A geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete ...

2.5. A „jövő zenéje”: az EGS-rendszer
Az első mesterségesen fejlesztett földhőrendszer Soultz-souz-Forets-ben hamarosan
megkezdi a kísérleti áramtermelést (Genter, 2008). Bár manapság még egy kilowattóra áram sem
termelődik EGS-rendszerekből, a potenciál egyhangúan nagyra becsült. Annak ellenére, hogy még
sok részletkérdés tisztázandó – mint a repedésrendszer kiképzéséhez szükséges vízbesajtolás folytán
esetlegesen fellépő mesterséges szeizmicitás korlátozása –, már igazi „EGS-láz“ tört ki
Ausztráliában (Beardsmore, 2007). Erőművek egész sorát vették tervbe, indulásuk egy-két éven
belül várható. Emellett Németországban és Franciaországban is épülnek jelenleg EGS-alapú
erőművek. Eddig termelőhelyenként csak néhány MW-ra számítanak a projekttervezők. Az EGS
egyik legfontosabb tisztázandó kérdése az, hogy milyen mértékben, s hogyan lehetne a rendszer
kapacitását több tíz megawattos erőműegységekre növelni.
2.6. A geotermikus energia fenntartható használatának kérdései
A geotermikus energiát általában megújuló energiának tekintik. Ez esetben a „megújuló”
kifejezés a készlet egyik sajátosságát jellemzi: a kiemelt energia folyamatosan pótlódik, nagyjából
akkora időtartam alatt, mint amennyi a kitermelésé. Ennek megfelelően a hőkinyerés nem
„bányászat”. A földhő tehát „fenntartható” módon használható, azaz a felhasználó technológiamegoldás
hosszútávon üzemeltethető termeléscsökkenés nélkül, feltéve, hogy az aránylag mérsékelt
szinten folyik. Az ilyen, fenntartható termelési szint a helyi geotermikus készlet adottságainak:
telepnagyság, természetes utánpótlódás stb. függvénye.
A geotermikus hő/folyadékkitermelés folytán kialakuló termikus/hidraulikus nyelőt már a
termelés alatt, de főleg annak a végén hő- és folyadékbeáramlást kelt a kiindulási állapot
visszaállítására. A geotermikus készletek regenerációja csak az idő kérdése, melynek hossza a
technológiai megoldás típusától és nagyságától, a kitermelés tempójától, és a készlet geológiai
jellemzőitől függ.
A geotermikus regeneráció időléptékének meghatározására numerikus modellszámítások
készültek a következő technológiákra: 1) földhőszivattyúk épületfűtésre, 2) termálvizes tároló két
kutas üzemeltetése, 3) áramtermelés egy kétfázisú (gőz/forróvíz) rezervoárból, 4) EGS-rendszer.
Részletek Rybach és Mongillo (2006)-os munkájában találhatók. Az eredmények azt mutatják, hogy
a termelés megszűnte után az újratöltődés természetes erők folytán, az említett gradiensek mentén
történik. A regeneráció tipikusan aszimptotikus lefutást mutat: kezdetben erős és gyors, aztán egyre
lelassul, s a kiinduló állapot elméletileg csak végtelen idő elmúlta után érhető el. Gyakorlatilag
azonban a feltöltődés – azaz az eredeti szint 95%-os elérése – már sokkal előbb megtörténik,
általában olyan időtartam után, mint amennyi a kitermelésé volt.
2.7. Környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok
2.7.1. Környezetvédelem
A geotermikus energiát környezetbarát technológiaként könyvelik el. Ez annyiban igaz, hogy
más energiát szolgáltató technológiákkal összehasonlítva – különösképpen a fosszilis
energiahordozókkal összevetve – kedvező mutatókkal rendelkezik (2.7. ábra).
20