pdf letölthető - Kincsünk a gyermek

Becsöngettek
A szülőnek ez az idő az elengedés
gyakorlásának ideje, hogy nyugodt
szívvel merje másokra bízni
gyermekét, a gyermeknek pedig a
szülőről való leválás, és az új helyzetekkel
való megbirkózás időszaka.
Nézzük végig, milyen változások
indulnak útnak, és hogyan
segítheti mindezek szerencsés
alakulását a gondos szülő!
Az első és legfontosabb szabály,
hogy a gyermek mindig úgy
érzi magát, ahogy a szülő! Mondhatja
az anyuka, hogy juj, de klassz
lesz az ovi, ha ő maga feszült és
szorong, ezt a gyermek egy pillanat
alatt megérzi és ún. érzelmileg
fertőződik. Ahogyan a szülő gyermeke
mozdulatából, pillantásából
tudja, hogy érzi magát a gyermeke,
a gyermek is azonnal „leveszi
a jeleket” bár ő még csak érzékeli,
nem érti. Ezért nagyon fontos,
hogy a szülő mielőbb megnyugtassa
magát, mert csak így tud
segíteni gyermekének a beilleszkedésben.
A legtöbb feszültséget az okozza,
ha bizonytalan helyzet előtt
Óvoda, iskola?
Ki a csuda jár oda?
» Az őszi óvodai és iskolai tanévkezdés változást hoz a gyermekes családok
életébe, főleg, ha ez a legelső tanév. Az eddigi szokások helyett
új ritmust és rendet kell megtanulni, ami nem csak a gyermeknek,
a szülőnek is megterhelő. Hogyan lehet könnyíteni a beszoktatást,
örömtelivé tenni az óvoda, iskola élményét és milyen buktatókat ér-
«
demes elkerülni?
26
állunk. Ezért javasolt előre minél
több információt begyűjteni az új
oviról, suliról, tájékozódni a nevelőkről,
a programokról, a tanmenetről,
a hagyományokról. Ma az
interneten keresztül is sok információhoz
hozzájuthatunk, és érdemes
elmenni a nyílt napokra is,
ahová akár a gyermeket is elvihetjük,
hiszen ezzel az ő felkészülését
is segítjük.
Az óvoda-, de főleg az iskolakezdés
komoly anyagi beruházás,
amitől sok szülő jogosan feszült.
Ez szintén rányomhatja bélyegét az
ősz hangulatára, de nem törvényszerű,
hogy így legyen. A kiadásokon
minden szülő farag, ahogyan
tud, nem kell a legdrágább holmikat,
füzeteket, iskolatáskákat,
tolltartókat megvásárolni, sokkal
fontosabb, hogy a bevásárlás egy
közös kaland, kincsvadászat legyen,
mint hogy a számla feszültséget
okozzon, és aztán borzasztóan
kelljen vigyázni mindenre, mert
nagyon drága volt. A pénzkiadást
érdemes hosszútávon megtérülő
befektetésnek felfogni, bár mesz-
Kincsünk a gyermek
szinek tűnik, de az óvodai babzsák
és az iskolai grafi tceruza is
az előbb-utóbb felnőtté váló gyermek
világban való boldogulásához
járul hozzá.
A szülői példamutatás többet
ér, mint száz szó. Ha a gyermek
azt látja, hogy a tudás érték, és
a közösség öröm, ő is részesülni
akar a felnőttek kiváltságából, és
most, hogy már óvodás, iskolás
lehet, megtapasztalhatja, milyen
jó barátok között lenni és okosodni.
Persze ez csak akkor csábító,
ha a szülő saját történeteivel már
jó előre kellőképpen felcsigázta
gyermekét, aki tudja, hogy bár nehéz
lesz anya és apa nélkül lenni,
és kell egy kis idő, míg megszokja
az új környezetet és embereket, de
végül jó lesz. Ha anya mondja, akkor
úgy van…
Az óvoda és iskola első éveiben
különösen fontos, hogy sokat
foglalkozzunk, játszunk, rajzoljunk,
énekeljünk gyermekünkkel, segítsünk
neki a napi feszültséget
kiadni magából. Ahogyan mi mesélünk
neki a napunkról, ő is me-
sélhet nekünk, hisz nem vagyunk
egész nap együtt. A szorongások
szerepjátékkal való kijátszása sokat
segít a kezdeti nehézségeken való
átlendülésben. A maci lehet az
óvónéni vagy a tanító, a többi állat
eljátszhatja a gyerekek szerepét,
és választhatunk egy főszereplőt
gyermekünk szerepére. Játsszuk el
közösen, ki mit csinál, mit mond,
hogy érzi magát? A mesében bármi
megtörténhet, még az is, hogy
a rossz jó lesz, és akit bántottak,
attól bocsánatot kérnek, s így mindenki
újra boldog.
