hajós füzetek - Repülőgépek és Hajók Tanszék - Budapesti Műszaki ...

HAJÓS FÜZETEK III évfolyam, 2. szám, 12. oldal
A bárka 8 db, egyenként 8 tonna tömegű nagy tartóerejű horgonnyal van felszerelve [7]. A horgonyokat a bárka közepén
elhelyezett 4 db két kötéldobos elektrohidraulikus csörlő kezeli [8]. Ezek segítségével a bárka bármilyen irányú mozgást
végezhet. A lefektetendő csővezeték nyomvonalát előzőleg kikotorják. Az így kialakított árokba befekvő csövet búvárok
később a csővezeték tengelyére merőlegesen elhelyezett láncokkal a mederfenékhez rögzítik, majd az árkot iszappal borítják.
A bárka a vezeték tervezett nyomvonalát GPS segítségével követi.
Az összefüggő csővezetéket egyenként kb. 12 m hosszú szakaszokból állítják össze. Ezeket az ún. „joint”-okat egy 225
tonna emelőkapacitású daru [9] rakja át a bárka mellé kötött szállító járművekről a fedélzeti tároló rekeszekbe [10]. A daru
gémkinyúlása azért olyan nagy, hogy a technológiai terület legtávolabbi pontjai is elérhetőek legyenek. A csőszakaszokat
mindkét végükön a hegesztéshez leélezik, majd az így előkészített „joint”-ok a hidraulikus működtetésű görgősoron [11]
végighaladva jutnak el a technológiai vonalba. A görgősor legtávolabbi egységei alkalmasak a technológiai vonalba érkező
újabb „joint” tengelyvonalának a már félig meghegesztett egységek által kijelölt csővezeték tengelyvonalhoz történő 3 dimenziós
illesztésére.
Ha az idő rossz, és a tenger nagyon hullámzik, a csőfektetést abba kell hagyni, mert a dinamikusan változó erőhatások
következtében a függő csőszakasz eltörhet, vagy megroppanhat. Ilyen kedvezőtlen körülmények azonban általában nem
hirtelen, hanem fokozatosan alakulnak ki. A meteorológiai előrejelzés figyelemmel kisérése lehetőséget ad a felkészülésre.
A rossz idő közeledtével a függő csőszakaszt biztonsági okokból leeresztik a tengerfenékre. Ez úgy történik, hogy a feszítő
által fogott csőszakasz végéhez egy, kifejezetten erre a célra szolgáló, és biztonsági okból mindig a feszítő mellett tartott
erős fület hegesztenek, amelyhez aztán egy megfelelő teherbírású sekli segítségével hozzáerősítik a bárka baloldali mellső
sarkában elhelyezett vészhelyzeti csörlő (A&R winch – Abandonment and Recovery winch) [12] tartókötelét. A tartókötelek
kötélkorongokon átvezetve jutnak el a csővezeték tengelyvonalának magasságába. A tartókötél rögzítése után lassan csökkentik
a feszítő által kifejtett szorítóerőt, aminek következtében a függő csőszakasz felső végének rögzítését fokozatosan a
vészhelyzeti csörlő veszi át. Ebből következően a vészhelyzeti csörlő tartóereje legalább akkora kell hogy legyen, mint a
feszítővel kifejthető legnagyobb szorítás esetén a szorítótalpak és a csőfelület között ébredő súrlódó erő. Miután az átterhelés
megtörtént, a bárka a horgonyain lassan előre mozdulva, és a vészhelyzeti csörlő kötelének ezzel párhuzamosan történő
lassú kiengedésével lerakja a tengerfenékre a függő csőszakaszt.
Amíg az idő rossz, a cső a vészhelyzeti csörlő tartókötelével összekötve a tengerfenéken pihen. A rossz idő elmúltával
megkezdődhet a cső felemelése, és annak a technológiai vonalba történő újbóli visszahelyezése. Ehhez először a lehető
legmélyebbre leengedik a fullánkot, majd a bárka a mellső horgonyain ereszkedve a vészhelyzeti csörlő segítségével megkezdi
a cső felemelését. A művelet a horgonycsörlők és a vészhelyzeti csörlő összehangolt munkáját igényli. A víz felszín
közelébe érkező cső alátámasztását a fullánk szögének változtatásával fokozatosan a fullánkon elhelyezett görgők veszik
át. A visszaemelési folyamat során van a legnagyobb szerepe a fullánk oldalsó támgörgőinek. Miután a felemelt cső vége a
technológiai vonalban a feszítő mögé került, a lánctalpak összezárnak, és megfogják a csövet. Az így rögzített cső végéről
aztán már eltávolítható a vészhelyzeti csörlő tartókötele, és levágható a rögzítő fül is, a csővég újbóli leélezése után pedig
folytatódhat a csőfektetés művelete.
Csupán a teljesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a mélyvízi csőfektetési technológia a lényegét tekintve megegyezik
a fentiekben ismertetett eljárással, azzal a különbséggel, hogy a cső függőleges helyzetben hagyja el a csőfektető
hajót, a „tensioner” szorító ereje pedig vízszintes irányú. A függő csőszakasz alakja után a mélyvízi technológiát „J-típusú”
eljárásnak nevezik (3.b ábra).
A felülről is zárt technológiai vonal fölött található a bárka irányító központja, ahonnan valamennyi gép és berendezés távirányítással
működtethető, de természetesen lehetőség van valamennyi berendezés helyszíni működtetésére is. Az egyik
legfőbb szempont a biztonság. A legfontosabb technológiai helyeken történő események képeit ipari kamerák közvetítik az
irányító központba. A bárka pontos pozícióját, és a csővezeték tervezett nyomvonalát számítógép monitorján lehet látni és
mindenkor összehasonlítani. A felső szinten került elhelyezésre az „energia-központ” és a főkapcsoló tábla is. A bárka
energia ellátását normál üzemben 2 db nagyteljesítményű, és egy darab, vészhelyzetben használható kisebb dízel aggregát
biztosítja. A technológiai sor fölött helyezkednek el az irodák, a munkások számára szolgáló étkező, öltözők és mellékhelyiségek.
A bárka fedélzetén kaptak helyet a csőfektetéshez kapcsolódó búvár munkákat kiszolgáló gépek és berendezések.
A fedélzet alatti terek – a szivattyú tér kivételével – csak légtérként, illetve üzemanyag tankként, valamint a bárka úszáshelyzetének
és stabilitásának beállítására szolgáló ballaszttankokként funkcionálnak.
A csőfektetési feladat befejeztével a fullánkot a víz fölé emelik, és fölszedik a bárka mind a 8 horgonyát, majd az úszóművet
vontató kötélre veszik, és az új feladat helyszínére vontatják. A berendezés óriási értéket képvisel, de már egy-két feladat
végrehajtása után visszatermeli a megépítésére fordított beruházási költségeket. Úgy tűnik a LB Shiva-1 nevű csőfektető
bárkának bőven lesz feladata a jövőben is.
Hadházi Dániel
egy. adjunktus