Nem kötelező érvényű útmutató a 2006/25/EK irányelv végrehajtása ...

NEM KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ ÚTMUTATÓ A 2006/25/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA SORÁN ALKALMAZHATÓ LEGJOBB GYAKORLATOKHOZ
(Mesterséges optikai sugárzás)
A. FÜGGELÉK – Az optikai sugárzás
jellege
A fény az optikai sugárzás hétköznapi példája: mester-
séges optikai sugárzás abban az esetben, ha lámpa
bocsátja ki. Az „optikai sugárzás” kifejezést azért alkal-
mazzák, mert a fény az elektromágneses sugárzás egyik
formája, és mert hatást gyakorol a szemre – azaz belép
a szembe, a szem ráfókuszál, majd érzékeli.
A fény többféle színű lehet, az ibolya és a kék árnyalataitól
kezdve a zöldön és a sárgán át a narancsig és a vörösig.
A fényben érzékelt színeket a fény spektrumában jelen-
levő hullámhosszak határozzák meg. A rövidebb hullám-
hosszakat a szem úgy érzékeli, hogy a spektrum kék
végén, a hosszabbakat pedig úgy, hogy a spektrum vörös
végén helyezkednek el. A szemléltetést megkönnyíti,
ha a fényt úgy tekintjük, mint tömeg nélküli részecskék
(fotonok) áramát, amelyek mindegyikének megvan
a maga jellegzetes hullámhossza.
Az elektromágneses sugárzás spektruma jóval nagyobb
az emberi szemmel látható hullámhosszak spektrumánál.
Az infravörös sugárzás, a mikrohullámú sugárzás és
a rádióhullámok sorrendben egyre növekvő hullámhosszú
elektromágneses sugárzások. Az ultraviola sugárzás,
a röntgensugarak és a gammasugarak sorrendben egyre
rövidebb hullámhosszú sugárzások.
Az elektromágneses sugárzás hullámhossza alapján
a sugárzással kapcsolatos egyéb hasznos információ is
megtudható.
Minden olyan esetben, amikor az elektromágneses
sugárzás kölcsönhatásba lép valamely anyaggal, a kölcsön-
hatás során valószínűleg kibocsát egy bizonyos mértékű
energiát. Ez az energia hatással lehet az anyagra – például
a recehártyára érkező látható fény elegendő energiát ad
át ahhoz, hogy olyan biokémiai reakciók induljanak meg,
amelyek létrehozzák azt a jelet, amelyet a látóideg továbbít
az agynak. Az ilyen kölcsönhatások esetében a hozzáfér-
hető energia mennyisége a sugárzás mennyiségétől függ,
valamint attól, hogy a sugárzás mennyi energiát hordoz.
50
Az elektromágneses sugárzás hozzáférhető energia-
mennyisége összefügg a hullámhosszal. Minél rövidebb
a hullámhossz, annál több a sugárzás energiája. Tehát
a kék fény energiája több, mint a zöld fényé, míg a zöld fény
energiája több, mint a vörös fényé. Az ultraibolya sugárzás
energiája több, mint bármely látható hullámhosszé.
A sugárzás hullámhosszától függ az is, hogy milyen
mértékben hatol be a testbe és lép kölcsönhatásba azzal.
Az UV-A sugárzás például kevésbé hatékonyan lép be
a recehártyára, mint a zöld fény.
Az „optikai sugárzás” az elektromágneses spektrum bizo-
nyos láthatatlan részeit is magában foglalja. Ezek az ultra-
ibolya és az infravörös spektrumszakaszok. Habár ezek
a sugárzások nem láthatók (a recehártyán nincsenek olyan
érzékelők, amelyek ezeket a hullámhosszakat érzékelnék),
az ebbe a spektrumszakaszba tartozó bizonyos sugárzások
kisebb-nagyobb mértékben behatolhatnak a szembe.
Praktikus okokból az optikai sugárzás spektrumát a hullám-
hossz alapján a következő módon osztják fel:
Ultraibolya „C” (UV-C): 100–280 nm
UV-B 280–315 nm
UV-A 315–400 nm
Látható 380–780 nm
Infravörös „A” (IR-A) 780–1 400 nm
IR-B 1 400–3 000 nm
IR-C 3 000–1 000 000 nm
(3 μm–1 mm)
Az irányelv tartalmazza az expozíciós határértékeket
a 180–3000 nm spektrumtartományban a nem kohe-
rens optikai sugárzás esetében és a 180 nm-től 1 mm-ig
terjedő szakaszban a lézersugárzás esetében.