pdf letölthető - Kincsünk a gyermek

Becsöngettek
Hétköznapi hős
» Beszélgetés Varga Normannal,
a Nemzeti Ifjúságvédő és Tehetség-
«
kutató Egyesület elnökével
Hihetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot, amikor
egy baleset következében az akkor 16 éves sportolónak
majdnem amputálták bal karját, az orvosok csupán
4% esélyt adtak a felépülésre.
Annak ellenére, hogy karja öt centivel rövidebb lett
a műtét óta, tovább folytatta sportkarrierjét: futott,
dzsúdózott, ketrecharcolt, jelenleg pedig a hawaii triatlon-világversenyre
készül. Az aktív sportolás mellett
pedig a Nemzeti Ifjúságvédő és Tehetségkutató
Egyesület elnökeként azon dolgozik, hogy felkarolja,
támogassa a szakmailag és/vagy anyagilag hátrányos
helyzetben lévő tanulókat, testnevelőket, edzőket, illetve
rendezvények segítségével (sport- és életmódtáborok,
sportnapok, stb.) motiválja a résztvevőket az
egészségesebb életmódra, testmozgásra.
Mesélnél nekünk a balesetről és az azóta eltelt időszakról?
Tizenhat éves fi atal kamasz fi úként egy szilveszteri
buliból tartottunk hazafelé az akkori barátnőmmel és
az unokaöccsével. Kitaláltuk, hogy villamossal elmegyünk
a Boráros térig és csak ott szállunk taxiba. Hazafelé
a villamoson egy ittas társasággal összeszólalkoztunk.
A társaság tagjai beszólogattak a barátnőmnek,
aztán szó szót követett, de én nem akartam verekedni.
Akkoriban komolyan bokszoltam, márciusban mentem
volna az Európa-bajnokságra. Ha verekedésbe kerülök,
az kizárással jár. A szóváltás után leültünk és úgy tűnt
ennyi a dolog, de aztán amikor a Boráros téren leszálltunk,
négy srác utánunk jött, és újra belénk kötöttek.
Az újabb szóváltás következménye az lett, hogy az éppen
érkező 2-es villamos alá kerültem. A villamosvezető
fékezett ugyan, de már nem tudott megállni, s egyik
kereke átment a bal karomon és gyakorlatilag levágta.
A barátnőm sokkos állapotban húzott ki a villamos alól.
A vastag télikabát tartotta a karomat. A kórházban az
orvos közölte velem, hogy amputálni kell a karomat,
de szerencsére nem ez, hanem egy több órás műtét
30
Kincsünk a gyermek
várt rám. Az orvosok csupán 4 % esélyt adtak arra,
hogy megmarad a karom és újra használni is tudom, de
hála istennek a józan számítások ellenére megmaradt,
és egyre jobban erősödött is a karom. Elkezdtem újra
a sportot: annak ellenére, hogy az orvosok eltiltottak
tőle, én akaratos voltam, meg akartam mutatni, hogy
én így is tudok sportolni. Komoly sikereket értem el
a küzdősportban, majd váltva ezzel a kemény sporttal
azt ironmant választottam célul, és itt szeretném bebizonyítani,
hogy az emberi akaraterő mennyit ér, és azt,
hogy ha az ember akar valamit, azt elérheti.
Mikor fogalmazodott meg benned, az egyesületalapítás
ötlete?
Súlyos balestemből felépülve megértettem, hogy új
esélyt kaptam, eldöntöttem hogy valami hasznosat
kezdek az életemmel! Így világosodott meg előttem,
hogy a civil szférában találom meg azt a közeget, ahol
kiélhetem ezt a fajta alkotó vágyamat. Sajnos a csalódások
és kudarcok rávilágítottak, hogy természetes
Kincsünk a gyermek
személyként nem vihetem igazán sikerre a “küldetésemet”.
A bíróság 2010 év végén jegyezte be a Nemzeti
Ifjúságvédő és Tehetségkutató Egyesületet, a NITE-t.
