Teljes cikk (PDF) - eLitMed.hu

More documents

Recommendations

Info

Az idiopathiás, más néven „e frigore”, Bell-féle facialis paresis prevalenciája 20-30/100 000, a leggyakoribb cranialis neuropathia1 , elnevezése az arcot ért hideghatásra utal. A környéki arcidegbénulást az esetek több mint kétharmadában ez okozza2 . A Bell-paresis diagnózisa a jellemzô fizikális lelet mellett egyéb betegségek kizárásával állítható fel (1. táblázat). A Bell-paresis jó prognózisú kórkép. Spontán gyógyhajlama kiváló. A betegség kezdetén azonban – a kórlefolyás sajátos dinamikája miatt – a gyógyulás kimenetele nem jósolható meg. A prognózis megítélésében a nervus facialis elektrofiziológiai vizsgálata (neurográfia, transcranialis mágneses ingerlés) adhat támpontot3, 4 . A betegség kezelésére legáltalánosabban kortikoszteroidokat alkalmaznak5 . Annak ellenére, hogy a Bell-paresist idiopathiás kórképnek nevezzük, az utóbbi idôben számos adat látott napvilágot a lehetséges okokról. Általánosan elfogadott a Jendrassik Ernôtôl származó, majd mások által is alátámasztott elmélet, hogy a nervus facialis mûködészavarát a csontos facialis csatornában bekövetkezett oedemás duzzanat általi idegkompresszió okozza6 . A betegséget gyakran elôzi meg felsô légúti <strong>hu</strong>rutos betegség, „megfázás” vagy hosszabb tartózkodás hideg, <strong>hu</strong>zatos helyen. Ennek alapján az idegburkokban neuroallergiás vagy reaktív oedema kialakulását feltételezték. A legutóbbi kutatások azonban számos vírus direkt oki szerepét látszanak igazolni1, 2 . Diabeteses, hypertoniás betegek körében gyakoribb a Bell-paresis7 , ezt saját vizsgálataink eredményei is megerôsítik. Cukorbetegek gyógyulása is hosszabb idôt vesz igénybe. Terhesek körében a Bell-paresis több mint háromszor gyakrabban fordul elô, a betegség prognózisa rosszabb, gyakoribb a maradandó elváltozás. Ennek hátterében a terhesség alatti fiziológiás immunszuppreszió következtében fellépô vírusaktivációt feltételeznek8 . A Bell-paresis kialakulásában éghajlati tényezôk szerepét is igazolták9 . Tanulmányunkban a 2000–2004 között perifériás facialis paresis miatt kezelt 110 beteg anyagát elemeztük klinikai szempontok alapján, különös tekintettel a kórházba kerülés körülményeire, az elôzetes beutaló diagnózisok során felmerülô leggyakoribb tévedésekre, azok lehetséges okaira és következményeire. Betegek és módszerek A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikán 2000–2004 közötti ötéves idôszakban perifériás facialis paresis diagnózis miatt fekvô betegként kezelt 110 beteg klinikai adatait elemeztük visszamenôlegesen, a kórrajzok áttekintése alapján. A betegeket az Egyetemi Informatikai Központ adatbázisából válogattuk ki a BNO-diagnózis szerint. A klinikai dokumentációból a kitûzött szempontok szerint tanulmányoztuk a legtöbb esetben fellelhetô eredeti beutalókat, a felvételi kórrajzot, a vizsgálati leleteket, a lázlapokat és a zárójelentéseket. Klinikánk felvételi körzete Budapest V., VIII., XVII. kerületét, a Csepel-sziget nagy részét, illetve Pest megyének a Csepel-szigettôl kelet felé esô keskeny sávját tartalmazza. Az intézetünkbe perifériás facialis paresis miatt utalt betegek lehetôség szerint felvételre kerülnek (ôket vontuk a vizsgálatba), kisebb részük, akik a kórházi kezelést nem vállalják, járó