ÚJság - Nyár

Egy cikket kéne írnom a táncról. Miért? Mert a zene, a tánc az életem. Csak már annyian,
oly sok mindent, annyiféle formában írtak róla. Mit tudnék én még ehhez hozzátenni?
Csakis amit megtapasztaltam. S ha ebből csak egy szó, egy mondat megérint valakit,
akkor már megérte.
Egészen 14 éves koromig eszembe sem jutott tánccal foglalkozni. A zenét imádtam, de
nagyjából meg voltam győzödve, hogy semmi közöm a tánchoz - azon kívül, hogy otthon
elriszálgatok -, hisz a tornaórákon is elég topának éreztem magam. Aztán egy aerobic
órán a vezető észrevette, hogy szerinte jó érzékem van a tánchoz, s elhívott a
csoportjába. Innen ered az én tánc iránti rajongásom.
Egy új világ tárult fel előttem, egy új élet! Megismertem a saját képességeimet, nőtt az
önbizalmam, megszerettem a mozgást. Az életem részévé vált és az is maradt.
Rengeteg sikerélményt kaptam a “táncosként” könnyebb ismerkedéstől a színpadi
fellépésekig. Gyermekeim megszületése után a tánc nagyrészt a bulikra, szilveszterekre,
lagzikra korlátozódott. De a táncszeretet, és hogy jó lenne még újat, másfélét tanulni vágy
nem múlott el. Így már majdnem 50 évesen újra szárnyaira kapott a tánc. Szalszázni,
bacsátázni tanulok. Újabb társaság, újabb örömök, sikerélmények.
A legnagyobb siker az önmagamba vetett hit felélesztése, hogy igenis
képes vagyok erre!
Megy ez még nekem!
A tánc átsegít a nehézségeken.
Történik valami rossz, bekapcsolom a zenét és kitáncolok magamból minden fájdalmat.
Igazából csak arra akartam röviden rámutatni, hogy mennyit adhat a tánc az életünkben
és hogy valóban kortól, nemtől függetlenül bármikor elkezdhető, s érdemes belevágni.ni.
Varga Zita
Pécsudvard