szerszámgépek - Robert Bosch Mechatronikai Tanszék - Miskolci ...

Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar 

Robert Bosch Mechatronikai Tanszék 

SZERSZÁMGÉPEK 

(Esztergagépek) 

Írta 

Dr. Jakab Endre 

ny. egyetemi docens 

Miskolc, 2011

Dr. Jakab Endre Szerszámgépek (Esztergagépek) 

Tartalomjegyzék 

1. SZERSZÁMGÉPEK FEJLİDÉSTÖRTÉNETE.................................................... 3 

1.1 Szerszámgépek fejlıdésének fı szakaszai ....................................................... 3 

1.1.1 Egyetemes (univerzális) szerszámgépek kialakulásának kora ................. 3 

1.1.2. Merev automatizálás kialakulásának kora................................................ 6 

1.1.3. Rugalmas automatizálás kora ................................................................... 7 

1.1.4. Követı és ütközıs programvezérléső gépek ............................................ 8 

1.2 A magyar szerszámgépipar .............................................................................. 9 

2. BEVEZETÉS A SZERSZÁMGÉPEK FOGALOMKÖRÉBE ............................. 16 

2.1 A gépkapacitás-alkatrésztípus szám-szerszámgép típus kapcsolat................ 17 

2.3 Relatív és elemi mozgások, koordinátarendszerek ........................................ 19 

2.4 Szerszámgépek rendszerezése........................................................................ 22 

3. KÖVETELMÉNYRENDSZEREK....................................................................... 27 

3.1 Követelmények .............................................................................................. 27 

4. ESZTERGAGÉPEK.............................................................................................. 28 

4.1 Alapozás......................................................................................................... 28 

4.2 Esztergálás megmunkálási modellje .............................................................. 29 

4.3 Esztergálás forgácsolási- és teljesítményviszonyai ....................................... 30 

5. EGYETEMES ESZTERGAGÉPEK Fİ ÉPÍTİEGYSÉGEI............................... 34 

5.1 Tartóelem ....................................................................................................... 35 

5.2 Fıhajtómő, fıorsó .......................................................................................... 38 

5.3 Elıtoló hajtómővek, mellékhajtómővek ........................................................ 38 

5.4 Esztergagépek további szerkezeti egységei ................................................... 54 

5.5 Szánok és vezetékek....................................................................................... 58 

5.5.1 Csúszó vezetékek.................................................................................... 60 

5.5.2 Gördülı vezetékek .................................................................................. 70 

6. CNC ESZTERGAGÉPEK..................................................................................... 78 

6.1 Számjegyvezérlés hatása a szerkezeti kialakításra ........................................ 78 

6.2 CNC esztergagépek felépítése ....................................................................... 79 

6.2.1 Esztergagép struktúrák............................................................................ 79 

6.2.2 Az EPA 320-01 CNC esztergagép szerkezeti kialakítása, struktúrája ... 91 

6.3 Az egyetemes és a CNC esztergagépek összehasonlítása............................ 111 

1


SZERSZÁMGÉPEK 

BEVEZETÉS 

A szerszámgépek stratégiai fontossága sokoldalú kölcsönhatásából adódik. Minden 

termék, gép elıállítása valamilyen fokon és szinten közvetlenül, vagy közvetve a 

szerszámgépekhez kapcsolódik. Az alkalmazott szerszámgépek fejlettsége illetve a 

szerszámgépgyártás nagymértékben meghatározza egy ország termelési színvonalát és 

technikai kultúráját, mert elıfeltétele minden ipari termelésnek. 

A szerszámgépek elnevezés a mindennapi szóhasználatban félreérthetı-, szerszámokat 

elıállító berendezés-, ami az angol Machine tool kifejezés német (Werkzeugmaschine) 

és magyar (Szerszámgépek) nyelvre történt helytelen fordításával magyarázható. 

Eredeti jelentésében „gépi szerszám”, azaz a szerszám gépi úton történı mozgatására 

utalt. Mivel ma a szakmai közéletben egyértelmő jelentéssel bír és meghonosodott a 

„szerszámgépek” elnevezés, továbbiakban ezt használjuk. 

A jegyzetben a forgácsoló szerszámgépek egyik legfontosabb és legszélesebb körben 

alkalmazott alapgépeit, az esztergagépeket tárgyaljuk. Természetesen a forgácsoló 

szerszámgépek palettája ettıl sokkal gazdagabb, de az itt közölt ismeretek egy része 

ott is hasznosítható. A fémforgácsoló szerszámgépek mellett ott találjuk a faiparban 

alkalmazott szerszámgépeket, igen jelentıs a képlékenyalakító, vagy a sugaras 

megmunkálások gépekeinek részaránya, ami az utóbbi évtizedben dinamikusan 

növekedett. Itt kell megemlíteni a mőanyag alakítás gépeit is, amelyeken készült 

termékek mindennapi életünk részévé váltak. A szerszámgépek és robotok rokon 

vonásai alapján az ipari robotok is tárgyalhatók lennének a közös elvi alapok, 

tulajdonságok és hasonlóságok miatt. 

A történeti fejlıdés során fokozatosan nıtt az alkatrészgyártás tömegszerősége. Az 

egyeditıl a különbözı sorozatnagyságú (kis, közepes, nagy) gyártáson át eljutott a 

tömeggyártásig. A mechanizálást követı merev, követı- és, programvezérlés, valamint 

a rugalmas automatizálás, továbbá minden olyan felfedezés, amely a szerszámgépek 

fejlesztésében szerepet kapott (villamos motorok, szerszámok, stb.), lényeges hatással 

volt a szerszámgépek fejlıdésére. 

A jegyzet nagyobb részt a hagyományos esztergagépekkel foglalkozik. Ennek oka az, 

hogy számos ilyen berendezés mőködik ma is, továbbá azokon szerzett és bemutatott 

ismeretek, szerkezetek jól hasznosíthatók más szerszámgépeken is. Természetesen 

kitérünk az NC esztergagépek bemutatására is. 

A jegyzet írásában felhasználtuk a hazai szerszámgépgyárak fejlesztési, konstrukciós 

és gyártási tapasztalatait és a Szerszámgépek Tanszékének a szerszámgépek kutatás- 

és oktatás-fejlesztésben elért eredményeit. Az NC esztergagépek bemutatásának 

középpontjában a SZIM-ben gyártott EPA 320-01 típusú NC esztergagép áll, amely 

több mint 2 évtizeden át szolgálta az oktatást. A gép építési elvei és megoldásai ma is 

felhasználhatók. Az NC esztergagépek fejlesztése töretlen és egyre újabb megoldások 

jelennek meg. Erre mutatnak példákat a különbözı szerszámgépgyártók moduláris 

elven felépülı esztergagépei és. Ezúton is köszönjük a gyárak szakmai támogatását és 

a rendelkezésre bocsájtott anyagokat. 

2


1. SZERSZÁMGÉPEK FEJLİDÉSTÖRTÉNETE 

A szerszámgépek fejlıdése az emberiség általános fejlıdésétıl nem választható el, 

azzal szoros és sokoldalú kölcsönhatásban van. A szerszámok használatának és 

készítésének jelentısége közismert az emberiség kialakulásában. A történeti 

periodizálás is a termelés, a termelıeszközök jelentısebb változásaihoz kötött. Az 

emberiség célja mindig az igények, az anyagi szükségletek egyre teljesebb kielégítése 

volt, ami a fejlett országokban igen magas fokot ért el. Mindezt a technikai, gazdasági 

fejlıdés tette lehetıvé. Nem kell bizonyítani, hogy a technika mindennapjaink része 

lett függetlenül attól, hogy milyen mélységben ismerjük. A termelés a kezdeti, 

elszigetelt egyéni módról egyre inkább szélesebb körben valósult meg, ahogy hatása 

is. Ma a világmérető globalizálódás korát éljük, amely mindennapi életünk mellett 

befolyással van többek között a technikai kultúrára is. A szerszámgépeknek az ipari 

termelésre gyakorolt hatásáról szép mővet írt G. Spur [1]. A hazai 

szerszámgépgyártásról pl. a [2] és [3] mővekbıl tájékozódhat az érdeklıdı, továbbá 

felhasználtuk az [4-8] irodalmakat is. 

A szerszámgépek fejlıdése az egyedi szők körő gyártásról a sokakat érintı sorozat és 

tömeggyártásra való áttérés, azaz a kézi termelésrıl a gépi termelésre, majd az 

automatizált gépi termelésre való áttérés története. A gépi termelés fejlıdése egyre 

szélesebb körő munkamegosztással és specializálódással járt, ami csökkentette a 

fizikai és pszichikai terhelést. A cél minél gyorsabban, pontosabban, olcsóbban 

termelni. 

A szerszámgépek fejlıdésének fı szakaszai az ipari fejlıdés fı korszakaihoz köthetık. 

A történetileg korábban kialakult gépek, természetesen a jelenlegi mőszaki 

színvonalnak és kultúrának megfelelıen, ma is jelentıs helyet foglalnak el a 

termelésben. 

1.1 Szerszámgépek fejlıdésének fı szakaszai 

1.1.1 Egyetemes (univerzális) szerszámgépek kialakulásának kora 

Az egyetemes, vagy univerzális szerszámgépek kialakulásának kora a klasszikus, 

angliai ipari forradalomtól a XIX. század utolsó harmadáig számítható, amikorra 

kialakultak az egyetemes forgácsoló szerszámgépek fı típusai. Az elsı 

szerszámgépnek 1775-bıl John Wilkinson hengerfúró gépe tekinthetı, amellyel a 

gızgépek, ágyúk furatait készítették. Henry Maudslay esztergagépe 1797-ben készült 

el. Ezeken a szerszámgépeken azonos technológiával igen sokféle alkatrészt, egyedi és 

kissorozatban készítenek, amibıl az egyetemes elnevezés következik. Természetesen 

az egyetemes szerszámgépek fejlesztése, korszerősítése napjainkban is tart, és abba a 

CNC egyetemes gépeket is beleértjük. 

Az iparosodást az angol textilipar, a bányászat és szállítás igényei indították el. A 

fonó- és szövıgépek fejlesztése, mechanizálása, mőködtetése és nagyobb számban 

való elıállítása megfelelıen gyártott alkatrészeket, továbbá erıgépeket igényelt. Másik 

fontos tényezı a bányák üzemeltetése így a nyersanyag kitermelése és a víz kiemelése, 

a kitermelt anyag (szén, érc) szállítási igénye volt. A problémák megoldása döntıen az 

energia átalakító és közlı gızgépek feltalálásához, fejlesztéséhez, gyártásához és 

alkalmazásához kapcsolódott. 

3


A szerszámgépek fejlesztésének kezdeti mozgatórugói, a fentiekkel összefüggésben, 

elsısorban a gızgépek gyártásához kapcsolhatók. Az elsı szerszámgépeket a 

gızgépeket gyártó üzemek maguk számára állították elı, a szerszámgépgyártás csak 

késıbb vált külön iparággá. Az egyetemes szerszámgépek zömét Európa, a marógépet 

Amerika (1850-ben George S. Lincoln társaságnak készítette Pratt és Whitney cég) 

adta a világnak, majd kölcsönösen hatottak egymásra a további fejlesztésekben. 

Az igen jelentıs szerszámgépépítı Joseph Whitworth minıségi és formatervezett 

szerszámgépépítését, amely a XIX. század közepétıl számítható, egész Európa és 

Amerika is követte. A XIX. század második felében jelentısen elıretört a német 

szerszámgépipar és néhány évtized alatt ledolgozta Angliával szembeni hátrányát. A 

fejlıdés a német vámegyezséggel (1834) indult, majd a német birodalom 

megalakulásától (1871) a századfordulóig bontakozott ki teljesen. A német 

szerszámgépgyártás bölcsıje Szászország volt, amit a bányászat (1765 Freibergben 

megalapították a bányászati akadémiát) és a textilipar (Chemnitz) döntıen befolyásolt. 

A chemnitzi gépipar jelentıs alakjai közül kiemelkedett Gottlieb Haubold 

(szövıgépek, öntöde, gızgépek, stb). A német szerszámgépgyártás úttörıje, és egyik 

jeles személyisége Johann von Zimmermann volt, aki 1820-ban Magyarországon, 

Pápán született. 1848-ban Chemnitzben (Szászország) alapított gépgyára az európai 

szárazföldi kontinens egyik legjelentısebb szerszámgépgyára volt. Nevéhez több fém- 

és famegmunkáló szerszámgép megalkotása, szabadalmak, számos forgácsoló és hideg 

képlékeny alakító szerszámgép gyártása, a vésı- gyalu- és fúrógépek 

sorozatgyártásának megindítása főzıdik. Gépeibıl Magyarországon nagyobb számban 

a MÁV Jármőjavító üzemekben volt található. A német szerszámgépgyártás jelentıs 

alakjai a [1.1] mőben megtalálhatók. Technikai és kultúrtörténeti érdekességként 

említjük meg, hogy Johann Manhardt toronyóra terve szerinti óra található a 

kecskeméti Nagytemplom tornyában, ami halála után 1889-ben készült el. 

Az egyetemes szerszámgépeken az egyes elıtoló mozgások egymásra merılegesek és 

koordinátánként sorban egymásután következnek. Bonyolultabb felületek elıállítása az 

elıtoló kinematikai láncok cserekerekekkel való összekötésével (pl. karusszel 

esztergagépen kúpesztergálás, egyetemes marógépen osztófej alkalmazásával 

spirálhorony marás), vagy speciális készülékek alkalmazásával (pl. az esztergagépek 

keresztszánjára épített kúpvonalzóval kúpesztergálás) történt. 

A szerszámgépek mőködtetésére szolgáló energiát a mőhelyen kívül elhelyezett 

gızgépek közlımőveken (transzmissziós hajtásokon) keresztül szolgáltatták. A gépek 

elhelyezése a közlı tengelyeknek megfelelıen kötött volt az üzemen belül, a hajtást a 

gépek felé lapos-szíj hajtás közvetítette, a fordulatfokozatok váltása lépcsıs 

szíjtárcsákkal történt. A megoldás igen hosszú ideig uralkodó volt. A villamos 

motorok csak fokozatosan szorították ki a gızgép energiaforrást és a transzmissziós 

hajtástípust, véglegesen a második világháború után. A két világháború közötti idıbıl 

mutatnak példákat a MÁV Jármőjavító Üzemi Vállalat VI. gépmőhelye, Istvántelki 

Fımőhelyében és a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromos-ipari Szakiskola 

tanmőhelyében készült fényképek 1.1. és 1.2. ábrái [2], [4]. 

4


1.1. ábra: 

MÁV Jármőjavító Üzemi Vállalat VI. gépmőhelye, Istvántelki Fımőhely 

1.2. ábra 

Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromos-ipari Szakiskola tanmőhelye 

(1928), elıl egy marógép és hajtása látható 

Összegezve: 

Az energiaforrás gızgép volt, ami transzmissziós hajtásokon keresztül mőködtette a 

gépeket. 

Az egyetemes szerszámgépeken azonos technológiával igen sokféle alkatrészt, egyedi 

és kissorozatban készítettek. 

Az információkat (geometriai, kapcsolási, sorrendi, stb.) az ember szolgáltatta a gép 

kezelıszervein keresztül. 

5


A mérést elıször közvetlenül, majd a pontossági igények növekedésével közvetett 

módon végezték a mikrométer mérési elvéhez hasonlóan. A mérési elv és gyakorlati 

megvalósítása ugyancsak H. Maudslay-hez köthetı 1829-ben. A kezdetben csak a 

munkadarabok mérésére szolgáló eszköz mérési elvét késıbb a gép kézi 

kezelıszerveihez építetten mérıtárcsás (nóniusz tárcsás) megoldással valósították meg. 

A szánok egyenes vonalú haladó mozgását ily módon közvetetten, az elmozdulással 

arányosan, forgó tárcsára felvitt mérıskálával mérik, amelyeknél a mérési pontosság, 

pl. 0,1, 0,05, 0,02 mm. 

Az egyetemes szerszámgépeket az egyes korok mőszaki-technikai fejlıdésének 

megfelelıen tökéletesítették és a termelésnek ma is fontos eszközei. 

1.1.2. Merev automatizálás kialakulásának kora 

A merev automatizálás kora a XIX. század közepétıl a XX. század elsı negyedéig 

számítható, éles határok azonban nincsenek. Egyre több termék nagyobb mennyiségő 

elıállításának igénye vezetett el a nagysorozat - és tömeggyártásra alkalmas, 

mechanizált szerszámgépek megalkotásához. Az igények szükségessé, a technika 

lehetıvé tette az állandó és elıírt minıségő gyártást, a csereszabatos alkatrészek 

elıállítását. Húzó iparágak a hadipar, a kerékpár- és varrógépgyártás, majd a 

motorkerékpár gyártás és az autóipar. 

A merev automatizálás jellegzetes gépei a mechanikus automaták, célgépek és célgépi 

gyártósorok, amelyek a mai nemzetközivé vált termelésben is, a kornak megfelelı 

technikai színvonalon, igen jelentıs szerepet játszanak a termelésben. A mechanikus 

automaták sorát, a csavargyártást szolgáló, revolverfejes esztergagépek nyitották meg 

a XIX. század közepén Amerikában, ami elıször a fegyvergyártás céljait szolgálta. Ezt 

követték a többszános eszterga automaták, amelyek egyidejőleg több szerszámmal 

dolgoztak. A század utolsó harmadában kialakultak az automata revolveresztergák, az 

egy- és többorsós automata esztergagépek. A revolveresztergák a szerszámváltás elvét 

Samuel Colt ötlövető pisztolyától vették át. Az automaták természetesen számos más 

területen is megjelentek, így említhetık a köszörő, sajtoló, stb. automaták. 

A sokoldalú megmunkálást és sokféle mőveletelemet, technológiát igénylı 

munkadarabok nagysorozatú, illetve tömeggyártására alakították ki a célgépeket és 

célgépi gyártósorokat. Célgépek és célgépi gyártósorok gazdaságos elıállításához az 

építıszekrény rendszer szerint építkezı gépcsalád elve alapján fejlesztették ki az 

építıelemek és építıegységek típus- és paraméterváltozatait. 

Összegezve: 

A merev automatizálás gépein az alkatrészféleségek száma kicsi, szélsı esetben egy, 

ugyanakkor a gyártmány(ok) tömegszerősége nagy. 

Az energiát elıször gızgépek transzmissziós hajtáson keresztül szolgáltatták, 

amelyeket késıbb a villamos motorok váltottak fel, lehetıvé téve ezzel a korszerő 

gyártásszervezést. A villamos motoroknak (Ernst Werner Siemens 1881, Jedlik Ányos 

1867) az 1890-es évektıl kezdıdı szélesebb körő elterjedéshez kapcsolódott a 

gyorsacél szerszámok (Frederick Winslow Taylor és M. White, Párizsi Világkiállítás, 

1900) megjelenése, amelyek a szerszámgépek szerkezeti kialakítására lényeges 

hatással voltak. A nagy teljesítmények, nyomatékok és erık szükségessé tették a 

szerszámgépek méretezését, amely a XX. század elsı negyedétıl kezdıdıen 

számítható. 

6


Az információkat az ember, különbözı mechanikus, hidraulikus, villamos, 

pneumatikus, vagy vegyes irányító szerkezetekre, szervekre helyezte át, amelyek 

cseréje új gyártmánynál (munkadarabnál) viszonylag nagy költséggel és hosszú idıvel 

volt lehetséges, amibıl a merev automatizálás elnevezés adódott. 

A méretek megvalósítását, a mozgatás sebességét merev programhordozók (pl. 

vezértárcsák) biztosítják. 

1.1.3. Rugalmas automatizálás kora 

A rugalmas automatizálás kora 1949-52-tıl napjainkban is tart. 

A számjegyvezérléső szerszámgépek fejlesztését az amerikai légierı (Aire Force) 

közvetlen igényei indították el. Kezdete azzal a megbízással függött össze, amelyet az 

amerikai repülıgépipar 1949-ben adott John Pearson vállalkozásának (Pearson 

Corporation in Traverse City, Michigan) azzal, hogy olyan marógépet készítsen, amely 

a másoló marógépeken történı repülıgép alkatrészek gyártását termelékenyebben, 

pontosabban és automatikusan végzi. A feladatot végül is a MIT (Massachusetts 

Institute of Technology) bevonásával sikerült megoldani 1952 márciusában, amikor az 

elsı mőködıképes függıleges fıorsójú, számítógéppel irányított 3 tengelyes 

marógépet megépítették. 

A vezérlı számítógép az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer, 

1946) volt, ami 18000 elektroncsıvel, 30 tonna tömeggel, 800 kW 

teljesítményfelvétellel rendelkezett, 1000-5000 mővelet/sec sebességgel dolgozott, és 

amelynél átlagosan 15 percenként hibásodott meg egy elektroncsı. 

Az elektrotechnika-elektronika, információ-technológia, számítástechnika, és 

irányítástechnika fejlıdése és integrált alkalmazása tette lehetıvé a számjegyvezérléső 

(Numerical Control – NC), majd 1970-es évektıl a számítógépes számjegyvezérléső 

(Computer Numerical Control – CNC) szerszámgépek megjelenését, amelyeken az 

egyik munkadarab gyártásáról másikra való átállás szoftveresen, gyorsan és viszonylag 

kedvezı költséggel történik. 

Az elektroncsöves technikát (1. generáció) a tranzisztoros (2. generáció), majd az 

integrált áramkörös (3. generáció - 1959) technika váltotta fel. Ez utóbbi mőveleti 

sebessége már elérte az 1 millió/sec-ot. 

A mikroprocesszor (4. generáció) találmányi bejelentése 1971-ben történt meg (Texas 

Instruments), még ugyanebben az évben megjelent az Intel 4004 (CPU). Ezekben a 

nagy integráltságú LSI (Large Scale Integration) áramkörök gyors mőveleteket tettek 

lehetıvé, és a korszerő számítógépes számjegyvezérlés alapjául szolgálhattak. 

A számjegyvezérlés a szerszámgépek szerkezeti kialakítására jelentıs hatással volt, 

ahogy korábban a villamos motorok és a gyorsacél szerszámok megjelenése. Új 

struktúrájú gépek jelenhettek meg annak következtében, hogy megszőntek a 

mechanikus kinematikai láncok által okozott kötöttségek, mivel az egyes elıtoló 

szánok független hajtással rendelkeznek, és sem a fıhajtómővel sem egymással 

nincsenek mechanikai kinematikai láncon keresztül összekötve. Ugyanakkor a 

vezérlés lehetıvé teszi az egyes NC irányítású tengelyek (szánok, orsók) egyidejő 

(szimultán) mőködtetését. Az egyidejően irányított tengelyek (D-Dimensionkoordináták) 

számától függıen 2D-6D-s berendezések lehetnek (szerszámgépeken 5D, 

robotoknál 6D). Minél nagyobb az ilyen tengelyek száma, annál bonyolultabb felülető 

7


munkadarabok állíthatók elı. Egyes számjegyvezérléső gépen a villamosan irányított 

tengelyek száma igen nagy, akár 10-20 is lehet. 

A rugalmas automatizálás teremtette meg a robotok fejlesztésének és széleskörő 

alkalmazásának alapjait is. A mechatronika fogalma is elıször a robotok kapcsán 

jelent meg. A mai számjegyvezérléső gépek és berendezések minden olyan 

sajátossággal rendelkeznek, hogy mechatronikai berendezéseknek is tekinthetık. 

Összegezve: 

A számjegyvezérléső gépek kezdetben az egyedi- és kissorozatú gyártmányok 

gazdaságos és termelékeny elıállítására szolgáltak, amely napjainkra kiterjedt a 

közepes és nagysorozatok gyártására és a célgépek, automaták területére is. A 

megrendelık kívánsága szerint igen gyakran épülnek számjegyvezérléső gépek 

szőkített, szinte célgépi feladatokra (pl. szelepgyártás, armatúragyártás). 

A nagy mőveletkoncentrációt megvalósító gépeken az automatikus szerszámellátás 

megoldott a szükséges nagyszámú szerszám miatt, majd ezt követte az automatikus 

munkadarab ellátás. A számjegyvezérléső szerszámgépeket fejlettségük és 

rendszerbeépítésük alapján CNC gépnek, megmunkáló központnak (Machining Centre 

- MC), rugalmas gyártócellának (Flexible Manufacturing Cell - FMC) vagy rugalmas 

gyártórendszernek (Flexible Manufacturing System - FMS) nevezik. Az FMS 

rendszerek fejlesztésének korlátait a rendkívül összetett információ-anyagenergiaellátás 

nehézségei jelentették. 

A számjegyvezérléső szerszámgépeken az energiát villamos motorok biztosítják. 

Minden egyes mozgást, a fımozgást, illetve mellékmozgást (elıtoló mozgást), különkülön 

villanymotor biztosítja. Ugyanakkor a teljesítményhajtások (fıhajtómővek) 

motorjai és a kinematikai (elıtoló) hajtások szervomotorjai kialakításukban és 

tulajdonságaikban lényegesen eltérnek. 

Az információkat viszonylag kis költséggel és rövid idı alatt szoftveresen cserélik az 

új munkadarabok elıállításához. 

Az elmozdulás, elfordulás, sebesség, szögsebesség mérést közvetetten, vagy 

közvetlenül elektronikus mérıberendezések látják el, amelyek a helyzetszabályozás 

nélkülözhetetlen elemei. 

1.1.4. Követı és ütközıs programvezérléső gépek 

A merev automatizálásról a rugalmas automatizálásra való átmenet szerszámgépei a 

másológépek (követı vezérléső szerszámgépek) és az ütközıs programvezérléső gépek 

voltak, amelyeken közepes és nagyobb sorozatokat állítottak elı gazdaságosan. 

Másológépeken a mintaprogramot egy mesterdarab szolgáltatja, a másolás legtöbbször 

hidraulikus, vagy elektrohidraulikus úton történik. 

Ütközıs programvezérléső gépeken a munkaprogramot, illetve a megmunkálni kívánt 

méreteket ütközık és villamos helyzetkapcsolók segítségével állítják be. 

8


1.2 A magyar szerszámgépipar 

A hazai szerszámgépgyártás kezdetei a kiegyezés (1867) utáni idıtıl (1872-tıl) 

számíthatók [2], [3]. A fejlıdés az angliaihoz hasonló módon, csak majdnem egy 

évszázadot késve történt. A szerszámgépgyártás elıször az ipar különbözı ágazatainak 

kiszolgálására alakult ki. Az általános gépgyártás szolgáló leányaként csak az I. 

világháború után jelent meg önálló iparágként. A legfontosabb húzó ágazatok a 

közlekedés, malomipar, mezıgazdasági gépipar, hadiipar, kohászat, hídépítés, de a 

faipari és építıipari igények sem voltak elhanyagolhatóak. 

A XIX. század utolsó negyedében három jelentısebb vállalat foglalkozott 

szerszámgépgyártással más gyártmányok elıállítása mellett. Az elsı szerszámgépek 

döntıen a jól ismert megoldások alapján készültek, majd fokozatosan kialakult az 

önálló szerszámgéptervezés és gyártás. 

Az alábbiakban leírtak aktualitását az idı gyakran felülírja, ezért kiigazításra 

helyenként szükség lehet. 

A Gutjahr Müller Gépgyár és Vasöntöde, amelynek jogutódja a Vulkán Gépgyár és 

Vasöntöde Rt volt, 1872-ben alakult meg. A gyárat svájci iparosok alapították 

Budapesten malomipari gépek és berendezések gyártására, amely hamarosan osztrák 

tulajdonba került és 1929-ig mőködött. A cég szerszámgépgyártása jelentıs volt, 

palettájukon az esztergák különbözı változatai, fúró, fúró-maró, portálmaró, 

hosszgyalu gépek mellett sajtológépek is szerepeltek. Jelentısebb 

szerszámgépfejlesztéseik az elsı Erzsébet híd (1898-1903) láncelemeinek gyártásához 

kötıdtek. Megjegyzés: a Széchenyi híd 1849-ben, a Margit híd 1872-benkészült el, a 

Ferencz József híd, ma Szabadság híd építése 1894-1896 között zajlott. 

A Hirsch és Frank Gépgyár és Vasöntöde, amelyet 1882-ben alapítottak Budapesten, 

késıbb Salgótarjánban is rendelkezett telephellyel. Gyártottak esztergagépeket, 

marógépeket, gyalugépeket, fúrógépeket, sajtológépeket, gızkalapácsokat. A 

budapesti gyár 1949-tıl Budapesti Szerszámgépgyár, 1963-tól a SZIM 

(Szerszámgépipari Mővek) Budapesti Köszörőgépgyára néven üzemelt megszőntéig. 

A Fegyver és Gépgyár Rt. német közremőködéssel alakult 1889-ben illetve 1891-ben, 

profilja a fegyver- és lıszergyártás volt. Gyártási naplóik szerint több mint negyven 

fajta szerszámgépet gyártottak, köztük a fegyvergyártás speciális szerszámgépeit, 

esztergagépeket, fúrógépeket, marógépeket, szerszám köszörőket, kúpfogaskerék 

gyalugépeket, sajtológépeket. 1949-tıl Fémáru- és Szerszámgépgyár, 1963-tól a SZIM 

Esztergagépgyára, majd Budapesti Szerszámgépgyár volt megszőntéig. 

A szerszámgépgyártásban és szerszámgépek alkalmazásában jelentıs szerepet 

játszottak a MÁV Gépgyár, késıbb MÁVAG, a Ganz-MÁVAG, illetve a MÁV 

Jármőjavító Vállalatok, a Láng László Gépgyár és további kisebb vállalatok is. 

Megemlítjük, hogy a német szerszámgépgyártásnál említett Johann von 

Zimmermannak érdekeltségei voltak a MÁV-nál, és ott alkalmazták gépeit is. 

A Weiss-Manfréd Mőveket 1892-ben alapították, ahol 1929-ben kezdıdött meg a saját 

célú szerszámgépgyártás. A 30-as évek végén megalakult és önállósult 

Szerszámgépgyárban esztergagépeket, a VF és UF típusú marógépeket, fúrógépeket 

köztük a világszerte ismertté vált RF sugárfúrógépeket már exportálási céllal is 

9


gyártották. 1946-tól Csepeli Szerszámgépgyár, majd a Csepel Mővek 

Szerszámgépgyára néven vált ismert üzemmé, amelynek exportja jelentıs volt. 1989tól 

több átalakuláson ment át a vállalat, ma Excel-Csepel Szerszámgépgyártó Kft. 

néven üzemel, amely 1995-ben jött létre. 

Az önálló szerszámgépgyártás megteremtése Mo.-on a II. világháború után szélesedett 

ki. Legjelentısebb vállalatai a Csepel Vas- és Fémmővek Szerszámgépgyára, az 1963ban 

megalakult Szerszámgépipari Mővek (SZIM) vállalatai és a Diósgyıri Gépgyár 

voltak. 

Csepelen az elmúlt 60 évben, világméretben is jelentıs számú, több mint 40.000 

szerszámgépet állítottak elı. A háború után a termelési profil nem változott és 

kezdetben fıként a háborús jóvátételt szolgálta. Az új típusú gépek között síkeszterga, 

csımenetvágó, főrész, táblalemezolló, légpárnás köszörő gépek szerepeltek. Igen 

lényeges elırelépés volt a fúró - és marógépek különbözı változatainak, majd a 

programvezérléső marógépek kifejlesztése. 1958-ban kezdıdött meg a célgépi 

egységek, célgépek és célgépi gyártósorok elıállítása. 1960-tól számítható a 

nagypontosságú menetköszörő gépek és a csigakorongos fogaskerék köszörőgépek 

gyártási programba vétele licencek alapján, és a nagypontosságú gyártás feltételeinek 

megteremtése. Magyarország elsı számjegyvezérléső gépeinek elıállítása is a 

vállalathoz kötıdik. Az ETL 250 típusú síkasztalos, ütközıs programvezérléső 

esztergával kezdıdött rövideszterga család fejlesztésében sok közös egységet és 

elemet alkalmaztak. Az ERS-200 típusú szakaszvezérléső rövideszterga 1966-ban 

készült el, és 10 pozíciós torony revolverfejes szerszámtartóval rendelkezett. Ezt 

követte 1969-ben az ETS-200 síkasztalos rövideszterga, amelynek Unimeric 121 

vezérlése magyar, Vilati gyártmányú volt. Az elsı pályavezérléső (NC) tárcsaeszterga 

gép az ERI-250 volt (1965-66), amelyet az ERI-400 és ERI-320 típus követett. A 

Krupp céggel kooperációban készített elsı NC esztergák AEG, Grundig Masing és 

Sinumeric vezérléssel rendelkeztek. Magyarország így juthatott hozzá a korábban 

embargós vezérlésekhez, hajtásokhoz és szervomotorokhoz. Ez egy rendkívül 

eredményes korszak kezdetét is jelentette, amelyben az NC, CNC esztergagépek, fúró 

- maró megmunkáló központok játszották a fı szerepet. A hagyományos gépek 

gyártásának egy részét (pl. sugárfúró gépek) profiltisztításként a nyírbátori 

gyáregységbe helyezték át. Ma az Excel-Csepel Szerszámgépgyártó Kft-nél 

• különbözı paraméterő, struktúrájú és sorozatnagyságú CNC esztergagépeket, 

gyártócellákat, 

• CNC fúró - maró megmunkáló-központokat, 

• egyedi tervezéső szerszámgépeket forgácsoló technológiák kivitelezésére 

állítanak elı, továbbá kooperációs gyártást és forgalmazást folytatnak. 

A területi összefüggés miatt itt kell megemlíteni a Csepeli Hiradástechnikai 

Gépgyárat, amelyben fúrógépeket, szikraforgácsoló gépeket, kiegyensúlyozó gépeket 

állítottak elı. 

A Szerszámgépipari Mővek 1963-ban jött létre, amely 8 különbözı gyárat, és egy 

fejlesztı intézetet egyesített. 

A SZIM Esztergagépgyára elıdjének gyártmányai a különféle esztergagépek (pl. a 

Diósgyıri Gépgyárból - DIGÉP átkerült MVE esztergagép, stb.), marógépek, 

10


főrészgépek voltak. Az 1963-ban alakult vállalat az esztergagépek gyártására 

szakosodott, ismert gépeik az EE gépcsaládba tartoztak. Késıbb teljes egészében 

áttértek az NC esztergagépek gyártására, amelyet a már megszőnt Budapesti 

Szerszámgépgyárban folytattak. 

A SZIM Budapesti Köszörőgépgyára elıdjénél elsısorban esztergagépek gyártása 

folyt. 1963-tól gyártott gépeik a különféle köszörőgépek (csúcsnélküli, optikai alak, 

rádiusz - és horony, szerszám) és esztergagépek voltak. 