Tevékenységünk során 3 kiemelt fontosságú, időszerű
s egyben a jövő garanciáit is megtestesítő irányelvet
igyekszünk összehangolni és népszerűsíteni: részben
az egészséges életmód kialakításának elvi és gyakorlati
kérdéseit, beleértve ebbe az aktív sporttevékenység
vitalizáló, személyiség-építő szerepét is, a környezettudatos
gondolkodás és cselekvés általánossá tételét,
jelentőségének a köztudatban való meghonosítását,
valamint a sport, a művészetek, vagy a tudomány valamely
ágában kiemelten tehetségesnek bizonyuló fi atalok
sokoldalú és hatékony támogatását, más szóval a
sokoldalú, tudományosan megalapozott tehetséggondozást.
Kik segítenek az egyesületi munkában?
Úgy véljük, hogy az egyesület eredményessége annak
függvénye, hogy kik a „csapattagok”, kik fémjelzik a tevékenységet.
Nos, egyesületünk gyakorlati tevékenységét
a kiváló és elkötelezett tudósokat, szakorvosokat,
pedagógusokat, jogászokat, sportszervezőket és
testnevelőtanárokat, médiaszakembereket, valamint
a céljainkkal megegyező tevékenységet folytató civil
szervezetek tapasztalt és lelkes képviselőit összefogó
„VitaliStáb” szervezi és koordinálja.
Bízunk benne, hogy ez a „tudás egyeteme” szintű
csapat képes lesz megbirkózni a reá váró nagy jelentőségű
feladatokkal, valóra váltva ezzel sok ember szép
és fontos álmát.
Hogyan támogathatják, kapcsolódhatnak be az egye -
sület munkájába Olvasóink?
Természetesen szeretettel fogadunk minden segítő
szándékú megkeresést, honlapunkon (www.vitalistab.
hu) bővebb információ található önkéntes programunkkal
kapcsolatosan. A kapcsolatfelvétel után lehetőség
van tervezett vagy folyamatban lévő programokhoz,
kampányokhoz csatlakozni.
Továbbá nagy segítség számunkra, ha valaki Vitali-
Card-ot vásárol. Ez egy olyan tagsági kártya aminek
éves díja 3000 Ft, viszont számos kedvezményt biztosít
tulajdonosának. A jelképes éves tagsági díj megfi zeté-
Becsöngettek
sén túl a kártya tulajdonosai bü szkék lehetnek rá, hogy
a Nemzeti Ifjúságvédő és Tehetségkutató Egyesü let
tagjainak sorába lépve maguk is aktív támogatóivá
váltak olyan alapvető emberi-, és nemzeti alapértékeknek,
mint a felnövekvő generációk egészsége és
sikeres élete iránti felelősségérzet, a környezettudatos
életmód, valamint a hagyományok és a nemzeti kultúra
kincseinek megóvása.
Milyen típusú emberek keressenek?
Egyszerű, olyan személyekre van szükség, akikkel
tudunk, együtt gondolkozni és közösen cselekedni
a sportos, egészséges és környezettudatos életmód
népszerűsítéséért, a tehetséges fi atalok felkutatásáért
és támogatásáért, valamint a természeti értékeink
megbecsüléséért és megóvásáért.
Úgy vélem, ha jobbá, élhetőbbé akarjuk változtatni
a világot, ahhoz legelőször a saját gondolkodásunkat,
hozzáállásunkat kell megváltoztatni, tudatosabbá és
felelősségteljesebbé tenni, ugyanis minden pozitív változás
az emberek fejében kezdődik el!
Mit üzennél azoknak a gyermekeknek és családjuknak
akik súlyos betegségben szenvednek?
Én is sokat feküdtem a kórházban, örökkévalóságnak
tűntek azok az éjszakák, folyamatosan feltettem magamnak
a kérdést, hogy miért pont velem történt ez?
Miért én? Nagyon fontos, hogy sose adják fel a reményt:
a hit, akarat és a pozitív gondolatok segítenek
az embernek a gyógyulásban.
Köszönjük, és munkádhoz további sok sikert kívánunk!
R. Zs.
31