Családi Kör, 2019. július 25.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Szegények mindig lesznek veletek<br />
„Amikor Jézus Betániában a leprás Simon<br />
házában tartózkodott, odament hozzá egy<br />
asszony. Alabástrom edényben drága illatos<br />
olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a<br />
fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok<br />
bosszankodtak: ‘Mire való ez a pazarlás? Hisz<br />
jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a<br />
szegények közt szétosztani.’ Jézus észrevette,<br />
s így szólt hozzájuk: ‘Miért bántjátok ezt<br />
az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények<br />
mindig lesznek veletek, de én nem maradok<br />
mindig veletek. Az illatos olajat testemre öntötte,<br />
a temetésemre tette. Bizony mondom<br />
nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják<br />
az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek<br />
majd arról is, amit ez az asszony tett.” (Mt<br />
26,6-13)<br />
A szegénység fogalma<br />
örökzöld téma. A történelem<br />
folyamán mindig voltak<br />
szegény emberek, szegény<br />
társadalmi rétegek. Minden<br />
időben jelen volt a törekvés<br />
a szegénység leküzdésére.<br />
Jézus mégis azt mondta:<br />
„Szegények mindig lesznek<br />
veletek.” Úgy tűnik, és szerintem<br />
ez a valóság is, hogy<br />
a szegénység az emberiség<br />
kísérője.<br />
Nehéz lenne felsorolni<br />
mindazokat a mozgalmakat,<br />
amelyek a világon kisebb-nagyobb<br />
sikerrel küzdenek<br />
a szegénység ellen.<br />
Teszik azt az egyházak, az ENSZ és annak<br />
szervezetei, ezzel foglalkoznak különböző<br />
humanitárius szervezetek… Mégis napról<br />
napra tapasztaljuk a szegénységet, amenynyiben<br />
nem járunk csukott szemmel.<br />
A szegénységnek vannak különböző<br />
fokozatai: szegény vagy szegényebb országok,<br />
szegény társadalmi rétegek, az<br />
alapvető szükségletek hiányában szenvedő<br />
emberek. Foglalkozhatnánk ezzel több<br />
szemszögből, de nem ezt tenném, mert én<br />
vagy mi erre nem találhatunk megoldást.<br />
Azonban sok nélkülöző és szegény emberen<br />
mi is segíthetünk. Tehetjük ezt többféleképpen,<br />
csak észre kell vennünk környezetünkben<br />
a rászoruló embereket. Az embernek<br />
szüksége van sok mindenre, hogy<br />
emberhez méltó módon élhessen: tetőre<br />
a feje fölött, ivóvízre, élelemre, egészségi<br />
ellátásra, ruházatra. Ebből sok mindent a<br />
társadalomnak kellene biztosítania, de sok<br />
mindent az embernek kell biztosítani saját<br />
magának és családjának.<br />
Naponta találkozunk nélkülöző emberekkel<br />
Hajlamosak vagyunk arra, ha észre is<br />
vesszük a nélkülözőket, azonnal az okot<br />
keressük. A napokban értesültem, hogy<br />
az egyik családban több gyermek éhezik<br />
a szó legszorosabb értelmében. Nem volt<br />
mit enniük. Szóltam az egyik ismerősömnek,<br />
vigyen valami ennivalót, amíg nem<br />
találunk valamilyen megoldást. Vitt, vagy<br />
nem, most lényegtelen, hanem a hozzáállásával<br />
lett a gond. Azonnal a helyzet okairól<br />
kezdett beszélni: nem dolgoznak semmit a<br />
szülők, kapják a gyerekpótlékot, elisszák a<br />
pénzt. Azt mondtam neki, mindezt tudom,<br />
de ezen ne vitatkozzunk, mert azzal a gyerekek<br />
nem laknak jól. Előbb tegyük meg az<br />
első lépést, enyhítsük a szenvedésüket, és<br />
aztán foglalkozzunk ezzel, ha egyáltalán mi<br />
HAJLAMOSAK VAGYUNK ARRA, HA ÉSZRE IS VESSZÜK<br />
A NÉLKÜLÖZŐKET, HOGY AZONNAL AZ OKOT KERESSÜK<br />
