- Én sem, Henrik, én sem ! Maga azért mondja ezt, mert egé<strong>sz</strong> este . .. — ... nem <strong>sz</strong>ólt hoz/ám és nem maga mellé ültetett. Látja, maga is tudja ezt, Ágota. — Henrik, ötven lépésre ültem magától és minden <strong>sz</strong>avát hallottam. Szó <strong>sz</strong>erint el tud¬ nám mondani, a mit az ópiumról, a nősülés¬ ről, Henri de Régnierrői mondott. Henrik, maga egy más nőhöz saját magáról be<strong>sz</strong>élt. Ezt nem lett volna <strong>sz</strong>abad tennie. - Miért ültetett más mellé és miért ültette maga mellé a tenoristát. Féltékenynyé akart tenni. Ezt az igazán előkelő emberek nem te¬ <strong>sz</strong>ik. Csak a boltoslegények és az ő hölgyeik ját<strong>sz</strong>anak így . . . - Ne csúfolja őket, Henrik. Ebben a dolog¬ ban mindnyájan egyformák vagyunk. - Igaza van, — <strong>sz</strong>ólt Henrik. — És ezt is tőlem tanulta. — Igen, maga irta ezt valahol. Lássa, ho¬ gyan emlék<strong>sz</strong>em. Leültek a lugas padjára. - De azért mégis, miért akart féltékenynyé tenni ? Mert ha én mondtam is, hogy abban a dologban egyformák vagyunk, azért látja, Ágota, mi kivétel lehetnénk. Mi ketten. Nem gon¬ dolja? - De igen, Henrik . . . Csakhogy nem mer¬ tem magam mellé ültetni, nem mertem . . . Érti ? . . . Hát még többet is mondjak magᬠnak ... Oh ! . . . Ágota hangjában könnyek re<strong>sz</strong>kettek. — Királynőm ! — mondta Henrik és a bol¬ dogságnak egy végtelen érzésében Ágotának kezet csókolt. Ágota kezét a férfiében pihentette, a ki azt most elfogadta. Hajnal volt. A hölgy édes engedékenységben hallgatott. De Henrik hirtelen meglátta Ágota férjét, Sándort. A <strong>sz</strong>egény nagynevű orvos egy padon bóbiskolt a gyűrött vendégseregtől elvo¬ nulva. Henrik végtelen <strong>sz</strong>ánalmat érzett e jó ember iránt. Hirtelen testileg ti<strong>sz</strong>tátalannak érezte magát. (Más férfi ilyen helyzetben talán nem gondol ilyet, de Henrik egy egé<strong>sz</strong>en, egé¬ <strong>sz</strong>en különös ember volt.) Majd hirtelen mindent maga előtt látott. Az egé<strong>sz</strong> jövőt. Ágota meg fogja vele csalni a fér¬ jét. Vi<strong>sz</strong>onyuk le<strong>sz</strong>. Juj ! Mint annyi közönsé¬ ges embernek. És akkor Ágota már nem le<strong>sz</strong> Henrik <strong>sz</strong>ámára az elérhetetlen, a <strong>sz</strong>ent. Ez a <strong>sz</strong>erelem nem adhat tartalmat életének és a mellett a nyugalmát is elrabolja. A <strong>sz</strong>ivét, az ifjúságát, a mit ezentúl kincsként akart őrizni, egy egé<strong>sz</strong>en közönséges házasságtörésre, egy hozzá méltatlan dologra fogja elpazarolni. Hat mi ő ? Ficsúr talán, ar<strong>sz</strong>lán, a ki a hölgyek körül lélek nélkül csapja a kezet. Henrik most Stefániára gondolt. De mert érezte, hogy a halott leány iránti érzés e perczben nem tölti be egé<strong>sz</strong>en a lelkét, ezzel n gon¬ dolatával is elégedetlen volt. Azután Ágotát nézte. A tinóm japános <strong>sz</strong>emét, a karcsú alak¬ ját, az arczát, a mit most a megilletődés és a bevallott <strong>sz</strong>erelem tett <strong>sz</strong>éppé. Henrik gyön¬ gédséget érzett Ágota iránt. Elhatározta, lj,ogy mégis <strong>sz</strong>eretni fogja őt. De nem úgy. Csak távolról. És nem nagyon, de mindenesetre re¬ ménytelenül. Hirtelen kikapta kezét az a<strong>sz</strong><strong>sz</strong>onyébóL - Henrik? -— suttogta" Ágota. - - Ugy-e, ezentúl sosem le<strong>sz</strong>ünk egymáshoz ros<strong>sz</strong>ak. Henrik az ajkába har'apott. - Sem ros<strong>sz</strong>ak, sem jók nem le<strong>sz</strong>ünk egy¬ máshoz Ágota! - - mondta komolyan és fel¬ állott. Miért ? - kérdezte " az 1 as<strong>sz</strong>ony meg¬ rémülve. - Ágota, nekünk nem <strong>sz</strong>abad egymással ta¬ lálkoznunk. Henrik, a ki nem volt egé<strong>sz</strong>en olyan, mint a =0= TAVASZI JÁTÉK REGÉNY. IRTA LAKATOS LÁSZLÓ többi ember (kissé jobb, de kissé bolondosabb is volt náluk), nyugodttá, de kissé közömbössé tette az, hogy ruár biztos volt az as<strong>sz</strong>ony ér¬ zéseiről. Nyugodtan be<strong>sz</strong>élt. A helyzet már nem rejtett a <strong>sz</strong>ámára semmi .regényes zama¬ tot. Az as<strong>sz</strong>ony vi<strong>sz</strong>ont most e félvallomás után jobban raga<strong>sz</strong>kodott a férfihez. - Henrik, — <strong>sz</strong>ólt kétségbeesve. - - Maga engem nem ... A férfi nem hagyta, hogy az as<strong>sz</strong>ony befejezze a mondatot. - Erre sem igennel, sem nemmel nem vála¬ <strong>sz</strong>olhatok. Sosem fogunk ugyan találkozni, de az ibolyacsokrot továbbra is mindennap el¬ küldöm. Ezzel lehajolt forrón, nemcsak illedelmes búcsúként, hanem sok, nagyon sok érzéssel kezet csókolt Ágotának. (Most már <strong>sz</strong>abad volt, hi<strong>sz</strong>en a <strong>sz</strong>erelem reménytelen marad és egy ilyen <strong>sz</strong>ívvel teli kézcsók és búcsú hozzá is tartozik minden ilyen történethez.) Azután Henrik eltávozott. A kalapjáért ment és búcsú nélkül hagyta ott Ágotáék házát. Ágota, a míg Henrik még közel volt, utána <strong>sz</strong>ólt: - Henrik! . . . Egy <strong>sz</strong>óra ! . . . Maga go¬ no<strong>sz</strong> . . . őrült. . . Szeretem Henrik! . . . Azután az as<strong>sz</strong>ony csöndesen sírni kezdett. Henrik hallotta mindezt, a <strong>sz</strong>avakat is, a sírást is. A <strong>sz</strong>ive makacs és boldog fájdalomban do¬ bogott. De nem fordult vis<strong>sz</strong>a. Jeanettéket sem várta meg. a mint azt nekik megígérte. Kocsit fogadott. Késő hajnalig a ligetben kocsizott. A fasoron át tért haza. Vis<strong>sz</strong>afelé menet Ágotáék háza előtt mentek el. A kert már üres volt, álmos. A lakoma fénye kialudt és a villa a bágyadt reggeli világosságban pihent, a villa ablakni le voltak redőnyözve. Henrik megállította a kocsit. Ki<strong>sz</strong>állt. Körülnézett a fasorban. Egy ember sem járt ott. A kocsisnak megparancsolta, hogy fordítsa el a fejét. Az¬ után a kert kapuja alá sompolygott. Ott, a ho¬ gyan volt, frakkostól, letérdelt. És a knpunak a kilincsét, a melyről azt hihette, hogy gyak¬ ran éri az Ágota keze, hos<strong>sz</strong>an, hos<strong>sz</strong>an meg¬ csókolta. IV. Hónapok teltek el