A szülőnek tudatosítania kell a
gyermekkel szembeni talán ki sem
mondott elvárásait. Ehhez őszintének
kell lennie önmagához. Mit
vár el a gyermektől? Milyen életet
álmodott meg neki? Mit szeretne
belőle? Milyennek szeretné látni?
A kérdések megválaszolása után
át kell gondolni, hogy ezekből
melyek a gyermek valódi igényei,
és melyek a szülő álmai. Fontos
tudatosítani, hogy a gyermek egy
önálló individuum, különálló személyiség,
nem a szülő életének
meghosszabbítása. Fontos, hogy
tudjuk tisztán látni a gyermek valódi
képességeit! Az értelmi fejlesztést
engedjük át az iskolának,
Kincsünk a gyermek
és törekedjünk az érzelmi fejlesztésre,
amire még senkinek sem
sikerült kitalálnia hatékonyabb
módszert a gyermekkel való közös
játéknál. Hiába vagyunk vele egész
délután, ha csak mosogatás, teregetés
közben beszélgetünk a gyermekkel,
ezt ő nem éli meg foglalkozásként.
Ha csak rövidebb időt
is tudunk vele tölteni, de teljes fi -
gyelemmel, fi zikailag, gondolatilag
és érzelmileg is csak vele vagyunk,
az sokkal többet számít! Ha érzelmileg
kiegyensúlyozottan telnek
a napjai, az értelmi fejlődésnek
nem lesz akadálya, azonban ha az
iskolához, óvodához stressz társul,
kialakulnak a lelki alapon létrejövő
tünetek, mint a bepisilés, rémálmok,
szorongás, diszlexia, stb.
A gyermek lelki kiegyensúlyozottságához
alapvető, hogy a szülő
segíteni tudja a gyermekben zajló
változásokat. Az önértékelés és
önbizalom kulcsfontosságú ebben
az időszakban. A számtalan bizonyíték
közül egy: egy kísérletben
egy kutató 1500 kimagaslóan magas,
140-es IQ-jú gyermek sorsát
követte végig éveken keresztül,
s fi gyelte azt, min múlik, hogy
felnőttként sikeresek lesznek-e
az életben. Azt tapasztalta, hogy
Becsöngettek
azok a gyermekek, akik kellő önbizalommal
rendelkeztek, kitartóabbak
és célratörőbbek lettek, s
így egyúttal sokkal sikeresebbek
is, mint az ugyanúgy extrém magas
intelligenciájú, de önbizalomhiányos
társaik. A sikeresség tehát
erősebben függ az önbizalomtól
és a motivációtól, mint a képességektől.
A szülő tehát a gyermek
elfogadásával, egyéniségének tiszteletével,
világos korlátok felállításával,
de meleg szeretetével tudja
a leginkább támogatni gyermeke
értelmi és érzelmi fejlődését, s
egy boldog felnőttet nevelgetni
csemetéjéből.
S végül nem tagadható le a
tény, hogy minden szülő újraéli a
gyermekkorát saját gyermeke nevelésekor.
Az óvodába, iskolába
kerüléskor mindenkiben újraélednek
a saját emlékei, még ha nem
is tudatosulnak. Lehetséges, hogy
ezekre nem szívesen emlékszünk,
mégis befolyásolják a hangulatunkat
ezekben az időkben. Nem ritka,
hogy utólag kell feldolgoznunk
ezeket a kellemetlen történeteket,
ha úgy éreztük, a szüleink elhanyagoltak,
a tanár megalázott, ha nélkülöztünk,
vagy féltünk, szorongtunk
ebben az időben. Szüleink,
barátaink, testvéreink tapasztalatai,
visszaemlékezései sokat segíthetnek
ebben, és az sem jelez bajt,
ha akár szakmai segítséget kérünk
mindehhez, sőt, a szülői hivatásra
való érettségünket mutatja, hisz a
legjobb példát mutatjuk gyermekünknek,
aki megtanulja, hogy az
élet nem csak szenvedés, mindig
lehet változtatni.
Sikeres, örömökben és élményekben
gazdag évkezdést kívánok
minden óvodás vagy iskolás
gyermeknek és szülőnek!
Geszvein Erika, pszichológus
www.pszichologin.hu
27