyed and explored in the past 6 years anda large-scale presentation was held to describefindings. The whole site was nearly 1.5 million m 2and a quite large team had been working on itand at the archaeological base in Vecsés. 10–15%of all the sites had already been destroyed butthe rest was very productive. The most importantand remarkable is the potters colony from the 5 thcentury AD with the large numbers of tools, instrumentsand furnaces found on the site. So farmore than 140.000 objects have been registered,150.000 photographs have been taken. Cleaning,conservation and documentation has been goingon very efficiently, computerised documentationand database being an invaluable help in this tremendouswork. The complete publication of theproject is due to the end of 2008.A Budapesti Történeti Múzeum kutatásaiaz M0-ás autópálya keleti szektoránZsidi Paula – Reményi LászlóA Budapesti Történeti Múzeum régészetifeltáró tevékenysége hagyományosan a várostörténetikutatásokhoz kapcsolódik mára XX. század első harmada óta. A múzeumtudományos kutatási programjához illeszkedő,de a város fejlődését célzó építkezésekhezkapcsolódó feltárások a régészetikutatások sajátos műfaját hozták létre: avárosi régészetet. Az elsősorban a történetivárosmagok területén alkalmazott városirégészet célját, módszereit és technikájáta régészeti örökségvédelem és a városfejlesztésközösen alakítja. A BTM évenkéntimintegy 80–100 régészeti feltárásának túlnyomótöbbségét, 60–70 helyszínen, ilyenvárosi jellegű feltárások teszik ki.A fővárosban végzett régészeti kutatásokmásik jellegzetes csoportja a nyomvonalaslétesítmények építéséhez köthető. A várostkörbefogó és átszelő út- és utcahálózat, ésa hozzá kapcsolódó közműrendszer folyamatosfelújítása és bővítése elengedhetetlenfeltétele a város működőképességének.Egy-egy hosszan futó útszakasz építése lelőhelyektucatjain halad keresztül, s a szélessávokban történő feltárások az adottterület egykori település-szerkezeténekkeresztmetszetét adják az őskortól a középkorig.A nyomvonalas létesítmények legnagyobbvállalkozását jelentették az 1980-as évekbenmegkezdődött autópályás feltárások,melyekhez 1987-ben csatlakozott a BTM.Az azóta eltelt húsz év alatt több kutatási(építési) ütemben, több útvonalhoz kapcsolódva,mintegy harminc lelőhelyet tártak fela múzeum régészei. A legnagyobb kiterjedésűmunka az M0-ás autópálya déli, keletiés északi részének egyes szakaszain folyt.A déli szakaszon a neolitikumból származószenzációs leletek kerültek elő Törökbálint-Dulácska, Biatorbágy-Tyúkberek, Biatorbágy-Hosszúréteklelőhelyeken. Ez utóbbihelyszínen avar kori temető utalt a területnépvándorlás kori használatára. Szinténaz M0-ás körgyűrű déli szakaszánaknyomvonalán, Szigetszentmiklós-Üdülősorlelőhelyen került elő a kora bronzkor Harangedény-Csepelcsoportjának telep- és temetőrészlete. Az északi szakaszon, a Rákospalota-Újmajor1. lelőhelyen Árpád-kori falurészletkerült elő, a falu főutcájával és azarra merőlegesen kimért, szabályos telekosztásnyomával. A keleti szakasz hét lelőhelyénekfeltárásával 2006-ban végezteka múzeum munkatársai, s az ott előkerültőskori emlékekről számol be részletesen acikk. Míg az M0-ás feltárások elsősorbanőskori és középkori lelőhelyeket érintettek,a 6-os út építését megelőzően, az Ér-

6di tetőn végzett feltárások a késő bronzkorés a vaskor leletei mellett kora császárkorihamvasztásos temetőt hoztak felszínre,négyszög alakban körülárkolt sírkertekkel.Az építkezésekhez, így az autópálya építkezésekhezkapcsolódó régészeti feltárásokeredményeinek társadalmi hasznosulásátfontosnak tartja az intézmény. Errőlrészben évi rendszerességgel kiadott publikációsfórumain (Aquincumi füzetek, BudapestRégiségei), illetve alkalmanként megjelenőkiadványaival (Monumenta sorozat,Kincsek a város alatt, kiállítási vezető) gondoskodik.A nagyközönség pedig az évenkéntmegrendezett, az előző év legszebb leleteitbemutató kiállításokon találkozhat akiemelkedő jelentőségű emlékekkel.Az M0 autópálya keleti szektoránakben, többnyire megfigyelhető sírgödör nélkülkerültek elő. A zömmel Ny-DNy–K-ÉK-itájolású temetkezésekből a Ludanice kultúraBudapest környékéről megismert jellegzetesedényei (behúzott peremű tál, zömöktejesköcsög, kétfülű csésze) kerültekelő. Két sírban kőpengék és állatcsontok iselőfordultak. A másik csoport temetkezéseitaz előzőtől kb. 80 m-re délre tártuk fel.4 temetkezés egymástól távolabb, 4–4 sírviszont kisebb csoportot alkotva került elő.A jobb oldalra fordított, túlnyomóan DK–ÉNy-i tájolású csontvázakat itt többszörszabálytalan ovális vagy lekerekített sarkútéglalap alakú gödörbe temették. Az egyiksírba egyidejűleg egy felnőttet és négygyermeket földeltek el. A sírokból rézékszerekés korong alakú kőgyöngyök, állatcsontok,egy félig kész jelképes csiszolt kőbalta,kőpengék és csonteszközök kerültekelő, edénymellékletek előfordulása kevésbévolt jellemző. Egy idősebb nő sírjában nagyobbméretű, hasáb alakú kőgyöngyökbőlösszefűzött öv maradványait találtuk.A lelőhelyen feltárt objektumok többségea középső rézkor végi ú. n. Protobolerázhorizont (Kr.e. 3600–3500) településéheztartozott. A korszak jellegzetes leleteit afeltárt terület egészén elszórtan elhelyezkedőkisebb-nagyobb alaktalan gödrök, ésegy nagyméretű gödörkomplexum képviselte.A változatos kőanyag mellett a gödrökbőlviszonylag nagy mennyiségben kerültekelő állatcsontok, illetve a korszakrajellemző kónikus orsógombok is.A feltárt felület déli részén a településtegykor valószínűleg övező árokrendszerDNy-i részletét tártuk fel. A lekerekített,tompaszögben ÉK-i irányba forduló, egyenesvonalú árkot a déli oldalon, két helyenföldhíd szakította meg. Ezen az oldalon sikerültmegtalálni az árok belső oldalán párhuzamosanhaladó, szorosan egymás melléállított oszlopokból kialakított kerítésKözépső rézkori sír feltárás után (Bp 05 lh.)Middle Copper Age grave after uncovering (site 05)Régészeti lelőhelyek az M0 autópálya keletiszektorának budapesti szakaszánArchaeological sites along the Budapest stageof the eastern sector of the M0 motorwaynyomvonalán a Budapesti Történeti Múzeum2004 és 2006 között hét lelőhelyen,105.912 m 2 -en végzett ásatásokat. Ezeksorán kilenc régészeti korszak emlékanyagáttártuk fel, az újkőkor időszakától (Kr.e.VI. évezredtől) egészen az avar kor végéig(Kr.u. VIII–IX. század). Kutatómunkáink közülhárom lelőhely emelkedik ki.A Rákos-pataktól északra emelkedő Major-hegyDNy-i lejtőjén, a patak egyik É-D-iirányú mellékágától keletre fekvő (05.) lelőhelyen,2004 őszén és 2005 tavaszán összesen23.212 m 2 -nyi területen 205, közöttükkét igen jelentős kiterjedésű régészeti objektumottártunk fel. A lelőhely legkorábbirégészeti emlékeit a középső rézkor elsőfeléből (Kr.e. 4000–3800) származó temetkezésekképviselik. 2005-ben nagyjából kétcsoportban összesen 22 zsugorított csontvázassírt tártunk fel. Budapest területénelső alkalommal került elő sírcsoportokbólálló temetkezési hely ebből az időszakból.A terület északi részén feltárt 10 sírbólálló csoport temetkezései egymás közelé-

MÛHELY7rézkorra datálható objektumok többségehulladékgödör. A korszak legkiemelkedőbbemlékei a lelőhelyen a rituális állattemetések.Az eltemetett állatok többsége szarvasmarha,de kiskérődző (juh) rituális temetése(két esetben páros temetés) ismegfigyelhető volt. Egy esetben a hengeresfalú gödör aljának közepére egy kiskérődzőkoponyáját helyezték, melyet rituális koponyatemetéskéntértékelünk. A szarvasmarhákfektetése, leölése megfelel a már korábbanmegfigyelteknek, az állatokat szűkgödörben vagy annak szélén letaglózták,a koponyát a hátra, hasra visszatekerték.Egy esetben a kifejlett szarvasmarha mellettegy gyermek Ény–DK-i tájolású váza feküdt,a gödrökben gyakran égetés nyoma ismegfigyelhető.A feltárt objektumok többsége a későbronzkor első felére (Kr.e. 1500–1200)datálható. A teljes feltárt területen szórtan,bokrokban előkerülő objektumok zömemarkáns folttal jelentkező kerek, mély,Kétfülű csésze az egyik középső rézkorisírból (Bp 05 lh.)Two handled cup from one of the MiddleCopper Age graves (site 05)A késő rézkori rituális szarvasmarhatemetkezés (Bp 05/2 lh.)Late Copper Age ritual bovine burial(site 05/2)(ún. paliszád fal) alapozó árkát is, amelyneknyugaton húzódó vonulata az erodáltdomboldalon nem került elő. A V alakbanszűkülő, lekerekített aljú árkot még a településéletében felhagyhatták vagy feltölthették.A lelőhely legfiatalabb régészeti korszakátképviselő császárkorból összesen 25objektumot tártunk fel. A kerek vagy ovális,többnyire kevés leletanyagot tartalmazógödrök a kutatott terület déli részén elszórtan,vagy kisebb csoportokat alkotvakerültek elő. Az objektumok egy részét, a2004-ben előkerült római importáruk alapjána II–III. századra keltezhetjük.A legnagyobb felületen, 47 ezer m 2 -en aBudapest–Miskolc vasútvonal és a Rákospatakészaki oldalán emelkedő Major-hegydéli lejtőjén dolgoztunk (05/2 lelőhely). AGödöllői dombság felől érkező Rákos-patakvölgye az őskor időszakában fontos kommunikációsútvonalként szolgált Északkelet-Magyarország,a Pesti-síkság, illetve aDuna-vidék között. A patak fölött északraemelkedő Major-hegy lankás déli lejtőjekedvező földrajzi körülményeket biztosította megtelepedésre, így a lelőhelyen összesenhét régészeti korszak mintegy 1.600objektuma került elő. A legkorábbi időszakotaz újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kultúrafiatalabb szakaszának megtelepedéseképviseli (Kr.e. 5200–4800), amelynek kétÉ-Ény–D-DK-i tájolású, kb. 7 x 15 méteresoszlopvázas épületét tártuk fel, környezetükbenhárom csontvázas temetkezéssel,különféle gödrökkel és szabadtéri tűzhelyekmaradványával. Az újkőkori teleptőltávolabb feltárt három zsugorított csontvázassír valószínűleg a rézkor első felére(Kr.e. V. évezred vége, IV. évezred eleje)keltezhető. Az egyik ovális sírgödörbenNy-Ény–K-DK-i tájolású, jobb oldalra fordítottfelnőtt csontváza feküdt. A felsőtestelé edénymellékletet, a lábszárakra laposköveket helyeztek, a medence mögött és abokák környékén korong alakú kőgyöngyökkerültek elő.A régészeti kutatások során, a Majorhegydéli lejtőjén a késő rézkori Badenkultúra(Kr.e. 3600/3500–2800) több mintszáz objektuma került felszínre. A későméhkas alakú tárológödör, illetve egybeásottkerek gödrökből álló szabálytalan gödörkomplexum.Ezektől eltérnek az edényáldozatként értelmezhetőobjektumok. Ilyen például azegyik kerek gödör oldalfalánál előkerült,félbetört tálakkal letakart három ép korsóbólálló leletegyüttes, vagy a késő bronzkoritelep északi szélén előkerült, szorosanegymás mellé helyezett, több mint 30db, főként kisebb ivó, illetve italtároló korsókból,valamint néhány táltöredékből állóedénydepó. A feltárt terület déli részén,néhány objektum, köztük több földbe mélyítettház a szkíta korszakra (Kr.e. VII.század közepétől, IV. század elejéig) datálható.A lelőhely teljes területén kerültek elő a

8császárkor első felére (Kr.u. I–II. század)datálható földbe mélyített házak, tűzhelyek,tároló- és hulladékgödrök, amelyekbőlkéső kelta korongolt és kézzel formáltedények töredékei kerültek elő, több esetbenrómai import kerámiával. Ezek mellettfeltártunk több csontvázas rítusú sírt, illetveállattemetkezést, amelyek egyikébenaz eltemetett kutya váza mellé kerámiamellékletet is elhelyeztek. A lelőhely Rákos-patakhozközelebb fekvő, déli részéna császárkor késői időszakára (Kr.u. IV–V.század eleje) datálható földbe mélyített házakat,illetve gödröket találtunk.A harmadik nagy ásatás a Budapest-Miskolcvasútvonal és a Rákos-patak déli oldalán,közvetlenül a Péceli úttól északra folyt(06. lelőhely). A lelőhely nem ismeretlen aA Péceli úti lelőhely (Bp 06 lh.) légifotójaThe aerial photo of the site by Péceli RoadKéső császárkori kemence (Bp 06 lh.)Late Emperial Age furnace (site 06)korszak kutatói számára, a Péceli út É-i oldalán– lelőhelyünk folytatásában, az M0nyomvonalába eső területen – 1971–1987között Nagy Margit nagy sírszámú császárkoritemetőt tárt fel.2005–2006-ban a megelőző régészetifeltárást két ásatási idényben, kilenc hónapalatt 28.100 m 2 felületen végeztük el,összesen 2415 objektumot tártunk fel. A lelőhelyennégy korszak leletei kerültek elő.Az őskori telepjelenségek a felület D-i határán,a császárkori objektumoktól elkülönültenés szórtan jelentkeztek. A legkorábbiőskori horizontot, a belső díszes tálakalapján a kora bronzkori makói kultúrába(Kr.e. 1200–800) sorolható mintegy 40 gö-dör képviseli. Kiemelkedik a korszak feltártemlékei közül egy 11 edényből álló, szimbolikustemetkezésként vagy edénydepókéntinterpretálható objektum. A következőmegtelepedés az urnamezős kultúraidőszakában történt, a korszakot mindösszeegy sekély, ívelt oldalú gödör reprezentálta.Az objektumok 95%-a a császárkorba sorolható.Az ásatás során felszínre került, aII–III. század fordulójától az V. század elejéigdatálható település Budapest területéneddig feltárt császárkori telepek közüla legnagyobb kiterjedésűnek számít. A lelőhelykiemelkedő jelentőségű a hasonlókorú telepfeltárások sorában, hiszen ittismerjük a telephez tartozó temetőt is. Afeltárás során csak a település déli szélétsikerült megtalálnunk, bizonyos, hogy alelőhely keleti és nyugati irányba folytatódik.Északon a Rákos-patak felé haladva atelepjelenségek száma fokozatosan csökkent,a telep szélét azonban itt sem sikerültbehatárolnunk.Az ásatáson tapasztaltak alapján a településhosszú életű, a megtelepedés a patakotkísérő dombháton indult, majd D felé, aPéceli út irányába terjeszkedett. A területfedettsége az átlagosnál sokkal nagyobb, atelepjelenségek rendkívül intenzíven jelentkeztek.A lelőhelyen 28 db épületet tártunkfel, mindegyik lekerekített sarkú, téglalapalakú, félig földbe mélyített, átlagosan 3,5x 3–4 m nagyságú, K-Ny-i tájolású, közülükhárom a telep legkorábbi szakaszáhoztartozott. A tetőzetet tartó cölöpöket többesetben sikerült megfigyelni, ezek különbözőszerkezetű házakra utalnak. Leggyakoribbtípus, a hossztengelyében elhelyezetthárom oszlophely, amely ágasfás-szelemenestetőszerkezetre enged következtetni.Az épületek padlóját általában tapasztották,gyakran megújításukat is meg tudtukfigyelni. Kemencét egyikben sem találtunk,alkalmi tűzgyújtási nyomot is csak háromesetben dokumentáltunk. Az állandó tüzelőberendezéshiánya miatt bizonytalan,hogy az épületek lakó- vagy gazdaságifunkcióval rendelkeztek. A településen belül,a házaktól viszonylag távol kilenc, részbenép boltozatú külső kemencét találtunk,melyek a tapasztott sütőfelületük alá rakottkerámiaréteg segítségével a hőt hoszszantartották.A leggyakoribb objektumtípus az épületekkörül rendszertelenül elhelyezkedő, különbözőnagyságú, alakú és mélységű táro-

MÛHELYKéső bronzkori korsó (Bp 05/2 lh.)Late Bronze Age jar (site 05/2)takhoz közelebb eső, vizenyősebb határánfeltártaknak – vízelvezetésben lehetett szerepe.A majdnem háromhektáros területenkutat nem találtunk, nyilvánvalóan az életminden terén nélkülözhetetlen vizet (főzés,ló- és hulladékgödör. A feltárt objektumoktöbbségét alkotó gödrök közül hatban teljeskutyavázat, öt betöltésében pedig rendellenestesthelyzetben emberi maradványokattaláltunk. Legkülönlegesebb az a III. századrakeltezhető gödör, melyben öt rétegben11 állathoz tartozó vázat tártunk fel.A telepen számos különböző nagyságú,minimális leletanyagot tartalmazó árokszakaszttártunk fel, egy részük rövid, általában„U” metszetű, nehezen értelmezhető.A házakkal párhuzamosan haladó árkoknakfeltehetően a telkek határolásában,többségüknek – főleg a telep északi, a paállattartás,földművelés, kerámiakészítésstb.) a Rákos-patakból nyerhették.Három császárkori temetkezést tártunkfel. A nyomvonal D-i felén található, D-DK–É-ÉNy-i tájolású, erősen bolygatott, nyújtottcsontvázas sír a korábban feltárt temetőhöztartozik. Az elhunyt mellé bronztükröt helyeztek.A másik két temetkezést a telepjelenségekközött dokumentáltuk. Egy leégettCsontfésű (IV–V. század)Bone comb (4 th -5 th centuries)ház mellett mellékletek nélküli megcsonkítottvázat találtunk. A felület É-i részén feltártfiatal lány nadrágját és lábbelijét gyöngyökkeldíszítették.A nagymennyiségű kerámia és állatcsontmellett jelentős mennyiségű fém: fibula,karperec, torques, bronztű, fülbevalóés érme került elő a császárkori objektumokból.Az állatcsontok, tojáshéjak, a gabonatárolására alkalmas méhkas alakúvermek, számos őrlő- és fenőkő, orsógombés edények oldalából vagy aljából készítettorsókarika alapján a falu közössége földművelésselés állattartással egyaránt fog-9lalkozott. A lelőhely legkésőbbi korszakát afeltárt terület legdélebbi szakaszán találhatónéhány avar kori objektum képviseli.Két gazdag leletanyagot tartalmazó gödörés egy nagy átmérőjű körárok sorolható akorba.Az autópálya nyomvonalában feltárt régészetilelőhelyek jelentősen gazdagítjákaz egyes történeti korszakokról rendelkezésreálló adatainkat, így a leletanyag tudományosfeldolgozása sok esetben kiegészítheti,finomíthatja, illetve módosíthatja akorábbi eredményeket. Bízunk benne, hogyminél előbb lehetőségünk lesz a leletanyagteljes restaurálására, és a vizsgálatok elvégzéseután a tudományos eredményekközzétételére, illetve a nagyközönség számáraa leletanyag kiállításon történő bemutatására.A lelőhelyek feltárását Endrődi Anna,Horváth M. Attila, Korom Anita, Maráz Borbála,Reményi László, Tóth Anikó, M. VirágZsuzsanna régészek végezték.Archaeological Researches of the BudapestHistory Museum on the Trace of theEastern Sector of the M0 MotorwayOn the line of the eastern sector of the M0 Motorwayexcavations of great importance werecarried out by the experts of the Budapest HistoryMuseum between 2004 and 2006. Sevensites of altogether 105912 squaremetres wereuncovered. During the works the material remainsof 9 archaeological periods were foundfrom the neolithic age to the end of the AvarianAge. The article focuses on the results of 3significant sites. The archaeological sites uncoveredin the line of the motorway significantlyenrich the knowledge of the specific historicalperiods, thus the systematic processing of thefindings can modify the former results.Megelőző régészeti feltárások az M3-as és M35-ösautópályák nyomvonalán (2003–2006)Anders AlexandraA Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságaés az ELTE BTK Régészettudományi Intézetea Nemzeti Autópálya Rt-vel létrejöttmegállapodás értelmében az M3-as autópályaGörbeháza–Nyíregyháza közötti, Hajdú-Bihar megyére eső szakaszán az alábbi 13lelőhelyen folytatott megelőző régészeti feltárástösszesen 161.019 m 2 -en.M3-37. lelőhely – Hajdúnánás-Rét (Töröktanya). A 15 ezer m 2 nagyságú lelőhelyen 213objektumot bontottunk ki, két korszak emlékanyagáttudtuk elkülöníteni. A feltárási területészaki harmadánál egy megközelítőlegÉ−D irányú, V-átmetszetű árok fut, melytőldélre találhatók a szarmata korszakhoz sorolhatóobjektumok: gödrök, kisebb árkok, 3földbe mélyített ház, árkokkal körülvett karámszerűterületek, valamint egy női temetkezés.Az ároktól északra egy rabolt szarmatasírt, késő középkori cölöplyukakat ésgödröket találtunk.M3-38. lelőhely – Hajdúnánás-Fű-rét-legelő.Az 5 ezer m 2 nagyságú lelőhelyen 36 objektumotbontottunk ki, egy szarmata és egyÁrpád-kori település részletét tártuk fel. Aszarmata objektumok – 3 félig földbe mélyítettház, méhkas alakú vermek és egy kút – afeltárási terület déli felére koncentrálódtak.Az Árpád-kori településről két, egymásbaásott ház, gödrök, valamint 2 sír került elő.M3-40. lelőhely – Hajdúnánás-Fürj-halomdűlő.A 19.333 m 2 nagyságú lelőhelyen 908objektum került kibontásra, a terület régészetilegigen intenzív; több korszak településeinekés temetkezéseinek maradványaitrejti. Legjelentősebb leletegyüttese egy V–VI.századi germán (gepida) temető 68 sírja. Asírgödrök nyugat–keleti tájolásúak és 80%-ban korabeli sírrablók által bolygatottak. 10esetben figyeltünk meg torzított koponyásnői és férfi csontvázat. A feldúlt sírokbanvisszamaradt mellékletek is egyértelműenutalnak a temető egykori gazdagságára: azegyik sírból 17 db féldrágakő (almandin) lapocskátleltünk, de kerültek elő aranyozottbronz fülbevalók, borostyán-, karneol- ésüveggyöngyök, bronztükör töredéke, ezüstfibula,madár alakú bronzfibula is. A férfiaksírjaiban ezüstcsatokat, bronz szőrcsipeszt,vasnyílhegyet leltünk. A temető leggyakoribbmellékletei a kétsoros csontfésűk. A gepida

10M3-41/A lelőhely – Hajdúnánás-Fürj-halom-járás, avar sírSite M3-41/A – Hajdúnánás-Fürj-halom-járás, Avarian gravetemető közvetlen szomszédságában egy későcsászárkorra keltezhető szarmata temető15 sírját tártuk fel. A sírok dél–északi tájolásúak,sekélyek, és még a germán síroknál isalaposabban ki voltak rabolva. A lelőhelyenegy szarmata és egy Árpád-kori falu nyomaitis feltártuk. A szarmata telep objektumaiközt téglalap alakú, kissé földbe mélyítettházakat, kutakat, méhkas alakú tárolóvermeketés füstölőgödröket sorolhatunk fel. AzÁrpád-kori falura ugyancsak a kissé földbemélyített, cölöpszerkezetes, patkó alakú kemencévelellátott házak, tárológödrök, külsőkemencék és kutak jellemzők.M3-41. lelőhely – Hajdúnánás-Feketehalom.A lelőhely a Feketehalom nevű kurgán délkeletilábánál húzódik, az egykori Csingilingi érpartján. A 9 ezer m 2 -en feltárt 79 objektumközött három kora bronzkori sírt találtunk,az egyikben gazdag edénymellékletekkel temettékel az elhunytat. A szarmata időszakhoza feltárási terület délnyugati részén néhányélelemtároló és agyagkitermelő gödör,és egy nagyméretű külső kemence tartozik.A IX–X. században létesült falu 8 házánakmaradványait tártuk fel. A házak kivétel nélkülnégyszögletes alaprajzúak, viszonylag kisméretűek, ÉK–DNy-i tájolásúak voltak, sarkukbakicsiny, patkó alakú kemencét vájtak.A házak egy csoportban, a feltárási területdélkeleti szélén helyezkedtek el. A kis falutnyugatról és északról többször megújított,meglehetősen szabálytalan alakúra ásottárok övezte, a házak csoportjától távolabbkülső kemencék és kutak kerültek elő.M3-41/A lelőhely –Hajdúnánás-Fürjhalomjárás.A lelőhely 21.100 m 2 felületén 209 objektumotbontottunk ki, melyek alapján öt korszakemlékanyagát különítettük el: a szelvénynyugati oldalán egy III–IV. századi szarmatakörárkos temető északi széle jelentkezett. Asírok mindegyike szinte teljesen ki volt rabolva.A feltárási terület keleti felén az V. századelejére keltezhető szarmata település objektumaikerültek elő: méhkas alakú gödrök, néhánykút és egy észak–déli irányú, többosztatú,mély árok. A dombhát legmagasabbrészén egy, az V–VI. század fordulójára keltezhetőgepida temető három sírját tárhattukfel. A feltárási terület legmagasabb pontján,a domb északi lejtőjén 18 észak–déli tájolású,keskeny sírfoltokból álló, két sorba rendezettsírcsoport rajzolódott ki. A leletanyag alapjána kora avarkor végére keltezhető kis temetőtteljes egészében fel tudtuk tárni. A síroknagy részét még a régiségben kirabolták,így csak kevés leletanyagot tartalmaztak:vascsatok, -kés, -sarló. Szerencsés módon adomb tetején két gazdag mellékletű férfi temetkezésebolygatatlan maradt: az egyik sírbaaz elhunytat ezüstveretes lemezes övével,vaskéssel temették el. A másik temetkezésaz egykori közösség leggazdagabb tagját rejtette:fülében aranygömbös fülbevalót viselt,derekát ezüstlemezes veretekkel díszített,vastag tüszős öv övezte, melyről több kisebbmellék-szíjvég és egy 10 cm hosszúságúnagyszíjvég lógott. Jobb vállánál egybizánci aranysolidus volt. Mellette találtuk lovánakezüstözött aranylemezes, fonatmintásszíjvégekkel és összepréselt bronz- és aranylemezesrozettákkal díszített szerszámzatátés egyszerű csikózabláját. A lelőhelyen ezenkívül feltártunk egy késő avarkorra keltezhetőtemetkezést is.M3-42. lelőhely – Hajdúnánás-Veres tengerjárás 1-2. A Keleti-főcsatorna keleti partjánakközvetlen közelében szondázó szelvényt nyitottunk7.500 m 2 -nyi felületen. Itt egy szórványos,laza szerkezetű, kora újkorra keltezhetőtanyaszerű település 19 gödrét tártukfel. Ettől mintegy 800 méterre egy 4.825 m 2nagyságú felületen összesen 21 objektumotbontottunk ki, a terepbejárási adatok alapjánvártnál gyengébb intenzitású Árpád-kori teleprészletét (házak, gödrök, árkok), az autópályanyomvonala az egykori falu perifériájátérintette.M3-45. lelőhely – Hajdúnánás-Eszlári út. Afeltárt 25.497 m 2 225 objektumot rejtett: aközépső újkőkori falu természetes magaslatonhelyezkedik el; délről és északról vízjártaterületek, vízfolyások határolták, míg keletiés nyugati irányból sekély, szabálytalankörvonalú, enyhén ívelten futóárkok zárták lea települést. Az árkokon belüli részen nagyméretű,olykor 10–15 m hosszúságú gödröktalálhatók, rendkívül gazdag leletanyaggal. Akerámiatöredékek az alföldi vonaldíszes kerámiakultúrájának bükki és esztári csoportjábasorolhatók. Az 54 temetkezés egy részéta nagy gödrök felső részébe vagy oldalábaásták be, így kisebb csoportokat (5–6 sír) alkotnak,míg a többi sírt szétszórtan, az altalajrafektetve találtuk meg. A feltárási területNy-i szélén végigfutó, egyenes, több száz méterhosszú, mélyebb, kettős-hármas tagolásúárok középkori.M3-46. lelőhely – Hajdúnánás-Murvai-dűlő.Az itt lévő XIII–XIV. századi kis település területén6.218 m 2 -en összesen 26 objektumotbontottunk ki: 3 félig földbe mélyített házat, 8gödröt, 8 árokszakaszból álló két nagy alapterületűkarámrendszert, két külső kemencétés egy kutat. A házak körül futó karámrendszerekegyik árkában jó állapotban megőrződött,kerek markolatgombos kardot, egymásik árokszakasz betöltésében pedig két

MÛHELYM3-45. lelőhely – Hajdúnánás-Eszlári út, légi felvétel a lelőhelyrőlSite M3-45 – Hajdúnánás-Eszlár road, aerial photo of the sitesarlót találtunk. Nem messze a kard előkerülésihelyétől vaseszközökből álló leletegyütteskerült elő. A depó két ekepapucsot, egybaltát, egy kardpenge töredékét és egy fűrészlapottartalmazott.M3-47. lelőhely – Hajdúnánás-Mácsi-dűlő.A lelőhelyen 9.404 m 2 felületen 66 objektumotkibontva a K-i oldalon egy IV–V. századitelepülés tárológödreit találtuk; míg a magasabbrészeken a VIII–IX. századra keltezhetőavar falu telepobjektumai (házak, kemencék,kút) helyezkedtek el. A település 27 házaÉNy–DK-i tájolású, egységes szerkezetű, afelépítmény minden esetben vaskos, sűrűcölöpsorokon nyugszik, házanként általábanegy sarokba vájt kemencét és egy tüzelőgödrötfigyelhettünk meg.M3-51. lelőhely – Hajdúdorog-Szállásföldközép 1. Közel 18 ezer m 2 -en vaskori, szarmataés Árpád-kori objektumok (összesen841) kerültek napvilágra. A szarmata településheztartozó nagyszámú gödrök, árkok,kemencék, kutak mellett 11 épület maradványátsikerült feltárni. Szerkezetük hasonlóvolt, különbség csak elhelyezkedésükben jelentkezett.Az északi részen előkerült házakmagányosan álltak, míg a déli részen kisebbcsoportban. Formájuk négyzet vagy téglalapalakú, alapterületük kb. 3–4×4–5 m. A tetőttartó cölöpök lemélyedései a falak menténtalálhatók, több esetben jól meg lehetett figyelnia szelemengerendát tartó cölöpök nagyobbméretű gödreit. A házak betöltésébenkevés leletanyagot találtunk, az objektumoklegnagyobb része méhkas alakú gödör. A lelőhelynyugati részén néhány gödörben nagymennyiségű vassalakot találtunk. A településhezmég 8 kút és 9 szabadtéri kemencetartozott, míg nyugatról árokrendszer határolta.Az északi részen néhány gödörből ésegy külső kemencéből Árpád-kori edénytöredékekkerültek elő.M3-52. lelőhely – Hajdúdorog-Szállásföldközép 2. Ezen újabb 15.100 m 2 felületen 137objektumot tártunk fel, a IV. századra keltezhetőszarmata-kori település objektumai(kutak, gödrök, füstölők) a terület keleti harmadában,a legalacsonyabb részeken sűrűsödtek.A felületen két temetkezést is találtunk.Az Árpád-kori település objektumainaklegnagyobb részét karámrendszerekhez tartozóárkok alkotják. Az árokrendszeren kívülnéhány sekély gödör, két fölbe mélyített, kemencévelellátott ház, két külső kemence, valamintkutak tartoztak még a középkori településhez.M3-53. lelőhely – Hajdúdorog-Szállásföldközép-Templomdomb.Hajdúdorogtól 11 kmreészakra, a Szállásföldek nevű határrészben,a Temetődűlőben található lelőhelymintegy 500 m-el északkeletre a Temetőhegynevű dombtól, amelyen 1997 és 1989között 615 síros X–XI. századi temetőt kutattakmeg Fodor István vezetésével. A mostfeltárt 8.100 m 2 -en 923 objektum került elő.A temető a dombtetőn 36×39 m-es területetfoglal el, s ennek közepén bukkantunk ráa szokatlanul kis méretű, egyenes szentélyzáródásúÁrpád-kori templom falazási árkaira.A templom körüli temető sírjai rendkívülsűrűn helyezkedtek el, s általános volt akorábbi sírokra való rátemetkezés. A kis területenösszesen 1215 sírt bontottunk ki. Asírkert körvonalai jól kirajzolódnak, amelyetegykor élősövénnyel vehettek körül. Számostéglából, vagy részben téglából épített sírt figyeltünkmeg. A sírokban kevés lelet volt: sima– és S-végű hajkarikák, övcsatok, pénzek,veretes bőrpárta maradványai. A mintegy 20sírból előkerült pénzek jól keltezik a temetőt.A legkorábbiak II. Géza (1141–1162), a legkésőbbiekpedig II. András (1205–1235) veretei.Nyilvánvaló tehát, hogy az itteni első templom1140 körül épülhetett, ekkor kezdett a falulakossága ide temetkezni, a téglatemplomés általában a falu pusztulása pedig mindenbizonnyal 1240-re, a tatárjárásra keltezhető.A templom és a temető közvetlen közelében11nem találtuk a falu építményeinek (házak, kemencék,vermek) maradványait, csupán azállatok tartására szolgáló karámok árkait.Valószínűleg e faluhoz tartozhattak az M3-52. lelőhelyen feltárt településjelenségek is.*A továbbiakban az M35-ös autópálya Debrecentelkerülő szakaszán (354. sz. főút – 4.sz. főút között), valamint az M35 autópályaGörbeháza (M3) – 354. sz. főút közötti szakaszán,összesen 210.328 m 2 -en folytatottmegelőző régészeti feltárás 15 lelőhelyét mutatjukbe.M35-01. lelőhely – Hajdúböszörmény-Ficsoritó. 2004–2005 folyamán a 17.099 m 2 kiterjedésűfelszínen 105 objektum került feltárásra,ezek közül az alföldi vonaldíszes kerámiakultúrájának (esztári festett kerámia és aklasszikus AVK) települését gödrök és rövidárokszakaszok jellemezték, melyek elszórva,helyenként 25–30 méteres területeket is szabadonhagyva jelentkeztek. A korszakhoz 10temetkezés is tartozott. A kora rézkori tiszapolgárikultúra 34 temetkezését számláló temetőjea felület ÉNy-i végén helyezkedett el.A sírok nagy része nyugat–keleti tájolású, aférfiakat szigorú rend szerint a jobb, míg anőket bal oldalukra fektetve temették el. Azelhunytakat viseleti tárgyaikkal és ékszereikkel(márványgyöngyökből készült nyak-, karésderékláncok, csontcsüngők) együtt helyeztéka sírba, valamint gazdagon elláttákmellékletekkel is: általában 6–8 edény, valamintállatcsontok, kőeszközök kerültek elő.A feltárási felszín ÉNy-i felében a bodrogkeresztúrikultúra 3 gödre is előkerült. A temetőtőlészakra mocsaras mélyedés osztja kétrészre a lelőhelyet. Az objektumok többségea rézkori Hunyadihalom-csoporthoz, kisebbikrészük a vaskori szkítákhoz kapcsolható.A rézkori 21 gödörből a nagy mennyiségűkerámia- és kőanyag mellett kiemelkedő azállatcsontok, különösen az agancsok magasszáma, melyek egészben és darabolva, megmunkálvaegyaránt előfordulnak. A vaskoritelepülést gödrök, árkok és egy földbe mélyítettház képviseli.M35-02,-04,-06 lelőhelyek – Hajdúböszörmény-Szelesdűlő, -Kovács-dűlő, -Zelemér-dűlő.A szondázásra kijelölt terület Hajdúböszörménytőlnyugatra, a 35-ös úttól délnyugatiirányba, a Brassó-ér északi ágának partjamentén fekszik. A megközelítőleg ezer m 2 -esmegtisztított felületen a terepbejárás alapjánelőzetesen várt szarmata település régészetiobjektumaira nem bukkantunk. Hajdúböszörmény–Kovács-dűlőa településtől délre,a Nagymacsra vezető út északi oldalán fekszik.A területen 2004-ben gépi humuszolással3.566 m 2 -es részt tisztítottunk meg, a terepbejárásalapján várt szarmata településrégészeti objektumaira itt sem bukkantunk.Hasonló helyzet állt elő a Zelemér-dűlői részen,mely a településtől délre, közvetlenülaz 5. számú lelőhely mellett fekszik, s melyengépi humuszolással 3.000 m 2 -es terület ke-

12rült megtisztításra. A három felszínen előkerültleletek valószínűleg az erózió és a földművelésáltal kerültek a területekre.M35-05. lelőhely – Hajdúböszörmény-Dobai-dűlő.A lelőhely Hajdúböszörménytől délre,közvetlenül a 4. számú lelőhely mellett, aNagymacsra vezető út déli oldalán fekszik.A lehumuszolt 12.400 m 2 -nyi területen feltárt187 objektumban egy szarmata településemlékeit találtuk meg. Előkerültek különbözőméretű méhkas alakú tárológödrök,épületek, árkok és cölöplyukak nyomai. Ezekközött három lakóház, néhány árok, füstölőgödrökés sok másodlagosan hulladéktárolásrahasznált gödör volt.M35-08. lelőhely – Hajdúböszörmény-Brassói ér partja. A feltárt terület Hajdúböszörményés Debrecen között nagyjából félúton,a 35-ös úttól kb. 5 km-re nyugatra,a valamikor vízjárta kelet–nyugati irányúBrassó-ér déli partjára esik. A nyomvonalszélességében mintegy 400 méter hosszantisztítottuk meg a felszínt (23.849 m 2 ), ésennek teljes hosszában igen intenzív szarmataés Árpád-kori emlékekre bukkantunk.A vízfolyáshoz közelebb inkább a szarmatatelepüléshez tartozó házakat és gödrökettártunk fel, az Árpád-kori település központjaettől délebbre, a magasabb részre esik.A szarmata településből feltárt objektumoknagy része kerek, méhkas alakú tárológödör,ezek között elszórva helyezkedik el a néhánylakóépület. A falu déli szélén előkerült háromkút is. Az Árpád-kori településnek több minthúsz házát találtuk meg, amelyek körül 80szabadtéri kemencét tártunk fel. A településdéli végét árokrendszer zárja le.M35-10. lelőhely – Debrecen-Kismacs. A terepbejárássorán, az autópálya nyomvonalábaeső kb. 100 m hosszú területen szarmatakerámiatöredékek kerültek elő. 2004-benmintegy 5.200 m 2 -es területen 3 szelvénytnyitottunk. A terepbejárás alapján előzetesenvárt szarmata település helyett egy XIX.századi tanya részleteit találtuk meg.M35-11. lelőhely – Debrecen-Bellegelő-Bordás-tanya. A 2003–2004-ben feltárt területDebrecen városától nyugatra, az Ondódravezető út és a 4-es számú főút közöttterül el. A terepbejárás során mintegy 1.100méter hosszú lelőhelyet határoztunk meg anyomvonal teljes szélességében. A feltárt50.600 m 2 -en egy késő avar-kori (VIII–X.századi) és egy szarmata település részleteit(401 objektumot) találtuk. A szarmatafalu nyugati széle esett szelvényünkbe.A települést 4–5 méter széles mély árokhatárolta, ezen belül helyezkedtek el a különbözőobjektumok. Találtunk több lakóházat,kutakat és szemetesgödröket. Feltártukmég egy három ágból álló, kb. 15 mátmérőjű körárok felét, annak bejárati részévelegyütt. Az avar falunak a nyomvonalbaeső részén sikerült teljes keresztmetszetétfeltárni. A települést északról és délrőlis karámrendszer határolta, amelyen belülhelyezkedtek el a lakóházak, kutak, a különbözőgazdasági épületek és a hulladéktárológödrök. A falutól délre, közvetlenül a karámokmellett volt a falu temetője, melyből244 sírt bontottunk ki.M35-12. lelőhely – Debrecen-Bellegelő-Újföld. A 7.700 m 2 felületen kibontott 67 objektumnagy része a szarmata-kori faluhoz tartozott.A kb. 3,5×3,5 méter nagyságú, négyzetalakú és sekély mélységű épület a szelvényközepén került elő, a 63 gödör és a kút pedigettől északabbra, szétszórtan helyezkedettel. A falu leletanyaga: durva szemcsés éskorongolt edénytöredékek, állatcsontok (eszközkéntis), gyöngy, patics és vastárgyak.M35-13,14. lelőhely – Hajdúböszörmény-Három halmi iskola, -Három Pelyhe-tanya. Afeltárt területek Görbeházától keletre, a 35.sz. autóúttól délre eső dűlőút két oldalán helyezkednekel. A terepbejárás során két lelőhelykéntelkülönített egységről a feltárásoknyomán nyilvánvalóvá vált, hogy egy lelőhelykét részéről van szó. A 13. számún 14.792 m 2-en 1023, míg a 14. számún 9.900 m 2 -en 318M3-53. lelőhely – Hajdúdorog-Szállásföld-közép-Templomdomb, templom körüli temető sírjaiSite M3-53 – Hajdúdorog-Szállásföld-mid-Church hill, graves of the church yard

MÛHELYM35-01. lelőhely – Hajdúböszörmény-Ficsori tó, rézkori sírSite M35-01 – Hajdúböszörmény-Lake Ficsor, Copper Age graveobjektum került elő. A feltárt felület keletiközépsőharmadát egy dombhát keresztezi,amelyen a szarmata település lakóövezetétsikerült megtalálnunk. Házaik hasonló szerkezetűek:kb. 20–50 cm-re a földbe mélyítettek,hossztengelyük K–NY-i irányú, s ezekvégében többnyire megtaláljuk a szelemengerendáttartó oszlopok helyét. A házak körülméhkas alakú vermek sorakoztak. A lakóövezettőlnem teljesen elkülönülve, a dombhátalacsonyabban fekvő részein helyezkednek elaz egykori falu kútjai, amelyek közül mintegyhúszat tártunk fel. A kutak és házak közöttiteret helyenként keskeny árkok rendszerehálózta be. A szelvény nyugati harmadábanelértük a falu szélét; ebben a részben csupána telepet kerítő, nagyméretű árkok húzódtak.A településektől keletre bukkantunk rá egyészak–déli tájolású női sírra, amelyet sírmellékleteialapján a késő-szarmata korszakbasoroltunk. Lelőhelyünkön 6 Árpád-kori épületettártunk fel. Az Árpád-kori faluhoz iscsatlakoztak kutak. Az egyik Árpád-kori kútbólnapvilágra került egy különleges lelet: kb.2,5 m hosszú, 30 centiméterenként átfúrt ésfacsapokkal ellátott ívelt farúd, körülötte viszszavarrottszegélyű bőrdarabokkal. A 14. sz.lelőhely északi részén késő avar, VIII. századitemető részlete került elő, meglehetősenszegényes temetkezésekkel.M35-16,20. lelőhely – Hajdúböszörmény-Csíkos tanya, -Nagy-Pródi-legelő. A 26.820m 2 nagyságú lelőhelyen 1629 objektumotbontottunk ki, a feltárás során világossá vált,hogy annak keleti széléhez csatlakozva egykorábban nem rögzített újabb régészeti lelőhelyrésztalálható, melyet a 20. sz. lelőhelynekneveztünk el, összesen négy korszak leletanyagáttudtuk elkülöníteni. A legkorábbiaz alföldi vonaldíszes kerámia-kultúra koraifázisába sorolható. Ehhez a megtelepedéshezgödrök és egy kút tartozott, melyekegymástól nagy távolságban, elszórtan jelentkeztek.A következő megtelepedés a Kr.13u. IV–V. századra tehető. A lelőhelyet ekkorszarmata közösség lakja, régészetileg ez alegintenzívebb korszak. A feltárt 28 ház ÉNyitájolású, 3×3,5 m méretű, téglalap alakú,félig földbe mélyített. Négy ház nyugati sarkábanszokatlan módon a ház oldalába vájtkemence is volt. A házak környékén élelemtárolásraszolgáló méhkas alakú vermeketés nagyobb agyagkitermelő gödröket tártunkfel. A faluhoz kutak és árokszakaszok is tartoztak.A megfigyelt 29 sír három sort alkotott,melyekhez három körárkos temetkezésis csatlakozott. A lelőhelyen 150 késő avarkorbasorolható sír is napvilágra került. A temetőegy 70×50 méteres területen található,az ÉNy–DK-i tájolású sírok 9, ÉK–DNy-i sorbarendeződnek. A sírok mellékletei közt szerepelnekvascsatok, vaskések, egyéb kisebbvastárgyak, bronzlemezes övveretek, bizáncicsatok, aranyfóliás gyöngyök és bronz fülbevalók.A lelőhelyen a következő megtelepedésa XI–XII. századra, az Árpád-korra tehető. Akis méretű házak mellett egy nagyobb, kétkemencével ellátott, műhelyként szolgálóépületet találtunk.M35-17. lelőhely – Hajdúböszörmény-Keletifőcsatorna.A 6.789 m 2 felületen feltárt 59 objektumkét korszakhoz tartozott. Az egykoritermészetes magaslat legmagasabb pontjánegy 5×10 m-es paticsfoltban újkőkori házomladékát figyeltük meg, melynek elbontásaután kirajzolódtak a szerkezeti elemekettartó kisebb cölöpök nyomai. Az egykori lakóházÉK–DNY-i tájolású volt. Az épület körülkisebb méretű kerek, méhkas alakú tárológödrökhelyezkedtek el, míg a laposabbanfekvő keleti és nyugati területen nagyméretűagyagkitermelő gödrök övezték a kis tanyát.Belőlük rendkívül nagy mennyiségű kerámiaanyaglátott napvilágot, mely alapján a településa középső újkőkor elejére keltezhető.Az egyik gödörből melléklet nélküli, bal oldalárafektetett, zsugorított helyzetű felnőttsírja is előkerült. Az újkőkori településjelenségekmellett 15 szkíta-korba sorolható gödrötés egy földbe mélyített, szabálytalan alakúszkíta házat bontottunk ki.A feltáró régészek: Anders Alexandra,Fodor István, Kolozsi Barbara, Kovács Katalin,Nagy Emese Gyöngyvér, Raczky Pál,Rácz Zsófia, Sebők Katalin, Szabó Gábor,Szabó László, Váczi Gábor jelentései alapjánösszeállította Anders Alexandra.Preventive Archaeological Uncoverings alongthe Trace of the M3 and M35 Motorways(2003–2006)The Museum Organisation of Hajdú-Bihar Countyin co-operation with the Archaeological Instituteof the ELTE University Budapest carried outa comprehensive archaeological excavation alongthe M3 Motorway between Nyíregyháza and Görbeháza,and along the M35 Motorway. The archaeologistsuncovered altogether 28 sites. The authorof the article gives a detailed account of all thesites and main results of the work.

