Szatymaz 70

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.
VISSZATEKINTÉS 40 ÉV SZOLGÁLATRA
BESZÉLGETŐTÁRS:
LENGYEL ISTVÁNNÉ DR.
Lengyel Istvánné dr. ma is részt vesz a
szatymazi közéletben, vezeti a teleházat
üzemeltető alapítványt, tisztséget visel a
falusi turizmus érdekvédelmi szervezetében
is, találkozhatunk vele szatymazi eseményeken,
aktívan részt vesz a település
életében.
Börtsök Kornélia Szatymazon, a belterülettől
öt kilométerre lévő Makraszéki iskolában
született, ahol édesapja, Börtsök
László, 1936-tól nyugdíjazásáig nyolc
osztályt, majd 1952-től a felső tagozat
négy osztályát tanította. Ekkor még további
hét külterületi iskola működött:
Jánosszállási, Szatymaz II., Belső Őszeszéki,
Neszürjhegyi, Székaji, Szirtosi és
Győriszéki Iskola.
1957-ben érettségizett a szegedi Tömörkény
István Leány Gimnáziumban, majd
1958. szeptember 1-jén kapott állást a
Szatymaz Községi Tanácsnál igazgatási-előadói
beosztásban. 1967-ben esti tagozaton
jogi diplomát szerzett.
A volt polgármesterasszonyt az ötvenes
és a későbbi évtizedekről kérdeztük.
– Összesen 40 évig szolgáltam Szatymaz
község lakosságát különböző beosztásokban
– mondja A Mi Lapunk különszámába
készülő interjú során. – A település
1950-ben történő önállóvá válása idejére
épült meg a tanácsháza, a szolgálati lakás,
és a Petőfi utcában, a Rziha pékséggel
szemben egy alsótagozatos iskola. A
település belterülete akkor még néhány
utcából állt: Petőfi utca, Felszabadulás
utca (ma Vasút utca) és Kossuth utca. A
volt Felszabadulás utcán, ami akkoriban
a mai Ady utcáig ért el, több vendéglátóhely,
élelmiszerbolt és hentesüzlet működött;
és itt tartották a Szent István-napi
búcsúkat is. A Petőfi utcában az említett
pékségbe jártunk le kenyeret vásárolni,
amelyet 1952-ben szintén államosítottak.
Ebben az utcában működött még nőiférfi
varró és szabó, valamint egyéb más
szolgáltatások.
– Ön nem csak tanúja, hanem fontos
szereplője volt is a település modernizációs
folyamatának.
– A rendszerváltásig dolgoztam a tanácsnál
előadóként, csoportvezetőként, majd
VB-titkárként – ez utóbbi a mai jegyzői
státusznak felel meg, 1968-tól a település
képviselője voltam. VB-titkárként közreműködtem
a belterületi utcák – az Árpád,
Arany János, Dankó, Hámán Kató
(ma Barackvirág), Hunyadi, Jókai, Juhász
Gyula, Kiss, Lenin (ma Szegedi), Neszürjhegyi,
Móra, Rózsa, Orgona és Széchényi
utcák – kialakításában, valamint az
Ady, a Béke, a Kossuth és Rákóczi utcák
továbbfejlesztésében. A hatvanas évek
végen, hetvenes évek elején létrehozott
zártkertek kialakításában és közművekkel
ellátásában vettem részt. A hetvenes
években épült az Egészségház, az Állatorvosi
Rendelő és szolgálati lakás, valamint
a temetőben a ravatalozó. Az orvosi rendelővel
szemben lévő épületből – amelyben
korábban egy sándorfalvi cég üzemeltetésével
betonjárda-elemek készültek
– után Szolgáltató Házat hoztunk létre.
A következő tanácselnök, Nacsa János
idejében épült meg a későbbiekben többször
kibővített Petőfi utcai új iskola, az
óvodához tartozó korábbi lakások helyén
új óvodai csoportok részére helyiségeket
alakíttattunk ki, ekkor született meg az
Idősek Napközi Otthona, valamint ekkor
szerveződött meg a házi szociálisgondozó-szolgálat.
Ugyancsak ebben az
időszakban épült meg a Dózsa György
utcában az új Postahivatal és a Takarékszövetkezeti
székház is. Közreműködtem
ezek mellett a települési gáz-, villany- és
kábeltelevíziós hálózat, valamint a portalanított
utak kiépítésében, először bel-,
majd a későbbiekben a külterületen is.
– A rendszerváltás után megmaradt a
Lengyel Istvánné dr. a teleházban a Szatymaz monográfiával
közigazgatásban, de egy ideig más településen
dolgozott, majd visszatérésekor
polgármesterként folytatta.
– A rendszerváltáskor felmondtam, és
négy éven keresztül Kistelek jegyzőjeként,
majd 1994-től két cikluson át Szatymaz
község polgármestereként, közben
egy ciklusban a Csongrád megyei önkormányzatnál
képviselőként dolgoztam.
Polgármesterségem első ciklusában
az akkor még itt dolgozó Gyuris Zsolttal
pályázatot készítettünk és nyertünk a
belterületi kerékpárút kiépítésére, amelynek
eredményeképpen a Kossuth utca
teljes hosszúságában létrejött a kerékpárút.
Ekkoriban vezettük be a településen
az Idősek karácsonya rendezvényt, és az
egészségügyi dolgozók segítségével az
Egészséghetet.
– Napjainkban a civil tevékenysége került
előtérbe.