A SZIM Kıbányai Gyára korábbi kisebb gyárak eredményeit vitte tovább, termékeik 

különféle esztergagépek voltak. Hozzájuk tartozott a Nagymarosi Gépgyár is, amely 

szerszámgépek felújításával, javításával foglalkozott. 

A SZIM Esztergomi Marógépgyára az 1919-ben alapított gyár utódvállalata volt. 

Különféle szerszámgépek gyártása után végül a marógépekre, majd az NC fúró - maró 

megmunkáló központokra szakosodott. Jelentıs sikereket a nagymérető, speciális 

megmunkáló központokkal (MZ gépcsalád) ért el. Helyén a 90-es évek végén a CNC 

Centrum Gépgyártó és Szolgáltató Kft., Esztergomi Szerszámgépgyár Kft., Esztergomi 

Marógépgyártó Kft. és az EMCO CNC Kft mőködtek. A CNC Centrum Gépgyártó és 

Szolgáltató Kft. fı profilja ma CNC marógépek gyártása, valamint szerszámgépek 

szervizelése és felújítása. Az Esztergomi Szerszámgépgyár Kft. megvásárolta a SZIM 

Esztergomi Marógépgyár Rt. gyártási dokumentációját, ennek bázisán gyárt 

szerszámgépeket, továbbá vállalnak karbantartást és bérforgácsolást. 

A SZIM Székesfehérvári Köszörőgépgyára fı profilja a különbözı köszörőgépek, 

köztük az egyetemes palástköszörő gépek (KU típusok), továbbá más egyéb gépek 

elıállítása lett. A profilt megırizve és szélesítve ma SZIMFÉK ZRt. néven mőködnek 

tovább. 

A SZIM Gyıri Célgépgyára 1963-ban alakult, széleskörő gépgyártásában a célgépi 

egységek és célgépek képezték a legfontosabb területet. Utódvállalata a Hörmann 

Célgép Kft volt. 

A SZIM Kecskeméti Gyára szerszámgépek építıelemeinek (golyósorsók, eszterga 

revolverfejek) gyártására szakosodott. Ma Szimikron Kft. néven ismert, profiljukat 

lineáris vezetı rendszerek gyártásával, forgalmazásával bıvítették. 

A SZIM Karcagi Gépgyára legismertebb terméke a lézeres fejjel kombinált 

lemezkivágó-rezgıkivágó (nibbelı) gép volt. Az 1992-ben alakult MultiTec Kft.-ben 

ma finomlemez szerkezetek kis, közepes és nagy szériában való megmunkálása és 

gyártása folyik. 

A SZIM Fejlesztı Intézete (SZIMFI) feladata elsısorban a szerszámgépek kutatása, 

fejlesztése és azok laboratóriumi vizsgálata, minısítése volt. Az általuk gyártott 

berendezések közül kiemelkedik a sok újdonságot hordozó MC-403 háromorsós CNC 

megmunkáló központ, amelynek fejlesztésében a Miskolci Egyetem Szerszámgépek 

Tanszéke jelentıs szerepet vállalt. 

Az 1990 után alakult NCT Kft gyártási profiljába CNC esztergagépek, CNC fúró-maró 

megmunkáló központok, CNC köszörőgépek, illetve ezekhez szükséges különbözı 

egységek, CNC vezérlések, stb. tartoznak. Továbbá gyártanak hagyományos eszterga, 

maró- és köszörőgépeket, szikraforgácsoló gépeket, és különbözı szolgáltatásokat és 

szervizelést végeznek. 

A Diósgyıri Gépgyár (DIGÉP) Kelet-Magyarország legnagyobb szerszámgépgyártó 

vállalata volt, amit 1963-ban hoztak létre. Elıdjét 1915-ben alapították, majd 1948-ban 

11


vált önállóvá DIMÁVAG Gépgyár néven, ahol nehézgépeket gyártottak. A háború 

után itt fejlesztették ki és kezdték gyártani a jól bevált E-63 egyetemes 

esztergagépeket, amit késıbb a SZIM Esztergagépgyára vett át, majd fejlesztett és 

gyártott tovább MVE (280, 340) gépcsaládként. Más forgácsoló gépek gyártása 

(esztergák, célgépek, daraboló főrészek) fokozatosan megszőnt, és a hazai 

képlékenyalakító gépgyártás központja lett. Fı gyártmányaik: egyetemes sajtológépek 

(mechanikus, hidraulikus), sorjázó sajtók, táblalemezollók, lemezélhajlító gépek, 

kalapácsok közte az igen ismertté vált ellenütıs kalapácsok, dróthúzó, drótsodró és 

összecsapó gépek, stb. Napjainkra a gyártmánystruktúra átalakult, és részben 

megırizte a hagyományos DIGÉP termékeket, amelyeket ma a DIGÉP Hungary Kft.ben 

állítanak elı, mint pl. a kábelgépeket, képlékeny alakítógépeket, egyedi gépeket. 

Lemezmegmunkáló gépek további gyártói volt a miskolci MSN Gépgyártó Kft., a 

kisebb gépek kategóriájában a gyıri GÉFI. Mai jogutód a GÉFI-RAAB Kft., ahol 

szerszámgépgyártás és acélszerkezet gyártás folyik. 

Az ismertetésbıl nem hagyható ki a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának a 

fenti és további más vállalatok számára végzett kutatásban, fejlesztésben betöltött 

szerepének megemlítése. A Szerszámgépek Tanszéke szerszámgépek és részegységeik 

fejlesztı munkáiban a Kar szinte minden tanszéke részt vett, sokszor közösen oldva 

meg a nagy volumenő feladatokat. 

A magyar szerszámgépipar egykori színvonalát jelzi, hogy az 1980-as években, a világ 

szerszámgépgyártásában elıkelı helyet foglalt, el és a világ 15 legnagyobb 

szerszámgép exportır országa közé is bekerült. Az ezredfordulóra a magyar 

szerszámgépgyártás jelentısen megkarcsúsodott, de néhány új fejlesztés jelzi, hogy a 

régi hagyományok követhetık. 

A magyar szerszámgépgyártás gépeibıl mutatnak példákat az 1.3.-1.8. ábrák 

fényképei, amelyek egyben a három fejlıdési korszak gépeit is jellemzik. 

A képek sorrendben: 

1.3. ábra: RFh-75 sugárfúrógép Csepelen készült és egy gépcsalád egyik tagja, 

amelynek elıdei az RF sugárfúrógépek voltak. E jól bevált gépekbıl majd tízezer 

került eladásra világszerte, ma is számos helyen üzemelnek. 

1.4. ábra: E-63 egyetemes eszterga 1946-ban a Diósgyıri Gépgyárban került 

kifejlesztésre, amelynek irányítója a Miskolci Egyetem Szerszámgépek Tanszékének 

elsı vezetıje, Kordoss József volt. A további fejlesztés és gyártás az 1949-ben 

alapított Fémárú- és Szerszámgépgyárba került át. Az MVE-280 néven továbbfutó 

gépbıl kezdetben évente 200-300 darabot állítottak elı. 

1.5. ábra: CD-3 körasztalos célgép villanymotor pajzsok elıállítására szolgált és a 

DINAMÓ gyár részére készült. 

1.6. ábra: a Hajtókar megmunkáló célgép a SZIM Gyıri Célgépgyárban készült 

kerékpár hajtókarokhoz. A gép csak egy az ott gyártott számos célgép közül, amelyek 

a motorgyártáshoz kapcsolódtak. 

1.7. ábra: ERI-250 NC rövid- vagy tárcsaeszterga a magyarországi számjegyvezérléső 

gépek gyártásának elsı példánya, amely a Csepeli Szerszámgépgyárban készült. 

12


1.8. ábra: MC 403 CNC megmunkáló központ a SZIMFI sikerterméke volt, amely egy 

CNC gépcsalád egyik tagja volt. A gép koncepciói és tervei Tajnafıi József 

vezetésével a ME Szerszámgépek Tanszékén születtek meg, a gép fejlesztése a 

SZIMFI-vel közösen történt. A gép alkotóit Állami Díjjal tüntették ki. 

1.3. ábra 

RFh 75 sugárfúrógép 

1.4. ábra 

E-63 (MVE 280) egyetemes esztergagép 

13


1.5. ábra 

CD-3 körasztalos célgép 

1.6. ábra 

Hajtókar megmunkáló célgép 

14


1.7. ábra 

ERI-250 NC tárcsaeszterga gép 

1.8. ábra 

MC 403 háromorsós CNC megmunkáló központ 

15


2. BEVEZETÉS A SZERSZÁMGÉPEK FOGALOMKÖRÉBE 

Alábbiakban a szerszámgépek megértésére szolgáló fogalmakat és magyarázatokat 

adjuk meg. A szerszámgépek mőködésére jellemzı, egy lehetséges funkcionális 

modellt mutat a 2.1. ábra. 

2.1. ábra 

A szerszámgépek mőködésére jellemzı modell 

A megmunkálást a következı jellemzık befolyásolják. 

A szerszámgép a reá jellemzı technológiákkal, szerszámaival és a szükséges 

segédanyaggal (pl. hőtı-kenı folyadék) viszonylag állandó feltételekkel szolgál a 

gyártáshoz. A gép jellemzıi közé tartoznak a mozgástani (kinematikai), teljesítmény 

(nyomaték, erı, szögsebesség, sebesség) jellemzık, az ütközésmentes munkatér, a 

statikus és dinamikus viselkedés, hıalakváltozások (hıdeformációk), a gép 

kinematikai és geometriai hibái, stb. 

A megmunkálás függ továbbá az alkalmazott technológiák és szerszámok olyan 

paramétereitıl, mint a forgácsolási paraméterek (forgácsolási sebesség, elıtolás, 

fogásmélység), a szerszám anyagától, geometriájától, élettartamától, valamint az 

alkalmazott hőtı-kenı folyadéktól, stb. 

A továbbiak a változó feltételrendszerbe tartoznak. 

A nyers munkadarab anyagminısége befolyásolja a forgácsolási paramétereket, a 

szerszámmal és a technológiával összefüggésben meghatározza a forgács alakját, 

kiinduló mérete a kész munkadarab méreteihez viszonyítva az anyagleválasztás 

folyamatát. 

A kész munkadarabra elıírt méret- helyzet- és alakpontossági, továbbá 

felületminıségi elıírásokat a munkadarab-készülék-gép-szerszám (MKGS) 

rendszerben kell teljesíteni, amelyben a gép kezelıjének fontos szerep jut. 

A gyártási folyamatban keletkezı hulladék lehet újrahasznosítható (forgács, hőtı-kenı 

folyadék), vagy nem, mint pl. az abrazív szemcsék. 

16


A gazdaságosság minden gyártás alapvetı feltétele, amelynek teljesülése igen sok 

feltételtıl függ. Ezek közül is kiemelhetı a megfelelı termelékenység biztosítása, 

amelynek igen fontos része a gépkapacitások kihasználása, a gyártási idın belül a gépi 

fıidı minél nagyobb hányadának elérése. 

A feladatok, a gyártási program a nyers elıgyártmány, és a kész munkadarab 

geometriájának ismeretében határozhatók meg. A feladat megoldásához, a 

megmunkáláshoz a gép számára a következı információk szükségesek: 

• geometriai, 

• technológiai és kapcsolási, 

• idırendi. 

Az információk közlési módja a gép vezérlésétıl függ, így származhat a gép 

kezelıjétıl a kezelıszerveken keresztül (egyetemes szerszámgépek), merev 

programhordozóktól (mechanikus automaták, programvezérléső és másoló gépek), 

vagy szoftveresen (NC, CNC gépek). A kezelıi beavatkozásra minden gépen szükség 

van, amelynek módját alapvetıen a gép automatizáltsági foka határozza meg. 

2.1 A gépkapacitás-alkatrésztípus szám-szerszámgép típus kapcsolat 

A 2.2. ábra az egyes géptípusok és géprendszerek Q kapacitása (db/hó, vagy db/év) és 

a gyártható alkatrésztípusok száma (db) közötti összefüggést [2.1 Spur] szemlélteti. 

Látható, hogy azoknál a berendezéseknél, amelyeknél a gyártás tömegszerősége és 

termelékenysége nagy, ott a gyártás rugalmassága kicsi, illetve fordítva. 

2.2. ábra 

Gépkapacitás-alkatrésztípus szám-szerszámgép típus kapcsolat 

17


2.2 Szerszámgép fogalma 

A szerszámgép fogalma több szempont szerint adható meg. 

a., A szerszámgép olyan munkavégzı berendezés, amelyet meghatározott 

technológiai eljárással (és szerszámmal), a munkadarab és a szerszám között 

létrehozott relatív mozgásokkal a munkadarab geometriai alakjának célszerő 

megváltoztatására, kialakítására alkalmaznak. A munkadarab anyaga tetszıleges (fém, 

fa, mőanyag, stb.) lehet. A relatív mozgásokat célszerően elemi (haladó és forgó) 

mozgások hozzák létre. Az elemi mozgások irányai gyártási, korábban programozási 

célszerőségbıl a Descartes-i koordinátarendszer irányainak megfelelıen egymásra 

merılegesek. Természetesen ma már vannak ettıl eltérı megoldások is. 

b., A szerszámgép valamilyen technológia, vagy gyártmány (alkatrész) 

létrehozására szolgáló berendezés. 

A technológiát megvalósító gépek az egyetemes szerszámgépek és az azokból 

kifejlesztett speciális gépek. A gépeken többnyire egyfajta technológia és szerszámai 

használatosak. 

A gyártmány (alkatrész) megvalósítására szolgáló gépek elsısorban a célgépek, 

amelyeken többféle technológia és szerszám használatos. A célgépekrıl az alkatrészek 

rendszerint készen kerülnek le. 

Ma a technológiát megvalósító szerszámgépeken egyre többféle technológiát és 

szerszámot koncentrálnak (nagy mőveletkoncentrációjú gépek), hogy a gyártmány 

kész, vagy majdnem kész állapotban kerüljön le géprıl, ezért közelítenek a gyártmányt 

elıállító szerszámgépekhez. A szerszámgépek ilyen változatait nevezik megmunkáló 

központoknak (MC-Machining Centre) és rugalmas gyártócelláknak (FMC-Flexible 

Manufacturing Cell). 

c., A szerszámgépeket a diszkrét gyártás gépeinek is nevezik. 

Diszkrét gyártástechnológiák-nál a munkadarabok elıállításakor az egyes mőveletek 

lehetnek ugyan folytonosak, de a kész munkadarab elıállításáig a munkadarab és a 

szerszám kapcsolata, a többször és szakaszosan ismétlıdı technológiai lépések, 

egymástól térben és idıben elhatárolhatók, továbbá egyes lépések rendszerint nem 

cserélhetık fel. 

Folyamatos gyártástechnológiák alkalmazásakor a termék elıállítása folyamatos, pl. 

az olaj- és gázkitermelés, kémiai reaktorok termék elıállítása, dróthúzás. 

d., A szerszámgép a munkadarab és a szerszám közötti relatív mozgások során a 

munkadarab alakjának és mennyiségének célszerő megváltoztatására szolgál. 

18


2.3 Relatív és elemi mozgások, koordinátarendszerek 

A gépek rendszerezése elıtt a legáltalánosabb elveket ismertetjük. 

A szerszámgépeken a szerszám, illetve a munkadarab között szükséges relatív 

mozgásokat elemi mozgások hozzák létre, amelyek alapvetıen az egyenes vonalú 

(lineáris) haladó és a forgó (rotációs) mozgások. Az elemi mozgások határozottságát 

kényszerek (lineáris és forgó szánokkal) biztosítják azáltal, hogy a tér lehetséges hat 

szabadságfoka (2.3. ábra) közül ötöt megkötnek. 

A Descartes-i, derékszögő koordinátarendszerben a hat szabadságfokot az X, Y, Z 

tengely menti elmozdulások és a tengelyek körüli Rx, Ry, Rz szögelfordulások jelentik. 

A CNC gépek általános koordinátarendszerének és mozgásirányok kijelölésének is ez 

az alapja, amelyben a X, Y, Z elsıdleges lineáris koordináták, az U, V, W a 

másodlagos és a P, Q, R pedig a harmadlagos lineáris koordináták. A másodlagos és 

harmadlagos koordinátákra az azonos funkciójú, többszános rendszereknél van 

szükség. 

Az X,Y,Z tengelyek körüli elfordulásokat CNC gépeknél az A, B és C betők jelölik 

fúró-maró megmunkáló központoknál, robotoknál, esztergáknál. A C tengelyes 

esztergagépeknél a fıorsó a forgó forgácsoló fımozgás mellett forgó mellékmozgásokat 

is végezhet, ami folyamatos (nem feltétlenül egyenletes) elıtolás, vagy 

diszkrét osztás formájában valósul meg. Amennyiben a lineáris és a forgó NC 

tengelyekbıl több is van, akkor azt a betőkód mellé írt számmal jelzik. Pl. C1, C2, X1, 

X2, X3. A több fıorsó és a revolverfejek jelölése S1…SX. 

Forgó fımozgású CNC szerszámgépeknél, és a forgácsoló szerszámgépek zöme olyan, 

hogy a z tengely a fıorsó tengelyvonalába esik. Az egyes lineáris tengelyek pozitív 

irányát úgy kell felvenni, hogy a szerszám és a munkadarab egymástól távolodó 

mozgását jelentse (DIN 66217). 

A, Rx 

P, U, X 

R, W, Z 

C, Rz 

B, Ry 

2.3. ábra 

CNC gépek koordinátarendszere és jelölései, szabadságfokok 

19 

Szabadságfokok száma: 6 

Haladó mozgások: X, Y, Z 

U, V, W 

P, Q, R 

Forgó mozgások: Rx, Ry, Rz 

A, B, C 

Q, V ,Y


2.4. ábra 

NC esztergagép koordinátarendszere 

A 2.4. ábra példaként egy C tengelyes NC esztergagép DIN 66217 szerinti 

koordinátarendszerét tünteti fel, ahol a szerszámtartó elıl van. 

A 2.5. ábrán egyszabadságfokú mechanizmusok-, szerszámgépeken szánok (lineáris, 

forgó, forgó-haladó) egyszerősített szimbólumai láthatók. 

Az egyenes vonalú haladó (transzlációs) mozgású szán (2.5.a ábra) valamely 

koordinátatengely irányában mozog, és a szán egyes pontjai egymással párhuzamos 

egyenesek mentén mozdulnak el. 

Forgó mozgású, vagy más néven rotációs szánok (2.5.b ábra) pl. az orsók (fıorsók, C 

tengelyek) és a diszkrét osztású körasztalok. A forgó szánhoz kötött 

koordinátarendszer valamely koordinátatengely körül elfordul és a szán különbözı 

sugáron elhelyezkedı pontjai más és más sugarú körpályát futnak be. 

A haladó (transzlációs) körmozgású szánokat meghatározott területeken alkalmazzák. 

Példák hozhatók a sokszögesztergák körébıl. A négycsuklós, négytagú 

parallelogramma mechanizmus (2.5.c ábra) valamely forgattyúkarját meghajtva 

(pontosan gyártott mechanizmustagokat feltételezve) a mechanizmus középsı tagja 

haladó (transzlációs) körmozgást végez. A középsı taghoz kötött koordinátarendszer 

és a szán minden egyes pontja a forgattyúsugárral azonos nagyságú körpályán mozog, 

és nem fordul el. A transzlációs körmozgás természetesen más mechanizmusokkal is 

létrehozhatók, pl. két egymásba ágyazott forgó orsóval, amelyek nem egytengelyőek 

(nem koaxiálisak), mint pl. a Gellért féle sokszögeszterga. 

. 

a., 

20 

b., 

2.5. ábra 

Elemi mozgásokat megvalósító mechanizmusok 

Kétszabadságfokú szánok (mechanizmusok) az egyszabadságfokú szánokból 

képezhetık. Példaként említhetık a lineáris és forgó mozgást megvalósító szánok (pl. 

c.,


fúrógép, fúró-marómő fıorsó), a két forgómozgásból bolygó mozgást végzı szánok 

(pl. a munkadarab mozgatású sokszögesztergák). 

Az elemi mozgásokat megvalósító szánok egymáshoz, illetve a tartóelemhez való 

kapcsolása lehet soros és párhuzamos. 

A soros építés (2.6.a ábra) a leggyakoribb. Ekkor az elemi mozgású szánokat, sorban 

úgy építik a tartóelemre és egymásra, hogy a mozgások egymásra merılegesek és a 

Descartes-i koordinátarendszer irányaiba esık legyenek. Az ábrák jelölései az 

alábbiak. 

Az Es1-ben az elemi mozgás (E), szerszámot hordoz (s), elsırendő szán (1), azaz a 

szán közvetlenül a tartóelemre épül. 

Az Es2-ben az elemi mozgású (E) szán másodrendő (2), ui. az elsırendő szánra épül, 

továbbá ez is szerszámot (s) hordoz. 

Az Em1, Em2-ben az (E) lineáris és forgó szán munkadarabot hordoz (m), elsı, vagy 

másodrendően (1, 2). 

Az alakítási mechanizmusban (a), a származtató felület (származtató felülető 

szerszám) (Fsz), a munkadarab felület (származtatott felület) (F1=Fm). 

A 2.6.b ábra példaként egy vízszintes fıorsójú, osztott mozgású fúró-maró 

megmunkáló központ struktúráját mutatja, melynek kódolt leírásához a 

koordinátairányokat használtuk fel. 

Fsz 

Es2 

Es1 

a 

F1=Fm 

Em2 

Em1 

a., b., 

2.6. ábra 

Soros építéső szerszámgép funkciómodellje (baloldalt) 

Vízszintes fıorsójú, osztott mozgású fúró-maró megmunkáló központ struktúrája 

A párhuzamos kinematikájú gépépítés egy új irányzat, amely bizonyos elınyök (nagy 

forgácsolási- elıtolási- és gyorsjárati sebességek) alapján az elmúlt idık 

gépfejlesztésének egyik területe lett. Ezeknek a gépeknek hátrányaként említhetı, 

hogy munkaterük nem minden része egyenértékő, ezért széleskörően nem terjedtek el. 

A vegyes struktúrák a párhuzamos és soros kinematikai építéső gépek elınyeit 

egyesítik. Mivel a tisztán párhuzamos kinematikájú gépek munkaterének tartományai 

nem egyenértékőek a szerszám hozzáférés szempontjából, ennek feloldására a vegyes 

struktúrák jelenthetnek megoldást. 

21 

Es2 

Es1 

Em2 

Em1


A szerszámgépek telepítésétıl függıen lehetnek alapozáshoz vagy munkadarabhoz 

(mobil) kötöttek. Az alapozáshoz kötött szerszámgépek jellemzıje, hogy a gép 

tartószerkezete a talajra, állandó helyre telepített, és az alkatrészeket viszik a gépre 

megmunkálás céljából. A legtöbb szerszámgép ilyen építéső. Az elızı fejezetekben 

bemutatott példákban alapozáshoz kötött szerszámgépeket láthattunk. 

A munkadarabhoz kötött (mobil) szerszámgépek elhelyezését a megmunkálási feladat 

határozza meg, ebbıl adódóan ezek mindig célgépek. A mobil szerszámgépek 

kialakítása egyedi és feladatfüggı, építésük legfontosabb kiindulópontja a megfelelı 

bázisok megkeresése. Megmunkáláskor a gépnek a munkadarabhoz, vagy annak 

környezetéhez viszonyított helyzetét kötötté kell tenni. Alkalmazásukat a következık 

indokolják. 

A megmunkálandó alkatrészek egy része igen nagymérető, és csak a helyszínen, vagy 

a szerkezetekbe építés után munkálható meg. Ekkor a megmunkáló berendezést 

telepítik az alkatrészre, vagy az alkatrészhez. Példák hozhatók az atomerımővek és a 

vegyipar berendezéseinek körébıl, vagy említhetık a gép- és szerkezetgyártás 

nagymérető hegesztett szerkezetei (pl. vasúti kocsik). E csoportba besorolhatók a 

tisztán szerszámmozgatású szerszámgépek is, amelyek alapozáshoz kötöttek és a 

munkadarab álló helyzető. 

A mobil szerszámgépek alkalmazásának másik, egyre növekvı területe a gazdaságos 

és célszerő sorozatgyártáshoz, felújításokhoz kötıdik, függetlenül az alkatrészek 

méretétıl. 

2.4 Szerszámgépek rendszerezése 

A szerszámgépek rendszerezése többféle szempont alapján végezhetı el. 

Leggyakoribb az alakítási technológiák jellege, a szerszám és munkadarab közötti 

kölcsönhatás szerinti bemutatás. A fémmegmunkálás technológiai eljárásainak 

rendszerezése pl. a DIN 8580 (Deutsches Institut für Normung-Német Szabványügyi 

Intézet) szabványban található meg, amelyek kiinduló osztályozása szerint a következı 

csoportosítás tehetı: 

• Anyagalakító, anyagszétválasztó (képlékenyalakító gépek) (pl. DIN 8582-8588) 

• Anyagleválasztó (forgácsoló szerszámgépek) (pl. DIN 8589-8590) 

• Anyagegyesítı (hegesztı, forrasztó stb. berendezések) 

• Bevonatoló (pl. galvanizáló berendezések) 

• Anyagtulajdonság változtató (hıkezelés berendezései) 

A fenti eljárások kiegészíthetık a következıkkel: 

• Anyagépítı (pl. a gyors prototípus technológiák berendezései) 

• Nagy energiasőrőségő (meleg: lézer, plazma, autogén, szikraforgácsolás 

és a hideg: vízsugaras) sugaras megmunkálások gépei. 

A nagy energiasőrőségő sugaras megmunkálások gépeinek szerszáma különbözı 

fizikai tulajdonságokkal bíró sugárnyaláb, amely a rá merıleges keresztmetszetben kör 

keresztmetszetőnek tekinthetı. A fenti osztályozás alapján fedések is lehetnek, pl. a 

sugaras megmunkáló gépeket tekinthetjük anyagszétválasztó gépeknek is. 

22


Továbbiakban részletesen csak az anyagleválasztó, forgácsoló szerszámgépekkel 

foglalkozunk. 

2.4.1 Anyagleválasztó eljárásokat megvalósító forgácsoló szerszámgépek 

A forgácsoló szerszámgépek, pl. az alábbi szempontok szerint csoportosíthatók. 

Csoportosítás a szerszám milyensége alapján. 

Geometriailag határozott élgeometriájú szerszámokkal dolgozó szerszámgépek: 

Forgó fımozgású: 

• esztergagépek /egyélő, kétélő/, 

• fúrógépek /két- és többélő/, 

• marógépek /többélő/, 

• főrészgépek /többélő/ (forgó és haladó fımozgású), stb. 

Egyenesvonalú haladó fımozgású 

• vésı- és gyalugépek /egyélő/, 

• üregelı gépek /többélő/, stb. 

A geometriailag határozatlan élgeometriájú szerszámokkal való megmunkálás gépei: 

• köszörőgépek (merev szerszámmal, forgó fımozgású), 

• hónológépek, dörzsköszörőgépek, 

• tükörsímítı (leppelı) gépek, 

• szalagköszörő gépek (rugalmas szerszámmal), stb. 

Csoportosítás cél szerint 

Technológiát megvalósító szerszámgépek az egyetemes szerszámgépek, mivel egyféle 

technológia és szerszámaival történik a megmunkálás. 

Gyártmányt megvalósító szerszámgépek a célgépek, automaták, amelyek többféle 

technológiát is alkalmaznak, és rendszerint készgyártmányt bocsátanak ki. Ma már 

ilyennek tekinthetık egyes, célfeladatot ellátó, CNC szerszámgépek is. 

Csoportosítás a munkadarabok alakja alapján 

Forgásszimmetrikus alkatrészek (hengeres felületek) elıállítására szolgáló 

szerszámgépek (pl. esztergagépek, egyetemes palástköszörő gépek, hengerköszörő 

gépek, furatmegmunkáló gépek). 

Síkfelületek elıállítására szolgáló szerszámgépek (pl. marógépek, síkköszörők, 

vésıgépek, gyalugépek (hossz- és haránt). 

Összetett, bonyolult felületek elıállítására szolgáló szerszámgépek, pl. a fogazó-gépek, 

menetgyártó gépek, beszúró és profilozó gépek, üregelı gépek, 2D-5D-s CNC 

szerszámgépek. 

23


Csoportosítás a forgácsoló fımozgást végzı egység alapján 

A forgácsoló fımozgást a szerszám végzi (pl.: fúrógépek, marógépek /forgó 

fımozgás/, harántgyalugépek /egyenesvonalú haladó fımozgás/). 

A forgácsoló fımozgást a munkadarab végzi (pl.: esztergagépek, hosszgyalu gépek). 

Csoportosítás a forgácsoló fımozgás jellege alapján. 

Forgó fımozgású szerszámgépek (pl. esztergagépek, marógépek). 

Egyenes vonalú haladó fımozgású szerszámgépek (pl. vésıgépek, gyalugépek). 

A forgácsoló szerszámgépek többsége forgó fımozgással dolgozik. Ennek oka az, 

hogy csak forgó fımozgású szerszámgépeken használható ki a szerszámok nagy 

forgácsoló képessége. Haladó fımozgásnál a dinamikai határok szabnak korlátot. 

Csoportosítás a gép mőködtetése szerint. 

Kézi mőködtetésőek, pl. hagyományos egyetemes gépek. 

Automatikus mőködtetésőek, pl. mechanikus automaták, célgépek, számjegyvezérléső 

szerszámgépek. 

Csoportosítási szempontok egy adott szerszámgép típuson belül 

• a gyártási eljárás (a szerszám) típusa, 

• a forgácsoló fımozgás típusa, száma, kinematikája, 

• a fıorsó térbeli helyzete (vízszintes, függıleges, más), 

• a munkadarabok típusa, a megmunkált felületek geometriája, 

• a munkadarabok mérete, 

• a gép, a megmunkálás pontossága, 

• az elıállítandó darabszám, 

• a mellék, illetve elıtoló mozgások, szánok típusa, száma, kinematikája, 

a gép struktúrája, 

• a gép tartószerkezetének alakja, 

• a gyártás rugalmassági foka, 

• az automatizálás típusa, 

• a mőveletkoncentráció foka, stb. alapján. 

Rendszerezési példa az esztergagépek körébıl 

Az esztergáláshoz alapesetben egy forgó fımozgás, és két egymásra merıleges elıtoló 

mozgás szükséges. Az elıtolási irányok a fımozgás sebességének irányára 

merılegesek. Az esztergálás egyélő, határozott élgeometriájú szerszámmal történik. 

A forgácsoló fımozgás kör alakú forgácsoló mozgás, amelyet rendszerint a 

munkadarab végez, de elıfordulnak szerszám fımozgással dolgozó esztergák (pl. 

hosszesztergák, faipari esztergák) is. 

24


A fımozgás (fıorsó) száma általában egy, de a forgószerszámos, nagy 

mőveletkoncentrációt megvalósító CNC gépek körében gyakori a kétorsós esztergagép 

változat is, de lehet több orsó is. A fımozgás végrehajtó szerve a fıorsó. 

A fıorsó térbeli helyzete rendszerint vízszintes. Függıleges fıorsójú esztergákat 

(karusszel esztergagépek) nagymérető tárcsaszerő alkatrészeknél (a körasztal típusú 

fıorsó alul, a szerszámozás felül és oldalt helyezkedik el). Speciális esetekben az 

eszterga fıorsó felül, a szerszámozás alul és oldalt helyezkedik el. 

A munkadarabok rendszerint forgás-szimmetrikusak, tengely és tárcsaszerőek 

lehetnek. A felületek geometriája egyszerő, vagy bonyolult (pl. menet, hátraesztergált 

felület) lehet. CNC eszterga megmunkáló központoknál a megmunkált alkatrész alakja 

igen különbözı lehet (nem csak forgás-szimmetrikus), mivel az esztergáláson kívül 

más technológiákkal és szerszámaikkal történik a megmunkálás a készremunklőáléás 

érdekében . 

A munkadarabok mérete kicsi, közepes és nagy lehet. A megmunkált átmérık néhány 

tized millimétertıl akár 25 méterig is terjedhetnek, ami a gépek nagyságrendi 

változatait befolyásolja. A gépek nagyságrendi méretsorát rendszerint geometriai sor 

szerint alakítják ki. 

A megmunkálás pontossága normál, fokozott, nagypontosságú, szubmikronos. 

Az elıállítandó darabszám szerint a gyártás lehet egyedi, kissorozatú, közepes 

sorozatú, nagysorozatú, illetve tömeggyártás. A besorolás viszonylagos, az alkatrészek 

típusától, méretétıl is függ. 

A mellékmozgásokat (elıtoló mozgásokat) végzı szánok többsége egyenes vonalú 

haladó mozgást végez, számuk alapesetben kettı, de lehet ennél több is különálló 

egységként. Más esetben az elıtoló mozgás lehet forgó is, például pl. a régebbi 

dobrevolver-esztergákon, ahol a szerszám végzi az elıtoló mozgást. A modern, CNC 

eszterga megmunkáló központokon, C tengelyes kivitelnél az elıtoló mozgást a 

fıorsóba fogott munkadarab is végezheti. A mellékmozgás a fıhajtómővel (fıorsóval) 

kinematikailag összefüggı, arról levezetett (egyetemes esztergagépek), vagy attól 

kinematikailag független (CNC esztergagép) lehet. Egyes megoldásokban a fıorsó 

egység is végezhet lineáris pozícionáló, vagy elıtoló mozgást. 

Az esztergagép alap struktúrákat az elemi mozgásoknak a munkadarab és a szerszám 

közötti megosztása és az egymásra épülési sorrendváltozatok alapján képezzük. Ennek 

elsısorban számjegyvezérléső szerszámgépeknél van jelentısége. Az alapeseteken, 

amikor a szánok két koordináta irányú mozgást végeznek, túl azonban számos egyedi 

struktúrájú gép építhetı, pl. akár 9-11 lineáris mozgással, amelyek forgó vagy lineáris 

szerszámegységeket (ritkábban munkadarab egységet is) mozgatnak, 2 fıorsóval, 2 C 

tengellyel. 

Az esztergagépek tartószerkezete ágy típusú, függıleges fıorsójú karusszel 

esztergáknál konzolos, vagy keretállványos. 

Az automatizálás szintje szerint megkülönböztetünk kézi irányítású, mechanikus 

vezérléső, követı vezérléső, ütközıs programvezérléső és számjegyvezérléső 

esztergagépeket. 

25


A gyártás rugalmassága az automatizálás szintjétıl függ. A számjegyvezérléső 

gépeket, megmunkáló központokat a rugalmas automatizálás jellemzi. 

A gyártás tömegszerősége szerint az egyetemes esztergákon és NC, CNC esztergákon 

sokféle munkadarab kezdetben egyedi- és kissorozatban, de ma már nagysorozatban, 

másoló esztergákon kevésféle munkadarab közepes- és nagysorozatban, az eszterga 

automatákon egy-egy alkatrész nagysorozatban, vagy tömeggyártásban állítható elı. 