és Henrik nem látta Ágotát. Ama tava<strong>sz</strong>i éj<strong>sz</strong>aka után, a mit kertjükben töl¬ tött, a mesterkélten rideg búcsú után Henrik nem kereste fel többé az as<strong>sz</strong>onyt. A fiatal Hen¬ rik egy darabig azzal áltatta magát, hogy Ágota, ha állandóan távol le<strong>sz</strong> tőle, akkor lelkét, <strong>sz</strong>i¬ vét és egé<strong>sz</strong> bensőjét egy nemes, de azért nem izgalmas <strong>sz</strong>envedéssel tölti be, egy olyan vala¬ mivel, a mi tartalmat ad Henrik életének, a nélkül, hogy a fiatalságát és a lélekvilágát túl¬ ságosan fölemé<strong>sz</strong>tené. Ezért is történt, hogy az estélyi követő héten, a mikor Ágota két<strong>sz</strong>er is kereste telefonon Henriket, a férfi inasával mindig eltagadtatta magát. De azért nem úgy lett, a mint Henrik gon¬ dolta. Már az első két hét után bizonyos meg¬ döbbenéssel vette é<strong>sz</strong>re, hogy nem tudja Ágotát <strong>sz</strong>eretni. Legalább nem úgy, a hogyan Henrik <strong>sz</strong>erette volna. Távolról, de azért állandóan, egé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>ívvel. Reménytelenül, de úgy, hogy az ne legyen keserű, mert hi<strong>sz</strong>en csak Henriken függött volna, hogy a <strong>sz</strong>erelem mikor <strong>sz</strong>űnik meg <strong>sz</strong>erencsétlen lenni. Henrik — az első na¬ pok múltán a keserű önismeret megdönthetetlenségével jelentkezett benne ez a tudat — csak úgy tudta volna Ágotát <strong>sz</strong>eretni, ha a közelé¬ ben marad. Ez úgy<strong>sz</strong>ólván termé<strong>sz</strong>etes is volt, hi<strong>sz</strong>en ez a <strong>sz</strong>erelem, ha Henrik ugyan még annak merte nevezni, csak tartalomnélküli jᬠtékból <strong>sz</strong>ületett. Ágota az ő <strong>sz</strong>ámára mindig csak nő maradt, de sosem az a ti<strong>sz</strong>ta, <strong>sz</strong>ép és regényes <strong>sz</strong>erelem, a mire a fiatal férfi áhíto¬ zott, de a mitől félt is. Ágota az ő <strong>sz</strong>ámára csak köznapi <strong>sz</strong>erelem lett volna, olyan, a mi a lelket nem emé<strong>sz</strong>ti és inkább csak a testnek a <strong>sz</strong>órakozása. De Henrik most ezt nem akarta. Mégis becsülte a nőt, a kiről tudta, hogy öt <strong>sz</strong>ereti. Nyár elején Ágotáék belga fürdőbe utaztuk. Henrik, a ki igen <strong>sz</strong>erette a várost nyáron, a mikor az kiürül és jobbá, finomabbá le<strong>sz</strong>, mint a mikor sok ember lakik benne, itthon töltötte a nyarat. Ö<strong>sz</strong><strong>sz</strong>el <strong>sz</strong>okott elutazni, akkor is mes<strong>sz</strong>e délre, tengerekre, nehogy az ő<strong>sz</strong> pu<strong>sz</strong>tí¬ tásai idehaza érjék őt. Henrik élete a nyári hó¬ napokban egyhangú volt. A halott Stefánia em¬ lékét ápolta, de mind kevesebb belső meggyő¬ ződéssel. A vörös <strong>sz</strong>egfűk máris olyanok voltak <strong>sz</strong>ámára, mint egy unalmas, tartalmatlan czercmóniának üres <strong>sz</strong>imbólumai. Ágotára is csak magát erőltetve, előre föltett <strong>sz</strong>ándékkal tudott gondolni. Ez nagyon