Szatymaz 70

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
könyvben szereplő őrletők nevei ismerősen
csengenek a szatymazi fülnek:
Vér Sándor, Kormányos János, Bús József,
Szalma Pál, Jakus József, Szekszárdi
Kálmán, Ungi Ferenc, Ambrus
János, Nagy György, Gombos Istvánné,
Török József, Gera József, Kondász
József, Róvó Mihály, Dudás Pál, Tápai
István, Dékány János, Dékány Sándor,
Börcsök Imre, Márta Mihály. A feljegyzéseket
lapozgatva az is megállapítható,
hogy a nagyobb tétellel szereplő gazdák
az évek során elmaradoztak a malomtól.
Az 1848-ban épült, ipartörténeti jelentőségű
malmot a korábbi tulajdonos
felújíttatta. A jelenlegi tulajdonosaik
2015-ben vásárolták meg, és tovább
folytatták az állagmegőrzést Az új életre
kelt szélmalom Malom-tanya néven
üzemel, turisztikai jelentőségéhez az
évente megrendezett levendulapiknik
is hozzájárul.
Helyi érték
SZATYMAZI
TÚRÓSBÉLES
Hozzávalók:
40 dkg tehéntúró
30 dkg tejföl
3 db tojás
3 dkg búzadara
8 dkg finomliszt
10 dkg kristálycukor
ízlés szerint vaníliás cukor és só
5 dkg mazsola
35 dkg őszibarack
10 dkg őszibaracklekvár
1 evőkanál barackpálinka.
A meghámozott és feldarabolt őszibarackot,
valamint a mazsolát, tojássárgáját,
tejfölt, kristálycukrot, vaníliáscukrot,
búzadarát és túrót egy tálba
tesszük. Összekeverjük, majd hozzáadjuk
a lisztet. Jól összedolgozzuk, majd
tojáshabot szintén óvatosan, két részletben
adagolunk a masszához.
A tojáshab elkeverése után az előkészített
tepsikben egyenletesen elosztjuk.
25–30 perc alatt készre sütjük.
A sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk,
majd kockákra vágjuk, és meglocsoljuk
felmelegített baracklekváros pálinkával.
Helyi érték
A KUVASZ ÉS
EMBER PROGRAM
A kísérleti alapprogram 9 éven át,
2008–2016 között zajlott a PDF Alapítvány
irányításával. A résztvevő kutyák
egészségi állapota, tulajdonságai
és tenyészegyedként való potenciamegtartási
képessége is megnövekedett, e
teljesítményt a Magyar Kuvasz Fajtagondozó
Egyesület, a fajta hivatalos
képviselője 2017. március 4-i közgyűlésén
különdíjjal ismert el. Ezen eredmények
után a program helyet kapott a
2017-ben induló Állami Génmegőrzési
Programban.
Viharsarok 1950. április 4.
Helyi érték
A SZATYMAZI
TEMETŐDOMB
A temetődomb több ezer éves magaslata
a tájnak, egy i. e. 2000 körül emelt
bronzkori sírhalom, kurgán. Kultúrtörténeti
jelentőségén túlmenően olyan
ősi növényzettel rendelkezik, amelyben
megtalálható a fehéres csűdfű, a macskahere,
a taréjos tarackbúza, a csuklyás
ibolya, a csattogó szamóca és a kunkorgó
árvalányhaj. Nyílik itt a törpe
nőszirom, valamint az illatos kakukkfű.
A temetkezési szokások a helyi adottságokhoz
igazodtak. A 20. század elején
a szatymaziak Balástyán temették el
halottaikat – ami messze volt a tanyák
többségétől –, és gyakran nem vitték be
az elhunytat a városba, csak a Szatymazi-
halomig, ma is itt van a tee-tő.
Mivel ez a községtől szokatlanul távol
helyezkedett el, csak a halottkultusz
színhelyéül szolgált, temetésen és halottak
napján kívül nem tartottak közös
szertartást. Az elhunytakat a házban
ravatalozták fel, és onnan vitték
lovaskocsival a távoli temetőbe. A temetői
lélekharang („lélökharang”) akkor
szólalt meg, amikor a harangozó
megpillantotta a halottas kocsit.
A szertartás után a tort a háznál tartották.
A mai temetőt 1927-ben szentelték fel,
kijelölték a díszsírhelyeket, továbbá a
csecsemők, a halvaszületettek és az öngyilkosok
helyét.
Helyi érték
Hetvenéves polgárok
A KULTÚROTTHON
SZINTE ÉJJEL-NAP-
PAL NYITVA VOLT
BUDAI ISTVÁN
Itt születtem a sarki házban 1950. február
9-én. Anyukámék 1948-ban esküdtek
meg, többfelé laktak, igen szűkösen
éltek. Édesapám cipész volt, a
Józsi bácsi könyvében is benne van, a
120. oldalon. Anyám a ruhagyárban
dolgozott.