A mőveletkoncentráció foka szerint magasabb fokú mőveletkoncentrációt megvalósító 

gépek a többszános (több revolverfejes), többorsós CNC esztergagépek és CNC 

esztergaközpontok. A gépeken többféle technológiai mőveletet és szerszámait 

koncentrálják. A CNC esztergaközpontokon álló és forgó szerszámos (pl. furatoló 

szerszámok, menetfúró, maró, főrésztárcsa) megmunkálás egyaránt lehetséges. 

Számos gépen egyidejőleg több megmunkálás is végezhetı. A két fıorsós gépeken a 

befogott munkadarab nyers vége, a másik fıorsóba való átfogással, pl. rúdból történı 

leszúrás után munkálható meg. 

Az áttekintés hasonlóan végezhetı el más forgácsoló szerszámgépeknél is. 

26


3. KÖVETELMÉNYRENDSZEREK 

A technikai fejlıdést, a gépek fejlıdését minden korban a követelmények és az adott 

kor mőszaki gazdasági lehetıségei határozzák meg. A téma részletes tárgyalása szinte 

minden szerszámgépekkel foglalkozó szakirodalomban megtalálható, ugyanakkor 

azok tárgyalásmódban, kifejtésben lényegesen különböznek. Tajnafıi J. 

Szerszámgéptervezés II. címő jegyzetében [6] jól rendszerezetten és áttekinthetıen 

ismerteti a követelményrendszereket. Azokban foglaltakat csak annyiban mutatjuk be, 

amennyi az anyag folyamatos tárgyalásához szükséges. 

3.1 Követelmények 

A követelmények az alábbi négy csoportba sorolhatók. 

1. Funkcionális követelmények 

A funkcionális követelményeket a feladatból levezethetı célkitőzések és 

követelmények határozzák meg. A funkciók tehát a feladathoz rendeltek. 

2. Szerszámgépek általános követelményei a termelés mennyiségi, minıségi, és 

gazdasági jellemzıi (TMG), amelyek egy gép fejlesztésének középpontjában állnak: 

• termelékenység (T), növelésének fı területei: a paraméterek gyorsítása, 

növelése (pl. vc, a, f, vf, vgy), idıpárhuzamosítások a fı,-mellék,- elıkészületi és 

veszteségidıkön belül, vagy vegyes idıpárhuzamosítások. 

• pontosság, vagy minıség (M), amelynek biztosításához a geometriai és 

kinematikai pontatlanságok, a statikus terhelések és dinamikus hatások, 

hıhatások, szennyezıdések okozta hibákat kell figyelembe venni és korlátok 

között tartani. 

• gazdaságosság (G), amelyhez az egységes elemek és struktúrák, építıszekrény 

rendszerek és a funkció-összevonás alkalmazása járul hozzá. 

3. Adott korra jellemzı és kiemelt követelmények a fejlesztési stratégiát nagymértékben 

befolyásolják, mint például a: 

• rugalmas automatizálás, 

• nagyfokú gépkihasználás, 

• megbízhatóság, biztonság, 

• fokozott pontosság, 

• minıségbiztosítás és ellenırzés, 

• környezetvédelem, stb. 

4. Minden gépre jellemzı követelmények 

Ezek egy részét szabvány, elıírás, és célszerőség határozza meg, mint például a: 

• kis súly, kedvezı erıjáték, gyártási követelmények, kis helyszükséglet, 

• kedvezı élettartam, ergonómiai követelmények, iparjogvédelem, egyéb 

(szállítás, karbantartás, szerviz), stb. 

27


4. ESZTERGAGÉPEK 

4.1 Alapozás 

A legszélesebb körben alkalmazott és legismertebb szerszámgépek az esztergagépek, 

amelyek döntıen forgásszimmetrikus, tengely- és/vagy tárcsaszerő alkatrészek 

elıállítására szolgálnak. Az esztergagépek kiemelkedı szerepe abból adódik, hogy 

azokon igen gazdaságosan, nagy termelékenységgel és pontosan állíthatók elı 

forgásszimmetrikus alkatrészek. Az ilyen munkadarabok elıállításához kevés számú 

mozgás, ezért viszonylag egyszerő szerkezető gép szükséges. A mozgások: 

• egy forgácsoló fımozgás (kör alakú forgácsoló mozgás), amely forgó, és 

amelyet általában a munkadarab végez. A forgácsoló fımozgást egyszeri 

forgácsleválasztó mozgásként értelmezik a munkadarab és a szerszám között, 

elıtoló mozgás nélkül (DIN 6580). 

• két egyenes vonalú haladó elıtoló mozgás (mellékmozgás), amelyeknek az 

iránya egymásra merıleges. A mellékmozgásokat végezheti a szerszám, a 

munkadarab, vagy osztottan mindkettı. 

Az egyetemes esztergagépeken a leggyakrabban használt szerszám az egyélő 

esztergakés és a forgástengellyel azonos tengelyő furatok megmunkálására szolgáló 

furatoló szerszámok. Külsı felületek megmunkálásakor általában 4-5 szerszámra 

(nagyoló és simító esztergakés, beszúró-leszúró kés, menetmegmunkáló kés), belsı 

felületek megmunkálásakor ennél több, 5-7 (központfúró, fúró, nagyoló és simító furat 

esztergakés, beszúró kés, menetmegmunkáló kés) szerszámra lehet szükség, álló 

szerszámos megmunkálásnál. A teljes szerszámszükséglet összesen 10-12 darab. 

Ebbıl adódik, hogy az esztergagépek revolverfejének pozíciószáma (a szerszámok 

száma) álló szerszámos megmunkálásnál általában 10-12 db. Ez a szám az álló és 

forgó szerszámokat befogó revolverfejekre is jellemzı 

Forgó (hajtott) szerszámok alkalmazásakor a szerszámok száma igen nagy lehet. A 

revolverfejbe befogott, és forgó mozgást végzı szerszámegységeknél gyakran 

szükséges az automatikus szerszámcsere, vagy több szerszámbefogó egység 

alkalmazása a széleskörő megmunkálási feladatok (marás, főrészelés, stb.) miatt. 

Ekkor azonban a fıorsó is kettıs funkciót kell, hogy ellásson: egyrészt forgácsoló 

fımozgást kell megvalósítania, másrészt mellékmozgást (C tengelyként), ami lehet 

egyenletes, vagy változó folytonos forgó elıtoló mozgás, vagy szakaszos osztómozgás 

pl. furatok készítése céljából. 

A pontosan, jó felületi minıséggel elıállított külsı és belsı hengeres felületek között, 

a csap és a furat illesztésekor, egy keresztmetszetet vizsgálva alapvetıen csak az 

átmérıkre kell ügyelni. A tervezık a fenti okok miatt, ahol csak lehet, forgástestekbıl 

építkeznek. Megjegyzés: A szubmikronos (mikron alatti) pontosságú esztergagépeken 

a megmunkálási pontosság a 0,1 µm-t is elérheti, és a felületi érdességek átlagos 

értékei ettıl eggyel kisebb nagyságrendbe esnek. 

A vízszintes fıorsóval rendelkezı, tengely és tárcsaszerő alkatrészek elıállítására 

szolgáló gépek az egyetemes esztergagépek. 

A csak tárcsaszerő alkatrészek elıállítására szolgáló esztergagépeket tárcsa- vagy 

rövidesztergáknak nevezik, míg az elsısorban tengelyszerő alkatrészt elıállító gépeket 

28


pl. tengelyeszterga, hengereszterga elnevezéssel illetik. A forgásszimmetrikus 

alkatrészek nagyobb részét (pl. 60-65 %) a tárcsaszerő alkatrészek teszik ki. 

Az esztergagépeknek számos változatát ismerjük, az alábbi felsorolás jól példázza az 

azok gazdag családját: 

• egyetemes esztergagépek (csúcsesztergák), 

• tárcsa, vagy rövidesztergák 

• revolveresztergák, 

• hengeresztergák és fejesztergák, 

• rúdesztergák, egy- és többorsós eszterga automaták 

• karusszel esztergák (függıleges tengely, nagy mdb. átmérık), 

• másolóesztergák, alakesztergák, 

• beszúró esztergák, 

• hátraesztergák, 

• menetesztergák, 

• sokszögesztergák (epi- és hipociklois) 

• különleges esztergák (csúcsnélküli hántológép, győrős eszterga), 

• NC, CNC esztergák, 

• eszterga megmunkáló központok, stb. 

4.2 Esztergálás megmunkálási modellje 

A 4.1. ábra a hossz- és keresztesztergálásra jellemzı mozgásokat tünteti fel, ahol az 

egyes jelölések: 

• n c , ω c - a fıorsó fordulatszáma (f/min), illetve szögsebessége (1 rad/sec), (c – 

cutting, n-number of rev.) 

• v c - forgácsoló sebesség (fımozgás sebessége), amely a szerszám forgácsolóél 

egy pontjának sebessége (m/min, köszörülésnél m/sec, v-velocity) a 

munkadarab koordináta-rendszerében, 

• vfz , vfx (m/min, vagy mm/min) a vf = n cf 

összefüggésbıl számított 

koordinátairányú elıtoló sebességek, ahol f az elıtolás (mm/fordulat, vagy 

mm/löket), (f – feed), 

• „a” – fogásméret (mm), amely lehet fogásmélység, vagy fogásszélesség, (a - 

arrow for…). 

Látható, hogy a szabványos jelölések az angol elnevezések kezdıbetőibıl keletkeztek. 

Hosszesztergálásnál a fogásméret vétel a keresztszánnal, az elıtolás a hossz-szánnal 

(alapszánnal) történik. 

Kereszt- vagy síkesztergálásnál a fogásméret vétel a hossz-szánnal, az elıtolás a 

keresztszánnal történik. 

Látható, hogy a kétféle megmunkálásnál az elıtoló és fogásvételi mozgások, azaz a 

szánok funkciói felcserélıdnek. Az ábrákon feltüntettük egy CNC esztergagép 

koordinátarendszerét is. 

29


A jobbos és balos kések alkalmazása az esztergálás irányától, a szerszámnak a 

munkadarabhoz viszonyított helyzetétıl és a szerszám homloklapjának helyzetétıl 

függ. 

Külsı felületek hossz- és keresztesztergálásakor, az ábra szerinti megmunkálási 

modelleknél, jobbos esztergakéseket használnak. Keresztesztergáláskor a késszár 

tengelyirányú helyzeténél az esztergakés lehet balos is. Ha szerszám a munkadarab 

átellenes oldalán helyezkedne el, ahogy ez a CNC esztergagépek nagy részénél van, 

akkor legtöbbször balos esztergakések szükséges. Furatok megmunkálásakor a 

furatkések jobbos és balosak egyaránt lehetnek, mivel a fıorsó forgásiránya 

változtatható. Semleges helyzető szerszámnak azt tekintjük, amelynek mindkét oldalán 

van vágó él, azaz balról jobbra, illetve jobbról balra egyaránt végezhetı a 

megmunkálás, illetve bonyolult kontúrok megmunkálása végezhetı el. 

Mc 

nc 

(ωc) 

a a 

vfz vfx 

x x 

z 

30 

Mc 

nc 

(ωc) 

a. b. 

4.1. ábra 

Hossz- és keresztesztergálás 

4.3 Esztergálás forgácsolási- és teljesítményviszonyai 

A további magyarázatokhoz, a fı- és mellékhajtások közötti kinematikai és 

teljesítményviszonyok bemutatására az esztergálás mozgás- és erıviszonyait célszerő 

alapul venni. 

A 4.2. ábra a hosszesztergálásnál fellépı, a szerszámra ható F eredı forgácsoló erıt, és 

a v sebességet, valamint azok összetevıit szemlélteti a munkadarab 

koordinátarendszerében. A 4.2. ábrán alkalmazott jelölések: 

• F c - forgácsoló erı a fımozgás irányába esik, 

• F f - elıtoló erı az elıtolás hatásvonalába esik, 

• F p - fogásméret vétel irányú, passzív erı, ami az elızıekre merıleges irányú, 

• F - eredı forgácsoló erı, 

• v c - forgácsoló sebesség, 

• v fz -z irányú elıtolási sebesség, 

• v - eredı sebesség. 

z


Az Fp fogásméret vétel irányú erıhöz (mélyítı irányú erıhöz) a forgácsolás alatt 

szánmozgás nem kötıdik, ezért passzívnak tekintjük. 

A fenti térbeli erı- és sebességvektorok skaláris szorzatából a megmunkáláshoz 

szükséges P összes hasznos mechanikai teljesítmény és annak összetevıi 

meghatározhatók. 

v 

v fz 

F p 

F c 

v c 

31 

F f 

4.2. ábra 

Forgácsolási alapmodell 

F 

⎡Fc 

⎤ ⎡v 

c ⎤ 

r r ⎢ ⎥ 

P = F ⋅ v = ⋅ 

⎢ ⎥ 

⎢ 

Ff 

⎥ 

v 

⎢ f , azaz kifejtve: 

⎥ 

⎢ 

⎣F 

⎥ p ⎦ ⎢⎣ 

0 ⎥⎦ 

(4.1) 

P = F v + F v + F ⋅ 0 = F v + F v = P + P . (4.2) 

c 

c 

f 

f 

p 

c 

c 

f 

Az összefüggésekbe a sebességeket m/sec, az erıket N mértékegységben kell 

behelyettesíteni, a teljesítmény mértékegysége watt (Nm/sec=W). 

A Pc (fı)forgácsolási hasznos teljesítmény felírható a fıorsót terhelı Mc nyomaték és a 

fıorsó nc fordulatszámának szorzatával is: 

P 

c 

f 

2π 

Mcn 

c 

= Mcωc 

= Mcn 

c ≈ . (4.3) 

60 9, 

55 

Az egyenletek mind az egyenes vonalú, mind a forgó fımozgás teljesítményének 

meghatározására alkalmasak különbözı megmunkálási technológiáknál (esztergálás, 

fúrás, marás, stb.). A legnagyobb forgácsolási teljesítmény, vagy nyomaték 

meghatározása nagyoló megmunkálás feltételezése mellett történik, azaz a legnagyobb 

leválasztható forgácskeresztmetszetet és a legnagyobb megmunkálási átmérıt 

(szerszám vagy munkadarab) figyelembe véve. A méretezési, vagy un. nkr kritikus 

fordulatszám megválasztását a különféle munkadarab- és szerszámanyagok, illetve a 

technológia befolyásolja. Azaz a méretezés fordulatszámát nem a ritkán elıforduló 

esetre (nagyolás Mcmax nyomatékkal a legkisebb forgácsoló sebességő szerszámnál) 

kell meghatározni. 

c 

f


A méretezés fordulatszáma a kialakult gyakorlat szerint a (4.4) összefüggéssel 

határozható meg: 

n = n Sz , (4.4) 

kr 

4 

1 

ahol az Sz a fokozatos fıhajtómő szabályozhatósága, amelynek értékét a legnagyobb 

(nmax) és a legkisebb (nmin) fordulatszámok hányadosa adja. A kritikus fordulatszám 

közelítıen úgy is meghatározható, mint a legkisebb fordulatszámtól számított 

z 

( + 1). 

fordulatszám. 

4 

Például egy 12 fokozatú hajtómőnél nkr=n4, azaz a legkisebbtıl számított negyedik 

fordulattal méretezünk. Fokozatnélküli hajtómőveknél a méretezési fordulatszám az 

un. névleges fordulatszám. 

A Pf elıtolási hasznos teljesítmény: Pf = Ff vf 

. 

Forgó elıtolásnál, körelıtolásnál (palástköszörő gép) az elıtoló teljesítmény: 

Mf nf 

Pf = M f ωf ≈ . 

9,55 

32 

(4.5) 

Figyelembe véve, hogy Fc>Ff (Ff≈(0,1÷0,4)Fc) és hogy a vc>>vf (pl. vc≈20÷450 m/min, 

illetve vf≈0,2÷1 m/min értékekkel) az adódik, hogy a forgácsolási teljesítmény 

nagyságrendekkel nagyobb, mint az elıtoló teljesítmény. 

A fıhajtómő és a mellékhajtómő közötti kinematikai eltéréseket tovább növeli, hogy a 

mellékhajtómőveknek olykor kúszómeneti (2÷10x10 -3 m/min) és gyorsjárati (10÷20 

m/min, vagy ennél is nagyobb) sebességeket is biztosítani kell a nagy pozícionálási 

pontosság és a kis mellékidık érdekében. A fıhajtómővek fordulatszám- vagy 

sebesség szabályozhatóságát az elıtoló hajtómővek sebesség szabályozhatóságával 

összevetve, az utóbbi akár két nagyságrenddel is nagyobb lehet. Mindez a 

mellékhajtómőnek a fıhajtómőtıl lényegesen eltérı kinematikai, mechanikai, 

szilárdsági tervezését és kialakítását követeli meg. 

• A fıhajtómővek teljesítmény hajtómővek, amelyekre a nagy teljesítmény (Pc) és 

a viszonylag kis fordulatszám szabályozhatóság (Szn=100-200) jellemzı. 

• Az elıtoló (mellék) hajtómővek kinematikai hajtómővek, amelyekre a kis 

teljesítmény (Pf) és a nagy sebesség szabályozhatóság (Szv=10 3 -10 4 ) jellemzı. 

Azoknál a szerszámgépeknél, amelyeknél a mellékhajtómő a fıhajtómővel 

kinematikailag összefügg-, fıhajtásról levezetett mechanikus kinematikai lánc 

biztosítja az elıtolást-, a fımotort az összes szükséges teljesítmény alapján kell 

kiválasztani. Ilyen gépek, pl. a hagyományos esztergagépek, a fúrógépek. A 

kinematikailag független fı- és mellékhajtással rendelkezı gépeknél, mint pl. az 

egyetemes marógépeknél, köszörőgépeknél, vagy a CNC gépeknél a motorok 

teljesítményét a fı- és mellékhajtásokhoz külön- külön kell meghatározni. 

A hajtómővek, ηmech mechanikai hatásfokának figyelembevételével számítható ki a 

motor tengelyén szükséges teljesítmény, ami alapján a villamos motor katalógusból 

kiválasztható. A fı- és mellékhajtáshoz szükséges motorteljesítmények:


P 

= 

P 

c 

csz 

ηmech 

, 

P 

P 

f 

fsz = . (4.6) 

ηmech 

A hajtómő és a motor hatásfokával a bemenı villamos teljesítményszükségletek: 

P 

cv 

= 

η 

Pc 

η 

mech 

vill 

, 

P 

P 

f 

fv = . (4.7) 

ηmechηvill 

Az összes bemenı villamos teljesítmény kinematikailag összefüggı hajtásoknál: 

P P + P 

šv 

= . (4.8) 

cv 

fv 

Az egyetemes szerszámgépek fıhajtómőveinek mechanikai hatásfoka nagyobb 

mértékben a terhelés, kisebb mértékben a fordulatszám függvényében változik: 

mech 

≈ 0, 

75 ÷ 0, 

95 

η . (4.9) 

A szerszámgép összes villamos teljesítményigényét kVA-ben (kW-ban) kell megadni. 

A mechanikai veszteségek keletkezésének forrásai a hajtómő kinematikai- és kényszer 

párjaiban (fogaskerékhajtás, csapágyazás) fellépı súrlódási veszteségek, lég- és 

folyadék ellenállásból adódó veszteségek, kisebb részben rugalmas deformációs 

veszteségek. Megjegyezzük, hogy az üresjárati hatásfok mindig rosszabb, mint a 

terhelés alatti. A villamos motor hatásfokát, ami nagyobb névleges teljesítményeknél 

jobb, a mechanikai, légellenállási és nagyobbrészt a villamos veszteségek határozzák 

meg. Szokásos értékei, pl. aszinkron gépeknél: 

vill 

≈ 0, 

75 ÷ 0, 

9 

η . (4.10) 

A szerszámgép fıhajtómővek teljesítményének, és azt meghatározó komponenseknek 

értékei a technológia típusával és szerszámaival illetve azok megengedett 

paramétereivel, a mechanikus építıelemekkel, készülékekkel függ össze. A XIX. 

század végén és a XX. század elején például a villamos motorok megjelenése, majd a 

gyorsacél szerszámok alkalmazása a szerszámgépek építését, így a fıhajtómővek 

kialakítását is nagymértékben befolyásolták. Ezekkel összefüggésben a szerszámgépek 

forgácsolási és teljesítmény paraméterei jelentısen megnıttek. 

A hagyományos egyetemes szerszámgépek fordulatszámai általában nem lépték túl az 

1500÷2000 f/perc értéket. Az esztergagépeknél alkalmazott gyorsacél szerszám mellett 

a leggyakrabban használt munkadarab befogó készülék, a kézi mőködtetéső síkspirálmenetes 

tokmány szerkezete is korlátot szabott a fordulatszám növelésének. A 

fordulatszám növelésével ui. a megfogó pofák szorítóereje a pofákra ható röpítı erı 

növekedése miatt csökken (Fc=mrω 2 ), egy pofa tömege 0,5-0,6 kg. 

Még nagyobb változást hozott a forgácsoló szerszámok vágósebességének további 

jelentıs növekedése (keményfém, bevonatos keményfém, stb.), továbbá a fokozat 

nélkül állítható fordulatszámú motorok alkalmazása. Az elmúlt száz év alatt a 

határozott vágó élő, és különbözı anyagú szerszámok vágósebessége 8-10 m/perc-rıl 

1000 m/perc fölé nıtt eltérı anyagok megmunkálását alapul véve. 

Ennek ellenére a fıhajtómővek teljesítménye nem nıtt lényegesen, mivel a nagyobb 

vágósebesség kisebb forgácskeresztmetszettel párosult. 

33


5. EGYETEMES ESZTERGAGÉPEK Fİ ÉPÍTİEGYSÉGEI 

A szerszámgépek fı építıegységeinek bemutatását az egyetemes esztergagép 

egyszerősített szerkezeti vázlatán mutatjuk be (5.1. ábra), amelynek jelölései: 

• TA - tartóelem, amelyre minden további egység épül. 

• Zs1 - alapszán, amely szerszámot (s) mozgat és elsırendő (1), mivel a 

tartóelemre épül (gépi vagy kézi mozgatású), 

• Xs2 - keresztszán, amely szerszámot (s) mozgat és másodrendő (2), mivel az 

elsırendő szánra épül (gépi vagy kézi mozgatású). Hátsó bázisfelületére 

kúpvonalzó készülék szerelhetı. 

• Rys3 - forgó szán (Rotation) (zsámoly), amely a függıleges tengely (y) körül 

kézzel elforgatható, szerszámot (s) mozgat, és harmadrendő (3) szán (kézi 

kúpesztergáláshoz), 

• ZXs4 - kézi mőködtetéső szupport szán, amely szerszámot (s) mozgat és 

negyedrendő (4) (kézi kúpesztergáláshoz), 

• Rys5 - 4 helyzetes késtartó, amely függıleges tengely (y) körül elfordítható, 

szerszámot (s) mozgat, és ötödrendő (5) (a szerszámtartó kézi elfordítású és 

rögzítéső), 

• Ovm1 – vízszintes fıorsó (v), munkadarabot hordoz (m), elsırendő szán (1), ami 

lényegében a fıorsó csapágyazása, 

• Nvcm1 – vízszintes szegnyereg (v), csúccsal támaszt (c), munkadarabot (m), és 

elsırendő szánnal (1), ami a szegnyereg hüvely. 

Ovm1 

Xs2 Rys5 Rys3 ZXs4 

Zs1 

5.1. ábra 

Egyetemes esztergagép egyszerősített szerkezeti vázlata 

34 

Nvcm1 

TA


Az 5.2.a ábra az E3N esztergagép, az 5.2.b ábra az MVE 280 esztergagép fényképét 

mutatja, amelyen a fent ismertetett építıegységek jól felismerhetık. 

Fokozatos fıhajtómő 

Tartóelem-Ágy 

5.1 Tartóelem 

Síktátcsa 

Mellékhajtómő 

Norton szekrény 

a., 

Késtartó 

Vonóorsó 

Vezérorsó 

b., 

5.2. ábra 

Egyetemes esztergagépek 

A tartóelemek a gép alakját leginkább meghatározó egységek. Kialakításuk igazodik a 

munkadarab alakjához, funkciójához, a ráépülı elemek változataihoz, a munkadarabok 

35 

Szánszekrény 

Alapszán 

Mozgó báb 

Kézi szán 

Forgózsámoly 

Keresztszán 

Szegnyereg 

Álló báb


méretéhez, a kiegészítı egységekhez. Gyártás- és szereléshelyes kialakítása alapvetı 

feltétele a jó konstrukciónak. Egy géptípus elsısorban a tartóelem alakjáról ismerhetı 

meg. 

A tartóelem alapvetı feladatai (funkciói): 

• az adott típusú gép fı építıegységeinek hordozása, a mozgatott, illetve további 

egységek egymáshoz viszonyított helyzeteinek és irányainak biztosítása a 

megfelelı bázisfelületeken keresztül, 

• a forgácsoló erık felvétele és adott esetben levezetése a talajra, 

• a pontossági igényeknek megfelelı statikus (húzó-nyomó, hajlító és csavaró, 

illetve összetett igénybevételeknek megfelelı) merevség, 

• rezgéscsillapítás, hıstabilitás, hıelvezetés, termo-szimmetrikus kialakítás, 

• egyéb, pl. forgácselvezetés, hőtıfolyadék elvezetés, stb.), 

• további szerkezeti egységek hordozása, (ma egy esztergagép minden egységet 

magán hordoz, és a telepítés után azonnal üzembe helyezhetı). 

Az egyetemes esztergagépek tartóeleme (ágya) általában lemezgrafitos 

szürkeöntvénybıl (pl. GG-250, GG-300…) készül. Az öntöttvas tartóelemek 

merevségére jellemzı rugalmassági modulus viszonylag kicsi E=(8-9) 10 4 N/mm 2 , 

ezért 2-2,5-szer nagyobb falvastagságok szükségesek, mint pl. szerkezeti acélból 

hegesztett szerkezeteknél. Ezzel szemben a dinamikus merevségre jellemzı 

rezgéscsillapító képességük jó a lemezgrafitos szerkezet miatt. Megfelelı 

sorozatnagyságoknál az öntöttvas tartószerkezetek gazdaságosabban készíthetık a 

hegesztettnél, az öntési technológia jól kiforrott. Jól forgácsolható anyag, amelynek 

csúszási tulajdonságai is kedvezıek. 

Megjegyzés: állványszerő tartóelemeknél a gömbgrafitos szürkeöntvényeket (pl. 

GGG-500, GGG-600…) alkalmazzák, mivel szilárdságuk, rugalmassági modulusuk 

nagyobb, E=(1,7-1,8)·10 5 N/mm 2 , amire az állványok összetett és nagyobb 

igénybevétele miatt szükség is van. Ugyancsak jól önthetık, kopásállóbbak, mint a 

lemezgrafitosak, rezgéscsillapító képességük azoktól viszont rosszabb. 

Szerkezeti acélból hegesztett tartóelemeket egyedi és kissorozat gyártmányoknál, 

illetve nagy méretek esetén készítenek. Az acél nagyobb teherbírása miatt kisebb 

falvastagságokkal készíthetı a szerkezet, a merevség bordázatokkal, zárt elemekkel 

növelhetı. Rugalmassági modulusa nagy E=2,1x10 5 N/mm 2 . Hátránya a rossz 

csillapítóképesség, amely kiegészítı szerkezeti megoldásokkal (súrlódó lemezek, 

beton és mőanyagbeton kiöntés) javítható. Kiegészítı technológiája a 

feszültségmentesítı hıkezelés (hegesztés és nagyoló megmunkálások után), amelyhez 

nagy szerkezeti elemeknél nagymérető kemencék szükségesek. Ennek elkerülésére a 

nagymérető szerkezeteket, ahol lehet több részbıl, kötésekkel alakítják ki. 

Az esztergagépek tartóeleme ágy típusú: TA - Ag. 

Példaként az EEN 400 egyetemes esztergagép tartószerkezetét mutatjuk be. Az ágyat 

különálló öntött talpakra szerelték, az öntvény és a vezetékek kialakítását az 5.3. ábra 

szemlélteti. A vízszintes alapszán vezetékrendszer kívül helyezkedik el, kialakítása 

prizmatikus - prizmatikus. A szegnyereg vezetékrendszer belül helyezkedik el, 

kialakítása prizmatikus - lapos. Az ágyöntvény közepe bordázott, üreges, a forgács és 

a hőtı-kenı folyadék ezeken keresztül jut az alsó talpak felsı peremére szerelt tálcára. 

36


5.3. ábra 

EEN 400 esztergagép tartószerkezete és ágykeresztmetszete 

Az 5.4. ábra az ERI 250 NC tárcsaeszterga gép (Magyarország elsı NC esztergagépe- 

Csepeli Szerszámgépgyár) ágyának keresztmetszetét szemlélteti. A forgács és a hőtıkenıfolyadék 

elvezetése az öntvény bordázatai között lévı üregen keresztül 

megoldott. Az ágy merevségének és a rezgéscsillapítás növelésére a vezetékek alatt 

zárt üregeket alakítottak ki, amelyekben az öntımagot bennhagyták. A csúszó alapszán 

vezeték rendszer klasszikusnak mondható megoldása prizmatikus - lapos. 

5.4. ábra 

ERI 250 NC tárcsaeszterga ágykeresztmetszete 

37


5.2 Fıhajtómő, fıorsó 

A fıhajtómővek teljesítményhajtások, amelyek fı feladata: 

• a forgácsoló fımozgás, a forgácsoló teljesítmény biztosítása 

P (F v ),P (M ω ) ), amelyet a munkadarab, vagy szerszám valósít meg. 

( c c c c c c 

A hagyományos egyetemes szerszámgépek fıhajtómővei nagy fokozatszámúak (z=8- 

27) voltak, a fokozatszám a fordulatszámokra utal [9]. A fordulatszámsorokat 

geometriai sorokként alakították ki, a szerszámok vágó élén megengedett százalékos 

sebességesés értékének (a fokozati tényezıknek) megfelelıen. 

A korszerő CNC esztergák és más szerszámgépek fıhajtómőve ma fokozat nélkül 

szabályozható elektromechanikus, ahol a fokozat nélküliséget a fordulatszám 

szabályozott villamos motor biztosítja [10], lásd 6. fejezet. 

A fımozgás kinematikai láncában a végrehajtó elem (aktuátor) a fıorsó (Ovm1), 

amelynek feladata: 

• a forgácsoló teljesítmény kivezetése, a forgácsoló erık felvétele, 

• a nagy gyártási és szerelési pontosság révén az elıírt futáspontosság biztosítása, 

mivel a fıorsó hibái a munkadarabokon közvetlenül megjelennek, 

• nagy statikus- dinamikus merevség és hıstabilitás biztosítása, 

• a munkadarab, vagy a szerszám és készülék megfelelı pontosságú felfogása, 

• ráépülı funkcionális egységek felfogásához szükséges felületek hordozása, 

A fıorsó kialakítását, csapágyazását lényegesen befolyásolja az, hogy munkadarabot, 

vagy szerszámot mozgat. 

Munkadarabot mozgató fıorsóknál nagy munkadarab súlynál (készülék súlynál) nagy 

statikus deformációkkal kell számolni, és a munkadarab adagoló és befogó készülékek 

felfogásához szükséges felületeket kell kialakítani. 

Szerszámot mozgató fıorsóknál többek között a nagy fıorsó fordulatra, a dinamikus 

hatásokra kell tekintettel lenni, amely hatások a felület minıségében mutatkoznak 

meg. Továbbá a szerszámbefogáshoz szükséges felületeket kell kialakítani. A fıorsó 

csapágyazások többsége (96-98 %) gördülı, hézagmentesített és elıfeszített. Az 

elıfeszítés mértékének jelölése: L-könnyő, M-közepes, H-nagymértékő. 

A fokozatos és fokozatnélküli fıhajtómővek kinematikai tervezése külön 

segédletekben is [9], [10] megtalálhatók. 

5.3 Elıtoló hajtómővek, mellékhajtómővek 

Az elıtoló hajtómővek, vagy gyakori elnevezése szerint mellékhajtómővek 

kinematikai hajtások, amelyeknek legfontosabb feladatai: 

• az elıtoló- és más mellékmozgásokhoz a nagy sebességszabályozhatóság 

biztosítása, 

• a különbözı kinematikai feladatok megoldása (irányváltás, mozgás 

szétágaztatás, összegzés, stb), 

38


• statikus és dinamikus követelmények kielégítése, megfelelı erık, nyomatékok 

biztosítása még kis sebességeknél és fordulatszámoknál is, 

• akadó csúszás kiküszöbölése, minél kisebb tömeg mozgatása, stb. 

Egyetemes esztergagépeknél az elıtoló mozgást a vonóorsóról vezetik le. Az alapszán 

és az un. szánszekrény a fıorsó tengelyével párhuzamos irányú (z irányú) mozgatását 

fogaskerék-fogasléc kapcsolattal, utazó hajtással valósítja meg. A fogasléc az 

esztergagép ágyának homlokoldalára rögzítetten, a vezeték alatt helyezkedik el, 

amihez a szánszekrénybıl kinyúló, hajtott fogaskerék kapcsolódik. E fogaskerékre a 

hajtást csiga-csigakerék, vagy kúpkerék hajtáson keresztül viszik a 90°-os iránytörés 

miatt. A keresztirányú mozgásokat menetes orsó-anya pár valósítja meg, az anya a 

keresztszánon rögzített. 

A szánok kézi mozgatása kézi kerekekkel, a szánelmozdulások mérése közvetetten, 

mérıtárcsák (Nóniusz, vagy Vernier tárcsák) segítségével történik. Egyetemes 

esztergagépen az alapszán elmozdulásánál pl. 0,2 mm (fogaskerék-fogasléc kapcsolat), 

a keresztszán elmozdulásnál 0,05 mm (orsó-anya kapcsolat) lehet a skálabeosztás. 

Orsó - anya sorrendő hajtásnál az osztáspontosság meghatározásához, a közvetett 

mérés elvének és elınyének bemutatásához az 5.5. ábra szolgál alapul. Az álló tárcsán 

lévı bázis „0” jelhez képest a forgó tárcsára vitt osztások jelzik a szánelmozdulást. 

