Utazik a család magazin - 2018. nyár

KÖRKÉP
Elsősorban külföld a cél?
T: Igen, a tenger miatt. Leggyakrabban Horvátországba
megyünk, kedvencünk a Pelješac-félsziget.
A célpont kiválasztásánál fontos, hogy az
Eu-ban maradjunk, és legyen jó internet elérés,
mert én az utazások alatt dolgozom.
IRÁNY A NAGYVILÁG!
Rita és Tamás az utazás szerelmesei. Nem tettek
le erről azután sem, hogy megszülettek a gyerekeik.
Hogyan lehet két óvodással járni a világot,
és mit ad az utazás a családnak és a két csemetének?
Ilyesmikről beszélgettünk a szülőkkel.
Egyedül vagy párban az ember könnyebben veszi
nyakába a világot. Ti azonban a gyerekeket
sem hagyjátok ki a kalandokból. Hogy csináljátok?
T: Már a gyerekek előtt is sokat utaztunk, nem
volt kérdés, hogy családdal is útra kelünk majd.
Vera (7) és Örs (5) abba születtek bele, hogy sokat
megyünk, mert mindkét nagyszülő messze
lakik - az egyik az ország másik végében, a másik
Németországban. Vera 11 hónapos volt, amikor
először mentünk egy hétre Madeirára, de Örs
születése után kezdtünk igazán utazni. Ő például
Mostarban tette meg az első lépéseit.
Mennyit utaztok egy évben?
T: Amilyen gyakran tudunk, megyünk családostul
is, kettesben is. Tavaly az év több mint negyedét
külföldön töltöttük.
Most volt az első hosszabb utunk is: két hónapot
töltöttünk el az Ibériai-félszigeten a gyerekekkel.
R: 50 napos túrán voltunk, főként Portugáliában.
A szállásunk mindig az autónk tetősátorában
volt. Végül csak két éjszakára vettünk ki szállást,
mert jött a hurrikán. Mindig izgalmas este szálláshelyet
keresni, reggel megismerni, körbejárni
a környéket.
Hogyan lehet két kisgyerekkel egy ilyen hosszú
utat jól megszervezni? Hogy bírták?
R: Felkészítettük őket, hogy az első napok hosszú
utazással fognak telni. A hosszabb etapok után
volt egy kis nyűglődés, mert egyszerűen elfáradtak.
De ezzel mi is így voltunk.
T: A másik pedig, hogy az egymillió négyzetkilométernyi
kert egy ilyen tetősátorhoz automatikusan
kapcsolódik és persze a hatalmas homokozó.
Megvolt a biztos pont az életükben: ott volt
az autó, ott voltunk mi. Voltak apró szokásaink:
például este felakasztottuk a papucsainkat a létrára,
hogy ne vigye el a róka. Ezek biztonságot
adnak. És nem volt pontos célunk, mindig tudtuk
hozzájuk alakítani a napot.
R: Mindig az autó mellett reggeliztünk, mesével
feküdtünk, mesével keltünk, és onnantól kezdve
minden játék volt. Csodálattal néztük, milyen
játékokat találnak ki, amivel feldolgozták a sok
élményt.
Mit gondoltok, mit adtok a sok élményen kívül a
gyerekeiteknek az utazással?
T: Nyitottságot. Örülök neki, hogy nekik az alap
viselkedésmintáik között van az utazás.
R: Azt szeretnénk, hogy lássák, hogy mennyire
változatos a világ. Megtanulják azt is, hogyan
oldjuk meg a problémákat, hogyan tesszük oda
magunkat adott helyzetben.
Hogyan alakul az idei évetek? Merre készültök?
T: Idén voltunk már Albániában kettesben és
Németországban, a szüleimnél. Júniusban Horvátországba
indulunk 3,5 hétre. Hazaérkezés
után másnap megyünk a Balatonra. A gyerekek
mennek még a nagyszülőkhöz, aztán megint Németországba,
mi kettesben pedig egy montenegrói
barlangász táborba, és egy kicsit megnézzük
Észak-Albániát. Verának szeptemberben kezdődik
az iskola. Ez az utazásoknak némileg korlátot
szab, de már kitaláltuk, hogy 3 napra kell elkérni
őket ősszel, hogy elmehessünk két hétre Görögországba.
2018/02 UTAZIK A CSALÁD | 33