A geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete ...

3. Magyarország geotermikus adottságai
Magyarország kedvező geotermikus adottságai két tényezőben is megnyilvánulnak. Egyrészt
a hőmérséklet a világátlagnál gyorsabban nő a mélységgel, azaz magas a geotermikus gradiens,
átlagosan 45 °C/km. Másrészt az ország területének jelentős részén a felszín alatt törmelékes
üledékek vagy karsztosodott, repedezett mészkő, dolomit kőzetek találhatók, melyek vízzel telítettek
és számottevő vízvezető képességűek. A természetes geotermikus rendszerek hőjének felszínre
hozatalához fluidumra is szükség van. Magyarországon a földhő közvetítő közege a termálvíz –
amely legalább 30 °C-os –, a hazai definíció szerint, az ország területének több mint 70%-án
rendelkezésre áll (Liebe, 2001).
A kedvező geotermikus adottságok oka – amelyek alapján Magyarországot Európa
élvonalába sorolják (Stegena és mtársai, 1975) –, a Pannon-medence fejlődéstörténetében rejlik. A
terület kontinentális átlagot (65 mW/m 2 ) jóval meghaladó hőárama 90-100 mW/m 2 , a medence
keletkezése során a középső-miocén alatt (17,5-12,5 Ma) bekövetkezett litoszféra elvékonyodás
következménye (Royden és mtársai, 1983; Royden és Dövényi, 1988; Lenkey, 1999). A magas
hőmérsékletű asztenoszféra – a litoszféra elvékonyodása miatt – közelebb került a felszínhez, így a
földkéregben megemelkedett a geotermikus gradiens és vele együtt a hőáram is (2.1. ábra). A
litoszféra azóta fokozatosan hűl.
3.1. Hőmérsékleti viszonyok és hőáram
A geotermikus energiakutatás szempontjából a legfontosabb fizikai mennyiségek a
hőáramsűrűség és a felszín alatti hőmérséklet.
A felszín alatti hőmérsékletet mélyfúrásokban mérik. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Geofizikai Tanszékén összeállított „Magyarország geotermikus adatbázisa” több mint 5000
mélyfúrás mintegy 15.000 hőmérsékletadatát tartalmazza (Dövényi, 1994; Dövényi és mtsai, 2002).
Az adatbázisban azok a nyilvánosan, vagy korábban nyilvánosan hozzáférhető hőmérsékletadatok
szerepelnek, melyeket 200 m-nél nagyobb mélységben mértek, vagy ahol a hőmérséklet meghaladta
a 30 °C-t. Az adatbázis tartalmazza a fúrások nevét, jelét, koordinátáit, a felszín tengerszint feletti
magasságát, a hőmérsékletmérés mélységét, módját, a mért értéket és a rétegsort. Többféle
módszerrel lehet mélyfúrásban hőmérsékletet mérni, ettől függően a hőmérséklet adatok korrekcióra
szorulnak. Ez a korrekció a mérés körülményeinek ismeretében az adatbázisban automatikusan
történik. Mindezektől függően a hőmérsékletadatok minőség szerint tíz osztályba sorolódnak.
A hőmérsékletadatok döntő része szénhidrogén- és vízkutató fúrásból származik. Néhány
kivételtől eltekintve ezek a fúrások megálltak az üledékekben vagy egy-két méter után az üledékek
aljzatában. Tehát a hőmérsékletet az üledékekben viszonylag jól ismerjük, az aljzatban viszont
kevésbé.
Az adatbázis-kezelő program alkalmas a hőmérséklet adatok térbeli inter- és extrapolálására
és a hőáram számítására. A 3.1. ábra a Pannon-medence és környezete hőáramát mutatja be
Dövényi és mtsai (2002) nyomán. A térkép magyarországi részének a szerkesztéséhez 28 hőárammeghatározás
eredményét és 1500 mélyfúrás hőmérsékleti adatait használták. A határon kívül eső
területekhez felhasználták a szlovéniai (Ravnik et al., 1995), szlovákiai (Franko et al., 1995), és a
romániai adatokat (Demetrescu et al., 2001), valamint a „Geothermal Atlas of Europe” (Dövényi és
Horváth, 1991 in Hurtig et al., 1992) című térképsorozatot.
30