14Nagyberuházások és régészet Bács-Kiskun megyében (M5)Somogyvári ÁgnesMa a Bács-Kiskun megyei régészek munkájátalapvetően a nagyberuházásokhoz, elsősorbanútépítésekhez kapcsolódó megelőzőfeltárások és leletmentések határozzák meg.Jelentős autópálya-építések érintették ésérintik ma is a megyét. Megépült az M5 autópályamásodik, megyét érintő szakasza– azelső Lajosmizse környékét érintő rész 1988-89-ben készült el –, az autópályákhoz többelkerülő út is épült, elkészült a szekszárdiDuna-hídhoz kapcsolódva az M9 autópályanéhány km-e, a dunaújvárosi Duna-hídhozkapcsolódva jelenleg épül az M8 gyorsforgalmiút három km-e.1994-ben indult el ez a feltáró munka,amely változó intenzitással tartott tíz évenkeresztül, tart a mai napig, és előreláthatóanmég néhány évig tartani is fog. Erre, a korábbiásatásoktól ütemében, munkamódszerébenés idejében eltérő munkára a megye régészeinekvolt lehetőségük ráhangolódni, amikor1987-ben és 1988-ban megismerkedhettekaz autópályás ásatás mibenlétével. Talánnem érdektelen – elsősorban a fiatalokragondolva – röviden felidézni, hogy a mára kialakultgyakorlat előtt milyen módon történtekaz ásatások.Volt lehetőség jó előre megtervezni az ásatást,kijelölni a feltárásra szánt régészeti lelőhelyet,volt egy ásatási keret, ami általábankét-három hetes feltárásra volt elegendő. Azásatási időt azzal lehetett megnövelni, hapéldául többen társultak, és közösen használtákfel ezt az ásatási keretet. Az ebből apénzből feltárható terület nagysága így is tízesvagy százas nagyságú négyzetméterekbenvolt mérhető. Gépi munkára csak abbanaz esetben nyílott lehetőség, ha sikerült azásatás-közeli gazdaságokkal olyan kapcsolatotkialakítani, hogy időnként kölcsönadtak egyegymunkagépet. Így aztán egy ezer m 2 -es területfeltárása több évet vett igénybe. Ez, amai tempót ismerve, nagyon lassúnak tűnik,de megvolt a jó oldala is. Ásóval, spaknivalhaladva lefelé, a feltárás során több információrögzítésére volt lehetőség. A régész magabontotta ki az objektumokat, így semminem kerülte el a figyelmét. Az ásatáson magarajzolt, fotózott, a feltárás után hozzáláthatottaz ásatáson készített nyers dokumentációrendezéséhez és formázásához. Maga adokumentáció a megnyitott kis felület miattátlátható méretű volt. Volt lehetőség a restaurálásbefejezése után az anyag beleltározására,és ha az anyag olyan volt, elkezdhette afeldolgozást is. Optimális esetben mindezzela következő ásatási szezonig el is készült.Avar ház Kiskunfélegyházán a Csányi úti lelőhelyenAvarian house in Kiskunfélegyháza, at the site in Csányi StreetTehát 1987-ben és 1988-ban került sor Lajosmizsehatárában az M5 autópálya nyomvonalábana már terepbejárással korábbanfelderített régészeti lelőhelyek feltárására.Négy lelőhely esett az út nyomvonalába, ezekentörtént meg a feltárás, valamint sor kerültkét anyagnyerőhely részleges feltárásárais. Összességében ekkor mintegy 10 ezerm 2 -en került sor ásatásra, ami messze meghaladtaa korábbi időszakok egy-egy évbenfeltárt m 2 -ét. A feltárásra kijelölt megszokottterületek többszörösét kellett átlátni, feltárni,dokumentálni, az előkerült anyagot restaurálniés feldolgozni. Ráadásul, míg az 1987-es évben még nyugodt körülmények közöttlehetett dolgozni, 1988-ban már megkezdődöttaz útépítés és az anyagnyerőhelyekről,amelyek feltárás alatt voltak, folyamatosanhordták el a földet. A lajosmizsei munka utánnéhány nyugodt év következett, majd miutánújra napirendre került az M5 autópálya továbbépítésénekterve, 1994-ben megkezdődöttaz a típusú feltáró munka, amely Bács-Kiskun megyében a mai napig alapvetőenmeghatározza a régészeti munkát.Röviden áttekintve a feltárások helyszíneit,1994 és 1999 között az M5 autópályanyomvonalában dolgoztunk. ’94-ben és ’95-ben megelőző feltárások folytak HetényegyházátólKiskunfélegyházáig. Ez a munka mégtartott, amikor 1996-ban megkezdődött anyomvonal építése, így párhuzamosan kerültsor a megelőző feltárásokra, és az építés közbenelőkerült lelőhelyek mentésére. Az építésközbeni mentések 1997-ben is folytatódtak,majd ’98-ban a feltárások a Kiskunfélegyházaés Petőfiszállás közötti szakaszra tevődtekát. Ebben az évben kapott egy cég megbízástarra, hogy a Félegyháza és a megyehatár közöttinyomvonalat lőszermentesítse, mivel akorábbi évek feltárásai során fel nem robbantlőszerek is előkerültek. A lőszermentesítésa mi szempontunkból azzal a kedvező eredménnyeljárt, hogy újabb, a terepbejárásoksorán nem észlelt lelőhelyek váltak ismertté.Ezeknek a lelőhelyeknek a feltárására mégugyanebben az évben sor került. 1999 voltrégészeti szempontból az M5 befejező éve,amikor is a Petőfiszállás határában lévő lelőhelyekettártuk fel. Összesítve az M5 autópályanyomvonalában végzett munkát: 26 lelőhelyfeltárására került sor, 295.000 m 2 -en.Az M5 autópálya munkáival párhuzamosanmég 1995-ben Kecskemét határában a44-es elkerülő út építéséhez kapcsolódva egynyomvonalbeli lelőhely és a hozzá kapcsolódóanyagnyerőhelyen lévő lelőhely feltárásárais sor került 2 ezer m 2 -en. 2000-ben, annakköszönhetően, hogy Tiszaug Bács-Kiskunmegyéhez került, lehetőségünk volt a Tiszántúlonis dolgozni, a tiszaugi híd építéséhezkapcsolódó anyagnyerőhelyen tártunk fel 7ezer m 2 -t. 2001-ben megkezdték a szekszárdiDuna-hídhoz kapcsolódó M9 autóút építését.Itt már korábban, ugyancsak 1995-ben,az akkor még S9-nek nevezett út nyomvonalábankerült sor 31 ezer m 2 -en két lelőhelymegelőző feltárására. Ebben az évben (2001-ben) az építés közben előkerült lelőhely feltárásátvégeztük el 4 ezer m 2 -en. 2002-ben azév első felében még a Homokhátság területéndolgoztunk, ekkor Kiskunfélegyháza határábanaz 5-ös utat a Csongrádi úttal összekötőúj út nyomvonalában tártunk fel három lelőhelyet,mintegy 22 ezer m 2 -en. 2002 másodikfelétől a munka helyszíne áttevődött a Dunamentére.Itt az 51. utat Solt és Dunapataj közöttúj nyomvonalra helyezték, lelőhelyeinkSolt és Harta között voltak, így két évig dolgoztunkitt hat lelőhelyen és 62 ezer m 2 -en.2004-ben az M8 autóút nyomvonalában lévőlelőhelyeink kerültek sorra, majd az Apostagés Dunavecse határában új nyomvonalra helyezett51. út területén dolgoztunk. Összesen

MÛHELYnyolc lelőhely feltárására került sor több mint93 ezer m 2 -en, valamint az anyagnyerőhelykénthasznált területen végeztünk leletmentést.A munkát 2006-ban fejeztük be.Az útépítések mellett három nagyberuházáshozkapcsolódó, nagy felületre kiterjedőfeltárásunk is volt, kettő Tesco áruházhozkapcsolódott, Kiskunhalason, Kalocsán,a harmadik Félegyházán egy bevásárlóközponthoz.Összességében itt 27 ezer m 2 feltárásárakerült sor.*Mi az, ami technikában, munkamódszerben,gyakorlatban megváltozott a tárgyalt tizenkétévet megelőző időszakhoz képest?Az útépítéseket megelőzően, már nem csakaz autópályák esetében, hanem mindig, így abekötő- vagy elkerülő utak esetében is sorkerül a régészeti terepbejárásokra. Ezek aterepbejárások, bár néhányszor csak néhányse legyünk egészen optimisták, egy példa aközelmúltból, 2004-ből: az elkészült hatástanulmánybanbenne volt, hogy a beruházásterületén régészeti lelőhely van, a beruházástmégis úgy kezdték el, hogy megelőző feltárásranem került sor. A feltáró munka tervezhetőségea múzeum szempontjából is fontos.Egyrészt azért, mert a megyében korlátozottszámban vannak régészek, akik ásatástvezethetnek, és a szerencsés helyzet az, haegy régész egyszerre csak egy ásatást vezet,másrészt 2004 óta a régészeti feltárásokra isvonatkozik a közbeszerzés, és mindenki előttismert, hogy a legegyszerűbb közbeszerzésieljárás is hetekig tart.Viszonylag újabb gyakorlat, hogy elsősor-15ban az útépítésekhez kapcsolódva, a tervezettnyomvonalról és annak tágabb környezetérőllégifotó készül. Ezeket a légifotókat elemzik, ésjelölik a régészeti jelenségként értelmezhetőterepformációkat. Ennek a munkának a kontrolljáta terepen újra el kell végezni, megerősítenivagy elvetni a légifotókon jelzett jelenségeket.Mi ezt az M9 út nyomvonalában tettükmeg. Bár a légifotón régészetileg értelmezhetőjelenségek csak kis hányadukban bizonyultaka terepbejárás során régészeti jelenségnek,mégis az elkészült képek a további munkábanis nagy segítséget jelentenek, például jelzik,hogy az érintett területen a földmunkák soránkiemelten figyelni kell a területet. Természetesen,ha van rá lehetőségünk, a már feltárt területekrőlis készíttetünk légifotót.Mindenekelőtt azonban az ásatások mérete,a feltárandó terület nagysága növekedettmeg, ezzel fordított arányban pedig csökkentaz ásatásokra fordítható idő, hiszen a beruházókszinte mindig sürgették a terület-átadásokat,de ha nem sürgették volna, a megkötöttszerződésekben rögzített határidőkakkor is kényszerítő erővel bírtak. Az elmúlttizenkét évben megtanultuk a nagy felületekrekiterjedő ásatási technikát, a dokumentációhelyszíni készítésénél a digitális fényképezőgép,számítógép alkalmazását. A naprakész geodéziai munka, valamint dokumentációelőírt módon való elkészítése jelentetteaz egyik nagy problémát, mivel a múzeumiszervezet műszerekkel, megfelelő kapacitásúszámítógépekkel, programokkal, valamintezek kezelésére alkalmas szakemberekkelnem rendelkezett. Ezért azt az utat választottuk,hogy megbízással, erre szakosodottcégekkel végeztetjük el a geodéziai és a dokumentációdigitalizálási munkáit. Ez azt jelenti,hogy az általunk megbízott cég elvégziaz ásatási terület felmérését, térképezésétés szintezését, valamint a helyszínen készültírásos, fotós és rajzos anyag számítógépesfeldolgozását is. Így van esélyünk arra, hogyaz ásatás befejezését követő egy éven belülelkészül a dokumentáció.Kiskunfélegyháza-Halesz (légifotó)Kiskunfélegyháza-Halesz (aerial photo)Avar lovassír DunavecsénAvarian equestrian grave in DunavecseSzót kell ejteni a restaurálásról és a feldolgozásról.A restaurálásnál az lenne a cél,hogy a leletek tisztítására és a restaurálásraa feltárással párhuzamosan kerülhessen sor.Mivel a terepen való munka az év nagyobbikrészét leköti, így a feldolgozásban jelentőslemaradásaink vannak. Bár teljes anyagfeldolgozásramég nem került sor, de részeredményekközzétételére, egy-egy leletegyüttespublikálására igen. Itt kell megemlítenem aztis, hogy a lelőhelyek minél alaposabb feldolgozásáhoza különböző tudományágak segítségétis igénybe vettük. Így került sor archeobotanikai,archeozoológiai, antropológiai,valamint pollen és C14-es vizsgálatok elvégeztetésére.Fontos cél az is, hogy mindazt az anyagot,amit az elmúlt több mint egy évtized soránfeltártunk, kiállításon bemutathassuk. Nagy,átfogó kiállításra még nem került sor, de kisebb,egy-egy jelentősebb leletegyüttest bemutatókiállításokra már igen. Elindítottunk1999-ben egy kamarakiállítás-sorozatotKecskeméten a Cifrapalotában Rejtett kincsekcímmel, ahol az autópályás ásatásokegy-egy jelentős leletegyüttesét is bemutattuk.Kiskunfélegyházán az M5 autópálya építésesorán feltárt Árpád-kori lelőhelyek anyagátbemutató kiállításra került sor.Úgy gondolom, hogy a fent leírtakkal sikehónappalelőzik meg az útépítések megkezdését,mégis tervezhetőbbé teszik a munkát.2003 óta pedig örökségvédelmi hatástanulmánytkell készíteni minden nagyberuházáshoz.A terepbejárásoknak és az ezekreépülő hatástanulmányoknak az a feladatuk,hogy megvizsgálják az érintett területeken arégészeti lelőhelyek előfordulását vagy várhatóelőfordulását. Jelezzék a beruházónak,hogy milyen többletköltségekkel kell számolniaa tervezett beruházás megvalósítása során,valamint a beruházás megvalósításánakhatáridejét a régészeti feltárás időigényénekfigyelembevételével tudják kialakítani, ígymár arra is van remény, hogy a nagyberuházásokhozkapcsolódó munkák tervezhetőbbéválnak, és a későbbiekben az építkezéseknekcsak a váratlanul előkerülő régészeti lelőhelyekkelkell számolniuk. Bár, hogy azért még-

16Körárkos szarmata temető Kecskemét-BelsőnyírbenSarmatian circular ditch cemetery in Kecskemét-Belsőnyírrült valamennyire érzékeltetni, hogy az elmúlttöbb mint tíz évben milyen nagy munkahárult a megye régészeire. Az elkövetkezendőkbenpedig azt szeretném vázolni, hogymiért volt jelentős az a munka, amit elvégeztek.Hiszen az elmúlt évek munkája olyan újeredményeket hozott, amelyek sokban módosítottákvagy pontosították a megye középkorigterjedő történetének addig ismertképét. Talán az a legegyszerűbb, ha korszakonkénthaladunk végig, kezdve a neolitikummal.Az újkőkor időszakából a dunántúli vonaldíszeskultúra településének feltárásárakerült sor Hartán az 51. út nyomvonalában.Ezt a feltárást megelőzően a kultúrának csakkisebb telepjelenségeit ismertük, gödröket,tűzhelyeket Fajsz-Garadombról vagy Kunszentmiklós-Középszenttamásról.A 22 ezerm 2 -re kiterjedő feltárás, melyet Kustár Rozáliairányított, több olyan nagy méretű, cölöpszerkezetűház meglétét rögzítette, amelyetKözép-Európából jól ismerünk, de itt, a Duna-Tiszaközének ezen a részén még nem sikerültfeltárni.A rézkor időszakából a középső rézkoribodrogkeresztúri kultúra Duna-Tisza közi jelenlétérecsupán szórványos sírleletek utaltak.Még a XX. század első felében Kiskőröshatárában került elő az a kultúrához tartozó15 sír, amely máig a legnagyobb sírszámú temető,amelyet a megye területén feltártak.Jászszentlászlóról, Nyárlőrincről, Lakitelekrőlis ismerünk síranyagokat, sőt az M5 lajosmizseiszakaszán is előkerült két sírjuk, detelepüléseik mindez ideig nem kerültek elő.Kiskunfélegyházán a 451. számú út nyomvonalábanleltünk rá a kultúra településére aPap-dűlőben, az Árpád-kori objektumok alattelfedve. Mindez egyúttal némi magyarázatotis ad arra, hogy miért nem találták meg eddiga kultúra településeit területünkön. Ugyanisazzal, hogy a homokmozgások során ezeketa területeket akár méteresnél is vastagabbhomokréteg fedheti, előkerülésükre csak nagyobbmélységig kiterjedő földmunka – útépítésnélpéldául bevágás – ad lehetőséget.Az ásató, Balogh Csilla megfigyelése szerintárkokkal körülhatárolt lakóegységeket lehetettelkülöníteni, és a jelentős mennyiségűleletanyagban olyan oromdíszek is előfordultak,amelyek felszíni épületek meglétéreutalnak. A nagy mennyiségű leletanyag feldolgozásamég folyamatban van, befejezéseután pontosabb képünk lesz egy olyan időszakról,amelyről eddig alig rendelkeztünkadatokkal.A késő rézkor időszakára vonatkozóanugyancsak új eredményeket hoztak az elmúltidőszak feltárásai. A péceli kultúra leletei,lelőhelyei nagy számban voltak ismerteka megyében. A lelőhelyek egy része terepbejárásokbólvált ismertté, ugyanakkor többtelepfeltárásra is sor került. Így Lakitelek-Szikrán vagy Ágasegyházán, de Solt-Borsoshegyenés a Kunpeszér-Téglaházi dűlőben isgyér telepjelenségeket figyeltek meg. 1994-ben Ballószögön az M5 autópálya nyomvonalábanHorváth Attila tárt fel a péceli kultúrábatartozó leleteket, majd Solton az 51.út nyomvonalában nyílott lehetőségünk arra,hogy a péceli kultúra településrészletét,a település kultikus részét feltárhassuk, és akultúra hitvilágával kapcsolatos megfigyelésekettehessünk. A feltárt területen állatáldozatok– elsősorban szarvasmarhák – bemutatásazajlott. A nagy számban és nagyszóródásban megtalálható szarvasmarha áldozatigödrök esetében feltételezni lehetett,hogy ismétlődően vissza-visszatértek erre akultikus színtérre. Az ásatás egyik legjelentősebberedménye annak a három emberáldozatotés egy szarvasmarha áldozatot tartalmazógödörnek a feltárása volt, ahol báraz áldozatokat vastag hamus égett réteg választottael egymástól, a feltárás során sikerültaz áldozatok gödörbe helyezésének egyidejűségétis megfigyelni.A Duna-Tisza közén a bronzkor középsőSzarmata gödörben talált emberi csontvázApostagonHuman skeleton found in a Sarmatian ditch inApostagidőszakából jelentős mennyiségű leletanyagotismerünk. Ezt megelőző időszakból, a korabronzkorból a makói kultúra leletei csupánszórványosan fordultak elő, és a múzeumokbanlévő leletanyagnak csupán a kisebb hányadakerült elő ásatásból. Például a kultúraoly sokat emlegetett sírleletét, a Kunpeszér-Sinai hegyen előkerült hamvasztásos temetkezéstsem régész tárta fel, és sajnos maga amúzeumba bekerült leletegyüttes sem teljes.Az elmúlt évtizedben azonban négy esetbenis sikerült a makói kultúra települését feltárni.Horváth Attila Ballószögön, Tóth KatalinKiskunfélegyházán a Kővágóérnél, jómagampedig Dusnokon és Apostagon, s bár egy kivételtőleltekintve, a településeken a kultúránakcsupán hulladékgödrei kerültek elő, agödrökből előkerült jelentős mennyiségű leletanyag,elsősorban a kerámiák, a kultúrabelső időrendjének a tisztázását is segíthetia Duna-Tisza közén. Ugyancsak ennek a területneka kora bronzkorát érinti, hogy az útépítésekhezkapcsolódó ásatások során előkerülteka nagyrévi kultúra leletei Kecskemétés Kiskunfélegyháza határában. A kutatássokáig azon a véleményen volt, hogy a nagyrévikultúra nem jelent meg a Homokhátságterületén. S bár sok még a tisztázatlan kérdés,az biztos, hogy a nagyrévi kultúra késeiidőszakával mindenképpen számolnunk kellterületünkön.A középső bronzkori vatyai kultúra leletanyagamár eddig is nagy számban került előa megye területén. Temetői, települései, sőterődített földvárai is megtalálhatók a megyében.Apostagon Székely Györgynek sikerülta megye egyik legnagyobb sírszámú urnatemetőjétfeltárnia 2005-ben.A szkíta kor időszakát a szórványleletekentúl a Szabadszállás-Józanon feltárt 200síros temető reprezentálta eddig, valamintaz 1987-88-as M5-ös feltárások idején előkerülttelepülésrészlet. 2003-ban és 2004-benaz 51. út nyomvonalában Lantos Andrea szkítakori települést tárt fel ágasfás-szelemenesszerkezetű házakkal és egyéb építményekkel.A megfigyelt jelenségek mellett ugyanakkor

MÛHELYjelentős mennyiségű leletanyag is előkerült.A feltárt jelenségek és leletanyag feldolgozásafolyamatban van, és reményeink szerintújabb fontos információkkal szolgál majd vidékünkvaskoráról.Átlépve a római kor időszakába, szarmatatelepülések és temetők nagy számban fordultakelő a megyében. Ez nem véletlen, hiszenaz I. században ide érkező szarmatáktovábbhaladásának útját állta a római limes,így több száz éven keresztül éltek ezen a területen.Bár leleteik sokszor kerültek elő, feltárásokrais nagy számban került sor, mégismost, az M5 autópálya megelőző feltárásaisorán nyílott arra lehetőség, hogy fel lehessenmérni egy szarmata település kiterjedését,és a több mint 6 hektárra kiterjedő feltáráslehetőséget adott az ásató Wicker Erikánaka szarmata településszerkezet felvázolásárais. Az M8 autópályához kapcsolódó feltárásokis eredményeztek szarmata településeket,valamint körárkos sírokat. Ugyancsak azutóbbi évek feltárásai hozták felszínre a hungermánmegszállás alatt élő szarmaták egészenkései emlékanyagát. Így, ha ezeknek afeltárásoknak az anyaga feldolgozásra kerül,a már korábban ismert nagy számú anyag ellenérea szarmatakutatásban mindenképpenizgalmas és új eredmények várhatók.A népvándorlás korból rendkívül jelentősavar anyaggal rendelkezünk. Gazdag temetőiketa megye több pontján is feltárták, ésterületükön került elő például a kunbábonyifejedelmi lelet is. Avar temető feltárására azM5 autópálya hetényegyházi szakaszán issor került, a feltáró H. Tóth Elvira, aki a leletanyagvizsgálata során megállapította, hogya középső és a késő avar kor között nem lehetéles határvonalat húzni. Jelentős vezéri leletkerült elő Petőfiszállás határában, sajnosnem csak régész közreműködésével. A Dunamentén ugyancsak jelentős avar temetőkfeltárására került sor. A feltárások során azavar kor minden időszakát képviselték a temetők.Volt néhány síros, szinte éppen csakmegnyitott korai temető, és volt hosszú ideighasznált, nagy sírszámú soros temető is.Az itt élő avarság telepeiről a Duna-Tiszaközén keveset tudtunk. Leginkább terepbejárásoksorán gyűjtött felszíni anyagok jelziktelepüléseiket, ezeken túl Kunpeszér határábankerült sor kisebb telepfeltárásokra, valamintaz M5-ös autópálya nyomvonalábanPetőfiszállás határában vált ismertté településrészletük.Ezért volt jelentős, amikor a Kiskunfélegyházátelkerülő út nyomvonalábankét lelőhelyen is újabb avar település kerültelő. A Pap-dűlői lelőhelyen karámok kerültekelő, valamint cölöplyukak nagy számban,melyek kerek, felszíni építményekre, jurtákrautaltak. A feltárt kerámiaanyag alapján atelepülést a korai avar időszakban használhatták.A Csanyi úti lelőhelyen, amely mindössze1,5-2 km-re van a Pap-dűlői lelőhelytől,egy ugyancsak avar település két házátsikerült feltárni, valamint nagymennyiségűcölöplyukat, melyek egy részeminden bizonnyal karámokhoz,másik részük jurtákhoztartozhatott. A házak kis méretűekvoltak, földbe mélyítettékőket. Mindkét háznál az egyikfal közepén került elő a tetőszerkezetettartó gerenda nyoma.A házak alját erősen lejárták,és erről a lejárt szintről azedénytöredékek és állatcsontokmellett tojáshéj és kagyló iselőkerült. A leletanyag – kézzelformált bográcsok töredékei,valamint sütőharang-töredékek– alapján a kései avar időszakbanéltek ezen a telepen.Apostag határában 2005-benlehetőség nyílott a megye eddigilegnagyobb avar településénekfeltárására. A feltárássorán közel hatvan házat tártfel Rosta Szabolcs. Itt is kisebb méretű ágasfás-szelemenesházak kerültek feltárásra. Azegymást vágó házak hosszabb ideig tartó település-használatotjeleztek.Az elmúlt évtized feltárásai minden korszakbólhoztak eredményt, így természetesena honfoglalás időszakából is. Harta határábanaz épülő 51-es úthoz kapcsolódvakezdtek el tereprendezést, ahol lehetőségvolt a húszhektáros terület régészeti átvizsgálására.A munkát Kustár Rozália végezte,és több korszak mellett a megye egyik jelentős,a X. század első felében használt honfoglaláskori temetőjét tárta fel. Jelentőségéta feltárt leletanyag mellett az adja, hogy eza temető azon kevesek közé tartozik a megyében,amelyet teljes egészében feltártak,és a feltárást kezdetektől fogva régész végezte.Azóta a feltárt leletanyagot a Viski KárolyMúzeum kiállításon be is mutatta.A megye területén az Árpád-kori kis falvaksűrűn, egymástól alig két-három kilométertávolságra helyezkedhettek el, legalábbis arégészeti terepbejárások ezt jelezték. Amikorsor került az M5 autópálya Kiskunfélegyházamellett haladó nyomvonalában a megelőzőfeltárásokra, ez a megállapítás már ásatásokkalis igazolható volt. KiskunfélegyházaÉNy-i részén az Árpád-kori települések sűrűn,egymás közelében helyezkedtek el. Egyközel 10 kilométeres szakaszon hat településfeltárására került sor. A telepeken, ahol földbemélyített házak, tárológödrök, karámokés kutak kerültek elő, a XI-XIII. századbanéltek. Ezekhez a telepekhez kapcsolódnaka Kiskunfélegyházát elkerülő út mindháromlelőhelyén feltárt Árpád-kori teleprészletek,egyúttal tovább erősítve a települések sűrűségérevonatkozó megfigyelést. Az előkerültleletek bemutatása a Kiskun Múzeumban jelenlegis álló kiállításon – Árpád-kori hétköznapokcímmel – valósult meg, valamint azásatáson megfigyelt jelenségek alapján egyföldbe mélyített ház rekonstruálására is sorSzarmata kemence, ApostagSarmatian oven, Apostag17került. Ezek a feltárások mindenképpen fontosadalékokkal szolgálnak Kiskunfélegyházaközépkori történetéhez.Ez az áttekintés nagyon vázlatos, de remélem,hogy két dolgot sikerült érzékeltetnemvele. Az egyik, hogy a megye régészei az elmúltévtizedben jelentős munkát végeztek, amásik pedig, hogy az elmúlt időszakban igyekeztünkmegfelelni a kihívásoknak, alkalmazkodtunka megváltozott körülményekhez.Tudom, sok esetben vitatják és komoly információvesztésseljárónak tekintik az új körülményekközött, a korábbiaknál nagyságrendekkelnagyobb területen zajló, gyors munkátkövetelő feltárásokat, éppen ezért azt is szerettemvolna érzékeltetni, hogy azok mégishoznak-hozhatnak annyi új eredményt, amelyektalán ellensúlyozhatják a kényszerűségből,a mai kor követelményeiből adódó információvesztést.(A fotókat a szerző mellett Balogh Csilla,Lantos Andrea, Miklós Zsuzsa, Rosta Szabolcsés V. Székely György készítették. Ezúttalköszönöm meg nekik, hogy fotóikat felhasználhattam.)Investment and Archaeology in Bács-Kiskun CountyThe everyday work of the archaeologists inBács-Kiskun County is mostly determined bythe preventive excavations and the securing ofthe findings connected to the large-scale motorwayconstructions. The preventive excavationsstarted in 1994 and with differing intensity arestill going on in Bács-Kiskun County. Between1994 and 1999 the archaeologists worked alongthe trace of the M5 motorway. During the saidinterval the experts uncovered 26 archaeologicalsites on an area of 295 thousand m 2 . From2000 the work of preventive excavation continuedon a very large scale throughout the wholecounty, on several hundred thousand squearemetres,uncovering several dozens of sites. Theauthor of the article gives a detailed account ofthe work and provides an indepth view how thesystematic researches were carried out.

18Beszámoló az M6 autópálya Tolna megyei szakaszán végzettmegelőző feltárásokrólÓdor János GáborA szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumés a Nemzeti Autópálya ZRt 2005. november29-én írta alá a szerződést az M6 autópályaTolna-Mözs (M9-es út) és Bátaszék(megyehatár) közötti 29 km hosszú szakaszánakmegelőző régészeti feltárásáról. Anyomvonal szakaszon korábban 19 lelőhelyetazonosítottunk be, ezek közül kilencet szondázófeltárásra, tizet pedig teljes felületű feltárásrajelöltünk ki. Előzetesen 21,5 hektárrégészeti felület feltárására számítottunk. Aközbeszerzési eljárások lejártával 2006. májusközepén indultak meg a munkák, amelyekegészen december közepéig tartottak. Összesen7–9 feltáró csapattal, 18 lelőhelyenösszesen 171.031 m 2 -t tártunk fel, 9.185 objektummal,amelyek közül 1.160 temetkezésvolt. Az ásatásokat 5 csapattal a múzeum,2–4 csapattal pedig külső cégek végezték. Aszondázó ásatások 4 lelőhelyen negatív eredménythoztak, 5 helyszínt át kellett minősíteniteljes felületre kiterjedő feltárásra. Néhányesetben a lelőhelyek területe a várthozképest a nyomvonalon belül megnőtt, így évvégére már 33 hektárra változott a régészetifelület nagysága. Ez az adat még mindig nemvégleges: a Bátaszék-Alsónyék térségébenelterülő 10/B és 11. számú, Lengyel-kultúráslelőhely egymásba érése nyomán újabb 50ezer m 2 kerülhet feltárásra a majdani bátaszékicsomópont területén. A nyomvonal kétkistájat érint: észak-déli irányú szakasza aTolna megyei Sárközön keresztül halad, majdBátaszéknél fordul délnyugati irányba, aholis a Szekszárd-Geresdi dombságon át ér Baranyamegyébe.Az ásatások során a középső neolitikumtóla XVIII. századig terjedően, minden időszakbóltártunk fel leleteket. A lelőhelyekenritka esetben találtunk emlékanyagot csakegy korszakból, átlagosan egy-egy helyszínen3–4, néha akár 7–8 korszak objektumaiis előbukkantak. A legkorábbi leleteink a középsőneolitikum idejéből származnak, ezeka dunántúli vonaldíszes kerámia (DVK) népéhezköthetők. A nyomvonalon öt lelőhelyen,a 9. (Sárpilis), a 10/B. (Alsónyék), a 13/ABC. (Bátaszék), a 32. (Tolna-Mözs) és a 38.(Őcsény) lelőhelyeken kerültek elő településeikmaradványai. Ezek közül a Tolna-mözsilelőhely a legjelentősebb, itt a kultúra későifázisába sorolt, ún. Kottafejes kerámia kultúrájanépének telepéből mintegy 550 objektumotbontottunk ki. A késő neolit-kora rézkoriLengyel-kultúra hatalmas kiterjedésűtelepét és temetőjét érinti a nyomvonal Alsónyékés Bátaszék határában. Itt a dombokelőtti, időszakonként vízzel borított teraszonközel másfél km hosszú, átlag 3-400 méterszélességű lelőhelyből hasít ki a nyomvonal10 hektár területet, de ez a szám még a bevezetőbenemlített adatok szerint tovább nőhet.2006-ban 39.696 m 2 -t tártunk fel, amelykét lelőhelyre (10/B és 11.) oszlik, a kettő közöttihatárt a Lajvér-patak mesterségesenásott medre jelenti. A telepobjektumok közüla nagy kiterjedésű, talán agyagkitermelőgödrök mellett 8 db feltárt, téglalap alaprajzúcölöpházat kell megemlíteni. Az cölöpházaktengelye észak-dél, hosszuk meghaladja a 15métert. A házak körzetében találjuk a sírcsoportokat,amelyekben helyenként 80–90 zsugorítottcsontváz van. Az elmúlt évben 549sírt tártunk fel. A rangos sírok nagyméretűekés négyszögletesek voltak, több esetben asarkukban lévő, sírépítményre utaló cölöplyukakatis megtaláltuk. A sírokból előkerültleletanyag változatos volt: kőkések, kőbalták,kőbuzogányok, spondylus kagylóból és dentaliumcsigából, valamint rézből készült gyöngyök,rézgyűrű és nagy mennyiségű kerámiadominált. A zsugorított sírok közül kettőbenfigyeltük meg spondylus kagylóból készítettfejdísz maradványát. A kerámiaedények formájanagy változatosságot mutatott: csőtalpasés egyszerű tálak, kisebb ovális tálkák,Butmír-edények, poharak kerültek elő. Azedényeken általános volt a vörös festés alkalmazása.A kiemelkedő leletek közé tartozottaz egyik oldalán férfi, másik oldalán női áb-Bátaszék, Malomrét-dűlő (To. 11. lelőhely) déli felének légifotójaBátaszék, the aerial photo of the southern part of Malomrét-dűlő (site To. 11)

MÛHELY19Bal oldalára zsugorított csontváz a Lengyel-kultúra időszakából (Bátaszék, Malomrét-dűlő, 333. objektum)Skeleton shrunk to its left side from the period of the Lengyel-culture (Bátaszék, Malomrét-dűlő, object 333)rázolású edény. A leletek alapján a telepet ésa temetőt a Lengyel-kutúra II. és III. fázisábasorolhatjuk. Hasonló méretű, mintegy 1,5 kmhosszú késő neolit korú lelőhely nem ismeretlenTolna megyében: Györe-Bocok lelőhelyhasonló paraméterekkel rendelkezik, annakfeltártsági foka azonban eltörpül a bátaszékiéhezképest. A 10/B és 11. lelőhely Lengyelkultúrástelepülése és sírcsoportjai az eddigfeltárásra kijelölt 10 hektár – de feltételezhetően15 hektárig emelkedő – területének ésgazdag leletanyagának köszönhetően Közép-Európa egyik jelentős feltárt neolit lelőhelyévéválik.A késő rézkor időszakából a Boleráz-kultúranéhány telepgödre bukkant elő a 32. lelőhelyen,Tolna-Mözs határában. A Tolna megyébensűrű településhálózattal rendelkezőBaden-kultúra telepét találtuk meg a 9. és a13/ABC jelű lelőhelyen, Alsónyéken és Bátaszék-Leperden.A Makó-, Somogyvár-Vinkovcikora bronzkori kultúra és Kisapostag-csoportnyoma két helyszínen, a 10/B és a 32. lelőhelyekenmaradt ránk. A középső bronzkor kétjelentős népessége, a Mészbetétes kerámianépének és a Vatya-kultúrának is megtaláltukhagyatékát a nyomvonalon. Előbbinek telepeia 10/B, 13/A2 (Bátaszék-Leperd) és a 32. lelőhelyenjelentek meg, a Vatya-kultúra egy sűrűtelepülése Őcsény határában (38. lelőhely) található.A késő bronzkori Halomsíros-kultúratelepobjektumai két lelőhelyről, a 10/B és a 32.lelőhelyekről ismertek. Ezek közül az M6 és azM9-es utak leendő csomópontjában találhatóTolna-mözsi 32. számú lelőhely a méretét ésa feltárt objektumok számát tekintve jelentősnekmondható. Az egykor szigetszerűen, mindenoldalról vízzel körbevett területen a kijelöltközel 8 hektáros felületnek 80%-át tártukfel, 3.426 objektummal. Ehhez hozzáadhatóaz M9 nyomvonalán 1996–97-ben megkutatottkb. 3 ha terület, 930 objektummal. Az objektumoknakkb. kétharmada tartozik egy későbronzkori településhez. Ezen az összesítve12 hektáros felületen, a gödrökön és árkokonkívül három sorba rendeződve találtuk eddig18 csónak alakú cölöpház nyomát. A házaknakészak-déli a tengelye, hosszuk kb. 15 méter,oldaluk ívelt. A vaskor késői időszakábólkelta települések nyomait – félig földbesüllyesztett házakat és gödröket – találtukmeg a 9., a 10/B. és a 11. lelőhelyről. A sárpilisiés az alsónyéki lelőhelyeken edényégető kemencéknyomait is megfigyeltük. A bátaszéki11. lelőhely déli szélén 20 kelta szórthamvasztásosés csontvázas rítusú temetkezést tártunkfel. Utóbbiak közül kettőben összehajtottkard, illetve kardlánc melléklet is volt.Kora római kori telep házai és gödrei kerültekelő a 9. lelőhelyen, míg Bátaszék-Leperden(13/ABC jelű lelőhely) késő rómaitelepülés vált ismertté. A Bátaszék-Malomréti11. lelőhely déli felének keleti harmadábanegy észak-déli irányú, római kori kettősárok húzódik végig, amely talán a limes úthozköthető. Ezekhez az árkokhoz igazodik alelőhely délnyugati harmadában feltárt közelnégyszögletes árok és az azt körülvevő kettősárok, amely egy római kori kiserőd, egyburgus alapozása is lehet.A népvándorlás korai időszakára keltezhetőegy V. századi germán temető-kezdemény4 rabolt sírja Bátaszék-Leperden (13/A2 lelőhely).Az egyik sírból kisméretű ezüst fibulapár,egy másikból hordó alakú aranygyöngyökkerültek elő. A lelőhely középső sávjánakészaki felén, feltehetően ugyanennek a germánközösségnek a települését találtuk meg:4 félig földbe süllyesztett, 3–3 cölöplyukasgödörház mellett 12 hasonló korú gödröt iskibontottunk. Avar kori falu került elő Őcsény(35. lelőhely), Alsónyék és Sárpilis határából(9. lelőhely). Utóbbi helyen 2 kora avar koriedényégető kemencét is dokumentáltunk. Alegsűrűbb és legtöbb munkát adó népvándorláskori lelőhely Szekszárd északi határában,a Tószegi-dűlőben jutott felszínre. A Sió-töl-