ros<strong>sz</strong> volt. Ros<strong>sz</strong> volt, hogy sem a halott leány, sem a távoli _ fürdő¬ ben levő as<strong>sz</strong>ony nem érdekelték őt. És nem csak azért volt ez ros<strong>sz</strong>, mert Henrik egé<strong>sz</strong> napokon, sőt egé<strong>sz</strong> éj<strong>sz</strong>akákon át üresnek érezte magát. Nagyobb baj volt itt. Henrik, akárhogy is igyekezett ezt maga előtt titkolni, ké<strong>sz</strong>en volt egy <strong>sz</strong>erelemre. Henrik megérett a <strong>sz</strong>erelemre. Egy nagy, komoly, talán az egé<strong>sz</strong> életre is <strong>sz</strong>óló <strong>sz</strong>erelemre. Egy olyan <strong>sz</strong>ere¬ lemre, a mi talán meg fogja enni azt, a mit legjobban féltett, az ifjúságát. Henrik ezt olyankor vette é<strong>sz</strong>re, a mikor délutánonkint néha a Múzeum kertjében ült. E nemes és <strong>sz</strong>ép helyen, a maga egy<strong>sz</strong>erűségé¬ ben dí<strong>sz</strong>lő múzeumi palota tövében, a sok vírágos kertben, a mely a régi görög gimnáziumi kertekre emlékeztette őt, néha különösen mé¬ lyet kellett lélegzenie. Arany Jánosnak, Ber¬ zsenyi Dánielnek és a kit Henrik különösen <strong>sz</strong>eretett: Kazinczy Ferencznek <strong>sz</strong>obrai alatt, a kicsiny <strong>sz</strong>ökőkút mellett Henrik gyakran érezte ezt a minden ok nélküli fájdalmat, a mi a <strong>sz</strong>erelem legbiztosabb előfutárja <strong>sz</strong>okott lenni. És ez az érzés, akárhogyan is küzdött ellene, nem <strong>sz</strong>űnt meg, nem apadt, de ellenkezően: megnőtt, megdagadt benne, a mikor gyakran a saját nyugtalanságával nem birva, felpattant a kertben és átment a városnak másik ré<strong>sz</strong>ébe, a nagy folyón túlra, a hegyek közé. Azután hirtelen olvasási düh lepte őt meg. Musset ver¬ seit olvasta és az é<strong>sz</strong>aki Íróknak lírai regé¬ nyeit. Csak <strong>sz</strong>épirodalmat tudott most olvasni, semmi tudományos munkát és csak olyan <strong>sz</strong>ép¬ irodalmat, a hol <strong>sz</strong>erelemről volt <strong>sz</strong>ó. Néha, mert azokban is <strong>sz</strong>erelem volt, memoárokat is olvasott Henrik. Ebben az időben, a mikor az embereket ke¬ rülve, magányosan élt, Henrik egy<strong>sz</strong>er kiment Stefánia sírjához és kétízben képes levelező¬ lapot kapott Ágotától. Az egyik különösen jelezle az as<strong>sz</strong>ony <strong>sz</strong>omorúságát, mert a három mondat közül, a mi rá volt irva, az egyik így <strong>sz</strong>ólt: — Ne gondoljon rám sohasem, a mint hog$r én sem gondolok magára sohasem. Augu<strong>sz</strong>tus közepén Ágotáék hazajöttek a für¬ dőből. Ezt Henrik onnan tudta meg. hogy egy kis levelet kapott az as<strong>sz</strong>onytól. A lovólben Ágota megírta, hogy <strong>sz</strong>ombaton este átmennek; Budára, az ottani nyári <strong>sz</strong>ínházba, a hol a Lilit fogják ját<strong>sz</strong>ani. Páholyuk le<strong>sz</strong>. És Ágota az utolsó mondatban nagyon <strong>sz</strong>épen — ennek a mondatnak a <strong>sz</strong>avai valósággal könnyeztek a megalázott as<strong>sz</strong>onyi <strong>sz</strong>erelemtől — arra kérte Henriket, hogy jöjjön el ő is. Legyen a ven¬ dégük a páholyban. Kedden kapta Henrik a megbivást. Keddtől <strong>sz</strong>ombatig nem sok idő, de Henrik, a ki ezek¬ ben az időkben már <strong>sz</strong>inte olyan volt, mint egy őrült, a rövid pár nap alatt <strong>sz</strong>ámtalan<strong>sz</strong>or vál¬ toztatta meg a <strong>sz</strong>ándékát. Az as<strong>sz</strong>ony meg¬ hívása tagadhatatlanul újra izgalomba hozta őt Már arra gondolt, hogy most ebben a fygéko'ny és <strong>sz</strong>erelemre váró kor<strong>sz</strong>akban, ^talán si¬ kerülnie fog komolyan meg<strong>sz</strong>eretni Ágotát és akkor minden jó le<strong>sz</strong>, minden rendbe jő. De nem ! Henrik érezte, hogy ez nem lehet. Ő már <strong>sz</strong>erette néhány napig ezt az as<strong>sz</strong>onyt egy ki¬ csit és az elmúlt kis <strong>sz</strong>erelemből sosem lehet nagy, i§ azi <strong>sz</strong>erelem. Azért mégis elment a <strong>sz</strong>ínházba. Elment, mert a hölgyi társaság mindig és bármikor vonzotta Henriket és azért is, mert a Lilit adták, épen a Lilit, ezt a kedves, a divatból kissé 'kiment, finom és gyengén érzelmes zenés darabot. Henrik elő<strong>sz</strong>ör és utoljára tizenhat éves korában látta a Lilit. Akkor, a mikor elő¬ <strong>sz</strong>ör volt <strong>sz</strong>erelmes. Ennek már kilencz e<strong>sz</strong>ten¬ deje és Lili a Henrik serdülő ifjúságához, az első <strong>sz</strong>erelmi kínokhoz tartozott, épen úgy, mint azok a levelek, a miket akkor gyermek¬ kori ideáljának irt, de a melyeket sosem mert annak elküldeni, de a melyeket vi<strong>sz</strong>ont most is egy külön kis kazettában őrzött. Átment Budára, a <strong>sz</strong>ínházba. Egy kicsit azért, hogy Ágota as<strong>sz</strong>onynyal be<strong>sz</strong>éljen, egy kicsit azért, hogy az elmúlt első ifjúságán sírjon. Már a mikor a páholyba lépett, Henrik izga¬ tott volt. Ibolyacsokrot hozott Ágotának. (Amaz emlékezetes tava<strong>sz</strong>i éj<strong>sz</strong>aka óta Henrik be<strong>sz</strong>ün¬ tette az Ágotának <strong>sz</strong>óló névtelen ibolyaküldeményeket.) - Személyesen adja át az ibolyákat, nem névtelenül. Már nem vagyok magának az, a ki voltam, — súgta neki <strong>sz</strong>omorúan az as<strong>sz</strong>ony. — Maga nekem sosem volt senki, — súgta egé<strong>sz</strong> fél<strong>sz</strong>egen és egé<strong>sz</strong> gorombán Henrik. Sándor, a férj, most is az ő <strong>sz</strong>okott unottságában és fáradtságában ült a páholyban. Az arcza olyan volt, mintha távol lett volna. A függöny felgördült. Henrik látta az ösmerős figurákat, Lili <strong>sz</strong>üleit, a nevelőjét, az eset¬ len Plinchard-t, De la Grange Batteliéres bárót, a kiállhatatlan kérőt és a pompás Saint Hyppothése marquist. És a hogy a de<strong>sz</strong>kapalotᬠnak, a nyári <strong>sz</strong>ínháznak a <strong>sz</strong>ínpadán a ros<strong>sz</strong> dí<strong>sz</strong>letek között látta ezeket a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eket, a kiknek arcizára csillogó