A geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete ...

3.4. ábra: A hőmérséklet-eloszlás 2000 m mélységben a felszín alatt (Dövényi és mtsai, 2001 után)
3.2. Geotermikus rezervoárok
3.2.1. Neogén rezervoár
A hegyvidéki területek kivételével az ország felszíne alatt neogén üledékek találhatók,
melyek vastagsága néhány 100 m és 8 km között változik. Az üledékek vastagsága a Kisalföld (8
km), a Dráva árok (4 km) és az Alföld bizonyos területei alatt (Makói-árok, 7 km és Békésisüllyedék,
7 km) a legnagyobb (3.5. ábra). A neogén rezervoár felső része – a negyedidőszaki és
felső-pannóniai vízadó rendszer – egymással váltakozó kavics, homok, homokkő, iszap, agyag és
márga rétegekből áll, amelyek hidraulikailag egységes rezervoárt képeznek. A rezervoárt regionális
vízáramlás jellemzi, melynek utánpótlódási területe a magasabban fekvő domb és hegyvidéki
területek, a Nyírség, a Duna-Tisza köze, megcsapolódási területei pedig a legalacsonyabban fekvő
térszínek. A rezervoár termelhetősége a regionális áteresztőképesség függvénye. A felső-pannóniai
homok és homokkő (Alföldi Vízvezető) vízáteresztő-képessége: 10 -5 m/s, a kutakból több 10, akár
100 m 3 /h vízhozam érhető el.
Az Alföldi Vízvezető alatti üledékeket márga és agyag alkotja. Ezek a kőzetek uralkodóan
vízfogó jellegűek (Algyői Vízfogó K=10 -8 -10 -7 m/s; Endrődi Vízfogó K=10 -9 m/s), bár a vízfogók
között előfordulnak homokkőtestek is: Szolnoki Vízvezető, K=10 -7 -10 -6 m/s (3.5. ábra). A
vízfogókban, ill. alattuk már mindenhol túlnyomást tapasztalunk. Ennek helye azonban területenként
változó. Szentesen például igen-igen előnyös a hidraulikai helyzet, mert még az Algyői Vízfogóban
is közel hidrosztatikus a nyomásállapot, a hidrosztatikust 0,15 MPa/km-rel meghaladó a nyomásgradiens.
Ez a gravitációsan feláramló vizeknek köszönhető (3.6. ábra). Ez azt jelenti, hogy a terület
34