5.5. ábra 

A közvetett mérés elve menetes orsó-anya/mérıtárcsa alkalmazásával 

A szán elmozdulását (s) közvetetten mérjük a mérıtárcsa (D) kerületére felvitt skálán, 

amelynek osztásai (o) T mm távolságra vannak egymástól. A referencia pont (0) áll. A 

D tárcsaátmérı meghatározása a megkívánt o osztáspontosság, és a felvitt osztások T 

távolságának függvényében: 

po 

T ⋅ po 

o = → D = 

D ⋅π 

/ T π ⋅ o 

Például o=0,05 mm, T=3 mm, po=5 mm esetén a szükséges tárcsaátmérı: 

39 

(5.1) 

T ⋅ po 

3⋅ 

5 30 

D = = 

= = 95, 

5mm 

. (5.2) 

π ⋅ o 3, 

1415 ⋅ 0, 

05 0, 

314 

Az alapszán mozgatása fogaskerék-fogasléc párral történik. Az 5.6. ábra szerint a 

nóniusz tárcsát is tartalmazó kerék (kézi, gépi mozgatás) egy lassító k hajtóviszonyon 

keresztül hajtja meg a nyeles fogaskereket, ami az ágyhoz rögzített fogasléccel 

kapcsolódik. Látható, hogy itt lényegében a fogaskerék osztókör átmérıjének


kinagyítása (d


amelyet hagyományosan mechanikus kinematikai láncokkal valósítanak meg például 

esztergagépen (5.7.a ábra). 

A technológiai függvénykapcsolatok nem igényelnek pontos összhangot a fı- és 

mellékmozgások között (pl. marógép, 5.7.b ábra). Technológiai függvénykapcsolatra 

természetesen a kinematikai függvénykapcsolatú gépek is alkalmasak, amire példa az 

esztergagépek elıtoló lánca. 

a., b., 

5.7. ábra 

Kinematikai és technológiai függvénykapcsolatú mellékhajtások 

Az egyetemes esztergagép mellékhajtásának egy lehetséges funkcióvázlatát az 5.8.a 

ábra, az egyes egységek jelképi jelöléseit az 5.8.b ábra szemlélteti. 

5.8.a ábra 

Egyetemes esztergagép mellékhajtásának funkcióvázlata 

5.8.b ábra 

Szerkezeti egységek jelképi jelölése 

41


A mellékhajtómő egyes szerkezeti egységei: 

1 Meredek menetváltó, vagy menetemelkedés sokszorozó (pl. több bekezdéső 

csigákhoz) 

2 Irányváltó 

3 Cserekerekek (különbözı menettípusok elıállításához) 

4 Szorzómő (különbözı szorzó hajtóviszony értékkel) 

5 Menettípus beállítás (metrikus és modul, illetve zoll és DP menetekhez) 

6 Alapmódosítások (alap elıtolás sor megvalósításához) 

7 Mozgás szétágaztatás (a vezérorsó, vagy a vonóorsó felé) 

8 Irányváltó 

9 Biztonsági tengelykapcsoló (túlterhelés elleni védelem) 

10 Hajtás irányváltoztatás (pl. csigahajtással, kúpkerék hajtással) 

11 Mozgás szétágaztatás (a hossz-szán, vagy a keresztszán felé) 

Továbbiakban az egyes egységek feladatait és szerkezeteinek kinematikai vázlatait 

tekintjük át. 

A meredek menetváltó (1) feladata nagy emelkedéső menetek (pl. több bekezdéső 

csiga) készítéséhez szükséges nagyobb elıtolás megvalósítása. Ehhez a hajtást a 

fıorsó magasabb fordulatú tengelyérıl veszik le, így megvalósítható a nagyobb 

menetemelkedés (5.9. ábra). 

5.9. ábra 

Meredek menetváltó és irányváltó 

A felírt fogszámokból látható, hogy a fıorsóról az elıtoló hajtómőbe levezetett hajtás 

fordulatszáma a fele, mint az elıtte lévı tengelyrıl levezetett hajtásnál. Így ezen a 

kinematikai láncon a fıorsó egy fordulatára az elıtolás (menetelıtolás) értéke 

megkétszerezıdik. 

A síkba terített kinematikai vázlaton az irányváltó mőködése is követhetı. Az 

irányváltóban található z7 fogaskerék balra tolt helyzetében a szaggatott vonallal jelzett 

módon kapcsolódik a z8 hajtó fogaskerékkel, természetesen megfelelı térbeli 

tengelyhelyzetek mellett. Az 5.9.a ábra ezen két egysége a fıhajtómő része. Az egyes 

kapcsolások a hajtómő álló helyzetében lehetségesek. 

42


Az irányváltó (2) a mellékhajtás forgásirányának megváltoztatására szolgál. 

Különbözı kinematikai megoldások az 5.10. ábrákon láthatók. A cél elsısorban nem a 

mozgás nagyságok, hanem a forgásirányok megváltoztatása. Az 5.10.a ábra szerinti 

homlok fogaskerekes megoldásban a z0 fordítókerék gondoskodik arról, hogy a kihajtó 

oldalon a behajtó oldallal azonos forgásirány legyen. Az 5.10.b ábrán az I.-III. 

tengelyek 120°-os elrendezése, és a kapcsoló fogaskerék axiális helyzetei biztosítják a 

megfelelı kapcsolatokat, és a különbözı irányú, de azonos nagyságú fordulatokat. 

Az 5.10.c ábra egy kúpkerekes irányváltót szemléltet. A kúpkerekek az I. tengelyen 

csapágyazottan, lazán ülnek fel. A Tk tengelykapcsoló, amely pl. siklóretesszel 

kapcsolódik az I. tengelyhez, jobboldali kapcsolt állásában a behajtó (pl. óramutató 

járásával azonos) fordulattal ellentétes irányú fordulatot vezeti ki, míg baloldali 

kapcsoló állásban a behajtó fordulatiránnyal egyezıt. 

Bármely megoldásban a kapcsolás csak álló helyzetben végezhetı el. Természetesen 

elektromágneses tengelykapcsolók használatával forgás közben is elvégezhetı az 

irányváltás. 

a., b., c., 

5.10. ábra 

Irányváltó szerkezetek kinematikai vázlatai 

A cserekerekek (3) feladata: a különbözı típusú menetek készítéséhez szükséges 

egyedi hajtóviszonyok (módosítások) beállítása, amelyek az elıtolás sorban nincsenek 

meg, valamint a hajtás továbbítása az elıtoló hajtómő felé. Így pl. a modulmenetek π 

értékő szorzótényezıjét (k=1/2 és k=(37/53)(54/24) hajtóviszonyok szorzatával), vagy 

a zoll (Witworth) menetek vágásához szükséges 25,4 (mm) szorzótényezıt lehet 

beállítani metrikus menetemelkedéső vezérorsónál. A különbözı átmérıjő 

fogaskerekek miatt a tengelytávolságok és fogaskerék kapcsolódások beállítására az 

un. cserekerék olló szolgál. A fogaskerekek itt sikló csapágyazásúak, cseréjük, 

beállításuk és a villa rögzítése nagy gondosságot igényel. 

43


z1 

z2 

z3 

z4 

I. 

nbe 

n 

II. 

n 

44 

nbe 

I. 

II. 

nbe 

5.11. ábra 

Kétlépcsıs, cserekerekes hajtómőegység 

A cserekerekek két állandó tengelytávolságú tengely között létesítenek kapcsolatot. Az 

5.11. ábra két cserekerék párból álló (kétlépcsıs) hajtómő egységet ábrázol a 

következı egyszerősítésekkel. A köztes kerekeknek a cserekerék ollóban történı 

állítását csak kettıs nyíllal jelöltük. Ez egyrészt arra utal, hogy a két fogaskereket 

hordozó csapágyazás a villa hornyában eltolható, továbbá a cserekerék olló a II. 

tengely körül el is fordítható. Így a fogaskerekek helyes kapcsolódása létrehozható. A 

megoldást a beállítás gyengeségei miatt kinematikai hajtásokban alkalmazzák. 

Az elıtoló hajtómő 

Az eszterga elıtoló hajtómővek sokfokozatúak (20-70), és nagy szabályozhatósággal 

rendelkeznek (Sz=30-200) elsısorban a sokféle menetemelkedés és azok nagy 

tartománya miatt. Az elıtolásokhoz ez nem feltétlenül volna szükséges. 

A szorzómő (4) feladata az, hogy egy adott elıtolás alapsort kiszélesítsen, ezzel 

biztosítva az elıtolás értékek nagy tartományát. A szorzómő rendszerint három-, vagy 

négyfokozatú. Ez utóbbi esetben a hajtóviszonyok értéke: 2/1, 1/1, 1/2/, 1/4. A 

szorzómő lehet pl. toló-tömbös, vagy csúszó reteszes kivitelő. 

Ehelyütt a teljesség érdekében megrajzoljuk mind a két, három- és négyfokozatú elemi 

hajtómő, mint lehetséges szorzómő kinematikai vázlatát, valamint az egylépcsıs 

hajtást, amit azért építenek be a kinematika láncba, hogy hajtás továbbvezetést, vagy 

állandó hajtóviszonyt valósítsanak meg. Természetesen ez nemcsak homlok 

fogaskerekes hajtással, hanem csigahajtással, kúpkerék hajtással is megoldható. 

(Megjegyzés: szíjhajtásnál a k hajtóviszony a tárcsa átmérıkkel fejezhetı ki: 

k=Dhajtó/Dhajtott.) A tagok arányos átviteléhez feltételezzük, hogy a fogaskerekek 

tökéletesen merevek, és nincsenek tranziens jelenségek (gyorsítás, lassítás). 

Az 5.12.-5.15. ábrákon látható egységek balról jobbra: a kinematikai vázlat, 

fordulatszám ábra, kinematikai összefüggések. A logaritmikus fordulatszámábrák a 

„0” fordulattól szemléltetik a különbözı fordulatszámokat, azokon jól követhetık a 

hajtóviszonyok és a szabályozhatóságok. 

z1 z3 

z2 z4 

n


A kinematikai vázlatokon alkalmazott jelek: x a tengely-agy kötés pl. fészkes reteszes, 

a tengely feletti vonal a fogaskerék tömb tengelyirányú (axiális) eltolhatóságát jelzi, 

ami megvalósítható siklóretesszel, bordás tengely-agy kötéssel, vagy Fortuna profilos 

kapcsolattal (köszörülhetı sokszög kapcsolat). A fogaskerekek ekkor kettıs funkciót 

látnak el: mozgást továbbító és tengelykapcsoló funkciót egyaránt megvalósítanak. 

nbe 

nbe 

n1 

z2 

z3 

z1 

z4 

n2 

z1 

I. 

z5 

z2 

II. 

z6 

z3 

z2 

k 

n2 

n1 

I. 

II. 

45 

ω1 

i = = = 

ω2 

ω2 

k = = = 

ω1 

k = 1 

i 

5.12. ábra 

Egylépcsıs homlok fogaskerekes hajtás 

z1 

n 

I. 

II. 

z4 

n 

lgnbe 

lgn1 

lgn2 

k1 

n1 

nbe 

k2 

n2 

lg? 

lgSz 

5.13. ábra 

Kétfokozatú elemi hajtómő 

I. 

II. 

lgnbe 

lgn1 

lgn2 

lgn3 

k2 

n1 

k1 

n2 

nbe 

k3 

n3 

lg? 

lgSz 

5.14. ábra 

Háromfokozatú elemi hajtómő 

n1 

n2 

n2 

n1 

nbe 

z2 

z1 

nbe 

z1 

z2 

k1 

k2 

k1 

k2 

k3 

n 

n


5.15. ábra 

Négyfokozatú (2+2) elemi hajtómő 

A menettípus beállító egység (5) a hajtást egyenes, vagy reciprok kinematikai láncon 

keresztül továbbítja annak megfelelıen, hogy metrikus és modul, vagy zoll és 

diametral pitch menetet kell vágni. Mindezt pl. egy külsı-külsı/külsı-belsı 

fogazatkapcsolású, tolókerekes kapcsolóval lehet megoldani (5.16.a. ábra). 

A mozgás szétágaztatás (7) megoldása hasonló a menettípus beállító szerkezethez 

(5.16.b. ábra). Látható, hogy az elıtoló hajtómő mozgás-szétágaztató egysége, vagy a 

vezérorsóra, vagy a vonóorsóra vezeti a hajtást. Ez utóbbi esetben a vezérorsóhoz 

kapcsolódó két félbıl álló anya, közismert nevén lakatanya, szétnyitott állapotú. 

a., 

b., 

5.16. ábra 

Menettípus beállító, és mozgás szétágaztató egység 

46


Az alapmódosításokat (6), vagy másként az elıtolás alapértékeket különbözı típusú 

hajtómő egységekkel lehet megvalósítani. Ilyenek egység pl. a csúszó reteszes 

hajtómőegység (5.17.a ábra), ahol a retesz elmozdításával hozhatók létre a különbözı 

hajtóviszonyok, vagy a Meander rendszerő hajtás (sorba kapcsolt fogaskerekes). 

További megoldás a lengıkerekes Norton hajtás (5.17.b ábra), amely hajtást kis 

méretek, nagy hajtóviszony tartomány jellemzi. A fokozatok szokásos száma z=6-12, 

és az elérhetı szabályozhatóság Sz=4-6. A Norton hajtást onnan lehet felismerni, hogy 

az egyes kapcsolóállások biztosítására szolgáló egység külsı rögzítı csapja egy ferde 

furatsor valamely furatába kapcsolódik. Az egyes fokozatok kapcsolásához a csapot ki 

kell húzni, a K kart ki kell billenteni, és a megfelelı fokozathoz (alapmódosításhoz), 

axiális irányban, el kell mozdítani. Ezután a kart vissza kell billenteni, a csapot az új 

hajtóviszonynak megfelelı furatban rögzíteni, ezzel az új fogaskerék kapcsolat és 

alapmódosítás biztosított. 

nbe 

z11 ... 

z12 ... 

z1 

z2 

nki 

n1 

n2 

n3 

n4 

n5 

n6 

= nbe 

k1 

k2 

k3 

k4 

k5 

k6 

a., b., 

5.17. ábra 

Alapmódosítás hajtómővek 

Az 5.18. ábra egy esztergagép elıtoló hajtómő kinematikai vázlatát mutatja, amelyben 

az elızıekben felrajzolt szerkezeti egységek felismerhetık. A kék ágon a zoll, 

diametral pitch, a piros ágon a metrikus és modulmenetek vágása történik. A 

háromfokozatú szorzómőre a cserekerekek felıl érkezı és az 5.11. ábrán látható 

hajtást a baloldalon nyíl jelöli. 

5.18. ábra: 

Elıtoló hajtómő kinematikai vázlata 

47 

zoll, 

metrikus


A 8 irányváltó mind az alapszán, mind a keresztszán mozgásirányát megváltoztathatja. 

Ez a gépet kezelı személy közvetlen közelében van, megoldások az 5.9. és 5.10. 

ábrákon is láthatók. 

A 9 biztonsági tengelykapcsoló védi meg a szerkezeteket (pl. a mellékhajtómővet) a 

túlterheléstıl, ami egy ütközésnél léphet fel. Az alapvetı megoldásoknak két fontos 

eleme van: a nyomatékérzékelés, majd a szétkapcsolás megoldása, amit valamilyen T 

tengelykapcsolóval, és/vagy F fogazattal oldhatunk meg (5.20.b ábra). 

Nyomatékérzékelés T T F F 

Szétkapcsolás T F T F 

A hajtás irányváltoztatásának (10) célja a 90°-os iránytörés, amit pl. csigahajtással, 

kúpkerék hajtással valósítanak meg. Az 5.8.a ábrából látszik ennek indoka, ezért külön 

nem magyarázzuk. 

A mozgás szétágaztatás (11) egysége szolgál az alapszán, vagy a keresztszán 

elıtolásának kapcsolásához (5.19. ábra). Az 5.19.a ábra általánosan, három 

koordinátára szemlélteti a mozgás szétágaztatást. Itt az egyes irányok mozgásai 

elektromágneses tengelykapcsolókkal kapcsolhatók. Látható, hogy a z tengelyhez 

fordító fogaskereket kellett elhelyezni azért, hogy azonos behajtó fordulat iránynál, 

azzal ellentétes, de egyforma forgásirányok adódjanak minden egyes tengelyen. A 

hajtó fogaskerekek a tengelyen lazán (csapágyazottan) ülnek fel, nyomatékot csak az 

továbbít, amelynek elektromágneses tengelykapcsolója gerjesztést kap. 

Az 5.19.b ábra mozgás összegzésre mutat egy egyszerő példát, amelyet ott 

alkalmaznak, ahol nagyon különbözı mozgatási sebességekre (pl. elıtolás, 

gyorsmenet), vagy azok összegzésére van szükség. Mozgásösszegzı szerkezet 

elsısorban nem esztergagépi alkalmazásokra jellemzı, de a teljesség kedvéért itt 

megemlítjük. Mozgásösszegzı szerkezet lehet bolygómő, vagy más berendezés is, 

amelyek két-szabadságfokú mechanizmusok. Elképzelhetı például egy menetes 

orsóval mozgatott szán is, ahol az orsó csapágyázásának házát külön még egy 

hidraulikus vagy pneumatikus henger mozgathatja, ezzel a szán gyorsjáratát 

megvalósítva. A mozgás összegzı bolygómőves szerkezetek pl. fogazó gépeknél 

találhatók. 

48 

Mf 

Mgy 

Tkf 

Tkgy 

Mozgásösszegzı 

a., b., 

5.19. ábra 

Mozgás szétágaztatás, mozgásösszegzés funkcióvázlata 

Elıtolás 

Gyorsjárat


A szánszekrény (lakatszekrény) 

A szánszekrényhez kapcsolt alapszán utazó hajtása gépi, vagy kézi úton mőködtethetı. 

A szánszekrény és az alapszán gépi mozgatása, vagy a vonóorsóról, vagy a 

vezérorsóról vezethetı le. 

Az 5.20.a ábra az MVE 340 típusú egyetemes esztergagép szánszekrényébe épülı 

kinematikai vázlatot szemléltet. 

A vonóorsó a szánszekrényhez csapágyazással kapcsolódó csúszó fogaskeréken 

keresztül hajtja meg a különbözı elıtoló kinematikai láncokat. 

A z1-z6 fogaskerekek az irányváltás kerekei, amelyek csak a forgásirányt változtatják 

meg, a mozgásnagyságot nem. 

Az I. tengelyen továbbított hajtás a túlterhelés elleni biztonsági védelmet szolgáló 

csigahajtáson keresztül jut el a II. tengelyre. Ennek a nyomatékhatárolónak a mőködési 

elvét az 5.20.b ábra szemlélteti. 

Az alapszán gépi mozgatása a II. tengelyrıl a z11-z10-z9-z8 fogaskerekeken keresztül jut 

a z14 nyeles fogaskerékre, ami a gépágyhoz rögzített álló fogaslécen legördül. A 

vonóorsóról levezetett elıtoló mozgásoknál a vezérorsóhoz kapcsolódó két fél anya 

nyitott állapotú (az anya-feleket fecskefarok vezetékben vezetik meg). Azt a reteszelı 

berendezés biztosítja, hogy hosszelıtolásnál az álló vezérorsóra az anya feleket ne 

lehessen rázárni (VIII. és IX. tengelyek). 

Az alapszán kézi mozgatása az V. tengelyen keresztül, a z7-z8 fogaskerékpáron 

keresztül jut el a z14 nyeles fogaskerékre, amelynek fogszáma és modulja a példa 

szerinti gépnél: z14=12, m=3 mm. 

5.20.a ábra 

Szánszekrény kinematikai vázlata (MVE 340) 

49


A keresztszán gépi mozgatása a II. tengelyrıl a z11-z12-z13 fogaskerekeken keresztül jut 

a keresztszánt mozgató menetes orsóra, amelynek menetemelkedése például: pker=5 

mm. A z12 fogaskerék a lakatszekrény tetején foglal helyet, és így kapcsolódik a felette 

lévı VII. tengelyre (menetes orsó tengelyére) ülı z13 fogaskerékkel. 

A keresztszán kézi mozgatása közvetlenül a VII. tengelyen lévı kar forgatásával 

történik. 

Menetvágáskor a vezérorsó kap hajtást, a vonóorsó áll. Egy kézi mőködtetéső csaposvezérpályás 

mechanizmus segítségével, a két fél anya összezár a vezérorsóra, innen 

kapta a lakatanya elnevezést, ahogyan a szánszekrény a lakatszekrény elnevezést is. A 

menetes orsó menetemelkedése lehet például: pv=12 mm, vagy 2 menet/zoll. 

Bukócsigás nyomatékhatároló megoldás TF (Tengelykapcsoló-Fogazat) az 5.20.b 

ábra szerinti megoldás mutat. A mozgás a jelölt kinematikai láncon keresztül jut a 

csigára, amely az esztergagép ágy oldalán lévı fogasléccel kapcsolódó a nyeles 

fogaskereket hajtja meg a további kinematikai láncon keresztül. Ezzel a szánszekrény 

un. utazó hajtását valósítja meg. A nyomaték megengedett határon túli növekedését a 

homlokkörmös tengelykapcsoló érzékeli és határolja le. A hajtó tengellyel való 

siklóreteszes kapcsolat túlterhelésnél lehetıvé teszi a tengelykapcsoló baloldali felének 

tengelyirányú, balra mozdulását. A kapcsoló fél elmozdulása a kettıs csuklós karos 

mechanizmust balra kibillenti. Ezzel a hajtó tengely baloldali végén lévı csapágyazás 

alátámasztása megszőnik, és a csapágyazott tengely a csigával együtt lebillen, a 

fogazatok szétkapcsolódnak. 

Megjegyezzük, hogy gyakori a súrlódó tárcsás (erızáró) tengelykapcsolós 

nyomatékhatároló megoldás is, amelynek jele: TT. Ennél a határerıt pl. csavarokkal 

elıfeszíthetı rugók, tányérrugók biztosítják. 

Menetvágás egyetemes esztergagépen 

5.20.b ábra 

Bukócsigás biztonsági tengelykapcsoló 

A kinematikai hajtást alapvetıen az ilyen, és hasonló feladatok követelik meg, ahol a 

fıorsó egy fordulatára mindig azonos elıtolás értéket kell biztosítani. Az 5.21. ábra 

egyszerősített kinematikai vázlaton szemlélteti a viszonyokat, és ezen mutatjuk be a 

különbözı menettípusok készítéséhez szükséges beállításokat, a beállítandó 

hajtóviszonyokat. Az 5.21. ábra jelölései: 

50


pv (mm) a vezérorsó menetemelkedése, 

pm (mm) a munkadarabra vágandó menet emelkedése, 

C (-) a mellékhajtómő állandó, összes hajtóviszonya, 

kö (-) a mellékhajtómő változó (beállítható) összes hajtóviszonya. 

C, kö 

Fo. 

Vezérorsó 

51 

pm 

Szán 

pv 

1 ford. 

5.21. ábra 

Menetvágás egyszerősített kinematikai vázlata egyetemes esztergagépen 

A gépészeti gyakorlatban elıforduló menettípusok és menetemelkedések metrikus 

rendszerben: 

• Metrikus: = p (mm) 

, 

pm m 

• Modul: = m ⋅π 

(mm) 

25, 4 

• Zoll (Withworth): pm 

= ( mm) 

, 

W 

25, 

4 

• Diametral Pitch: pm 

= π ( mm) 

. 

D 

Jelölések és magyarázatok: 

• Metrikus: menet (pm), 

p m 

m 

P 

• Modul: modulmenetet csigákra (munkadarab és szerszám is lehet) kell 

készíteni, a modul a csigakerék osztókör átmérıjének egy fogra jutó hossza. 

• Zoll (Wm): az 1”-ra (25,4 mm-re) jutó menetek száma, 

• DP: csigákon fordul elı, és angolszász (zollos) rendszerben, csigagyártásnál 

használják a modul helyett, ahol a 25,4/DP az egyenértékő modul. 

A menetvágáskor a fıorsó egy fordulatára készül el egy menetemelkedés a 

munkadarabon. 

Metrikus menetre, figyelembe véve a hajtási láncba épített „C” állandó 

hajtóviszonyokat és azt, hogy a vezérorsó menetemelkedése pv=állandó, írható:


1 ford ⋅C 

⋅ k 

k 

ö 

1 p 

= 

C p 

Modul menetre: 

p 

m 

= m ⋅π 

m 

v 

ö 

⋅ p 

v 

= 

= C ⋅ p 

1 

p 

m 

m 

, 

. (5.5) 

kö 

= C1 

⋅ m ⋅π 

= C2 

⋅ m 

D 

D ⋅π = z ⋅t 

→ t = π = m ⋅π 

= pm 

, ahol C 2 

z 

= C1 

⋅π 

(5.6) 

Zoll menetre: 

p 

m 

= 

25, 

4 / 

W 

m 

1 

kö 

= C1 

⋅ 25, 

4 / Wm 

= C3 

⋅ , 

Wm 

ahol C = C ⋅ 25, 

4. 

(5.7) 

Diametral Pitch menetre: 

p 

k 

ö 

m 

3 

25, 

4 

= π 

D 

p 

p 

1 

25, 

4 

1 

= C1 

⋅ ⋅π 

= C3 

⋅π 

⋅ = C 

D 

D 

p 

4 

1 

D 

p 

" 

D" 

⋅π 

= z ⋅C 

p 

" 

→ C p = 

π π 

" 

= = m" 

⋅π 

= pm 

z D p 

D" 

π 

= . 

D p 

(5.8) 

Látható, hogy a kö tekintetében a Metrikus és Modul menetnél egyenes arányosság, 

míg a Zoll és a DP meneteknél fordított arányosság áll fenn, amit az 5.16. ábrák is 

tükröznek. 

Csúszó orsó-anya párok hézagmentesítése 

A pontos menetvágáshoz hozzátartozik a kishézagú, vagy hézagmentes sikló 

vezérorsó-anya kapcsolat. Az orsók anyaga kopásálló, nagyszilárdságú acél, pl. C45, 

Cr80. A jó siklási tulajdonságok biztosítására az anyák anyaga lehet öntöttvas (GG- 

250, GG-300), vagy Bzö12 bronzöntvény. Az orsó-anya kishézagú kapcsolatát az anya 

kettéosztásával és egymáshoz képesti axiális elmozdításával hozzák létre. 

Az egyik közismert megoldás az 5.22.a ábra szerinti, A 2 rögzített anyarészhez képest 

az 1 mozgatható anyarész, a rögzítés feloldása után, a 3 állítható ék segítségével 

elmozdítható balra egészen a hézagmentes állapotig. Majd ezután az 1 anyarészt ismét 

rögzítik. 

Az 5.22.b megoldásban a 2. anya, azaz az orsó-anya kishézagú állapota a 3. állító 

anya-hüvely segítségével állítható be. Megjegyzés: az ábrán a szeg kapcsolódása a 

menetes hüvelyhez az anya elfordulásának megakadályozására a c., ábráéhoz hasonló. 

52


a., b., c., 

5.22. ábra 

Kishézagú menetes orsó-anya kapcsolatok [25] 

Az 5.22.c megoldásban a hézagmentes állapotot a 3 jelő rugó feszítése folyamatosan 

biztosítja, míg az a., és b., megoldásokban a kopások miatt az elempárokat egy idı 

után újra állítani kell. 

Elıtolás cserekerekeinek beállítása 

A fıorsó és a vonóorsó közötti elıtolás kinematikai láncában a következı 

hajtóviszonyok adják ki a kö eredı hajtóviszonyt, amit az elıtoló hajtómőben 

beállítandó eredı hajtóviszony (keh) és a szánszekrényben található állandó 

hajtóviszony (ksz) határoz meg: 

kö=keh·ksz=(ko·kcs·C1·klépcs·kszorz·kev) ksz, ahol 

ko a fıorsó házban lévı elıtoló hajtómő rész állandó hajtóviszonya, 

kcs fıhajtómő és elıtoló hajtómő közötti cserekerekek hajtóviszonya, 

C1 elıtoló szekrény állandó hajtóviszonya, 

klépcs elıtoló szekrény lépcsıs hajtómő részének változtatható hajtóviszonyai 

(Norton, Meander hajtás, stb.), 

kszorz elıtoló szekrényben lévı szorzómő (sokszorozómő) hajtóviszonya, 

kev elıtoló szekrényben lévı változtatható hajtóviszony, 

ksz szánszekrény állandó hajtóviszonya. 

Az 5.20.a ábra szerint felírható az elıtoláshoz a mellékhajtómőben beállítandó 

hajtóviszony. Példa adatok (MVE 340): 

z nyeles fogaskerék fogszáma, z=20 

m (mm) fogaskerék modul, m=2 mm 

Dz14 (mm) fogaskerék átmérı, Dz14=m·z=2·20=40 mm 

Kz14 (mm) fogaskerék kerülete, Kz14= Dz14·π=112 mm 

f (mm/ford) elıtolás értéke, f=0,2 mm/ford. 

A számítást a fıorsó egy (1) fordulatára viszonyítva végezzük el, itt eltekintve az 

állandó hajtóviszony értékektıl: 

1 kö Kz14=1·kö Dz14·π=f, amelybıl 

kö=f/Dz14·π=0,2/112=1/560. 

53


A kö kis értékében a szánszekrénybe épített állandó hajtás elempárok eredı ksz 

hajtóviszonya a meghatározó. Az adott esztergagép szánszekrényében például a 

csigahajtás hajtóviszonya kcs=1/48, a nyeles kerékre kihajtó fogaskerékpár 

hajtóviszonya kfk=1/2,8, a kettı együttes értéke 1/134,4. 

5.4 Esztergagépek további szerkezeti egységei 

Munkadarab befogók és készülékek 

A munkadarabok esztergagépen való befogásának módját az alkatrészek alakja, a 

megkívánt pontosság, a megmunkáláskor fellépı erık, nyomatékok határozzák meg. 

Alábbiakban jellegzetes munkadarab készülékezést sorolunk fel: 

• tokmány (síkspirálmenetes) tárcsaszerő munkadarabokhoz, 

• tokmány (síktárcsa) és forgócsúcs, szükség esetén mozgó, vagy álló báb 

tengelyekhez, 

• tokmány (síktárcsa) és álló báb tengelyekhez, 

• fıorsóba fogott csúcs és a szegnyeregbe fogott csúcs (forgó, álló) tengelyekhez, 

menesztés külsı átmérın (menesztı szívvel), vagy homlokon körmökkel, 

esetenként támasztás bábbal pontosabb megmunkálásokhoz, 

• síktárcsa (általában négypofás) nem hengerszimmetrikus végő, vagy nagy 

átmérıjő, tárcsaszerő munkadarabok befogásához, amelynél a pofák menetes 

orsóval külön-külön állíthatók. 

• síktárcsa és csúcs 

• szorítópatron rúdanyagokhoz. 

5.23.a ábra 

Hárompofás, centrálisan állítható 

síkspirálmenetes tokmány 

tokmánykulccsal és pofával 

54 

5.23.b ábra 

Négypofás síktárcsa, a pofák egyenként 

kézzel, orsó-anya párral állíthatók 

Az egyetemes esztergagépeken leggyakrabban alkalmazott munkadarab befogó 

készülék a hárompofás síkspirál menetes tokmány (5.23.a ábra). A tokmánypofák 

lehetnek edzettek és puhák. Puha pofákat egyrészt felületi sérülésre érzékeny anyagok, 

másrészt pontosabb megmunkáláshoz alkalmaznak. Nagyobb pontossági igénynél a 

tokmányba fogott puha pofákat a munkadarab befogási átmérı méretre esztergálják.


A kézi mőködtetéső síkspirál menetes tokmányokat csak kisebb fordulatú 

esztergagépeken használják, amilyenen az egyetemes gépek. Ennek egyik oka az, hogy 

kézi mőködtetésnél, a tokmány belsı súrlódásaiból adódó kis hatásfoka miatt, 

viszonylag kis pofánkénti szorítóerık valósíthatók meg. Továbbá nagy 

fordulatszámoknál a külpontosan elhelyezkedı tokmánypofákra (m=0,5-0,6 kg) 

jelentıs röpítı erı (Fc=mrω 2 ) hat, ami csökkenti a szorító erıt, és ez forgácsoláskor a 

munkadarab tokmányban való elmozdulásához, elfordulásához vezethet. 

A síktárcsát nagy átmérıjő, vagy nem teljesen forgásszimmetrikus munkadarabok 

forgásszimmetrikus felületeinek megmunkálásakor használják. A négy pofa egyenként 

orsó-anya párral állítható radiális irányban (5.23.b ábra) 

A szegnyereg (Nvm1) (5.24. ábra) fı feladatai: 

• a forgó támasztócsúcs befogása tengelyek megmunkálásához, 

• az álló, furatoló szerszámok (központfúró, fúrók) befogása a munkadarab 

forgástengelyébe esı furatoláshoz. 

A szegnyereg az esztergagép ágyán kialakított, külön prizmatikus-lapos csúszó 

vezetékrendszeren kézzel a tengelyszerő alkatrész mérettartományára állítható, majd 

rögzíthetı. A csúccsal való megtámasztás, vagy a fúrás menetes orsó-anya pár 

segítségével, a szegnyereg hüvely elıtolásával történik kézikerék segítségével. A 

munkadarab megtámasztása után a hüvelyt erızáróan rögzítik. A szegnyereg hüvely 

Morse kúpos (önzáró). A Morse kúpos központosítású test (szerszám, átalakító hüvely, 

forgó csúcs) kiütése a hüvely teljes hátrahúzásával és a menetes orsó végén való 

ütköztetéssel történik. Megjegyzés: a nagy fúró-elıtoló erı (Ff ~0,9·Fc) a szerszámot a 

Morse kúpba szorítja, és ez legtöbbször elegendı lenne a nyomatékátvitelhez. 

Azonban furatoló szerszám biztonságos nyomatékátvitelét biztosító menesztését a 

szegnyereg hüvelybe munkált horony, és az abba kapcsolódó menesztı toll biztosítja, 

ami a Morse kúp végén található. (Megjegyzés: NC esztergagépeknél a szegnyereg 

feladata csak a munkadarab csúccsal való megtámasztása, mőködtetése /elmozdulás, 

erı/ gépi úton történik.) 

A szerszám befogás történhet közvetlenül, vagy átalakító hüvelyek segítségével 

közvetetten Morse kúpos szerszámoknál. Hengeres szárú szerszámok befogása 

közvetetten, Morse kúpos csatlakozású szorítópofás (amerikáner), vagy 

szorítópatronos szerszámbefogón keresztül végezhetı el. 

Az EEN 320 esztergagép szegnyergének szerkezetét és külsı képét az 5.24. ábra 

szemlélteti. 

A bábok (lünetták) feladata a tokmányba (síktárcsába) fogott tengelyszerő alkatrészek 

hengeres felületen való megtámasztása. A megtámasztást rendszerint bronzsaruk látják 

el, nagyobb gépeken görgık. A munkadarabok kiállítása a külsı átmérın mérhetı 

minimális ütésre történik. 

A mozgó bábot (5.25.a ábra) az alapszán, fıorsó felıli oldalán található bázisfelületére 

szerelik fel, és a munkadarabot forgácsolás közbeni kihajlás ellen támasztják meg az 

esztergakés környezetében. A felsı támasz a fıforgácsoló erıt, a hátsó támasz a 

passzív erıt veszi fel. 