20Aranyfóliával borított ezüst kantárveretek egy VII. századi avar sírban feltárt ló koponyáján(Szekszárd, Tószegi-dűlő, 611. objektum)Bridle embosses covered in golden foil on the skull of a horse uncovered in a 7 th centuryAvarian grave (Szekszárd, Tószegi-dűlő, object 611)téstől közvetlenül északra fekvő 29. lelőhelyena felszíni őskori és Árpád-kori ritka cserepekalapján szondázó feltárás indult meg.Az első meghúzott ároknál kiderült, hogy itta laza szerkezetű őskori és Árpád-kori településekmellett egy nagy kiterjedésű, sírokkalsűrűn fedett temető rejtőzik a föld alatt. Anyomvonal, a csatlakozó földutak és a majdaniSió-híd építése miatt helyenként 120 méterreszélesedik ki. Ebben a kiszélesedésbentalálható egy korábbról nem ismert avar koritemető, amelynek északi és nyugati széle anyomvonalon belül van, déli és keleti iránybaazonban túlnyúlik rajta. 2006-ban a lelőhelyen676 objektumot bontottunk ki, ezek közül592 avar kori, javarészt VI–VII. századitemetkezés. A lehumuszolt észak-déli és kelet-nyugatiirányú felület alapján a nyomvonalbaa temető területéből 8.000-8.500 m 2esik, ami akár 1.200 sír feltárását is eredményezheti.A sírokat 80–85%-ban kirabolták,ennek ellenére 4 sírban is megmaradtaz elhunytak egyenes kétélű kardja, valamintszablyája. Az erős katonai jelleget jelzik az íjmaradványok,fokosok és 38 lósír is. Utóbbiakmajdnem mindegyikében lándzsát helyeztekel. A temető leletanyagán erős germán és bizáncihatás érezhető. A feltárt sírok közül azegyik leggazdagabb harcost ezüst övgarnitúrájával,arany fülbevalópárral és ezüstszerelékesszablyájával temették el. A felnőtt férfijobboldalára, egy sírgödörbe két egész lovatmellékeltek, az egyik ló koponyáján megmaradtakaz aranyfóliával borított lószerszámveretek.A sírleletek közül kiemelkedik négyarany fülbevalópár, egy veretes kapszula ésegy bronz tálka, veretes favödrök és faedények.Az egyik sírból összecsukható tausírozottvasszék (sella curilis) került elő, amely aharmadik lelőhelyről a 8. példány a Kárpátmedencéből.A gazdag leletanyag alapján atemető – amely várhatóan 1.200 sírjával amegye legnagyobb sírszámú avar temetőjévéválik – a dél-Dunántúl egyik fontos lelőhelyelesz a korszakból.Az Árpád-korból az imént említett 29. lelőhelyenfeltárt kis település mellett hasonlójellegű került elő Őcsényben (5. lelőhely) is.A 9. lelőhely sárpilisi részén XII–XIII. századiÁrpád-kori gödrök is feltárásra kerültek.Ezek egyikében IV. Béla ezüst dénárját találtukmeg. Elképzelhető, hogy az Árpád-korikis falu életének a tatárjárás vetett véget.Bátaszék-Leperdpusztán a Belső-réti-patakkét oldalán feltártuk a valószínűleg középkoriLeperddel azonosítható falu részletét.A leletanyag alapján a zömében a patakdélnyugati partján helyet foglaló falu a XIII.századtól a XVII. századig létezett. A patakbal partján egyfajta ipari terület helyezkedettel. Itt egy kisebb kohó mellett 3 db, XVI.századra keltezhető téglaégető kemence kerültfeltárásra. Megyénkben a Dombóvár-szigeterdeilakótorony melletti téglaégető utánmásodik alkalommal került elő ilyen objektum.Néhány késő középkori gödör bukkantelő Őcsényben két lelőhelyen is (35. és 38. lelőhelyek).Érdekes és ritka lelőhely a 27. számúTolna-Mözs, Szarvas-dűlőben, amelynekegyelőre még csak a szondázását végeztükel. Itt a szondázó feltárást megelőzően többalkalommal végeztünk fémdetektoros gyűjtést,a korábban késő középkori – kora újkorinakmeghatározott település koránakpontosabb behatárolása miatt. A nyomvonalkeleti felében jelentős mennyiségű ólomgolyót,bronz üstfoltokat és 2 db XVII. századvégi pénzt találtunk. Az ugyanitt húzott100 m˛ felületű árokban 32 telep objektumot(gödröket) és egy hasra fektetett csontvázattaláltunk. A gödrök, a bennük talált kerámiaalapján XVI–XVIII. századiak. A gyűjtött és afeltárt leletek alapján úgy tűnik, hogy a törökkorvégén megtelepült rác közösség faluja találhatóa lelőhelyen, amely talán a Rákócziszabadságharcvégét is megérte.Az ásatásokkal párhuzamosan Szekszárdonkialakítottunk egy feldolgozó központot,ahol folyamatos volt a dokumentáció kezelése,adatbázisba történő feltöltése, decemberelejétől pedig megindult a leletanyagleltározása, rajzolása, fotózása. Bérelt raktárépületünkbenkialakítottunk egy dexionpolcrendszert, valamint egy cserépragasztórestaurátorműhelyt. Ugyanitt történik abeérkező leletanyag mosása. Az embertanianyag egy részénél folyamatban van az MTARI által végzett DNS-vizsgálat, a szekszárdiavar temető antropológiai anyagát a TermészettudományiMúzeumban határozzák meg.A fémanyag, valamint a gyengébben kiégetettneolit edények restaurálását a múzeumközponti épületében, valamint külső intézményekés cégek bevonásával végezzük.2007. szeptember 30-ig még 16 ha területetkell feltárnunk, a dokumentáció elkészítéséhezés az elsődleges leletfeldolgozásigtovábbi egy év áll rendelkezésre. Az M6további, Dunaföldvár-Tolna közötti szakaszafeltárásával kapcsolatban 2006 novemberébenkezdődtek meg a tárgyalások. A tárgyalásoksorán tisztázódott a feltárásra váróterület nagysága ezen a 60 km hosszú szakaszon,amely a munka megkezdése előtt337.736 m 2 -re tehető.Lásd még – See also: Borító 2 Cover 2An Account of the Preventive Uncoveringsof the Tolna County-Section of the M6MotorwayBetween May 2006 and December 2006 the archaeologistsof the Mór Wosinszky County Museummade a complete survey of the trace ofthe section of the M6 Motorway between Tolna-Mözs and Bátaszék. Altogether 18 sites werediscovered with more than 9 thousand objects,of which 1160 proved to be burying-places. Theexcavations were carried out by the museum’sarchaeologists and in certain cases by contractors.During the work of uncovering findswere discovered from the neolithic period upto the 18th century. In most of the cases severaltypes of finds from different periods werefound together in the area of the sites. Parallelwith the excavations a processing centre wasestablished in Kaposvár, where the handling ofthe documentation, the constructing of a database,the registering of the finds have beencarried out.

MÛHELYAz M6 – M60 gyorsforgalmi út Baranya megyei szakasza21Nagy ErzsébetA Baranya Megyei Múzeumok IgazgatóságaJanus Pannonius Múzeum RégészetiOsztálya 2001-2002-ben több szakaszbanvégzett régészeti terepbejárást az M6–56 majd M6–M60 gyorsforgalmi út tervezettnyomvonala Baranya megyei szakaszán.Először 2001. április 10. – május 11.és 2001. október 8. – 18. között voltunk terepen,és összesen 62 lelőhelyet találtunk.A kijelölt terület 77,9%-át sikerült bejárni,míg a nyomvonal be nem járható szakasza(erdő, mocsár, gyep) a terület 12,9% volt.A megadott koordináták alapján a tervezettszakaszon a nyomvonal kitűzése mérőműszerreltörtént, a pontokat 100 méterenkéntjelöltük, és terepen ezekhez apontokhoz mértünk, az adatokat 1:10.000méretarányú térképen rögzítettük. A területeta nyomvonalon 100–100 m-es sávbanjártuk be, ill. adott esetben a lelőhely teljeskiterjedését meghatároztuk. A NemzetiAutópálya Rt (ZRt) megbízásából 2002.Idolok a Szederkény–Kukorica dűlő (B095) lelőhelyrőlIdols from the Szederkény–Corn-field site (B095)március 25. – április 22. között újabb terepbejárástvégeztünk az M6–56 gyorsforgalmiút tervezett „C” nyomvonalán, amegyehatár–országhatár közötti szakaszon,ill. a Ny–K-i nyomvonal összekötőszakaszán, ahol jelentős nyomvonal módosítástörtént. Ekkor újabb 13 lelőhelyettaláltunk, így a rendszeres régészeti terepbejárássorán összesen 75 régészeti lelőhelykerült elő a megyét érintő közel 90 kmhosszú nyomvonalszakaszon. A kijelölt terület83%-át sikerült bejárni, míg a nyomvonalbe nem járható része (erdő, mocsár,gyep) a be nem járt terület (összesen 17%)60% -a volt. A terepmunka előkészítése ésa lelőhelyek értékelése során az ELTE RégészettudományiIntézete által készített„Régészeti jelentőséggel bíró területek azonosításaaz M6 autópálya tervezett nyomvonalánaktérségében mérőkamerás légifelvételek alapján – Baranya megye” címűmunka vonatkozó adatait, valamint a TU-MULUS Archaeologiai Kft készítette „AzM6-os autópálya 176+000 – 211+258 és azM56-os autóút 5+000 – 13+800 km szelvényekközötti tervezési szakaszainak értelmezettmérőkamerás légi felvételei” címűdokumentációt is használtuk. Az értékeléssorán a vizsgált területet, az M6–M60gyorsforgalmi út Baranya megyei szakaszteljes nyomvonala, M6 autópálya megyehatár– Bóly, M6 autópálya Bóly – országhatárés M60 autóút Baranya megyei szakaszrészekre bontottuk.Baranya megyében a tervezett autópálya/autóútnyomvonalán végzett megelőzőrégészeti kutatás 2005 őszén indult, amikoraz M60 0+000 – 18+500 km közöttiszakaszon a B073. lelőhely (Szajk) és aB095. lelőhely (Szederkény) feltárása megkezdődött.Jelenleg az M6 megyehatár –Bóly és az M60 Bóly – Pécs közötti szakaszismert régészeti lelőhelyeinek feltárásáravan érvényes szerződés a Nemzeti AutópályaRt (ZRt) és a Baranya Megyei MúzeumokIgazgatósága között. A feltárt területnagysága az érintett nyomvonalon a tervezettbefejezési–átadási határidőre (2007.május 30., ill. 2007. szeptember 1.) megközelítia 400 ezer m 2 -t.Az előzetes értékelés során az M6 autópályamegyehatár – Bóly közötti szakaszona B007. lelőhely (Szebény, Émentető)teljes feltárását a B008. és B009. lelőhely(Szebény, Émentető) szondázó ásatásávala középkori telepnyomok együttes vizsgálatátjavasoltuk. A B007. lelőhelyen méhkasalakú, kerek és ovális gödröket, cölöplyukakat,összesen 21 kemencét, valamintegy téglalap alakú épület nyomait tártukfel. A lelőhely legjelentősebb objektumaia sütőkemencék voltak. Egy részük teljesenép állapotban megmaradt. A területena kemencék többsége földbe mélyített, kerekvagy ovális alakú külső kemence volt.A kemencékhez minden esetben megközelítőlegovális alakú hamusgödör csatlakozott,melyben általában megfigyelhető volta kemenceszájhoz csatlakozó, esetenkénttöbbször megújított, sárga agyagból készítettjárószint is. A gödrök betöltéséből malomkövektöredékei, fenőkövek, téglatöredékek,valamint néhány erősen töredékescsonttárgy került elő. A gödrökből származóleletek is a kemencék keltezését támasztjákalá, s mindezek alapján feltételezhetőa település folytonos használata aXII. század végétől a XV. századig.A B010. lelőhely (Szebény, Mogyorós) aSzebényi-vízfolyás (Csele-patak, Malompatak)keleti partján, egy északnyugat–délkeletirányú domboldal teraszán fekszik. Afeltárást 2006. augusztus elején kezdtükmeg a kijelölt terület déli részén, északiirányban haladva. A lelőhely magasabban

22Temetkezés a Szederkény–Kukorica dűlő területén (B095)Burial in the Szederkény–Corn-field site (B095)fekvő, a dombtetőn húzódó részén bizonytalankorú, illetve bronzkori településnyomokattaláltunk. A különböző gödrök, árkokés oszlophelyek a folyamatos talajművelésmiatt lekoptak. A domb keleti lejtőjén azonbanelőkerült egy nagyméretű, szürke hamus,tetőcserép- és téglatörmelékes rómaikori pusztulási réteg, az épület előkerültfalmaradványai alapján egy, a domb természetesvonulatára épített, többhelyiségesvillagazdaságot valószínűsítettünk. Aszántott felszíntől mintegy 25–45 cm mélységbenelőkerült falmaradványok melletttöbb helyen terrazzo nyomait is felfedeztük.Az omladékos betöltésből nagymennyiségűtegula-, imbrex-, téglatöredék és fémleletmellett 9 érem is előkerült, az előzetesmeghatározás szerint a Kr.u. III–IV.század időszakából. Az előkerült pusztulásiréteget nyugat-délnyugatról körbevesziegy meglehetősen mély árok, melyben4–5 méterenként nagyméretű kör alakúbeásások jelentkeztek. A domb keleti lejtőjéna feltárási határ mindkét szélén kutatóárkothúztunk. A lehumuszolt részen többoszlopszerkezetes, néhol alapárkos épületnyomait találtuk, melyek könnyűszerkezetesgazdasági épületekre utalnak. Az előkerültfalmaradványokra kitűzött 10 x 10m-es észak-déli szelvényhálót 5 x 5 m-esnégyzetekre osztottuk, és a leginkább omladékosterületen megkezdtük a bontást.A feltárás során felszínre került egy apszissalzáródó északkelet–délnyugati tájolásúépületrészlet, melyben megtaláltuka terrazzo padlót és az apszist záró pillérpártis. A homokkőre alapozott felmenőfalak magassága 30–80 cm, melyekentöbb helyen festett freskó nyomait is felfedeztük.A fekete vonallal keretezett, vörösszínű rombuszokat ábrázoló freskórészleteketfelszedtük. Az omladékból előkerültgazdag leletanyagban előkerült 38 dbérme többsége bronz, de találtunk ezüstérméketis. Több vaseszköz (kés, szőlőmetsző,ár, fúró, kolomp, véső), ajtóvasalás,üvegtöredék, bronzgyűrű és karperec,valamint nagy mennyiségű épülettörmelékkerült felszínre, amihez feltűnően kevéskerámia társult. Fontos információvalszolgált az a 27 db bélyeges téglatöredék,melyeken a legio X gemina rövidítése, L EX G felirat olvasható. Nyugati irányban egymegásott alapozási árok jól lehatárolja azépített környezetet. Ettől a területtől a patakirányában megfigyeltünk egy északnyugat–délkeletiárkot, mely a nyomvonalmindkét szélén megtalálható, merőlegesenkeresztezi a nyomvonalat, és keleti oldalánegyelőre csak könnyűszerkezetes, alapárkososzlopszerkezetes épületek nyomaittaláltuk. Az árok feltárt részében nagyméretűoszlophelyeket találtunk, elkorhadt,néhány helyen elégett oszlopokat is megfigyeltünk.Az épített környezet régészetimódszerekkel körbehatárolható, de a gazdaságiterület irányába még bizonyítástigényel. Az előzetes kutatások eredményeitösszevetve elmondható, hogy a feltárandóterület középső részén egy római kori villagazdaságjelentős méretű, többhelyiségesfőépülete állt. A villaépület feltételezett területéna Budapesti Corvinus Egyetem TájépítészetiKara geofizikai felmérést végzett,ami nagyméretű, többhelyiségesépülete(ke)t mutat, a már ismert épületrészlettőldélkeletre a nyomvonal szinteteljes szélességében. A mérés eredményealapján kirajzolódó épületmaradványok területét,amelynek bolygatása nem javasolt,geodéziai méréssel körbehatároltuk.Az M60 0+000 – 18+500 km közötti szakaszona B073. lelőhely (Szajk, Szajki szántók)Szajktól DK-re, a Borza-patak felé lejtődomboldalon, a patak és a dombgerincenhúzódó dűlőút között található. A leletanyagés a feltárt jelenségek alapján úgy tűnik,hogy a nyomvonal egy őskori település(vaskori falu) szélső, északi peremét érinti.A lelőhelyen feltártuk a tervezett bekötőútterületét is, ahol nagyszámú kora neolitikus(Körös–Starčevo kultúra) leletanyagkerült felszínre néhány zsugorított temetkezésmellett. A lelőhely legjelentősebb leletegyüttese a Kr. e. V. századra keltezhetőpszeudo-oinochoé kerámiák csoportja. Aszajki oinochoé kancsók a vaskori falu szélénlévő gödrökből kerültek elő. Töredékeikbőlrestaurált darabok átlagos magassága20 cm, szájátmérője 8 cm, fenékátmérője 5cm, a kézzel formált edények felülete polírozott.Ezek a darabok mutatják az eddigismert legészakibb „antikizáló” műhelyt,vagyis az itt talált pszeudo-oinochoé edényekmár helyben készül(het)tek.

MÛHELYA B095. lelőhely (Szederkény, Kukoricadűlő) eddig feltárt területén számos korszakés kultúra telepjelensége és temetkezésekerült elő: A legkorábban a DunántúliVonaldíszes Kultúra népe telepedett megezen a területen, melyet a Lengyel-kultúrakövetett, amint arról nagy kiterjedésű, számosjelenségből álló telepe tanúskodik. Atelepjelenségek mellett mindkét kultúra temetkezéseiis előkerültek a telepen belül. Arézkort a Pécel–Badeni kultúra néhány objektuma,a középső bronzkorban a mészbetétesedények népének jelenlétét számostelepjelenség, egy részben feltárt hamvasztásostemető és több, nagy kiterjedésűbányagödör jelezte. Ezeket feltehetően adéli lejtésű domboldalon a felszín közelébekifutó, építkezésre és kerámiakészítésreegyaránt jól alkalmazható paleotalaj kitermelésérelétesítették. A középső bronzkorvégének viharos eseményeit követően a későhalomsíros, majd az urnamezős kultúratelepült meg a területen. A kora vaskorbansem volt lakatlan a hely, de a vaskori jelenségektöbbsége a késő vaskorban keletkezett:LT-D kerámiával keltezhető gödörházés egyéb telepjelenség, ami alapján feltételezhető,hogy a lelőhelyen a római hódítástkövetően is tovább élő település maradványaikerültek elő. A II. század végénvillagazdaság létesült itt, melynek központiépületegyüttesét a nyomvonal szerencsérenem érinti. A villa épületét az V. századbanlebontották, a gazdaság területén pedigbarbár törzsek tanyáztak, mint arrólegyebek mellett az előkerült aranylemezés kerámia leletek, valamint egy torzított23Aranylelet egy darabja (Szederkény–Kukoricadűlő)Piece of a gold find (Szederkény-Corn field)Kemence a Szederkény–Kukorica dűlő területén(B095)Furnace in the Szederkény–Corn-field site(B095)koponyás gyerektemetkezés is tanúskodik.A lelőhely legkésőbbi rétegét egy avar korifalu alkotja, melynek számos háza és kemencebokrakerült feltárásra.A B094. lelőhely Versend határában egyÉNy-DK-i irányú vízfolyástól nyugatra húzódómagaslaton és annak keleti, a patakfelé néző lejtőjén húzódott. Az eddig feltárt17.712 m 2 területen 306 régészeti objektum,négy korszak: a Pécel–Badeni kultúra,a Zók–Vučedol kultúra telepe, a mészbetétesedények népe temetője és egy későavar kori telep és temető maradványa kerültelő. A feltárt objektumok csaknem felea késő avar korhoz köthető. Összesen 6négyzet vagy É–D-i irányban kissé elnyúlóalapú, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetűház került elő, melyekben majd mindenesetben meg lehetett figyelni a cölöplyukakhelyét, ÉK-i sarkukban pedig kivétel nélkülmegtaláltuk a kőből épített kemencéik maradványát.Szintén a korszakhoz köthető aza 12 feltárt külső kemence is, melynek sütőfelületekerámia, kő vagy tégla alapozásúvolt. Érdekesség, hogy a kemencék szájátőrlőkő, római tégla és egyéb faragott kődarabokkalerősítették meg, illetve rakták ki.A kemencék viszonylag kis területen koncentrálódtak,és gyakori volt a szuperpozíció.A házak és a kemencék a szelvény É-ifelében kerültek elő, tőlük D-re, DK-re többÉNy–DK-i irányú árok húzódott, de árkokelőfordultak a házak és a kemencék közöttis. Szélességével és mélységével kiemelkedikközülük a 41. sz. Ny–K-i irányú árok aszelvény É-i végénél, illetve egy ÉNy–DK-iirányú árok a szelvény D-i végében. A házaktólés a kemencéktől valamivel távolabb6 Ny–K, illetve DNy–ÉK-i tájolású csontvázassír került elő egymás közelében, mellékletetegyedül a 148. sz. kirabolt sírbantaláltunk, ahol a koponya környékén lapítottgömbalakú, négytagú gyöngyök voltak.Két külső kemence előtérgödrében egy-egyrítus nélkül elföldelt, szabálytalan pozíci-

24Edény V. századi településről (Szederkény, Kukorica dűlő)Vessel from a 5th century settlement (Szederkény, Corn-field)óban, de anatómiai rendben elhelyezkedőavar kori halott csontmaradványai is előkerültek,az egyik mellett egy malomkő volt,míg a másikra egy nagyméretű római tégláthelyeztek. Az avar kori telepobjektumokbólelőkerülő római kori tégla- és kerámiatöredékekarra utalnak, hogy a közelben voltegy római kori település is.A közeli B096. lelőhely (Versend, Gilencsa)legnagyobb részét a kelta, a római kori ésavar kori jelenségek mellett a neolit falufoglalja el. A település élete a középső neolitikum,a DVK kultúra idején kezdődött éstovább folytatódott a Sopot–Bicske kultúraidején. A hasonló településszerkezet ésanyagi kultúra, illetve az egymásra ásottobjektumoknál a leletanyag esetleges keveredésemiatt különösen nehéz az egyesjelenségeknél a pontos kormeghatározás,de valószínűleg a Sopot–Bicske kultúráhoztartozó objektumok vannak többségben aterületen. A hosszú felszínre épített házakcölöpszerkezetét nem sikerült megtalálni,ezeket csak a humusz mélységéig áshatták,viszont a hosszúkás, a házak hosszanti oldalátkísérő gödrök párhuzamosan elhelyezkedvetöbb sorban mutatják az egykorifelszíni házak helyét. Ezek a gödrök É–Dvagy É-ÉNY–D-DK-i irányba húzódnak, alelőhely többrétegű részén, ahol összefüggőbarna, paticsos réteg található, a házakhosszanti oldalát kísérő gödrök sűrűn helyezkednekel, ez a rész lehetett a hosszabbideig lakott terület. A településen belül enyheívben Ny-DNy–K-ÉK felé párhuzamosankét árok fut, amely vagy településrészt határolt,vagy egy adott időszakban az egésztelepülést. A legmarkánsabb jelenség a43. sz. mély, széles árok, amely a Sopot–Bicske település belső részét határolhatta,a szelvénybe esik a kapu is, ami előttegy félköríves árok található. A 43. sz. árkotsűrűn, viszonylag egyenletesen elosztvakettes-hármas csoportokban rövid kiskeresztárkok tagolják, amely az ároktólkét oldalra 1,2–1,5 m-re nyúlik ki, alsó részesokszor egészen elkeskenyedik és betöltésealapján úgy tűnik, az alsó részétrögtön vissza is töltötték a kiásása után.A leletanyag főleg nagy mennyiségű kerámiábóláll, ezek egy része durva, kavicsos,néha pelyvás soványítású, vastag falú, különfélebütykökkel, ujjbenyomkodással, néhabordával, széles bekarcolt vonaldísszelmintázva. A kavicsos soványítású kerámiákmellett vannak viszonylag finom kidolgozású,közepesen falvastagságú töredékekis, ezen kívül jelentős számú finomaniszapolt, vékonyfalú, sokszor simított, polírozottfelületű, többségében sötétszürkekerámia került elő. Gyakori a vörös festés,különösen a csőtalpas edényeken. A kerámiánkívül nagy mennyiségű kova magkőés kőeszköz, ezen kívül őrlőkő töredék ésdörzskő, csonteszköz, köztük két hálókötőtűkerült elő. Az agyagtárgyak közt bekarcoltdíszítésű oltártöredékek és idolokvoltak. Az idolok nagy része töredékes, testükkeskeny, általában ovális átmetszetű, alábrésznél sokszor kikerekedő, a fej kétoldaltállatfülszerűen kicsúcsosodó, a melletés a feneket két rátett bütyökké stilizálták,vagy alul és felül összenyomva „csúcsosra”alakították.Szemely határában a B082. lelőhely (Szemely,Völgyes–Felső rét) területét a középsőrézkor, a kora bronzkor és a római koridején lakták, a B083. lelőhely (Szemely)feltárt települését feltehetően hosszabbideig használták a dunántúli vonaldíszeskerámia kultúrája (DVK) időszakában. A területena középső rézkor idejéből a Balaton–Lasinjakultúra 15 gödrét, illetve tárolóvermét sikerült elkülöníteni, a középsőrézkor másik, valamivel későbbi periódusábólszármazik a tűzdelt barázdás kerámiakultúrájának településmaradványa,amelyhez egy nagyobb gödörcsoport és kétgödör tartozik, a település nagy mennyiségűhulladékát töltötték ezekbe, többszörújabb gödröket ásva a már meglévőkre.A B098. lelőhely (Belvárdgyula, Szarkahegy), a B056. lelőhely (Kozármisleny, Sasfészek)és a B097. lelőhely (Kozármisleny)feltárása 2007 tavaszán folytatódik, s reméljük,hogy meg tudjuk kezdeni annak aKozármisleny határában talált két lelőhelynek(B092. és B093. lelőhely Kozármisleny)a szondázó ásatását is, amelyekre az elmúltév folyamán nem sikerült területre lépésiengedélyt kapnunk, mert a kijelölt területteljes feltárását 2007. május 30-áig elkellene végeznünk.Lásd még – See also: Borító 2 – Cover 2The Baranya County Section of the M6–M60 Motorways (2005-2006)The author of the article gives an overlook of thepreventive archaeological excavations along theM6-M60 motorways in Baranya County. Beforethe actual work the experts of the Janus PannoniusMuseum made several field surveys alongthe trace of the planned motorways the resultof which was the identification of altogether 75archaeological sites on an area of almost 400thousand squaremetres. Of these sites the articlepresents the main results of 9.

MÛHELYRégészeti kutatások az M7-es autópálya nyomvonalánSomogy megyében25Honti SzilviaAz M7-es autópálya Somogy megyei szakaszaközel 80 km hosszú, s mintegy 30 kmhosszan új bekötőutak építése kapcsolódikhozzá. A Zamárditól a Zala-Somogyi határárokigtartó szakaszon a megelőző feltárások1999-ben kezdődtek el, amikortólaz Állami Autópálya Kht, majd jogutódja, aNemzeti Autópálya RT (később Zrt) biztosítottaaz anyagi forrást a Somogy MegyeiMúzeumok Igazgatósága részére az ásatásokhoz.Már a kezdetektől az MTA RégészetiIntézetével együtt végeztük a feltárásokat.Az M7-es Balaton-parti része a somogyiszakaszra esik. Ennek két irányból is vanrégészeti következménye. Egyrészt szokatlanulnagyszámú csomópont van a szakaszon:7 kilométerenként egy, szembena szokásos 15 km-es átlaggal. Másrészt akedvező földrajzi adottságoknak köszönhetőena lelőhelyek is kiemelkedően nagyszámban követték egymást a nyomvonalon,s a 11 csomópontból 6 bizonyult teljes vagyközel teljes régészeti feltárást igénylő lelőhelynek.Így nem csoda, hogy a 7 év alatt 71lelőhelyen a feltárt terület nagysága meghaladtaaz egymillió százezer négyzetmétert.Ebből egymillió négyzetmétert az M7-es nyomvonala és csomópontjai, több mintszázezer négyzetmétert a csatlakozó utak,a 67-es útkorrekció területe és az anyagnyerőhelyektettek ki. Az előkerült, tisztítottleletek száma több mint másfél milliódarab.A nyomvonal négy eltérő földrajzi adottságúterületen halad át.– Zamárdi és Balatonszárszó között anyomvonal eltávolodik a Balaton-parttól,nagyobbrészt erősen tagolt, többségébenerdővel fedett területet vág át, ahol az erdőletermelését követően, építés közben semtaláltunk lelőhelyeket, csak a két végén, illetvea Zamárdi melletti Balatonendréden.– A következő szakasz közel halad a Balaton-parthoz,az É-D-i irányú dombokata Balatonba vezető, mocsarakkal övezettvízfolyások választják el, melyek mára szabályozottárkokká változtak. Ezek a patakpartok,illetve a Balatonba félszigetszerűenbenyúló földnyelvek határozzák meg a régészetilelőhelyek többségét Balatonszárszóés Ordacsehi között, mindenütt nagy,számos régészeti korszakot felölelő lelőhelyettalálunk. A mai vízfolyásoktól eltávolodvaáltalában ritkásabbak a lelőhelyek,az intenzívebbek a szabályozások előttivízfolyásokra utalnak.– Ordacsehi és Balatonkeresztúr közöttkét nagykiterjedésű, mára részben lecsapoltmocsáron halad át a nyomvonal: az Ordai-és a Nagy-berken. Ezek területén régészetilelőhelyet nem találtunk, de a berekpartokon,illetve az átkelésre alkalmasföldhátakon nagykiterjedésű, szintén sokkorszakot felölelő régészeti lelőhelyek vannak.Ilyen földháton található Ordacsehi–Bugaszeg, a Fonyód–Bézsenypuszta környékilelőhelyek és Balatonkeresztúr–Réti-dűlő.– Balatonkeresztúrtól nyugatra a nyomvonalfokozatosan délre fordul, a Kis-Balatontannak legdélibb részén szeli át. E szakaszona lelőhelyek többségére a hosszanelnyúló, ritkás megtelepedés jellemző. A 3kivétel – Tikos két lelőhelye és Szőkedencs– olyan földrajzi területen fekszik, ahol amély, esős időben járhatatlan területből kiemelkedőszigetszerű magaslatokon zsúfolódnaka különböző korok emlékei.Az autópályához kapcsolódó 67-es útkorrekciója és a bekötőutak is ezt a képettükrözik. Az autópálya a Balaton-parttalpárhuzamosan húzódik, és keresztezi a lelőhelyeket.A 67-es út a Tetves-patakkal,ill. a Szemesi-berekkel, a Balatonöszöd-Szóládi új bekötőút a Kis- és Nagy Metszés-csatornávalpárhuzamosan halad, ésÚjkőkori falu részlete, Balatonszárszó-Kiserdei-dűlőDetail of a Neolithic village, Balatonszárszóígy vízparti lelőhelyek sorát érinti. A 67-esútkorrekció a 7-es úttól délre folyamatosanrégészeti lelőhelyeken halad át a rádpusztairomtemplomig 2,5 km hosszan.Az autópálya feltárások legkorábbi időszakátaz újkőkor időszakából a DunántúliVonaldíszes Kerámia kultúrája képviseli,meglepő módon a korai neolitikus Starčevokultúra leletanyaga nem került elő. A balatonszárszóicsomópontban a DunántúliVonaldíszes Kerámia kultúrájának nagyés hosszú életű települése került elő, ahola kultúra teljes időszaka áttekinthető: nemegymásra rétegződő, hanem időben horizontálisanterjeszkedő/építkező falu keresztmetszetétadja, olyan szerencsés feltárásikörülmények között, hogy helyenkénta házak teljes oszlopszerkezete megfigyelhetővolt, a házak közötti Längsgrube-kkalegyütt. Más lelőhelyeken az egymásra rétegződésmiatt, mint Balatonszemes–Bagódombon,ez a szerkezet nem figyelhetőmeg ilyen tisztán, Balatonszemes–Szemesi-berekbenpedig a mély talajművelés miattcsak a Längsgrube-k alja maradt meg,másutt kisebb kiterjedésű telepekre bukkantunk.A késői neolitikus lengyeli kultúrábólegyetlen jelentős lelőhely került előSzólád-Kis-Aszón. A nagyméretű, többszörmegújított körárok mintegy ötöde esett a

26Késő rézkori sír BalatonlellérőlLate Copper Age grave from BalatonlelleFotók – Photos: Sófalvi Andrásnyomvonalba, az északi oldalon bástyaszerűbejárattal. Az árkon belül és kívül gazdagmellékletű sírok és települési gödrökláttak napvilágot.A rézkor időszaka is változatos képetmutat: ahogyan már korábban is megfigyelhetővolt, a Balaton-Lasinja kultúráraa ritkás, alkalomszerű megtelepedésvolt jellemző, melynek szinte mind a hetvenlelőhelyen megtaláljuk néhány gödrétés emellett itt-ott házait. Egy-egy házát aZamárdi-Kútvölgyi dűlőben, Balatonlelle-Rádi domb mellett, két csoportban négyházát Balatonszárszón, a fonyódi csomópontmérnökségi telepén egy gödörházát.Egy gödörbe ásott furcsa, részleges temetkezéskerült elő Ordacsehi-Kistöltésen, két6 méter mélységig feltárt kútból Balatonőszödönfeltehetőleg kultikus okokból eltemetetthalottak kerültek elő. Ugyanakkorritka az olyan intenzív telepük, amilyen aBalatonkeresztúr-Réti dűlőn, építés közbenkerült feltárásra, itt egy csoportbantöbb mint félszáz telepobjektumukat találtukmeg. Különösen jelentősek a Balaton-Lasinja-Furchenstich-Protoboleráz átmenetihorizont idejére keltezhető kisebb leletegyüttesek,objektumok Tikos-Nyárfásdűlőből, Balatonlelle-Országúti dűlőből, Sávoly-Bakosdombról. Ebbe az időszakba sorolhatóegy urnasír Fonyódról, két másiksír leletei Balatonboglárról. A késő rézkor– a Bolerázi csoport, a Badeni kultúra és aKosztoláci kultúra időszaka különösen intenzívenképviselteti magát a feltárásokon.Egyazon lelőhelyen került elő a Bolerázicsoport és a Badeni kultúra teljes időszakánakleletanyaga Balatonőszödön. Innenmind kultúra belső kronológiájára, minda különleges kultikus szokásaikra számosinformációt kaphatunk. Az emberi vázakatés/vagy állati tetemeket tartalmazó áldozativermek melletti gödörből egy különleges,természetes méretű emberi arcotmintázó agyagmaszk töredékét tártuk fel.Balatonlellén a Forró árok keleti partján atelepülésüket, a nyugatin különálló temetőjükettaláltuk meg a korai és a klasszikusbadeni időszakból. A csontvázas rítusú temetkezésekregazdag edény- és kőeszközmellékleta jellemző, az egyik sírból egy réztőr került elő. A kultúra több lelőhelyén kerültekelő ún. fejnélküli – illetve pontosabbancserélhető fejű – lapos idolok. A Késő-Badeni és a Kosztoláci kultúra együttélésénekidőszakából származó leletanyagotismerjük telepükről, Ordacsehi-Majorbólés urnatemetőjükből, Balatonboglár-Berekredűlőből.A korai bronzkori Somogyvár-Vinkovcikultúrát is számos lelőhelyen megtaláljuk,vermek és szabálytalan gödrök mellettgyengén kiégetett kemencék és füstölőgödrökjellemzik a kultúra telepeit. Többhelyszínen olyan kerámiát találtunk, amelyátmenetet képez a Somogyvár-Vinkovci éskisapostagi kultúra között, s valószínűlega Vinkovci B időszakba tartozik. Szőkedencsen– a somogyi nyomvonalszakasz legnyugatibblelőhelyén – egy több mint 30 sírosurnatemetőt tártunk fel, s ez több minta kultúra eddig ismert összes sírja együttvéve.A kisapostagi kultúra a Somogyvár-Vinkovci kultúrához hasonlóan mintegy alelőhelyek felén megtalálható. Az ordacsehihomokbányában egy – a hídvégpusztaiés a vörsi körárokhoz hasonló – nagy árokrészletét sikerült feltárnunk. Zsugorítottcsontvázas és hamvasztásos temetkezéseitemelhetjük ki Ordacsehi Majorból és Ordacsehi-Csereföldről.Egyik sírban, melybea halottat oldalára, enyhén hajlított lábbaltemették el, a fejen megtalált, cső alakúbronzgyöngyökből rekonstruálható az elhunytfejdísze.A középső bronzkori Dunántúli MészbetétesKerámia kultúrájának a Kis-Balatonkeleti oldalán megfigyelhető csoportjávalszemben, az autópálya és a csatlakozóutak nyomvonalán elszórtan találhatókcsak a lelőhelyei. A kultúra korai időszakábóla már korábban is ismert rádpusztai telepennéhány újabb gödör került elő, ettőlmintegy 150 méterre a kultúra klasszikusidőszakából származó urnás és szórthamvasztásosrítusú, gazdag edénymelléklettelellátott sírok. Jelentősebb teleprészlet látottnapvilágot Balatonkeresztúron és a fonyódiúj bekötőúton.Nagyon jelentős új lelőhelyeket ismertünkmeg a késő bronzkori halomsíros kultúraidőszakából. Az utóbbi években újra előtérbekerült a középső és késő bronzkor közöttiátmeneti időszak története, leletanyaga.Úgy tűnik az előzetes megfigyelések alapján,hogy az autópálya feltárásokon előkerültleletanyag a felvetett kérdések egy részéreválaszt adhat. A halomsíros kultúránakmár korai, még a koszideri időszakbatartozó leletanyagát több lelőhelyen, ígyOrdacsehi-Bugaszegen és BalatonszemesEgyenes-dűlőben is megtaláltuk, egyolyan típusú leletanyagot, amilyet Hídvégpusztárólés Alsó-Ausztriából ismerünk.A kultúra klasszikus időszakába sorolhatóedénydepó került elő a kultúra településénBalatonbogláron, a késői időszakkaltalálkozhatunk ugyanitt, valamint Balatonlellénés Rádpusztán. Az urnamezős kultúraa szokásos Somogy megyei képet mutatja:a korai és idősebb szakaszából, a középsőszakasszal bezárólag (R BD-HA2 között)számos lelőhelyen megtaláljuk telepét, áma fiatalabb és késői szakasza – a korai vaskorelejével együtt – teljesen hiányzik azautópálya feltárások anyagából. A mocsarasterületeken cölöpökre emelt házakatépítettek, ezt figyeltük meg Balatonszárszó-Bozótmellékenés Tikos-Homokgödröklelőhelyen. Legjelentősebb lelőhelyét Balatonbogláron,a Borkombinát mellett találjuk,ahol olyan teleprészletet tártunk fel,melynek lakói elsősorban kézműves tevékenységetfolytattak. Itt nemcsak a vermek

MÛHELYCsizmaalakú agyagedény SomogytúrrólBoot-shaped earthenware from SomogytúrFotó – Photo: Balla Krisztiánjellemzőek, melyekben több esetben tárolóedényeketis találtunk, hanem a szabálytalan,többkaréjos gödrök. Ezekből olyantárgyak kerültek elő, amelyek leginkább„háziipari” tevékenységre utalnak. Kerámiaművességremutatnak a gyakran rosszulkiégetett, eltorzult edények némely gödörben.Nagy méretekben folyt itt az őrlőkőgyártás – több mázsa ép, félig megmunkáltvagy törött őrlőkövet találtunk. Emellettbronzművességre bizonyíték néhány öntőmintatöredék és a nagyszámú ép, vagy közelép bronztárgy, különféle ruhakapcsolótűk és fibulák, csüngők, varró- és poncolótűk,árak és horgok. A lelőhely kiemelkedőlelete az a bronz diadéma, melyet ékszerkéntvagy talán rangjelzőként viseltek. Atöbbi kisebb-nagyobb urnamezős telepfeltárásközül még a 67-es úton, a Balatontólmár távolabb, mintegy 11 km-re találhatósomogytúrit kell megemlítenünk. Itt,a Tetves-patak mentén emelkedő, vizenyősterületből kiemelkedő dombocskán feltárttelepen egy csizma-alakú agyagedény kerültelő.A korai vaskor legelejéről nem ismerünka nyomvonalról régészeti leleteket. A Jamaipatak két partján található Balatonboglár-Berekredűlői és Ordacsehi-kistöltésitelepek a Hallstatt időszak végéheztartoznak. A Berekre-dűlőben négyzetes27alaprajzú, tapasztott aljú és gyakran cölöpszerkezetesgödörépítmények a jellemzőek.Némelyikben komoly tartószerkezetreutaló nagyméretű oszlophelyek is megfigyelhetőkvoltak, s falát deszka bélelte ki.A nagyméretű, kerek tárolóvermek egyikébenöt kutya csontvázát találtuk. Ebbőla korból különlegesen szép csontfaragványokkerültek elő.Különlegesen gazdag a késő vaskori kelta,La Tène C-D korú leletanyag. E korbólszármazó telepmaradványt szinte mindenlelőhelyen találtunk, gyakoriak lekerekítettsarkú, téglalap alaprajzú, döngölt padlós,két oszlophelyes házaik. A nagy felületűfeltárások lehetőséget nyújtanak a kelta településszerkezetvizsgálatára, az egy-egyházhoz tartozó gazdasági egységek meghatározásáhozis. A Balatonlelle-Kenderföldönés a Somogytúr-Tetves patak mentilelőhelyen az ásatók feltételezik a keltarómaitelep folytonosságát, a bennszülöttkelta lakosságnak a leleteken keresztül kimutathatótovábbélését is. Somogytúron –ahol nincs igazi római leletanyag – az egyikházból előkerült egy terra sigillata. Edényégetőkemencéiket is számos lelőhelyenmegtaláltuk, a legépebb a Berekre-dűlőivolt, ezt megépítették, de nem vették használatba.Mindegyikre a kerek átlyuggatottrostély és a két tüzelőcsatorna jellemző,néhány esetben előkerült a hosszúkáselőtér is. Az egyik szőkedencsi kemencéttöbbször megújították, az utolsó égetés kerámiaanyagaa kemencében maradt. Ordacsehi-Kécsimezőn a homokbánya terjeszkedésemiatt megelőző feltárást kezdtünkaz ismert kelta temető területén. Az előkerültsírok É-D-i irányításúak, észak-déli irányúsírsorok figyelhetők meg, csontvázas éshamvasztásos rítusú sírok egyaránt előkerültek.A legidősebb sírok La Tène B korúaka temető keleti szélén, zömük LT C1-rekeltezhető.A római korból a nyomvonal legjelentősebblelőhelye Balatonlelle-Kenderföldönkerült elő. A nagy feltárt terület lehetővétette hogy a településszerkezetet is megismerjük.A házak formája megegyezik a keltakoriakéval, a közel négyzetes telkek határátsekély árkok jelzik. A leletanyagban ismegfigyelhető a kelta hatás, itt II–III. századiromanizált kelta lakosság településéttaláltuk meg. A késő-római időszak épületeineknyoma nem maradt meg, de a lelőhelyközépső részén kiásott vastag planírozásirétegben gazdag leletanyagot találtunke korból. A másik jelentős lelőhelya 67-es út nyomvonalán Balatonlelle-Rádpusztántalálható. A Tetves-patak menténhosszan elnyúló nagy római lelőhely a Szemesiberek déli, legkeskenyebb részén átvezetőátkelő környékén épült. A lelőhelylegintenzívebb időszaka a III–IV. századiközépső császárkori falusias telep. De túlaz ilyen típusú településekre jellemző régészetijelenségeken, mint házak, árkok,kenyérsütő kemencék, kutak és gödrök, néhányigen jelentős és különleges építményis előkerült: két csoportban több edényégetőkemence. Az egyik egy általánosabbanismert típus, egy fűtőcsatornával, kerek,átlyuggatott rostéllyal készült. A másik naponszárított téglából épült, négyszögleteskemence, hosszú, szintén téglából rakottfűtőcsatornával. Az autópálya feltárásokoncsak itt kerültek elő római kori sírok: 3 magányos,a telepen eltemetett halott sírjáttaláltuk, egymástól 200-200 méterre.Különleges jelentőségűek – és mindenbizonnyal nagy port vernek majd fel, s számosvitára késztetnek – azok a késő római-koriés korai népvándorlás kori leletek,amelyek feltárásainkon előkerültek.IV–V. századi, részben már nem rómaiak,hanem a rómaiak által betelepített, többnyiregermán csoportok által lakott településekettöbb lelőhelyen feltártunk. Ilyen korútelepülés került elő Zamárdiban, az ordacsehihomokbányában és Fonyódon, aMérnökségi telepen. Ehhez Fonyódon egyV–VI. századi és Zamárdiban egy VI. századigermán telep csatlakozott. A településekugyanazon a helyen jöttek létre, bár a házakés a telepszerkezet nem teljesen azonosak.Mindhárom lelőhelyen a telep mellettV. századi sírok, illetve sírcsoportok is