leány<strong>sz</strong>emek meredtek & nézőtérről és hogy maga is tűzveres, égő fül¬ lel újra hallotta a <strong>sz</strong>ínpadról a kilencz év előtti <strong>sz</strong>avakat, Henrik mondhatatlanul megindult lett. Szelíden, gyengéden, a könnyes <strong>sz</strong>emeivel bocsánatot kérve nézett Ágotára, a ki (sosem a <strong>sz</strong>ínpadot nézte, mindig csak Henriket) bᬠgyadt mosolylyal nyugtázta a férfinek ezt a tekintetét, a miből jót jósolt. Ágota érezte, hogy Henrikkel valami történik és a hogy a Hervé finom muzsikája fölzendült, Henrik azt hitte, hogy talán, talán mégis fogja tudni <strong>sz</strong>eretni .Ágotát. Ebben a perczben lépett a <strong>sz</strong>ínpadra az a fiatal <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>nő, a ki a Lilit adta. Őt magát ÍMélanienak hívták. A <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>nő az első felvonásban a gyermek ILilit adta. Fehér ruhában volt, rövid ruhában Bölcsen te<strong>sz</strong>i, ki még ifjan Rá-rágondol agg korára, S már tava<strong>sz</strong><strong>sz</strong>al <strong>sz</strong>erezget, gyűjt A sanyarú tél <strong>sz</strong>akára. Én azonban tava<strong>sz</strong>omnak Szép <strong>sz</strong>akában mást gondoltam : Fütyöré<strong>sz</strong>ve jártam-keltem, Verselgettem, álmadoztam. Mily tarka-barka e sok könyv itt. Fehér, piros, zöld, sárga, <strong>sz</strong>ürke, kék. És mintha e nagy napsütésben A födelük aranyban fürdenék. Nem, nem fiam, itt meg ne álljunk. Innen siessünk, a hogy csak lehet Mindent kérhet<strong>sz</strong>, megve<strong>sz</strong>ek mindent, -Csak azt ne kérd, hogy vegyek könyveket. Go<strong>sz</strong>leth és fia fényképe Bartoniek Géza, a Báró Eötvös József Collegium igaz¬ gatója, a kit udvari tanácsossá nevezett ki a király. és a kivágott lakkczipő fölött a fekete harisnya finom bokához simult. A leány fekete haja kisleányosan kontyban lógott le. A <strong>sz</strong>eme keskenyvágású voJt. A <strong>sz</strong>ája kicsiny, az orra vé¬ kony és nemes hajlású, a homloka magas. Be¬ <strong>sz</strong>éd közben a <strong>sz</strong>iné<strong>sz</strong>nő a két kezét a hátán pihentette és hol <strong>sz</strong>emérmes <strong>sz</strong>űznek lát<strong>sz</strong>ott, hol kedves — se fiú, se leány — suhancznak. A mikor pedig a bamba Plinchardnak majd¬ nem megvallja, hogy <strong>sz</strong>ereti, a <strong>sz</strong>iné<strong>sz</strong>nő való¬ ban olyan volt, mint egy serdülő leány, a ki elő<strong>sz</strong>ör <strong>sz</strong>eret. Henrik a <strong>sz</strong>ivén különös ütést érzett. Ez a <strong>sz</strong>iné<strong>sz</strong>nő, Mélanie, egy kicsit olyan volt, mint az, a kit életében legelő<strong>sz</strong>ör <strong>sz</strong>eretett és talán olyan is, mint a kit utoljára fog <strong>sz</strong>eretni. Min¬ den esetre azokhoz hasonlít, a kiket Henriknek <strong>sz</strong>eretnie kell. Henrik ezt megérezte. A <strong>sz</strong>emé¬ ben a könnyek fel<strong>sz</strong>áradtak. Eleven lett, villa¬ mossággal teli. Most már Ágotára rá se nézett, de itta a <strong>sz</strong>avakat, a miket