55


5.24. ábra 

EEN 320/400 esztergagép szegnyergének szerkezeti rajza 

Az EE és EP esztergagépek szegnyerge (fénykép) 

Az álló bábot (5.25.b ábra) a szegnyereg vezetékére szerelik fel. Az ábra fényképén jól 

látható a vezeték prizmatikus-lapos felületeihez csatlakozás, illetve a kaloda zárásanyitása 

és rögzítése, amelyben a támaszok 120°-ra helyezkednek el egymáshoz képest. 

Az álló báb feladata a tengelyszerő alkatrész megtámasztása a szegnyereg elıtt, pl. 

csúcsfurat készítéséhez, furatmegmunkáláshoz, vagy a tengely végének keresztesztergálásakor. 

A fényképen jól kivehetı: 

• egy síktárcsába fogott és csúccsal megtámasztott, nagytömegő tengelynek álló 

bábbal való megtámasztása a megmunkálás (és a csúcs) közelében a pontos 

végmegmunkáláshoz, 

• a már megmunkált felületen történı bronzsarus megtámasztás, 

• a munkadarab és a támasztó bronzsaru közti kenés a jó siklási tulajdonságok 

biztosítására, 

• a keresztszán hátsó, T hornyos felülete a gépi kúpesztergáló készülék 

felfogásához. 

56


a., b., 

5.25. ábra 

Mozgó és álló báb bronzsarus megtámasztással (EEN 320 esztergagép) 

4 helyzetes késtartó 

Az egyetemes esztergagépek legismertebb szerszámbefogói a négyhelyzetes késtartók 

(5.26. ábra), amellyel az elıre befogott esztergaszerszámok gyorsan munkahelyzetbe 

válthatók. A befogott szerszámok külsı és furat esztergakések. 

A jobboldali ábra szemlélteti a késtartó szerkezetét és a gyors szerszámváltás 

lehetıségét. A 107 kart az óramutató járásával ellentétes irányba mintegy 90°-kal 

fordítva a karhoz reteszes kötéssel csatlakozó 106 hüvely ugyancsak elfordul. A kar 

elfordítása után a 106 persely a 104 csap fejébe kapaszkodva a késtartó fejet elfordítja 

a 101 álló csap körül a kívánt helyzetbe. A lehetséges 4x90°-os helyzetet a 103 

elıtájoló csap jelöli ki, amelynek elıfeszítését a 109 rugó biztosítja. A 104 csap 

biztosítja a pontos tájolást, amelyet a 110 rugó ellenében a 107 kar visszaforgatásakor 

a 106 persely a 23 tájoló tárcsába nyom. A kart szorításig elfordítva a késtartó rögzített 

helyzetbe kerül. 

5.26. ábra 

4 helyzetes késtartó (EE 500 és EE 400 esztergagép) 

A kúpvonalzó a keresztszán hátsó késtartójára épül, kúpfelület gépi úton történı 

készítésére szolgál. A hossz-szán elıtoló mozgásához a beállítástól függı keresztszán 

elmozdulást hoz létre, ekkor a keresztszán orsó-anya kapcsolata oldott. 

A hidraulikus tápegység a hagyományos, egyetemes esztergagépeknél a hőtı-kenı 

folyadék ellátást biztosítja. 

57


5.5 Szánok és vezetékek 

Az egyes vezetéső szánokat, rendszerint térbeli, változó irányú és nagyságú 

erırendszer terheli, amely a vezetékeken keresztül esetleg másik 

szánra/vezetékrendszerre, végül a gép tartóelemére (ágy, állvány) jut. A 

vezetékrendszer bekövetkezı rugalmas alakváltozása, stabilitása közvetlenül 

befolyásolja a megmunkált felületek alak-, méret-, és helyzetpontosságát, valamint 

felületi minıségét. 

Az egyenes vezetékeket, a geometriai kialakítás alapján, általában síkokból felépülı és 

hengeres vezetékekre bontják. Ezek mindegyike lehet csúszó-, vagy gördülıvezeték. A 

vezetékeknek, csapágyazásoknak a nagy megmunkálási és geometriai pontosság, 

pontos helyzetben tartás, terhelés alatt a kívánt pozíció biztosítására nagy 

teljesítményeknél az alábbi követelményeket kell kielégíteniük: 

• szán elıírt pontosságú egyenesbe vezetése (forgó szánnál a futáspontosság) 

még nagy terhelésnél is, az elemek nagy geometriai pontossága, 

• kismértékő súrlódás és kopás, kopás után-állítás lehetısége, 

• nagy statikus- és hımerevség, jó rezgéscsillapítás, 

• az elıtoló erı lehetıleg a vezetés síkjához közel essen, 

• játékmentes, vagy kis játékú vezetés. 

Követelmény továbbá, hogy mozgás közben ne lépjen fel olyan, nem kívánatos 

jelenség, mint beékelıdés, kisiklás, akadozó csúszás stb., illetve könnyő legyen a 

futás, és az elıírásnak megfelelı pozícionálási pontosság legyen elérhetı. 

Törekedni kell kis gyártási, elıállítási költségekre, azaz a feladathoz szükséges 

legkedvezıbb anyag- és elıállítási költségő (nem drágább és nem olcsóbb) 

vezetékrendszerre és a könnyő szerelhetıségre. 

Az alacsony üzemi költségek érdekében fontos az üzembiztos és hosszú élettartam, 

megfelelı kenés és szennyezıdésre érzéketlenség, vagy azzal szembeni védelem, 

karbantartásszegény megoldások, túlterhelhetıség biztosítása. A követelmények 

teljesítéséhez fontos: 

• Az erık és nyomatékok lehetı legrövidebb kinematikai láncon (karon) való 

elvezetése a tartóelemre (talajra). 

• Osztott mozgások megvalósítása a kontakt deformációk által okozott hatás 

csökkentésére. 

• Nagy vezetékfelületek, kis terhelések a pontosság biztosításához. 

• Minél kisebb tömeg mozgatása. 

• A szánmozgatás erıhatásának vonala közel legyen a vezetékek síkjához. 

• Aerosztatikus és hidrosztatikus nagypontosságú vezetés szubmikronos 

gépeknél, mérıgépeknél. 

A gyártási pontosságot lényegesen befolyásolja a gép és a vezetékrendszer 

konstrukciója. Alapvetı, hogy a vezetékek gyártása megfelelıen pontos, kopásuk 

minimális legyen, továbbá a statikus terhelésre és a hıhatásokra bekövetkezı 

alakváltozás kicsi legyen. A statikus deformációk csökkentésének érdekében merev 

konstrukciót, elıfeszített vezetékrendszert kell alkalmazni, és ma már lehetıség van a 

deformációk, alakváltozások vezérlésen keresztüli kompenzálására is. 

58


A szánvezetékek hosszát és szélességét a befeszülés nélküli kialakítás jellemzi. A 

szánvezetékek síkjához közelesı elıtoló erı kis billentı nyomatékot idéz elı, és ezért 

nem növeli a szánvezetékeket terhelı erıket. 

Az elıtolást megvalósító hossz- és keresztszán, külön-külön, egyszabadságfokú, 

egyenes vonalú haladó mozgást valósít meg. Az egyszabadságfokú mozgás lehetıségét 

a szánvezetékek azáltal biztosítják, hogy a tér lehetséges 6 szabadságfoka közül 5-öt 

kényszerekkel megkötnek. A szánok az elıtoló és fogásméret beállító mozgásokon 

kívül végezhetnek még beállító, ráálló, eltávolodó, korrigáló mozgásokat is, ezért az 

elıtoló mozgást megvalósító szánt mellékmozgásokat megvalósító szánnak is nevezik. 

A szánok részei, ha a szán a kinematikai lánc utolsó tagja (5.27. ábra): 

• szánmozgatás orsó-anya elempárjának szánhoz kapcsolódó része (anya), 

• szánvezeték rendszer szánhoz kapcsolódó egyik része (2.), 

• szántest, 

• szán felfogó felülete. 

5.27. ábra 

Asztal és szán részei, ha a szán a kinematikai lánc utolsó tagja 

A szánok részei, ha a szán a kinematikai lánc közbensı tagja (5.28. ábra): 

• a felsı szánmozgatás elempárjának a szán felsı részére épülı eleme (orsócsapágyazás-hajtás), 

• a felsı szánvezeték rendszer szánhoz kapcsolódó része, pl. vezetéklécek (I/1.), 

• szántest (II.), 

• a szánmozgatás orsó-anya elempárjának a szánhoz kapcsolódó része (anya II.), 

• az alsó szánvezeték rendszer szánhoz kapcsolódó része (II/2.). 

5.28. ábra 

Szánok részei, ha a szán a kinematikai lánc közbensı tagja 

59


Vezetési megoldások 

A vezetési módok egyaránt érvényesek egyenes vonalú haladó és forgó mozgású 

szerkezetekre. A vezeték típusok az alábbiak lehetnek, amelyek közül kissé 

részletesebben a kiemeltekkel foglalkozunk: 

• csúszó és hidrodinamikus, 

• gördülı, 

• hibrid lineáris vezetés (csúszó és gördülı kombinációja) 

• hidrosztatikus, aerosztatikus nagypontosságú berendezéseknél. 

Az elemi mozgásokat legtöbbször egy-szabadságfokú, zárt vezetékekkel biztosítják. A 

tér lehetséges 6 szabadságfoka közül ekkor 5 szabadságfokot kényszerekkel 

megkötnek. 

Léteznek nyitott, két szabadságfokú vezetékek is. Ilyen megoldásokat használnak 

nagytömegő (nagysúlyú) vízszintes szánok mozgatásánál, ahol a forgácsoló erık az 

asztalt nem képesek megemelni, pl. hosszgyalugépeknél, síkköszörő gépeknél. 

Az elemi mozgásokat lineáris vagy forgó szánok végzik. A szánok igen széles 

értelemben szolgálhatnak Szerszám, és/vagy Munkadarab mozgatására. 

5.5.1 Csúszó vezetékek 

A különbözı szerszámgépeknél a vezetéktípusok eltérı arányban részesednek, ami a 

kor technikai színvonalától függıen is változik. Egyes adatok szerint pl. az 

esztergagépeknél a csúszó vezetékek aránya 30% körüli, majd kétszer ennyi a gördülı 

és 10 % alatti a hibrid és hidrosztatikus vezetékek aránya. Ezzel szemben fúró-maró 

megmunkáló gépeknél, központoknál 90 % feletti a gördülı vezetékek aránya. 

Köszörőgépeknél pl. a csúszó és gördülı vezetékek aránya viszonylag kicsi, a pontos 

gépeknél a hidrosztatikus vezetékek terjedtek el. 

A csúszó vezetékek kenése lehet alkalmankénti, idıszakos automatikus, vagy 

folyamatos. A súrlódási viszonyok változását jól jellemzik a Stribeck görbék, amelyek 

a súrlódó erı (nyomaték), vagy a µ súrlódási tényezı alakulást mutatja az egymáshoz 

képest elmozduló elemek sebességének függvényében. Csúszó vezetékeknél a 

következı szakaszok különböztethetık meg az 5.29. ábra szerinti Stribeck-féle 

diagram alapján: 

• nyugalmi állapot (súrlódási tényezıje µ0), a csúszó felületek egymáshoz képest 

nyugalomban vannak, 

• fémes súrlódás, amikor a csúszó felületek között még nincs kenıanyag, 

• vegyes súrlódás (kb. 2-5 µm hézag), amikor a csúszó felületek közötti terhelést 

részben a kiálló érdesség-csúcsok, részben a folyadék nyomása viseli, 

• folyadéksúrlódás, és hidrodinamikus állapot (súrlódási tényezıje µ), amikor az 

ellenállást csak a folyadék belsı súrlódása jelenti, amelynek értéke növekvı 

sebességnél ugyancsak nı. 

A csúszó vezetékek elınye, hogy nagy a csillapítási tényezıjük, ennek következtében 

jól viselik a dinamikus igénybevételeket. Viszonylag egyszerő kialakításúak, és 

60


korszerő technológiával viszonylag pontosan gyárthatók. Elıállításuk kisebb 

költséggel lehetséges. 

µ 

µo 

µ 

Nyugalmi állapot 

Fémes súrlódás 

Vegyes súrlódás 

Folyadék súrlódás 

Hidrodinamikus állapot 

61 

Csúszási sebesség v (m/min) 

5.29. ábra 

Csúszó vezetés Stribeck-féle diagramja 

A csúszó vezetékek hátránya, hogy a szükséges hézagok miatt kevésbé pontosak, 

ami a terheléstıl is függ, továbbá rendszeres karbantartást, beállítást igényelnek. 

Továbbá kúszó, kis sebességeknél (vk


prizmatikus, fecskefarok, fecskefarok-lapos, lapos-hengeres, hengeres-hengeres 

felületekbıl. 

A vezetékeket úgy kell kialakítani, hogy annak nagyobb teherviselı felületei lehetıleg 

a terhelésre merılegesek legyenek. A csúszó vezeték felületek ajánlott terhelése: 

• nagy pontosságú vezetékeknél σmeg ≤ 3·10 5 Pa, 

• közepes pontossági igényeknél σmeg ≤ 7·10 5 Pa, 

• alárendeltebb helyeken σmeg ≤ 20·10 5 Pa. 

Az 5.30.a ábra sík vezeték felületet mutat. 

Az 5.30.b ábrán látható, hogy a prizmatikus vezeték lehet szimmetrikus, és 

aszimmetrikus pozitív irányban kiemelkedı, vagy annak fordítottja, azaz negatív. Az 

aszimmetrikus kialakításnál a kisebb szöggel hajló és nagyobb felületre ható terhelések 

következtében a vezetékek kopása kisebb, és az ebbıl keletkezett elmozdulások a 

megmunkálások pontosságát kevésbé befolyásolják. A keletkezı kopások a szerszám 

és munkadarab között elmozdulást tekintve lehetıleg érintıirányúak (tangenciálisak) 

legyenek a minél kisebb gyártási hiba érdekében. Példaként említhetı az 

esztergakéseknek a vezetékek kopásából adódó, függıleges (illetve vízszintes) irányú 

helyzetváltozása és annak a megmunkálandó átmérıre gyakorolt, elhanyagolható 

hatására. 

Az 5.30.c ábra szerinti fecskefark vezeték síkjai által bezárt szög általában 55°. 

Az egyik széles körben alkalmazott, statikusan határozott csúszó vezeték-rendszert 

egymásra merıleges síkfelületekbıl képezik az 5.31. ábra szerint. Az egymásra 

merıleges síkfelületekkel kialakított lapos vezetékeket pl. nagyterheléső szánok 

vezetésére használják. A vezetékfelületek hézagbeállítása, illetve a vezetékek 

kopásának kompenzálása után állító léccel lehetséges, ami a szánhoz kötött. A széles 

vezetéső kialakításból adódóan viszonylag hosszú szánvezetés szükséges a 

befeszülések elkerülésére. Az ilyen vezetékrendszer alapvetıen az F1 és F2 erık 

felvételére szolgál, ahol az F1> F2. 

Az ábra jelölései: 1-Tartóelem, 2-Szántest és felfogó felülete, 3-T hornyok, 4-Anya a 

szánon, 5-Orsó a tartóelemen, 6-Anya felfogó csavarok és illesztı szegek, 7- 

Visszafogó lécek, 8- Visszafogó lécek csavarjai, 9-Hézagbeállító léc, 10-Hézagbeállító 

lécet állító csavarsor. Az egyes vezetı felületek funkciója: 

• 11-Teherviselı felületek, 

• 12-Irányító felületek, 

• 13-Visszafogó felületek. 

A 7 visszafogó lécek akadályozzák meg a szán felemelkedését, ill. felbillenését. A 9 

hézagbeállító léc feladata az, hogy megfelelı hézagot és vezetési pontosságot, 

valamint kopás után állítást biztosítson. A hézagok egyben a kenıanyag befogadását is 

szolgálják, ami a mőködés szempontjából nélkülözhetetlen. Vízszintes síkoknál a 

hézagot az alsó visszafogó lécek és a vezeték alsó felülete közti hézag kimérésével és a 

lécek felfekvı (álló és csúszó) felületeinek megmunkálásával szabályozzák be. 

Megjegyzés: A 12 felületek közti kapcsolódásnak a jelentısége abban áll, hogy az itt 

lévı hézag jelentısen befolyásolhatja a megvalósítandó méret pontosságát, különösen 

tőrt munkadarab méreteknél. A mai esztergáknál gyakran találni ferde ágyas 

62


kiviteleket, ahol a szán súlyából adódóan a 12 keskeny felületen való felfekvés áll elı. 

Ezért a munkadarab átmérıjének pontosságára nagy befolyással van a keskeny irányító 

felület, az ott lévı hézag, illetve a kopás. Ezért a tengelyirányú, z szán vezetéknél 

gyakran építenek hibrid vezetéket, ahol az irányító felületeknél hézagmentes és 

elıfeszített gördülı vezetést alkalmaznak edzett köszörült lécen történı keskeny 

vezetéssel. Így a munkadarab átmérı mérete igen pontosan beállítható. 

5.31. ábra 

Egymásra merıleges síkfelületekbıl kialakított széles csúszó vezetékrendszer 

A szabványos mérető és kiosztású T hornyok általában munkadarab készülékek 

felfogását szolgálják. A tájolást szolgáló hornyok oldala a szánmozgás irányával 

biztosan párhuzamos, ami annak köszönhetı, hogy megmunkálásuk legtöbbször 

magán a gépen történik. 

A hézagbeállítás különbözı lehetséges módozatait az 5.32. ábra szemlélteti. 

A párhuzamos oldalú 1 jelő hézagbeállító lécek (5.32.a ábra) oldalirányban a 2 jelő 

csavarokkal állíthatók, amelyeknek az elfordulás elleni biztosítását meg kell oldani. A 

léc hosszirányú elmozdulását pl. kúpos csavar-fészek kapcsolattal lehet 

megakadályozni. A helyi deformáció megakadályozására a lécet megfelelıen merevre 

kell készíteni. 

Az elızıtıl kedvezıbb az 1:60 - 1:100 lejtéső ék alakú lécek (5.32.b ábra) 

alkalmazása, mert ezek egyenletesen fekszenek fel a terhelést átadó felületen. Az 1 

jelő ékes lécet pl. a 2. csavarsorokkal lehet beállítani, amelyeket beállítás után az 

elfordulás ellen biztosítanak. 

Ha a szánöntvény felületén nehéz az ékes felület elkészítése, egyszerőbb megoldás a 

kettıs 1-3 ékes lécek (5.32.c ábra) egymáshoz viszonyított elmozdításával történı 

hézag beállítás, amely a 2 csavarsorral végezhetı el. A 3 lécet a 4 csavarok rögzítik a 

szánhoz. Ugyanakkor az elemek és a felületi kapcsolódások számának növelése az 

érintkezési (kontakt) gyengeséget növeli, továbbá ezen az oldalon a visszafogó léc 

felfogó csavarjainak távolsága megnı. A lécek állításának más megoldásai is 

lehetségesek. 

63


b., 

5.32. ábra 

Hézag beállítási módok csúszó vezetékeknél 

A keskeny vezetéső szánmegoldás elvi vázlatát és gyakorlati megoldását mutatja az 

5.33. ábra. Pontosabb vezetésre, rövidebb szánkialakításra, a befeszülés elkerülésére a 

keskeny vezetéső megoldásokat használják. A keskenyvezetéső megoldás elınye az, 

hogy: 

• a megmunkált párhuzamos felületek egy felfogásban pontosan elkészíthetık, 

• rövidebb szánok alkalmazhatók a befeszülés veszélye nélkül, 

• termo-szimmetrikus alakváltozást biztosító megoldások készíthetık. 

Az 5.33.a ábra egyes részletei az 5.31. ábra alapján megérthetık. Az ipari 

megoldásban (alsó ábra) az esztergagép X szánjánál csúszó felületek között edzett és 

köszörült acél-mőanyag felületkapcsolódás található, ami az ékes lécre is vonatkozik. 

A Z szán vezetése hasonló lehet. A szán mozgatása orsó-anya kapcsolattal történik. 

5.33.a ábra 

Sík felületekkel kialakított keskeny csúszó vezetékrendszer elvi megoldása 

esztergagép X szánjánál 

64 

2 

1


5.33.b ábra 

Sík felületekkel kialakított keskeny csúszó vezetékrendszer gyakorlati 

megoldása esztergagép X szánjánál (Excel Csepel Szerszámgépgyártó Kft.) 

A prizmatikus vezetékek funkció összevonással két funkciót valósítanak meg: egyrészt 

keskeny vezetést is biztosító irányító felületek, másrészt teherviselı felületek. 

Kialakításuk lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus, és készülhetnek pozitív , 

vagy negatív kivitelben. A prizma ékszöge 90º, de ez az érték a vízszintes síkhoz 

képest különbözı dıléső síkokból is kiadódhat. Például egy vezetékrendszer 

prizmatikus vezetékének vízszintessel bezárt oldalszögei 30° és 60° lehet, mint például 

esztergagépeknél, vagy 2x45°, ahol említhetık gyalugépek szánvezeték rendszerei. A 

prizmatikus vezetéket gyakran lapos vezetékkel kombinálják, mint amilyenek az 

esztergagépek (pozitív prizma), vagy köszörőgépek (negatív prizma) szánvezeték 

rendszerei. Kopás esetén ezek a prizmatikus vezetékek bizonyos mértékig 

automatikusan beállnak, arra merıleges irányban bekövetkezı méretváltozás 

elhanyagolható. 

Az 5.34. ábra egyetemes esztergagépek bevált ágy-alapszán és szegnyereg-állóbáb 

rendszerének kapcsolatait és kialakítását szemlélteti. Az alapszán vezetékei között 

helyezkedik el egyetemes esztergagépeknél a szegnyereg vezeték, amely ugyancsak 

prizmatikus-lapos kialakítású. Ennek felületei hasonló funkciójúak, mint az alapszáné. 

A szegnyereg vezeték prizmatikus felületei lényegesen kisebbek, mint az alapszáné a 

kisebb terhelés miatt. 

Az alapszán, amelyhez a szánszekrény is csatlakozik, az ágy prizmatikus-lapos 

vezetékrendszerén (1) megvezetett. A prizmatikus vezetékrendszer felületei 30° és 60° 

szöget zárnak be a vízszintessel, azaz egymással 90°-ot. A teherviselı felületek a lapos 

és prizmatikus, az irányító felület prizmatikus (keskeny vezetés elve), a visszafogó 

felületek laposak. Az alapszánt hosszelıtoláskor a szánszekrénybıl kinyúló (nem 

ábrázolt) fogaskerék hajtja meg, amely a tartóelemhez rögzített álló fogaslécen 

legördül. A hajtás ekkor a vonóorsóról levezetett. A szánszekrény az alapszánhoz 

65


csavarozással és illesztı szegekkel rögzített. Az alapszán felsı része a keresztszán 

vezetéséhez szolgál. 

Prizmatikus-lapos vezeték kombinációnál a kopás utáni hézag beállítása az alsó 

visszafogó lécek beköszörülésével történik. A szánkenı olaj csúszó felületek közé 

juttatását a vezetékfelületek között beállított hézag és a hántolt felületen lévı 

bemunkálások segíti. 

A kisebb mérető prizmatikus-lapos vezetékrendszer (2) egyrészt a szegnyereg 

felfogásához szolgál. A szegnyerget a vezetékrendszer a csúccsal megtámasztandó, 

vagy a furatolni szükséges munkadarab tartományára kell állítani, és megvezetni. 

Ezután a szegnyereg házat erızáró kötéssel a vezetékeken rögzítik. A csúccsal való 

megtámasztáshoz, vagy a furatoláshoz szükséges beállítás kézzel, a szegnyereg hüvely 

elıtolásával végezhetı el. A prizmatikus vezetékrendszer itt 2x45°-os kialakítású. A 

vezetékrendszer további feladata az állóbáb felfogása, ami a tengelyszerő alkatrészek 

végfelületi megmunkálásához a központosító támasztást biztosítja, ami pl. 

központfurat készítéséhez, oldalazáshoz szükséges. 

Szánszekrény 

Alapszán 

1 

2 

Fogasléc 

66 

Szegnyereg 

Keresztszán vezeték 

Ágy 

1 - Alapszán vezetékrendszer 2 - Szegnyereg és állóbáb vezetékrendszer 

5.34. ábra 

Egyetemes esztergagép ágy-alapszán és szegnyereg vezeték rendszere 

a., b., 

5.35. ábra 

Prizmatikus felületekkel kialakított csúszó vezetékek 

A kiálló kétprizmás vezetékeket nagy súlyterheléső gépeken, pl. gyalugépeknél 

alkalmazzák. A túlhatározottság elkerülésére az egyik prizma felületeit utánmunkálják 

2 

1


(5.35.a ábra), vagy az egyik prizmatikus vezetéket beállóra, és utána rögzíthetıre 

készítik (5.35.b ábra). 

A fecskefark alakú vezetékek síklapjai által bezárt szög 55°. Ezeket a vezetékeket 

kisterheléső, alárendeltebb és keskenyebb szánok vezetésére használják. 

Az 5.36.a ábra szerint a 4 tartóelem és a rajta vezetett 1 szán vezetıfelületei közötti 

hézagot a 2 jelő ékes léccel állítják be a 3 csavarokkal. A szánt az 5 orsó-anya pár 

mozgatja. Látható, hogy a vízszintes csúszó felületpár felsı részen kapcsolódik, alul 

hézagnak kell lenni a túlhatározottság elkerülésére. Természetesen a felfekvés lehet 

alul is, de akkor felül kell hézagnak lennie. 

Az 5.36.b ábra szerint a megfelelı hézagot a 2 léccel és a 3 csavarsorral állítják be. Itt 

a lécet a vezetés irányában meg kell fogni valamilyen módon, pl. a már említett kúpos 

csavar-fészek kapcsolattal. 

Az 5.36.c ábra megoldása az elızıhöz hasonló, de a hézag beállítása után a 2 lécet az 

1 szánhoz rögzítik az 5 csavarsorral. 

Az 5.36.d ábra megoldásában a kétoldali ékes léccel (2) történik a hézag beállítása, 

amelyet a 3 csavarsorral állítanak be, a léc helyzetét ezután rögzítik. 

5.36. ábra 

Fecskefark vezetékek 

Csúszó vezetékek anyaga feladattól, gép pontosságtól függıen eltérı lehet. Egyre 

kevesebb az öntöttvas-öntöttvas felületpárosítás és ma már igen jelentıs számban 

találhatók edzett köszörült acél-mőanyag és öntöttvas-mőanyag felületpárokkal 

kialakított csúszó vezetékek, amelynek aránya akár a 60%-ot is elérheti. Ennek oka a 

több elınyös tulajdonság, mint pl. a kismértékő kopás, szennyezıdésekkel szembeni 

érzéketlenség, kenés nélkül is üzemeltethetık, kis súrlódási tényezı, jó rezgéscsillapító 

képesség, hátránya a mőanyag idıbeli méretváltozása lehet. Emellett kisebb mértékben 

alkalmaznak még acél-öntöttvas, acél-acél, acél-bronz vezetékpárokat is. 

Alárendeltebb helyeken a csúszó vezetékek anyaga GG-150 és GG-200, nagyobb 

követelményeknél GG-250 és GG-300, azonos anyagpárosítással. A perlites modifikált 

kéregöntéső öntöttvasat indukciósan, vagy lángedzéssel 48-54 HRc értékre edzik, 

hogy kopásállóbb legyen. A hosszabb és edzett szánvezetéket ágy-köszörőgépen 

munkálják meg. Az eszterga ágyat legalább olyan elıfeszítés után köszörülik készre, 

amely hasonló deformációt hoz létre, mint a ráépülı egységek súlya. Az ágyvezetékre 

épülı szán vezetékfelületeit a kenés és a kenıanyag megtartása érdekében hántolják. 

Igényesebb esetben különbözı keménységő acél-öntöttvas anyagpárokat alkalmaznak, 

az acéllécek anyaga pl. BC3, Cr5, 16MnCr5, amelyeket 62-64 HRc-re edzenek és 

67


köszörülnek. A vezetékek közti súrlódási tényezı értéke kb. µ≈0,1. Az öntvénybıl 

kialakított és költségesen után munkálható (felújítható) hosszú vezetékek és gépágyak 

helyett sokszor elınyösebbek a keményebb, kopásállóbb anyagú lécek alkalmazása, 

amelyeket az öntvény megmunkált bázisfelületére szerelnek. 

Jó siklási tulajdonságok, kisebb hézagok érdekében mőanyag-öntöttvas, mőanyag-acél 

anyagpárosítást is használnak. A súrlódási tényezı értéke kb. µ≈0,05-0,15. A mőanyag 

vezeték lehet szerelt és megmunkált, vagy öntött, hátránya a rossz hıvezetı képesség 

és a mőanyag idıbeli méretváltozása. A mőanyag vezetékek elınyös tulajdonságai: 

• kismértékő kopás, 

• szennyezıdésekkel szembeni érzéketlenség, 

• kenés nélkül is üzemeltethetık, kis súrlódási tényezı, jó rezgéscsillapító 

képesség. 

Kedvezı vezetési és rezgéscsillapítási tulajdonságaik, és a gépágyak és vezetékek 

vízszintestıl eltérı helyzete miatt a hibrid (csúszó+gördülı) vezetékek pl. 

esztergagépeken kaptak alkalmazást. 

Az 5.37.a ábra (Az EEN típusú esztergagép alapszánja) szánrendszerén az alapvezeték 

prizmatikus-prizmatikus, a keresztszáné fecskefarok. Az alapszán baloldalán lévı 2 

darab menetes furat a mozgó báb felfogására szolgál. A mozgó báb a karcsú 

tengelyszerő munkadarabot támasztja meg kihajlás ellen megmunkáláskor. A baloldali 

és jobboldali 2x2 furat a szánszekrénynek az alapszánhoz való felfogásához szükséges. 

Az 5.37.b ábra (Az E3N típusú esztergagép ágyának keresztmetszete) szerinti 

kialakítás az egyetemes esztergák gyakori megoldása. A külsı prizmatikus-lapos 

vezetékrendszer az alapszánt, a belsı lapos-prizmatikus vezetékrendszer a szegnyerget 

vezeti, ami egyben az állóbáb felfogó felületeiként szolgál. 

Az 5.37.c, d ábra fényképei az MVE 280 típusú esztergagép szánvezeték rendszereit 

mutatják. Látható, hogy a fecskefark vezetéknél az alsó felületek csúsznak egymáson, 

a felsı felületek között hézag van. 

Az ellendarab, azaz a szán felületeit a kenés és a kenıanyag megtartása érdekében acél 

kaparószerszámmal hántolják. A kézi hántolással kis bemélyedéseket hoznak létre a 

kenıanyag befogadására és megtartására. A hántolást az egy □”-ra (négyzet zollra) 

jutó bemélyedések számával jellemzik, például 17 (a 22 például már igen sőrő, és ezért 

igen nagy odafigyeléssel készíthetı el). A hántolás eredményét kék festékezéssel, 

tusírozással ellenırzik. Az 5.38.a ábra egy öntöttvas hántolt csúszó felületeit mutatja, 

amelybe hántolt mőanyag vezetéső szán kerül. Ennek megmunkálását mutatja az 

5.38.b ábra, a megmunkáló szerszámot pedig az 5.38.c. 

68


a., b., 

c., d., 

5.37. ábra 

Esztergagépek szánvezeték rendszerei 

a., b., c., 

5.38. ábra 

Csúszó vezetékek hántolása és tusírozása, és a hántoló szerszám 

(Excel Csepel Szerszámgépgyártó Kft.) 

69


5.5.2 Gördülı vezetékek 

Korszerő, nagypontosságú szerszámgépeknél alkalmazzák. A gördülıvezetékek 

elınyei: 

• kis gördülési ellenállás, aminek következtében kis elıtoló erı szükséges, 

• kis elıtolási sebességeknél nem lép fel az akadozó csúszás (stick-slip), 

• elıfeszített beépítésben játékmentes vezetést és nagy pontosságot biztosít, 

• kevés kenıanyagot igényel. 

Hátránya a gördülı testek visszavezetésébıl adódó rezgésveszély. A gördülıtestek és a 

futópályák nagy gyártási pontosságot igényelnek. A maximális felületi egyenetlenség 

kisebb, mint 1 µm/1 m, a futópálya keménysége legalább 60-64 HRc, amelyet a 

szennyezıdéstıl és forgácstól igen gondosan védeni kell. Vezetékvédelemre a merev 

teleszkópos burkolatok, vagy a harmonikaszerő rugalmas védelmek szolgálnak, mint 

az elıtoló orsóknál is. 

A gördülı vezetékeknek, mint a csúszó vezetékeknek is, két típusa lehet: 

• nyitott, 

• zárt. 

Nyitott vezetékeknél (5.39.a ábra) az egyenesbe vezetett elem, a szán csak vízszintes 

helyzetben építhetı be. A kényszerkapcsolatot a mozgatott elem súlya hozza létre. Az 

ilyen szánokra csak olyan erık hathatnak, amelyek a mozgatott elemet nem billentik ki 

és nem emelik meg (még akkor sem, ha az F erı az L szakaszon kívül hat). A kosárba 

foglalt gördülı testek, amelyek golyók, vagy görgık lehetnek, vízszintes síkon, vagy 

prizmatikus vezeték felületeken futhatnak. Síkoknál oldalirányú megtámasztás, és 

vezetés is kell. Prizmatikus felületeknél a gördülıtestek szögben megdönthetı 

kosárban foglalnak helyet. A nyitott vezetékek elınye, hogy könnyen szerelhetık. 

A gördülıvezetékek az elmozdulási tartománytól függıen lehetnek: 

• korlátozott, vagy 

• korlátlan elmozdulási úttal rendelkezı vezetékek. 

Az 5.39. ábrán látható, hogy a szán a gördülıelemekrıl egy adott lökethossz után 

lefutna, tehát a vezetés véges. Ezért az asztal, ill. ágyhossznak legkevesebb fél 

lökethosszal nagyobban kell lennie a gördülı betét L vezetıhosszánál, ui. a 

gördülıtestek közepe csak feleannyit mozdul el, mint a felfekvı asztal. Mindez a 

gördülıtesteknek a gördülési ponthoz viszonyított eltérı sebességviszonyaiból 

következik, amit az 5.39.b ábra szemléltet. A teljes L vezetési hosszúságot nem kell 

feltétlenül görgıkkel kitölteni, kis terheléseknél elég az L hosszúság két végén egyegy 

gördülıtestet elhelyezni. A vezeték zárttá az 5.37.c ábra szerint tehetı. 

Az 5.40. ábra két hasonló, nyitott és zárt gördülı vezetékmegoldást mutat. A lécek 

alámunkálásait az ábrákon nem tüntettük fel. Az 5.40.a ábra szerinti prizmatikus és 

lapos felületeken futó hengergörgıs, két-szabadságfokú megoldásban az oldalirányú 

elmozdulás ellen a prizma biztosít. A felsı lécek csavarozhatók oldalról, de az asztal 

teteje felıl is. A szánt a technológiai erık nem képesek megemelni. 

