1. évfolyam / 2. szám 2006. Szeptember - ÓD Ezoterikus-Teológiai ...

A testbõl való kilépés
technikája
Elõször is azzal kezdeném, hogy minek,
miért? Nem mondom,hogy nem
jó, de azért nem annyira. Na meg aztán
már annyi dolgot hallott az ember
errõl, hogy nem is igazán hisz benne.
Vagy mégis? Egy dolog azonban biztos.
Meg lehet csinálni. Tudom. Én már
megcsináltam. Nem mástól hallottam.
Ezért aztán elmesélem, elmondom,
hogy hogyan történik. Na meg a veszélyeit
is, mert hogy van neki. Errõl
úgy tudom nem igen beszélnek. Pedig
kell. Kell, hogy az ember tudja minek
milyen következményei lehetnek. Ja
és hogy ne feledjem elmondom azt is,
hogy mi a helyzet az idõvel, mármint
azzal, hogy mennyi ideig gyakoroljon
valaki.
Amikor nekem elõször elmesélték
ezt az egészet, 1985-öt írtunk. Ekkor
hallottam, hogy hogyan kell megvalósítani
a testbõl való kilépésnek azt a
formáját, amikor amúgy a fizikai test
érintetlenül és mozdulatlanul marad
egy bizonyos helyzetben. Elmagyarázták
szépen lassan, hogy mi kell tennem.
Teljes mértékben megértettem
mindent. Késõbb azonban rá kellett
jönnöm, hogy ez nem így van. Miért
is? Azért, mert akkor még nem tudtam,
hogy amikor a fizikai testemet elhagyom,
akkor ott kint mi vár rám. Látszólag
ugye tudod, hogy mi történik,
hova mész. Azonban ez még mind kevés.
Kevés, mert nem mondták el azt
az igen egyszerû dolgot, hogy a testelhagyás
után mit fogsz látni. Ámbár
nekem akkor elmondták, hogy amikor
kint vagy, akkor teljesen ugyanúgy nézel
ki, mint egyébként. Szóval, ha fekvõ
helyzetbõl indítod a kilépést, akkor teljes
mértékben megõrzöd az emberi
alakod. Ez így nagyon jól hangzik, de
egyáltalán nem biztos, sõt mondhatni
semmi garancia sincs arra, hogy ez
mindenkinél így is zajlik le. Hogy ez
miért fontos? Azért, mert ha már sikerül
elhagynod a fizikai testet, jó lenne,
ha azt az akkor keletkezõ új élményedet
nem úgy kellene megõrizned,
hogy nem azt kaptad, amit vártál. Mire
gondo-lok? Például arra, hogy amikor
kintrõl vissza nézel, ne az legyen a
gondolatod, jaj de csúnya vagy menj
innen. Ez a kijelentésem nem arra vonatkozik,
hogy ténylegesen csúnya az,
aki kilép, hanem arra, hogy mivel nem
korrekt a felvilágosítás meglepõdsz. Ezt
így elég nehéz leírni de le kell, hogy a
gyakorlókat minél kevesebb meglepetés
érje. Maga a kilépés gyorsan zajlik
le. Minden testi fájdalom nélkül. Amikor
sikerül kilépned, akkor egy igen
érdekes dolog történik. Mármint ha
visszanézel az otthagyott fizikai testre.
Rádöbbensz arra, hogy ami ott fekszik,
az nem Te vagy. Hiszen Te kint vagy.
Igen, szabad vagy. Ekkor pedig majd
szép lassan rájössz arra, hogy tudsz
mozogni is. Változtathatod a helyzetedet.
Azonban ez a helyváltoztatás
nem olyan, mint a fizikai. Itt ugyanis
nincsenek korlátok. A tested, amit
amúgy normális körülmények között
magaddal cipelsz, ott van, ahol hagytad.
Ahol levetetted. A formád, pedig
olyan, amilyen. Lehet, hogy megõrzöd
az emberi formád, lehet, hogy nem.