28Római kori edényégető kemence, Balatonlelle-RádpusztaRoman Age pot furnace, Balatonlelle-RádpusztaFotó – Photo: Varga Gyulaelőkerültek. Más lelőhelyeken, így OrdacsehiKistöltésen, Ordacsehi-Csereföldönis kerültek elő V. századi sírok, illetve telepjelenségek.Biztosan a hun korba, az V. század középsőharmadába tartozik a 2006-ban,szinte a feltárás-sorozat legvégén előkerülthun áldozati üst. A 60 cm magas 22 kg súlyúüst egy kerek, függőleges gödörbe voltelrejtve, más lelet a gödörben nem volt. Azüstöt vászonba tekerve tették a gödör aljába,szövetmaradványokat, szövetlenyomatottöbb helyütt találtunk az üst kormosfelszínén. A belső forraszok hiányából arrakövetkeztethetünk, hogy az üstöt egybenöntötték ki, csak a talpát erősítették utólagaz edényhez. Típusában megegyezik a Kapos-völgyiüstével. Ennek a „koronáját” 3gomb alkotja, és két-két gomb kíséri. Másüstökön nem figyelhető meg a peremet kísérőrész rekeszekre osztott háromszögesdísze. Az üst oldalán lévő repedés azüst készítésekor keletkezett, amin helyenkéntjavítás, ráöntés figyelhető meg. Mindezekmellett a hibák mellett még mindig eza Magyarországon előkerült üstök között alegépebb, s kiemeli fontosságát, hogy eredetihelyzetében, ásatáson került elő. Egyelőre– a teljes leletanyag ismeretének hiányában–nem tudjuk, hogy a lelőhelyen hasonlókorú telepjelenség előfordul-e, ám aszórvány fémanyagban két olyan fibula iselőkerült, melyek az V. századra keltezhetők:egy tausírozott vas cikádafibula és egyezüst cikádafibula. Ezek arra utalnak, hogyHun áldozati rézüst Balatonlelle-RádpusztárólHun sacrificial copper cauldron from Balatonlelle-RádpusztaFotó – Photo: Ferencz Bálintesetleg hun kori megtelepedés, vagy egyelpusztult áldozati hely nyomát feltételezhetjüka lelőhelyen.Mindössze 1 km-re a hun üst találási helyétől,a Tetves-patak menti másik lelőhelyen,a Szemesi-berekben egy, az V. századmásodik felére keltezhető germán temetőttaláltunk. A 14 sír egy kis közösség egy-kétemberöltőnyi, 25–50 évnyi időszakot felölelőtemetkezését tartalmazza. A temetőbenazonos arányban találunk felnőtt- ésgyermeksírokat, figyelemre méltó a férfitemetkezésekrelatív alacsony száma. A rangos,gazdagon felékszerezett 4 nő és gyermekmellett a többi sír mellékletet nemtartalmazott. Az előkerült ékszerek és viseletitárgyak a kor rangos hölgyeinek viseletéttükrözik. Felsőruhájukat általábanfibulapárral tűzték össze, az övet ezüstcsatfogta össze, lábukon a csizmán kisméretűezüstcsatot találunk. A bordázott aranygyöngyökantik eredetűek, az üveg- és féldrágakövekbőlálló gyöngysoron lógó szarvasszemfog, a halott derekáról lelógó szalagonviselt kalcedón és borostyángyöngymellett amulettként viselt ezüstpántba fogaltkődarab a pogány hiedelmeket tükrözik.A Kárpát-medencei leletanyagbanegyedülállóak a szemesi temető fibulái. Ahasonló fibulák európai elterjedése egybenutal viselőik etnikumára is; a mai Svájc és

MÛHELYAquamanile bronz csapja Tikosról, Árpád-korThe peg o fan aquamaline bronze from Titkos, Arpadian AgeFotó – Photo: Balla KrisztiánDél-Németország határterületén élő nyugatigermán alemannok hagyatékához tartoznak.Talán a 465-ben Pannóniába érkezőkeleti gótokkal kerültek ezek az alemannnők a Balaton déli partjára, s valószínűlegkis közösségük velük együtt még az V. századbanel is hagyta a Kárpát-medencét.Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben egy népvándorláskori falu 27 háza, építménye kerültelő. A tervezett szerkezetű faluban az épületekzöme vélhetően a VI. századra keltezhető.A házak a település középső részénkört alkotva, néhány pedig ezektől kissé távolabb,szórtabban, illetve a falu keleti szélén,az egykori patakmeder mentén helyezkedikel. Az itt előkerült, bepecsételt díszítésű,kiöntőcsöves edény a VI. századilongobard díszkerámia jellegzetes példája.Mivel a településen a többi földkunyhóbanés veremben a longobard időszakban szinteváltozatlanul tovább gyártott, késő rómaihagyományt követő házikerámia mellettkora avar kori edényformák és díszítésmódokis megjelennek, nem kizárt, hogy atelepülés a longobardok Észak-Itáliába történtelvándorlását követően is lakott maradt.Leletanyaga alapján a VI. század középsőharmadára keltezhető, és szintén alongobardokhoz köthető a Balatonlelle Felső-Gamászlelőhelyen az egymástól nagyobbtávolságra előkerült három ház.E házakon kívül egy longobard sír is előkerültSzóládon, az építés közbeni leletmentéseksorán. A sírt kirabolták, feltehetőennemesfém után kutatva, de így is megmaradta mellékletként sírba helyezett tálés vaslándzsa, a fából készült pajzs umbója(pajzsdudor) stb. A farankfurti Römisch-Germanische Komission der DAI támogatásával– geofizikai kutatást követően – atemető újabb sírjai kerültek feltárásra.Az avar korból telepek és néhány sír kerültelő. Balatonőszödön 25 késő avar ház,a hozzá tartozó külső kemencékkel és füstölőgödrökkel,a házakat határoló árkokkalegy tervezett, telkekre osztott falu képétmutatja. Ezenkívül a többi, nagy felületű lelőhelyencsak néhány ilyen korú telepobjektum,illetve sír került elő. Ez arra utal, hogyaz avar kori településszerkezet összetett: afalvak mellett tanyák is épültek, s ezekhezcsak kisméretű, pár síros temető tartozik:például Balatonszemes Bagódombon 3 sír,mellette az Alsóvölgyi-dűlőben egy sír, felettea domboldalon egyetlen árok és kemencekerült elő. A nyomvonal nyugati szakaszán,a Kis-Balaton szélén – ahogy ezvárható volt – IX. századi leletanyag kerültelő.A 2003-as év nagy meglepetése a Balatonújlakonelőkerült gazdag honfoglaláskori temető. A teljes temető 17 sírbóláll, melyek három, észak-déli irányú sírsortalkottak. A halottakat a kor temetkezésiszokásainak megfelelően nyugat-keletiirányban, hátukra fektetve, nyújtott testhelyzetbentemették el. Gyakran a halottakmellé temették a lóbőrt és a lószerszámot.A sírok mellékletekben, viseleti tárgyakbangazdagok voltak. A holtak ruháit aranyozottezüst veretek, rozetták vagy pénzek díszítették,alkarjukon gyakran karperecek voltak.A temető kiemelkedő leletei a 15. és a17. sír hajfonatkorongpárja, valamint a 10.sír aranyozott ezüstlemezekkel díszítettnyerge. A temető a mellékletek alapján a X.század közepére, második harmadára keltezhető,de ezt a pénzek pontos meghatározásaután pontosíthatjuk majd.Az autópálya lelőhelyeken végigkísérhetjüka középkor időszakát is, az Árpád-kortóla kora-újkorig. Balatonendréden volt alegjobban megfigyelhető az Árpád-kori faluszerkezete, mivel megmaradt a telkeket határolóárkok nyoma. Az árkokon belül egyegyföldbe mélyített házat és többször megújítottkemencéket találtunk. A falu külső részéncsak kemencék, tárológödrök vannak,a leletanyag a XII–XIII. századra keltezhető.Ordacsehi-Bugaszegen a lelőhely feltárt részeegészében a XIII. századi falu külső részéheztartozott. Jelentősek a nagyméretű,oszlopszerkezetes, földbe mélyített tüzelősólakmaradványai. Tikoson a késő Árpádkorgazdag leletanyaga került elő: nemcsaknagyszámú kerámia, hanem falusias településekenritkább üvegedények töredékei,és egy aquamanile állatfejes bronz csapja29is. Balatonkeresztúron a falu a későbbi időszakbanvirágzott, a szerencsés lelőkörülményeknekköszönhetően a XIV–XV. századiföldfelszínre épült házak padlószintje, omladékais részben megmaradt.Az M7-es nyomvonal legjelentősebb középkorilelőhelye Balatonszárszó-Kiserdei-dűlőnkerült elő. Az autópálya munkálatoka középkori Szárszó falunak a maiBalatonszárszótól délkeletre fekvő templomát,temetőjét és a templom körüli erődítésmaradványait veszélyeztették. A templomterületén folyt feltárások egyik értékeslelete egy a XIII. század derekán Limogesban(Franciaország) készült, a megfeszítettKrisztust ábrázoló, aranyozott, zománcberakásosbronzból készült körmeneti kereszttöredéke. A templom és az erődítetttemplomkörzet egy része a nyomvonalonkívülre, a kialakítandó pihenő területéreesik. A dombtetőről gyönyörű kilátás nyílika Balatonra. Ezt a különleges földrajzihelyzetet és a látványos lelőhely adottságaitkihasználva szeretnénk egy, a vendéglátásigényeivel egyesített régészeti parkotés bemutatóhelyet kialakítani, melynekterveit az NA ZRt el is készíttette. A kivitelezés,az anyagi háttér hiányában egyelőreugyan nem indult meg, de a tervezettpihenő-bemutatóhely reményeink szerint ajövőben a Balatontól délre eső régió egyikjelentős kulturális beruházása lehet.

30Múzeumok Igazgatósága és az MTA RégészetiIntézetének vezetőit, régészeit, technikusait,restaurátorait és többi munkatársát,akik az ásatás levezénylését és alapfeldolgozásátelvégezték, illetve lehetővétették. A terepi munka nem történhetettvolna meg a Leveller Kft gépei és emberei,valamint a több mint 200 ásatási munkásnélkül, ugyanígy a felmérések az ArcheodataBt és Viemann Zsolt nélkül. A munkátsegítette az Archeosztráda és az ÁsatársKft is.Lásd még – See also: Címlap – Cover; KépmellékletII–III.Archaeological Research on the Track ofthe Planned M7 Motorway in SomogyA szárszói templom és erődített templomkörzetThe church and the fortified church district in SzárszóFotó – Photo: Sófalvi AndrásA régészeti feltárások legfiatalabb időszakának,a török kornak legjelentősebblelőhelye a fonyódi csomópontban, a törökökáltal épített bézsenyi földvár mellettkerült elő. A török kor idejéből 2 temetőtés egy nagy település maradványait tártukfel. A temetőkben az ásatási és embertanimegfigyelések szerint magyarokat ésvalószínűleg muzulmánokat temettek el.A nagy tárolóvermekbe dobott halottak ésgyakran a sírok is háborús időkről tanúskodnak.Lefejezett vagy sérült koponyájúholttestek, a csontok között talált puskagolyók,a férfi halottak túlsúlya a végvár környezetébendúló csaták tanúi. A lelőhelyenelőkerült fegyverek közül kiemelkedik egytörök jellegű vassisak.*Ezen összefoglalás szűk keretei közöttcsak a legjelentősebb lelőhelyeket és leletekettudtam kiemelni. Hogy mindezt amunkát eredményesen végezhettük, annaka mintegy 300 embernek köszönhető, akikközvetlenül vagy közvetetten részt vettekaz elmúlt hét év ásatásain 1999–2006 között.Köszönet illeti ezért a Somogy MegyeiThe track of the motorway in Somogy County isnearly 80 kms long. Preliminary surveys startedin 1999. The area has very favourable geographicalfeatures so the sites yielded a large numberof finds. 71 sites on more than a million squaremetres have been fully investigated. More than1.5 million objects have been found and cleaned.Most of the sites cover a number of archaeologicalperiods from the Neolithic to the MiddleAges. The traces of settlements found at the siteshave provided important data on the structureof settlements. Several graves with accessorieshave been found. A very important site isfrom the late Bronze Tumulus period. One of therichest sites was from the Celtic LaTéne period.The finds from the late Roman and early Migrationperiod are of special importance. The churchof a mediaeval village has been found with a graveyardand the remains of a fortification. The locationwould be great for an archaeological park,the plans of which have been prepared and theconstruction could be a very remarkable culturalinvestment in the future.Régészeti feltárások az M7–M70 autópálya zalai szakaszánVándor LászlóA Zala Megyei Múzeumi Szervezetet nem értefelkészületlenül az a kihívás, amelyet az autópálya-ásatásjelentett. 1980-tól folyamatosankövették egymást azok a team munkábanfolyó mikro-régiós programok, melyek a megyeközépvonalában egy-egy medence komplexrégészeti kutatására irányultak. A Kis-Balaton két víztározójának területén végzettmunkákat a Hahóti-medence követte, majdpedig legnyugatabbra, a Kerka völgyében végeztünkásatásokat. Még ennek a munkánaka befejező szakaszában került először látókörünkbeaz új feladat, 1994-ben kaptunk megbízástaz M7-es autópálya nyomvonalánakterepbejárására, és az ásatások előkészítésére.Ez a felkészülés azonban még az ásatásokelkezdése előtt abbamaradt.Az 1997-ben indult projekten, a magyarszlovénvasútépítés területén, a Felső-Zala-völgybendolgoztunk, amikor 1999-benmegkaptuk a megbízást az M7–M70 autópályáknyomvonalán a feltárások elvégzésére.A szerződéskötésre a Zala Megyei MúzeumokIgazgatósága és a beruházó között1999 nyarának végén került sor. A szerződésszerint az első feladat az M70-es LetenyétőlTornyiszentmiklósig tartó 22 km-esszakaszának régészeti feltárása volt, melyet2001. augusztus végéig kellett átadniaz építtetőknek, míg az M7-es autópályahasonló hosszúságú szakaszát Letenye ésSormás között 2003. augusztus végéig fejeztükbe. Ezen a két szakaszon egyidőbenkezdődtek a munkálatok, melyeket mindighatáridőre sikerült elvégeznünk. 2003nyarán kaptuk az újabb megbízást a Sormás–Zalakomárszakaszon található régészetilelőhelyek feltárására, majd 2005nyarának végén a Becsehely–Nagykanizsakeleti csomópont közti szakasz pótkisajátításiterületein található régészeti lelőhelyekásatásaira is. Ez utóbbi munkák szintea napokban fejeződnek be, míg a Nagykanizsa–Zalakomárközötti területeken ennekaz évnek a nyarán érnek véget a munkákazokkal a feltárásokkal, melyeknek bizonyosrészei erdőterület alá nyúltak. E sorokírásakor kezdődött az erdők eltávolításaa lelőhelyekről.Az M70-es autópálya szakaszán 14 lelőhelyenfolytak munkálatok, az M7-es autópályaszakaszán 2005 végéig 38 kisebbnagyobbásatásra került sor. Az utóbbi kétévben ez a szám héttel nőtt, így jelenleg 59lelőhelynél tartunk. A régészeti lelőhelyekhagyományos terepbejárással kerültekmeghatározásra, számos helyen végeztünk

MÛHELY31geofizikai mérést és légifotózást is. A felszínimegfigyelések – különösen az 1994.évi terepbejárások során talált intenzív lelőhelyekesetében – és az ásatások sokszoreltérő eredményeket hoztak. Több lelőhely6–7 évvel később mezőgazdasági művelés,erózió következtében kisebb vagy nagyobbmértékben károsodott, sőt el is tűnhetett.Voltak viszont lelőhelyek (telepjelenségek),melyek felszíni nyomát nem észleltük, csaka földmunkák során kerültek elő.Az ásatások megszervezésénél, elsősorbanönmagunkra támaszkodhattunk,hiszen a helyszín nemcsak a fővárostólesik 200 km-es távolságra, hanem valamennyijelentősebb, régészettel foglalkozóintézménytől is. A régészeti munkálatokközpontját jelentő bázist Becsehelyenalakítottuk ki, ahol a volt Tsz-iroda megvásárlásávalerre alkalmas helyet találtunk.A megyei múzeumi szervezet régészei mellettszerződéssel fiatal agilis munkatársak(régészek, technikusok, informatikusokstb.) kerültek hozzánk. A munka legintenzívebbszakaszában mintegy 50 múzeumimunkatárs dolgozott itt szerződéssel a kb.150 ásatási munkás mellett. A körülményekúgy alakultak, hogy ennél a hatalmasfeladatnál szinte kizárólag a zalai régészekvoltak az ásatásvezetők, és csak egykisebb feltárást végzett az MTA RégészetiIntézete. A szakszerűen végzett ásatásokontúl a dokumentációkat a törvényben ésa rendeletekben előírtak szerint mindig határidőresikerült teljesítenünk. Ebben különösennagy szerepe volt az ásatási központdigitális feldolgozó csoportjának, melynekfeladata az ásatások dokumentációinakegységes formába öntése, a rajzok digitálisfeldolgozása, a feltárásoknál előkerült régészetijelenségek, objektumok felmérése.Harc az időjárással – ásatási pillanatképFighting the weather – a moment of the excavationFotó – Photo: Péter AttilaNői idol töredéke Sormás–Törökföldek lelőhelyrőlFragment of a female idol from the Sormás–Törökföldek siteFotó – Photo: Bicskei JózsefA digitális feldolgozó csoporttagjai között a technikus munkatársakmellett régészek isvannak, utóbbiak közül többenis szereztek ilyen irányú felsőfokúvégzettséget. Az ásatásokonkészült felszín- és metszetrajzok,ásatási összesítőtérképek digitalizálását AutoCad-MAPprogrammal végezték.Az egységes formábaöntött digitalizált dokumentumokbólarchívum került kialakításra,mely a további feldolgozásés kutatás alapja. Afeldolgozás mindig párhuzamosanfolyt a feltárásokkal,így sikerült elérni, hogy a teljesdokumentáció röviddel afeltárás befejezése után elkészülhetett.A felmérő munkátkorszerű digitális technikával,mérőállomással és GPSselvégeztük, ezek a mérésieredmények képezik térinformatikairendszerünk alapjait.Az ásatási dokumentációk digitálisadatállományaira, valaminta muzeológia szabályaiés a vonatkozó rendeletekalapján elkészített leltárakraépítve alakítottunk ki egykomplex régészeti térinformatikairendszert, az ArcGISszoftver segítségével.A feldolgozás és a publikáláselősegítésében igen nagyszerepe volt a Becsehelyen kialakított restaurátorműhelynek. A nagy mennyiségűanyag tisztításán túl 9 fős restaurátor műhelyműködik itt, amely a legnagyobb számotképező kerámia-anyagot nemcsak feldolgozható,hanem kiállítható állapotba ishozta.Az összesen több mint 510 ezer m 2 területfeltárásával eddig soha nem tapasztaltmennyiségű és részletességű információhozjuthattunk. A feltárások nagyrészttelepülés-objektumokat hoztak napvilágra,először ismerhettünk meg nagy felületentelepülés-szerkezeteket. A feltárt lelőhelyekkora az újkőkortól a késő középkorigterjedt, mindegyik korszak hozott olyaninformációkat, melyek a kutatás számáraalapvető fontosságúak. A hét évi, közel60 ásatás eredményeinek ismertetése nemférne bele a folyóirat szabta keretekbe, ígycsak néhányat emelek ki közülük.A lelőhelyek döntő többségén több korszakemlékanyagát hoztuk napvilágra. Igazánjelentősek azok az újkőkori települések,ahol az újkőkor szinte összes periódusamegtalálható volt. Korábban Kalicz Nándortalálta meg Becsehely térségében a legkorábbiújkőkori kultúra, a Starčevo emlékeit,a kis felületű kutatásai közül a Becsehely–Homokosi-dűlőből most 18.000 m 2 nagyságúterületet sikerült megismerni, a Becsehely–Bükkaljai-dűlőbenpedig 9.800 m 2 -t,ezen belül 1.242 objektumot. Becsléseink

32IX. századi frank sarkantyú Nagyrécse–Baráka lelőhelyről9 th century Frank spur from the Nagyrécse–Baráka siteImádkozó emberalakot ábrázoló újkőkor elejihombár a becsehelyi lelőhelyrőlEarly Neolithic granary depicting a prayingfigure from the Becsehely siteFotó – Photo: Bicskei Józsefszerint azonban ez is csak a teljes lelőhely1/9-ed része. A 90%-ban neolitikus kori lelőhelya kora újkori Starčevo kultúrától kezdődőena késő újkőkori lengyeli időszakigterjed. Külön is szólni kell egy Magyarországoneddig egyedülálló, a Starčevo kultúráhozsorolható kultikus edényről, melyenkét, égiekhez fohászkodó, ún. adoráns tartásúplasztikus emberábrázolás van. Ez azedény már a nagykanizsai múzeum állandókiállításában látható.Külön említendők az újkőkori erődítetttelepülések. A Petrivente–Újkúti-dűlő40.000 m 2 -én a Sopot kultúra időszakárakeltezhető árokrendszer 500 m átmérőjűterületet fog körül, a Sormás–Törökföldeklelőhely leletanyaga döntően a késő neolitikumidejére esik, a lelőhely különös jelentőségétkét körárok-rendszer adja, melyekközül a nagyobbik a maga 280 m-es átmérőjévelKözép-Európa jelenleg ismert későneolitikus körárkai közül a legnagyobb.Mindegyik lelőhelyen számos, eddig párhuzamnélküli kultusztárgy, idol, idol-töredékkerült elő, de nagyon jelentős a festett edényekszáma is.A kisebb-nagyobb bronzkori lelőhelyekközül kiemelkedik az M70-es gyorsforgalmiúton a Muraszemenye–Aligvári-mező,ahol a 30.000 m 2 -es felületen egyéb korszakokmellett zömmel a késő bronzkorihalomsíros kultúra kiterjedt települése kerültelő. A Sormás–Mántai-dűlőben a jelentősneolitikus leletanyag mellett egy egészkelta falu, 16 La Tène C1 korú, félig földbemélyített lakóház került elő.A római korból elsősorban falusias jellegűtelepülések kerültek feltárásra, melyekközül a legjelentősebb a Nagykanizsa–Palin-Szociálisotthon melletti lelőhely, aholmár a korábban ismert és Horváth László általkutatott római villagazdaság térségébenkét római temető is előkerült. A 74. sz. útnyugati oldalán a legfontosabb emlék egyIV. század végére datálható sírépület volt,melyben a fősír egy 4-5 év körüli kislányé,ahol feltehetően a villa tulajdonosánakgyermeke feküdt, gazdag leletanyaggal,arany, ezüst és bronz ékszerekkel, bronzpénzekkel, kerámia- és üvegedényekkel.A népvándorlás kor is több kisebb-nagyobbtelepjelenséggel mutatkozott, a térségeddig eléggé ismeretlen népvándorláskorát számos adattal gazdagította. Letenye

MÛHELY33Csontfésű Nagyrécse–Tüskevári-dűlőlelőhelyrőlBone comb from the Nagyrécse–TüskevárifieldsiteIX. századi ékszer öntőmintája Nagyrécse–Baráka lelőhelyrőlThe mould of a 9 th century female jewel fromthe Nagyrécse–Baráka siteFotók – Photos: Bicskei Józsefés Zalakomár között eddig nem ismertünkIX. századi temetkezést, most azonban előkerültegy temető Palin és Újudvar közöttegy anyagnyerő-lelőhelyen. Külön említésreméltó a Nagyrécse–Barákán előkerültfrank sarkantyú és egy ékszeröntő minta aIX. századból.Az autópálya építés Tornyiszentmiklós ésLetenye közötti szakasza áthalad a honfoglalásutáni magyar határvédelmi rendszer,a gyepű vonalán, ennek a korszaknak a régészetiemlékanyagát eddig nem ismertük,így különös jelentőséggel bír Letenye–Lapuleveles,ahol Száraz Csilla egy XII. századikovácstelepülés műhelykörzetét tártafel, több mint 10.000 m 2 -es felületen.Az írásos forrásokból is dokumentálhatóCsatár falu leleteiből (ez a név fegyverkovácsokrautal) a gyepűőröket kiszolgálómestereinek mindennapi életét ismerhettükmeg. A falu területén 10 db ép, szájjallefelé fordított Árpád-kori edény került elő,melyek építési áldozatok lehettek.A késő középkor számos lelőhely anyagábanjelen van, ebből az anyagból a Nagyrécse–Tüskevári-dűlőben,feltehetően Petendfalu területén előkerült többosztatú házakfontosságát az is mutatja, hogy Dél-Zalábanezek az első ismert és feltárt épületeka XV–XVI. századból. Az itt talált gazdag leletanyagjelentős mennyiségű díszkerámiátis tartalmazott, először dokumentálva akorszak kisnemesi életformáját.A munkák idén, azaz 2007-ben fejeződnekbe, feltehetően hasonlóan a 2003–2005 közötti időszakhoz, az építési munkáksorán is számolunk újonnan előkerülőlelőhelyekkel, melyeket a nagyobb szabásúföldmunkák hoznak majd felszínre. Dedöntően már a feldolgozás került előtérbe,s remélhetőleg 2008-ra elkészül az M7–M70-es autópályák zalai szakaszának egyösszefoglaló, áttekintő feldolgozása, melya legfőbb eredményeket, a művelt nagyközönségszámára is érthető formában fogjatartalmazni. Büszkék vagyunk arra is, hogya feltárásokon sokszor 8–10 hónapig kintdolgozó munkatársaink az eredményeketeddig is folyamatosan publikálták, számosközlemény, konferencia-előadás született,és még több fog születni a következő években.Terveink szerint 2 éven belül a teljesanyag az előzetes feldolgozás minden kritériumánakmegfelelően kutatható állapotbanraktárakba fog kerülni, és a magyar régészetszámára hozzáférhető lesz.A nagykanizsai múzeum 2005-ben elkészültúj állandó kiállításában az autópályaásatás számos eredménye már látható, selőkészítés alatt áll egy teljességre törekvőidőszaki kiállítás is.Lásd még – See also: Borító 2 – Cover 2Archaeological Uncovering Along the ZalaCounty Section of the M7-M70 MotorwaysIt has never been unusual in Zala County to carryout preliminary or preventive archaeologicalexcavations - from 1980 on several smallerregions were uncovered by the experts of theCounty Museum Organisation. In 1999 the Organisationwas given the assignment to startthe uncoverings along the trace of the M7-M70motorways. Along the M70 motorway 14 archaeologicalsites were uncovered, along theM7 altogether 38 sites were completed by theend of 2005. In the article the author gives anoverlook of the work in the county.

34A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése I. üteméhez kapcsolódórégészeti feltárások Jász–Nagykun–Szolnok megyébenCsányi Marietta – Tárnoki Judit– Polgár ZoltánA Vásárhelyi–terv továbbfejlesztése nevetviselő nagyszabású vízügyi beruházás,melynek megvalósításáról 2004-ben törvényis született, a Tisza mentén élők árvízivédelmét szolgálja. Az I. ütemben határapasztó tározó megépítésével, valamintkisebb–nagyobb, a hullámteret érintő beavatkozásokkalaz árvízi veszélyt kívánjákmegszüntetni, illetve az ár mind gyorsabblevonulását elősegíteni. A Tisza középsőszakaszán, Jász–Nagykun–Szolnok megyébennégy tározó megépítését tervezik.E munka első szakasza a Tiszaroffi–tározólétesítése, illetve Szolnok alatt, Rákóczifalvatérségében a hullámtér megnövelésétcélzó töltésáthelyezés.Az előzetes terepbejárási adatokból2005-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az óriásiföldmozgatással járó beruházás régészetilelőhelyek sorát, felbecsülhetetlenértékű leletek tömegét érinti, és szoros határidejűmegelőző feltárásuk erőt meghaladófeladatot jelent a területileg illetékesszolnoki múzeum számára. A fentiek miatta szolnoki múzeum kezdeményezéséreaz ásatásokba bekapcsolódott Rákóczifalvánaz ELTE Régészettudományi Intézete,Tiszaroffon pedig a Magyar Nemzeti Múzeum.Jelen írás első része a szolnoki múzeumfeltárásait ismerteti Rákóczifalva–Bivaly-tó térségében.Rákóczifalva nevét már régóta ismeri arégészvilág. A XIX. század második felétőlfolyamatosan kerültek múzeumba azoka késő bronzkori halotti urnák, melyeknekkülönleges, csak e térségben alkalmazottdíszítése miatt az itt élő népességet a régészszakma rákóczifalvi csoportnak nevezi.Jelen feltárásainkkal a község újra a figyelemközéppontjába került.Húsfüstölés a szarmaták idejénFüstölő-rendszer föld alatti füstelvezető járatokkalSmoking system with underground smoke diverting channelsAz elsőként feltárt régészeti lelőhely a Tiszaelső partja, vízközelsége, ármentessége folytánmindenkor kedvező feltételeket kínált amegtelepedésre. A régmúlttól a legújabb korigújra meg újra felfedezték elődeink, minekköszönhetően igen gazdag régészeti lelőhelyettártunk fel. A 18.336 m 2 nagyságú területen562 régészeti objektumot, illetve 774stratigráfiai egységet tártunk fel. A feltártobjektumok – nem számítva az újkori tanyaépületeket,gödröket, árkokat – hét régészetikorszakból származnak.A lelőhely legintenzívebben lakott időszakaa III–V. századra, a szarmaták és gepidákitt tartózkodására esik. A szarmatákidejében a földbe mélyített négyszögletesalapú házak, kisebb–nagyobb, sőt óriásiméretű és mélységű gödrök valósággalontották a régészeti leletanyagot. A töredékekés állatcsontok mellett számos épagyagedény, a római birodalom területérőlszármazó „import” áru: mázas edények,díszített terra sigillata töredékek kerültekelő. Egy-egy gödörben sebtében eltemetetthalott valószínűleg a telepet elfoglaló gepidáktámadásáról tanúskodik.A szarmata telep legkülönösebb, mindeddigpáratlan jelensége a 18 gödörből, ill.azokat összekötő föld alatti kürtőkből állófüstölő-rendszer, mely az egész telepetbehálózta, sőt északkeleten kifutott a szelvényből,tehát a településnek a feltáratlanrészére is továbbterjedt. A mindeddigegyedülálló füstölő-rendszer tanúsága szerintaz egykori falu lakói húsfüstölésre specializálódhattak.Kincset érő rézkori sírleletek a Bivaly–tónálAz ásatás utolsó heteiben napról napra ezerévekkel korábbi kincset érő sírleletek tartottákizgalomban a Bivaly-tó térségébendolgozó régészeket. A munkálatok során akutatott területen 80 sírból álló java rézkoritemető látott napvilágot. A Kr.e. IV. évezredben,a középső rézkori bodrogkeresztúrikultúra idején temették ide halottaikat az ittélők. Írásos források híján nevüket, nyelvüketnem ismerjük, annál inkább csodáltukazonban eddig is a korszak tárgyi emlékanyagát:a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzöttművészi értékű fazekastermékeket, rézésaranytárgyakat.A féltve őrzött fémtárgyak mindig is ritkaságszámbamentek, s mivel régi ásatásokon,kevéssé megfigyelt körülményekközött kerültek elő, használatukról édeskevesettudtunk. Már az első sírok kibontásakorfelszínre került három réztőr sejttette,hogy különleges gazdagságú temetőrebukkantunk. A nem is remélt, csak titkonáhított aranytárgyakkal e sejtés be is igazolódott.Négy sírban találtunk egy-egy aranycsüngőpárt, azaz nyolc darab aranylemezkét,a felvarrásra szolgáló 4–4 lyukkal.Nemcsak előkerülésük jelent különlegesszakmai eredményt, hanem az a tény, hogymegfigyelhettük viseleti szerepüket. A női

MÛHELYsírokban talált tárgyak fejdíszre varrvacsüngtek két oldalt viselőjük halántékánál.A leletek jelentőségét mi sem mutatja jobban,mint az, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumösszesen 16 darab hasonló tárgyatőriz, s itt, Rákóczifalván nyolc darab látottnapvilágot!Az aranyleleteknél is jobban megdobogtattaazonban szívünket, amikor megtaláltukaz első ún. ellentett élű rézcsákányt.Az ország múzeumaiban lévő darabok közüleddig csak egyetlen került elő eddig sírból,hiteles körülmények között. Az első,Rákóczifalván talált példányt napok múlvamásodik követte. Alig hittünk a szemünknek,ahogy kibontakozott a földből munkatársunkkis eszköze nyomán. A hatalmijelvénynek számító csákány tulajdonosa aközösség kiemelkedő tagja lehetett, amirea csákányon kívül a szokatlan nagyságúraásott sírgödör, a feje mögé helyezett, jogarkéntértelmezhető arannyal bevont végűbot, a gazdag edénymellékletek, kőeszközök,nyílhegyek, utalnak.A rézfegyverek mellett rézből készült ékszerekis kerültek elő a sírokból: egyik nőicsontváz mindkét karját többmenetes spirálisréz karperec, a szomszédos sírbanfekvő, életében talán hozzá tartozó férfijobb karját pedig vaskos, súlyos tömör rézkarperec díszítette.A nagyszabású vízügyi munkálatoknakköszönhetően óriási felszínen folytathattukkutatásainkat, és így a temetőt teljes egészében,maradéktalanul feltártuk. A Kárpát-medenceegyik leggazdagabb korabelitemetőjét ujjongva fogadta a tudományosrégészvilág. A férfisírokban talált, nagyszerűenmegmunkált pattintott kovakések,réztőrök, a hatalmi jelvényként a halottmellé helyezett rézcsákányok, páros aranyA füstölő-rendszer részleteDetail of the smoking systemRézkori férfisír részlete csákánnyal és kovakésselDetail of a Copper Age grave of a man with flint knife and pickaxenői ékszerek, réz karperecek immár nemzetikincsünk legbecsesebb darabjai közétartoznak. A síronként 3–4 agyagedénymind formavilágát, mind díszítéstechnikájáttekintve a több mint ötezer évvel ezelőttitt élt „fazekasmesterek” művészi igényességérőltanúskodik.A tavaly novemberben megindult ásatásonmintegy 18 hektár nagyságú területfeltárása várt a szolnoki múzeum régészeire.Az idei, napjainkban lezárult idényután úgy véljük, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésénekköszönhetően szülőföldünkmúltjának eddig ismeretlen zugaibanyertünk betekintést és nemzeti kulturálisörökségünket pártalan leletekkel gazdagíthattuk.Várakozással nézünk a 2007.évi folytatás elé, mert annyit már tudunk,hogy több száz síros késő bronzkori (Kr.e. 1400–1300) temető urnái sorakoznak afeltárandó felszín alatt, melyek közül néhányat2006-ban is feltártunk.Éremkincs lelet a Közép-Tisza vidékéről35A szolnoki múzeum a Tiszaroffi-tározó térségében,az árapasztó tározó projekt építésétmegelőző régészeti feltárás keretében,a török hódoltság korában elrejtett éremleletettárt fel Tiszagyenda–Morotvapart-Laklelőhelyen. Az előzetes geodéziai felmérés,műszeres leletfelderítés és geomágnesesvizsgálat során – a Szabó Enikő vezetteTechno-lab Kft. segítségével – találtuk meg a63 darab egész ezüsttallérból és egy aranydukátbólálló kincsleletet. Az érmek 25–30cm mélységben feküdtek, a szántás egy 30x 30 méter nagyságú területen szórta szétaz eredetileg edénybe, bőrből vagy vászonbólkészült zacskóba elrejtett kincset, melyneknyomait nem találtuk. A kincslelet teljesegészében bekerült a szolnoki múzeumba,ezt a felhasznált műszerek és technológiagarantálta.A területen a középkor folyamán a Laknevű falu helyezkedett el, amint azt dr. BagiGábor történész kandidátus megállapította.A kincslelet és a falu viszonyáról arégészeti feltárások befejezése után tudunkmajd többet mondani. Az érmeket 1617 és1639 között verték, azoknak több mint felétII. Ferdinánd (1619–1637) magyar királyés német-római császár bocsátotta ki, azarany is az ő verete. A kincsben megtalálhatóII. Mátyás (1608–1619) magyar király,Bethlen Gábor (1613–1629) erdélyi fejedelem,II. Gusztáv Adolf (1617–1632) svédkirály, IV. Keresztély (1588–1648) dán királyegy-egy verete, valamint szász és braunschweigihercegi tallérok, és a salzburgiérsekség több érméje is. A lelet földbekerülésének körülményeit egyelőre nem ismerjük,de a Közép-Tisza vidéke az erdélyifejedelemség és a királyi Magyarországközött felvonulási terület volt, így lehetséges,hogy I. Rákóczi György 1643–45-ös,III. Ferdinánd elleni hadjárata lehet a kincselrejtésének közvetlen oka.Lásd még – See also: Képmelléklet IV.Archaeological Excavations Linked withthe Development of the Vásárhelyi Plan,Phase 1, in Jász-Nagykun-Szolnok CountyA grand water project was ratified by theHungarian parliament concerning the protectionof the areas along the river Tisza fromthe floods. On the middle section of the riverTisza, in Jász-Nagykun-Szolnok County theconstruction of 4 reservoirs is planned. The

