A geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete ...

3.1.1. A hőáramsűrűség területi eloszlása
A 3.1. ábráról leolvashatóan a Dunántúli-középhegység, a Bükk és az Aggtelek- Gömör
karsztvidék környezeténél alacsonyabb hőárammal (50 mW/m 2 ) rendelkezik. Ezeken a területeken a
repedezett, karsztosodott karbonátos kőzetekben a hideg karsztvíz beszivárgása, csökkenti a
hőáramot. Néhány kilométeres mélységben a víz felmelegszik, ezt követően felfelé áramlik, és a
hegylábaknál hévízforrásokban jut a felszínre. A feláramlás kis területekre koncentrálódik, míg a
leszivárgás nagy területen megy végbe, ezért a fűtött területek nagysága jóval kisebb, mint a
hűtötteké. A Kisalföldön is alacsonyabb az átlagnál a hőáram. Ez részben annak a következménye,
hogy a hideg karsztvízáramlás behúzódik a Kisalföld alá, másrészt a 7-8 km vastag üledékrétegek
csökkentik a hőáramot. Az üledékek a lerakódásuk óta még nem tudtak teljesen átmelegedni, ezért
az üledékekbe lépő hőáram egy része azok hőmérsékletének emelésére fordítódik. Másrészt az
üledékekbe kevesebb hőáram lép az aljzatból, mert hővezető-képességük alacsonyabb, mint az
aljzaté. Hasonló okokból alacsonyabb a hőáram a Makói-árok és a Békési-süllyedék területén az
Alföldön. A hőáram magas az Alföld többi részén, különösen a déli területeken, Szerbiában. Szintén
magas a hőáram a Dunántúl déli részén.
A vulkanizmus hatására a Kárpátok ívének belső részén a Közép-szlovákiai vulkáni
területen, a Mátra, Zempléni-hegység, Görgényi-havasok és a Hargita vonulatában magasabb a
hőáram.
3.1.2. A hőmérséklet-eloszlás
A geotermikus energia hasznosítása szempontjából a kedvező felszín alatti magas
hőmérsékletet a megemelkedett hőáram okozza. A felszín alatti hőmérsékletet 500, 1000 és 2000 m
mélységben rendre a 3.2., 3.3. és 3.4. ábra mutatja. A hőmérséklet térképek készítése során az
adatbázis korrigált hőmérsékletértékeinek adott mélységbe történő extrapolálását követően az így
nyert értékek horizontális extrapolációja standard térképszerkesztő programmal készült (Dövényi és
mtsai, 2001). Az 500, 1000 és 2000 m mélységre vonatkozó térképek: 3241, 2478 és 1536
hőmérséklet adat alapján lettek megszerkesztve. A ritkuló adatok miatt az izotermák egyre simábbak
lesznek a mélység növekedésével.
A hőmérsékletre mindhárom mélységben jellemző, hogy a Dunántúli-középhegységben a
legalacsonyabb a karsztvíz leáramlás következtében. Szintén alacsony a hőmérséklet a Kisalföld
alatt és a Makói-árokban.
500 m mélységben a hideg területek kivételével az átlaghőmérséklet 35-40 °C. Az ennél
magasabb hőmérsékletet, 45-70 °C a vízáramlás fűtő hatása okozza, amely a felső 500 m-ben
érvényesül a legjobban. Nagyobb mélységben a víz hőmérséklete egyre kevésbé különbözik a
tágabb környezet hőmérsékletétől, így az áramlás által okozott hőmérséklet anomália megszűnik.
1000 és 2000 m mélységben a hőmérséklet a térképek általános jellemzésénél leírt regionális
hatásokat tükrözi. 1000 m mélységben az átlaghőmérséklet 55-65 °C. A melegebb területeken, a
Mecsekben és környékén, a Battonyai-háton és az Alföld ÉK-i részén a hőmérséklet 70 °C felett
van. 2000 m mélységben az átlaghőmérséklet 110-120 °C, míg a fent felsorolt melegebb területeken
a hőmérséklet eléri a 130-140 °C-ot. A mélységgel és az adatok számának csökkenésével – mint
utaltunk rá – a térképek megbízhatósága csökken.
32