Családi Kör, 2018. július 19.

FociCROnika
A modern horvát futball atyja
Bukovi Mártonra még mindig a valaha élt legjobb
horvátországi edzőként emlékeznek
A horvát foci „a mi kutyánk kölyke”, jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a vbdöntő
előtt, talán nem is tudva, hogy mennyire közel járt a valósághoz. Mert ha
Luka Modrićnak, Ivan Rakitićnek vagy Mario Mandžukićnak egyáltalán nincs is köze
a magyar futballhoz, a horvátok a mai napig hálás szívvel emlékeznek vissza Bukovi
Mártonra, aki fontos szerepet játszott a zágrábi labdarúgás fellendülésében és egyben
a magyar Aranycsapat taktikájának megalkotásában.
„Bukovi Márton volt a klub történetének
legnagyobb edzője, ő teremtette meg
a modern horvát labdarúgást. Magyarként
jött Zágrábba, ahol tizenegy éven át dolgozott,
és teljes szívéből imádta a csapatot.
Igazi legenda lett a munkájával: nyolc trófeát
nyert, létrehozott egy álomcsapatot,
amely a 4–2–4 formációra épült” – olvasható
a szakemberről a Dinamo Zagreb hivatalos
honlapján.
Bukovi Márton 1903. december 10-én
született és 1985. február 2-án halt meg.
Ő volt az első, aki a hátravont középcsatár
szerepét alkalmazta (Drago Hripko kapta
ezt a történelmi feladatot), még 1945-ben,
a Lokomotiva elleni mérkőzésen. „Biztos vagyok
benne, hogy ez volt az első kísérlet a
világon. És bevált” – nyilatkozta.
Magyar edzővel a modern futball felé
Bukovi 1936-ban vette át a Građanski
Zagreb irányítását, amelyet előtte is ért magyar
hatás: 1925–1926-ban a Barcelonától
érkezett Pozsonyi Imre dolgozott a horvát
BUKOVI MÁRTON (BALRÓL) FUTBALLSZURKOLÓK ÖLELÉSÉBEN
klubnál, és nyert vele két bajnoki címet,
1932–1933-ban pedig Molnár György volt
az edző.
1933-ban az ír James Donnelly érkezett,
ő volt az első, aki mélyreható változtatásokat
hajtott végre a taktikában, és már
a WM-rendszert próbálta alkalmazni. Ezt
fejlesztette tovább Bukovi, a horvát lapok
a mai napig csodaként emlegetik az 1936.
május 17-ei mérkőzést, amelyen a Građanski
5:1-re legyőzte azt a Liverpoolt, amely
addig soha senkitől nem kapott ki az öreg
kontinensen. A Liverpool menedzsmentje
azonnal kereste a lehetőséget a visszavágóra,
így meghívta a klubot egy őszi turnéra,
erre 1936 novemberében került sor.
A túra promóciós értékén kívül Bukovi
Márton arra készült, hogy végre testközelből
figyelje meg és tanulmányozza a brit
klubok által alkalmazott technikákat és taktikákat.
Különösen érdekelte, hogy hogyan
működik a valóságban a Herbert Chapman-féle
WM-formáció.
Ebből az Aranycsapat is profitált
A Građanskinak több akadályt is le kellett
győznie, hatósági engedélyre volt szüksége
az utazáshoz, minisztériumi
engedélyre,
hogy egyáltalán pályára
léphessen külföldön
(a Građanski
több volt, mint egy
klub, a horvát kulturális
és politikai identitás
egyik szimbólumaként
is tekintettek
rá Jugoszláviában),
és meg kellett oldani,
hogy az éppen
zajló bajnokságban
se maradjanak el a
mérkőzései. Az igazgatótanács
végül
úgy döntött, hogy
az első csapat utazik
Nagy-Britanniába,
a tartalékok pedig
megpróbálnak helytállni
a hazai ligában.
A csapat útközben megállt Svájcban, ott
legyőzte a St. Gallent, és kikapott az FC Baseltől,
majd jöhettek az angliai mérkőzések.
A Liverpooltól 4:1-re kikapott, úgy, hogy az
egyik játékosának a sérülése miatt a meccs
nagy részét tíz emberrel játszotta le. A Doncaster
Roverst túlságosan alábecsülte, tőle
6:4-es vereséget szenvedett, majd a turné
legjobb teljesítményét nyújtva 4:4-es döntetlent
ért el a Hearts ellen. A 14 napos kiruccanást
egy Wolverhampton Wanderers
elleni 4:2-es, illetve egy West Ham elleni
1:0-s vereség zárta.
Az angliai tanulmányút hatásai azonban
jelentősnek bizonyultak, Bukovi ugyanis
megkezdte a WM-formáció továbbfejlesztését,
az öt csatár egyikét hátrébb vonta,
ezzel a húzással kiismerhetetlenné tette
a támadásokat, és 1936 és 1941 között a
Građanskit a legjobb jugoszláv klubok közé
emelte.
De nem csak a zágrábi klub és a horvát
futball profitált ebből: az 1950-es években
Sebes Gusztáv asszisztenseként dolgozott,
az ő ötleteit is megvalósítva állt össze
az a taktika, a totális futball prototípusa,
amely a világ egyik legjobbjává tette az
Aranycsapatot.
A horvát futball kezdete
A Horvát Labdarúgó-szövetséget (HNS)
1912. június 13-án alapították meg, a szervezetet
előbb 1941-ben, majd a függetlenné
válás után, 1992. július 3-án felvették a
FIFA tagjai közé (az UEFA 1993. június 17-én
fogadta be).
A helyi futball alapjait természetesen az
angolok tették le, a XIX. század végén Rijekában
egy helyi gyár építői a szabadidejükben
ezzel a labdajátékkal múlatták az idejüket.
Az angol iparosok hamarosan megérkeztek
az Eszéktől mintegy 70 kilométerre
délre fekvő szlavóniai Županja városába, ott
szintén előkerült a kis bőrlabda, de már bevonták
a helyieket is a játékba, megtanították
nekik a szabályokat, és végül ajándékba
adták nekik a labdát. Nagy becsben is tartják
azóta, 1979-ben ugyanis meglepetésre,
kisebb sérülésekkel, de előkerült, kiderült,
hogy az angolok által alapított tanningyár
(csersav előállításával foglalkozó gyár) tulajdonosa
megörökölte az őseitől.
A labdarúgásról és annak játékszabályairól
szóló első könyvet ebben a térségben
1896-ban nyomtatták ki, Zágrábban, az
első horvát sportklub pedig 1903-ban alakult
meg PNISK Zagreb (Prvi nogometni
i sportski klub Zagreb – az első futball- és
24 2018. július 19.