36first phase of the project is the completion ofthe reservoir in Tiszaroff and the transfer ofthe embankment close to the settlement ofRákóczifalva. Although the area was archaeologicallyresearched in the past, it was evidentthat the water project can’t be startedwithout the complete preventive excavation ofthe whole territory.The most intensive period of the site can bedated to the 3 rd -5 th centuries, to the era of theSarmatians and Gepids. In the quadrangularhouses dug in the ground and the form the ditchesof great depth made in the Sarmatian periodarchaeological finds of great number were discovered.Besides fragments and animal bonesseveral intact earthenware, imported vesselsfrom the Roman Empire and fragments of terrasigillata were found. The work will continuein 2007 and the archaeologists are hopeful thatthey can go on with the uncovering of the area.An outstanding finding of coins dated to theera of the Turkish subjection was discoveredat the Tiszagyenda-Morotvapart-Lak site. Thework of uncovering was carried out by the expertsof the János Damjanich Museum in Szolnok.Before the uncoverings, preliminary geodeticalsurvey, and geomagnetic researcheswere completed. During these surveys the findingof 63 silver tallers and golden ducats werediscovered in the ground of about 25-30 centimetresin depth. On the area where the findingswere discovered a village named Lak wasto be found during the Middle Ages. The coinswere made between 1617 and 1639, more thanhalf of them were issued by King Ferdinand II(1619-1637). Although the circumstances of thefinding is unknown, because the territory hadbeen a staging area between Royal Hungary andTransylvania, it is possible that the motive of thehiding of the money was the campaign of GyörgyRákóczi II, Prince of Transylvania, against KingFerdinand III in 1643-45.Régészeti kutatások a cigándi árvízi tározó területén(Pácin-Alharaszt)Szörényi Gábor AndrásA Tisza árvízmentesítését célzó Vásárhelyitervárapasztó tározók kialakítását tűzte kicélul, ennek első lépcsőjeként hármat építenekmeg: Borsod-Abaúj-Zemplén megyébenegyet, Jász-Nagykun-Szolnokban pedig továbbikét tározót. A Bodrogközben, a Cigánd-Tiszakarádiárapasztó Cigánd, Pácin,Nagyrozvágy határában 24,7 km 2 alapterületű,amelyet az I. és II. katonai felmérésenis ábrázolt Palágcsa-tó mélyedésében ésa környezetében fekvő egykori összefüggőlápterületben jelöltek ki. A 22 km hosszúságúgát és hullámvédő erdősáv nyomvonalán,valamint az anyagnyerőhelyeken az örökségvédelmihatástanulmány és az előzetes terepbejárásoksorán hat régészeti lelőhelyettaláltunk, valamint a domborzati adottságokalapján további négy potenciális lelőhelyetjelöltünk ki, ahol a növényzeti fedettségmiatt nem volt mód az eredményes szemlézésre.A beruházás jóvoltából olyan nagy ésösszefüggő felületeket vizsgálhattunk, amelyekremég nem volt lehetőség a Bodrogközterületén. További szerencsénk volt, hogy azészak–déli tájolású árapasztó gátja a Bodrogközbenáltalános észak–déli dombhátakonfut végig, így teljes dombok feltárásáranyílt mód.A Bodrogköz régészeti kutatásában szintealapvetés, hogy bármelyik dombra ismegyünk fel, ott nagy valószínűséggel lelőhelyettalálunk. Ezt figyeltük meg a dombokonvégigfutó gátnyomvonalon is, és ezvezérelt, amikor az említett potenciális lelőhelyeketkijelöltük. A hat fix lelőhelybőlhárom területén gyűjtöttünk Árpád-korifelszíni leleteket. A három lelőhely közül aPácin-Alsókenderszer és a Pácin-Szennadomb már ismert volt Wolf Mária és RévészLászló 1991-es terepbejárásai nyomán, akettő között azonban csak 2005-ben fedeztükfel a Pácin-Alharaszt lelőhelyet. A háromterület egyébként 2800 méteren belülBronzkori hegedű alakú idolokBronze Age idols of violin shapefekszik, egymás szomszédságában kiemelkedőészak–déli homokdombokon.A további lelőhelyek közül a tározóészakkeleti sarkában fekvő Nagyrozvágy-Pap-dombon már 1972-ben végzett egykisebb leletmentést Hellebrandt Magdolna,azonban a lelőhely teljes kiterjedésétcsak a mostani terepbejárások során azonosítottuk.Tőle délre egy kis kiterjedésűritkás leletintenzitású foltot lokalizáltunkNagyrozvágy-Sasó homokon, de a markánsdomborzati adottságai miatt az egész,egyébként fűvel fedett dombot potenciálislelőhelyként kezeltük. Végül a tározó délnyugati,cigándi határában nagyobb összefüggőlelőhelyet azonosítottunk, amelyetazonban csak egy magasabb, de ritkás leletsűrűségűdombon érint a gát, azonbanennek magasságát jellemzi, hogy a tetején,kora újkori/újkori mésztufa határkő jelezteegykor Cigánd határát.A régészeti lelőhelyek és potenciális lelőhelyekmellett további két örökségvédelmiértéket is veszélyeztet a tervezett tározó: aközépen futó Tiszakarádi Főcsatorna felettkét faragott kőből rakott, íves, újkori eredetűhíd is húzódik, ezek megóvása vagy áthelyezéseis mindenképpen örökségvédelmiérdeknek tekintendő.A tározó által érintett lelőhelyeken 2005őszén indultak a régészeti feltárások. Alegnagyobb alapterületű Pácin-Alharasztdűlőben 4,79 hektáron Ringer István (sárospatakiRákóczi Múzeum) és SzörényiGábor András (Herman Ottó Múzeum) vezetésévelfolytak a kutatások a 2005. év végén,majd pedig 2006 tavaszán és őszén.2006 novemberében csatlakozott Wolf Mária(Magyar Nemzeti Múzeum) is, aki a lelőhelydéli negyedét tárta fel.A környezetéből enyhén kiemelkedőhosszanti dombháton három korszak, közel

MÛHELYBronzkori veremház – Bronze Age pithouseBronzkori urnás–hamvasztásos temetkezésBronze Age urn-cremation burial1700 objektumát találtuk meg. Pácin-Alharasztlegkorábbi lakói a késő bronzkorban(Gáva-kultúra) telepedtek meg. Kiterjedttelepülésüket hosszú ideig használták, eztbizonyítja a közel ezer különböző méretűtárolóverem. Igazi csemegének számíttöbb ilyen gödör anyaga is, nagymennyiségűszemétre került kerámiával, illetve paticcsal.Ezek közül azonban kuriózum azegyik, ahol négy hegedű alakú idol és a vélhetőenhozzájuk tartozó tálka is előkerült.Az idolok közül a két kisebb női alakot ábrázol,a fej hátoldalán hosszú hajjal, előla mellkason gyöngysorral. A két nagyobbférfi, díszük csak a vállon átvetett pánt,és a derékról lelógó rojtok. Mivel csak egybronzkori veremházat és egy felszín közelicölöpszerkezetes házat találtunk, így valószínűnektartjuk, hogy több felszíni épületis állt a dombon, aminek régészeti nyomamára már nem maradt fenn. A településheztartozó urnás-hamvasztásos temetőt adomb északi peremén találtuk meg. Érdekessége,hogy az általában négyzetes sírgödrökbegyakran sok, 6-8-9 urnát helyeztekel nagyon szorosan egymás mellett.Szerencsére szinte teljesen épen megmaradtak.A második korszak, a vaskor, kelta kor(Kr. e. II–I. század) emlékei elsősorban agödörházakban jelentkeztek. Ezen a lekerekítetttéglalap alakú, szabályos rendszerű,cölöphelyes veremházak mindegyike adomb északnyugati oldalán helyezkedettel, valamennyi tengelye északkelet–délnyugatratájolva. Egy házban találtuk csakideiglenes tűzrakóhely nyomát, a többibensemmiféle tűzhely nem volt. A házakhozmindössze néhány tárolóverem és egy kúttartozhatott. Így tehát egy kis telepet képzelhetünkel itt, néhány gödörházzal.A kelta kori településhez köthetjük a dombonrendszertelenül elhelyezkedő öt zsugorítottcsontvázat is. Mindegyiket egy-egykisméretű gödörbe helyezték. Két érdekestemetkezést is megfigyeltünk köztük. Azegyik esetben a halott mellé egy fiatal vaddisznótis fektettek, oly módon, hogy azember karjaival átölelte az állat nyakát, akét orr pedig jóformán egymáshoz simult.Még ennél is furcsább rítust figyeltünk megegy másik sírban, ahol az ember feje helyénlevágott kecskekoponyát találtunk, a sajátfeje pedig a sír szélébe volt elhelyezve. Acsontozata alapján beteges ember lehetett,akit testi hibái miatt vagy nagyon tiszteltek,mint sámánt, és ezért is tették a kecskekoponyáta feje helyére, vagy pedig pontfordítva, beteges élete mellett még megvetésbenis részesült, és ezért helyeztek afeje helyére állatkoponyát. Érdekes, hogy37a szlovéniai Rabelcjában talált, Kr.e. II–I.századbeli római gemmán hasonló ábrázoláslátható, így esetleg egy délről beáramlottkultusz része volt ez a temetkezés is.A lelőhely utolsó lakói az Árpád-korbantelepedtek itt meg. A Pácin-Alharasztonfeltárt 1687 stratigráfiai egységből 144 Árpád-korijelenséget azonosíthattunk, ez azösszes egység 8,5%-a. Az objektumok jelentőshányadát a különböző gödrök alkották(hamus-, munka-, ülő- és szemétgödrök),számszerűen 54 db. A másodiklegtöbb objektumunk a veremházakhozés különböző épületekhez, szárnyékokhoztartozó 38 cölöplyuk volt. 24 kemencehelyetlokalizáltunk, ebből 19 szabadban lévőkemence volt, 5 pedig lakóépületekbenkerült elő. Összesen 5 Árpád-kori veremházattaláltunk a 4,79 hektáron, valamint 7állattartó karám árkát fedeztük fel. A településdombján egy, a korszakból származókutat is feltártunk.A lakóházak viszonylag szórtan, egymástóltávolabb helyezkedtek el. Mindegyik azonos,félig földbe mélyített ágasfás-szelemenesszerkezetű, lekerekített sarkú téglalapalaprajzú volt. Három észak–déli, kettőnyugat–keleti tájolású. Valamennyi veremházbetöltése erősen faszenes, hamus zsírosfekete föld volt, és ugyanez mondhatóel a többi Árpád-kori objektumról is. Ez afajta egységes betöltés egy nagyobb égésreutalhat a településen. Mindegyik lakóépületbenazonosítottuk az állandó jellegű tüzelőberendezést,kemencét. Az észak–délitájolású házakban valamennyi esetben adélnyugati sarokban építették fel a kemencét.A nyugat–keleti házakban egy esetbenészakkeleten, egy esetben pedig északnyugatonvolt. A bejárat helyét egyetlen esetbensem tudtuk egyértelműen azonosítani,

38de az eddigi általános megfigyelések alapjána kemencével szembeni hosszanti oldallehetett az egykori belépő. A Bodrogközbenévente közel 200 szeles napot szoktakregisztrálni, gyakran igen erős lökésekkel.Mivel az uralkodó szélirány általábanészak–északnyugati, ezért véleményünkszerint a bejáratok a keleti, illetve a déli oldalonhelyezkedtek el, azaz minden esetbena kemencével szemben.Viszonylag nagy számú szabadban állókemencét tártunk fel, ezek között ipari tevékenységnyomaira is bukkantunk, egyikhelyen nagyobb mennyiségű vasbuca kerültelő. Hasonló tevékenységre utalt két, máremlített épületünk is, ahol a lakófunkciófelhagyását követően nyitott oldalú színszerűműhelyeket alakítottak ki újabb kemencékkel.Ezek egyikében vassalak bizonyítjaa vasművességet.Már a humuszoláskor jól látható volt többkisebb-nagyobb karám foltja. Az ovális árkokmegegyeztek abban, hogy egyikbensem volt cölöplyuk nyoma. Ezt azzal magyarázhatjuk,hogy a kerítést vagy az árokmellé kihányt földsáncba helyezték, vagypedig csak valamiféle egyszerű sövénykerítéstkészítettek. Két szokatlanul kicsi karámotis találtunk, ezekben talán sertéseketőriztek. Egy esetben egymást metsző karámárkokatis megfigyeltünk, ezek egyidőbenléteztek, tehát egyfajta belső osztáskéntfunkcionáltak. Vélhetően több fajta,vagy pedig különböző korú állatok elkülönítésérehasználhatták őket.Az Árpád-korra datálható leletanyagdöntő többsége kerámia. Jellemző rájuk,hogy erőteljesen tagolt, fedőhoronnyal ellátottperemkiképzésű darabok. A vállongyakori a körömbenyomkodás, vagy egytagúhullámvonal alatt 3–4 sor vízszintes vonalbekarcolással.Pácin–Alharaszton semVaskori „kecskefejű ember”Iron Age „goat-headed man”Árpád-kori veremház és karámArpadian Age pithouse and pentaláltunk cserépbogrács töredéket, hasonlóana Bodrogköz többi területén végzettkutatásokhoz. A leleteket párhuzamaikalapján a XII–XIII. századra keltezhetjük.Későbbi leletünk már nincs, az Árpád-kortkövetően már nem volt újabb megtelepedésa lelőhely dombján.Felmerül a kérdés, hogy milyen településnekis nevezzük az itt megtalált öt házasÁrpád-kori telepet. Tanyaszerűnek,vagy faluszerűnek? Nem szabad azonbanmegfeledkeznünk arról, hogy egy-két felszíniépület is bizonyára állhatott még adombon, aminek nem maradt régészetinyoma, így valójában öt–hét épület is alkothattaa települést. A leletek alapján aXII–XIII. századra keltezett lakóhely pontosanbeilleszthető az ekkor elszaporodó,majd a XIII. század folyamán pusztásodó,mindössze néhány háztartással és gazdasággalrendelkező prédiumok sorába. ABodrogköz Árpád-kori lelőhely gazdagságais arra utal, hogy hasonló méretű aprófaluhelyekkel számolhatunk, azaz a mocsaraskörnyezetükből kiemelkedő, megtelepedésrealkalmas dombokon – a dombméretéhez igazodó – kicsiny településeketlétesítettek. Ezek nagy része nem szerepela történeti forrásokban. Egy 1254-esoklevélben azonban említenek egy Bodolónevű falut a környéken. Ennek lokalizálásáta cigándi árvízi tározó északnyugatiterületére helyezhetjük, amit több földrajzihelynév is megerősít a környéken. Bodolóazonban valószínűleg nem Pácin-Alharasztonvolt, hanem tőle északra 1 km-re, a Pácin-Alsókenderszerlelőhelyen. A mi dombunkkalazonban biztosan volt kapcsolata,így kis településünket egy Bodoló határábanlévő prédiumként értelmezhetjük. Aleletek alapján, a hasonló jellegű társaivalegyütt ez a kis település is a XIII. század elsőfelében végleg elnéptelenedett.Érdekes eredményekkel járt a lelőhelyenvégzett talajtani kutatás, valamint a térinformatikaifeldolgozás is. A talajtani szelvényekkellehatároltuk az időszakosan vízjártaterületeket. Ez az ún. glejes talajú területcsak időszakosan, de rendszeresen volt/vanvíz alatt: a tavaszi hóolvadáskor és a nyárelejinagyobb esőzésekkor. Ugyan a glejes talajmind a mai napig folyamatosan képződik ésalakul, ezért kérdéses, hogy az egyes korokbanmi volt az időszakosan vízjárta, „vízbentocsogós” terület magassága, illetve határa,amely az emberi megtelepedésre alkalmatlan?Erre a kérdésre a feltárt régészeti jelenségekhelyzetével tudunk választ adni: az

MÛHELYÁrpád-kori veremházak mind a glejes, vasoxidostalajtól távol a domb legmagasabbterületén fekszenek minimum 96 m tszf-imagasságban, míg a vízjárta terület legmagasabbpontja 95,49 m tszf. Tehát szórt elhelyezkedésűházaik maximálisan alkalmazkodtaka vízjárási viszonyokhoz. Kis létszámútelepülésük kiterjedésének a vizenyős területszabott határt. Ez a domb ennyi ház, illetvegazdaság ellátására volt alkalmas. AzÁrpád-kori objektumokkal szemben azonbana vaskori házak, vagy a bronzkori tárolóvermeksokkal mélyebben helyezkednek el, amiutalhat arra, hogy ebben az időszakban szárazabblehetett a klíma a XII–XIII. századinál,vagy akár a mainál is. A domborzat szintvonalasfelmérésével és az eredeti mikrodomborzatmeghatározásával pedig kiderült,hogy a ma egységes hosszanti dombhát eredetilegtöbb kisebb domb és völgy/mélyedésrendszere volt, ami az ember megjelenésévelerodálódni, illetve feltöltődni kezdett. A feltöltődésa bronzkorban volt a legintenzívebb,nyílván ennek az is oka, hogy ebben a korszakbanvolt legsűrűbben és leghosszabbanlakott a terület.A lelőhely feltárását 2006. decemberközepén befejeztük. 2007-ben a dokumentációés a feldolgozások elkészítése mellettújabb ásatási feladatunk a gát nyomvonalán1 km-re délre található Pácin-Szennadomb megelőző régészeti feltárása lesz.Lásd még – See also: Képmelléklet IV.Archaeological Investigations on the Siteof the Cigánd Flood Storage Lake (Pácin-Alharaszt)39The Hungarian State has established storagelakes to prevent floods from the river Tisza. TheCigánd-Tiszakarád lake was created on the areaof 24.7 km 2 in Borsod-Abaúj-Zemplén County.During the preliminary surveys there weresix archaeological sites and five potential sitesdiscovered. Excavations were carried out in2005–2006 on the largest site in Pácin-Alharaszt.Nearly 1.700 objects from three periodswere unearthed, during the complete investigationof the hill. The earliest inhabitants of thehill settled down in the early Bronze Age, nearly1.000 storage pits were found besides a pithouse and the traces of a house on the surface.The cremation and urn cemetery was situatedon the northern side of the hill. In the second,Iron Age period between the 2 nd -1 st centuriesBC there was a small settlement with a few pithouses. Their cemetery revealed some interestingrites; a goat skull in the place of the head,or a body embracing a boar. The third, Árpádperiod yielded a small settlement, a prediumconsisting a few houses and farming units inthe 12–13 th centuries. There were some corrals,outdoor furnaces near the houses, where sometraces of industrial activities were discovered.Apart from the geodetic survey of the site, thesoil research and its computerised analyseshave been carried out.A tiszaroffi víztározó gátjának nyomvonalában végzettmegelőző régészeti feltárásrólKocsis LászlóA hajdani Tisza szabályozatlanul kanyargóspartján kialakult több ezer éves településekmaradványai kerültek napvilágra a Vásárhelyi-tervkeretében épülő tározó építése során.A tiszaroffi tározó gátjának nyomvonala csaknem15 km-es sávján a szolnoki DamjanichJános Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeumrégészei összesen 17 lelőhelyen végeznekmegelőző régészeti feltárást. A tervezett gátnyomvonalának déli részén Tiszabő határábana 17. lelőhelyen csaknem kéthektáros területenkezdődött el a Nemzeti Múzeum két évretervezett ásatási programja, aminek keretébentöbb mint 10 hektárt kell feltárni, összesen háromnagy lelőhelyen. A 2006-os évben a HajnalZsuzsa, dr. Molnár Erzsébet és Oravecz Hargitaalkotta ásatásvezetői munkaközösség e sorokírójával közösen, a pénzügyi nehézségek ellenéreteljesítette a kitűzött célt, és a feltárt gátnyomvonalszakaszokat átadta az építőknek.A régészeti feltárások eredményeként ismerttévált a tiszabői magaspart történelme,ahol a legkorábbi leletek a 7000 éves Tiszaikultúra idejéből származtak. A magaspartot,a késő bronzkorban, a 4000 évvel ezelőtti Gávaikultúra népessége vette birtokba és számosobjektumot, földbe mélyített tároló vermet,agyagkitermelő gödröt, állat- és embericsontokat tartalmazó gödröt hagyott hátra.Ezekben a kör alakú gödrökben a Gávai kultúrábanmindeddig ismeretlen rítussal feldarabolvavagy csonkoltan elhelyezett halottakattemettek, melléjük látványosan szép, kézzelformált kerámiaedényeket, bronzékszereket.A tiszabői magaspart nagyobb arányú betelepülésea gyéren mutatkozó, II–IV. századiszarmata településnyom után az Árpád-korbanvette kezdetét. Számos földbe mélyített,téglalap alakú, 6–10 m 2 kiterjedésűház került napvilágra,amelyekben változatosformájú, agyagbólépített kemence is állt. Aházak mellett külső kemencékés tároló vermek,valamint telekhatároló árkokrendszere helyezkedettel. A X. században létrejötttelepülés virágkorát a XII.században III. Béla uralkodásánakidejében érte el,és a XIII. században néptelenedettel.A gát nyomvonalán aNemzeti Múzeum által feltárandókövetkező terület márTiszagyenda határába esik.Az előzetes felmérések, terepkutatásokmiatt a csaknem2 km hosszan elterülőlelőhelyet három egységrebontották a dűlőnevek szerint.Így a legdélebbi rész,közvetlenül az egykori TiszaA nemzetségfő lábánálelhelyezett bronz ivóedényBronze drinking vesselplaced at the foot of thetribal chiefpartján a Lakhatom dűlő a 14. lelőhely, amelynekteljes feltárását a 2007. év végéig kell befejeznünk,valamint az ettől északra elhelyezkedőBú-szerző II., ill. a Búszerző I. megnevezésű

40Állatfejjel díszített bronz fibulapár egyik, korabeli javítási nyomokat viselő tagja és a másik tag,VI. század második feleOne of the bronze pair of fibulas decorated with animal head, bearing the traces of mending,and the other one of the pair, second half of 6th century ADre. A sírtól ötlépésnyi távolságra megtaláltuka harcos veretekkel díszített felszerszámozottáldozati lovát és félbevágott kutyáját. A félbevágottkutya, egy későbbihíradás nyomán, feltehetőlega rituális önelátkozásmaradványa lehet,amit szerződés megkötésealkalmából mondtak:„Így vágjanak szétengemet, így ömöljöna vérem”, amely szövegeta bizánciak és besenyőkközött 917-benkötött szerződés alkalmávaljegyeztek fel. Akora avar időszakbólmég két lovas harcossírját sikerült azonosítanunk,de mindegyikétmég saját korában kirabolták.Az elhunyt és lovánakcsontjait feldúlva,a temetkezési mellékletektőlmegfosztva találtukmeg, és csak néhánycsont íjmerevítő lemeztöredékés bronz szíjvég-dűlők, a 12 (13) és a 11. lelőhelyek. A 2006. évkutatásai nyomán ezeken a területeken ismerttéváltak a településszerkezet és a településtörténelmének főbb pontjai.A földbe mélyített házak nagy része magánviseli a pusztulás nyomait és az új jövevényeképítőtevékenységét, aminek gazdagleletanyaga már az előzetes felmérések szerintis jelentősen hozzájárul a II–IV. századbanitt élt szarmata lakosság, valamint az V.században betelepült hun törzsszövetség germánnépcsoportjához tartozó gepida népességegyüttélésének kutatásához. Ez a kevertszarmata-gepida lakosság olvadt be a VI. századvégén a honfoglaló avarok népességébe.Ennek a gepida-avar együttélésnek egyikleglátványosabb bizonyítékát találtuk meg a12(13). lelőhelyen, ahol egy avar szolgálatbanálló nemzetségfő sírja került elő a régi Tiszaegyik holt ágának medrében. A harcos mellékétélű kardját, a spatha-t és a röntgenfelvételektanúsága szerint ezüst berakásos, vascsatos,szíjvéggel és veretekkel díszített övét,aranyozott bronz szegecsekkel díszített pajzsát,nagyméretű bronz ivóedényét és vaslándzsájáthelyezték el. A harcost, a feje mellétett Mauritius (582–602) bizánci császárarany solidus-ával indították a túlvilági élettöredékutalt a temetkezés korára. Természetesenebből a korszakból női temetkezéseinkis vannak, amelyek közül két sír maradt fennszámunkra bolygatatlan állapotban, jelezveazt, hogy milyen gazdag lehetett az a tucatnyifeldúlt sír is, amelyeket a területen feltártunk.Az elhunyt nők vállán a korszakrajellemző geometrikus mintakinccsel borított,stilizált állatfejekkel, almadin vagy vörösgránit berakással díszített, bronzból öntöttruhakapcsoló tűpár, fibula helyezkedik el,összefogva a mára már csak lenyomatokbanmegmaradt halotti ruha szövetét. Többnyire afej alá vagy a varkocs végéhez közel, az öv tájékára,a hajfonat ápolására szolgáló kétoldalascsontfésűt mellékelnek, míg az övet ezüstberakásos vascsat díszíti. Gyakori mellékletvolt a vaskés és a gyűrű is. Az egyik fibulapáregyik tagján korabeli javítás nyoma látszik,bizonyítva ezen ékszerek magas értékét.Az egymásra rakódott időszakok házai közöttaz Árpád-kori földbe mélyített típus is jelenvan, amelyet nagyon szép korongolt kerámiávalkeltezhetünk a X–XI. századra. A sírokközött is megtalálhatók voltak ezeknek a házaknaka lakói abban a két női sírban, amelyeketbolygatatlan állapotban tárhattunk fel.Mindkét esetben gazdag melléklettel eltemetettnőkről volt szó, az egyiknél nagyon jó állapotbanfennmaradt ezüst huzalból font karkötő,bronzból készített plasztikus fejdíszűgomb, és vésett madáralakos bronzgyűrű, amásiknál ezüstfóliával díszített gyöngysor ésvascsat került elő.A Tisza-parti településünk több ezer évesfolytonosságának egyik legszebb bizonyítékátegy Árpád-kori földbe mélyített ház padlójaalatt találtuk meg. A tapasztott agyagpadlóegyik pontján, amelyet az egykori háztulajdonosis nap mint nap takarított, egy sima csontotpillantottunk meg a felület dokumentálásaEzüst huzalból font karkötő, XI. század első feleBracelet woven from silver wire, first part of 11 th century AD

MÛHELYsorán. Megtisztítva a csont felületét, kiderült,hogy emberi koponyacsontról van szó,amelynek helyét követve egy középső bronzkori(2500 évvel korábbi) temetkezés háromsírjának egyike bontakozott ki előttünk, látványosanszép edénymellékletekkel és bronzhajkarikával.A Tiszagyenda határában lévő Gói tó keletipartján húzódó gát nyomvonalának régészetifeltárása igazolta a korábbi sejtéseket, hogya Tisza-part vízjárta területéből kiemelkedődombokon, magaslatokon mindenütt régi településnyomokvárhatóak. A feltárásukkalnapvilágra kerülő leletanyag előzetes elemzéseis már számos új eredménnyel gazdagítjanemcsak ennek a területnek, hanem a régiónakés az egész országrésznek a történelmét,és árnyalja eddigi tudásunkat a szarmata-gepida,valamint a gepida-avar időszakokról.Lásd még – See also: Képmelléklet IV.About the Preventive Excavation Made on theTrace of the Dam of the Tiszaroff ReservoirThe remains of several thousand-year-oldsettlements were found during the building ofthe reservoir by Tiszaroff. On the trace of the41dam of the reservoir the archaeologists of theHungarian National Museum and and JánosDamjanich Museum (Szolnok) carry out preventiveuncoverings on 17 archaeological sites. Thanks tothe work of the experts the history of the high banknear Tiszabő was revealed, the earliest findingsbelong to the 7000-year-old Tisza Culture. Thehigh bank was taken possetion by Gáva Culture inthe late Bronze Age and left several relics of theirevery-day-life: pitfalls, holes containing humanand animal bones and remains, even pots. Thenext period of settling down can be connectedto the Arpadian Age. It reached its heyday in the12th century, under the reign of King Béla II. Thesettlement was abandoned in the 13th century.The author of the article gives an account of thepreventive archaeological excavation of the area.Régészeti kutatások Felgyő határábanMészáros Patrícia – Paluch Tibor– Sóskuti Kornél– Sz. Wilhelm GáborHosszas előkészítő tárgyalások után a MóraFerenc Múzeum Csongrád Megyei ÖnkormányzatMúzeuma és a MOTA-ENGILMagyarország ZRt 2006. március 21-énmegkötötte a Felgyő, Kettőshalmi dűlő régészetilelőhely területén építendő hulladéklerakómegelőző feltárására vonatkozószerződést. Eredetileg a feltárásra kijelöltterület nagysága 120.000 m 2 volt, amelyazonban az építési tervek módosulása miatt103.000 m 2 -re csökkent. A feltárás befejezésénekhatárideje a szerződés értelmében2006. december 15-e lett. Ennek tudatábankezdtük el az ásatást 2006. május 2-án.A Felgyő 77. számú régészeti lelőhelyFelgyő község külterületén, a gátéri összekötőúttól ÉNy-ra, a Forgó I.- és az elbontottForgó S.-tanya vonalában helyezkedikel egy közel 30 ha kiterjedésű dombháton,ahol két magasabb kiemelkedés (87, illetve87,7 m tengerszint feletti magasságban)található. A lelőhelyen történt többszöri terepbejárásellenére a felszínen viszonylagkevés őskori, szarmata, avar és Árpád-korikerámiatöredék került elő. A természetföldrajziviszonyok azonban azt engedtéksejtetni, hogy valószínűleg egy nagy intenzitásúrégészeti lelőhely feltárása várható,amelyet a mezőgazdasági művelés kevésbébolygatott.A lelőhely nagysága miatt két régészcsapatvégezte a feltáró munkálatokat aterületen. Átlagosan napi 75–80 emberdolgozott az ásatáson, de a nyári csúcsidőszakbanez a szám elérte a 120 főt is. A feltártrégészeti objektumok száma összesen4353. A lelőhely az építkezés területén teljesenfeltárt, de mind a négy égtáj irányábanfolytatódik.Őskori telepjelenségeknek csak kis mértékbenbukkantunk nyomára. Egy-kétbronzkorinak tartható gödör tartozik ebbea sorba. Az előkerült seprűdíszes oldaltöredékekarra utalnak, hogy a terület legkorábbimegtelepedése a kora bronzkor időszakáhozköthető.A feltárt lelőhely jelentős részén egyszarmata kori település nyomai kerülteknapvilágra. A korszak objektumai a területközépső és K-i részén húzódó kiemelkedőhomokdomb vonalát követve találhatóak.Az objektumok elhelyezkedésének intenzitásaváltakozó, vannak sűrű, illetve nagyonritkás fedettségű területek is. A településen,ha kisebb-nagyobb tagolásokkal is,de egyenletes rendben helyezkednek el azobjektumok, ami már az előzetes felmérésután is folyamatos megtelepedésre utalhat.A szarmata kori lelőhelynek a D-i ésa Ny-i oldalon megtaláltuk a szélét, a többiirányban a település folytatódik.A területen a szarmata kori lelőhelyekenmegszokott objektumtípusok (földbe mélyítettépületek, kemencék, füstölők, vermek,kutak, árkok, stb.) kerültek elő. A legkülönösebbjelenség egy közel téglalap alapúegyenetlen padlószint volt, ami valószínűlegegy felszíni, vagy csak éppen földbe mélyítettépület tapasztott alja lehetett.A lelőhelyről előkerült — leletanyagot aszarmata kori településeken tapasztaltaknakmegfelelően — döntően kerámia alkotja.A jellegzetes edényformák alapján atelepülés alapítását a II. század első feléretehetjük. Az anyag döntő része már ennélvalószínűleg fiatalabb, melyet a jelentősszámú római export kerámia, a terrasigillaták, a különféle szürke és téglaszínűpecsételt edény és nagy számú amphoratöredéke datál. A település legfiatalabbperiódusa a dombhát D-i részén húzódik,viszonylag egységes tömbben. Az itt találhatótöbb tucatnyi objektumból igen kevésrómai árú került elő, a formák viszont erősrómai utánérzést tükröznek. A település erésze minden jel szerint már a III. századmásodik felében élte életét.Néhány helyen, főként árkokban, illetvenépvándorlás kori objektumokban másodlagosankevés késő szarmata-hun kori leletanyagis napvilágra került, ami arra utalhat,hogy a feltárt terület közelében van afiatalabb szarmata település is.A területen a korszak temetője nem kerültelő, de feltártunk 10 szarmata kori csontvázat,melyek közül csak egy volt sírgödörben,egy zsugorítva eltemetett nő. Hét csecsemőés kisgyermek, illetve két felnőtt vázvolt különféle objektumokban, főként az árkokfelső részébe beledobva. Ezek mellettcsupán néhány viseleti tárgy volt.A feltárási felület majdnem egészén megtaláltukaz avar kori településhez tartozónyomokat. Ezeknek sűrűsödése váltakozóvolt a 10 hektáros szelvényben. A földbemélyített épületnyomok és az azokhoz kapcsolódóegyéb jelenségek (gödrök, kemencék,árkok) elhelyezkedése alapján több„településközpontot” figyelhettünk meg.A szelvényben, a feltárási terület terepadottságaiés mérete miatt magaslatok ésmélyebb fekvésű részek váltották egymást.Az északnyugati részében volt egy mélyfekvésű rész, melyen már a humuszolás soránfeltört a talajvíz, majd a lehullott csapadéknagy, összefüggő vízfelületet képezett.A kedvező időjárási viszonyok és kitartómunka eredményeként a terület többszöriátnyesése után fokozatosan kirajzolódtak akerek gödrök, és a hosszan futó árkok foltjai.Néhány újkori objektum kivételével valamennyiavar kori volt.A terület fontos éghajlattörténeti adatokatszolgáltat a korszakkal kapcsolatban.Az adott időszakban a csapadék mértékeés ennek következtében a talajvízszintis jóval alacsonyabb volt a mainál. Ennekkövetkeztében ezt a belvizes területet ishasználhatták az avar korban. A tapasztalatokalapján az avar kor ezen időszakában

42Az avar település légifotója – Aerial photo of the Avarian settlementegy szárazabb éghajlati periódussal számolhatunk.Az avar településen a korszakban megszokottjelenségtípusokkal találkozhattunk,a több ezerre becsülhető településjelenséglegnagyobb részét a gödrökalkották. A tárolóvermek, kutak és szemetesgödrökmellett nagy mennyiségűföldbe mélyített épületmaradványt, külsőkemencét és árokrendszert tártunkfel. Az épületek változatos képet mutatnak.A föld fölé magasodó házrészek nyomairaszámos példa utal. Az épületekbőlelőkerült leletanyag és egyéb megfigyelésekértékes információkkal szolgálhatnakegyes létesítmények funkciójával kapcsolatban,melyek egy része műhely lehetett.A kúpos, felső harmadába egy helyen átfúrt,olykor kiégetetlen agyagból formáltnehezékeket több esetben a padlószintentaláltuk. Ezek a leletek az épületben végzetkézműves tevékenységre utalnak. Azösszes épületnél közös vonásként értékelhetjük,hogy egyikben sem volt kemence,vagy tüzelésre utaló nyom.Az épületekhez képest alacsony volta külső kemencék száma. Ezek általábanaz épületektől kicsit távolabb helyezkedtekel, felépítésük a korban megszokottformát mutatta. Egyetlen esetben figyelhettünkmeg olyat, hogy a kemence szájánakkialakításához követ is használtak.A sütőfelületbe gyakran kerámiát, ritkábbanállatcsontot tapasztottak. A szarmatakemencék sütőfelületében megfigyeltnagyobb mennyiségű kerámiához képestaz avar kori kemencékben kevés volt azedénytöredék, a kemencék kevésbé gondosanvoltak megépítve.A feltárt területen rendkívül sok, kisebbnagyobbméretű árok volt. A nagy feltárási felületnekköszönhetően az árokszakaszok követhetőrendszere rajzolódott ki az összesítőrajzon és a légifotón. Az egész szelvénybenmegfigyelhettünk nagy méretű, hosszú futású,egyenes árokszakaszokat, szögletesés kisebb kerek kerítőárkokat.A leletanyag nagy részét a kerámia alkotta.Feltűnően magas a kézzel formált típusokaránya, a korongolt kerámia ehhez képestjóval kisebb számban volt jelen. Jellegzetesedénytípusok a fazekak, felső- és belsőfülesbográcsok, sütőharangok voltak. Az épületekbetöltésében általános leletek voltak azorsógombok, csont tűk és árak. A korongoltvagy kézikorongon készült edények alapjána település egyes részletei a VIII–IX. századrakeltezhetők. A nagy mennyiségű, kevésbéváltozatos formakincsű, kézzel formált kerámiák(fazekak, sütőharangok) a korábbikeltezés lehetőségét sem zárják ki.A lelőhelyen egymástól nagy távolságrakét, valószínűleg a kora avar kor végérekeltezhető sír is előkerült, melyek közül azegyik padmalyos szerkezetű volt.A terület K-i részén emelkedő dombonegy közel 100 síros kora Árpád-kori temetőhelyezkedett el egy közel ovális alakú területetbezárva. A kiterjedése három iránybanismert, de keleten a szelvényfalon kívülis tovább folytatódik. A temetkezések többségeNy–K tájolású volt, de a temető rendjéhezilleszkedve hat, D–É-i tájolású csontvázis előkerült. Az eltérő tájolású sírok többnyirea temető szélén voltak, de két sír foltjaa dombvonulat tetején, a temető középsőrészén jelentkezett. Számos esetben sikerültmegfigyelni a koporsót, melyre részbenaz eltérő betöltés, részben az előkerülőkoporsóvasalás utalt. A sírok többségénélazonban – a csontváz helyzete alapján – ahalottat lepelbe csavarva temették el. A síroknemek szerinti megoszlására egyelőrea mellékletek alapján következtethetünk,amely szerint a női temetkezések voltak túlsúlyban.A gyermekek a temetkezések közelegyharmadát alkották. Egymásra temetkezésnem fordult elő.A temető egységes, társadalmi különbözőségeketnem mutat. Mellékletet 48 sírban,tehát közel a sírok felében találtunk. Aleletanyag ékszerekből, ruhadíszekből és ahétköznapi élethez szükséges eszközökbőlállt, azonban hiányzott a sírokból az edénymelléklet.A fej ékszerei, az S-végű (ezüst,bronz) hajkarikák voltak a leggyakoribb leletek.Ezek különböző méretben fordultakelő. A korszakra jellemzően az S-végű hajkarikákmellett sima huzalkarikák, pödröttvégű-, bordázott S-végű hajkarikák kerültekelő. Ezeken kívül kis számban sodrottgyűrű, nyitott végű bronz gyűrű, gyöngyök,fülbevaló, csat, vaskés fordult elő még aleletanyagban. A sírok kis része volt bolygatotta szántás, illetve állatjáratok által.Erre példa, hogy két esetben is az állatjáratbólkerült elő egy-egy S-végű hajkarika.A temető területén feltárt egyik gödörbőlközel 15 koponya és azokhoz tartozó vázrészekkerültek elő jelenkori üvegtöredékekkelegyütt. Néhány sírt a szarmata településobjektumaiba ástak bele, így ittszuperpozíciót lehetett megfigyelni. A temetőkeltezéséhez legpontosabb támpontotaz előkerült érmek adnak. A legkorábbiérem Orseolo Péter (1038–1041) ezüstdénárja, míg a legkésőbbi I. László (1077–1095) idejéből származik. Eszerint a temetőtközel 50-60 éven keresztül használták.Már a feltárás előtt egyértelmű volt, hogya XX. század második harmadáig igen sűrűtanyakörzettel rendelkező kistérség kétkorábbi gazdasága is részben érinti a feltárandóterületet. A várakozásoknak megfelelőenszámottevő mennyiségű újkori, XIX–XX. századi objektum is előkerült. A területNy-i sarkában Forgó Sándor 1970-es évekvégén elbontott gazdasága helyezkedett el,míg a feltárás É-i széle érintette Forgó Albertkorábbi tanyájának határát. A lelőhelyenaz újkori jelenségek intenzitása ennekmegfelelően a DNy-i, Ny-i területen volt alegmagasabb, ahol Forgó Sándor féle tanyáhoztartozó földbe mélyített gazdaságiépületek, sírvermek, tanyakerítések cölöplyukai,árkok dögkutak kerültek elő az avarkori objektumokat felülrétegezve. Az objektumokbóligen nagy mennyiségű leletanyagkerült elő, főként különféle kerámiák (mázasés fekete), de szép számban láttak napvilágota változatos népi eszköztár elemeiis. A tanya hosszú életére, és korai alapításárautalhat az egyik nagyobb sírverembőlelőkerült 1882-es 1 krajcáros érme.