Mélanie-Lili a <strong>sz</strong>ín¬ padon kimondott. A mikor az első felvonás után a függöny legördült, Henrik sokat és <strong>sz</strong>ív¬ ből tapsolt a Lili meg<strong>sz</strong>emélyesítőjének. — Henrik, maga holnap sem fog nekem ibo¬ lyát küldeni, — mondta Ágotái — Az lehet és talán sosem is küldtem. Egyéb¬ ként honnan tudja ezt, as<strong>sz</strong>onyom, ilyen jól? - Mert nagyon sokat nézett a <strong>sz</strong>ínpadra, a mikor az a nő ját<strong>sz</strong>ott. - Miért mondja így: az a nő? Miért bántja őt és miért bánt engem? Házat épít, a hol aztán Nyugalmasan megvonulhat, S mint valami panorámát Szemléli a tarka multat. ELFELEDTEM. Nézegettem a nagy eget, A felhőket meg a holdat, És az erdők, vadligetek Mindig olyan <strong>sz</strong>épek voltak ! S ha unalom gyötri mégis S keveselli, a mit látott: Expres<strong>sz</strong>eken és autókon Benyargalja a világot. DÉLI SÉTÁK A FIAMMAL. — Egy könyvesbolt előtt. A könyv... ha így mes<strong>sz</strong>iről nézed, Ügy hív, úgy csábít és úgy csalogat De ö a mesék bo<strong>sz</strong>orkánya, Ki meglopja a leg<strong>sz</strong>ebb álmodat. A ki egy<strong>sz</strong>er egy könyvbe nézett Az rabja le<strong>sz</strong>, a míg tart életünk. S ha egy<strong>sz</strong>er enyhülést is adna, Oh, nagy az ár, mit érte fizetünk! 727 Henrik itt mosolyogni igyekezett, mintha tréfálna. — Ne tréfáljon Henrik, én csakugyan bán¬ tottam magát, mikor azt mondtam, hogy az a nő. Sándor, a férj, a <strong>sz</strong>inház elé ment, egy czlgnrettát el<strong>sz</strong>ívni. - Nem tagadom, — mondta Henrik, — Mé¬ lánk-, látja, már a nevén nevezem, emlékezte¬ tett valakire. Valakire, a ki már nagyon régen volt a <strong>sz</strong>ámomra, a ki ma már as<strong>sz</strong>ony és fl kit az ő <strong>sz</strong>ülei, meg az én mamám, egy<strong>sz</strong>er együtt vittek el a <strong>sz</strong>ínházba és épen a Lilihez, - Henrik, maga már holnap be fog mutat¬ kozni Mélanienak. Lássa, már én is <strong>sz</strong>épen be<strong>sz</strong>élek róla. - Ezt minden esetre kö<strong>sz</strong>önöm magának, as<strong>sz</strong>onyom . . . Hogy be fogok neki mutat¬ kozni? . . . Ön tudja, a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>nők nem az én esetem . . . Istenem, egy nyári <strong>sz</strong>iné<strong>sz</strong>nő . . . Én csak azt tudom <strong>sz</strong>eretni, a kit egyúttal ti<strong>sz</strong>telek is. - Henrik ! — mondta Ágota <strong>sz</strong>igorúan. A. fiatal ember é<strong>sz</strong>revette, hogy mérhetetle¬ nül tapintatlan volt. - Igaz, hogy gyakran épen azért nem merok <strong>sz</strong>eretni valakit, mert nagyon is <strong>sz</strong>eretem, — tette hozzá hamar, hogy a hibáját kijavítsa. (És Henrik most talán nem is hazudott. Igaz, hogy Ágotát nem <strong>sz</strong>erette lélekkel. De egyúttal ti<strong>sz</strong>telje is és ezért nem merte és nem is akarta másképen <strong>sz</strong>eretni.) Ágota haragosan a páholy padlójára dobta a Henrik ibolyáit. A férfi utánuk akart nyúlni, hogy fölemelje a virágokat, de Ágota ekkor már rátaposott a