Családi Kör, 2018. december 20.
Karácsonyi szám, falinaptárral
Karácsonyi szám, falinaptárral
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Mindenkire oda akarunk figyelni<br />
Krisztusban kedves testvéreim!<br />
Egyházmegyénk „zsinati lázban” él. A kilenc<br />
közül a harmadik munkadokumentumot<br />
tárgyaltuk meg mi itt, bánáti katolikusok.<br />
A negyedik dokumentum is már útban<br />
van a plébániák felé. Joggal kérdezhetjük<br />
magunktól: kihatással van-e a zsinatunk az<br />
idei karácsonyunkra, vagy van-e köze a karácsonynak<br />
a mi zsinatunkhoz? Milyen kapcsolat<br />
van a kettő között, ha beszélhetünk<br />
ilyen kapcsolatról?<br />
Lássuk, milyen külső jelek kísérik a zsinati<br />
folyamatot plébániáinkon, templomainkban<br />
és a mi személyes életünkben. Ha<br />
templomban vagyunk, ami biztos, hogy a<br />
szemünkbe ötlik, az a zsinati zászló, amely<br />
minden bánáti templomban egy jól látható<br />
helyen függ. A másik ilyen feltűnő dolog,<br />
hogy plébániai csoportok indultak, kezdtek<br />
találkozni, hogy megtárgyalják a zsinati<br />
munkadokumentumokat. Minden dokumentumhoz<br />
egy sor kérdés tartozik, és valahogy<br />
jogosan úgy tűnhet, hogy a hívek<br />
hirtelen „beleütik az orrukat” egyházunk<br />
minden ügyes-bajos dolgába.<br />
Hát kedves testvéreim, én épp itt látom<br />
az összefüggést a karácsony és a zsinatunk<br />
között: Isten karácsonykor „beleütötte az<br />
orrát” a mi kis ügyes-bajos életünkbe. Belejött<br />
két lábbal! Gyermekként közénk jött,<br />
hogy egész életével megmutassa nekünk,<br />
hogy fontosak vagyunk a számára, hogy<br />
végtelenül és feltétel nélkül szeret bennünket,<br />
hogy nagyon is érdekeli, hogy hogyan<br />
élünk, hogyan örülünk, szenvedünk,<br />
hogyan küzdünk itt, a bánáti síkságon, a<br />
Delibláti pusztában vagy a verseci dombokon!<br />
Ahogy a szentmise alatt imádkozzuk<br />
az egyik eucharisztikus imában: „Ő szerette<br />
a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és a<br />
bűnöst – nem ment el részvét nélküI semmiféle<br />
ínség mellett. Az ő élete és tanítása<br />
arra oktat minket, hogy olyan Isten vagy,<br />
aki úgy viseled gondunkat, mint ahogy egy<br />
atya törődik gyermekével”.<br />
A zsinat az az idő egyházmegyénkben,<br />
amikor különösen is az ő útját akarjuk járni<br />
és „bele akarjuk ütni az orrunkat” a világ<br />
dolgaiba. Hogy lássuk a legkisebb helyen<br />
is, a legkisebb közösségben is, hol vannak<br />
életünk sebhelyei, határaink, korlátaink,<br />
mindaz, ami meggátol bennünket abban,<br />
hogy életünk nap mint nap teljesebb, boldogabb<br />
legyen. Jézus azért jött közénk,<br />
hogy köze legyen hozzánk, hogy engedjük<br />
őt oda, ahol fáj az élet, oda, ahol a sebeink<br />
vannak.<br />
A zsinati folyamat ilyen értelemben,<br />
mondhatni, egy karácsonyi folyamat: ahogyan<br />
a kis Jézus közénk jön és köztünk lakott,<br />
így jut el a mi zsinatunk is minden településre,<br />
minden faluba, minden közösségbe.<br />
Mindenkire oda akarunk figyelni ebben<br />
a folyamatban, minden vélemény számít,<br />
minden örömöt, szomorúságot, félelmet<br />
látni szeretnénk a megszületett Megváltó<br />
szemével. Számunkra, az egyház számára, a<br />
Nagybecskereki Egyházmegye plébániái és<br />
közösségei számára mindenki fontos.<br />
A zsinatolás áldozatokkal is jár, mint<br />
ahogy a megtestesülés sem volt teljesen<br />
zökkenőmentes. Ha Jézus szemével akarunk<br />
látni, és meg akarjuk osztani egymással<br />
gondolatainkat az élet dolgairól, el kellene<br />
menni a beszélgetésekre, le kellene<br />
írni az elhangzottakat, és azt beküldeni a<br />
püspökségre. Több munka van a zsinattal,<br />
mint zsinat nélkül, ez biztos. De gondoljunk<br />
arra, hogy Jézus megtestesülésével maga<br />
az Isten fia jött közénk, fáradságot nem kímélve<br />
itt élt köztünk, és beleavatkozott az<br />
életünkbe! Az élete – hétköznapi hasonlattal<br />
élve – nem volt egy matyó hímzés: kisgyerekként<br />
szüleivel szökött Egyiptomba,<br />
menekültként élt idegenben! Voltak viszont<br />
örömteli pillanatai is, amelyek mindig találkozásokhoz,<br />
valaminek az ajándékozásához<br />
köthetők: legelőször, amikor a napkeleti<br />
bölcsek eljöttek őt imádni, vagy amikor a<br />
pásztorok látogatták meg őt a jászolban.<br />
Egész későbbi életét elkíséri a találkozások<br />
és a megajándékozás öröme.<br />
Így van a zsinattal is. A zsinat is találkozásokról,<br />
egymás ajándékozásáról szól, amely<br />
konkrétan az őszinte beszélgetésekben<br />
mutatkozik meg. Ez néha nehezebb, máskor<br />
könnyebb. De ne adjuk fel, mert Jézus<br />
most is velünk van! Karácsonyt ünneplünk,<br />
azt ünnepeljük, hogy Isten a fia által „beleütötte<br />
orrát” az életünkbe, és azóta is próbálkozik<br />
ezzel fáradhatatlanul. Ne zárkózzunk<br />
el tőle, örüljünk neki!<br />
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek<br />
kegyelmekben gazdag karácsonyt!<br />
Dr. Német László SVD, nagybecskereki<br />
megyéspüspök<br />
Szent Miklós püspök Zomborba is ellátogatott<br />
A zombori Magyar Polgári Kaszinó immár hoszszú<br />
ideje rendszeresen megszervezi hagyományos<br />
Mikulás-napi műsorát, amellyel a legkisebbeknek<br />
okoznak örömet évről évre. Az idén is Cselenák Valéria<br />
és Ódri Galac Beáta voltak a műsor főszervezői.<br />
A színpadot a Testvériség-egység Á. I. diákjainak<br />
segítségével díszítették fel, hogy kellő tisztelettel<br />
várják be Szent Miklós püspök érkezését. Erre az<br />
alkalomra műsorral is készültek a kisgyermekek, az<br />
ovisok és általános iskolások. A kaszinó vezetősége<br />
84 csomagot osztott ki. Az ünnepi műsor összeállításában<br />
és a diákok felkészítésében a következő<br />
pedagógusok, felnőttek vettek részt: Takács Mónika,<br />
Rezicska Rozmari, György Mária, Boa Gorjanac<br />
Katarina, Smit József, Kocsis Szuzanna, Varga Szilvia,<br />
Juhász Raffael és Szladek László.<br />
W. J.<br />
Kőműves Zoltán<br />
6 <strong>2018.</strong> <strong>december</strong> <strong>20.</strong>
Change language