Családi Kör, 2017. augusztus 31.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SZÍNES<br />
Paradicsomturizmus, Dalmácia,<br />
Yu-nosztalgia (I.)<br />
46 <strong>2017.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>31.</strong><br />
Azt hittem, a paradicsomturizmus<br />
szó egy univerzális, ismert fogalom,<br />
de most, hogy rákerestem,<br />
szembesülnöm kellett azzal,<br />
hogy ez kifejezetten szerb kitaláció. Magyarul<br />
még csak nem is leltem rá a neten, még<br />
vajdasági magyar szövegben sem. (Szerb<br />
nyelven 85 000 találat.) Pedig körülbelül 10<br />
éve az indulás boldog pillanatában, tetriszt<br />
játszva a csomagjainkkal, a gyerekholmival<br />
meg az élelemmel, így kacsintunk egymásra:<br />
útra kelnek a paradicsomturisták. A<br />
magyar kifejezést keresve a neten a turistaparadicsom<br />
fogalmával találod magad<br />
szemben, az pedig valóban egy elterjedt<br />
szó, magyarázatra sem szorul, de én másról<br />
beszélek.<br />
Gyerekkoromban mi nem jártunk tengerre.<br />
A hetvenes-nyolcvanas években valószínűleg<br />
szinte mindenki megengedhette<br />
magának a tengerparti nyaralást, mégis nálunk<br />
a családi értékrendnek ez valami miatt<br />
nem volt része. Vannak sejtéseim, hogy miért<br />
nem, de ez egy másik történet... Néhány,<br />
magyarországi egynapos fürdőlátogatás<br />
belefért a nyárba, rokonlátogatás, Duna,<br />
nagyszülők. Mivel körülöttünk majdnem<br />
mindenki járt tengerre, hiányérzet maradt<br />
bennem, és ez kitartott felnőttkoromig.<br />
Amikor megszületett első gyermekünk,<br />
amikor családdá lettünk, erőteljesen égett<br />
bennem a vágy, hogy eljussunk mi is. Nem<br />
tudom, miért, de egyikünk számára sem<br />
volt kérdéses, hogy valamilyen horvátországi<br />
célt tűzzünk ki magunk elé. A tágabb<br />
család rosszallva nézte, hogy pici gyerekkel,<br />
20 éves Renault 5 típusú autóval vágunk<br />
neki a közel 700 kilométeres útnak. Többen<br />
azt mondták, szerbiai rendszámtáblával<br />
még úgy 50 évig nem mennének arrafelé.<br />
Egy munkatársnőről tudtuk, hogy a szüleinek<br />
háza van valahol Dalmáciában, s ott<br />
kezdtük a keresgélést. Náluk már nem volt<br />
hely, de kerestek nekünk megfelelő szállást.<br />
Kiszámoltuk, hét éjszakányi szállás fér<br />
bele a költségvetésünkbe. Babakocsi, nyitható<br />
babaágy, és persze költséghatékonyságból<br />
zöldség, gyümölcs. Ekkor merült fel<br />
bennünk, hogy te jó ég: paradicsomturisták<br />
vagyunk. Sohasem néztem utána (egészen<br />
máig), hogy ez pontosan mit jelent, de úgy<br />
gondoltam, hogy azokat a turistákat hívják<br />
így, akik a szerény anyagi lehetőségeik<br />
miatt mindent magukkal cipelnek az útra,<br />
még a paradicsomot is. Valóban így terjedt<br />
el, s még olyan értelmezést is hordoz magában<br />
a fogalom, hogy egy olyan rétegről van<br />
szó, amely nem ismeri a turizmus kultúráját,<br />
bármit is jelentsen ez. Nem költ például belépőjegyre,<br />
nem látogat el egyetlen múzeumba<br />
sem, nem ismeri a helyet, ahol üdül,<br />
a parton tölti az idejét, vagy a vízben. Első<br />
tengeri utunkon ez majdhogynem ránk is<br />
illett. Az autóval nem akartunk kimozdulni<br />
az udvarból, mert egyrészt ugye jól ránk<br />
ijesztettek az ismerőseink, másrészt habár a<br />
kocsi már öt éve volt a miénk, nem tudtuk<br />
egészen a nagy útig, hogy milyen az, amikor<br />
forr a hűtővíz, méghozzá csillapíthatatlanul…<br />
A boszniai hegyeken még csak-csak<br />
átverekedtük magunkat, de a Pelješac szerpentinjei<br />
kifogtak rajtunk. Az út mentén<br />
őrködő tűzoltók mentették meg a helyzetünket<br />
friss vízzel, és valahogy csak bearaszoltunk<br />
Orebićre. Hazafelé lerövidítettük<br />
a hegyi utakat a Trpanj–Ploče-komppal, és
Change language