ÚJság - Nyár

Jóga - nem ártás
A jóga nem csupán testi gyakorlást jelent, hanem a fejlődéshez vezető úthoz ad
segítséget.
Szerintem a jóga filozófiája nem csak a távolkelet misztikus vallása, hanem az egész
bolygóra érvényes tudás. Csupán arról van szó, hogy ott tudott megmaradni ez az ősi
bölcsesség titokban, háborítatlanul. Minden ember fejlődéséhez, felemelkedéséhez
útmutatót ad, függetlenül annak lakhelyétől, világnézetétől.
Az ősi iratokban az ember fejlődéséhez a jóga nyolc tagját adják meg, B.K.S. Iyengaraki
a jóga ősi bölcsletét újra előszedte, leporolta, újragondolta- pedig egy fához
hasonlítja ezt a nyolc tagot.
Az első csoportba- amit ő a fa gyökerével azonosít- tartoznak az emberekre
vonatkozó általános erkölcsi alapelvek, a jamák.
Ezek:
-Ahimszá, a nem ártás elve
-Szatja, az igazsághoz való hűség
-Asztéja, a lopástól való tartózkodás
-Aparigraha, a kapzsiságtól való tartózkodás
- Brahmacsarja, az önmegtartóztatás
Most az áhimszával szeretnék foglalkozni, mert ez egy nagyon érdekes téma.
Az ahimszát a leggyakrabban a húsevéssel hozzák kapcsolatba, miszerint, ha nem
eszem húst, és nem járulok hozzá állatok kínzásához, bántalmazásához, akkor én
nem ártok. Ugyanakkor attól, hogy valaki nem eszik húst, még lehet erőszakos ember,
és egy húsevő is lehet alázatos és szelíd.
És mi van a növényekkel? Valamiféle érzésviláguk nekik is van, hiszen tudjuk, hogy
„meghálálják a törődést”.
Én úgy foglalnám össze ezt a kérdést, hogy az, amikor valaki szeretettel gondozza az
állatait, és aztán végül mégis levágja, megköszönve neki az áldozatát, és a
növényeivel is hasonlóképpen bánik, az közel jár az ahimszához. Ezzel szemben az,
amikor állatokat és növényeket ipari méretekben, mintegy tárgyként tartanak, az
bizony nagyon messze van a nem ártástól.