MÛHELYArchaeological Excavations near FelgyőInvestigations and excavations were carried outon the site of a waste disposal yard to be builtnear Felgyő in 2006, uncovering approximately100 000 m 2 . On the surface there were few ceramicfinds but the excavations yielded severalobjects, more than 4000, unearthed by twoteams. The earliest objects were dated from theearly Bronze Age. The majority of the finds areceramics, coins, jewellery, traces of early settlements-pits,furnaces, digs. A relatively large43cemetery from the Árpád period was also found.The change of climate in the area was traceablebased on the analysis of the finds. Objects fromthe past few centuries were numerous, provingthe existence of farming traditions.I. Rákóczi György pataki ágyúöntő műhelyeRinger IstvánA Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma2006-ban tervásatást kezdett a sárospatakivárkertben. A kutatási projekt célja I. RákócziGyörgy pataki ágyúöntő műhelyének lokalizálásaés feltárása volt. A 2006-os ásatási szezonsorán sikerült azonosítani és részlegesen feltárniaz ipartörténeti kuriózumnak számító objektumot.I. Rákóczi György már uralkodásának legelejénnagy figyelmet fordított a tüzérség fejlesztésére,fejedelemsége idején a magyartüzérség egyik fénykorát élte. A rendelkezésünkreálló forrásokban mindenekelőtt az anagyszabású ágyúöntési tevékenység tűnikfel, melyet Rákóczi uralkodása folyamán egyrenövekvő mértékben folytatott. A tüzérségfejlesztése együtt haladt Rákóczi magyarországibirtokszerzéseivel: 1631 és 1644 közötta pataki, munkácsi, makovicai, lednicei, sárosi,ónodi, szerencsi, 1644 után pedig még a tokaji,regéci, ecsedi, pocsaji várakat, s általábana linzi békében megszerzett hét vármegyeerősségeit kellett ellátnia lövegekkel. Az erdélyiés partiumi várak számára a gyulafehérváriágyúöntő műhely dolgozott, a magyarországiágyúszükséglet ellátását pedig Patakrakoncentrálta.A sárospataki ágyúöntőház folyamatos működését1631-től tanúsítják írott források. Az1631 és 1648 közötti időszakban 4 ágyúöntőmester dolgozott, akik összesen mintegy80 ágyút és 10 harangot öntöttek. I. RákócziGyörgy halála után, 1648-tól már nincsen adata további üzemeltetéséről. Az 1650. évi, 1657-Ágyúöntő forma – Foundry moldFeliratos ágyúöntő forma-töredékek – Fragments of a foundry mold with inscriptionben átírt urbárium megjegyzés nélkül soroljafel. Az 1672. évi tűzvész után, amely csaknemaz egész belső várost elpusztította, az 1676.évi urbárium szerint az öntőház a szomszédosuradalmi épületekkel együtt „csak üszögébenvagyon”. A XVIII. század első felében még nemment feledésbe az ágyúöntőház egykori rendeltetése,mert az akkori összeírások mindezen a néven sorolták fel. Az 1759. évi urbáriumszerint ennek és a szomszédos gazdaságiépületeknek részben még a romjai, részbenmár csak alapfalai láthatók. A XVIII. századvégére aztán ezek is eltűnnek. Rőmisch Ferencvárostérképein 1785-ben már nem is jelölikezeket.Az ágyúöntőház első említését Patak városának1631-es urbáriumában találjuk. Itt a„belső város” házai után „az Var kapuia eleottaz urunk hazai” között sorolják föl. A helymeghatározásszempontjából fontos forrás I. RákócziGyörgynek feleségéhez intézett, egyik1644. évi levele, melyben ezt írja: „az melyházban magunk szállásán voltunk…nem nyugodalmasház, álgyú öntő ház, kováts méhel,prefektus háza közel lévén hozzája, sürgést,dörömbölést eleget hallani”. A szoba, amelybena fejedelem ekkor megszállt, más levelekbőlmegállapíthatóan a várkastély DNy-i sarokszobájánakemeleti szobája volt, és ezzelszemben állt az ágyúöntőház. Az ágyúöntőházrólés tartozékairól, az olvasztókemencéről,az öntőmesterekről, s az öntés menetérőlbőséges iratanyag maradt ránk a Rákóczicsaládlevéltárában, melyet Détshy Mihálygyűjtött egybe és dolgozott föl. A forrásokbólelénk táruló képet a régészeti megfigyelésektöbb ponton még árnyaltabbá teszik.2006-ban a geofizikai mérésekkel lehatároltterületen hat szelvényben folyt ásatás, söt szelvényben került elő az ágyúöntőház valamelyikrészlete. A mintegy 300 m 2 megkutatottterületen nem sikerült az épületet teljeskiterjedésében feltárni, így annak pontos alaprajzaés (át)építési periódusai még nem tekinthetőktisztázottnak. Az északi részen feltártkétosztatú épületrészhez délről egy osztatlan,nagyobb alapterületű épületrész csatlakozott,amelyet a tulajdonképpeni öntőműhellyelazonosíthatunk. Ebben a helyiségben sikerültrészlegesen feltárnunk az olvasztókemencekőalapját, s a kemence téglafelépítményénekegy megmaradt részletét, valamint a kemencetüzelőterébe vezető lépcsős lejáratot. A forrásoktanúsága szerint a kemencét többször isátépítették, javították. Erre először 1633-bankerült sor, amikor a megrongálódott épületetis helyreállították, s a kemencét olyan méretűreépítették, hogy 150 mázsa, mai súlymértékkelmérve kb. 10 tonna rezet és ónt olvaszthattakbenne. Debreczeni Tamás prefektus ahelyreállítás után 1633. június 14-én büszkénírta a fejedelemnek: „Mind öntőház, kemenczeés fúróház oly s kész is, hogy jobb afféle, nemtudom, Magyar- és Erdélyországban hol lehet”.1646 februárjában Debreczeni Tamás prefektustöbbször beszámolt leveleiben arról, hogya kemence fenekét átépítteti, s ahhoz tűzálló,„passaui” tégla küldését sürgeti. Már az

441633. évi kemence építéskor említik a „passaviaitéglát”, melyből akkor nagyobb mennyiségmaradt Patakon. A feltárás során valamennyiépületrész betöltéséből került elő ilyen típusú,jellegzetes szürke színű, grafitos tégla töredéke,a kemencealapozás mögötti lépcsős lejáróbontása során ugyanakkor nagy számban láttaknapvilágot ép kemencetéglák is. Ezek nagyrésze a magas hőtől üvegesre égett.A levelezések az ágyúk készítésének menetérőlis tájékoztatnak, a feltáráson előkerülttárgyak jelentős számú csoportja pedig továbbiadatokat szolgáltat az ágyúöntés technológiájához.Ez a következő műveletekből állt:a formák elkészítése, lebocsátása az öntőgödörbe,majd betemetése. Ezt követte az öntés,lehűlés után az öntvény kiásása és kiemelése,a forma kibontása, a bélvas kihúzása a csőből,az öntvény felületének a letisztítása, a csőés a gyújtólyuk kifúrása, a kész ágyú mázsálásaés kipróbálása. Az ásatás során sok negatívöntőforma-töredék látott napvilágot, kéthelyen koncentrálódva az épület külső falsíkjánakközvetlen közelében. A több száz formatöredékzöme másodlagosan megégett, deformálódott,több töredék azonban restaurálásután vélhetően nagyobb formarésszé áll majdössze. Néhány pozitív öntőforma a kemencemellől került elő. A kész formát a kemenceelőtt kialakított öntőgödörbe állították. A mégcsak részben feltárt olvasztókemence előttmegfigyelt ovális alakú, 110 x 170 cm-es gödöraligha értelmezhető öntőgödörként, tekintve,hogy a források szerint általában több formátegyszerre helyeztek el az öntőgödörben. Ezt aproblémát csak a kemence és környezeténekteljes feltárása fogja megoldani.A Patakon öntött ágyúk mind bronzból, vörösrézés ón ötvözetéből készültek. A jelentésekbőlés számadásokból az öntéshez használtréz és ónmennyiség arányára is kapunktájékoztatást, ezek 95–96% réz és 4–5% ónkeverési arányt mutatnak, mely igen alacsonyóntartalmú bronzot eredményezett volna. Általábanazonban nem csak színrezet adagoltak,hanem tönkrement ágyúk és harangokbronzát, az ún. „materiás rezét” is beolvasztották,továbbá a formákból túlcsordult és acsővégekből lefűrészelt bronzdarabokat, s acső és a gyújtólyuk kifúrásánál nyert furadékrezetis felhasználták. A rosszul megépítettkemencék fenekén az öntések során nagyobbmennyiségű réz maradhatott, melyet bizonyítanaka műhely környezetéből előkerült leletekis. Az ágyúöntők a szakszerűtlenül vagy éppenszándékosan rosszul megépített kemencék aljánvisszamaradt drága rezet ellophatták,ezért az öntés után nemcsak az ágyúkat, hanemminden maradék és hulladék rezet lemértek.Ennek fényében meglepő, hogy a műhelyAz olvasztókemence melletti lejárat bontásaThe dismantling of the entrance beside thesmelting-furnaceÁgyú- és szakállaspuska golyókCannon balls and slugsAz olvasztókemence tégláiBricks of the smelting-furnicekörüli szemétrétegekben rengeteg kisebb-nagyobb,formából túlcsordult, kifolyt bronzolvadékottártunk fel. A legnehezebb munka a forrásoktanúsága szerint a gyújtólyuk és a csőkifúrása volt. A Debreczeni Tamás prefektusjelentésében említett „fúróház”-ban zajlott azöntvények fúrása mellett a csiszolásuk, tisztogatásukés felszerelésük is, melyet ácsok, kovácsokés kerékgyártók végeztek. Az ágyak éskerekek vasalása is helyben történt, a forrásokmellett erre utal számos előkerült vasalás is.Az ágyúk próbája egyik előfeltétele volt annak,hogy az öntőnek kifizessék a járandóságát.Noha erre vonatkozó forrásunk nincsen, úgytűnik, hogy a próbalövés nem mindig járt sikerrel.Ezt bizonyítja a műhely keleti fala mellőlelőkerült szétrobbant ágyúcső-töredék,mely mérete alapján egy kivételesen nagy, 30fontos golyóval járó ágyú darabja volt.Az ágyúk felületét általában gazdag díszítésselés feliratokkal látták el. Az ágyúknak többnyirenevet adtak, a patakiaknak csaknem kizárólagállat-, nagyrészt madárneveket. A névadóállat alá került a névvel kapcsolatos vers, melyaz öntés vagy felállítás helyét is tartalmazta.Feliratba foglalták a fejedelem nevét és címeit,családi jelmondatát, melyet kiegészített a családicímer, s felirat örökítette meg az öntő nevétés az öntés időpontját is. Az ágyúk díszítéseiről,feliratairól az ágyúleltárak részletes leírásaibólkapunk tájékoztatást, ezt kiegészíti a feltárásonelőkerült öntőformák vizsgálata.A levelezésekből és a leltárakból megismerjüka Patakon készült ágyúk kaliber, csőhosszés röppálya szerint eltérő típusait. A fejedelemés tisztviselői általában a „lövőszerszám” gyűjtőnevethasználták, ezen belül megkülönböztettekágyúkat és tarackokat, utóbbiakat kisebbkaliberük és súlyuk alapján „apró lövőszerszámoknak”is nevezik. A 10 fontos ágyúkat általábanmint „falkonokat” említik. Ezek viszonylaghosszú, karcsú csövű ágyúk voltak. A 30 fontoságyúkat „öreg ágyúknak”, mai értelemben nagyágyúknak mondták. Ezek viszonylag rövidebbcsőhosszal a nehéz faltörő ágyútípushoz tartoztak.A levelezésekből tudjuk, hogy 1647-benkét 80 fontos kaliberű, 25 mázsa súlyú „halbiczot”(haubicot) is öntöttek Patakon. Ezek a mozsaraktípusához közel álló, igen rövid csövű ésnagy űrméretű tűzfegyverek voltak.A pataki ágyúöntő műhely a források szerintnem foglalkozott a kisebb tűzfegyverek, szakállaspuskák, muskéták gyártásával. A sokezer darabra menő szükségletet a fejedelem amagyarországi és erdélyi német városok puskaműveseitőlpénzért szerezte be. A szertüzérségeszközeit, gránátokat, bombákat, petárdákatés különböző gyújtó, vagy robbanó„tüzes szerszámokat” viszont helyben készítették,csakúgy, mint az ágyúgolyókat. A különbözőtüzérségi eszközökből a feltárás soránnagyon sok előkerült, figyelemre méltó azún. aprópuskák nagy száma.A 2006-ban feltárt épületrészek fölé a télihónapokra védőtető készült, 2007-ben továbbfolytatjuk a műhely kutatását. Az idei ásatásiszezon célja a műhely keleti falának feltárása,az olvasztókemence további kutatása, ésa hozzá tartozó öntőakna lokalizálása. Ezzelpárhuzamosan szeretnénk megkezdeni a jelentősszámú leletanyag restaurálását is.The Research of the Gun-Foundryof György Rákóczi I. in SárospatakThe Rákóczi Museum of the Hungarian NationalMuseum started a project of excavation in 2006. Theaim of the project is the localization and uncoveringof the Sárospatak gun-foundry of György Rákóczi I.,prince of Transylvania. During the 2006 excavationseason the experts were able to identify and partlyuncover the workshop. The existence of the gunfoundryfrom 1631 was proved by several writtendocuments. Between 1631 and 1648 four foundingmasters worked at the workshop, during which time80 cannons and other types of guns were completed,along with 10 bells. The continuation of the workafter 1648 is not confirmed by written evidence; the1672 fire, which almost completely demolished theinner part of the town, must have put an end to thestory of the gun-foundry.

45SzámvetésA magyar víz alatti régészet helyzete és lehetséges jövőjeTóth János AttilaA kollégák többsége bizonyára hallott Gaál Attilaés Szabó Géza erőfeszítéseiről, amelyeket abölcskei római kori erőd, illetve az ott találhatókőemlékek feltárása és kiemelése kapcsán végeztekaz 1980-as évek végén a ’90-es évek elején.A Magyar Búvár Szövetség akkori vezetésévelösszefogva megalakult a Magyar Régészetiés Művészettörténeti Társulat (MRMT) BúvárrégészetiSzakosztálya. 1993-ban a Szakosztálybúvártanfolyamot hirdetett régészhallgatóknak,hogy biztosítsa az utánpótlást. Többenekkor szereztük meg a búvárminősítést. A bölcskeikutatás mellett több Szent István csatahajóexpedícióis köthető a szakosztályhoz. Sajnos azígéretes kezdés után a kezdeményezés kifulladt.Ennek számos oka közül a pénzhiányt, az intézményiháttér hiányát és a tudományos háttér hiányosságaitemelném ki.Nem véletlen, hogy a víz alatti kutatás a magyarrégészet mostohagyermeke. Valószínűlegkevéssé ismert, de a víz alatti régészetnekkomoly előzménye van térségünkben: a XIX.század végén az egyik első folyami régészetikutatást a Monarchia K.u.K. katonai búváraivégezték a Ljubljanica folyóban. Annak ellenére,hogy a hazai könnyűbúvárkodás kezdeteialig tíz évvel követték Cousteau és Gagnan újítását,az 1950-60-as évekre jellemző víz alattirégészeti „boom” nem érte el hazánkat. Ez azelmaradottság azonban látszólagos, és abbólered, hogy nincs tengerünk. A víz alatti régészetikutatás ugyanis hosszú ideig, talán mégma is szinte kizárólag a tengeri régészetet jelenti.A folyókban erős a sodrás, a látótávolságkicsi (gyakran a nullához közelít), ősztől tavaszighideg van. Nem lehet a szponzoroknak tetszőszép fotókat készíteni, a merülés veszélyesés kifejezetten kellemetlen tud lenni.A következő lépés 2001 őszén történt, amikora Kulturális Örökségvédelmi Hivatalba(KÖH) nem sokkal később beolvasztott KulturálisÖrökség Igazgatósága lehetőséget kapottarra, hogy egy 20 ezer dolláros UNESCO támogatásthasználjon fel a hazai víz alatti régészetmegerősítésére. Mivel a KÖH országos hatáskörűszerv, valamint az az óta megszüntetettNyilvántartási és Dokumentációs Igazgatóságakutatási jogkörrel rendelkezett, illetve feladatavolt a topográfia kutatások végzése is, ideálisháttérintézménynek tűnt.Tanulva a pionírok nehézségeiből, első lépéskéntbúvártanfolyamot szerveztünk régészkollégáknak, hogy minél szélesebb legyen aza szakmai kör, amely partnerként bekapcsolódhata munkába. A támogatás lehetővé tette,hogy egy minimális infrastrukturális hátteretis kialakítsunk. A legfontosabb azonban azMerülés, Barcs, 2006. decemberDiving, Barcs, December 2006volt, hogy rögtön felvettük a kapcsolatot a hasonlótevékenységet folytató nemzetközi kutatóiközösséggel. Ez azért volt fontos, hogy ne anulláról induljunk, elkövetve az összes lehetségesszakmai hibát, hanem másokkal együttműködvea lehető legrövidebb idő alatt a szakmaiélbolyba kerüljünk. Egyik legfontosabb eredményünk,hogy sikeres együttműködést alakítottunkki a DRASSM-al (Département desRedcherches Subaquatiques et Sous-marins,Franciaország), amely a folyami és tavi régészetterén kimagasló munkát végzett akkoriban,és végez ma is. Közös kutatásaink sorána magyar kollégák lehetőséget kaptak arra,hogy elsajátíthassák a folyami régészeti feltárásmódszereit. A 2002–2005 közötti alapozóidőszak egyik kiemelkedő eredménye az volt,hogy francia-magyar-szlovén együttműködésbenelnyertük az Európai Unió Kultúra 2000pályázatának támogatását European FluvialHeritage című programunkra, melyet Magyarországvezetett. A szakmai sikerekhez hozzájárultaz a támogatás, amelyet több hazai búvárklubtólkaptunk.2006 tavaszán Csepregi Oszkár, a korábbiszakosztályvezető visszalépése után a szerzőtválasztották meg az MRMT BúvárrégészetiSzakosztálya vezetőjének. Ezzel a civil szférávalvaló együttműködés új fázisába lépett.A kutatásaink ettől kezdődően három pillérenállnak: 1.) az intézményi háttereta KÖH nyújtja; 2.) a búvárasszisztenciaés a búvárrégészeti oldalt aBúvárrégészeti Szakosztályon keresztülszervezzük; 3.) a területilegilletékes megyei múzeumokkal szorosegyüttműködésre törekszünk. Akutatás gazdasági hátterét pályázatokbólpróbáljuk finanszírozni, újabbannéhány megelőző régészeti kutatásbanis segítséget nyújtottunkmúzeumoknak. A legfontosabb pillérta szakosztályhoz csatlakozottklubok, búvárok és búvárkodó régészekönkéntes (ingyenes!) munkájajelenti.A 2006. évben olyan sikereketkönyvelhettünk el, melyek igazoljáka korábbi erőfeszítéseket, illetvemutatják a szervezés előnyeit (éskorlátait). Augusztusban az Osztrák-Magyar AKCIÓ Alapítvány, illetve azASO pályázati támogatásával francia-horvát-magyar-osztrákegyüttműködésbenmegkezdtük a Drávatamásináltalálható egyedülállóvíz alatti leletegyüttes szisztematikustérképezését. A lelőhelyen Rózsás Mártonkorábban bödönhajókat és egy török koriréz kancsót talált a folyó alacsony vízállásakor.Kutatásaink során eddig 27 farönk csónakot(bödönhajót) térképeztünk fel, melyek minda magyar, mind a horvát oldalon előkerültek. Akutatást anyagi forrás hiányában ideiglenesenfelfüggesztettük, de a jelek arra utalnak, hogytovábbi hajók is találhatók a folyó medrében.Jelenleg ez Európa legtöbb bödönhajót számlálóegyüttese, de világviszonylatban is a legfontosabbakközé tartozik. Jelentőségét mutatja,hogy egy most beadott Kultúra 2007 EU-snemzetközi pályázat egyik fő lelőhelye is ez ahajótemető lesz. A lelőhelyről előkerült törökkori bronzedények, valamint a rendelkezésreálló dendrokronológiai eredmény, illetve történetiforrás szerint a hajók török koriak, vélhetőenegy 1603-ban elpusztított pontonhíd maradványai.Azért is fontos ez a hajótemető, mivelaz egykorú hajók tanulmányozása lehetőségetnyújt arra, hogy pontos dokumentálásuk utánösszehasonlítsuk őket egymással és más lelőhelyekhajóival, így jobban megismerjük a Drávahajóépítészeti hagyományát. Az ilyen típusúelemzések az ún. „ujjlenyomatok”, vagyis egyedisajátosságok elkülönítésére koncentrálnak.Első lépésben azonban le kell határolnunk alelőhelyet, vagyis folytatnunk kell a felderítést.Mivel a hatalmas hajók (több példány hossza

46Folyami leletek, Drávatamási – River finds, Drávatamásiis eléri a 13 métert, szélességük az 1,5 métertközelíti!) szabadon, üledékborítás nélkül, szinteegymás hegyén-hátán fekszenek a mederben,így felmerült az ötlet, hogy nyissuk meg alelőhelyet az ellenőrzött víz alatti régészeti turizmusszámára. A község és a Nemzeti Parkszívesen támogatja a kezdeményezést. A látogatáselőre regisztrált, kiscsoportok számáravezetőkötéllel, szoros ellenőrzés és felügyeletmellett történhetne. Mivel világviszonylatbanis kevés a bemutatott víz alatti lelőhely, ráadásul– tudomásunk szerint – egyik sem folyóbantalálható, jelentős nemzetközi minőségi turizmussallehetne számolni.A másik olyan lelőhely, amely a szakmai közönségfigyelmét felkeltette, szintén egy hajóroncs,mely Paks környékén található a Dunaegyik oldalágában. Alacsony vízálláskor a hajóroncs,illetve a felhalmozódott üledék dombjaszárazra kerül, ezért „szárazföldi” módszerekkelkutathattunk rajta. Már az első szemlealkalmával megállapítottuk, hogy egy hatalmaslapos fenekű dereglyéről van szó. Egy kotrásáltal bolygatott bordából dendrokronológiaimintát vettünk, melyet a Magyar DendrokronológiaiLaboratórium megvizsgált és megállapította,hogy osztrák vagy dél-német fából származik,ennek megfelelően a késő középkorra,korai újkorra keltezhető. A folyami hajózásravonatkozó ismereteink ábrázolásokon és írásosforrásokon alapulnak. Ezek keveset vagyéppen semmit nem árulnak el a hajók építésénekrészleteiről, vagyis a korábban említettujjlenyomatokról. Ezek a részletek fontosak aműhelyek, hagyományok elkülönítésében, ahajóépítészetben végbement folyamatok megismerésében.Mint a régészetben oly gyakran,ezek a részletek döntőek lehetnek egy-egy kérdéskörmegítélésében. Takács Sándor a huszadikszázad elején összefoglalta a török-kori hajózásravonatkozó bécsi levéltári anyagokat.Munkája nyomán egy rendszer bontakozottki, melyben Magyarország, illetve a hódoltságpasszív félként vesz részt a hajózásban: a hajókata Duna Bécs feletti szakaszán építették.Háborús időben az uralkodó ezeket rekviráltaszállítóflottája számára. Békeidőben ezek ahajók árut szállítottak Bécsbe, majd ott eladtákőket. A Habsburg közigazgatás, élve elővásárlásijogával, felvásárolta a hajókat, és jópénzért továbbadta őket a magyaroknak és arácoknak. A Dunán felfelé nem volt szállítás,mivel egyrészt nem volt mivel vontatni a hajókat,másrészt áru sem volt, amit felrakhattakvolna rájuk. Ráadásul Magyarországon (főlega hódoltsági részeken) akkora volt a fa hiánya,hogy a hajókat rögtön szétbontották tűzifánakés épületfának.A Duna-parti roncs osztrák vagy dél-németszármazása beleillett a képbe, ráadásul azzalis kecsegtetett, hogy a jó megtartású lelőhelysegít bepillantani a hajóépítészet részleteibe. ANemzeti Kulturális Alap támogatásával 2006októberében alacsony vízállásnál szondázóásatást végeztünk a hajó kiterjedésének és állapotánakmegismerésére, valamint az üledékalól kilátszó, illetve feltárt famaradványok stabilizálásacéljából. A roncs a partra merőlegesen,Kelet-Nyugat irányban húzódik, északioldalán, egy szakaszon 70 cm magasan függőlegesenáll az oldalpalánk. A folyó felőli végénbordák, pallók és deszkák végei lógnak kiaz üledékhalom alól. A kutatás során szondákatnyitottunk, hogy megállapítsuk hol találhatóa hajó part felőli vége, illetve milyen állapotbanvan az eltemetődött déli oldalpalánk. Mivela hajótest nem szokványos régészeti lelőhely,illetve a kis szondákból származó adatokategyesíteni kell, a feltárt részeket lézerszkennerrelhárom dimenzióban dokumentáltuk. A kutatássorán megállapítottuk, hogy az újkori bolygatások(pl. a kő és a fa kitermelése) ellenére ahajófenék majdnem teljesen ép, az oldalpalánkhelyenként 75 cm magasan áll. Feltártuk a hajópart felőli végének kis részletét, ebből megállapíthatóvolt, hogy a hajó egyik vége egyenesenvégződött. Kiderült, hogy a faszerkezetet javították,egyes elemeket pótoltak. Az ásatásonvett újabb faminták elemzése kimutatta, hogya nyersanyag nem egy területről származik. Aszerkezet kivitelezése rendkívül precíz, összetett.Mindezek ellentmondanak a hagyományos,egyszer használatos hajókról szóló képnek. Ezta hatalmas (26–28 m hosszú) dereglyét ugyanishosszú ideig használták, javították. A digitálisdokumentáció elkészülése után a következőlépés egy virtuális modell megalkotása lesz,melyen a hajó fizikai tulajdonságait lehet tanulmányozni,ugyanakkor alkalmas lesz a leletbemutatására is. Megfelelő anyagi háttér nélkülez az egyetlen módja, hogy a felfedezést anagyközönséggel is megismertessük.A famaradványokat az ásatás végén geotextillel,homokkal és homokzsákokkal stabilizáltuk.Ez azért volt fontos, mert az utóbbi évekszélsőséges időjárása miatt a lelőhely egy részetúl gyakran került szárazra a nap, illetve afagy pusztításának kitéve. A végső megoldás ateljes feltárás, majd az ezt követő konzerváláslehetne.Ezzel el is jutottunk a kutatás korlátaihoz, illetvea jövőre vonatkozó tervekhez. A jelen kere-Víz alatti régészeti központ, Lisszabon – Underwater archaeological centre, Lisbon

számvetéstek között a csoport évente egy-két nagyobb volumenű(1–2 hét) és további 3–5 kisebb méretű(1–2 nap) projektet tud vállalni. Önkéntesektőlennél nagyobb áldozat nem várható el. A tervezettkutatásoknál csak néhány alkalommal vanmódunk arra, hogy a felderítés során műszert(fémkeresőt, radart vagy szonárt) használjunk.Az expedíciók az örökségvédelmi térképezésre(„terepbejárás”) koncentrálnak, mivel ez mosta legfontosabb feladat. Restaurátor háttér nélkülnagyobb feltárásra és főleg roncskiemelésrenem is gondolhatunk. Évente körülbelül 2–4km folyómedret vagy tófeneket tudunk megvizsgálni,ezzel a tempóval a hazai (nagyobb)folyók átvizsgálása több száz évig eltart, és aBalatonról még szót sem ejtettünk! A jelenlegiszervezet arra alkalmas, hogy életben tartsuk ahazai víz alatti régészetet, fenntartsuk a nemzetközikapcsolatokat, „képezzük” az érdeklődőfiatalokat, és várjuk, hogy a mostoha körülményekmegváltozzanak. Mint a fenti példákmutatják, még így is lehet világraszóló eredményeketprodukálni, képzeljük el, mi történne, havégre elindulna a rendszeres kutatás!A víz alatti régészet jövőjét sokféleképpen ellehet képzelni, a világban több modell is létezik.A szakterület speciális ismereteket és dologifeltételeket igényel, ezért a kibontakozást amegyei múzeumi hálózattól nem lehet elvárni,szükség van központi erőfeszítésekre. Mindenekelőtta restaurátor- és a raktárbázis megteremtésefontos. Ez nemcsak a víz alatti régészetszámára jelent problémát, mert az elmúlt évekásatásai során számos olyan lelőhely, jelenségkerült feltárásra, ahonnét nedves környezetbőlszármazó szerves leletek kerültek múzeumokba(pl. kútleletek). Ezek konzerválása, restaurálása– tudomásunk szerint – sok helyen jelentproblémát. Magyarországon a PEG-es (PolyetilénGlycol, amellyel Nyugaton a hajókat és a47nagyobb famaradványokat konzerválni szokás)konzerválásnak nincs háttere, specialistája.Szükséges lenne, hogy vagy önállóan, vagyegy létező szervezethez kapcsolódva létrejöjjönegy víz alatti régészeti központ, amely rendelkezika szükséges minimális infrastruktúrával.Úgy véljük, hogy ez a jelenlegi együttműködésirendszer (Régészeti Társulat – megyei múzeumokés talán a KÖH, vagy más országos hatáskörűintézet) keretében is kifejleszthető lennepályázatok során keresztül. Természetesen alegnagyobb lökést az adná az ügynek, ha sikerülneolyan lelőhelyet találni, mely a nagyközönségés a döntéshozók számára is a „világszenzáció”kategóriájába esne, így jelképkénthasználható projektre épülve valósíthatnánkmeg terveinket. A Duna-kanyarban, Esztergomtérségében Mária királyné elsüllyedt legendáshajói mindenben meg is felelnének ennek a kritériumnak.Ráadásul a Komárom-EsztergomMegyei Múzeumi Igazgatósággal, a BalassaBálint Múzeummal, a Börzsöny Múzeum BarátiKörével és a szobi önkormányzattal rendkívüljó együttműködést sikerült kialakítanunk. Avíz alatti régészet ügye azért válik egyre fontosabbá,mivel sűrűsödnek a vízbe, vízpartratervezett beruházások (Vásárhelyi terv, híd- éskikötőépítések), az Európai Unió tervezi az európaifolyami közlekedési folyosók rendszerétés a hozzá kapcsolódó beavatkozásokat. Ezek– megfelelő tudományos háttér és előzetes topográfiaikutatások nélkül – komolyan veszélyeztetikazt a víz alatti örökséget, mely évezredekenkeresztül szinte háborítatlanul, meglepőépségben maradt fenn napjainkig.A másik lehetőség, hogy az energiák szétforgácsolódnak,a víz alatti kutatások az európaiszínvonaltól elmaradva, elszigetelődve, provinciálismódon zajlanak, megjelennek a kincskeresőcégek (elegáns nevükön salvage company),melyek pénzért felajánlják segítségüket,de a megfizetett tevékenységen túl semmitnem tesznek a víz alatti örökségért. Végül (?)színre lépnek a kincskeresők, akik fémkeresőkkelrabolják ki a lelőhelyeket. Az utóbbira példaSzlovénia, ahol Andrej Gaspari (a NationalGeographyc „sztárja”, aki részt vett a franciamagyar-szlovénprogramban) hősiesen küzd akincskeresőkkel. Magyar búvárokat 2006 nyarántartóztattak le Spanyolországban, amint aTrafalgari csata színhelyét fosztogatták. Hajójukongépfegyvereket is találtak. Végül: nálunkis van bejegyzett „salvage company”, csak nemígy hívják. Lassan cselekedni kellene, amíg mégvan mit védeni!Underwater Archaeology at Present and in theFuture in HungaryUnderwater explorations for cultural heritage startedas early as the 19 th century in Central Europe butfor a long time it has been neglected, partly becausein most cases underwater archaeology has beendealing with seas and not rivers or lakes. The 1980sand 90s were a turning point, when the Diving ArchaeologySection was founded in Hungary. Divingcourses were offered to archaeologists. A Romanfortress was investigated with the help of divers andthe expeditions of the Szent István battleship havebeen a breakthrough. The problems were that therewas not enough money, the institutional and professionalbackground was also missing. The periodof 2002–2005 was a foundation period when Hungarianswere looking for international experienceand connections, money from European funds waswon and several volunteers joined the section. 2006was a really successful year with the survey of theDrávatamási site in the river Dráva, yielding severalMediaeval boats and a shipwreck in the Danube,also from the Middle Ages. The future means moresurveys of the underwater heritage, as more thanthis would be impossible, although due to the largenumber of investments connected to water endangersthe treasures in Hungarian waters without beingexplored and saved first.Régészeti lelőhelyek kutatása légifényképes módszerekkelCzajlik ZoltánElőzményekA légifényképezés régészeti célú alkalmazásaMagyarországon – párhuzamosan az európaigyakorlattal – az 1920-as évek végén kezdődöttel. Neogrády Sándor számos régészeti lelőhelyről(pl. Szalacskai halomsírok, Bükkszentlászlóioppidum) készített ma is használható felvételeket.Az új kutatási módszer széles körű régészetialkalmazására azonban – hasonlóan máslelőhelykutatási módszerekhez, pl. a terepbejáráshoz– néhány kivételtől eltekintve nem kerültsor. Utóbbiak között kell megemlítenünk Hódmezővásárhely-Nagytatársánclégifényképezését1939. június 27-én, a fotókat Banner Jánoskérésére a Magyar Királyi Légierő szegedi pilótáikészítették, s a térképészeti kiértékelést követőenszondázó ásatásokra is sor került.A légirégészeti kutatások folytatására1945 után nem volt lehetőség, régészeti célúlégi fényképek elkészíttetésére csak néhánykivételes esetben, pl. a Tisza II. vízlépcsőépítkezésselkapcsolatos régészeti előkészítőmunka révén került sor. Sajnos a módszerrendszeres alkalmazására az 1960-as évekbenmegkezdett Magyarország Régészeti Topográfiájamunkálatai során sem nyílt mód,pedig a terepbejárás, az írásos források átnézéseés különféle múzeumok anyagánakfeldolgozása mellett fontos adatokat szolgáltathatottvolna. Ezt bizonyítja azoknaka néhány lelőhely esetében beszerzett, nemrégészeti célú légifotóknak az elemzése,amelyek – egyebek mellett – a százhalombattaivaskori halomsírmező pontos felmérésétlehetővé tették a régészeti topográfiamunkálatainál.A térképészeti célú, nagy magasságból készítettlégifotók első szisztematikus feldolgozásánalapult Visy Zsolt limes kutatási programja,amelynek keretében az 1980-as évekközepétől sor került az első régészeti célú légifényképezésekre.Az 1990 után bekövetkezettváltozásoknak köszönhetően Magyarországontöbb intézményben megindulhatott a légirégészetikutatás, mint pl. az MTA RégészetiIntézetében, a Pécsi Egyetem ÓkortörténetiTanszékén és az ELTE RégészettudományiIntézetében. Az ELTE-n 1993-ban megindultlelőhelyfelderítő munka kezdeményezője SzabóMiklós és René Goguey voltak, s a magyarfranciarégészeti program keretében 2000-ig8 kutatási szezonra került sor.A René Goguey által készített képek alkotják

48Árokkeretes temetkezések Jászapáti határában (2004. június 20.© Czajlik Zoltán) és a fotó elemzéseDitch-framed buriels in the vicinity of Jászapáti (20 th June 2004)and the analysis of the photoLégirégészeti Archívumunk törzsgyűjteményét,amelyet 2000-től előbb különféle magáncégek,majd 2003-tól az Országos Tudományos KutatásiAlap támogatásával fejlesztettünk tovább.Az Archívum 2005 végén 651 új régészeti légifotó-lelőhelyfényképeit őrizte, amelyek pontostérképi azonosítását 2006 elején fejeztükbe. Munkánk 2000-től könnyebbé vált, hiszenettől az évtől kezdve a katonai hatósági engedélyeztetésa mérőkamerás felvételek kivételévelmegszűnt. Fontos megjegyezni ugyanakkor,hogy a fentiektől függetlenül – hasonlóan a terepirégészeti munkákhoz – a régészeti célú légifényképezésta Kulturális Örökségvédelmi Hivatallalengedélyeztetni kell.A módszerrőlA régészeti célú légifényképezés során azonosítottlelőhelyek (az ún. légifotó-lelőhelyek) többségéta növényzeti hatások segítségével lehetazonosítani. A föld alatt lévő falmaradványok gátolják,viszont az eltemetett árkok, gödrök a vastagabbhumusz és a jobb vízellátás révén segítika monokultúrás gabonanövények növekedését,ezáltal magasságkülönbség jön létre, ami súrolófényben láthatóvá válik. A kora nyári időszakbanez a hatás kiegészülhet a falak fölött lévő gabonagyorsabb elsárgulásával, az eltemetett gödrök,árkok felett növekedő növényzet későbbi érésével.Kevésbé részletes, de légirégészeti kutatásraugyancsak alkalmas információkat szolgáltatnaka talaj-jelek, amelyek egy-egy elpusztulttelepülés vagy éppen halomsír foltjaként jelentkeznek.Utóbbiak és az egykori földvárak téli,havas időszakban, a súroló fény és a hó együtteshatásának segítségével is jól dokumentálhatók.Amíg a domborzati és a talaj jelek elsősorbanaz aktuális időjárástól függnek, és az egyszermegismert lelőhelyek az év bizonyos időszakábanmindig megfigyelhetők, addig a növényzetijelek segítségével azonosított jelenségeket általábancsak rövid ideig, s sokszor 8–10 év alattegyszer lehet jól dokumentálni.A nagyberuházásokkal kapcsolatos légirégészetikutatások során szerzett tapasztalatokElsősorban az autópálya beruházások régészetileletmentése során, már az 1990-es évektőligyekeztünk az új módszer biztosította lehetőségeketkihasználni. A magyar-francia légirégészetiprogramban az M3-as autópálya Hajdú-Biharmegyei szakaszának feltárásait dokumentáltuk,illetve a nyomvonalba eső új lelőhelyeket határoztunkmeg. A térképészeti feldolgozás soránelőször került sor Magyarországon a fényképekdigitális illesztésére, ugyanakkor az akkori fejletlenGPS-rendszer miatt sok problémát okozotta nyomvonal pontos végigrepülése. Ezértaz M7-es autópálya Zamárdi és az országhatárközötti szakaszának 1999-es légirégészeti kutatásasorán először részletes digitális navigációstérképpel rendelkező helikoptert használtunk,majd a környezetvédelmi és a régészeti programösszeegyeztetésével a szokásosnál valamivelalacsonyabb magasságból készített mérőkamerásfelvételeket használtunk fel. A fotózásokeredményeként az út nyomvonalán 24 területetjavasoltunk régészeti terepbejárásra, illetve feltárásra.Ugyancsak sikeres volt 2005-ben a dunaújvárosihíd építésével kapcsolatos légirégészetimunka, a keleti hídfőnél az ismert és feltárásalatt lévő régészeti lelőhelyek kiterjedésénekmeghatározásán túl a nyomvonalat is érintő, azelőzetes terepbejárások során nem azonosítottszarmata körárkos temetkezések nyomát sikerültmeghatározni, amelyek később feltárásrakerültek.Légifotó-térképek, terepi azonosításAz eltelt 13 év kutatásai alapján elmondható,hogy Magyarország, főként a Duna-Tisza-köze,valamint a Kelet- és az Észak-Dunántúl kiválóadottságokkal rendelkezik a légirégészeti kutatásokfolytatásához. Részben e kedvező adottságok,részben az utóbbi 5 évben főként Budapestkörnyékéről (Budaörs és Tököl) induló repüléseknekköszönhetően nagyon sok új lelőhelyetismerünk Budapesttől D-re a Duna mindkétpartján, egészen Paksig. A Dunától keletre, Dunaharaszti–Dabas–Dunavecsezónájában méga csapadékos, kedvezőtlen időjárású években issok új lelőhely dokumentálható, ami minden bizonnyalösszefüggésben van a terület alatt húzódó,a pleisztocén időszak végén kialakult kavicshordalék-kúppal.A légifotó-lelőhelyek sűrűsége és összetettségea Budapesttől D-re eső zónábantöbbfelé (Adony–Iváncsa, Zichyújfalu–Szabadegyháza,Szalkszentmárton, Bugyi, Dabas)is indokolttá teszi a teljes körű fotóinterpretációt,s annak nyomán a fotók térképiillesztését, fotótérképek készítését. Párhuzamosanezzel a munkával, 2006-ban Fejérmegyében megkezdtük a légifotó-lelőhelyekrendszeres bejárását. A Ráckeresztúr, Adony,Beloiannisz, Perkáta, Szabadegyháza és Gárdonyhatárában elvégzett kutatás célkitűzéseegyelőre csak a légifotó alapján telepnek minősíthetőterületek vizsgálata volt. Az eddigelvégzett munka előzetes értékelése alapjánelmondható, hogy a légifotó-lelőhelyek túlnyomótöbbsége régészeti lelőhelynek bizonyult,főként bronzkori, kelta és római koritelepüléseket figyeltünk meg.További kutatási lehetőségekAzokban az európai országokban, ahol a légirégészetikutatás az 1920-as évek óta folyamatosanfejlődhetett (Nagy-Britannia, Franciaország,Benelux államok, Németország) óriási, sok százezerképet őrző archívumok jöttek létre, amelyeksegítségével bármely terület régészeti lelőhelykutatásáhozrészletes és pontos adatok nyerhetők.Nyilvánvaló, hogy az eltelt közel 15 éves kutatásiperiódus alatt Magyarországon hasonló méretűgyűjtemények nem jöhettek létre, ugyanakkor– elsősorban a nemzetközi együttműködésnekköszönhetően – komoly előrelépésről számolhatunkbe. Feladatunk a felderítő kutatások folytatásántúl ma már a légifotó-lelőhelyek terepi azonosítása,majd a lehetőségekhez mérten minéltöbb szondázó-ásatás elvégzése a felvételekenazonosított jelenségek pontos datálása, rendszerezéseérdekében. A légifényképezéssel megfigyeltstruktúrák régészeti értelmezését természetesensegítik a nyugat-európai tapasztalatok(temetők, települések, zárt területek, karámok,parcellanyomok, stb. felismerése), azonban azeltérő földrajzi viszonyok, és a Kárpát-medencébenélő népek számos esetben nyilvánvalóan eltérőéletmódja miatt sok hazai feltárási tapasztalatravan szükség.Lásd még – See also: Borító 3 – Cover 3The Archaeological Research of Sites by Wayof Aerial PhotographyThe aerial photography for archaeological purposesstarted as early as the 1920s in Hungary. After theSecond World War this type of research did not continuefor several decades.The first systematic photo-researchbegan in the mid 1980s, and since the1990s aerial-archaeological researches were carriedout by more than one Hungarian scientific institute.Based on the results of the last 13 years it canbe stated, that Hungary, especially the aera betweenthe rivers Duna and Tisza, and the easternand northern Trans-Danubian region, have excellentconditions as far as the configuration of the terrain isconcerned when archaeological researches are beingcarried out. Thanks partly to the said conditions,partly to the ever increasing number of aerial-photoflights around Budapest, several new sites havebeen identified south of the capital along both sidesof the Danube.