Lehetsz olyan , mint a bárányfelhõ de
lehetsz gömb formájú is. Tehát soha
semmilyen körülmények között se
várd el, hogy ilyen vagy olyan leszel
mégpedig azért, mert ha a történések
nem válnak valóra, nagyon megnehezíted
a késõbbi testelhagyást. Amikor
kint vagy, nagyon érzékeny leszel. Tehát
bármit látsz is csak a szeretet legyen
benned felé. Onnan kintrõl min-
den teljesen más. Sokfelé hallottam,
hogy a formákat összehozzák a lelki
fejlettség szintjével. Mindenkit óvok
tõle hogy ezekbõl bármilyen következtetést
is levonjon. Az az ember, akinek
sikerül a kilépés, már gyõztesnek számít
abban az értelemben, hogy õ már
pontosan tudja, nem tartozik ehhez az
anyagi világhoz. Tehát az anyagi világ
nem képes rá semmilyen formában
sem hatni. Ezért aztán olyan erõt kap,
melyet úgymond normális halandó
sosem. Mégpedig azért, mert Õ már
nem a hallomásokból táplálkozik, hanem
neki konkrét megtapasztalása
volt. Amikor a testelhagyást megkezded,
tudnod kell, hogy most épp mit
csinálsz. Például tudni kell, hogy csak
akkor kezdj neki ha szívedben nincs
félelem. Gondolataid legyenek tiszták.
Ne azzal foglalkozz, milyen védelmi
rendszereket építs magadnak. Ha ezekkel
bíbelõdsz, hagyd abba az egészet.
Nézzük csak szép sorjában mi az, ami
biztos a testelhagyásból. 1. meg lehet
csinálni. 2. Megtapasztalod a szabadságot.
3. Rá kell jöjj arra, hogy
szabad vagy. 4. Tudni fogod, hogy
sok minden nem úgy van, ahogy
azt tanították Neked. 5. Megtapasztalod,
hogy olyan mint ajtó, ablak,
falak, teljesen értelmetlenek. Amikor
pedig visszatérsz elõfordul, hogy
nehezen történik meg. Olyan, mint ha
egy sûrû tömör közegbe kellene magad
belepréselni. Ez egyáltalán nem jó
érzés. Utána érezni fogod, hogy a tested
mekkora korlát. Egyszerûen zavar.
Persze az is elõfordul, hogy szinte észre
sem veszed, amikor megtörténik.
Amivel pedig nem kell foglalkozni,
az az , hogy itt-ott, amott, ennél vagy
annál a csakránál lépj ki. Úgy is ott
fogsz kilépni, ahol számodra az adott
pillanatban a legkedvezõbb. Azonban
van még egy nagyon lényeges kérdés
a technikai kivitelezésen kívül. Mégpedig
az, hogy mennyi ideig tartó gyakorlás
után lehet végrehajtani a kilépést.
Meddig gyakorolja valaki. Erre csak azt
a választ tudom adni,hogy teljesen bizonytalan.
Az egyiknek 1 nap, a másiknak
2 hét, 1 év, bármennyi lehet.
Az általam végzett és bevált gyakorlatok.
1. Fekszem a hátamon és a
talpamnál gondolatban húzok egy
függõleges vonalat, majd pedig a
koponyatetõmnél szintén. Tehát nem
a koponyámból engedem ki, hanem
konkrétan a fejem tetejénél. A két vonal
között, amit összekötök legyen kb.
25-30 foknyi eltérés. Amikor ez megvan,
akkor belülrõl elkezdek tudatosan
mozogni, hangsúlyozom, nem a fizikai
testet mozgatom, hanem önmagam.
Amikor belül mozgom, akkor azt érzem
is. Úgy kell elképzelni, hogy erre
a talpam és fejem között levõ vonalra
akarok kijönni. Itt semmi esetre sem
szabad sietni. Tehát hagyjunk rá bõven
idõt. Ez nem 5-10 perc! Ha nincs legalább
egy óránk, hozzá se kezdjünk.
Ennél a gyakorlatnál a szem legyen
csukva. 2. Nyitott szemmel fixálom a
plafon egy bizonyos pontját. Közben
arra gondolok, hogy ott vagyok és onnan
nézem a fizikai testet. 3. Az egyik
legfurább, amikor a velem szembe
levõ falra oda vizualizálok egy kampót,
a testembe pedig egy horgot és mintegy
csörlõvel, elkezdem magam kihúzni.
Szépen lassan.
Bodor Ernõ
20 21