csokorra. Az ibolyák meghal¬ tak a lábai alatt. A férfi is vörös lett az izgalomtól. Nem is volt csoda. A gondolatai a <strong>sz</strong>ínpadi függöny mögé, a primadonna ösmeretlen öltözője felé röpködtek, a páholyban pedig egy hölgy ült, a ki őt <strong>sz</strong>erette és a kit ö nem <strong>sz</strong>eretett. (Henrik ezt most már egé<strong>sz</strong>en bizonyosan tudta.) Ágota elvette a lábát a <strong>sz</strong>éttaposott ibolyák* ról. Henrik fölemelte azokat és egyik <strong>sz</strong>ék TŐ* rös bársony ülésére helyezte. — Bocsásson meg, as<strong>sz</strong>onyym, — mondta, —• hogy olyan helyzetbe hoztam, hogy gorombᬠnak kellett lennie. Ágota valami rettentőt akart felelni, de ö perczben belépett a férj. A zenekar Hervé kris¬ tályos muzsikáját kezdte ját<strong>sz</strong>ani. Henrik oda volt az elragadtatástól. - Mily <strong>sz</strong>ép a Lili zenéje, — mondta han¬ gosan. Majd halkabban. — Szeresse ezt a zenét as<strong>sz</strong>onyom, mert én is <strong>sz</strong>eretem. — Önnek nincs joga tőlem ilyesmit kérni, — súgta Ágota. - Igaza van, -- mondta halkan és fejét le¬ hajtva Henrik. — És ne is haragudjék érte. De kellett valamit mondanom, a mikor ezt a zenét meghallottam. Nem tudom, mi van Velem. (Folytatása következik.) Szóval, a hogy neki tet<strong>sz</strong>ik, Úgy o<strong>sz</strong>tja be élte rendét, S ezer nemes mulatság közt Élvezi a naplementét. Itt is, ott is virág nyílott, Meg-megálltam, mind azt <strong>sz</strong>edtem, És bölcs lenni, pénzt <strong>sz</strong>erezni, Egy<strong>sz</strong>erűen — elfeledtem ! Endrödi Sándor. A mi bánat csak ég <strong>sz</strong>ivekben, A mi gond csak marczangol és gyötör. Mind, mind a könyv hordja lelkűnkbe, E kút mélyét sosem érő vödör. A gyermekkor <strong>sz</strong>űz boldogságát Siratod el első könyved felett Siessünk innen, meg se álljunk. S kerüld fiam, kerüld a könyveket... Ballá Ignácz.
728 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 37, <strong>sz</strong>JUi. <strong>1913.</strong> <strong>60.</strong> ÉVFOLYAM. <strong>37.</strong> <strong>sz</strong>ia. <strong>1913.</strong> 6^ ÉVFOLYAM. I. A gyalogos királyi gárd*. — á. Kozák önkéntes a <strong>sz</strong>erb seregben. — 3. Bevonulás a városba. — 4. Sáudor irónörökös kíséretével a dí<strong>sz</strong><strong>sz</strong>emlére érkezik. •">. A trónörökös Putnik tábornokkal a királyt várva. — ü. Hulgyek megko<strong>sz</strong>orúzzák a csapatok parancsnokait. — 7. Bolgároktól elvett ágyú a belgrádi főutczán. 8. Péter király a trónörökös inelléro tűzi a vitézségi érdemrendet. lAz l, 2, 7 <strong>sz</strong>ámú képek Baich Lázár fölvételei.) A HÁBORÚBÓL VISSZATÉRT SZERB HADSEREG FOGADTATÁSA BELGRÁDBAN. ÚJSÁG. BOGDANOVICS LUCZIÁN PATRIÁRKA EGYHÁZI DÍSZBEN. AZ ACHE-PATAK GASTEIN MELLETT. AZ A HELY, HOL AZ ELTÖRÖTT PADLÓ MELLETT MEGTALÁLTÁK A PÁTRIÁRKA KALAPJÁT. BOGDANOVICS LUCZIÁN KARLÓCZAI PÁTRIÁKKÁ ELTŰNÉSE. 729
![Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA](https://img.yumpu.com/23369116/1/172x260/letoltes-egy-fajlban-368-mb-pdf-epa.jpg?quality=85)
Change language