49KiállításokAutópálya vakondnézetbőlA megelőző régészeti feltárások eredményeiről egy kiállítás kapcsánSzőcs Péter Levente –Marta LiviuMa már megszokott az autópályás vagy másnagyberuházást megelőző régészeti feltárásokeredményeinek bemutatása kiállításonvagy/és nyomtatott kiadványban. Ezek sorábailleszkedik a Jósa András Múzeum Autópályavakondnézetből címmel 2006 júniusában rendezettidőszaki kiállítása. Az ilyenkor szokásos,csillagászati összegekbe kerülő, profi „dizájnt”és csillogó installációkat váró látogatótazonban közvetlenségével és egyszerűségévellepi meg ez a kiállítás.Az „egyszerűség” nem a leletanyag szegényességébőlered, hiszen a 2004. és 2005. évfolyamán, az M3 autópálya Szabolcs-Szatmár-Beregmegyei szakaszán végzett feltárásoklátványos eredményeket produkáltakmind a műtárgyak szempontjából, minda régészettudomány egészét tekintve. Ezeka maguk rendjén majd úgy is az érdekeltektudomására jutnak, ezért a kiállítás rendezőimost egyszerűen a munkájuk folyamatára, aleletek előkerülésének körülményeire kívántakhangsúlyt helyezni. Nem a beruházót és aszakma csúcsszakembereit akarták tehát elkápráztatni,hanem szélesebb közönséget kívántaka régészet rejtelmeibe beavatni.Már a címből átüt a játékosság és a humor,ami csak hangsúlyozódik a kiállítás összekötőelemévé váló szellemes karcolatokban,amelyek fő szereplője egy kis vakond. A kiállításkisebb tematikai egységek fűzére, ame-lyek egy-egy tárlóból vagy installációból, valamintaz ehhez kapcsolódó illusztrációkbólés magyarázó anyagokból állnak. Az egyestematikák két fő rendező elv köré szerveződnek.Az első a feltárás folyamatának bemutatásateljes vertikumában. Csaknem azonoshangsúlyt kap a terepen – a terepbejárástólaz ásatáson és dokumentáláson keresztül aleletek „elcsomagolásáig” – és bent a múzeumbanvégzett feldolgozómunka: a restaurálás,leltározás és a különféle – archaeozoológiaiés antropológiai – elemzések.A második rendező elv az egyes régészetikorszakokhoz kötődő jellegzetes leletekbemutatása. A rendelkezésre álló tér korlátaimiatt erősen meg kellett válogatni a kiállítandótárgyakat, így nemcsak a látványosságés a jellegzetesség volt a fő kritérium, hanemaz is, hogy a kiállítás egészében bemutatásrakerüljenek a fontosabb lelőhelytípusok ésrégészeti objektumok. Így látható egy Árpádkorifalusi település és veremház makettje,egy neolitikus kút és egy késő-bronzkori rituálisgödör grafikus rekonstrukciója, valamintegy kelta fazekas műhely. A temetkezések izgalmasleletanyagot szolgáltató sorából láthatóegy soros avar temető és egy körárkosszarmata sír.A beavatás szándéka szinte mindenholmegnyilvánul: játék-sarok, a látogatóhoz szegezettkérdések és kvízek. A viszonylag egyszerűkivitel a megye több vidéki településénekközönsége számára teszi elérhetővé akiállítást: 2006 és 2007 folyamán Mátészalkán,Vásárosnaményban, Újfehértón, Nyírbá-torban, Csengerben és Kisvárdán nyílt vagynyílik meg. Várható a – legalább részbeni –vándoroltatás is a határ menti romániai településeken,hiszen a két éves munkában végigpartnerek voltak a szatmárnémeti múzeumszakemberei.Az illusztrációk szintjén a feltárásban résztvett stáb minden tagja felfedezheti magát, avezető régészektől az egyszerű napszámosokig,tudatosan hangsúlyozva azt, hogy azeredmények egy csapat munkája nyomán születtek.A jól végzett munka öröme tűnik ki atárgyak mögötti képekből és rajzokból, és teszihitelessé magát kiállítást, és a mögötte állókét éves munkát. Itt érhető tetten a rendezőkigazi szándéka. Eltűnődhetünk, hogy a kivitelezésspártaisága szükségből kovácsolt erény,vagy tudatos döntés eredménye, de ez az egyszerűségösszekapcsolva a játékos ötletekkel,a rajzok humorával és a néhol átütő iróniával,állásfoglalás a megelőző régészeti ásatásokhasznáról és lehetséges eredményeiről.Motorway from a Mole’s ViewThe temporary exhibition of the András Jósa Museumis one of the series of shows presenting thefindings from excavations on the sites of motorwayor other large-scale constructions. The simple andaccessible show, featuring the lovely character of amole as a “guide” focussed on the whole work carriedout by the team at the M3 Motorway site inSzabolcs-Szatmár-Bereg county from the very firststeps to the analyses, as well as the introduction ofthe different periods and typical finds from the site,so that visitors have a comprehensive picture of theprocess and importance of the project.Részletek a szatmárnémeti kiállításból – Details of the exhibition in Szatmárnémeti

50„Gördülő Idő”Időszaki régészeti kiállítás KaposváronM. Aradi CsillaGördülő Idő címmel, 2007. február 1.-jén nyíltidőszaki kiállítás az M7-es autópálya feltárásánaklegszebb leleteiből dr. Honti Szilvia és NémethPéter Gergely régészek és Matucza Ferenclátványtervező rendezésében a kaposváriRippl-Rónai Múzeumban. A kiállítást Jakó Gergely,a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke nyitottameg.Az M7-es autópálya Somogy megyei 77 kmesszakaszán, illetve az autópálya építéséhezkapcsolódó elkerülő utak nyomvonalán folytatottkutatásokat a megyei múzeum és az MTARégészeti Intézetének régészei karöltve végezték.A történeti idők folyamán kiemelkedőensűrűn megtelepült Balaton-parti területeken100 km 2 -nyi felületen 71 régészeti lelőhelyfeltárására került sor 1999–2007 között. A feltárásoksorán több mint egymillió régészetitárgy került a megyei múzeum gyűjteményébe.A kiállítás a hét éve folyó beruházás nagymennyiségű leletanyagából a legkülönlegesebb,önmagukban is reprezentatív leleteketmutatja be, amely a szakma érdeklődése mellettméltán tarthat igényt a múzeumlátogatókcsodálatára is.A kiállított leletanyag időben széles spektrumotölel fel a balatonszárszói neolit faluleleteitől Fonyód-Bézsenypuszta törökkoritemetőéig. A késő rézkori badeni kultúranagykiterjedésű telepéről, Balatonöszöd-Temetői-dűlőbőlszármazó agyagmaszk Európábanis egyedülálló. Hasonlóan kultikus szerepettölthetett be e lelőhelyről előkerült,gazdagon díszített, ún. halbárka alakú edény.A Forró-árok két partján, Balatonlelle Országútiés Felső-Gamász dűlőben feltárt, késő rézkoritelep és temető együttes csontvázas rítusúsírjaiból származó edények, rézbalta éskőeszközök közül egy karéjos szájú, kannelúradíszes korsó, kétosztatú tálak és lábon állóedénykék láthatók a kiállításban. A bronzkorközépső szakaszából származó sírok a Tetves-patakpartján található Balatonlelle-Rádpuszta-Romtemplommelletti lelőhelyről a 67-es út korrekciójához kapcsolódó feltárás soránkerültek elő. A lelőhely anyagából a hamvakatőrző urnák és apróbb, a temetkezésre készültedények mellett egy fedővel leborítható kisfüggesztő edényke is bemutatásra került. Szokatlanulkevés, a mészbetétes kerámia kultúrájáhozköthető lelőhelyet azonosítottak azM7-es autópályához kapcsolódó feltárások során,ezek közül a Balatonkeresztúr-Réti-dűlőilelőhelyről származó edények szerepelnek akiállításon. A késő bronzkori urnamezős kultúraBalatonboglár-Borkombinát lelőhelyenfeltárt településén bronzművesség és kőmegmunkálásnyomait is megfigyelhették a régészek.A homokkő öntőminta töredékek mellett,a lelőhely kuriózuma, egy öntött bronz diadémaa kiállítás egyik éke. Ugyanebből a korszakbólszármazik egy csizma alakú agyagedénySomogytúr-Tetves-patak lelőhelyről,amelyet kaviccsal kialakított, háromszögekberendezett besimított minta díszít. A kelta kordíszítőművészetének lenyomatát viseli magánaz a madár alakú agyagszobor töredéke,mely a Kis-Balaton mocsaras partján feltárt,La Tène C-korú, kelta telepen került elő, Szőkedencs-Cölömpös-ároklelőhelyről. Már korábbanismert volt a kelta lelőhelyek sorábanaz Ordacsehi határában húzódó homokbánya(Kécsi-mező), melynek nagyarányú kitermelésétaz autópálya építés tette szükségessé. Akelta temetőben csontvázas és hamvasztásosrítusú sírok egyaránt előfordultak, e temetkezésekbőlszármazó jellegzetes karikaékszerek,elhamvasztott viseleti tárgyak ugyancsakhelyet kaptak a kiállított anyag között.A római kor időszakát bemutató anyagbólkiemelkedik egy késő római bronz ládikave-Részletek a kaposvári kiállításból – Details of the exhibition in Kaposvár

kiállítások51ret Balatonlelle-Kenderföld nevű lelőhelyről,ahonnan fibulákat is bemutat a kiállítás. AKárpát-medencei leletanyagban egyedülállóaka Balatonszemes-Szemesi-berek lelőhelyV. századi germán temetőjének fibulái, melynekpárhuzamai Svájc és Dél-Németországhatárterületén élő nyugati germán alemannokhagyatékából ismertek. E fibulákon kívüla temető anyagából ezüst övcsat, csizma csat,bordázott antik aranygyöngyök, üveg és féldrágakőgyöngysor, valamint amulett látható.A Nagy-berek és az Ordai-berek között emelkedőföldháton, Fonyód-Vasúti-dűlő-Mérnökségitelep lelőhelyen, egy késő római településmellett kora népvándorlás kori germán telepnyomokis előkerültek. E leletanyagból besimítottmintás díszedény és rovátkolt vonalakkal,pontkörökkel díszített csontfésűk tekinthetőkmeg a tárlókban. Balatonújlak-Erdő-dűlő lelőhelyenkét sorban 17 honfoglalás kori temetkezésttártak fel a régészek. A lószerszámvereteken,nyílcsúcsokon, fokoson kívül többnyireezüstből készült viseleti tárgyak – hajfonatkorongok,ruhaveretek, rozettadíszes vezetek,karperecek – láthatók a kiállításban.A középkorra keltezhető leletek közül különlegességa Tikos-Nyárfás-dűlő nevű lelőhelyenfeltárt Árpád-kori és középkori falu anyagábólegy bronzedényhez – feltehetően aquamanilához– tartozó, forgórészén kakas, kiöntőjénvadkanfejjel díszített bronz csap, amely szinténbemutatásra került. A Szárszó falu erődítetttemplomának és temetőjének területérőlszármazó leletanyagot egy Limoges-i zománcberakásoskörmeneti kereszt korpuszának töredéke,és egy gyöngyökkel kivarrt, bronz huzalrugóspárta képviseli. A templom és azerődített templomkörzet egy része a nyomvonalonkívülre, a kialakítandó pihenő területéreesik, ahol a Nemzeti Autópálya Zrt tervei alapjánrégészeti park és bemutatóhely kialakításáttervezik a közeljövőben. A már említett Fonyód-Bézsenypusztailelőhelyen több török koritemetőt és egy, a korszakhoz tartozó településrészletfeltárását végezték el, a nagyobb részbenférfi csontvázak közt nagy számban találniharcokban megsérült emberek maradványait.A csontvázak között, egy gödörből előkerült törökvas sisak a tárlók egyikében látható.A kiállítás minden bizonnyal legnagyobbszenzációja az a hun áldozati rézüst, melyetRádpusztán, a 67-es úti ásatásokon tártakfel. A vitrineket látványos keretbe fogja összea lelőhelyről közvetlenül a hun üst megtalálásátkövetően készült légifotó (Rákóczi Gábormunkája).A kiállítás megnyitóját kísérő egynaposkonferencia hű képet festett az autópálya feltárásokfolyamatairól, nehézségeiről és örömeiről,egyszersmind bemutatta a közel 10éves időszak legfontosabb szakmai eredményeit.A konferenciát Tompos Attila, a NemzetiAutópálya Zrt Beruházás-előkészítési igazgatójánakbeszéde nyitotta meg, a levezető elnökökdr. Raczky Pál, az ELTE RégészettudományiIntézetének igazgatója és dr. BondárMária, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettesevolt.A kiállításhoz, amely nyár végéig tekinthetőmeg, a lelőhelyeket is ismertető, interaktív bemutatóis készült.„Rolling Time”Temporary Archeological Exhibitionin KaposvárThe experts of the Somogy County Museum and theHungarian Academy of Sciences carried out severalarchaeological excavations along the 77-kilometre-longsection of the M7 Motorway. On the areaof 100 square kilometres, close to Lake Balaton, 71archaeological sites were uncovered between 1999and 2007. During the excavations more than 1 millionarchaelogical finds were found and were takeninto the collection of the county museum. Thematerial found covers the periods of the neolithic,Bronz-Age, late Bronze-Age, Roman-Age, andmedieval cultures and settlements. An exhibitionopened in Kaposvár, presenting a selection of theresults of the archaeological work.Légirégészeti kutatások Baranya megyébenBertók Gábor – Hajdú ÁdámA Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága(BMMI) 2004 szeptembere óta folytat légirégészetikutatásokat egy Európai Uniós pályázatkeretein belül. 1 A pályázat célja, hogyminden résztvevő olyan kutatási programothajt végre, amely nem romboló régészeti kutatásimódszerek együttes alkalmazásánakhatékonyságát demonstrálja, mint például alégi felderítés, geofizikai vizsgálatok, felszínileletgyűjtés. A pályázat keretén belül a BM-MI a következőket vállalta:– végrehajt egy intenzív, légi felderítésenalapuló topográfiai kutatást a Pécsi és aSiklósi kistérség területén (legalább 15 repülésta rendelkezésre álló 3 év alatt);– elkészíti a levegőből felderített potenciálislelőhelyek térképeit a légi felvételekfotogrammetriai feldolgozása útján;– a felderített lelőhelyeket terepi kutatással,terepbejárással azonosítja;– legalább egy lelőhelyet részletesebbenmegvizsgál, hogy a nem romboló módszerekbőlnyerhető információkat szondázóásatással, talajfúrásokkal és egyéb eljárásokkalellenőrizze;– a kutatási eredményeket ismertetimind a szakmai, mind a szélesebb közönséggel.Szemely–Felső-rét körárokrendszerSzemely–Felső-rét circular ditch systemJelenleg a projekt a záró évébe lépett.A repülések eredményeként mintegy 160olyan régészetileg feltételezhetően érintettterületet sikerült azonosítani, amelyeknekterepi vizsgálata folyamatban van. Eddigkb. 50 lelőhelyet azonosítottunk a terepen.A részletesebb kutatásra kiválasztott lelőhelyen,a Szemely – Hegyes határrészen találhatóneolitikus körárok rendszeren 2006október–december időszakban folytattunkgeofizikai felmérést, szondázó ásatást éstalajfúrásokat, melyek megerősítették éskiegészítették a légi és megelőző terepi kutatásokeredményeit.A légi, terepi és ásatási eredmények bemutatásacéljából rendezte meg az BMMI

522007. január 30. és február 8. között a Légirégészetikutatások Baranya megyébencímű kiállítását Pécsett, az Árkád Bevásárlóközpontban.A kiállítás a következőfő részekre tagolódott: a kutatási programismertetése; körárkok Baranya megyében;települések, temetők azonosítása légi felvételeken;Szemely – Hegyes lelőhely kutatásánakbemutatása; a Pécsi LégirégészetiTéka bemutatkozó poszterei.A lelőhelyeket ismertető poszterek bemutattáka légi felvételek feldolgozásának folyamatát:az eredeti, lapos szögből készültlégi felvételeket, a georeferált felvételeket,a felvételek alapján készült lelőhelytérképeket,melyeket a terepi munkához használtunk,a terepen észlelhető jelenségeket (pl.kemencék, házak hamus, paticsos foltjait),valamint az egyes lelőhelyeken talált régészetileleteket is. A poszterek mellett a Szemely– Hegyesen, illetve egyéb, a légi felvételekenis dokumentált lelőhelyeken találtrégészeti leletanyag is látható volt négy vitrinben.A kiállított anyag a BMMI RégészetiOsztályán (Pécs, Széchenyi tér 12.) továbbrais megtekinthető, illetve tervezzük egyébhelyszíneken történő kiállítását is.A Szemely körzetében légi felvételezéssel dokumentált régészeti lelőhelyek geokorrigált fotóibólkészített mozaik a régészeti objektumok feltüntetésévelThe mosaic compiled from the aerial geo-rectified photos of the archaeological sitesA Szemely–Hegyes lelőhelyen található két neolitikus körárokrendszerThe 2 Neolithic circular ditch systems located in Szemely–HegyesA kutatási program 2007. augusztus 31-én lezárul, de egyes elemeit pályázatokvagy egyéb támogatások segítségével folytatnikívánjuk, és a megszerzett tapasztalatokatszeretnénk egyéb területeken(örökségvédelem, lelőhely azonosítás) isfelhasználni.Jegyzet1A nemzetközi pályázat az EU Culture 2000programján belül került kiírásra. Címe: EuropeanLandskapes: Past, Present, and Future(2004 – 1495/001 001 CLT CA22.); főpályázó:English Heritage, résztvevői még egyetemek,múzeumok és egyéb kulturális intézményekEurópa több országából. Lásd: http://www.elandscapes.com.Az önrészhez hozzájárult aNemzeti Kulturális Alap.Aerial Archaeology Researches in BaranyaCountyThe Baranya County Museum organisation inthe framework of an EU project started anaerial archeological examination in September2004. The project consists of several elements:intensive topographical examinationon the territories of the Pécs and Siklós regions(at least 15 flights in 3 years); the makingof the maps of the potential sites by thephotogrammetrical processing of the aerialphotos; the identification of the sites byprospecting the area; the thorough examinationof at least one site by probing, drill-holingand other methods; the publication of theresults of the researches.The project is in its last year. So far 160areas were discovered, their prospecting isstill being carried out. 50 sites have beenalready identified. The results of the workswas presented in an exhibition in the townof Pécs.

kiállításokJózsef nádor termei a Múzeum körúton53Sinkó KatalinEmberemlékezet óta behunyt szemmel is feltudtuk idézni az élményt: a Múzeum körútonbefordulva, felkaptatva a Nemzeti Múzeumlépcsőin, majd áthaladva a kissé kopottas előcsarnokon,a díszlépcsőn kellett felmenni a múzeumtörténeti kiállításaihoz. Itt, a lépcső fordulójánál,mindig elkapott a bosszúság az örökkébezárt márványkeretes, széles kétszárnyú ajtómiatt. Sohasem értettem, minek is kell díszlépcsőegy olyan ajtóhoz, melyből nem vezet útsehová. A múzeum jó évtizede zajló felújításamost örökre elmosta ezt a kellemetlen élményt.A díszlépcsőház egyik fő nézetében nem örökkéelzárt ajtó állja útját a látogatónak, hanem tárvaáll az, hogy eljuthassunk az újonnan restaurálttermekhez. Ezekben egykor részben a Széchényi-könyvtárvolt elhelyezve, mostantól pedig aJózsef nádorról elnevezett termek sorakoznak.A múzeumok életében nemcsak a generációknakátadott értékek sora a fontos, hanema múzeum története, kialakulásának folyamatais. A Nemzeti Múzeumot jó ideje, mintrégészeti, történeti, természettudományimúzeumot ismertük. Mostantól úgy tűnik, tudatosabbanfordul vissza régebbi múltjához,amikor ezek mellett még a szépművészeteknekis otthont adott. Első tárlatát ugyanis éppena József nádorról elnevezett képtárral nyitottameg. József nádor a Nemzeti Múzeumsorsát megalapításától kezdve szívén viselte.Ő volt – hivatalból – az alapítványok, így SzéchényiFerenc Nemzeti Könyvtárának gondnoka,s ő bízta meg a tudósokból álló grémiumot,Id. Markó Károly: Ino és Melikertész a tengerbe zuhan 1830.Károly Markó Sr.: Ino and Melicertes Falls into the Sea, 1830Molnár József: Kálvin tér 1885.József Molnár: Kálvin Square, 1885.hogy kidolgozza a Nemzeti Múzeumnak, mintintézménynek terveit. Ő terjesztette be a rendiországgyűlésnek a múzeum létrehozásárólszóló törvényt 1808-ban, s ő volt a szorgalmazójaa Jankovich Miklós-féle gyűjteményekmegszerzésének is 1832-ben.A nádor neve napján, 1846. március 19-énnyílt meg az első pesti nyilvános képtár, melyPyrker János László egri érsek régi festménygyűjteményéből állt. A következő képtárrész,az ún. „József Nádor Nemzeti Képcsarnok” –mely elnevezésében is emléket kívánt állítania nádor 50 esztendőn át folytatott múzeumpártolásának– 1851. szeptember 8-án kezdtemeg működését. A Nemzeti Képcsarnok ekkorcsupán 52 festményt foglalt magába, ám ezekmindegyikét magánosoktól gyűjtött pénzadományokbólvásárolták, közte id. Markó Károlyöt képét is. A megnyitástól eltelt százötvenév alatt a Nemzeti Múzeum szülőjévé váltmajd mindegyik országos múzeumunknak.A gyűjtemények „kinőtték” a múzeum-palotatermeit, a XIX. század utolsó harmadától aszépművészetek körébe tartozó tárgyak különmúzeumot kaptak.Csupán egy-két mozzanatot villantottunk ittfel a múzeum és a magángyűjtemények összefonódótörténetéből. Hogy ennek a történetneka XIX. században valóságosan és szimbolikusanis éppen a Múzeum körút volt a színtere,mindannyian tudjuk. A Múzeum körút régebbi,a pesti polgárok által évszázadon átmegszokott látványát örökítette meg MolnárJózsef 1885-ben festett Kálvin tér című alkotása.Nem véletlenül választotta ezt címképüla Nemzeti Múzeum mostani időszaki kiállítása,mely a Múzeum – Körút címet viseli, annakkonkrét- és gondolatjellel elválasztott kettősértelmében. A kép ugyanis nemcsak Pestegyik szép részletét állítja elénk, hanem emlékeazon eseményeknek is, melyek beleívódtaka város életének közös emlékezetébe.Molnár képén a bérpalotákkal körbevettKálvin teret a Duna felőli oldalról lehet látnia középpontban emelkedő Danubius-kúttal,hátterében a fényben fürdő Nemzeti Múzeumépületével. Jobbra az első magyar bankintézet,a Pesti Hazai Első Takarékpénztár három-

54emeletes, Ybl Miklós által tervezett bérházalátható. A Takarékpénztár igazgatótanácsa1869-ben felajánlotta a városnak, hogy magáravállalja „egy nagyobbszerű vízmű” építésiköltségeit. A kép közepét elfoglaló díszkút – aDanubius-kút – 1883-ra készült el Ybl Miklóstervei szerint, s Budapest akkoriban legpompásabbfontanajának számított. Ez a kút igencsaka szívén feküdt a pestieknek, hiszen tanúiés részesei voltak felállításának. A Danubius-kútmedencetányérjai kifaragás előtt vagyezer mázsát nyomtak. A kőfejtőből a Kálvintérre különleges erős szekereken szállították,végül a kocsi minden akadályon, a hidakonszerencsésen túljutva, felbokrétázva, diadalmenetbenérkezett meg helyére. A kút felépítésétkövető évben Budapest Főváros Tanácsapályázatot írt ki a város szebb tereinek és épületeinekmegörökítésére. Az első díjak egyikétMolnár József festőművész nyerte el a mostkiállított képével.Ekkorra már jelentős fejlődésen ment át ati kontextus, amelybe a Múzeum – Körút kiállításrendezői a mai műgyűjtemények válogatottdarabjait elhelyezték. A magángyűjtemények,melyek értékeiből ennek a kiállításnak az anyagaösszeállt, nem tekintenek vissza a régebbimúltra. Az újabb kollekciók nem örökségek révén,hanem többnyire vásárlások folytán jötteklétre, s nem is mindig hazai forrásokból. Mondhatni,a műkereskedelem visszatért háborúelőtti normális kerékvágásába,amikortermészetszerűlegfeladatának érezte –ahogy érzi ma is – akülföldön felbukkanóértékes magyar fest-Derkovits Gyula:Aukció 1930.Gyula Derkovits:Auction, 1930múzeum képtára is. A Nemzeti Múzeum Képcsarnokánakleíró lajstromából – melyet LigetiAntal festő, a múzeum képtárőre állítottössze – kiviláglik, hogy öt tárral rendelkezett.Külön teremben mutatták be a történelmi arcképeket,s külön helyet kaptak a magyar festőkművei („Magyar Művészek Csarnoka”). A MarkóKárolyról elnevezett teremben helyezték ela magyar tájfestők alkotásait. Külön helyiségeketfoglaltak el az olasz és német „iskolák”.Vázlatosan összefoglalva: ez az a történe-Vajda Lajos: Műtermicsendélet 1934.Lajos Vajda:Studio Still Life, 1934mények hazahozatalát,megszerzését.A kiállításon láthatóképek közül ilyen külföldi– bécsi – szerzeményid. Markó Károlykorai festménye. Az1830 táján Bécsbenfestett mű mitológiaistaffázs-alakjai Inót ésMelikertészt ábrázolják.Markó itt a legjobbbécsi és európai „effektus-festők”követője.Ezek a festők, ahogyanMarkó is, a XVII.századi tájfestészetbenmeghonosodottképtípust, az „ideáltájat” jelenítették meg. Azideáltáj nem csak békés árkádiai idilleket jeleníthetettmeg, hanem viharos zúgó tengereket,felderülő vagy elsötétülő egeket is. Ezeketa motívumokat az 1820–1830-as évek romantikusnemzedéke igencsak magáénak érezte.Visszatérve Markó kiállított képére, az egészkompozíció, a drámai fényhatások szabdaltaég és a viharzó tenger a staffázs alakok általábrázolt eseményre, Ino öngyilkos ugrásárautal. A féltékeny Héra bocsátott őrületet Zeusznagynénjére, Inóra, aki gyermekét, Melikertésztmagával rántva ugrott a tengerbe.Markó képén a viharos tenger mondhatni Inoőrült lelkének parabolája.Benczúr Gyula még Münchenben festett zsánerképenéhány éve Londonban bukkant fel. Afestmény a Koszorút a mamának címet viseli, smég 1876-ban került angliai tulajdonba. Benczúrnakez a képe, ahogyan a mellette szinténkiállított XV. Lajos és Madame Dubarry címűkompozíció, a művész legjobb, bravúrosanmegfestett képei közé tartozik. Ez a „bravúrosság”,vagy ahogyan a kiváló művészettörténész,Rabinovszky Máriusz megfogalmazta,„nagytüdejű virtuozitás” Benczúrnál a korszakigényeiből eredt, mely szívesen élt a művészipompa eszközeivel. A pompa ábrázolása nemfelszíni tulajdonsága Benczúr képeinek, hanemmondhatni festészetének mintegy lényegivonása. Ugyanezen évek termése MunkácsyMihály kiállításon látható Virágcsendélet címűalkotása, mely kép kapcsán ismét Rabinovszkysorai ötlenek fel. Szerinte Munkácsy „a múltszázadnak tán legzseniálisabb csendéletfestője”.Majd így kiált fel a XIX. századi magyarfestészetről szóló cikkében: „nem él-e mindenecsetvonása, minden színfoltja a művészi átérzettségfenséges csendjében!” Ezt az áhítatoscsendet nem csak Munkácsy itt kiállítottképe láttán érzi a tárlat látogatója, hanem SzékelyBertalan talán legjobb életképe kapcsánis. A Magyar Nemzeti Bank tulajdonába kerültCsónakázó szerelmesek című képen moccanatlanalkonyi csendben simul egymáshoz afiatal pár. Ez a kép szinte már nem is zsáner,több annál: az égi szerelem szakrális légkörelengi át.A kiállítás szép XIX. századi képsorozata ellenérea látogatónak feltűnhet a művészi ízlésjelentős változása is. A gyűjtők nagyobbikhányada ma kevésbé mélyül el a XIX. századiklasszikusok műveiben, inkább a XIX–XX. századfordulója, s különösen a modern festészetalkotásai iránt érdeklődik. A szecesszió és a

kiállítások55Czóbel Béla: Fiú labdával 1916.Béla Czóbel: Boy with a Ball, 1916Ferenczy Károly: Vörös fal 1910.Károly Ferenczi: Red Wall, 1910iket semmiféle műkereskedésben vagy aukción.Vajda Lajos Műtermi csendélet című, 1934-ben készült alkotása egyszerű motívumok,egy üveg, egy cserép és egy maszk síkba fordított,szinte klasszikusan kiegyensúlyozott képe.De sok más kép mellett revelációként hatTóth Menyhért – reprodukálhatatlan színvilágú– 1943-ban készült Kereszten címet viselőnagy festménye is.A Magyar Nemzeti Múzeum ezzel a kiállítássalfel kívánta éleszteni korábbi jó kapcsolatáta műgyűjtőkkel és műkereskedelemmel.A kapcsolat ez utóbbi számára is fontos lehet,hisz munkájának az is eredménye, ha anemzeti kultúra számára is értékes és történetilegfontos tárgyak tartós gyűjteményekbenélnek tovább. A közönség nevelését, amagyar festészet megismertetését szolgáljaa Nemzeti Múzeum és a Kogart Ház közösgyermekrajzpályázata is, melyet a kiállításkapcsán írtak ki.A kiállítás sok nézőt vonzott a NemzetiMúzeumba, mely reméljük továbbra is élnifog saját képtárának lehetőségeivel. Eddigugyanis kevés alkalma és tere nyílt a TörténelmiKépcsarnok önálló bemutatkozásának.A múzeum munkatársai közül a kiállításlétrehozásában ennek az osztálynakmunkatársa, Gödölle Mátyás működött közre.A Kogart Ház – Kovács Gábor MűvészetiAlapítvány részéről Fertőszögi Péter, illetveMészáros Zsolt, a Magyar Nemzeti Galériaszimbolizmus érdekes emlékei közé tartoznakCsók István kiállított képei: A tavasz ébredése,és az Égi és földi szerelem. Ez a két festménya századvég életérzését sugározza: Csók képeina szépséges asszonyok a schopenhaueri„végzet” hordozói. Néhány év választja elezektől Ferenczy Károlynak a kiállításon bemutatottalkotásait. Festő és modell erdőbencímű 1901-ben festett képe a művész és a természetviszonyának„ars poetika-szerű” megfogalmazása.Ferenczy újabban előkerült Vörösfal című képe, mely 1910-ben készült, amodern festészet világát idézi elénk, mely azeseménytelen létezést választja tárgyául, amotívumok minden irodalmi elemet vagy történetetnélkülöző – csendélet-szerű – felfogásával.A kiállítás legizgalmasabb része mégsema nagybányai festészet képviselőihez kötődik,noha szebbnél szebb művek sorakoznak atárlat falain, hanem a modern festészet újabbalkotásaihoz. Ha a magyar festészet fordulópontjakénttekintünk Ferenczy Károly iméntfelidézett képeire, mit is szóljunk Nemes LampérthJózsef, Galimberti Sándor, Orbán Dezsővagy Szobotka Imre csupán néhány évvel későbbialkotásaihoz! Nem csak ők működtekszinkronban a modern festészet európai mozgalmaival,hanem Czóbel Béla is, akinek Fiúlabdával című képét (1916) a szentendrei képtárbólkölcsönözték a kiállítás rendezői. Czóbel1914–1919 között Hollandiában élt, itt festetteezt a képét.A harmincas évekből említsük meg DerkovitsGyula Aukció című festményét, mely a kiállításkontextusában utalásként is felfogható:a mai gyűjtemények fő forrását, a művészetiaukciók világát idézi fel a festő. Ha lehetne akiállított művek között rangsort felállítani, magamarra a két képre szavaznék, amelyeknekalkotói életükben soha sem állították ki képerészérőlSzabó László alkották azt a csapatot,mely a kiállítást létrehozta. Utóbbi érdekestanulmánnyal gazdagította tudásunkata Nemzeti Múzeum képgyűjteményeinektörténetéről.Lásd még – See also: Hátsó borító – Back CoverThe Halls of Palatine József on the MuseumBoulevardThe reconstruction of the National Museum reachedits latest phase: the halls in which once partly theSzéchényi Library used to be found, now have beenreconstructed and serves as places for exhibitionsand bears the name of Palatine Joseph. The choicewas made not by chance, since the palatine playedan important role in the establishing of the NationalMuseum. As the offical caretaker of the foundationof Ferenc Széchényi National Library he gavethe assignment to a group of scholars to arrangeplans for the National Museum. The first part of themuseum’s gallery, consisting of the collection ofarchbishop János Pyrker, was opened on the Palatine’sname day, 19 march 1846; the second partwas opened in 1851 and named Palatine József NationalGallery, thus indicating the importance of thePalatine in supporting the museum. Although at thetime the gallery consisted of only 52 paintings, itsimportance grew rapidly. This is the historical context,in which the curators of the exhibition “Museum– Boulevard” wanted to create when presentingthe masterpieces of the last 150 years of Hungarianpainting. From Károly Markó to Gyula Benczúr,from Mihály Munkácsy to Gyula Derkovits or BélaCzóbel probably all the most outstanding artistsare presented in this unique show.

56„Hadiszerből emlék a békének”Gondolatébresztő időszaki kiállítás a Hadtörténeti MúzeumbanSallay Gergely Pál – Závodi SzilviaHa beszélhetünk egyáltalában a háborúkkapcsán emberségről, akkor a HadtörténetiMúzeum minden bizonnyal ezt a vetületettárja a nagyközönség elé 2007. január 31-én nyílt új kiállításán. A „Hadiszerből emléka békének” című ideiglenes tárlat ugyanisa háborúk idején és a fegyveres konfliktusokkalösszefüggésben a harctéren, a hadifogságbanvagy a hátországban készítettemléktárgyak változatos világába enged bepillantást.Láthatóak a vitrinekben tüzérségilőszerhüvelyekből készített vázák, asztalidohányzó- és írószertartó készletek, lámpák,képkeretek, karperecek, gyűrűk, faragottbotok és még hosszan sorolhatnánk azta sokrétű anyagcsoportot, amely kiállításrakerült. A maga nemében minden egyes tárgyegyedi, és sok esetben személyes üzenetethordoz – a címzettek legtöbbször az otthonmaradottak, alkalmanként pedig a hadszíntérene tárgyakkal megajándékozott katonaielöljáró. A nemzetközi szakirodalombanTrench Art („lövészárok-művészet”) névenszámon tartott műfaj a hadianyag-hulladékból,illetve más, a fronton és a hadifogságbanhozzáférhető anyagokból előállított tárgyikultúrát öleli fel. A kiállítás rendezői emeglehetősen összetett, több tudományághatármezsgyéjén elhelyezkedő területről kívántakízelítőt adni a látogatóknak.A 2007. május 31-ig látogatható kiállításelőtörténetéről feltétlenül érdemes néhányszót ejteni. A Hadtörténeti Múzeumban2006. szeptember 7. és december 10.között látogatható „Trench Art – A lövészárkokművészete” című kiállítás amerikaimagyaregyüttműködés gyümölcseként, azOktatási és Kulturális Minisztérium (korábbanNemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma)támogatásával jött létre. A tárlatona Hadtörténeti Múzeum anyaga és azegyesült államokbeli Hollingsworth FineArts („Hollingsworth Szépművészeti Gyűjtemény”– Orlando, Florida) gyűjteményidarabjai – magyar és más nemzetiségű katonákalkotásai – mellett magánszemélyekáltal kölcsönzött, illetve a múzeumnak adományozotttárgyak is szerepeltek.Az orlandói Hollingsworth Fine Arts tulajdonosa,Gary Hollingsworth amerikai műgyűjtőaz 1990-es évek közepén egy kis budapestirégiségboltban vásárolta meg elsőháborús emléktárgyát. Azóta több „beszerzőkörút”során bejárta Európát, s létrehoztaÉszak-Amerika egyik leggazdagabb háborúsemléktárgygyűjteményét, amelybőlaz Egyesült Államok számos kiállítóhelyeElső világháborús frontemlékek – Front relics of the First World Warszámára kölcsönöz anyagot. A HadtörténetiMúzeummal közösen rendezett tárlathozszáznál több műtárgy kölcsönadásávaljárult hozzá. A tárgyak szállítását és a kiállításkivitelezését a Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériuma Nemzetközi KapcsolatokFőosztálya által kiírt pályázat elnyerésetette lehetővé. A 2006. szeptember7-i megnyitón köszöntőt mondott dr.Holló József altábornagy, a HadtörténetiIntézet és Múzeum főigazgatója, a tárlatotBogyay Katalin, az Oktatási és KulturálisMinisztérium nemzetközi szakállamtitkáranyitotta meg.Bár az amerikai kölcsönanyag visszaszállításaaz elmúlt év végén időszerűvévált, a pozitív visszajelzéseken felbuzdulva(és a téma különlegességét szem előtt tartva)a Hadtörténeti Múzeum vezetése a tárlatátrendezése, megújult formában történőismételt megnyitása mellett döntött. Indokoltaezt az a sok felajánlás is, amelyneknyomán a kiállítás 2006. szeptemberi megnyitásaóta a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeszámos szép és különleges háborúsemléktárggyal gyarapodott. Az ajándékozókmellett számos magánszemély felajánlotta,hogy családi ereklyeként őrzött háborúsemléktárgyait az újragondolt tárlatrakölcsönadja. Emellett a rendezőknek lehetőségüknyílt arra, hogy a kiállításra a BudapestiTörténeti Múzeum Kiscelli Múzeumagyűjteményéből, valamint Kéri Ádámképzőművész gazdag magángyűjteményébőlis válogassanak. A régi-új kiállítást –dr. Holló József altábornagy főigazgató köszöntőjétkövetően – dr. Bodó Sándor, aBudapesti Történeti Múzeum főigazgatójanyitotta meg 2007. január 31-én.A háborús emléktárgyak készítése, mintjelenség már a XIX. század nagy katonaiösszecsapásai – a napóleoni háborúk, azamerikai polgárháború, vagy a búr háborúk,Magyarországon az 1848-1849-es forradalomés szabadságharc – idején megfigyelhető,tömegessé és műfajteremtővéazonban az első világháború révén vált,majd végigkísérte a XX. század jelentősfegyveres összeütközéseit a második világháborútólKoreán át Vietnamig és Boszniáig.A háború és a művészet kapcsolódásipontjait egy 1918-ban megjelentetett táboriújság (A Négyes Honvédek Háborús Lapja)írója az alábbiakban értékeli: „A világháborúóriási pusztító munkájával a művészeteknekolyan értékeit semmisítette meg, melyekszinte pótolhatatlanok, az összemberiségfelbecsülhetetlen veszteségei. […] Azonbantalán ugyanolyan értékek születtek is kapcsolatosana nagy világégéssel, a nagy borzalmakés az egyének önfeledt önfeláldozásaannyi impulzust adott a művészeknek, hogyszunnyadó tehetségek lendületet kaptak, amár érettebb művészek pedig kimeríthetetlenthémagazdagsággal gyarapodtak.”A harcok szünetében, hadifogolytáborokban,vagy a hátországban személyes indít-

kiállítások57sége és feldolgozhatósága indokol. Erre acsoportra jellemzőek a faragott cigarettaésdohánytartó dobozok, perselyek, sétabotokés a hangszerek is. Ilyen fa emléktárgyakkülönösen gyakran kerültek ki az elsővilágháború osztrák-magyar hadifogolytáboraibanfogva tartott orosz katonák alkotókezei közül. Érdekes összefüggés, hogyaz általuk készített művészi faragványokata Magyar Királyi Honvédelmi MinisztériumHadsegélyező Hivatala áruba bocsátotta,hogy a befolyt összeget jótékonysági célokra,a hadba vonult katonák, hadiárvák éshadiözvegyek támogatására fordítsa.A háború fém katonaemlékei közül kétségkívüla lőszerhüvelyből előállított vázáka legismertebbek és a legelterjedtebbek.Díszítéseik sokat elárulnak készítőikügyességéről, szépérzékéről, de társadalmihátterükről is. A vázakészítők némelyikekorábban soha nem dolgozott fémmel,míg mások szakképzett fémművesek, ötvösökvoltak. A fémmegmunkáláshoz értetteka műszaki katonák és patkolókovácsok is.A rézhüvelyeken gyakran megjelenik az alkotóneve (monogramja), s a jelképek egésztárháza; olykor olvashatóak rajtuk dátumokés helységnevek, feltűnnek rajtuk a hovatartozástszimbolizáló katonai jelvények.A fémből készült tárgyak közül jelentősebbcsoportot alkotnak a papírvágó kések,képkeretek, öngyújtók, gyufaskatulya-és hamutartók, ékszerek (karperecek,gyűrűk), só- és borsszórók, valamint aharckocsi-, hajó- és repülőgép-modellek.Alapanyaguk rendszerint töltényhüvely ésegyéb rézhulladék volt. A tárgyakat gyakranékítették alakulatjelvényekkel, zubbonygombokkal.Az egyéb anyagokból készült harctériemlékek közé sorolhatjuk a hímzett emléklapokat,kendőket, párnákat és a gyöngyhímzéseket.Második világháborús frontemlékekFront relics of the Second World WarA kiállítás áttekintő képeThe perpective of the exhibitiontatásból készített, egyedi jelentéssel bíróalkotások (történeti) jelentőségét többnyirenem művészeti értékük adja, hanem nagyrésztaz az érzelmi többlet, amely a készítéskörülményeiről árulkodik, s a belőlük(szimbólumaikból, olykor iróniájukból) áradóerő, ami alkalmassá teszi őket a múltemlékeinek felidézésére. Sok közülük a háborútmegjárt családtagok emlékét őrizte,vagy őrzi ma is az otthonokban.Történeti és kulturális szempontbólegyaránt fontosak ezek az emléktárgyak,bármily szerény is egy-egy darab művésziértéke, az embertelen viszonyok közékényszerült szellemnek állítanak örökemléket. A „lövészárok-művészet” többnyirenyers, spontán, amatőr képzőművészetitevékenységeket ölel fel; az alkotóknagy többsége nem művész, csupán a háborúelszenvedője, akinek alkotásaiban aharctéren szerzett benyomások, a háborúáltal felvetett problémák nyernek kifejezést.A háborús környezetben olyanok isihletet kaphattak az alkotáshoz, akik semazt megelőzően, sem azt követően nem fejeztékki érzelmeiket művészi eszközökkel.Munkáikban sokszor az egyre jobban teretnyerő tömegízlés és a hagyományos népművészetkeveredik egymással, új műfajokatés tárgytípusokat létrehozva.A katonák által a két XX. századi világháborúbankészített tárgyak a formák legkülönfélébbvariációit nyújtják. Az első katonaemlékekfeltehetően fából készültek,amit a nyersanyag könnyű beszerezhető-A fölöslegessé vált hadianyagból előállítottháborús emléktárgyak készítésére akorabeli sajtó mind az első, mind a másodikvilágháborúban felfigyelt. A Képes Újságtudósítója 1916 augusztusában így írta fémek háborús körforgásáról: „Érc maradaz érc a háborúban, de annyi alakot öltetvele a háború, hogy ez a körforgás maga alegcsodálatosabb mese. Íme, az Isten dicsőségérezengő harangokból ágyú és muníciólesz. De az emberölésre készített érc neméri el mindig a célját. Rengeteg a célt tévesztő,fel nem robbanó lőszer. Mi lesz ezekből?Lám, maguk a katonák, akiknek életéretört gyilkos alakjában az érc, új formát adnakneki megint és ez a forma bámulatosanmeglepő. Katonáink összekeresik az ellenségeslőszereket, és tintatartókat, gyűrűket,a legkülönfélébb tárgyakat készítik belőlük.

