<strong>Tisztelt</strong> <strong>Olvasó</strong>! Sok szó esik manapság – akár a készülô hungarikumtörvény, akár a központi agrármarketing szervezet mûködése kapcsán – arról, hogy a magyar élelmiszergazdaság számára mennyire is jelenthetnek kitörési pontot az ágazat világszerte elismert hagyományai, a sokat emlegetett termelési-gazdálkodási tradíciók. Ilyenkor általában a „kötelezô” sztereotípiák – szegedi szalámi, gyulai kolbász, szabolcsi alma vagy tokaji bor – szoktak beugrani az általános gondolkodásban, de a szakemberek pontosan tudják, ezek olyan értékek, amelyeket naponta kell újrateremteni ahhoz, hogy fennmaradhassanak. E számunk mellékletében a szôlô- és borágazat gondjai között errôl is szót ejtünk, és a kép, amirôl beszámolhatunk, nem túlságosan rózsás. A napi értékesítés kegyetlen üzleti feltételei között ôrlôdô borászok – miként a húsosok vagy akár a pékek – túlságosan sokat nem pepecselhetnek a közös tradíció építgetésével-megôrzésével. Ráadásul a piaci versenyképességnek, különösen a bevétel zömét hozó tömegfogyasztásban, a minôségi szempontok „bizonyos mértéken felüli” szem elôtt tartása mostanában inkább árt, mint használ. Ilyen idôket élünk, mondhatjuk – egyenáruk sora az egyenpolcokon, és aki ebbe a trendbe nem akar beilleszkedni, annak valami egészen különlegeset kell kínálnia, különben nyakán marad az áru. Sokan ezért inkább a sodródást választják, beállnak a sorba, és akár a hagyományok diktálta minôségre is kevésbé ügyelve kezdenek a tömegáru gyártásába. A készülô kormányzati agrárstratégia – legalábbis a kiszivárgó hírek szerint – elsôsorban a minôségi és a magyar hagyományokat továbbvivô ágazatok támogatásában, elôállítóik pozitív megkülönböztetésében gondolkodik. Ebben a megfontolásban kétségkívül van megfogható jövôkép: az istenadta éghajlatot, termôföldet, gazdálkodói tudást bizonyosan így lehetne a legnagyobb értékteremtésre felhasználni. Csakhogy eközben számtalan magyar család mindennapi megélhetése immár a forgalmat uraló tömegigény kiszolgálására épült rá, s egy – bizonyos nyilatkozatokban paradigmaváltásként megjelölt – drasztikus szabályozás-átállítás nekik bizony nagyon rosszul jönne. Ha ezeket az érdekeket sikerülne összehangolni, az már önmagában is komoly stratégiai eredmény lenne. Tamás Gábor � Kamara 4 Munkamegosztás, de közös döntések 5 A Csongrád Megyei Agrárkamara szerepe a megye agráriumában � Agrárgazdaság 6 Magyar élelmiszer-gazdaság, 2010 � Agrárstratégia 8 Áfacsökkentésre várva � Növénytermesztés 12 Ahol belvíz, ott csak a remény… � Állattenyésztési és takarmányozási melléklet 24 A sertés-, marha- és baromfipiac 26 Nagygazdaságoké a jövô 32 Vemhes kocák takarmányozása 36 Tejelô állatok fehérjeellátása 42 A magyar baromfiszektor exportteljesítménye 2010-ben Együttmûködô partnereink: www.agrarbazis.hu 2011. április Tartalom 43 Ketrectilalom – nehéz helyzetben a tojáságazat 46 Nemzetközi hírek � Vidékgazdaság 47 Foglalkoztatás vidéken � Kertészet 50 Fedezzük fel a rukolát! � Környezetgazdálkodás 56 Vörösiszappal elárasztott mezôgazdasági területek hasznosítása � Vízgazdálkodás 58 Vízügyi kárelhárítás és téli belvízvédekezés � Logisztika 62 A Gyôr-Gönyû Országos közforgalmú Kikötô � Paragrafus 64 Az alanyi adómentesség feltételei tartalom 43 50 56 62 agrárium 3