70


L 

l 

F 

Szán v 

a., 

B/2 

5.39. ábra 

Nyitott és zárt, véges gördülıvezetékek 

Az 5.40.b ábra ugyancsak prizmatikus és lapos felületeken futó hengergörgıs, itt egy 

szabadságfokú megoldásban a felülrıl visszafogó lécek hengergörgıs megtámasztást 

biztosítanak. Ebben a megoldásban a hézag, vagy elıfeszítés a visszafogó léc 

bemunkálásával biztosítható. 

Az 5.40.c ábra azt szemlélteti, hogy az oldalirányú megfogás céljaira golyósor-prizma 

együttes is alkalmazható a prizmás-hengergörgıs megvezetés helyett. 

71 

B 

c., 

l 

G 

b., 

Szán 

a., b., c., 

5.40. ábra 

Nyitott és zárt véges gördülı szánvezetékek konstrukciós megoldásai 

Zárt vezetékek golyó- és görgısorral, vagy ezek kombinációjával is készíthetık V 

profilú és síkfelülető léc(ek) felhasználásával. Az 5.41. ábrákon a szimmetrikus 

vezetékrendszernek csak az egyik fele ábrázolt. A vezetékek hézagmentesítését 

és/vagy elıfeszítését különbözı módon oldják meg, pl. ékes léccel, csavarsorokkal és 

lécekkel, esetleg megmunkálással. A bemutatott megoldásokon kívül más változatok is 

képezhetık. A gördülı testek edzett és köszörült felületeken futnak. 

F 

v/2


Az 5.341.a ábra golyós hosszvezetést szemléltet. Elıször a baloldali prizma felfogása 

történik meg. A hézagmentesítés, elıfeszítés itt az F ékes felületpáron a lapra 

merıleges irányban állított léccel történik, a jobboldali prizmatikus léc rögzítése pedig 

az állítás után. 

A szaggatott vonal és nyíl jelzi, hogy az ékes felület az elızıre merılegesen is 

kialakítható, ekkor az ékes lés állítása felülrıl lefelé történik az asztal átállított 

helyzeteiben. 

a., b., c., 

5.41. ábra 

Zárt, véges gördülı szánvezetékek konstrukciós megoldásai 

Az 5.41.b ábra zárt, görgıs hosszvezetéket ábrázol. Elıször a jobboldali prizma 

felfogása történik meg. Látható, hogy az állító elem a baloldali prizmatikus léc, 

amelyet csavarsorral állítanak be, majd a hézagmentesítés és elıfeszítés után a lécet 

rögzítik. Ezzel a vezetés merevsége és futáspontossága növelhetı. Az ilyen 

megoldások nagy terhelések felvételére alkalmasak. Keresztgörgıs megoldással, 

amikor az egymás utáni görgık egymástól 90°-ra lévı és különbözı felületpárokon 

kapcsolódnak, igen keskeny vezetés is létrehozható. 

Az 5.41.c ábra szerinti zárt vezetéken felül görgık, alul pedig golyók végzik a 

vezetést. Elıször az alsó prizma felfogása történik meg. Ezután a golyósort felülrıl 

támasztó prizmát és asztalt helyezik fel, majd a felsı lécet a benne elhelyezett 

lemezbetéttel és görgısorral együtt fogják fel. A beállítás akár az edzett lemezbetét, 

akár az azt befogó léc beköszörülésével végezhetı el. A görgısor nagyobb terhelés 

felvételére szolgál. A túlhatározottság elkerülésére jobboldalt alul és felül síkon 

gördülı vezetést alkalmaznak. 

Korlátlan elmozdulást biztosító, zárt gördülı vezetékrendszerek 

A korlátlan elmozdulás biztosításának alapfeltétele a gördülıtestek valamilyen zárt 

pályán való visszavezetése. Elıször az un. „Gördülı papucsok” alakultak ki, amelyek 

az egymásra merıleges síkfelületekbıl épített csúszó vezetékek felületeihez 

kapcsolódtak. Az 5.31. ábra szerinti metszetben hat ilyen síkfelület van, tehát legalább 

2x6=12 gördülı papucsra van szükség valamilyen hosszúságú szán vezetéséhez, mivel 

a papucsok csak egyirányú teher felvételére alkalmasak. Ugyanakkor görgıs 

elemekkel való kialakítás nagy teherviselést biztosított. A papucsok konstrukciója és 

72


beépítése lehetıvé tette a hézagmentes és elıfeszített vezetést, amit ékes elemekkel 

biztosítottak. Ilyen gördülı egységekkel megépített gépek ma is mőködnek. 

A széles körben ma alkalmazott korszerő gördülı és korlátlan elmozdulást biztosító 

vezetékrendszereknél [11-15] a szánok megvezetéséhez alapesetben négy gördülıtest 

szükséges és elegendı. 

Ezek a gördülı kocsik kétirányú terhelés felvételére alkalmasak, amit a konstrukciós 

kialakítás tesz lehetıvé, emellett egy-szabadságfokú elmozdulást tesznek lehetıvé. Kis 

egységeknél akár egy ilyen gördülıtest is elegendı lehet egy vezetısínnel. Keskeny 

szánoknál pedig két gördülı test is elegendı egy vezetı sínnel. 

A gördülı testek hézagmentes, esetleg elıfeszített vezetése különbözı módon és a 

terheléstıl függı elrendezésben oldható meg: 

• X elrendezést kisebb terhelésnél, 

• O elrendezést a nagyobb terheléseknél, 

• YY egyirányú elrendezést nagy és egyirányú, pl. súlyterhelésnél 

alkalmazzák. 

A gördülı elemek a test mindkét oldalán, zárt pályán visszavezetettek. A terheléstıl 

függıen könnyő (jobb- és baloldalt egy-egy gördülısorral), közepes (jobb- és baloldalt 

két-két gördülısorral) és nehéz sorozatú elemek választhatók, továbbá választhatók 

keskeny és széles vezetéső kocsik, rövid, normál, hosszú kocsik, továbbá fogasléccel, 

vagy mérıelemmel integrált megoldások is. A megoldások kiválasztása függ a térbeli 

elrendezéstıl is. A hézagmentes és elıfeszített kivitel a golyók méretválogatásával és 

betöltésével biztosítható. 

Az 5.42.a ábra „O” elrendezéső kialakításra példa, amelyen jól láthatók a gördülı 

testek (golyók) érintkezési viszonyai. 

a., „O” elrendezéső gördülı vezetés 

5.42. ábra 

Gördülı vezetékek 

3 

73 

2 

1 1 

b., Vezetıléc beépítési megoldások 

Az 5.42.b ábra beépítési példákat szemléltet. A felsı megoldásban a két vezetılécet a 

tartóelem két oldalán az 1 jelő bázis felületekhez a 3. jelő szorító lécekkel, helyezı 

3


erıvel illesztik, majd a vezetı léceket felülrıl rögzítik. Ezek a vezetékrendszer 

vonatkoztatási bázisát (referenciáját) képezik. A baloldali gördülı kocsikat a szán 1. 

bázis felületéhez ugyancsak szorító léccel, helyezı erıvel illesztik, majd a kocsikat 

felülrıl, a szántesten keresztül rögzítik, szegelik. A jobboldali gördülı kocsikat a 2. 

felülethez járatás után rögzítik és szegelik. 

Az 5.42.b ábra alsó részén a vezetıléc bázisfelületre helyezési lehetıségeire mutat 

példákat. Az 1 megoldásban oldalról csavarsorral, a 2. megoldásban mőgyanta 

kiöntéssel, a 3. megoldásban felülrıl ékes léccel történik a lécek helyezése. 

Az 5.43-5.45. ábrák megvalósított ipari megoldás részleteit mutatják. Az 5.43. ábra 

nézeti képben mutat egy vízszintes gördülı szánvezeték rendszert, a megoldás az 

5.42.b ábra szerinti. 

5.43. ábra 

Gördülı vezetékrendszer nézeti képe (Excel-Csepel Szerszámgépgyártó Kft.) 

5.44. ábra 

Gördülı vezeték beépítés a bázisoldalon/180°-kal elforgatva 

(Excel-Csepel Szerszámgépgyártó Kft.) 

Az 5.44. ábra a vezetékrendszer bázisoldali beépítését szemlélteti. Az 1 tartóelemre 

épülı vezetéksín helyzetét a tartóelem bázis síkjai jelölik ki, tájolják, a rögzítését a 

szerelési elıírásoknak megfelelıen a szorítóléc(ek) csavarsora és a vezetéksínt rögzítı, 

csavarsor váltakozó meghúzásával oldják meg. A síneket csavarsorok közvetlenül, 

74


vagy más esetekben csavar-T anya párok sorával rögzítik a tartóelemhez. A 

süllyesztett csavarok körüli hézagokat a sínen korábban mőanyaggal öntötték ki azért, 

hogy szennyezıdés ne kerülhessen a hézagokba. A kiöntések síkja nem emelkedik ki a 

vezetékek síkjából, amit megmunkálással biztosítanak. A ma gyakran használt 

mőanyag záró sapkával történı takarások újabb szerelésnél könnyen eltávolíthatók. A 

gördülı kocsik (2 db) és ezzel a szán helyzetét is a szánon és a tartóelemen lévı 

bázisfelületek, illetve azokhoz kapcsolódó sín-kocsi elempárok bázisfelületei 

határozzák meg. A kocsik helyezését itt is csavarsorral feszíthetı szorítóléccel (szorító 

lécekkel) oldalról, a rögzítést a szánon keresztül felülrıl leszorító csavarsor váltakozó 

meghúzásával oldják meg a lécnél alkalmazott technikával. A gördülı kocsik szánon 

lévı pozícióját a sín kijelöli, helyzetüket helyezı erıvel való megfogás után, a 

bejáratást követıen csavarsorral rögzítik. 

Az ábrán jól látható az abszolút méret megadási mód, ami pl. a részletszerkesztést, 

beállításokat nagymértékben segíti. 

A görgıs kocsik alatti hézagoló léceket az egymástól független felületek 

megmunkálásából származó, vagy az aszimetrikus súlyeloszlás okozta deformációkból 

okozta eltérések kompenzálására használják, amit a beállítás és mérés után végeznek 

el. Látható, hogy a szorító vasak és az imbusz csavarok oldása és le- és kivétele után 

az asztal kismértékő megemelésével a lemezek egyszerően kivehetık, 

megköszörülhetık, majd visszaszerelhetık. 

Az alábbi vezetékrendszer kialakítások és elrendezések, vagy azoknak elemei, a 

kiválasztásukhoz szükséges terhelési és élettartam számítások, a kenési elıírások, 

beépítési ajánlások több gyártónál is megtalálhatók. Példaként említhetık az általunk 

is tanulmányozott [11-15] szerinti katalógusok. Továbbá a [16] gyári konstrukciós, 

valamint más mőködı szerszámgépek megoldásainak példáit is figyelembe vettük. 

a., 

5.45. ábra 

Gördülı vezetékrendszer elrendezési lehetıségei vízszintes síkú szánmozgatásnál 

75 

b.,


Az 5.45. ábra kétsínes gördülı vezetékrendszerekre mutat példákat, amelyeknél a 

szánvezetések vízszintesek. Mőködésük és felépítésük, beállításuk az elızı ábrák és 

magyarázatuk alapján megérthetı. 

Az 5.45.a felsı ábra vezetılécei és baloldali gördülı kocsik a bázisfelületekhez 

tájoltak és rögzítettek, a jobboldali gördülı kocsikat a beállítás után rögzítik és 

tájolják. Ekkor a szán a gördülı kocsikkal együtt mozdul el. Az 5.45.a alsó ábra azt a 

megoldást mutatja, amikor a szán a vezetılécekkel együtt fut ki a tartóelemen (ami 

lehet esetleg egy másik szántest is) lévı gördülı kocsikból. Ilyen megoldások is 

találhatók fúró-maró megmunkáló központokon. 

Az 5.45.b ábra szerinti megoldásban a vezetı lécek 90°-kal elfordítottak, a szán külsı 

vezetéső, a jobboldali gördülı kocsik helyzete kerül utoljára beállításra. 

a., 

b., 

5.46. ábra 

Gördülı vezetékrendszer elrendezési lehetıségei függıleges síkú szánmozgatásnál 

Az 5.46.a ábra szánját függıleges síkú vezetékrendszeren vezeti meg. A megoldás 

összevethetı a késıbbi 6.3. ábra szerinti kivitelezett konstrukcióval. Ez a függıleges 

síkú vezetékrendszer kialakítás a ma épített esztergagépeknél gyakori. 

Az 5.46.b ábra megoldásában a vezetılécek 90°-kal elforgatottak és így épül rá a 

függıleges síkú szán, de a mozgó és álló részek meg is cserélhetık. 

Az 5.46.c megoldásban arra látható példa, hogy a vezetılécek egymáshoz képest 

elfordított helyzetőek is lehetnek. 

A vázolt megoldásokból a feladatnak (célnak) megfelelı vezetékrendszert kell 

választani a geometriai elrendezés, a terhelések nagysága és iránya, valamint a 

pontossági követelmények függvényében. 

Az 5.47. ábra az 5.31. ábra szerinti csúszó vezetékrendszer gördülı vezetékrendszerré 

való átalakítását mutatja. 

76 

c.,


5.47. ábra 

Gördülı vezetékrendszer 

A gördülı elemek a kereskedelemben kapható csapágyak, amelyeknek külsı győrője 

domborított, vagy domborított vezetı görgık. Megjegyzés: a megoldás összevethetı a 

korábbi, un. gördülıpapucsos vezetékmegoldásokkal, amilyenek még ma is sok 

szerszámgépen megtalálhatók. Itt a hézagmentesítés excentrikus csapokra szerelt 

görgıkkel történik, amelyekbıl 2-2 darab a léc alján, 2 darab pedig a jobboldali léc 

külsı oldalán helyezkedik el. A megoldás egyedi tervezéső szánoknál, kisebb 

pontossági követelményő helyeken, pl. különbözı sugaras vágógépeknél, 

manipulátoroknál alkalmazható. A csúszó vezetékmegoldások mindegyike 

hasonlóképpen alakítható át gördülı vezetésővé. 

A fejezet kidolgozáshoz a [11-16, 22-23] irodalmakat használtuk fel. 

Ehelyütt csak megemlítjük a henger, vagy hengercikk felületen történı gördülı 

vezetéseket, amelyeket pl. manipulátorok lineáris szánjainál, sajtológépek 

szerszámainak megvezetésénél alkalmaznak. 

77


6. CNC ESZTERGAGÉPEK 

A rugalmas automatizálás, a technikai fejlıdés jelentısen befolyásolta a 

szerszámgépek szerkezeti kialakítását (struktúráját), a termelést és a termelési kultúrát. 

A munkálási feladatokhoz igazodva igen különbözı struktúrájú esztergagépek jelentek 

meg. A feldolgozáshoz elsısorban a [20-25] irodalom szerinti anyagokat használtuk és 

haszonnal forgattuk a [26] katalógusokat. 

6.1 Számjegyvezérlés hatása a szerkezeti kialakításra 

A számjegyvezérlés igen jelentıs hatással volt a szerszámgépek szerkezeti 

kialakítására, köztük az esztergagépekére is. A számjegyvezérlés alkalmazása számos 

elınnyel jár. Különbözı sorozatnagyságok termelékenyen, gazdaságosan és pontosan 

gyárthatók, továbbá tetszılegesen bonyolult felületek állíthatók elı. Az egymástól 

kinematikailag független teljesítmény- és kinematikai hajtások (villamos tengelyek) 

megjelenése az építıszekrény és a gépcsalád elv széleskörő alkalmazását, a moduláris 

építkezést és gazdag gépstruktúra változatok kimunkálását tette lehetıvé. Az témához 

kapcsolódó alapvetı elemzések és strukturális változatképzések Tajnafıi, J. 

Szerszámgéptervezés II. c. jegyzetében [6] találhatók. A követelmények és igények 

változása, növekedése további új fejlesztésekben nyilvánult meg. A többszános és több 

fıorsós esztergagépek kialakítása, a C tengelyes hajtás és a forgó szerszámok 

alkalmazása tovább gazdagította az eszterga gépváltozatokat. A megoldások célja 

gyakran a gyártmányok készre munkálása. Egyre több cég állít elı soktengelyes 

esztergagépet, ugyanakkor egy megmunkálási feladatnál az egyidejőleg (szimultán) 

irányított tengelyek (koordináták) száma nem haladja meg a 3-at. 

A CNC szerszámgépek ma a vevı kívánságára igen gyakran szőkített munkadarab 

spektrumra, célfeladatokra (célgépi jelleg) épülnek meg. A gyártmányra és funkciókra 

orientáltan kialakított struktúrájú gépen: 

• többféle technológia és szerszámainak integrálásával a munkadarabok készre, 

vagy majdnem teljesen készre munkálhatók, 

• egységesített szerszámozás és készülékezés alkalmazható, 

• a termelés ütemezhetı, 

• a nyersanyag, szerszám- és késztermék gazdálkodás ésszerősíthetı. 

Lényegesen megváltoztak egy gyártmány elıállításának idıtényezıi és azok arányai, 

gondoljunk csak a fıidıkre, a mellékidıkre, elıkészületi idıkre, veszteségidıkre, vagy 

egy mőszakban a gép kihasználási idejére, ami ma már a 65-75 % értéket is elérheti. 

A CNC gépeket magas áruk miatt több mőszakban, esetenként 4 mőszakban, célszerő 

üzemeltetni, folyamatosan gondoskodni kell a termelés tárgyi és személyi feltételeirıl 

(gyártási feladat, program, megfelelı színvonalú és számú kezelı személyzet), a 

minıségbiztosításról és karbantartásról, stb. 

A következıkben elıször ma épített elsısorban esztergagép struktúra példákat 

mutatunk be, majd részletesebben a több mint két évtizeddel ezelıtt gyártott, EPA 

320-01 CNC fokozott pontosságú „egyetemes” esztergagépet, amely hosszú éven át 

szolgálta a felsıfokú oktatást és kutatást, és amelyet a SZIM (Szerszámgépipari 

Mővek) Budapesti Szerszámgépgyárában gyártottak. 

78


6.2 CNC esztergagépek felépítése 

6.2.1 Esztergagép struktúrák 

A ma gyártott esztergagépek közül csak egy-két példát mutatunk be elsısorban azzal a 

céllal, hogy a gazdag változatosságot szemléltessük. 

a., SLT 630/1000 CNC eszterga megmunkáló központ 

Elsı példaként az Excel Csepel Szerszámgépgyártó Kft.-nél ma gyártott SLT 

630/1000 típusú eszterga megmunkáló központot mutatjuk be, amelynek felépítését a 

3D-s 6.1.a,b,c ábrák szemléltetik. A gép és a munkadarab ellátó rendszer (tár, 

manipulátor) elrendezését, kapcsolódását a 6.1.d ábra mutatja. A gép fı egységei: 

• Öntöttvas gépágy, a zárt terekben betonkiöntéssel, 

• A vízszintes síkban mozgó, Z irányú alapszánok 60°-os ferdeségő tartóelemeire 

épülnek az X keresztszánok. 

• Az edzett acélból készült szerelt vezetéklécekkel a szánok mőanyag felületei 

kapcsolódnak. 

• A fıorsókat AC motor kétfokozatú hajtómővön (Sz=4), és kettıs Poly-V 

szíjhatáson keresztül hajtja (ez a 6.4 ábra fényképén látható), fıorsó végzıdések 

DIN 55026 A11szerintiek. 

• A fıhajtómő motorjainak illetve fıhajtómővének teljesítmény és nyomaték 

értékei a motor 100% (névleges) és 50% ED% értékeire adottak, a 

motorteljesítmény 22/26 kW. 

• Mindkét fıorsó C tengelyes, amelyet radiális kapcsolású, kishézagú 

szervomotoros csigahajtás valósítja meg. Az összekapcsoláshoz a csiga és a 

csigakerék egymáshoz viszonyított helyzetének ütközésmentes biztosítása 

szükséges. 

• Az két szimmetriatengellyel rendelkezı tengelycsonk munkadarab átfogása 

érdekében a megmunkáló központ jobboldali fıorsója vízszintes síkú 

elmozdulást is végez. 

• A jobboldali szerszámegység az X irányú szánra merıleges irányban Y irányú 

mozgást is végez, ami a revolverfejes egység alá épül. 

• A 12 pozíciós revolverfejek palástján helyezkednek el az álló és hajtott 

szerszámokat befogó egységek, szükség esetén kétorsós fúrófejek is, a 

szerszámtartó csatlakozások DIN 69880/1 szerintiek. 

• A jobboldali fıorsó egység függıleges síkú vezetéken Z irányú mozgást végez. 

• A Z irányú elmozdulásokat közvetetten ROD forgó impulzusadók, az X 

irányúakat közvetlenül lineáris útmérık mérik. 

• A szánokat hézagmentes golyósorsó-anya párok mozgatják, az orsók hajtottak. 

• A speciális tokmányok hidraulikus mőködtetésőek. 

• A forgácseltávolítás forgácskihordóval automatikus történik. 

• A vezérlés és az AC hajtó motorok Fanuc gyártmányúak. 

• A vezérlıszekrény a burkolatba épített. 

• Hőtı-kenı folyadékellátó rendszer kis- és nagynyomású. 

79


A gép munkadarabbal való ellátása oválpályás tárolóból felsıpályás robotmanipulátorral 

(Bosch Rexroth gyártmányú) történik A manipulátor további feladata a 

megmunkált munkadarabok palettázása, szükség esetén mérıhelyre juttatása. 

A leírtak megértését a helyszínen készített fényképek segítik. A 6.2. ábra a gépet 

szerelés közben mutatja. Ezen jól kivehetı a jobboldali fıhajtómő kinematikai lánca: 

motor-kétfokozatú fogaskerekes hajtómő-kétágú Poly-V szíjhajtás-fıorsó, valamint a 

tokmánymőködtetı egység. Ettıl balra a C tengely hajtás motorja és fogas-szíj hajtása 

(a 6.1. ábrán ibolyakék színnel ábrázolt egység) látható. A csigahajtást közelebbrıl a 

6.3.a ábra szemlélteti, amelyen a feszítıgyőrős kapcsolat csavarozása jól kivehetı. 

a., 

b., 

80


c., 

d., 

6.1. ábra 

SLT 630 CNC eszterga megmunkáló központ és gyártócella 3D-s ábrái 


81


6.2. ábra 

SLT 630 CNC eszterga megmunkáló központ szerelés közben 


a., A jobboldali fıorsó C tengelyének hajtási lánca a radiális kapcsolású csigahajtással 

82


b., Az egyedi kialakítású tokmányokba fogott munkadarabok 

Bosch Rexroth robot-manipulátorral való adagolás a kezdı, jobboldali ellenorsónál 

6.3. ábra 

Az SL 630 CNC esztergagéppel kialakított gyártócella szerkezeti részletei 


A 6.3.b ábra a két speciális tokmányt mutatja a munkadarabokkal. A jobboldali a 

kezdı, baloldali a befejezı megmunkálás helye. Jobboldalt látható a nyers munkadarab 

manipulátorral való behelyezése, baloldalt az átvett munkadarab a már megmunkált 

felületekkel. 

Továbbiakban az Index cégtıl mutatunk be gépstruktúra példát. 

b., INDEX gyártmányú esztergagép struktúrák 

Az INDEX cég CNC eszterga és eszterga-maró gépeibıl a G200 típust mutatjuk be 

röviden, amelyet a munkadarabok komplex megmunkálására alakítottak ki. 

A baloldali 6.4.a ábrán látható gépcsaládot az építıszekrény elvnek megfelelıen 

alakították ki és különbözı típus- és paraméterváltozatokat ajánlanak. Ezekbıl a 

feladatnak megfelelıen, pl. univerzális esztergagép, vagy akár összetett eszterga-maró 

megmunkáló központ, kiválasztható. A fıorsó és az ellenorsó a készre munkálás 

alapvetı feltétele, amelyeken párhuzamosan is folyhatnak mőveletek. Így lehet azonos 

munkadarabon egyidejőleg külsı-külsı, vagy külsı belsı felület megmunkálást is 

végezni. Az ellenorsó a fıorsótól szinkron fordulatszám mellett veszi át a 

munkadarabot, miután az átvételi pozícióba futott. Az Y/B tengely opcióként építhetı 

ki és ferde, nem tengelyirányba esı furatolási és marási mőveleteket tesz lehetıvé, 

szükség esetén fogaskerékmarás is végezhetı. Az Y tengely hidrosztatikus hengeres 

vezetéssel rendelkezik, amely egyúttal lehetıséget biztosít a 360°-on belüli folytonos 

„B” NC tengelyő elfordulásnak, aminek célja a különbözı szöghelyzető furatolások és 

marások elvégzése. A gép tartóelemének alakja és azon a vezetékek helyzete jó 

kivehetı. A felsı keresztszánra különbözı típusú és helyzető megmunkáló szerszám 

83


egységek építhetık az ábra szerint. Az esztergagép vezérelt tengelyeinek száma akár 8 

is lehet. Szánelmozdulások mérése közvetlen, mérıléces. A mellsı szánvezeték 

függıleges síkú, ez a vezetékrendszer fogadhat ellenorsót, szegnyerget, revolverfej 

egységet és önközpontosító támasztó bábokat. 

6.4.a ábra 

A G200 esztergagép család moduláris 

kialakítása 

84 

6.4.b ábra 

A G200 eszterga-maró megmunkáló 

központ és munkatere [21] 

A 6.4.a ábra szerinti családból kialakított 6.4.b ábra szerinti eszterga-maró 

megmunkáló központ például két fıorsóval (motororsók C tengellyel) és két 14 

pozíciós revolverfejjel rendelkezik, amelyek álló és hajtott szerszámokat fogadhatnak. 

A szerszámokat befogó tartók elhelyezkedhetnek a revolverfej homlokán, vagy 

palástján. A paláston való elhelyezés kétirányú szerszámozásra ad lehetıséget, ami 

egyébként szükséges is az ellenorsós, vagy az egyidejő párhuzamos 

megmunkálásoknál. A szerszámtartó elforgatott helyzetében a nagyteljesítményő 

marófej dolgozhat. Az építı modulokból más gépstruktúrák is építhetık. 

A 6.5. ábra a G200 eszterga-maró megmunkáló központ munkaterének fényképeit 

szemlélteti. A baloldali képen egy lefejtı marószerszámos fogazat megmunkálás 

látható, továbbá a két revolverfej és azok szerszámozása, illetve az, hogy az alsó 

revolverfej szánján támasztó báb is dolgozik. Az ellenorsó itt a szegnyereg szerepét 

tölti be. 

A fıorsók házának tetejére szerelt, szembenálló és fekete színő hengeres házban 

elhelyezkedı egységek a szerszámok méret ellenırzését szolgálják fel-és leszerelhetı 

mérıkaros megoldással. Ilyenek pl. a Renishaw cég HPRA jelő mérıegységei. Az 

újabbak beépített merev karos megoldások, amelyeket kézzel (pl. HPPA típus), vagy 

automatikusan (pl. HPMA) lehet a méréshez munkahelyzetbe vinni. Vannak olyan


megoldások is, amelyek mind a szerszám, mind a munkadarab automatikus mérésére 

alkalmasak. 

A jobboldali fénykép két revolverfejes, párhuzamos esztergálási mőveletet mutat. A 

géphez rúdadagoló illeszthetı, pl. INDEX MBL típus. A gép(ek) részletesebb mőszaki 

adatai a gyártó cég honlapján elérhetık. 

6.5. ábra 

A G200 eszterga-maró megmunkáló központ munkatere [21] 

c., Traub gyártmányú esztergagépek 

A Traub cég eszterga gépstruktúráiból két példát mutatunk be [21]. 

A 6.6. a ábra szerinti TNA 300 ferdeágyas egyetemes esztergagép mozgásviszonyai és 

elvi felépítése klasszikusnak mondható. A Z-X szánrendszerre álló és hajtott, illetve az 

axiális és radiális irányú szerszámokat a homlokfelületen befogó, 12 pozíciós tárcsa 

alakú revolverfej épül, amelynek bármely pozíciójába álló, vagy hajtott szerszám 

kerülhet. A szerszámok befogása VDI 40-es. A fıorsó C tengelyes hajtással is 

rendelkezhet, ahogyan Y tengely opció is építhetı a szerszám egységhez. A 

szegnyereg külön szánvezeték rendszeren helyezkedik el, tartományra állítása és 

rögzítése kézzel, a munkadarab megtámasztása hidraulikusan történik. A 

megmunkálható munkadarab hossz 450 mm, rúdanyag átmérı 42, vagy 65 mm lehet. 

A gyártó TNA 500 csúcseszterga gépén a 12 pozíciós revolverfej kúpos 

(Kronenrevolver), ami a szerszám ütközések elkerülését segíti, a fıorsó direkt hajtású, 

C tengelyes. 

A 6.6.b ábra szerinti TNX 65/42 típusú eszterga-maró megmunkáló központ család 

ugyancsak az építıszekrény elv szerint épül fel, és különbözı változatokban építhetı 

ki a megrendeléstıl függıen. A gépre külön, nagyteljesítményő maróegység is 

építhetı. A 6.6.b ábra revolverfejeinek szerszámbefogói palástra és/vagy homlokra 

építettek lehetnek. Ez lehetıvé, és kétorsós gépnél szükségessé is teszi azt, hogy a fej 

palástján az egyes befogóhelyeken a szerszámtartók és a szerszámok kettızöttek 

legyenek, vagy egy tartóban két axiális irányú szerszám helyezkedjen el. 

85


6.6.a ábra 

TNA 300 egyetemes esztergagép [21] 

86 

6.6.b ábra 

TNX 65/42-300 eszterga-maró 

megmunkáló központ építıegységei [21] 

Ezzel a szerszámok száma jelentısen megnövelhetı. A kétorsós gép például 2-4 

revolverfejjel (összesen 80 szerszámmal) is rendelkezhet. A több revolverfej és a 

kétirányú szerszámhelyzetek szükségtelenné teszik a külön szerszámtár és 

szerszámcserélı alkalmazását. Itt is építhetı Y tengely opció a szerszám egységhez. A 

gépen külsı és belsı, vagy akár külsı-külsı felületek egyidejőleg is megmunkálhatók, 

ha a szerszámegységek nem ütköznek. Kisebb excentricitású darabok megmunkálása 

pl. a fıorsóba épített mechanizmussal lehetséges. 

A fıhajtómővek motorjainak illetve fıhajtómővének teljesítmény és nyomaték adatait 

a gyártók 100% ED és pl. 40%, vagy 60% ED értékre adják meg. Ugyanakkor a hajtott 

szerszámok, pl. a maróorsó motorjánál 25 % ED értékre vonatkozó adatok találhatók. 

A szánok elmozdulását, az orsók elfordulását leggyakrabban villamos digitális, 

útmérıkkel mérik. 

Az esztergagépek más gyártó berendezésekkel rendszerbe építhetık. Automatikus 

anyagellátásukat legtöbbször rúdadagolóval oldják meg, a kész munkadarabok 

eltávolítása gyakran munkadarab elkapóval történik. Az automatikus 

szerszámellátásról külön tárak és manipulátorok is gondoskodhatnak. 

d., Statikailag határozott fıorsó-csapágy rendszer rugalmas alakváltozása 

Ma számos esztergagép fıorsóját/fıorsóit a villanymotorok közvetlenül hajtják meg. 

Az ilyen egységek elnevezése orsómotor, vagy motororsó. A kialakítás szakmai 

indoka az, hogy sok CNC esztergagép fıorsója, a forgácsoló szerszámok forgácsoló 

képességének megfelelıen nagy fordulatszámú (4000-6000/7000 f/min) lehet, és 

közvetlenül is meghajtható. Ezzel párosul a munkadarab befogók nagy szorítási 

biztonságának igénye, ui. nagy fordulatszámoknál a tokmánypofákra ható röpítı erık a 

szorítóerıt csökkentik. A szükséges és leadott teljesítmények a korábbiakhoz képest


lényegesen nem nıttek, ugyanakkor a gépkihasználás és a termelékenység sok esetben 

jelentısen emelkedett. 

Az ilyen motorok egytengelyően épülhetnek a fıorsó csapágyazásának a végéhez, 

vagy igen gyakran a csapágyak közé. Ezért a fıorsót nem terheli sem fogaskerék erı, 

sem szíjerı, azaz tehermentesítettnek tekinthetı. A fıorsónál csak csavaró 

nyomatékokkal és a fıorsó-tokmány végén ébredı technológiai erıkkel kell számolni. 

A motor köpenyének hőtésérıl rendszerint külön hıcserélı gondoskodik. 

Hasonlóan vizsgálhatók pl. a síkköszörőgépek fıorsói is, amelyek egytengelyő 

(koaxiális) hajtással (motor-tengelykapcsoló-fıorsó) rendelkeznek 

A 6.7.a ábra a fıorsó ferdehatásvonalú golyós csapágyazását és terhelését szemlélteti, 

amely pl. a késıbbi, 6.14. ábra szerinti fıorsó csapágyazásának felel meg. A 

csapágyazások jelölése a [24] katalógus szerint: elıl TU azaz Tandem-O (2+1), hátul 

DU azaz O (1+1) elrendezéső. A ferde hatásvonalú golyóscsapágyak hatásszöge 25º és 

15º az újabb csapágyaknál 20º is lehet. 

6.7. ábra 

Fıorsó-csapágy rendszer modellje 

87


A fıorsó rugalmas alakváltozásának vizsgálatához az orsót helyettesítı rugalmas szál 

egyszerősített (linearizált) differenciál-egyenlete használható fel. 

A csapágyazás mechanikai modelljének elıállításához a következıket feltételezzük: 

• IE állandó, azaz állandó keresztmetszetet feltételezünk az orsó tengelyvonala 

mentén (I-az orsó keresztmetszetének másodrendő tehetetlenségi nyomatéka: 

d 4 ·π/64 (mm 4 ), E-rugalmassági modulus (210 GPa). 

• Az orsó két helyen csapágyazott, a csapágyakban nem ébred reakciónyomaték 

• A csapágyelmozdulások függvényei lineárisak 

• A csapágyakak körszimmetrikusak 

• A terhelés statikus 

• Az orsóház merev. 

Továbbiakban az orsó Q pontjának elmozdulását vizsgáljuk tehermentesített esetben a 

fıorsó-csapágy rendszer mechanikai modelljén keresztül. Az orsó alakváltozása a 

6.7.b ábra alapján határozható meg. A nyírás és csavarás hatását az orsó 

alakváltozásánál nem vesszük figyelembe. A vizsgálatokhoz felhasznált statikai 

egyenletek: 

M 

M 

F 

x 

A 

B 

= 0 = lF 

= 0 = lF 

= 0 = F 

A 

B 

A 

− ( l + a) 

F 

− aF 

+ F 

Qx 

Qx 

− F 

B 

. 