betegként részesülnek kezelésben. Minden betegünk esetében fül-orr-gégészeti vizsgálatot végeztettünk herpes zoster oticus kizárására a szteroidkezelés megkezdése elôtt. Lumbalpunctiót és koponya-MR-vizsgálatot csak atípusos esetekben és differenciáldiagnosztikai problémák esetén végeztünk. Hasonlóképpen, elektrofiziológiai vizsgálat is csak egyes esetekben készült. Vizsgáltuk a betegek nem, életkor szerinti megoszlását. A klinikai adatok közül a bénulás oldaliságát, súlyosságát, az anamnézisben szereplô kísérô betegségeket (hypertonia, diabetes mellitus), hajlamosító faktorokat, a betegség kialakulásának idôpontját, a paresis mellett jelentkezô egyéb panaszokat, tüneteket (retroauricularis fájdalom, könnyelválasztási zavar, hyperacusis, ízérzészavar) vettük figyelembe. 1. táblázat. A perifériás típusú facialis paresis egyéb okai Herpes zoster oticus (Ramsay–Hunt-szindróma). Trauma (piramiscsonttörés). A dobüreg gyulladásos és egyéb betegségei. Kisagy-híd szögleti tumor („acusticus neurinoma”). Lyme-borreliosis (gyakran kétoldali). Meningealis carcinosis. Guillain–Barré-, Miller–Fischer-szindróma. Paraneoplasia. Parotistumor. Agytörzsi vascularis laesio (Millard–Gubler-szindróma). Iatrogén (idegsebészeti vagy fül-orr-gégészeti mûtét következtében posztirradiációs károsodás). Melkersson–Rosenthal-szindróma. Ideggyogy Sz 2006;59(11–12):400–405. 401
1. ábra. A perifériás facialis paresis elôfordulásának szezonális megoszlása havi bontásban a vizsgált ötéves idôszakra (A) és az egyes évekre (B) vonatkoztatva Amennyiben fellelhetô volt az eredeti beutaló, feljegyeztük, majd csoportosítottuk a beküldési diagnózisokat. A zárójelentések és lázlapok alapján áttekintettük az alkalmazott kezelést. A betegek gyógyulásának eredményeirôl (a retrospektív kivitelezés miatt) nem lehetett felhasználható adatokat nyerni, mivel követésük nagyrészt már a területi neurológiai szakrendelôben történt. Eredmények EPIDEMIOLÓGIA Száztíz betegünkbôl 55 férfi és 55 nô, az átlagéletkor 49,31 (±18,00) év volt, a férfiaké 47,69 (±17,08) év, a nôké 50,67 (±18,91) év, a két csoport életkorát t-próbával összehasonlítva nem találtunk szignifikáns különbséget (a különbség valószínûsége: 0,345672). Százhat eset (96%) felelt meg 402 Ilniczky: Perifériás facialis paresis klinikánk betegei között idiopathiás Bell-paresisnek, három esetben (2,7%) herpes zoster oticus, egyben Lyme-kór igazolódott. Az esetek évenkénti megoszlása a következô volt: 2000: 17, 2001: 21, 2002: 27, 2003: 32, 2004: 13. A betegség elôfordulásának szezonális megoszlását az ötéves idôszakra vizsgálva – a klinikai megfigyeléssel egybevágóan – azt találtuk, hogy a késô ôsztôl kora tavaszig terjedô hideg hónapokban gyakrabban fordul elô perifériás facialis paresis (1. ábra). Nyári hónapoknak az áprilistól szeptemberig, télinek az októbertôl márciusig terjedô idôszakot tekintettük. A tapasztalt különbség (69:41) létrejöttének valószínûsége – binomiális eloszlás alapján számítva – kisebb mint 1%, ha azonos esélyeket feltételezünk a betegség téli, illetve nyári elôfordulására. A megállapítás a teljes idôszakra vonatkoztatva tehát szignifikáns (p
Page 1: PERIFÉRIÁS FACIALIS PARESIS KLINI
Page 5 and 6: fájdalom voltak, sorrendben ezt a

Teljes cikk (PDF) - eLitMed.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?