1964-ig jártam iskolába, a gazdasági iskolában
végeztem. Volt, hogy nem laktam
itt, de azért kis kitérők után mindig
hazajöttem. Voltam én rendőr is
Pesten, a határőrség után, aztán az Ikarusban
dolgoztam 16 és fél évet, utána
még kétszer visszahívtak oda is. Szabadidőmben
szeretek kijárni a repülőtérre,
barátaim, ismerőseim vannak kint,
pilótabarátok. Valamikor még Szegeden
én is csináltam, volt pilótavizsgám.
De ma már nem csinálom.
Amikor mi voltunk fiatalok, a kultúrotthon
szinte éjjel-nappal nyitva
volt. Az akkoriak összetartóak voltak.
A CSÁNYI-TANYA
Vályogfalú, nyeregtetős, szelemengerendás
tetőszerkezetű, nádtetős épület.
Beosztása: nagyház–pitvar–kisház–kamra.
A pitvarban fennmaradt
a nyitott kéményű tüzelőberendezés.
A közelmúltban már kevés parasztházban
találtuk meg a pitvar hátulsó falába
mélyített bolthajtást. A nagyházban
(tisztaszobában) és a kisházban (lakószobában)
is padkás sárkemence van.
A kisházbeli kemence mellé az 1920-as
években vályogból rakott tűzhelyet készítettek.
A lakószobában a közelmúltig
megőrizték a hagyományos jellegű sarkos
szobaelrendezést.
Hatan-nyolcan-tízen összejöttünk, a
Peti odaadta kulcsot: Gyerökök, ha befejeztétök,
zárjatok be, majd hozzátok
be a kulcsot. Így volt ez akkor. Volt büfé
is, az, ami most az igazgatói iroda. Volt,
amikor hajnali háromig ott pingpongoztunk
az előtérben. A színpad alatti
részt a mi korosztályunk takarította
ki, az Ábrahám Laci leburkolta, mi
meg kifestettük. A nyolcvanas évek elején
volt ez, társadalmi munkában csináltuk
meg.
Annak nagyon örülök, hogy fejlődik
a falu. Minden utca le van betonozva,
mer’ volt olyan, amikor még az Árpád
utca meg a Barackvirág utca között
sártenger volt. Most már végig lehet
menni, egész a vasútig.
Azt azért sajnálom, hogy a falunapon
beszüntették a motorversenyt. Pedig
sokezer néző volt, mégis egyik évről a
másikra megszűnt. Ott volt a futballpálya
környékén. Aztán volt ott a futballpályánál
egy kispuska lőtér, még a
hatvanas években használtuk, a helyi
rendőr vezényletével be lehetett menni
lövöldözni. Manapság a repülőtér még
vonzza az embereket, a repülőnapra sokan
kimennek.
Hetvenéves polgárok
APUKÁM
SZÁNKÓVAL HOZTA
A BÁBAASSZONYT
GERA ANDRÁSNÉ
1950. január 24-én születtem a Szatymaz,
Fehértó 35. szám alatt. Három
generáció élt együtt ott. Otthonszülés
volt, én vagyok a második, egy nővérem
van. Nagy tél volt, apukám szánkóval
hozta a Veronka nénit, a bábaaszszonyt.
Abból a fehér-tói tanyából elköltöztünk
Vilmaszállásra, mert az apukám
örökölt 24 hold földet. Rengeteget dolgoztak
benne. Az apukám földműves,
az anyukám háztartásbeli volt. Szép
lassan fölcseperedtünk, én női szabóként
kezdtem a pályámat. Aztán férjhez
mentem, a férjemmel először a szüleim
házában laktunk a Május 1. utcában.
Elmentem a szatymazi zöldérthez dolgozni.
Ott délelőtt-délutános műszak
volt. Aztán az öregek otthonába gondozónak,
egy Babettával jártam ezt a hatalmas
területet. De az uram mindig
mondta, keressek inkább olyan munkát,
ahol tető van a fejem fölött. Így aztán
elmentem az általános iskolának a
konyhájába dolgozni, onnan jöttem el
nyugdíjba hatvan évesen. De mivel kevés
volt a nyugdíjam, csak elmentem takarítani
az Antareshez. A mai napig ott
dolgozom heti három napot.
Három fiam lett, a három fiam után
kaptam három menyet, akik tüneményesek,
aranyosak. Öt unokám van. A
férjem 52 éves volt, amikor meghalt, azóta
én viszem ezt a kis gyümölcsöst a
ház mellett.
A nyugdíjasklubban pénztáros vagyok,
húsz éve benne vagyok a népdalkörben,
12 13