Qx 

→ F 

→ F 

A 

= 

B 

a 

l 

( l + a) 

F 

= 

l 

F 

Qx 

, 

88 

Qx 

, 

(6.1) 

A 6.9.c ábra szerint az orsófej elmozdulását a szuperpozíció elvét alkalmazva 

határozzuk meg: 

1. A “B” csapágyat merevnek tekintjük, ekkor írható, hogy: 

2 

a a ⎛ a ⎞ 

1 xA1 

= cAxFA 

= ⎜ ⎟ 

l l l ⎠ 

x 

= cAxFQx 

. (6.2) 

⎝ 

2. Az “A” csapágyat merevnek tekintjük, ekkor írható, hogy: 

x 

2 

l + a l + a ⎛ l + a ⎞ 

2 xB2 

= cBxFB 

= ⎜ ⎟ 

l l ⎝ l ⎠ 

= c F . (6.3) 

3. Amikor mindkét csapágy merev írható, hogy: 

2 

a ( l + a) 

x3 

= F 

3⋅ 

IE 

Qx 

A Q pont eredı elmozdulása: 

Bx 

Qx 

. (6.4) 

2 

2 

⎡ 

2 

⎛ a ⎞ ⎛ l + a ⎞ a ( l + a) 

⎤ 

x Q = x1+ 

x2 

+ x3 

= ⎢⎜ 

⎟ c A + ⎜ ⎟ cB 

+ ⎥FQx 

= c 

⎢⎣ 

⎝ l ⎠ ⎝ l ⎠ 3⋅ 

IE ⎥⎦ 

Qx 

F 

Qx 

, (6.5)


amelybıl az orsófej eredı rugóállandója: 

⎛ a ⎞ 

= ⎜ ⎟ 

⎝ l ⎠ 

2 

c 

⎛ l + a ⎞ 

+ ⎜ ⎟ 

⎝ l ⎠ 

cQx A 

B 

2 

c 

2 

a ( l + a) 

+ . (6.6) 

3⋅ 

IE 

A 6.10. ábra szerinti cQx(l) függvénybıl látható, hogy van egy optimális 

csapágytávolság (lopt), amelynél a Q pont elmozdulása minimális. Ez az érték a 

∂ 

c Qx 

∂l 

= 0 

összefüggéssel határozható meg. 

2 

∂ cQx A függvénynek minimuma akkor van, ha 〉 0. 

2 

∂l 

A számítások elvégezhetık analitikusan, vagy numerikusan. 

A cQx(l) függvény minimuma az optimális csapágytávolságnál van. Ettıl kisebb 

csapágytávolságnál a cQx (mm/N) rugóállandó értéke gyorsan nı, azaz az orsó sQx 

(N/µm) merevsége csökken. Nagyobb csapágytávolságok a rúgómerevséget kevésbé 

befolyásolják, a végleges csapágytávolságra a konstrukciós környezet is hatással lehet, 

de a túlzott hosszméretnövelés több szempontból sem indokolt. 

Példa: Határozzuk meg az alábbi adatokkal egy fıorsó optimális csapágytávolságát és 

ábrázoljuk a cQx(l) függvényt. 

Adatok: a=120 mm, d=100 mm, cA=10 -7 mm/N, cB=2·10 -7 mm/N, E=2,1 10 5 N/mm 2 , 

I=d 4 ·π/64. 

Az eredmény: lopt≈160 mm. 

6.8. ábra 

Az adott paraméterő csapágyazás cQx(l) függvénye 

Az orsó merevségének biztosítására illetve növelésére az alábbi lehetıségek 

kínálkoznak: 

89


• A csapágytávolságot lopt értékre tervezzük 

• Az orsó kinyúlását, azaz az “a” távolságot lehetı legkisebbre vesszük, amit a 

konstrukciós lehetıségek határolnak be 

• Növeljük az orsó keresztmetszetét, amennyiben ez lehetséges 

• A rugóállandók értékét csökkentjük a csapágyazás módosításával. 

A csapágyak elıfeszítése 

A csapágyakat a pontos futás- és gyártáspontosság érdekében játékmentesen, illetve 

elıfeszítetten építik be. A csapágyak típusa, mérete és elrendezése, valamint 

elıfeszítése a szükséges merevséget és pontosságot kell, hogy biztosítsa. A fıorsó 

rugalmas elıfeszítése lehet könnyő (L), közepes (M) és nehéz (H). Ezzel küszöbölik ki 

azt, hogy a technológiai terhelés hatására jelentısebb rugalmas deformáció lépjen fel. 

A beépítés és az elıfeszítés mértéke befolyásolja a csapágykatalógusban megadott 

maximális fordulatszámot a következı összefüggés szerint, amire a szerszámgép 

tervezıinek figyelnie kell: n=nmax·fr, 

ahol az fr az elıfeszítés tényezıje, amelynek értéke a csapágyazások távolságától is 

függ. A 6.13. ábra szerinti csapágyazás megengedett fordulatszáma például közepes 

(M), vagy könnyő (L) elıfeszítésnél és kis távolságoknál [24]: 

elıl nm(M)=nmax·0,5, nm(L)=nmax·0,65, 

hátul nm(M)=nmax·0,6, nm(L)=nmax·0,75. 

Az elıfeszítés pl. a csapágyak között lévı távtartó győrők különbözı hosszméretre 

köszörülésével hozható létre. A távtartókat elıször együtt síkköszörő gépen azonos 

hosszméretre köszörülik, majd a belsı győrő hosszméretét az egyes csapágyak 

győrőinek egymáshoz viszonyított terhelt és mért helyzetétıl függıen, az elıfeszítés 

nagyságának megfelelıen csökkentik. Ehhez a szükséges adatokat a csapágy gyártók 

külön terhelı berendezéseken határozzák meg. 

Továbbiakban példaként egy orsócsapágy egység, pl. a mellsı, rendelési kódjának 

megadását és magyarázatát ismertetjük a [24] alapján. 

FAG: RS 70. 20 E. 2RSD T. P4S. TBT.M ferdehatásvonalú csapágy, ahol: 

RS nagysebességő csapágy acélgolyókkal, 

70 közepes sorozat, 

20 csapágy furatméret 20x5=100 mm, 

E hatásszög 25°, 

2RSD kétoldalról tömített, zsírozott csapágy, 

T mőanyag kosár, vezetése a külsı csapágygyőrőben, 

P4S pontosság, 

TBT.M elıl 3 darabos univerzálisis csapágy szerelési egység Tandem-O 

elrendezésben és közepes (M) elıfeszítéssel. 

90


6.2.2 Az EPA 320-01 CNC esztergagép szerkezeti kialakítása, struktúrája 

Az EPA 320-01 egyetemes esztergagép az építésekor meglévı korszerő építési 

elveknek megfelelıen került kialakításra, a szerkezeti megoldások nagy része ma sem 

vesztett aktualitásából. Az „egyetemes” jelzı arra utalt, hogy a számjegyvezérléső 

egyetemes esztergagépek hasonló feladatokat látnak el, mint a hagyományosak, azzal a 

különbséggel, hogy ezeknél meridián metszetben tetszıleges kontúrok állíthatók elı. 

A gépépítésben ma igen széles körben alkalmazott gépcsalád és építıszekrény elv jól 

példázza, hogy ugyanazon tartóelemre többféle géptípus is építhetı. A gyártó 

háromféle géptípust ajánlott: 

- 2 szános csúcseszterga, 

- 2 szános rövideszterga, 

- 2x2 szános rövideszterga, 

továbbá ezeknek a gépeknek C tengelyes változatait. A „C” tengely jelentése: a z 

tengelyő fıorsó a forgácsoló fımozgás mellett a „C” tengelyként mellékmozgásokat 

(folytonos forgó és szakaszos osztó) végezhet, ami hajtott, forgó szerszámok 

alkalmazását teszi lehetıvé a mdb. komplex megmunkálása érdekében. 

Megfigyelhetı, hogy a csúcsesztergák strukturális változatai, a szegnyereg 

alkalmazása miatt kevésbé változatosak, mint a rövidesztergáké. 

A 2 szános gépen az egyetemes jellegnek megfelelıen tengely (a felfogható 

legnagyobb munkadarab átmérı és hossz 160x650 mm) és tárcsaszerő (a felfogható 

munkadarab átmérı 450 mm, a megmunkálható hossz 250 mm) alkatrészeket 

munkálhattak meg. A munkadarabok anyaga acél, öntöttvas és könnyőfém. A gép 

nagy termelékenységő, elsısorban egyedi- és kis sorozatok elıállítására szolgál. 

Az EPA 320-01 CNC esztergagép egyszerősített szerkezeti vázlata a 6.9. ábrán látható. 

Az ábrán feltüntettük az egyes egységek betőszámos (alfanumerikus) kódolását az [6] 

irodalomnak megfelelıen. 

1 Ágy 

2 Orsóház, fıorsó 

3 Fogaskerekes hajtómő egység 

4 Mellékhajtások, szánrendszer 

5 Revolverfej, szerszámozás 

6 Szegnyereg 

7 Tokmány 

8 Forgácskihordó 

91


6.9. ábra 

Az EPA 320-01 CNC esztergagép struktúrája 

6.10. ábra 

Az EPA 320-01 CNC esztergagép körvonalrajza 

Az esztergagép 6.10. részletes nézeti ábráin, ahol az oldalnézetek felcseréltek 

(amerikai nézet), jól látszik a szerkezeti egységek tényleges elhelyezkedése, valamint 

egyes szerkezeti megoldások is kivehetık [17]. 

Tartóelem (ágy) 

A tartóelem alapvetı feladatait (funkcióit) az egyetemes esztergagépnél ismertettük. 

Az EPA 320-01 gép tartóeleme Mechanite öntvénybıl (ötvözött szürkeöntvénybıl) 

készült. A Mechanite öntvényt nagyobb szilárdsága miatt elterjedten alkalmazzák, 

rugalmassági modulusa viszonylag nagy, E=(1,7-1,8)·10 5 N/mm (MPa). A dinamikus 

merevségre jellemzı rezgéscsillapító képessége ugyancsak jó. 

A szerszám revolverfejek 60° ferdeségő tartóelemeken és szánokon helyezkednek el, 

ahogyan ezt 6.9., 6.10., vagy a korábbi 6.4.-6.6. ábrák is mutatják. Ez a megoldás több 

elınnyel bír: 

• a vezetékek burkolatán a forgács és a hőtı- kenıfolyadék gravitációs úton jut a 

munkatérben elhelyezett forgácskihordóra, amely egyben a hőtı- kenı folyadék 

tartály is, 

92


• tértakarékos megoldás a szánvezetékeknek a munkadarabhoz képest hátoldali 

elhelyezésével, 

• szabaddá teszi a munkateret a gép kezelıje, vagy automatikus munkadarabcsere 

számára, könnyő a hozzáférés a munkadarabok és szerszámok cseréjéhez. 

A ferde helyzet kétféleképpen hozható létre: 

• magát az alapöntvényt alakítják ki ennek megfelelıen, 

• a vízszintes síkban mozgatott alapszán ferde síkkal kialakított, vagy a vízszintes 

síkban mozgatott szánra szerelnek ferde síkkal rendelkezı egységet 

(közdarabot), amelyre a keresztszán épül. (Megjegyzés: a csavarkötések 

számának növelése a gép merevségét csökkenti.) 

Az ágy bázisfelületeit ma már úgy alakítják ki, hogy azokra minden építıegység 

beleértve a villamos és hidraulikus tápegységeket, a zárt burkolatrendszert, felfogható 

legyen. Ez a gép szállítását és rövid idın belüli üzembe helyezését segíti elı. 

Fıhajtómő, fıorsó 

CNC szerszámgépek, így az esztergagépek fıhajtómőve is alapvetıen háromféle 

kialakítású lehet. 

• Az elektromechanikus fıhajtómőben a fokozat nélkül állítható fordulatszámú 

fımotorhoz kis fokozatszámú (z=2, 3, 4) fogaskerekes hajtómőegységet (3) 

kapcsolnak a nyomatékerısítés, a fordulatszám tartomány kiszélesítése és 

megfelelı elhelyezése céljából. A motor és a hajtómő, és/vagy a hajtómő és a 

motor között rendszerint Poly-V szíjhajtás található. A Poly-V szíjak száma 

teljesítménytıl és nyomatéktól függıen egy, vagy kettı (ritkábban három). A 

szíjszélesség kettéosztása, azaz a két szíj elınye és célja az, hogy a szíjak 

sajátfrekvenciáját a technológiai tartománytól elhangolják. Az EPA 320-01 

gépen z=2 fokozatú hajtómővet kapcsoltak a motor és a fıorsó közé (6.11.a 

ábra). 

• A fımotor és a fıorsó (2) között csak Poly-V szíjhajtás helyezkedik el. Más 

megoldásban a hajtás egytengelyő (koaxiális) (pl. köszörőgép, felsıfejes faipari 

marógép), ahol a hajtó motor és a hajtott orsó közötti kapcsolatot a szög és 

helyzethibákat kiegyenlítı rugalmas tengelykapcsoló biztosítja. A maximális 

fordulatszámot általában a tengelykapcsoló képességei határolják be (6.11.b 

ábra). 

• A fımotor és fıorsó egybeépített, un. orsómotor (motororsó). Ez a megoldás a 

szerszámok forgácsoló képességének növekedésével nagysebességő (nagy 

fordulatszámú) megmunkálásánál terjedt el. Példaként említhetık az 

esztergagépek köztük nagypontosságú (szubmikronosos) esztergagépek, vagy a 

könnyőfém és ötvözeteik megmunkálását szolgáló fúró-maró megmunkáló 

központok (6.11.c ábra). 

93


1 

2 3 1 4 3 

1 3 

a. b. c. 

6.11. ábra 

Forgó fımozgású, fokozatnélküli hajtómővek funkcióvázlatai 

Az ábrák jelölései: 1-motor, 2-kis fokozatszámú fogaskerekes hajtómő, 3-fıorsó, 4tengelykapcsoló. 

A fordulatszámok fokozatmentes állítása a villanymotor fordulatszámának 

szabályozásával történik. A kis fokozatszámú hajtómő a motor fordulatszám 

tartományának átváltására szolgál, ami álló hajtómőnél automatikusan (pl. hidraulikus 

munkahengerrel) történik. A fokozatos hajtómőbıl itt hiányoznak az olyan szerkezeti 

egységek, mint a sokfokozatú fogaskerekes hajtómő, az irányváltó, tengelykapcsoló, 

fék. Ezeket a feladatokat a 4/4-es hajtásszabályozású motor funkció összevonással 

ellátja. 

A megoldások többségében az öntött fıorsó ház és vele a fıorsó önálló szerkezeti 

egységként kerül felfogásra valamely bázisfelületre, ami gyakran az alapszán 

vezetékek, és/vagy a szegnyereg vezetékek bázisfelületeként is szolgál. 

A gördülı csapágyazású fıorsó szuperprecíz (SP), vagy ultraprecíz (UP) pontosságú 

csapágyazással készül, ma leggyakrabban ferde hatásvonalú golyóscsapágyazással. 

(Megjegyzés: a szubmikronos (mikron alatti) pontosságú esztergák fıorsó 

csapágyazása hidrosztatikus, vagy aerosztatikus, pontos helyzetüket szabályozókörök 

biztosítják.) 

Az eszterga megmunkáló központokon a fıorsó „C” tengelyes, ezáltal a fıorsó kettıs 

funkciót láthat el: 

• forgó forgácsoló fımozgást valósít meg, amikor a C tengely hajtás külön 

kinematikai lánca szétkapcsolt (a C tengely hajtása lehet 

fımotorról/fıhajtómőrıl mőködtetett is), a hozzátartozó fék rögzített állapotú, 

• mellékmozgást végez, amikor a C tengely feladata kettıs: egyrészt lassú, 

egyenletes, vagy változó körelıtolást valósít meg különbözı felületek 

esztergálásos, marásos megmunkálásához, amihez a C tengely hajtás rögzítését 

oldani kell, másrészt diszkrét osztásokat valósít meg (pl. fedélbe furatok 

megmunkálásához, hornyok készítéséhez), amikor az osztás után a féket a 

fıorsóval együtt rögzíteni kell. A megmunkálás álló és forgó (hajtott) 

szerszámokkal egyaránt végezhetı a technológiától függıen. Külön C tengelyes 

hajtásnál a fıhajtómő kikapcsol és a fımotor nem fékezett állapotú. A hajtást 

rendszerint csúszó, radiális kapcsolású, kishézagú, vagy hézagmentes 

csigahajtás valósítja meg. 

94


A C tengelyes gép 3D-s megmunkálást is lehetıvé tesz. A többféle technológia és 

szerszámainak egy gépre való integrálása, a nagy mőveletkoncentráció célja a 

munkadarabok készre munkálása. 

Az EPA 320-01 esztergagép fıhajtómőve 

A fıhajtómő adatai 

Az egyenáramú fımotor teljesítménye: 15 kW. 

A fordulatszám tartomány: 50÷4000 f/perc. 

A fıorsót terhelı legnagyobb nyomaték és forgácsoló erı: 320 Nm és 6000 N. 

A 6.12. és a 6.14. ábrákon az esztergagép lábazati kétfokozatú fıhajtómőve és a fıorsó 

szerkezeti kialakítása látható. A hajtómővet az egyenáramú fımotor (DC motor) az 1 

Poly-V szíjhajtáson keresztül hajtja meg, amely elnevezés sok V profillal rendelkezı, 

méretre öntött szíjat jelent. A fordulatszám fokozatmentes változtatása a motor 

kapocsfeszültségének és fluxusának változtatásával történik. Az 1 szíj szükséges 

feszítését a motorfelfogó talp billentésével oldották meg. A 2 tengelyre ható nagy 

feszítıerıt a 3 beálló görgıscsapágy veszi fel, a tengely másik végén mélyhornyú 

golyóscsapágy található. A kétfokozatú hajtómő 4 gyorsító és 5 lassító fogaskerék 

áttételei szolgálnak a motor fokozatmentesen állítható fordulatszám tartományának 

kiterjesztésére, a megfelelı fordulatszám tartomány beállítására, továbbá a 

nyomatékok növelésére. Az egyes fokozatok kapcsolásához a 6 tolótömböt a 7 

hidraulikus henger váltja át a megfelelı helyzetbe. 

A 6 tolótömb a 8 bordás tengelyre ül fel. A tolótömb és egyúttal a henger véghelyzeteit 

a 9 érintés nélküli induktív szenzorok jelzik. A befeszülések elkerülését szolgálja a 10 

toló-villát megvezetı 11 rúd. A 8 tengelyt egyik végén mélyhornyú golyóscsapágy 

támasztja meg, a kihajtó oldalon a 12 beálló görgıs csapágyazás veszi fel a fıorsóra 

hajtó 13 Poly-V szíj nagy feszítı erejét. A 13 szíj feszítése a 14 csavarral állítható be a 

hajtómőház függıleges irányú állításán keresztül. Beállításkor a hajtómővet a 15 

csavarokkal (4 db.) oldják, majd rögzítik miközben az 1 Poly-V szíj laza állapotban 

van. A szerelt szíjtárcsák a nyomatékot nyírószegekkel, a tengelyek felé reteszkötéssel 

viszik át. 

A hajtómő kenése szóró olajozású, az olajfürdıbe érı fogaskerék hordja fel a 

fogaskerekek és a csapágyak kenéséhez szükséges olajmennyiséget. Az olajszint felsı 

és alsó határa az olajállás mutatón keresztül, vizuálisan ellenırizhetı. A kétfokozatú 

hajtómő az esztergagép baloldali végére szerelt konzol függıleges bázissíkján foglal 

helyet, amelyen függıleges állítással a szíjfeszesség beállítható, majd helyzete 

rögzíthetı. 

A 6.12. ábrákon feltüntettük a Poly-V szíj szerkezetét és különbözı fogas-szíj 

profilokat (trapéz, HTD, kétoldalas trapéz), amelyekrıl a következıkben lesz szó. 

95


h 

7 

9 

8 

14 

15 

2 

5 

3 

1 

6.12. ábra 

Az EPA 320-01 CNC esztergagép fıhajtómővének 2 fokozatú lábazati hajtómőve 

B 

b 

p 

Takaró réteg 

Heveder 

Húzóelemek 

Ékbordák 

Szíjtárcsa 

6.13.a ábra 

A Poly-V szíj keresztmetszete 

h t 

96 

b 

HTD 

p b 

a., 

p b 

r r 

h t 

h s 

r a 

s 

h t 

h s 

h t 

h s 

Heveder 

10 

11 

6 

12 

13 

4 

Húzóelemek 

Fog 

Futófelület 

b., 

6.13.b ábra 

Fogasszíj profilok 

A 6.13. ábra szerinti fıorsó egység az ágy 60°-os ferdeségő bázisfelületére épül. Az 

orsóházban a fıorsó öt darab zsírkenéső, ferde-hatásvonalú golyóscsapággyal 

csapágyazott. Elıl 2+1 axiális és radiális támasztást biztosító tandem „O” csapágyazás, 

hátul csak radiális megtámasztást biztosító 1+1 „O” elrendezéső csapágyazás található, 

ami a fıorsónak megfelelı futáspontosságot és merevséget biztosít. A nagy axiális 

technológiai terhelést elıl két darab, ferde-hatásvonalú golyóscsapágy veszi fel a 

fıorsó homlokoldalán. A csapágyazás közepesen (M) elıfeszített, amit a két távtartó 

győrőnek a különbözı méretre köszörülésével érnek el. A ferde-hatásvonalú 

golyóscsapágyak hatásszöge itt 25º. A fıorsó végének kialakítása az MSZ 5038/1-83 

(megfelel az ISO 702/I.-1975 szabványnak) szerinti. Az külsı, A6 rövidkúpos 

végzıdéső fıorsó fej belül „Morse 6” kúppal rendelkezik. A fıorsó fordulatszámát a 

fıorsóról 1/1 hajtóviszonyú, fogas-szíjjal meghajtott forgó impulzusadó méri, amely a 

menetvágáshoz szükséges alapjeleket szolgáltatja. 

b s


A zsírzott fıorsót elıl és hátul labirint tömítések védik a külsı szennyezıdésektıl és 

zsír kijutásától. A fıorsó baloldali menetes végére kerül a tokmányt mőködtetı 

berendezés, a fıorsó furata a tokmánymőködtetı rudazatot fogadja be. 

A fıorsóra épülı elemek (szíjtárcsák) nyomatékátvitelét retesz kapcsolat biztosítja. A 

mai nagy fordulatszámú gépeken, a kiegyensúlyozottság céljából is, gyakran 

alkalmazzák a feszítıgyőrős kötéseket. 

A 6.13. ábra jobboldalán nagy torziós merevségő fémharmonika tengelykapcsolók 

vázlatait tüntettük fel. A felsı csavarszorításos megoldás kis nyomatékú helyen 

használatos, itt például a fogas-szíj tárcsával hajtott tengely és a forgó impulzusadó 

közötti egytengelyő kapcsolatot biztosítja. Az alsó szorítóhüvelyes fémharmonika 

tengelykapcsolót nagyobb nyomatékú helyeken használják, pl. köszörőgép motorfıorsó 

közötti összekapcsolásra, vagy koaxiális elıtoló hajtásoknál a motor és a 

golyósorsó összekapcsolásra. Itt a fıorsó fordulatszámának és elfordulásának 

mérıhajtásánál a hajtott fogas-szíjtárcsa tengelyen való menesztését a 6.15 ábra 

szerinti feszítıgyőrős kötés valósítja meg. 

6.14. ábra 

Az EPA 320-01 CNC esztergagép fıorsója és a gépen használatos tengelykapcsolók 

Az elızıekhez hasonlóan ebben az esetben is felrajzolhatók a fıorsóra vonatkozó 

mechanikai modellek, amelyeket a 6.15. ábra szemléltet. A 6.15.a ábra a technológiai 

terhelésre, a 6.15.b ábra a szíj terhelésre vonatkozik. 

A fıorsó végének elmozdulása ekkor is a szuperpozíció elve alapján határozható meg. 

Mivel a technológiai terhelés és a szíjterhelés síkjai rendszerint nem esnek egybe, ezért 

a fıorsó végének elmozdulása a vetületekbıl határozható meg. A két hatás szélsı 

értékei: 

x 

x 

max 

Q 

min 

Q 

= x 

= x 

Q 

Q 

+ x 

− x 

sz 

sz 

. 

97


6.15. ábra 

A 6.14. ábra szerinti fıorsó mechanikai modellje 

A fıhajtómő fordulatszám ábráját a 6.16.a ábra, a teljesítmény és nyomaték 

határgörbéket a 6.16.b ábra mutatja. A fordulatszámábrán a fogaskerék-párok 

hajtóviszonyait a kapcsolódó fogaskerekek fogszámainak, a Poly-V szíjhajtásokét a 

tárcsaátmérık hányadosával adtuk meg. 

A teljesítmény és nyomaték határgörbék ηm=0,92 mechanikai hatásfok 

figyelembevételével kerültek ábrázolásra. Egyes fordulatszámértékek kerekítettek, 

ezért ellenırzéskor kismértékő eltérések lehetségesek. Az I. és II. fordulatszám 

tartományokból a 160÷1250 f/perc értékek közösek, ez az un. túlfedett tartomány. 

a. b. 

6.16. ábra 

Az EPA 320-01 esztergagép fıhajtómővének fordulatszámábrája, valamint 

teljesítmény és nyomaték határgörbéi 

98


A fıhajtómő Sz összes, az Szf fokozatos hajtómő és az Szm motor szabályozhatósága: 

Sz=80, Szf=3,22, Szm=24,8. 

Meg kell jegyezni, hogy a mai esztergagépeken alkalmazott villamos motorok 

fordulatszám szabályozása hasonló. Elıfordulhat, hogy csak kapocsfeszültség 

szabályozást alkalmaznak (pl. szinkron motorok). A feltüntetett teljesítmény- és 

nyomaték határdiagramok állandó üzemmódra (S1, S6-S9) vonatkoznak, amikor a 

motort nem kapcsolják be-ki. Akkor, ha a motort szakaszos üzemmódban (S3-S5) is 

alkalmazzuk a folyamatos üzemmód mellett, gyakoriak a motorindítások és a 

fékezések (a be- és kikapcsolások), a teljesítmény és nyomaték határdiagramok 

nagyobb értékek felé tolódnak el, azaz nagyobb nyomaték és teljesítmény vehetı le a 

géprıl. A motor gyártók általában közlik az ajánlott a bi%-os (ED%) százalékos 

bekapcsolási idıt, és a tc ciklusidıt [10]. A motormelegedés egyik üzemmódban sem 

lépheti túl a megengedett határértéket. 

Elıtoló hajtómővek (EH) (mellékhajtómővek) 

A CNC esztergagépek elıtoló hajtásai különállóan irányított NC tengelyek. Minden 

egyes szánmozgatáshoz önálló szervomotoros hajtás tartozik, amelyek 

tulajdonságaikban lényegesen felülmúlják a hagyományos elıtoló hajtások 

tulajdonságait. A szánok egymással a vezérlésen, vagy un. elektronikus kinematikai 

láncokon keresztül állhatnak kapcsolatban. A szánok egyidejőleg pályavezérléssel 

mozgathatók [19], amikor az esztergált munkadaraboknál, a fıorsó forgástengelyén 

átmenı síkmetszetben (meridián metszetben), szinte tetszıleges profilú (kivéve az 

alámetszést) alkatrészek állíthatók elı. A mellékhajtás energiaforrása a 

helyzetszabályozott szervomotor, ami rendszerint viszonylag egyszerő hajtási láncon 

keresztül mőködteti a lineáris szánt. Megjegyzés: az elıtoló szán lehet forgó is, lásd C 

tengely. 

A „Mechatronikai rendszerek elıtoló, pozícionáló hajtásának tervezése” címő 

segédletben [18] az idevonatkozó részletesebb ismeretek megtalálhatók. A segédletben 

a motor és a mechanikai építıelemek tervezése, méretezése, kiválasztása, specifikálása 

és rendelése, továbbá megvalósított szerkezeti megoldások bemutatása található meg. 

A mozgás-átalakító leggyakrabban golyósorsó-anya pár, a golyósorsó meghajtása 

közvetlenül, vagy közvetetten fogas-szíj hajtással történhet, ami hézagmentesnek 

tekinthetı. A hajtás nagy technológiai sebesség igénynél közvetlen, egytengelyő 

(koaxiális), amikor a motor és a golyósorsó között nagy torziós merevségő, rugalmas 

tengelykapcsoló biztosítja a nyomaték átvitelt, valamint a tengelyhelyzet és a 

tengelyek közötti szöghibák kiegyenlítését. Az elıtoló hajtómővekkel megvalósítható 

sebességszabályozhatóság igen nagy kúszó, elıtoló és gyorsjárati sebességek egyaránt 

megvalósíthatók. 

A technikai fejlıdést jól példázza e téren az elıtolást/menetelıtolást megvalósító 

szerkezeti egységek történeti változása. Az elsı esztergagépeken az elıtolást és a 

menetelıtolást ugyanaz a csúszó kapcsolatú menetes orsó - anya pár valósította meg az 

egyetemes esztergagépeken (menetelıtolásra lényegesen ritkábban van szükség). Az 

orsókat különbözı menetemelkedésekhez cserélni kellett. Az orsó anya pár kopása 

99


elsısorban a menetvágásoknál okozott problémát. Ezt úgy küszöbölték ki, hogy a 

normál elıtolás és a menetelıtolást céljára különbözı szerkezeti egységeket 

alkalmaztak. A szükséges értékek beállítását fogaskerekekkel oldották meg 

(menetváltó, szorzómő, alapmódosítás). Az elıtolásokat vonóorsón, a 

menetelıtolásokat kishézagú sikló menetes vezérorsó-anya páron keresztül vezették a 

szánszekrénybe. Ezáltal hosszú ideig pontos menetek voltak készíthetık, mivel a 

vezérorsót csak ritkán használták menetvágásra. A nagy élettartamú és pontosságú 

golyósorsó-anya párral a funkciókat ismét összevonták, mert a szerkezeti elemek 

(orsó, anya, golyók) edzett golyóscsapágy acélból készültek, továbbá az orsó-anya pár 

gyakran hézagtalanított és elıfeszített. A készített menetemelkedés nagyságát a 

vezérlés határozza meg. 

A szánelmozdulások mérése elektronikusan történik. Ma teljesen általánosnak 

tekinthetı a δ=(1, 2, 5) µm felbontású (növekményő) mérés, ami a legkisebb mért 

útegységet jelenti. 

Az EPA 320 esztergagép Z szánjának mozgatását (6.18. ábra) a szervomotor fogas-szíj 

hajtáson és golyósorsó-anya páron keresztül végzi. Az orsó jobboldali vége az orsó 

hossza miatt golyós csapágyazású, ami csak radiális megtámasztást biztosít, és így 

lehetıvé teszi a hıtágulásból származó orsó elmozdulást. A szervomotor hajtása az 

orsó axiális-radiális csapágyazású baloldali végéhez fogas-szíjhajtáson keresztül jut el, 

az orsóhoz a szíjtárcsa feszítıgyőrős kötéssel kapcsolódik, amelyre megoldási példákat 

a 6.17. ábra mutat. Az orsó ugyancsak baloldali végéhez a 6.14. ábránál bemutatott 

csavarszorításos, rugalmas tengelykapcsolón keresztül kapcsolódik a Z szán 

elmozdulását közvetetten mérı forgó impulzusadó (ROD: Rotations-Drehgeber). 

a., b., 

6.17. ábra 

Szorítógyőrős (Ringspann) tengely-agy kötések 

6.18. ábra 

Az EPA 320-01 esztergagép Z szánjának hajtása 

100


Menetvágás NC esztergagépen 

A fentiek kapcsán célszerő bemutatni a menetvágás kinematikai láncának 

egyszerősített vázlatát és kinematikai számítását NC esztergagépre is (6.19. ábra). 

Az NC gép menetvágásának kinematikája összevethetı a hagyományos esztergagépek 

menetvágására jellemzı egyszerősített kinematikai lánccal (5.23. ábra) azzal a 

különbséggel, hogy itt hiányzik a fıhajtómővet (fıorsót) és a mellékhajtómővet (a 

menetvágó kést mozgató elıtoló szánt) összekötı mechanikus kinematikai lánc. 

Helyette Elektronikus Kinematikai Lánc (EKL) szolgál a két mozgás között elıírt 

kinematikai kapcsolat megvalósítására, amelyet Mester-Szolga (Master-Slave) 

hajtásnak neveznek. 

6.19. ábra 

Menetvágás egyszerősített kinematikai vázlata NC esztergagépen 

A Z irányú szán mozgatásához szükséges alapjelet a forgó impulzusadó (ROD) és 

jelfeldolgozó rendszer szolgáltatja. A ROD meghajtása a fıorsóról történik k=1/1 

hajtóviszonyú fogas szíjhajtáson keresztül. A forgó impulzusadó a fıorsó egy 

kitüntetett helyzeténél „0” impulzust ad ki minden körülfordulásnál, továbbá a fıorsó 

elfordulásának mértékével arányos impulzus-számról és a fıorsó forgási 

szögsebességével arányos impulzus sebességhez szolgáltat információkat. Az 

impulzusadó jelsorozatai teszik lehetıvé menetvágásnál (és hasonló mőveleteknél, pl. 

síkspirál megmunkálásnál x irányban) a fıorsó és az elıtoló z szán szinkron 

mőködését, a sebesség- és helyzetszabályozást, hogy a szán a megfelelı 

menetelıtolással haladjon, illetve a menetárokba visszataláljon. 

A különbözı pm menetemelkedések készítéséhez itt kvill, villamos hajtóviszonyt kell 

biztosítani ahhoz, hogy egy villamos impulzushoz egységnyi elmozdulás tartozzon, 

amit a helyzetszabályozó old meg. A menetvágás kinematikai egyenlete: 

1 ford ⋅ k ⋅ν 

⋅ kvillδ 

= pm 

, 

pm 

kvill 

= = Cvill 

⋅ pm 

ν ⋅δ 

, 

ahol k=1/1- hajtóviszony, ν - ROD impulzusszáma, kvill- villamos hajtóviszony 

beállítandó értéke, δ - a mérni kívánt elemi úthossz, pm- vágandó menetemelkedés, pv- 

az orsó menetemelkedése. A pm menettípustól függı értékei az 5.1.3 fejezetben 

szerepelnek. 