– Közreműködtem a helyi civil szervezetek,
így a Szatymazért Alapítvány, az Idősek
Gondozásáért Alapítvány, a Nyugdíjas
Egyesület és a Barackvirág Népdalkör
megalakításában. Komoly szerepem
volt a Napraforgó Falusi Vendéglátók
Csongrád Megyei Egyesületének
megalapításban és részt vettem a Falusi
Vendéglátók Országos Szövetségének
létrehozásában, előbbinek több éve
elnöke, utóbbinak alelnöke vagyok. A
Déli Napfény Leader Egyesületben civil
képviselői, a Teleház Szövetség Szegedi
Egyesületnél ellenőrző bizottsági tagi
feladatokat látok el.
– Polgármestersége idejében vették fel
a kapcsolatot Kibéd településsel, ami
azóta hivatalosan is partnertelepülés.
– 2002-ben kötöttük meg a testvértelepülési
megállapodást Kibéddel, a kapcsolatteremtés
és -építés dr. Somogyi
György érdeme volt. Úgy kezdődött,
hogy a kibédi és környéki gazdák a kétezres
évek elején szakmai látogatásokat
szerveztek Szatymaz és környékére.
Ezekből a szakmai utakból alakult ki a
hosszútávú kapcsolat.
SZATYMAZ ANNO
Polgári nyaraló a múlt század elejéről
– Hogyan lett Szatymazon teleház?
– 2002-ben a bordányiaknak már volt
teleházuk, ezért elmentünk hozzájuk a
képviselőkkel megnézni, hogy is működik
ez a dolog. Akkor döntöttünk a
szatymazi teleház létrehozásáról, ami
a régi Neszürjhegyi iskola épületében
kapott helyett, és ott működött évekig.
2012-ben került át a faluházba, amely
pályázat keretében bővült. A szatymazi
teleházat a kezdetektől a Fehértói Alapítvány
működtette és működteti ma is.
Szatymaz Szeged több tanyai kapitányságából,
a várostól 16 km-re északnyugatra
alapult, 1950-től önálló közigazgatású
tanyaközség. Neve török, más
vélemény szerint kun családnévből
származik. Írásos emlékekben először
1676-ban említik: egy II. József korabeli
térképen a Szeged–Kistelek közti postaállomás,
lóváltó hely neveként szerepel.
(Más forrás szerint már 1213-ban is
említik „Zotmazként”).
Szatymaz még sokáig szállásokkal tarkított
puszta, csak a 19. század elején keletkeznek
rajta Zombory Pál főkapitány
kezdeményezésére högyek, azaz szőlőtelepítések.
Az első időkben főleg szegedi,
felsővárosi polgárok, népi értelmiségiek
birtokolnak Szatymazon. Sokuknak
jelentős hatásuk van a környék modern
szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozására.
Ilyen volt Babarczy József ügyvéd
– felesége keresztnevét a Vilmaszállás
szőlőtelep őrzi – vagy Felmayer János
tímármester, Mikszáth Kálmán barátja, a
később róla elnevezett szatymazi határrész,
Jánosszállás megalapítója.
„Az Szegednek Szatymaz – tréfálkozik
egy régi újságcikk –, ami a subán a gallér.
S valamint a suba gallér nélkül semmit se
mond, akép Szeged is hej de színtelen város
lenne Szatymaz nélkül.”
Meg kell még említenünk Zsótér Andor
dúsgazdag hajósgazda szatymazi szőlejét
is, amelynek Mikszáth Kálmán többször
vendége volt. Ebből a környezetből indult
Dankó Pista is.
A 19. század végétől nyaralóként építtetett
villák, nyári lakok közül több a Jánosszállás–Szatymaz
közti út mentén
található, felújítva ma is élettel teliek.
Szatymaz nagyobb szőlőhegyei az Alpárés
a Neszűrj-hegy, amelyekben „hegygazdaság”
működött. Egy régi újságcikk
szerint Szatymaz „sima lap, melyen a legkisebb
bokortól kezdve a terebélyes fáig
– Része volt a helyi tájékoztatás fórumainak
létrehozásában is.
– Polgármesterségem idején újból elindítottuk
A Mi Lapunk című helyi újságot,
2002-ben pedig a milleneumi pályázat
keretéből készíttettettük el a
Szatymaz Földje és Népe című kiadványt,
amely a Szatymazi könyvtárban
jelenleg is lapozgatható.
K.A.
A Vasút utcai Báló kocsma közönsége. A fának támaszkodva Dankó Pista.
minden az emberi kéz munkája, kitartó
szorgalom gyümölcse”.
Szatymaz fejlődésére döntő hatással volt
a pesti vasútvonal, így a városból könynyen
meg lehetett közelíteni, de kedvezett
az értékesítésnek is. Sok városi tisztviselő
volt, aki tavasztól késő őszig itt lakott
a szőlejében, innen járt be szegedi hivatalába.
„Szatymaz! Ez a szó paradicsomot jelent
ilyenkor nyáron, a földi gyönyörűség
helyét azoknak a szerencsés szegedieknek,
akiknek ott van kies tanyájuk,
fehér házikóval, árnyékos, lombos fákkal,
vagy – a még szerencsésebbeknél –
modern kényelmű villával. S a városháza
hivatalnokai között sok a szerencsés.
Annyira, hogy a helyi jelentésű szatymazolni
ige, ez a kedélyesen gúnyos
szegedi szó, jobbára rájuk vonatkozik.
Gyöngébbek kedvéért szatymazolni
annyit tesz, mint Szatymaz gyönyörűségeiért
elhanyagolni a hivatali tennedőket.”
(Éljen Szatymaz!, Szeged és Vidéke,
1909. augusztus 17.)
4 5