vagyunk a hivatottak erre. Szerintem nem,<br />
mert a társadalomtól folyósított segélyt a<br />
szociális központnak kell felügyelnie, amit<br />
sajnos ritkán tesz meg.<br />
Az irgalmasság testi cselekedetei között<br />
van, hogy az éhezőnek enni kell adni. Ezt<br />
megtehetjük jókedvvel, de megtehetjük<br />
csak úgy is, hogy az éhezőt vagy nélkülözőt<br />
lerázzuk a nyakunkról. A második esetben<br />
kevés jót tettünk. Mind a két esetben megvan<br />
bennünk valamilyen emberi szolidaritás,<br />
de lényeges a különbség, ha valamit<br />
szeretetből teszünk, vagy csak valamilyen<br />
szolidaritásból.<br />
Tudatában kell lennünk, hogy globálisan<br />
vagy pusztán csak társadalmi szinten mi<br />
nem oldhatjuk meg a szegénység problémáját,<br />
de sok egyénen mi magunk is segíthetünk,<br />
ha megvan bennünk a jó szándék.<br />
Ismerek sok embert, akiből a jó szándék<br />
nem hiányzik, lehetőségeikhez mérten segítenek<br />
is a bajbajutottakon. Azonban az<br />
ilyenek között sokszor észre lehet venni,<br />
A LÉLEK EREJÉVEL<br />
hogy amit tesznek, azért teszik, hogy ezért<br />
kitűnjenek, megdicsérjék őket. Léteznek<br />
olyanok, akik ezt sokszor anyagi haszonból<br />
is teszik. Természetes, hogy a humanitárius<br />
szervezeteknél a hivatásos személyeknek<br />
munkájuk után bért is kell kapniuk, de sajnos<br />
a legtöbbször jó, ha nem is tudjuk, ez<br />
mekkora. Amíg a hivatásos személyek a legtöbb<br />
humanitárius szervezetnél jó bérért<br />
dolgoznak, addig az önkéntesek végzik el a<br />
munka nagyobb részét. Erre kérdezhetnék<br />
sokan, hogy jogom van-e erről véleményt<br />
mondani? Szerintem igen, mert nem csak<br />
ebben a szövegben írom ezt, megmondtam<br />
hivatalos helyen is, amíg az egyik ilyen<br />
szervezetnél voltam vezetőségi tag. A folytatása<br />
az lett, hogy nem választottak újra.<br />
Nem jó felfogás, amely<br />
bennünk is sokszor uralkodik,<br />
hogy mi is szegények<br />
vagyunk. Ez áll, mert olyan<br />
társadalomban élünk, amely<br />
sokakat elszegényített. Sokak<br />
elszegényedéséből egy<br />
réteg igen meggazdagodott.<br />
A valamikori földesurak, nábobok<br />
is irigykedve tekintenének<br />
egyes vajdasági birtokokra,<br />
amelyeket a tulajdonosok<br />
nem a munkájukkal<br />
szereztek, hanem ilyen vagy<br />
olyan ügyeskedéssel. Igaz,<br />
a valamikori nábobok is a<br />
királyi (császári) kegyekből<br />
kapták birtokaikat. Ezek a<br />
nagyon gazdagok nem képesek látni a szegények<br />
szegénységét még saját éhbérért<br />
dolgozó munkásaik között sem.<br />
Visszatérve arra, hogy mi is szegények<br />
vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy másokon<br />
nem segíthetünk. Tartsuk kötelességünknek<br />
segíteni a bajbajutotton, szegényen!<br />
Ebben nem lehetünk személyválogatók. Tapasztaltam<br />
elferdüléseket és nagyon furcsa<br />
dolgokat is a segélyek elosztásánál. Voltak<br />
esetek, amikor nemzeti vagy pártalapon<br />
történtek, ezt nem is tartom segélynek, ez a<br />
szegények megvásárlása valamilyen érdekből.<br />
Volt, hogy a segélyezettek névsorának<br />
összeállításakor mindenki a sajátjait akarta a<br />
listára tenni, és volt olyan eset is, amikor saját<br />
magát tette fel a listára egyikük-másikuk.<br />
Szegények mindig lesznek veletek,<br />
mondta Jézus. Ez így is van. Rajtunk múlik,<br />
észre akarjuk-e őket venni a környezetünkben,<br />
és akarunk-e rajtuk őszinte szívből<br />
segíteni.<br />
FISER János<br />
<strong>2019.</strong> <strong>július</strong> <strong>25.</strong> 5
Change language