101


Szánok és vezetékek 

A szánok kialakítása lényegesen nem változott, ugyanakkor a vezetési pontosságot 

többféle megoldással növelték. A szánok csúszó vezetésénél öntöttvas-öntöttvas, 

edzett acél-öntöttvas, vagy az edzett acél-mőanyag (gyakran öntött mőanyag) 

anyagpárosítás használatos, ez utóbbiak az akadó csúszás elkerülésére is módot adnak 

és jó a rezgéscsillapításuk. A kombinált, csúszó és hézagtalanított-elıfeszített gördülı 

vezetéses megoldások a rezgéscsillapítási tulajdonságokat megtartva a vezetési, ezáltal 

a megmunkálási pontosságot növelik. A csúszó és hibrid vezetékek gyakran egymásra 

merıleges síkfelületekbıl állnak. 

Az EPA 320-01 esztergagép X szánjának mozgatását és a Z szán vezetékét együttesen 

a 6.20. ábra szemlélteti. A munkadarab tengelyvonala irányában mozgó Z szán 

kombinált vezetékrendszerénél a pontos vezetést a felsı, edzett és köszörült 

vezetéklécen futó gördülı kocsik biztosítják keskeny vezetéssel. 

Az X szán mozgatása a Z szánéhoz hasonló (6.21. ábra). Eltérés abban van, hogy az 

orsó baloldali végét a túlhatározottság elkerülésére az orsó rövidsége miatt nem 

csapágyazták (a hézagtalanított és elıfeszített orsó-anya pár ui. maga is 

csapágyazásként viselkedik. Az orsót hajtó szíjtárcsa a már bemutatott feszítıgyőrős 

kötéssel kapcsolódik az golyósorsóhoz, a forgó impulzusadó a golyósorsóhoz pedig a 

6.14. ábra szerinti, csavarszorítású tengelykapcsolóval. 

A vezeték X irányban acél-öntött mőanyag csúszó és gördülı kombinációjú. A 6.20. és 

6.21. ábrák jól mutatják az alapszán és a keresztszán öntvényeinek szakszerő 

kialakítását (eltolt és merev bordázat, stb.). 

6.20. ábra 

X szán mozgatás, Z szánvezetés 

Az X szánvezetés keskeny csúszó, edzett acél-öntött mőanyag kombinációjú, a 

hézagbeállítást mőanyag bevonatú ékes léccel oldották meg. A 6.19. ábra mutatja a Z 

szán mozgatás orsó-anya helyzetét, és az X szánra felfogott revolverfej körvonalát is. 

102


Munkadarab befogók és készülékek 

6.21. ábra 

Z szánmozgatás, X szánvezetés 

A CNC esztergagépek munkadarab befogás módjai alapvetıen nem különböznek a 

hagyományos megoldásoktól, ugyanakkor a megoldások illeszkednek a magasabb 

követelményekhez. 

A CNC esztergagépeken, ahol a fordulatszámok lényegesen nagyobbak (4000-5000 

f/min), mint a hagyományos egyetemes esztergagépeken, a nagy szorítóerejő, 

vonóékes tokmányokat alkalmazzák. A síkspirál menetes tokmányok szorítóereje 

magas fordulatszámoknál ui. nem elegendı, mivel a pofákra ható röpítı erı a szorító 

erıt a fordulatszámmal quadratikusan csökkenti, és a fellépı forgácsoló erı a 

munkadarabot a pofákban elmozdítatná. Sok gyártó ma már megadja a hidraulikus 

mőködtetéső tokmány szorítóerejének változását a fordulatszám függvényében. A 

vonóékes mechanizmust a fıorsó furatában elhelyezkedı rúd, vagy csıtengely 

mőködteti, legtöbbször hidraulikus mőködtetéssel. A tokmánypofák elmozdulása 

átmérıben 10-12 mm tartományt fog át, a pofák lehetnek edzettek és puha pofák. Ez 

utóbbiak a pontosabb megmunkálást és a felület védelmét szolgálhatják, 

felszabályozásuk a befogási átmérıre történik. A pofákat a tokmány testben 

megvezetett alaptestekre fogják fel, a pofák pontos radiális helyzeteit az alaptesten 

síkfogazatok biztosítják. Más munkadarab átmérı befogásakor a rátét pofákat kézzel, 

azonos mértékben kell átállítani. A kézi csere elkerülésére alkalmazhatnak 

automatikus tokmánycserét, vagy az automatizált pofaállítási megoldásokat is, ezek 

azonban nem olcsó megoldások. A tokmánypofák zárását és nyitását lábpedálok 

segítségével végezhetik. 

Az EPA 320 esztergagépen alkalmazott vonóékes tokmány és mőködtetı szervei elvi 

vázlatának 6.22. ábra szerinti számozása: 1-tokmánytest, 2- pofa alaptest, 3tokmánypofa, 

4-fıorsó, 5-vonórúd, 6-mőködtetı hidraulikus henger, 7-forgó bevezetı 

fej, 8-induktív végállás kapcsolók. 

103


Szegnyereg 

6.22. ábra 

Vonóékes tokmány mőködésének elve 

A CNC csúcseszterga gépek szegnyerge csak támasztó csúcs befogására szolgál. A 

furatoló szerszámok a szerszámtartó revolverfejbe kerülnek. A szegnyereg mőködtetés 

rendszerint hidraulikus, a szorítás és oldás lábpedálokkal történik. A szegnyereg az 

alsó vezetékrendszeren foglal helyet, tartományra állítása után kézzel, erızáróan 

rögzítik. A munkadarab megtámasztása ezután hidraulikus. 

6.23. ábra 

Hidraulikus mőködtetéső szegnyereg 

A 6.23. ábra szerkezeti rajzából a szegnyereg szerkezeti kialakítása és funkcionális 

mőködése megérthetı. A szegnyeregbe helyezett és beszorított Morse kúpos végő 

csúcs kivétele a testen lévı meneten elhelyezkedı anya elfogatásával történik. A csúcs 

és a befogóhüvely elfordulás elleni biztosítása a csúcson lévı lelapoláson 

csavarkulccsal oldható meg. 

104


Szerszám befogók és készülékek, funkcióbıvítés 

CNC gépek szerszámbefogása lényegesen eltér a hagyományos egyetemes 

esztergagépekétıl, a leggyakoribb megoldás a revolveresztergáktól eredeztethetı. A 

CNC esztergagépeken általában 10-12 helyzetes revolverfejbe fogják az álló, és/vagy a 

hajtott a szerszámokat. Ez a szerszám szám a hagyományos megmunkálásokhoz 

elegendı. A 6.24. ábra szerinti revolverfejbe 2 db. esztergakést közvetlenül, a többi 

szerszámot (esztergakések, furatoló szerszámok) azonos befogó, tájoló és rögzítı 

felületekkel rendelkezı, szabványosított szerszámtartó testekbe fogják be, amelyek a 

revolverfej tárcsája furataiban foglalnak helyet. A szerszám befogó testek, a 

technológiától és a szerszámtól függıen eltérı kialakításúak, így radiális, axiális, 

kombinált késtartók és furatoló szerszámok befogására szolgáló egységek lehetnek. A 

szerszámok munkahelyzetbe forgatása a revolverfejjel egyirányú, automatikus. 

6.24. ábra 

A revolverfejre épülı szerszámbefogó tárcsa (EPA 320-01) 

Az eszterga megmunkáló központokon a nagy mőveletkoncentráció megvalósítására 

forgó (hajtott) szerszámokat is alkalmaznak, amelyek száma nagy lehet. Ezek 

alkalmazásához a fıorsó C tengelyes hajtása szükséges. A cél az, hogy a munkadarab 

lehetıleg készen kerüljön le a géprıl. A nagyszámú szerszámot háttértárakból a 

revolverfejbe manipulátorok (robotok) cserélik, vagy a már bemutatott megoldás 

szerint több revolverfejet alkalmaznak. A funkcióbıvítést számos, és már említett, 

eszköz revolverfejbe integrálása jelenti. A szerszámváltó revolverfejre felfogott 

105


tárcsán a szerszámtartók, szerszámok befogása, a hőtı-kenı folyadéknak a forgácsolás 

helyére vezetése látható. 

6.25. ábra 

Refolverfejek és szerszámozásuk (Sauter-Szimikron) 

A 6.25. ábra a Sauter-Szimikron gyártású és forgalmazású revolverfej megoldásokat 

szemlélteti, amelybe álló és hajtott szerszámok egyaránt befoghatók. A baloldali 

megoldásban a szerszámbefogó egységek a revolverfej palástján helyezkednek el. A 

képen kivehetık a kétirányú (+/-) megmunkálást szolgáló szerszámtartók. A jobboldali 

un. korona revolverfej (Kronenrevolver) kialakítása és szerszámozása ütközésmentes 

váltást és megmunkálást tesz lehetıvé és kevésbé zavarja a szegnyerget. Alkalmazása 

pl. tengelyszerő munkadaraboknál kedvezı. 

A 6.26. ábra a 6.24. ábra szerinti revolverfejbe, kézi szerszámbefogásra használatos, 

VDI DIN 69880 szerinti kialakítású hengeres-fogasléces tájoló-rögzítı szerkezetet 

mutat [6]. A befogó száron lévı síkfogazat és a csavarral rászorított szorítóelem 

ugyancsak síkfogazata olyan helyzető, hogy szorításkor a V profilok kapcsolódásakor 

fellépı erık a késtartót a fészekbe és a homlokfelületre egyaránt rászorítja. A 

szerszámtartó hengeres szára a revolverfej kettıs hengeres felületébe ül be (ez nem 

ábrázolt), így a mintegy 3x120°-os erıháromszög megfelelı helyzetet biztosít a 

tartónak. A késtartó stabil és irányított helyzetét hüvelyszerő tájolócsap (lásd a 6.19. 

ábrán) is biztosítja. A hőtı-kenı folyadék a revolverfej munkapozíciójában lévı 

szerszám éléhez rugalmas kapcsolaton és a szerszámtartó furatrendszerén keresztül jut 

el. 

A 6.27. ábra a C tengelyes, forgószerszámos eszterga központokon és cellákon 

használatos, a DIN 69893 kialakítása szerinti, rövidkúpos (HSK-HohlSchaftKegelüreges 

kúpos csapos) szerszámbefogás elvét szemlélteti. A szerszámtartók 

nagyfordulatszámú, hajtott szerszámok (furatoló, maró, stb.) befogására szolgálnak. A 

kialakítás az automatikus szerszámcserélést is lehetıvé teszi. Az Fh behúzó erı 

hatására a rugalmas kúp alakváltozása lehetıvé teszi, az un. túlhatározott befogást, 

azaz a befogó test mind a kúpfelületén, mind a homlokfelületén felfekszik. 

106


6.26. ábra 

Radiális késtartó befogása a 6.20. ábra szerinti 

revolverfejbe [6] 

107 

6.27. ábra 

A HSK típusú szerszámbefogás 

elve 

Az alaptartó eltérı kiviteli alakjai különbözı megmunkáláshoz ajánlottak. 

Például az „A” típusú befogó (ISO/CD 12164-1) kúpjának végén két menesztı horony 

található, alkalmazását nagyobb nyomatékigényő gépeken (megmunkáló központok, 

marógépek, esztergagépek) ajánlják. 

A „B” típusnál (DIN 69893-2) a menesztı hornyok a fejrészen (homlokon) találhatók. 

Ez a típus nagy nyomatékigényő gépeken használatos (megmunkáló központok, nehéz 

üzemő gépek). 

A további befogó típusokat a nagysebességő (HSC-Hig Speed Cutting/nagy sebességő 

forgácsolás), forgószerszámos megmunkálásoknál alkalmazzák, pl. könnyőfém, fa, 

mőanyag megmunkálásánál, amikor menesztı hornyok nincsenek. 

A szerszámtartók fejrésze szerszám specifikus kialakítású. 

Bábok (lünetták) 

CNC esztergagépeken alkalmazott bábok a munkadarabot rendszerint görgıkkel 

támasztják meg, amelyek lehetnek önközpontosítók is, de a hagyományos csúszó sarus 

megoldások is alkalmazhatók. A gépeket zárt burkolattal látják el, amelyekben a 

vezérlı rendszerint beépített. A 6.28. ábra görgıs támasztású álló bábot mutat. 

Burkolat 

A CNC esztergagépek többségét zárt burkolattal látják el (6.29. ábra), hogy a forgács 

és a hőtı-kenı folyadék ne kerülhessen ki a környezetbe. A forgács és hőtı-kenı 

folyadékgyőjtı tartálya egyben forgácskihordó is. A szőrt hőtıfolyadékot tápegység 

juttatja vissza a megmunkálási helyre. A korábbiakhoz képest nagyobb 

folyadékmennyiség a forgács leöblítését és a forgácskihordóba juttatását is segíti.


6.28. ábra 

Görgıs támasztású álló báb (Biglia) 

Hidraulikus, pneumatikus tápegységek 

108 

6.29. ábra 

Zárt burkolat CNC esztergagépeken 


CNC esztergagépek hidraulikus tápegységei a következı feladatokat láthatják el: 

• Az olaj hidraulikus tápegység a befogó készülékek mőködtetéséhez és a 

fogaskerekes hajtómő fokozatainak hidraulikus munkahengerrel történı 

automatikus váltásához, a tartományváltáshoz szolgál. 

• A kenı hidraulika tápegység a szánvezetékek, golyósorsó-anya, orsó 

csapágyazási helyek kenését végzi, a kenés, pl. meghatározott idınként 

történik. 

• A hőtı-kenı folyadékellátó rendszer tápegység a megmunkálási helyre juttatja a 

munkafolyadékot. A tápegység gyakran a gép munkatere alá önálló egységként 

telepített forgácskihordó egységben található, azzal egy egységet alkot. A 

folyadék lehet kis- és nagynyomású. 

Pneumatikusan mőködtetett egységek lehetnek pl. az automatikus ajtómozgatások 

manipulátoros anyagkiszolgálásnál. A levegıt rendszerint üzemi hálózatról biztosítják 

a megfelelı elıkészítı egységeken keresztül. 

Villamos vezérlés 

A villamos vezérlés az, amely a hardver egységeket mőködésbe hozza. A villamos 

vezérlıszekrény a gép hátoldalánál helyezkedik el, ami ma legtöbbször az ágy 

hátoldalára épített tartóelemeken foglal helyet. A vezérlıszekrényben találhatók a 

fıhajtás és a mellékhajtás tápegységei, a szabályozók és a végrehajtó elemek 

mőködtetéséhez szükséges villamos készülékek. A CNC vezérlés és kezelı felülete a 

gép homlokoldalán, a burkolatba épített. A gépi funkciók munkatér közeli kezelésére 

gyakran egy lengıkaron található kezelıpanel szolgál. 

Mérés és állapotfelügyelet 

A CNC esztergagépeken és az esztergaközpontokon automatikus mérés, illetve állapot 

felügyelet valósítható meg. Pl. a revolverfejbe fogott mérıtapintóval mérik a


munkadarab méreteket, a burkolat alól kibillenthetı tapintóval a szerszámok méreteit 

(6.30. ábra). 

Állapot felügyeletet általában a cellaszintő gépeknél alkalmaznak, a gépek kezelı 

nélküli, vagy kezelı szegény üzemeltetése céljából. A megoldás lehet határérték, vagy 

optimáló szabályozás. 

A szánok elmozdulását CNC gépeken villamos mérıeszközök mérik. Kézi 

szánmozgatás, érintı fogásvétel villamos kézi kerékkel lehetséges (6.31. ábra). 

6.30. ábra 

Szerszám méretellenırzés (Dainichi) 

Automatikus szerszám és munkadarabcsere 

109 

6.31. ábra 

Villamos kézikerék (Haas) 

Az eszterga megmunkáló központok és cellák automatikus munkadarab és 

szerszámellátásának egységei: pl. revolverfejek, szerszámtárak és –cserélık, 

manipulátorok, robotok. A téma részletesebb kifejtése megtalálható a [6] irodalomban. 

Gép telepítése, ellenırzése és karbantartása 

A gépek telepítése gondos elıkészítést kíván. A szükséges eszközök és módok álljanak 

rendelkezésre a gép szállításakor, telepítésekor, pl. daru és emelıkötél-horog, vagy 

kézi mozgatásnál görgık és szabad útpálya. Megfelelı alapozás és környezeti tér 

biztosítása szükséges, amelyhez hozzátartoznak pl. az alábbiak: 

• az alapozásnál az elıírt vastagságú és szilárdságú beton legyen az altalaj 

minıségét is figyelembe véve, 

• a gép felállításhoz szintezı mőszer, szintezı elemek szükségesek, a gép 

felfeküdhet alátámasztó papucsokon is, a szintezés elıírt pontossága pl. 0,04 

mm/1000 mm, vagy más érték, 

• a gép körüljárható, karbantartható, az ajtók nyithatók legyenek, 

• a környezeti rezgésektıl való elszigetelés pl. csillapító mélyedésekkel, 

• nagyfrekvenciás zavarások kizárása, 

• megfelelı hımérséklet és páratartalom biztosítása, huzat elkerülése, 

• szükség esetén légkondicionált helyiségben történı elhelyezés, 

• energiaellátás: tápfeszültség és áramlevételi hely, automata megszakító, 

megfelelı tápvezeték keresztmetszet biztosítása a gyártó elıírásának 

megfelelıen, levegıellátás csatlakoztatása,


• üzembe helyezés, mőbizonylatok megléte, mőködés ellenırzés, helyszíni 

beállítások elvégzése pl. üzemi nyomás, helyi szerelvényezés, próbaüzem, 

tesztdarab(ok) gyártása. 

• a nyersanyagellátás, a késztermék eltávolítás zökkenımentesen, megfelelı 

szállítási utakon és eszközökkel történjen, 

A karbantartási tervet idıciklusonként adják meg. Ilyenek lehetnek: 

• Napi karbantartási feladatok: olajszint és olajnyomások ellenırzése a különbözı 

tápegységeknél, tokmány szorítóerı ellenırzés mérıcellával, 

• Ellenırzés az elsı hónap után: gépbeállítás, szán egyenesség, olajcsere, 

• Ellenırzés 6 havonta: hidraulika olaj szennyezettség és csere, szíjfeszességek 

ellenırzése és beállítása, burkolatok, vezetéktörlık állapotának ellenırzése, 

• Ellenırzés évente, 2 évente: zsírzás, olajozás, hőtıkör, fıorsó állapota, 

pontossága. 

Kenés: mindig a gyártó által elıírt és ugyanazt az olajminıséget, hőtıfolyadékot 

használjuk, a hőtıfolyadék mennyiségét ellenırizni és a hiányt pótolni kell. Az 

olajtartályokat a gyártó rendszerint átöblítetten, leeresztetten, tisztán szállítja le, a 

feltöltésrıl a felhasználónak kell gondoskodni. 

A gép üzemeltetéséhez fontos, hogy a gyorsan kopó és elhasználódó alkatrészekbıl, 

eszközökbıl raktári készlet legyen, mint pl. a fogas-szíj, Poly-V szíj, tömítések, 

fékbetétek, vezetéktörlık, elektromos alkatrészek, izzók, hőtı-kenı folyadék, 

kenıanyagok. 

110


6.3 Az egyetemes és a CNC esztergagépek összehasonlítása 

A két kivitel közötti összevetés az eddig tanultak alapján megtehetı. A fejlıdés 

azonban egyes technikai megoldásokat rövid idı alatt módosíthatja, vagy akár el is 

vetheti és újakkal helyettesíti. Ezzel együtt az alapok és megoldások többsége nem 

igen változnak. Az összehasonlítást elsısorban a mechanikai megoldások 

szempontjából tesszük meg. 

Struktúra 

Egyetemes esztergagépek: Közel azonos felépítéső gépek, szerszámmozgatással, 

vízszintes síkú bázisfelület- és vezetékrendszerrel. 

CNC esztergagépek: Változatos egyetemes és rövid eszterga struktúrák az NC 

technikából adódóan. Különbözı szerszám és munkadarab rendszerek, pl. több 

szánrendszer és szerszámtartó, egy vagy két fıorsó gyakran C tengellyel és hajtott 

szerszámok is az állók mellett. A gép struktúráját ma igen gyakran a célfeladatnak 

megfelelıen alakítják ki. 

Tartóelem 

Egyetemes esztergagépek: Ágy jellegő, vízszintes síkú bázisfelület rendszerrel. 

Anyaga általában lemezgrafitos szürkeöntvény, zárt üregekben gyakran öntött maggal, 

forgács és hőtıfolyadék elvezetéshez bordás és ferde síkú kialakítás. 

CNC esztergagépek: A fentebb írtak itt is érvényesek. Továbbá a tartóelem kialakítása 

ferde ágyas, vagy ferde X szán kialakítású (általában 60º-os). Anyaga lemezgrafitos 

szürkeöntvény (GG), ötvözött szürkeöntvény (Mechanite), ritkábban vasbeton, 

mőanyagbeton. Precíziós, szubmikronos gépeknél pl. gránit. A tartóelemek alakját a 

funkciók meghatározzák, illetve befolyásolják. 

Vezetékrendszer 

Egyetemes esztergagépek: Az alapszán vezeték rendszerint keskenyvezetéső csúszó 

prizmatikus-prizmatikus, vagy prizmatikus-lapos, egymásra merıleges lapos 

kialakítással, a szegnyereg vezeték prizmatikus-lapos. A keresztszán általában 

fecskefark vezetéső. Hézagbeállítás ékes lécekkel, visszafogó lécek utánmunkálásával. 

Anyagpárosítás: GG.-GG. Az ágyvezetékek láng, vagy indukciós 

edzésőek (HRc=48-53) és köszörültek. Ellen felületek köszörült/hántolt. 

CNC esztergagépek: Az alapszán és a keresztszán lehet gördülı (kishézagú, vagy 

elıfeszített), ami ma gyakori, vagy egymásra merıleges felületekkel kialakított 

keskenyvezetéső csúszó, csúszó-gördülı (hibrid) vezetéső. Anyagpárosítás csúszó 

vezetékeknél: pl. öntött-öntött (GG-GG), edzett acél-öntött (GG), edzett acélmőanyag. 

Hézagbeállítás pl. ékes léccel, mőanyag kiöntéssel, szerelt-ragasztott 

mőanyag lapokkal, utólagos megmunkálással. Öntött ellen felületek 

köszörültek/hántoltak, a mőanyagfelületek hántoltak. Egyes szánok lehetnek 

hidrosztatikus vezetésőek is. 

Szubmikronos esztergáknál hidrosztatikus, vagy aerosztatikus vezetékek. 

111


Fıhajtómő 

Egyetemes esztergagépek: Sokfokozatú (z=8-27), kézi kapcsolású. 

CNC esztergagépek: Fokozatnélküli motorral kombinált fokozatos (z=2-3), vagy 

fokozatnélküli motor/Poly-V szíj/fıorsó kinematikai láncú megoldás. Kisebb 

teljesítményeknél, pl.


Szánmozgatás 

Egyetemes esztergagépek: Az alapszán elıtolása a vonóorsóról, fogaskerék-fogasléc 

kapcsolattal általában utazó hajtással. A menetelıtolás vezérorsóról. A keresztszán 

mozgatása csúszó orsó-anya párral. 

CNC esztergagépek: Hézagtalanított és valamilyen mértékben elıfeszített golyósorsóanya 

párral kis elmozdulásoknál egyoldali axiális és radiális csapágyazással, hosszabb 

golyósorsóknál kétoldali csapágyazással, a motoroldalon axiális és radiális a másik 

oldalon radiális csapágyazással, ritkábban utazó hajtással hosszú szán-mozgásoknál. A 

golyósorsó-anya pár mind az elıtolást, mind a menetelıtolást szolgálja. Géptıl 

függıen lehet még lineáris motoros szánmozgatás, akár kiegészítı egységként pl. az X 

szánon. Pontos gépeknél a golyósorsó menetemelkedési hibái, vagy a hı-alakváltozás 

okozta eltérések szoftveresen folyamatosan korrigálhatók. 

Munkadarab készülékezés, Szegnyereg 

Egyetemes esztergagépek: Síkspirálmenetes tokmány és szegnyereg, Síktárcsa és 

szegnyereg (forgó, vagy álló csúcs). Kétoldali csúcs (fıorsó és szegnyereg) paláston, 

vagy homlokon történı munkadarab menesztéssel pontos megmunkáláshoz. Álló báb 

és mozgó támasztó báb (lünetta) általában bronzsarus, csúszó támasztással. 

A tokmányban kemény, vagy puha pofák, utóbbi pontos munkadarab befogáshoz és 

megmunkáláshoz, vagy felületvédelemhez. A szegnyereg munkadarab forgó vagy álló 

csúccsal való megtámasztásra és kezdı furatoló szerszámok befogására szolgál. 

CNC esztergagépek: Általában nagy szorító-erejő, automatikus mőködtetéső, 

vonóékes tokmány csúcsesztergánál szegnyereggel, síktárcsa szegnyereggel. Kétoldali 

csúcs (fıorsó+szegnyereg) menesztés paláston, homlokon. Álló és mozgó báb (lünetta) 

gyakran gördülı támasztással. A tokmánypofák más mérettartományra kézzel 

állíthatók át, ritkán automatikusan. Az automatikus pofa nyitás-zárás mértéke kb. 10- 

12 mm. Feladatorientált egyedi tokmány és befogó kialakítások. Szegnyereg, vagy 

más néven támasztó csúcs csak a munkadarab csúccsal történı megtámasztására 

szolgál, mdb. tartományra állása automatikus, szorítás hidraulikus. Olykor a 

revolverfejen is lehet támasztó csúcs. Kétorsós gépeknél az ellenorsó támasztó csúcsot 

is hordozhat. 

Munkadarab, munkadarab adagolás és eltávolítás 

Egyetemes esztergagépek: Munkadarab adagolás, befogás és eltávolítás kézi. Tengely 

és tárcsaszerő munkadarabok hengeres és sík felületeinek megmunkálása. 

Kúpesztergálás az elfordítható szupport-szánnal kézzel, vagy automatikusan 

kúpvonalzóval. 

CNC esztergagépek: Tengely és tárcsaszerő munkadarabok meridián metszetben 

tetszıleges kontúrral, pályavezérléssel kivéve az alámetszés esetét. Menetvágás 

mester-szolga (Master-Slave) elektronikus kinematikai lánccal (EKL). Összetett 

munkadarabok készre munkálása különbözı technológiákkal, esetenként felületi 

edzéssel. Munkadarab adagolás és befogás kézi, vagy elölrıl robotos, felülrıl robotmanipulátoros, 

automatikus munkadarab befogással (automatikus tokmánypofa nyitászárással). 

Rúdanyagból dolgozó gépeknél a rúdadagolás a revolverfejbe épített és 

beforgatott, hosszméretre beállított revolverfej ütközıjére történhet, vagy a 

113


revolverfejbe épített megfogó Z irányú mozgásaival és szorítás-oldás funkcióival. 

Munkadarabok eltávolítása és továbbítása lehet kézi, nagyobb alkatrészeknél 

manipulátorral tároló-továbbító győjtıhelyre szállítással, vagy leszúráskor 

munkadarab elkapóval és megfelelı ejtı pályára történı juttatással történhet. 

Szerszámozás 

Egyetemes esztergagépek: A 4 helyzetes késtartó, azaz a szerszám a kezelı és a 

munkadarab között helyezkedik el külsı-belsı felületek megmunkálásához szükséges 

eszterga szerszámok befogásához. A forgástengelybe esı kezdı furatolás a 

szegnyeregbe helyezett szerszámokkal, furat bıvítése a 4 helyzetes késtartóba fogott 

szerszámokkal. 

CNC esztergagépek: Változatos és kombinált szerszámozás külsı és belsı felületek 

[vagy lineáris szerszámegységekkel, vagy ezek kombinációjával. Álló és hajtott 

szerszámok befogása, utóbbi C-tengellyel, ami automatikus szerszámellátással 

párosulhat. Szerszámok befogása lehet a revolverfej homlokán, vagy palástján. 

Paláston való befogásnál összetett megmunkálási feladathoz a szerszámbefogókba 

befogott szerszámok a revolverfejen két irányban helyezkedhetnek el, ami a kétorsós 

megmunkálásoknál jelent elınyt. Több revolverfejes gépeknél az automatikus 

szerszámellátást (tárolás és cserélés) a revolverfejek kiváltják. 

Mérés, minıségellenırzés 

Egyetemes esztergagépek: Közvetetten, mérıtárcsa segítségével (nóniusztárcsával) az 

alapszán pl. 0,2 mm, a keresztszán elmozdulás 0,05 mm pontosságú mérése lehetséges. 

CNC esztergagépek: Elmozdulások és elfordulások mérése: villamosan közvetlenül, 

vagy közvetetten digitális növekményes, kvázi-abszolút, vagy abszolút méréssel. 

Különbözı koordinátarendszerek összehangolása, szerszámok méretének 

meghatározása. Automatikus szerszámméret ellenırzés, korrekciók bevitele. Kézi 

üzemmódban villamos kézi kerékkel történı szánmozgatás a beállított felbontás 

szerint, érintı fogásvétel. Felbontás általában 1 µm, de lehet más érték is. Összetett 

diagnosztikai felügyeleti rendszer, pl. rezgésdiagnosztika, erı- és nyomatékmérés 

esetenként határérték, vagy optimáló szabályozás. Minıségellenırzı rendszer a 

gépképesség és a folyamatképesség vizsgálatokra. 

Hidraulikus és pneumatikus (fluidtechnikai) egységek 

Egyetemes esztergagépek: Hőtı-kenı folyadék-ellátó rendszer, szánkenés idıszakosan 

kézzel, olajozó kannából. 

CNC esztergagépek: Hőtı-kenı folyadékellátó rendszer akár a szerszámokon keresztül 

is, kiegészítve a forgács eltávolítást is segítı nagymennyiségő öblítı 

folyadékellátással, szükség esetén két különbözı nyomásfokozattal. Hajtómő és 

készülék hidraulika, szánkenı hidraulika, csapágyak és golyósorsó-anya pár kenési 

rendszer, esetleg revolverfej(ek) idıszakos automatikus zsírozása, hálózati 

levegıellátás pl. ajtómőködtetéshez, kész munkadarab tisztításához, stb.. 

Forgácseltávolítás 

Egyetemes esztergagépek: Kézi segédeszközzel a győjtıtálcáról. 

114


CNC esztergagépek: Legtöbbször automatikus hőtı-kenı folyadékkal, öblítı-lemosó 

folyadékkal és forgácskihordóval, amely egyben a hőtı-kenı folyadék tartálya is. 

Forgácstörés megoldása pl. a munkadarab anyagának megválasztásával és technológiai 

módszerekkel lehetséges. 

Vezérlés 

Egyetemes esztergagépek: kézi. 

CNC esztergagépek: CNC, elektronikus mérésekkel és folyamat felügyelettel. 

Részletesen a szerszámgépgyártók, vagy a vezérlésgyártók honlapján megtalálható 

szolgáltatásokkal és lehetıségekkel. 

Egyéb 

Egyetemes esztergagépek: burkolat nélkül, munkatér megvilágítás konvencionális 

géplámpával, eseti karbantartás. 

CNC esztergagépek: zárt és védett nyitású (gépegységek nem mozognak) burkolattal, 

robotos kiszolgálásnál automatikus ajtómozgatással, hőtı-kenı folyadék permet 

elszívással, munkatér megvilágítás speciális lámpával a stroboszkóp jelenségbıl adódó 

veszély (a forgó test frekvenciája és a hálózatról mőködtetett lámpa frekvenciájának 

egyezésekor a forgó munkadarab állónak látszik) elkerülésére, ablaktörlı a munkatér 

figyelésére. Tervszerő és megelızı karbantartás fenntartása. 

115


Irodalom 

[1] Spur, G.: Vom Wandel der industriellen Welt durch Werkzeugmaschinen, Carl 

Hanser Verlag München Wien 1991. 

[2] Gépipari Tudományos Egyesület (GTE): Százéves a magyar 

szerszámgépgyártás 1872-1972, 1972 Szerkesztı: Ulbrich, S. 

[3] Szerszámgépipari Mővek, Közlemények, SZIM Fejl. Inézete, Halásztelek, 1970 

[4] Gáti, J.: A Budapesti Mőszaki Fıiskola Jubileumi Évkönyve, Bp. 2004. 

[5] Milberg, J.: Werkzeugmaschinen-Grundlagen, Zerspantechnik, Dynamik, 

Baugruppen und Steuerungen, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 1992. 

[6] Tajnafıi, J.: Szerszámgéptervezés II., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993 

[7] Horváth, Á - Pap, J.: Technikatörténet, Budapest, 1967 

[8] Japan Machine Tool Builders’ Association (JMTBA): Guide to Japanese 

Machine Tools 88/89 

[9] Jakab, E.: Forgácsoló szerszámgépek fokozatos fıhajtómővei, Kézirat 

(www.szgt.uni-miskolc.hu/oktat/segedl/html) 

[10] Jakab, E.: Forgácsoló szerszámgépek fokozatnélküli fıhajtómővei, Kézirat, 

p.77 Miskolc 2004. (www.szgt.uni-miskolc.hu/oktat/segedl/html) 

[11] https://tech.thk.com/en/products/pdf/en_a01_480.pdf#1 

[12] IKO: Linear Motion Technology, CAT-5507, http://www.ikont.com/ 

[13] http://www.boschrexroth.com/Online Katalog-Lineartechnik/ 

[14] Profilschienenführungen: http://www.boschrexroth.com/business_units... 

[15] Rexroth Bosch Group: Linear Motion Technology (DVD), 2006 

[16] Excel Csepel Szerszámgépgyártó Kft.: Papíralapú és elektronikus adattár 

[17] SZIM: Gépkönyv az EPA 320/01 esztergához, Bp. 1988 

[18] Jakab, E. – Nagy, L.: Mechatronikai rendszerek elıtoló, pozícionáló hajtásának 

tervezése, Oktatási segédlet, Miskolc, 2011 

(http://www.bosch.uni-miskolc.hu/userfiles/docs/Mechatronikai_rendszerek11.pdf) 

[19] Zsiga, Z. – Makó, I.: CNC szerszámgépek, célgépek, 

Miskolci Egyetem 2007, Készült a HEFOP-3.3.1-P-2004-09-0102/1.0 projekt 

keretében (http://www.gepesz.uni-miskolc.hu/hefop/) 

[20] M. Weck – Ch. Brecher: Werkzeugmaschinen Konstruktion und Berechnung, 8. 

Auflage, Springer-Verlag Berlin Heidelberg, 2006 

[21] http://www.index (traub)-werke.de 

[22] Molnár, L: Gördülıpapucs megvezetés tervezési irányelvei OS., Miskolc, 1988. 

[23] Molnár L: Szerszámgépek vezetékei I. OS., Miskolc, 1988. 

[24] FAG/Schaeffler Technologies GmbH &. Co. KG: Hochgenauigkeitslager 

Katalog, (www.fag.de) 

[25] Takács, E.: Szerszámgépek III. Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1972 

[26] Szerszámgép prospektusok és katalógusok 

116

szerszámgépek - Robert Bosch Mechatronikai Tanszék - Miskolci ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?