pdf letölthető - Kincsünk a gyermek

Szövetségeseink
A Vojtina Bábszínház áprilisban
csodálatos ajándékkal lepte
meg a Leukémiás Gyermekekért
Alapítványt. Egy napsütéses vasárnap
délelőtt a „Ki hol lakik?”
című bábelőadást tekinthették
meg az alapítvány által meghívott
kezelt és egészséges gyermekek
és családjaik.
Az áprilisi Critical Mass rendezvénye
kapcsán örömteli felajánlást
kaptunk egy debreceni
kerékpárosbolt tulajdonosától, aki
korábban is támogatta az alapítványt.
A CM-re épített, egyedi kerékpárját
felajánlotta a Leukémiás
Gyermekekért alapítványnak, en -
nek jeléül még az Alapítvány ne-
vét is ráírta a bicikli vázára, valamint
pólójukon viselték az „Együtt
kerekezünk a Debrecenben gyógyuló
leukémiás gyermekekért!”
feliratot, amíg végig kerekeztek a
Nagyerdőtől a Főtérig.
Májusban folytattuk az alapítvány
20. születésnapján megkezdett
hagyományt: közös ünneplésre
hívtuk a Debrecenben
kezelt, gyógyult gyermekeket és
egészséges társaikat, természetesen
szüleikkel együtt. Nagy büszkeséggel
tölt el bennünket, hogy
ehhez a kezdeményezésünkhöz
megnyertük a Magor Magyarjai
Hagyományőrző Egyesület pályázatát
és elhozták „gyermekeink-
Kincsünk a gyermek
nek” Debrecenbe a Népi Játékok
Fesztiválja nevű hagyományőrző
rendezvényüket. Így a tanszékünkön
gyógyult gyermekek és
egészséges társaik megismerhettek
számtalan népi és történelmi
játékot, melyek eleinknek éppoly
felhőtlen örömet okoztak, mint
a mai gyerekeknek. A fajátékok
mellett logikai játékok, kézműves
játszóház is várta a gyermekeket.
Mindeközben lázas készülődés
zajlik a Gyermekhematológiaionkológiai
Tanszéken: a három
észak-alföldi megye leukémiás és
daganatos gyermekbeteg ellátásáért
felelős egyetemi tanszék a
tervek szerint még 2011-ben új,
korszerű épületbe költözik.
A felsorolt események mellett
természetesen elsődleges feladatunk,
hogy biztosítsunk a rászoruló
gyermekeknek mindent, amire
a gyógyulásukhoz szükségük
van. Az alapítvány folyamatosan
hozzájárul az egyszer használatos
anyagok beszerzéséhez, a
gyógyszerek megvásárlásához,
a tanszéki adminisztrátor és a
kórházpedagógus munkájához,
a játszószoba fenntartásához, a
kórtermekben fekvő gyermekek
testi, lelki és szellemi erejének
kiteljesítéséhez.
Az alapítvány munkatársai, önkéntesei
minden nap igyekeznek
megfelelni annak a maguk által
támasztott elvárásnak, hogy ők
is csúcsteljesítményt nyújtsanak,
akárcsak a gyermekek, akik a fájdalmas
és hosszas kezelés során
meggyógyulnak, valamint az a
szakmai stáb, akik ezért mindent
megtesznek a Gyermekhematológiai-onkológiai
Tanszéken.
Ehhez kivételesen sok segítséget
kaptunk, melyet ezúton is hálásan
köszönünk mindenkinek, aki tettel,
szándékkal, pénzzel, kapcsolataival
támogatja az alapítványt.
A mese nemcsak megnevettet,
de erőt is ad!
Egyszer volt hol nem volt, túl az
Óperenciás-tengeren, de még az
Üveghegyen is túl, volt egyszer
egy kerek erdő, kerek erdő közepében
egy kicsi kunyhó, annak
éppen száz ablaka, s száz ajtaja, és
mindegyiken kikandikált egy mese.
Volt közöttük olyan jól megtermett
forma, aprócska, mint a kisujjam
körme, izgő-mozgó és komótosan
andalgó is. Ha valaki arra járt,
kiválaszthatta közülük a szívének
tetszőt, az előugrott a kunyhóból,
és csak mesélt-mesélt, amíg a hallgatónak
úgy tetszett.
Mikor három éve először hallottam
igazi mesemondót mesélni,
rögtön tudtam, hogy mese nélkül
többé nem élet az élet, úgyhogy
beiratkoztam a Hagyományok Há-
Elérhetőségeink
Kontaktszemélyek
Haumann Petra
Székhely
1224 Budapest, Csóványos u. 9.
Levelezési cím
dr. Kriván Gergely kuratóriumi tanár
1224 Budapest, Csóványos u. 9/A
Adószám
18088823-1-43
Számlaszám
10102086-76677300-01000009
Weboldal
www.ossejt.org
Kincsünk a gyermek
zába népmese tanfolyamra. És ha
már egyszer megtanítottak mesét
mondani, hát égtem a vágytól,
hogy az új tudományt kipróbálhassam.
Hol is akadhatna erre jobb
hely, mint a kórház, ahol a mesére
talán nagyobb szükség van, mint
bárhol másutt a világban?
Tavaly ősz óta járok mesélni
a Szent László Kórház Gyermek
Hematológiai Osztályára. Könnyű
dolgom van: a magyar népmesekincs
olyan változatos, hogy az
aprócskák és nagyobbacskák is
megtalálják a sok mese között a
kedvencüket. Ha pedig tudom már,
hogy veszedelmes sárkányokról,
aranyhajú királykisasszonyról, táltos
paripáról, farkasról, rókáról
vagy éppen tréfás falusi népekről
szeretnének éppen hallani, akkor
csak előveszem a megfelelőt a fejemből,
és már mondom is. A hallgatóközönség
pedig igazán hálás.
Van, aki tovább meséli a történetet
anyukájának, mások csak annyit
mondanak a mese végén, hogy
„mesélj még”, megtoldva egy huncut
mosollyal, és olyanok is akad-
Szövetségeseink
nak, akikkel nagyokat kacagunk a
mesék furcsa fi guráin.
Igazán csodálatos, hogy a mese
nem csak megnevettet, de egyúttal
erőt is ad. Amíg a gyerek a mesét
hallgatja, ő lehet a királyfi , aki leereszkedik
az alsó világba, levágja
a félelmetes sárkány mind a hét
fejét, majd visszatér, és elveszi feleségül
a legszebb királykisasszonyt.
A mese neonreklámként hirdeti: ha
bátor vagy, és kitartasz, akkor tiéd
lehet a jutalom.
Az aprócskáknak – akiket sokszor
még nem köt le a szövevényes
népmese – arról mesélek, amiről
hallani szeretnének: Szilajról a lovacskáról,
aki elindult világgá, hogy
megkeresse a barátait, vagy Maciról
és Zsiráfról, akik ugróversenyt
játszottak a gyerekszobában. Ez
már nehezebb feladat: egyszerre
kell mesélni, és közben a történetet
kitalálni. Persze a befektetett energia
bőségesen megtérül: a tágra
nyílt szemek, feszült fi gyelem, halk
kuncogás és néhány elégedett tekintet
mindennél többet ér.
Kriván Andrea Gyopárka
13