Utazik a család magazin - 2018. nyár
Utazik a család magazin 2018. nyári száma
Utazik a család magazin 2018. nyári száma
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Mi is az a sikátor?<br />
RÉSZLET CSAPODY KINGA: IRÁNY A DUNAKANYAR! CÍMŰ KÖNYVÉBŐL<br />
GYEREKSAROK<br />
SZALMA EDIT ILLUSZTRÁCIÓJA<br />
Szentendrére érve a Duna-parton parkoltunk le.<br />
Tódor hosszasan válogatta a kavicsokat a kezébe,<br />
majd elmagyarázta, hogy nem mindegyikkel<br />
lehet jól kacsázni, ezért kereste a legmegfelelőbbet.<br />
Vajon hápogni akarja megtanítani őket?<br />
Vagy kifesti ezeket is, mint ahogy láttuk az egyik<br />
szakaszon a sok színes követ? Nem, nem. Megtanította,<br />
hogyan lehet úgy eldobni a kavicsot,<br />
hogy pattogjon a víz felszínén. Na, ezt hívják kacsázásnak.<br />
Ti tudtok ilyet? Annyit gyakoroltak<br />
a gyerekek, hogy teljesen profik lettek. Eközben<br />
a felnőttek élvezték a tavaszi napsütést.<br />
− Gyertek, barangoljunk még kicsit a sikátorokban!<br />
Közben is tudtok fagyizni – mondták<br />
a felnőttek.<br />
− Mikben? – kérdezte Zsuzska, mert még nem<br />
ismerte ezt a szót. Én sem.<br />
− Hát, tudjátok, már a 9. században éltek itt<br />
emberek. De Szentendre még a 19. században<br />
is Magyarország egyik legkisebb városa volt,<br />
a szerb kereskedők a házaikat nagyon szorosan<br />
egymás mellé építették. Azokat a szűk utcácskákat<br />
nevezzük sikátoroknak, amik elválasztották<br />
őket.<br />
Azt hiszem Tilda nem akarta, hogy kevesebbet<br />
mutasson a lépésszámláló a telefonján lévő alkalmazásban,<br />
ezért kitalálta, hogy menjünk még fel<br />
a Szamárhegyre. Elég sokszor hangzott el, hogy<br />
„mikor érünk már oda?”, de végül megérte. Sosem<br />
gondoltam volna, hogy onnan egészen Pestig el<br />
lehet látni. És ugyebár, lefelé mindig egyszerűbb<br />
az út, csak arra figyeljetek, nehogy túlságosan<br />
begyorsuljatok! Tapasztalatból mondom…<br />
Olyan jó idő lett, hogy amikor a háromszögletű<br />
főtérről a kacskaringós macskaköves utcákon<br />
fogócskázva, bújócskázva egy kedves kis fagyizóhoz<br />
jutottunk, nem kellett sokat kérlelni a szülőket,<br />
hogy ők is kapjanak két gombóc fagyit.<br />
Na, és ki találta meg a száz torony után Szentendre<br />
legkeskenyebb sikátorát is? Naná, hogy én,<br />
hős Tóbiás. Képzeljétek, annyira szűk, hogy átéritek,<br />
ha kinyújtjátok a kezeteket. (Ha elég hosszú<br />
a kezetek.)<br />
Megtaláltuk a napórát a templomdombon, amiről<br />
kiderült, hogy ez a legrégebbi köztéri napóra,<br />
elsétáltunk egészen a Régi Művésztelepig, és<br />
megpróbáltuk körülölelni a nagyon vastag törzsű<br />
kanadai <strong>nyár</strong>fát, de kevesen voltunk. Hét gyereknek<br />
sikerül állítólag.<br />
Én nem tudom, hány játszóterezést bír el egy gyerek<br />
egy nap, de az biztos, hogy az én <strong>család</strong>om<br />
sosem unja meg. Egyből kiszúrtak egy nagyon<br />
klasszat a Czóbel parkban (Tilda mondta, hogy<br />
ő egy híres festő volt), és birtokba is vették. Én<br />
meg legalább odafekhettem Tilda ölébe a padon,<br />
és végre jól megvakarásztathattam a fülem. Tódor<br />
és Tilda beszélgettek, és versenyeztek, hány<br />
híres festőt tudnak felsorolni, akik Szentendrén<br />
alkottak. Ferenczy Károly és Barcsay Jenő mellett<br />
még azokat az illusztrátorokat is tudták, akik ma<br />
is itt élnek, mert sok olyan mesekönyvünk van<br />
otthon, amiket ők rajzoltak.<br />
Ja, és persze bementek a Marcipán Múzeumba<br />
is, engem meg szokás szerint jól kinn hagytak.<br />
Sebaj, ha én egyszer eljutok egy velőscsont-múzeumba,<br />
tuti kinn hagyom őket!<br />
2018/02 UTAZIK A CSALÁD | 25
Change language