58Részlet a kiállításból – Detail of the exhibitionFotók – Photos: Szikits PéterSőt szent ereklyetartókat és misetárgyakatis faragnak a gyilkoló ércből! Istenházábólindult el talán ugyanaz az ércdarab. Mintharang hirdette a szeretet tanát, azután ölta harctéren, de okos emberi kezek megintolyan eszközöket faragnak belőle, amelyekismét az isteni igéket, a szeretetet és a békéthirdetni segítenek.” Ez a filozófia a kiállításonis testet ölt abban a töltényekbőlösszeállított feszületben, amelyre készítőjeegy – minden bizonnyal valamely kegytárgyróllefejtett – Korpuszt erősített.A harctérről származó emléktárgyakelőállításának többféle oka, indítéka lehetett.Felirataik tanúsága szerint a műalkotásokata katonák elsősorban szeretteikmegajándékozására készítették. Műveikazonban egyben a világlátás dokumentumai,a (kényszerűen) bejárt helyszínekrőlés az átélt eseményekről őrzött benyomásokmegörökítői is. A frontemlékek készítése– különösen az első világháború állóharcaiidején – a küzdelem szüneteibenrendelkezésre álló szabadidő eltöltésénekegyik kreatív, s feltehetően divatos, népszerűmódja volt. Hadianyag-hulladékbólés más nyersanyagokból készültek különfélehasználati eszközök is, s ide sorolhatjuka díszítéssel ellátott, személyessé tettfelszerelési tárgyakat (kulacs, evőcsésze,rohamkés), iparcikkeket is.Az Osztrák-Magyar Monarchiában azelső világháború idején a hadianyag-hulladékota hátországban is felhasználtákpropagandacélokra, így hadsegélyező ésvöröskeresztes termékek előállítására,amelyeknek megvásárlói jótékony célokattámogathattak. A Vöröskereszt magyarországiszervezete által áruba bocsátottemléktárgyakra egységes, „HARCTÉRIEMLÉK A VILÁGHÁBORÚRÓL” feliratú táblácskákaterősítettek. A harctéren készítettemléktárgyak a polgári lakosság számárarendezett háborús hadikiállításokon ismegjelentek. Az 1918-as margitszigeti hadikiállításonpéldául a cs. és kir. 24. táborivadászzászlóalj katonáinak műalkotásai éshadianyagból készített használati tárgyaiis bemutatásra kerültek.Több „frontemlék” már szintén a hátországbankészült el, alkotójuk azonban aharcteret megjárt, s az ott eltöltött időnekemléket állítani kívánó katona, alapanyagukaz onnan származó hadianyag volt.Ezek a tárgyak a szó szoros értelmébenugyan nem tartoznak a „lövészárok-művészet”kategóriájába, azonban külalakjukat,kivitelüket, és alkotóik személyét figyelembevéve mégis a harctér katonaemlékeivelállnak közeli rokonságban. (A kiállításonlátható egy olyan első világháborúslőszerhüvely-váza is, amelyhez tulajdonosa– hazatérése után – a tokodi üveggyárbanbetétet készíttetett, hogy a tárgy virágokelhelyezésére valóban felhasználhatólegyen.)A tüzérségi lőszerek rézhüvelyéből kialakítottemlékvázákat leggyakrabban véséssel,a hátteret beütött mintákkal vagyegyszerű poncolással díszítették. A lőszerhüvelyta minta kialakítása előtt feltöltöttékszurokkal vagy ólommal, így az nemdeformálódott megmunkálás közben. A vázákszáját többek között kalapálással, nyújtássalformálták díszesre. Akadtak, akikváza-párokat készítettek egyforma (vagyhasonló) motívumokkal díszítve, talán mára tárgyak otthoni elhelyezésére gondolva,egy-egy bútor két szélére szánva azokat.Érdekességként kell megemlítenünk azokata lőszerhüvely-váza imitációkat, amelyekrőlkönnyen megállapítható, hogy nem hadiszerbőlkészültek, külalakjukkal azonbanezt a látszatot keltik. Ezekről a tárgyakról– viszonylag gyakori előfordulásuk és alegapróbb részletekig megegyező külsejükalapján – feltételezhetjük, hogy ugyanazonüzemben tömegtermeléssel készültek a kétvilágháború között. Ez érzékelteti a műfajnépszerűségét és a háborús emléktárgyakpiaci kelendőségét is.A kiállítás négy nagyobb egységben mutatjabe a témát. Az első részben az elsővilágháborúból, a második részben a másodikvilágháborúból származó tárgyakkaptak helyet. A harmadik egységben a hadianyagbólkészített emléktárgyak mellett(azokkal párba rendezve) a HadtörténetiMúzeum Lőszergyűjteményéből válogatottlőszerhüvelyek láthatóak, a rendezők az ígykeletkező kontraszttal kívánták bemutatnia fémek metamorfózisát, s ezáltal érzékeltetniazt az aprólékos munkát, amellyel atárgyak készítői alkotásaikat létrehozták.A negyedik részben – első, illetve másodikvilágháborús bontásban – szerepelneka hadifogságból származó emléktárgyak,amelyek között az osztrák-magyar fogolytáborokbanraboskodó orosz katonák mívesfafaragványai is megtalálhatóak. A kiállítótérfalait a témához kapcsolódó műalkotások,valamint fényképfelvételek és újságrészletekmásolatai teszik színesebbé.Kiállításunkkal tisztelegni kívánunkmindazok előtt, akik a háború poklában –vagy ha úgy tetszik, a halál árnyékában – iserőt tudtak meríteni hitükből, az otthonmaradókiránti szeretetükből; azok előtt, akiknem adták fel az életben-maradás és a hazajutásreményét, sőt, a rombolás közepettealkottak, szépet, művészit, emberségesthoztak létre. Ennek kézzelfogható emlékeiazok a tárgyak, amelyeknek feliratai nemegyszeridőtálló üzenetet közvetíthetnek ama embere, a tárlat látogatója számára is.Az alábbi bejegyzést – mintegy zárszóként– a kiállítás vendégkönyvéből idézzük:„Az emberek a háborúban, rombolások közöttis alkotni vágytak, békét idézve. Ez méltóaz emberhez, nem a másik leölése.”Relics of Peace Made from WeaponsA Temporary Exhibition in the War MuseumA unique exhibition was opened in the War Museumin Budapest presenting the relics madeby soldiers during various conflicts and wars.Vases made of shells, standishes made of cartridges,lamps, rings and several other kindsof objects are displayed in the showcases. Thisso called ’Trench Art” covers the special materialculture, which has evolved in the trenches,before and after action, or in the prisonercamps. The exhibition is divided into 4 parts:in the first, relics of the First World War, in thesecond relics of the Second World War can befound. The third section of the exhibition piecesof the museum’s ammunition collection aredisplayed so that the visitors can realise themetamorphosis of metal, the meticulous workof the soldiers how they made an object out of acartridge or a case. In the last part those relicsmade of wood are to be found which were madeby prisoners of war.

59In memoriamDr. Koós Judith(1923–2006)Gergely KatalinMegint elment valaki a szakmából… Sokanismerték és látták közülünk kulturális eseményeken,kiállítások megnyitóin magas,méltóságteljes tartású, nyúlánk alakját, extravagáns,egyedi, de mindig elegáns öltözködésétaz elmaradhatatlan kalapcsodákkal.A szó legnemesebb értelmében polgárvolt, műveltsége, viselkedése, emberi tartása,eleganciája tette azzá.Érdeklődése, kutatási területe sem véletlenválasztás eredménye: a szép tárgyak,bútorok, lakásművészet és enteriőrök szeretetevezette el a szecesszió korszakánaktanulmányozásához, önálló monográfiát írtHorti Pálról és Kozma Lajosról, s összefoglalómunkát a magyar szecesszió iparművészetérőlStyle 1900 címmel. De nemcsaka hazai művészet e korszaka érintette meg,behatóan tanulmányozta a finn művészetetés a két nép népművészeti kapcsolataite korszakban, a finn iparművészetről végzettkutatásainak eredményeit nagyszabásúkönyvben összegezte. Munkásságáérta Finn Fehérrózsa Lovagrend Érdemrendjéveltüntették ki. Koós Judith pedig újabbkönyvet írt a finn ékszerművészetről, Ezerév finn ékszerei címmel.Művészettörténész, művészeti író, nemzetközihírű elismert szakember volt. A budapestiEötvös Lóránd Tudományegyetemenszerzett diplomát művészettörténet–muzeológia szakon. Diplomája után azIparművészeti Múzeum tudományos munkatársakéntkülönféle munkakörökben dolgozottegészen a nyugdíjazásáig. Kutatásieredményeit 15 önálló könyve és 300-náltöbb tanulmánya, cikke, műkritikája őrzi ahazai és külföldi szakirodalomban. Nevéhezlegmarkánsabban a szecesszió magyarországiés nemzetközi művészeti anyagánakés összefüggéseinek kutatása, ezen belül iselsősorban az iparművészeti vonatkozásúkutatások kapcsolhatók. Aktívan részt vetta hazai és nemzetközi tudományos közéletben,és vendégtanári, előadói felkéréseknekis eleget tett itthon és külföldön egyaránt.Több nyelven beszélt és írt, sokat utazott,hogy minden, számára fontos kiállítást vagygyűjteményt megnézhessen. Eljutott távoliországokba is: Hamza D. Ákos festőművészrőlírt monográfiájához Brazíliában, különfélehelyszíneken végzett kutatásokat.Éveken keresztül végzett kutatásokat abudapesti Ráday Gyűjteményben, s ezekösszegzéseként jelent meg hézagpótló monográfiájaRáday Gedeon könyv és műgyűjteményea XVIII. században címmel. A MagyarországiReformátus Egyház hivatalossajtójának, a Reformátusok Lapja művészetirovatának vezetője volt. A Reformátustemplomok Budapesten című munkájaazoknak a Kálvin hitű ősöknek állít emléket,akik önfegyelemre és következetességre tanítottak,s az elmúlt kétszáz év alatt több,mint ötven házat építettek Istennek. Ennekaz egyházközségnek volt tagja Koós Judithis, aki egyháza iránt elkötelezett hívőként,protestáns hitét igaz meggyőződésből gyakorolta.Dr Judith Koós (1923-2006)Dr Judith Koós was an art historian, museologist,lecturer and author of a great number of books, publications.She worked for the Hungarian Museum ofApplied Arts. Her special fields of interest were thefine objects, furniture, interiors, jewellery, especiallythe Art Nouveau period on which she carried out extensiveresearch. She was a renowned expert of thisperiod, but she was also interested in Finnish appliedarts and as a Calvinist, she also worked for thechurch as a journalist and she published a review ofCalvinist churches in Budapest. She travelled a lot,gave lectures and took an active role in internationalacademic work.Dr. Czére Béla(1915–2006)Katona AndrásSzomorú szívvel és őszinte együttérzéssela gyászoló család iránt búcsúzom egy kiválóembertől, egy nagyformátumú tudóstól, egykedves, szeretetre méltó egyéniségtől, akivelmindig lehetett őszinte, jóízű, tartalmas beszélgetéseketfolytatni, amelyek között tudományosvagy egyéb szakmai, de a napi életet érintő kérdésis előfordult. Ezek során azonban a legfontosabbtémakör számunkra a Közlekedési Múzeumvolt és maradt.Nem a szomorú pillanat mondatja velem,hogy utolsó napjaiban is a szeretett múzeumunkvolt érdeklődésének középpontjában.Amikor – ma már tudom – tíz napja utoljárabeszéltem Vele, akkor is a Közlekedési Múzeumiránt érdeklődött, és próbált gondolatokatközvetíteni a jobb sorsra érdemes intézményjövőjét illetően. – Fájdalom, nem tudtam megnyugtatni,mert életében sohasem fogadta ela kellő érvek nélküli mondanivalót. Így volt ezazokban az években is, amikor a vasútnál elkezdtea munkáját, és különböző szolgálati helyekenismerte meg ezt a csodálatos szakmát,amelyet ma már közel sem övez az a tiszteletés megbecsülés, mint az Ő pályaindító éveiben.Akarata, képességei predesztinálták arra,hogy a Vasúti Tisztképző elvégzése után a PázmányPéter Egyetemen jogi diplomát szerezzen.Végzettsége és az ún. külszolgálati gyakorlata,érdeklődése együttesen biztosítottaszámára, hogy a vasúti praktikum felől a mégnagyobb felkészültséget igénylő elméleti területfelé terelje életpályáját. A néhai Vasúti TudományosKutatóintézetnél az igazgatóhelyettesibeosztásáig több funkciót is betöltött. Ittdolgozta ki azokat a tudományos munkákat,amelyek révén 1957-ben a kandidátusi, 1965-ben pedig a közlekedéstudományok doktoracímet is elnyerte.Az oktatást, a fiatalok nevelését kora ifjúságátóléletcéljának tekintette, így a különböző

60tanintézetekben végzett tevékenysége, írásaia mai napig nélkülözhetetlenek a vasúti tudományok,a közlekedés és technikatörténet oktatásában.A címzetes egyetemi tanári titulusafeljogosította arra, hogy szűkebb és tágabbkörnyezete az elismerés és a tisztelet jelekéntprofesszor úrként szólítsa.Munkáját, életpályáját számos kitüntetéskísérte, amelyek közül kiemelendő aMTESZ Díj és leginkább az 1995-ben megkapottSzéchenyi Díj.Eredményes és mindvégig a vasút és a közlekedésügyét szolgáló szakmai élete talánlegmagasabb – saját maga által is így érzékelt– pontjára akkor érkezett el, amikor 1967. május15-én beiktatták a Közlekedési Múzeumbafőigazgatónak. Emberi tartására, szakmaitisztességére a legjellemzőbb az a mondat,amelyet kinevezésekor mondott. Így hangzott:„elődömtől dr. Mészáros Vincétől gazdag örökségetvettem át, aminek továbbfejlesztésénminden erőmmel munkálkodni fogok”. Méltónakbizonyult az alapító Benovits Kajetánés a többi igazgató munkájának folytatására.A múzeumban megszervezte a tudományosmunkát, és elérte, hogy 1970-ben országoshatáskörű besorolást kapott a KözlekedésiMúzeum. Nagy figyelemmel volt a közlekedésitradíciók ápolására. Nevéhez fűződik a múzeumépületelőtti szoborpark kiépítése. Óriásiérdeme, hogy a múzeum hatókörét vidékre iskiterjessze. Így hozta létre a balatoni hajózástörténetét bemutató állandó kiállítást, a parádikocsimúzeumot, a nagycenki SzéchenyiEmlékmúzeum közlekedési kiállítását, a múzeumvasutat,a paksi vasúti múzeumot. A Deáktéri földalatti vasúti múzeum létrejötte isNeki köszönhető.A számos hazai időszakos kiállítás melletta nemzetközi kapcsolatokat is ápolta. Eredményesmunkája elismeréseként a múzeumoknemzetközi szövetségének alelnökévé, későbbtiszteletbeli tagjává választották. Szinte felsorolnisem lehet azt a számos tisztséget, amelyethosszú élete során betöltött, de a szakirodalmimunkásságot kellett volna talán elsősorbanemlíteni. Meggyőződésem, hogy a legnagyobbvolt és marad azokkal a munkáival, amelyekbőlgenerációk tanultak és fognak tanulni, amígmagyar vasút és magyar közlekedés lesz a térségben.Olyan termékeny, eredményes szerzősoha nem lesz a közlekedéstörténet területén,mint amilyen Ő volt. Köszönet és hála annakaz óriási értékű életműnek, amit ránk hagyott,igyekszünk ápolni, és nem feledjük, nem is lehetfeledni műveit, tanítását.Így gondolta ezt a KözlekedéstudományiEgyesület – amelynek alapító tagja volt – elnökségeis, amikor Kerkápoly Endre életműdíjatítéltünk meg számára. Sajnos a 2007. januáriátadást már nem tudta megvárni, pedigelnökünkkel együtt nagyon reméltem a személyestalálkozást. Fájdalom, ez nem jöhetettlétre, de vigasz számunkra, hogy a díjat mégéletében kapta meg, csak átvenni nem tudta.Dr. Béla Czére (1915–2006)The community of transport historians lost anoutstanding character who dedicated his wholelife to the the cause of railways. Béla Czére startedhis career as a railway official and from thefirst day on he never lost the love of railways, eitheras a professor, or as a colleague of the ScientificRailway Institute. In 1965 he was giventhe title “Doctor of Transport Sciences”. Maybethe peak of his oevre was the moment when hewas appointed director general of the Museumof Transport in 1967. He organised the scientificwork in the museum; thanks to his activity themuseum was given the position of state museumin 1970. He was the initiator of the idea to expandthe museum’s sphere of operation over the wholecountry. Thus he established the permanent exhibitionrepresenting the history of sailing onLake Balaton, the coach museum in Parád or therailway museum in Paks. His absence will alwaysbe felt among his former colleagues or students.Búcsú Tóth Jánostól(1934–2007)H. Bathó EditTóth János 1958-ban friss diplomásként érkezetta jászok fővárosába, hogy a Jász Múzeumvezetését átvegye. Már működésének kezdeténarra törekedett, hogy kialakítsa a múzeum határozottabbprofilját, ezért nagy gondot fordította helytörténeti, a néprajzi, a történeti dokumentációs,majd később az ipartörténeti gyűjteménygyarapítására. Igazgatósága alatt az intézményszámos felbecsülhetetlen értékű hagyatékkal(Beleznay Antal, Tarnay Alajos, Palotásy János,Székely Mihály, Mérey László, Komáromy József,Sóty Zoltán, Pastinszky Miklós, Hamza DezsőÁkos hagyatéka), dokumentum- és tárgyegyüttesselgyarapodott. Nagy szakértelemmel és elkötelezettséggelvezette a jászok múzeumát.Működése alatt két állandó kiállítást készített amúzeumban: 1963-ban A Jászság története azőskortól napjainkig, 1975-ben pedig A Jászságélete – a Lehel kürtje címmel rendezett kiállítást,amely szakmai Nívódíjat kapott.Munkásságának egyik nagy eredményea Jászsági Füzetek és a Jászsági HonismeretiAdattár című múzeumi kiadványsorozatokmegindítása volt. Jelentős honismereti szervezőmunkátis végzett. Komoly szakmai segítségetnyújtott az egymás után kialakításrakerülő jászsági helytörténeti gyűjteményeknek.Helytörténeti, néprajzi gyűjtőpályázatokathirdetett meg, s a beérkező anyagok révénmegalapozta a múzeum adattárát. A múzeumkörül jelentős kutatógárdát alakított ki,amelynek tagjai (Rédei István, Molnár István,Faragó Jánosné, Macsi Sándor, Szikszai Gábor,Fodor István Ferenc) kutatásaikkal, megjelentmunkáikkal beírták nevüket a Jászságtörténetébe. A tudományos kutatások mellettnagy hangsúlyt fektetett a múzeum közművelődésiés kulturális tevékenységére, ennekérdekében indította útjára az azóta is nagysikerrel működő Múzeumi esték című rendezvénysorozatot.Igazgatósága alatt jelentősenbővült a Jász Múzeum épülete, valamint enyhülteka feszítő raktárgondok is.Tóth János 36 éven át volt köztiszteletbenálló és elismert igazgatója a Jász Múzeumnak.Munkálkodása, szakértelme és a múzeumiránti szeretete révén a Jász Múzeum azországos érdeklődés középpontjába került.Múzeumszervező és tudományos munkásságátJász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjjal ismertékel, Jászberény városa Pro Urbe díjjaltisztelte meg, szülővárosa, Tura pedig díszpolgáráváválasztotta. A Jász Múzeum voltTóth János első és egyetlen munkahelye, sinnen vonult nyugdíjba 1994 májusában. Úgytervezte, hogy nyugdíjas évei alatt lesz majdideje feldolgozni hatalmas összegyűjtött anyagát,de súlyos betegsége megakadályozta ebben.Éveken át türelemmel viselte szenvedéseit,míg 2007. február 24-én 72 éves korában,csendesen, végleg elment. Emlékét azonbanmegőrzik munkatársai, barátai, tisztelői ésszeretett múzeuma.Farewell to János Tóth (1934-2007)The former director of the Jász Museum in Jászberénystarted his career in 1958. As a curator anda manager his greatest goal was always to createthe character of the museum – by the enrichment ofthe ethnographical, local history and industrial historycollections. János Tóth worked as the directorof his beloved museum for 36 years. Thanks to hisactivity the Jász Museum became an integral partof the Hungarian museum world. His absence willalways be felt by his former colleagues.

61Könyv- és folyóiratszemleMúzeumok Mindenkinek –gondolatok a múzeumpedagógiai kiadványokrólMatuz EditA 2003-ban a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma Múzeumi Főosztálya által létrehozottMúzeumok Mindenkinek program amúzeumban őrzött kulturális javak szélesebbkörű megismertetése mellett a látogatóbarátságerősítését tűzte ki céljául. Egyikhagyományos rendezvénye ősszel a MúzeumpedagógiaiÉvnyitó, melynek harmadikrendezvényére 2005-ben a Művészetek Palotájában,a Ludwig Múzeum – Kortárs MűvészetiMúzeumban került sor.Itt történt meg a meghirdetett múzeumiközművelődési, múzeumpedagógiai kiadványokkészítésére kiírt pályázat értékelése,a Múzeumi Főosztály által alapított szakmaielismerés, a Múzeumpedagógiai Nívódíjátadása. Kilenc pályamű érkezett be,ezeket dr. Vígh Annamária, a Múzeumi Főosztályvezetője ismertette. A nyerteseket– amelyek jutalma az volt, hogy a MúzeumiFőosztály a Múzeumok Mindenkinek Programkeretén belül támogatást nyújt a következőmúzeumpedagógiai anyaguk megjelentetéséhez– dr. Koncz Erika helyettesállamtitkár asszony hirdette ki. Első helyezetta „Szecessziósdi” és a „Kortársunka művészet. Modern színek, Kortársunk aművészet Mű, kritika” kiadvány lett.„A szecesszió vidéke – a vidék szecessziója”című, a Megyei Múzeumok IgazgatóságánakSzövetsége által 2005-ben rendezettvándorkiállításához készített „Szecessziósdi”kiemelkedően szép kiállításúkiadvány. A bevezető gondolatok után feladatokkövetkeznek: rajzolás, a mellékletsegítségével fogalom-magyarázó kártyákkészítése, színezés, a kiállításon szereplőüvegablakok kiválasztása, párosítós játékokstb. Nagyon ötletesek a mellékletek:kivágható képkeret, tabló és szekrény, kiszínezhető,elküldhető képeslapok, LesznaiAnna meséjéhez készíthető szobabelső.Ezek otthoni munkára, a kiállításon látottaktovábbgondolására sarkallnak. A témanagyon hálás és mutatós, a szerzők ötleteipedig szinte kifogyhatatlanok, szerepelmég a kötetben ex libris készítés, virághajtogatás,versfelismerés, keresztrejtvénystb. Változatos, figyelemfelkeltő, a gyerekekfantáziáját és kézügyességét megmozgató,a kiállítás megértését játékosan segítőkiadvány.A Ludwig Múzeum „Lumú” füzetei kétkorosztály (7–12, 13–18 évesek) számára„A modernség talánya, válogatás a Mu-Kortársunk a művészet Mű, kritika címlapjageket, a piros mezőkben pedig a korosztálynakmegfelelően nehezebb kérdésekettalálunk az elemzett anyagra vonatkozóan.Mindkét füzetben jó ötlet az „ajánló”, amibenmég egy-egy megtekintésre kiválasztottműre hívják fel a figyelmünket. A tanároknakés a diákoknak is nagy segítségetjelentenek ezek a kiadványok, mert a kortársművészet nehezebben érthető alkotásaihoznyújtanak megértési, megközelítésimódokat.A nagyon színvonalas mezőnyből az állandókiállításokhoz készült „Vízi MókaZsóka fóka módra” című kiadványt emelnémki. Jól összefoglalt és követendő a célkitűzése,ezért idézzük is: „Ez a munkafüzet10–110 éveseknek készült. Két múzeumingyenesen látogatható kiállításaiban játékosfeladatokkal, és bárhol elvégezhető kísérletekkelpróbálja közelebb hozni a vizetés a vízi állatok világát. Jó szórakozást isígér. Magányos farkasok, családok, osztályokés szakkörök is jól használhatják. A füzethezcsak ceruza vagy toll kell és figyelem,játékos kedv, kalandvágy. Legtöbbször csakA „Szecessziósdi” címlapjasée national d’art moderne Centre GeorgesPompidou gyűjteményéből” című kiállításhozkészültek. Mindkét szép, színes kiadványöt-öt képzőművészeti alkotást mutatbe a kiállítás anyagából, és ezekhez rendelegy-egy megoldandó, rajzos feladatot.Változatos kérdéseket tesz fel a szerző aműalkotásokkal kapcsolatban, amelyekrea gyerekeknek szóban kell válaszolniuk. Akicsik füzetében a szétnyitható lapon láthatóóriási hot dog korunk szimbóluma islehetne. A nagyok füzetében kék mezőkbena képekkel kapcsolatos magyarázó szövekitölteni,aláhúzni, kiegészíteni, rajzolnikell. A kísérletek pedig bármely háztartásbangond nélkül elvégezhetők.” A füzetbenZsóka fóka segítségével megismerhetjük aMagyar Természettudományi Múzeumot: abálnát, a korallzátonyok, akváriumok, a régivízi élet világát és Noé bárkáját. Ezutánaz esztergomi Duna Múzeumban a vízigép,a térkép és a víz fontosságát tanulhatjukmeg. A kedves, vidám rajzocskák kitűnőenegészítik ki a részletes, de mindenki számáraérthető magyarázatokat. A kérdések,feladatok és otthon megoldható egyszerűkísérletek megfejtése az utolsó két oldalontalálható meg. A környezetvédelmi oldalainagyon hasznosak, és minden korosztályszáma megszívlelendők. A kivitele nagyonegyszerű, a kék színnyomás a vízre emlékeztető,nyomdailag olcsó megoldás, nagypéldányszámban terjeszthető.2006-ban a Múzeumok MindenkinekProgram negyedik Évnyitóján, a PetőfiIrodalmi Múzeumban a pályázat díjazottjaitismét Vígh Annamária értékelte, a díjakatpedig dr. Schneider Márta szakállamtitkáradta át. A MúzeumpedagógiaiNívódíjat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai MűvészetiMúzeum Ráth György Múzeuma azÁzsia a zsebedben és Mácsai Anetta: Magyarvadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban– kiadványa nyerte el. Mindkettőrőlelmondható, hogy intézményének első,hiánypótló kezdeményezése, az állandókiállításokat szemléletes, a leírásokat feladatokkalszínesítő bemutatása. A Magyar

62vadászutazók füzet hagyományos felfogásúés stílusú, ismerteti az utazók – KittenbergerKálmán, Széchenyi Zsigmond, SáskaLászló, Molnár Gábor és Mészáros Kálmán– életét, szemléletes képekkel, idézetekkelegészítve ki azt. Második nagy egységébena Magyar Földrajzi Múzeum Magyar utazók,földrajzi felfedezők című kiállításánlátható trófeák, illetve kitömött állatok leírását,színes rajzát láthatjuk. A preparálásrólszóló rövid ismertetés után a „Törd afejed!” című fejezet tíz feladata következik,amelyekre a kiállítás megtekintése vagy afüzet, esetleg kiegészítő könyvek elolvasásaután lehet választ adni. Hasznos ötlet akislexikon, az irodalomjegyzék és a mellékelttérképek közlése.A Kelet-Ázsiai Múzeum kiadványa rövidenismerteti az érdeklődőkkel Hopp Ferencéletét, a Buddha szobrok jellemzőit,közben fogalompárosítós kérdésekkel, rajzokkal,betűhálóval, kínai és japán írásjelekkelmegoldható feladatokkal segíti a kiállítotttárgyak könnyebb megismerését.Játékosságát növeli a kis csikós pulóvereskisfiú figurája, aki gondolkodik, rajzol, ír afeladatoknak megfelelően.Állandó kiállításhoz, a Petőfi IrodalmiMúzeum Petőfi Sándor tárlatához kapcsolódika Tanuljátok meg, mi a költő… címűkiadvány is. A kiállításban őrzött relikviák,festmények, rajzok, kéziratok alapjánadott feladatsorral követi végig a költő életétszületésétől, haláláig, bemutatja mindennapjaités a reform kori életmódot is.Több célcsoport számára készült, ezért különbözőnehézségű kérdéseket tartalmaz,mindenki válogathat tanulmányai, tudásaszerint. A piktogramok – nézd meg, írd le,keresd meg – segítségével eligazít a teendőkközött, helyszínen, a játékos nyomozássorán kell megtalálni a tárgyakat, valamintválaszolni a kérdésekre. A „mond el” feladatokmegválaszolása a tanórán folytatható,a tanár vagy a múzeumpedagógusszámára lehetővé teszi a kiállítás többrétegű,mélyebb feldolgozását. Emellett aversidézetek felismerése, otthoni feladatok,motívumgyűjtések egyéni vagy csoportoselvégzése, és a középső oldalon találhatómemóriajáték a kiadvány többszörielővételére sarkall.Példaértékű a Szépművészeti Múzeumkiadványsorozata, az utóbbi években mindenideiglenes, nagy kiállításukhoz készültgyerekeknek, családoknak szóló foglalkoztatóanyag. Köszönhető ez annak a kitűnőfelkészültségű teamnek, amely a kiadványokatkészíti, a foglalkozásokat, műhelymunkákatvezeti. 2005-ben a Fáraók után,a Kopt művészet kincsei Egyiptomból címűfüzetükkel és a Miksa császár diadalmenetekét korosztály számára készült leporellójukkalneveztek be a versenyre. Mindkettőnhat Albrecht Dürer, Hans Burgkmairvagy Albrecht Altdorfer metszet látható.„Ázsia a zsebedben van” címlapjaMiksa császár képzeletbeli diadalmenetét,udvarát és hadjáratait ábrázoló metszetekszimbolikájának, történeteinek magyarázatamellett a belső lapok kérdéseket, feladatokattartalmaznak.A kisebbeknek szóló leporelló képeinekelemzése során megismerkedhetünka korabeli mesterségek jelvényeivel, zeneszerszámokkal,zászlókkal stb. A nagyobbaknakszóló kiadványból nagyon sok érdekességettudunk meg a solymászattal,bajvívással, Miksa háborúival, a hadi trófeákkalés a híres királyokkal kapcsolatban.A nehezebb kérdések megoldása a lap aljántalálható. Nagyon jó a két kiadvány, amai fiatalok (és felnőttek !) számára szövevényes,nehezen érthető, jelképekkel telezsúfoltmetszetek megértéséhez mindenképpenkell a magyarázat, s hogyha eztszellemesen, játékosan, ugyanakkor sokinformációt nyújtva teszik meg a szerzők,ami nagyban hozzájárul a kiállítás befogadásához,sikeréhez. Jó ötlet a korosztályonkéntibontás és a kétnyelvűség is.2006-ban a legjobb múzeumpedagógiakezdeményezés címet Mi történt Annával aSzentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumkomplex „nyomozati” programcsomagjaés a „LUMU 10-től 10-ig” , a Ludwig Múzeum– Kortárs Művészeti Múzeum sokrétű,több célcsoportot vonzó programsorozatakapta. A 2005-ös Nívódíjasok 2006-banelkészült alkotásának, a Ludwig Múzeum:Mű-Tárgy-Mű színes és izgalmas digitálisoktatási anyagának (Hemrik László szerkesztő,Siket Laura grafikus) és a LaczkóDezső Múzeum „A látottak mit láttatnak?”– A badacsonyi Egry József EmlékmúzeumEgry irkája (Gopcsa Katalin) formájában éstartalmában is újszerű foglalkoztató füzeténekbemutatására is sor került az Évnyitón.A másodszor kiosztott Családbarát MúzeumDíj 2006 elismerést Miszné KorenchyAnikó, a Múzeumok és Látogatók Alapítványelnöke immár másodszor a MagyarTermészettudományi Múzeumnak, a vidékimúzeumok közül pedig a Sóstói Múzeumfaluképviselőinek adta át.A 2005-ös kiadványok – a „Vízi MókaZsóka fóka módra” kivételével – ideiglenestárlatokhoz készültek, és nagy részük elfogyotta nyitvatartás ideje alatt. A maradéka kiállítás lebontása után sok esetben elkerülta múzeumi elárusítóhelyekről –, demár 2006-ban a Van Gogh kiállítás idejealatt is hiába kerestük a Zsigmond kiállításfoglalkoztatófüzetét – és jó esetben csak amúzeumok Közönségkapcsolati Osztályánvagy Könyvtárában található meg egy-egypéldány.A füzetek legtöbbje kitűnő segédanyagotjelent a történelem, irodalom vagy a művészettörténettanításához, ezért jó lenne,ha széles körben ismertté válna – természetesenelsősorban a tárlatok idején–, és megmaradna az utókor számára is.Ezt nagyobb példányszámmal, szélesebbkörű marketingtevékenységgel és néhánykönyvtár kialakításával – ahonnan kikölcsönözhetőek,fénymásolhatóak volnának– érhetnénk el. Erre történt már kezdeményezésa Látogatóbarát Múzeum Alapítványrészéről. Ezúton is kérnék minden kollégát,aki hasonló füzetet hoz létre, hogy juttassael az Alapítványnak, illetve a MúzeumismeretiOktatási és Képzési Iroda Könyvtárának(Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum),hogy a sok szellemi termék, ötlet,feladat, és nem utolsósorban a ráfordítottanyagi fedezet ne vesszen kárba, később ishozzáférhetővé váljon az érdeklődő tanárok,szülők, gyerekek számára. Ezenkívülhasznos lenne, ha a kiadványt megjelentetőmúzeum könyvtára is megőrizne néhánypéldányt az egyre több, tartalmában és kivitelébenis egyre szebb kiadványokból.A felsorolt múzeumpedagógiai kiadványokonkívül – különösen az utóbbi időben–szerencsére még több, a kiállításokat a diákokszámára játékosan feldolgozó feladatlap,leporelló, füzet, sőt kisebb könyv született.Örvendetes, hogy szaporodnak a múzeumhozkapcsolódó, gyermekeknek szólóhonlapok – www.kolyok-muzeum.hu –, amúzeumok honlapjain megjelennek különgyerekoldalak – www.pim/pimko.hu – vagy

könyv- és folyóiratszemlenépszerű, gyerekeknek szóló portálokon –www.egyszervolt.hu, Kincsvadászat menüpontja–múzeumpedagógiai kínálat is. Ezekállandó fejlesztés, bővítés alatt állnak. Afeladatlapok, cikkek, képek letölthetősége,széles körű hozzáférhetőségük miatt korlátlanpéldányszámban és ingyen terjeszthetők,ami természetesen nem zárja ki atöbbi kiadvány jelentőségét sem.A 2005. évi pályázatra beérkezettkiadványok– Szecessziósdi. „A szecesszió vidéke –a vidék szecessziója” című, a Megyei MúzeumokIgazgatóságának Szövetsége által2005-ben rendezett vándorkiállításáhozkészített foglalkoztató füzet. Készítették:Gopcsa Katalin, Makai Betti (grafika), VidiNándorné, Veszprém, 2005. 27. p. ill.– Kortársunk a művészet. Modern színek.„Lumú” füzet „A modernség talánya,válogatás a Musée national d’art moderneCentre Georges Pompidou gyűjteményéből2005. március 15 – május 15” címűkiállításhoz 7–12 évesek számára készült.Szöveg, szerkesztés: Timár Katalin, grafika,nyomdai előkészítés: Erdőháti Orsolya,Hemrik László, Budapest, 2005. 12. p. ill.– Kortársunk a művészet. Mű, kritika. „Lumú”füzet „A modernség talánya, válogatása Musée national d’art moderne CentreGeorges Pompidou gyűjteményéből 2005.március 15 – május 15” című kiállításhoz13–18 évesek számára. Szöveg, szerkesztés:Erdőháti Orsolya, Hemrik László, grafika,nyomdai előkészítés: Bartha Sándor,Budapest, 2005. 12. p. ill.– Habsburg Mária, Mohács özvegye. Foglalkoztatófüzet gyerekeknek. A BudapestiTörténeti Múzeumban 2005. szeptember30. – 2006. január 9. között megrendezett„Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királynéés udvara 1521–1531” című kiállításkísérő kiadványa. A kiállítás anyaga alapjánösszeállította: Matuz Edit, a kiállítottanyag nyomán rajzolta: Szűcs Édua, Budapest,2005. 24. p. ill.– „Életem regénye” Kísérő kiadvány aPetőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmondszületésének 125. évfordulója alkalmábólrendezett kiállításához. Összeállította ésszerkesztette: Hegyi Katalin, fotó: DobócziZsolt, Gál Csaba. A 10–14 éves gyerekekfeladatlapját készítette: Szilágyi Péter,a 14–18 éves tanulók feladatlapját készítette:Forgács Róbert, Budapest, 2005. 32+ 8.p. ill.– Az én gyűjteményem 2. – Sámánszobrokés kőjaguárok, Ecuador ősi művészete.Megjelent a Néprajzi Múzeum „Sámánszobrokés kőjaguárok – Ecuador ősi művészete”című kiállításához 2005. június 25. – október23. Írta és összeállította Főzy Vilma ésGyarmati János, grafikai terv: Gerhes Gábor,műtárgy-fotók: Roboz László, műtárgyrajzok:Pillár Éva, Budapest, 2005, 24. p. ill.– Mesterművek – 400 év francia festészete,fény és árnyék. Múzeumi füzetek 6–9 éveseknek, Múzeumi füzetek 10–14 éveseknek,Múzeumi füzetek 15–18 éveseknek.Kiállítás: Műcsarnok, 2004. december16 – 2005. február 27. Szerzők: Borovi Dániel,Losonczi Eszter, Stepanović Tijana,Szabics Ágnes, terv: Bárd Johanna, Budapest2004.A Magyar vadászutazók címlapja63– Miksa császár diadalmenete Családi vezető.A Szépművészeti Múzeumban 2005.július 1. – november 18. között megrendezett„Dürer és kortársai” című kiállításhozkapcsolódó magyar és angol nyelvű kiadványok.Szerzők:Juhász Litza, László Zsófia,grafika: Turny Zoltán– Miksa császár diadalmenete Érdekességek,feladatok középiskolások részére. Szerző:Mertus Ágnes, grafika: Turny Zoltán,Budapest, 2005.– Fáraók után, a Kopt művészet kincseiEgyiptomból. A Szépművészeti Múzeumban2005. március 18. – május 18. közöttmegrendezett kiállításhoz kapcsolódott kétkiadvány Az Istenek nyomában Családi füzet,6–10 éves gyerekeknek és szüleiknekkészült, a feladatlap 10–14 éves fiataloknakszólt.– Vízi Móka Zsóka fóka módra. Játékosfeladatgyűjtemény a Víz Világnapjára ésmáskorra. A Magyar TermészettudományiMúzeum és a Duna Múzeum (Magyar Környezetvédelmiés Vízügyi Múzeum) kiadványa.Írta: Dr. Vásárhelyi Tamás – VásárhelyiKriszta, illusztrációk: Vásárhelyi Kriszta,Budapest, 2005. 21. p. ill.A 2006-os pályázat kiadványai– Magyar vadászutazók a Magyar FöldrajziMúzeumban. Múzeumpedagógiai füzet a„Magyar utazók, földrajzi felfedezők” címűkiállításhoz. Írta: Mácsai Anetta, a preparálásfejezetet: Sipos György, illusztráció:Pál János, a térképet szerkesztette: NemerkényiZsombor, Magyar Földrajzi Múzeum,Érd, 2006. 24. p. ill.– Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti MúzeumRáth György Múzeuma „Ázsia a zsebedben”.Vezető a Múzeum állandó kiállításaihoz,szerkesztette: Szabó Krisztina, azillusztrációkat készítette: Tóth Zsuzsanna,Budapest, 2006. ill. A kiadvány létrejöttéta Baktay Ervin Alapítvány a Keleti Művészetekértés a Terézvárosi PolgármesteriHivatal támogatta.– Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum,Kabuki. A Múzeum a „Sztárvilág akabuki színházban – XIX. századi japán fametszeteka tókiói Nemzeti Színház gyűjteményéből”című az Iparművészeti Múzeumbanmegrendezett kiállításhoz készült.Írta és szerkesztette: Szabó Krisztina, azillusztrációkat készítette: Dénes Attila, Budapest,2006.– „Tanuljátok meg, mi a költő…” Az állandóPetőfi-kiállítás foglalkoztató füzete10–16 évesek számára. Szöveg: MatuzEdit, szakmai lektor: dr. Ratzky Rita, grafikaés kiadványterv: Gaál Réka, fotó: DobócziZsolt és Gál Csaba, Budapest 2006.23. p. ill.– Sigismundus – Rex et imperator. Művészetés kultúra Luxemburgi Zsigmond korában2006. március 18. – június 18. ASzépművészeti Múzeum kiállításához készültcsaládi füzet és feladatlapok. A sorozattervét Gyuska Györgyi, a 6–10 éveseknekszóló két lap szövegét Mertus Ágnes ésAntalffy Péter, rajzát Tettamanti Zsófia, az1. feladatlap szövegét Mertus Ágnes, rajzaitTettamanti Zsófia és Szegedi Katalin, a2. feladatlap szövegét Bartos Zoltán, rajzaitSzegedi Katalin, a 3. feladatlap szövegétAntalffy Péter, a 4. feladatlapét DrinóczkyViktória, rajzait Szegedi Katalin, az 5. feladatlapszövegét László Zsófi, rajzait TettamantiZsófia és Szegedi Katalin készítette.Budapest, 2006.– Múzeum. Mi ez meg az? A Marcali VárosiHelytörténeti Múzeum Mesterek és műhelyekcímű állandó kiállításának foglalkoztatófüzete. Készítette: Szabó Emília,Kaposvár, 2006.– Róth Miksa kifestő. A Róth Miksa Emlékházáltal kiadott színezőfüzet. Szerkesztette:Fényi Tibor, grafika: Lévay Jenő, Budapest2006, 36. p.

64E számunk szerzõiAnders Alexandra dr. (1966)régészkandidátustudományos főmunkatársMTA-ELTE InterdiszciplinárisRégészettudományiKutatócsoportBudapestAradi Csilla M. (1963)régészterületi felügyelőKulturális ÖrökségvédelmiHivatalPécsi IrodaBathó Edit dr. (1956)etnográfusPhDigazgatóJász MúzeumJászberényBertók GáborrégésztérinformatikusBaranya Megyei MúzeumokIgazgatóságaPécsCzajlik Zoltán (1965)régésztudományos főmunkatársELTE RégészettudományiIntézetBudapestCsányi Marietta dr. (1949)régészPhDosztályvezetőDamjanich János MúzeumSzolnokGergely Katalin dr. (1946)etnográfusgalériavezetőHegyvidéki GalériaBudapestHajdú Ádám (1976)régészterületi felügyelőKulturális ÖrökségvédelmiHivatalPécsi IrodaHonti Szilvia dr. (1955)régészPhDfőmuzeológusSomogy Megyei MúzeumokIgazgatóságaKaposvárKatona András dr. (1938)vasúti mérnökny. főigazgatóKözlekedési MúzeumBudapestKocsis László dr. (1949)régész-muzeológuskandidátustudományos főmunkatársa Római Gyűjtemény vezetőjeMagyar Nemzeti MúzeumBudapestLiska AndrásrégészmuzeológusErkel Ferenc MúzeumGyulaLiviu, MartaSzatmár Megyei MúzeumSzatmárnémetiMatuz EditrégészmuzeumpedagógusPetőfi Irodalmi MúzeumBudapestMészáros Patricia (1976)régészmuzeológusMóra Ferenc MúzeumSzegedNagy Erzsébet (1956)régészfőmuzeológusosztályvezetőBMMI Janus PannoniusMúzeumPécsÓdor János Gábor (1973)régészfőmuzeológusosztályvezetőWosinsky Mór Megyei MúzeumSzekszárdPaluch Gábor (1977)régészÁsatárs KftSzegedPolgár Zoltán (1965)régészfőmuzeológusDamjanich János MúzeumSzolnokReményi László (1973)régész, történészfőmuzeológusBudapesti Történeti MúzeumBudapestRinger István (1979)régészmuzeológusMNM Rákóczi MúzeumaSárospatakSallay Gergely Pál (1977)történész muzeológusgyűjteményvezetőHadtörténeti MúzeumBudapestSinkó Katalin dr.művészettörténészny. főosztályvezetőMagyar Nemzeti GalériaBudapestSomogyvári Ágnes dr.régész, történészosztályvezetőBács-Kiskun MegyeiÖnkormányzatMúzeumi SzervezeteKecskemétSóskúti Kornél (1980)régészmuzeológusMóra Ferenc MúzeumSzegedSzőcs Péter LeventeSzatmár Megyei MúzeumSzatmárnémetiSzörényi Gábor András (1979)régész, történészmuzeológusHerman Ottó MúzeumMiskolcTárnoki Judit dr. (1957)régészfőmuzeológusDamjanich János MúzeumSzolnokTari Edit dr.régészfőmuzeológusKossuth MúzeumCeglédTóth János Attila dr. (1974)régészPhDörökségvédelmi referensKulturális ÖrökségvédelmiHivatalDokumentációs IgazgatóságBudapestVándor László dr. (1949)régész, történészkandidátusigazgatóZala Megyei MúzeumiSzervezetZalaegerszegWilhelm Gábor Sz. (1975)régészmuzeológusMóra Ferenc MúzeumSzegedZávodi Szilvia (1976)történész muzeológusgyűjteményvezetőHadtörténeti MúzeumBudapestZsidi Paula dr. (1952)régészPhDfőigazgató-helyettesBudapesti Történeti MúzeumBudapest

LégirégészetAerial ArchaeologyA magyar–francia légirégészeti kutatási programban azonosított légifotó lelőhelyekAerial photo-sites identified during the Hungarian-French aerial-archaeological research projectÚj légifotó lelőhelyek 2001–2005 között (ELTE Régészeti Intézet)New aerial photo-sites beetween 2001 and 2005 (ELTE Archaeological Institute)

MagyarMúzeumok