Od nedelje zimsko raÄunanje vremena - BeÄejski mozaik

More documents

Recommendations

Info

6 ogledalo broj 527. 29. oktobar 2010. Istorijat pozorišnog života grada na Tisi Umetničke trupe u Bečeju između dva svetska rata Bečej je kao sedište Potiskog krunskog distrikta i snažan poljoprivredni centar već sredinom XIX veka imao građansku klasu, koju su činili okružni činovnici, trgovci, plemići, sveštenstvo svih vera i veleposednici iz grada i okoline. Taj društveni sloj je bio pokretač kulturnih zbivanja u varoši (osnivaju se čitaonice i druga prosvetna i staleška udruženja, prvi sportski klubovi, itd.). Prve pozorišne predstave u gradu sa tematikom iz starije srpske istorije daju se već sredinom šezdesetih godina XIX veka, uz znatan broj koncerata lokalnih pevačkih društava. Do 1918. godine i ulaska Bečeja i šire regije u sastav Kraljevine Srbije, u varoši je već stvorena solidna kulturna tradicija. Zahvaljujući građanskoj klasi, njenoj ekonomskoj moći i zalaganju gradskih kulturnih ustanova, u varoši na Tisi gostuju mnoge istaknute umetničke trupe i pojedinci. Predstave Srpskog narodnog pozorišta Početkom dvadesetih godina XX veka osniva se „Odbor“ koji je bio zadužen za organizovanje gostovanja putujuće trupe Srpskog narodnog pozorišta iz Novog Sada, a predsednik tog odbora je bio poznati kulturni radnik dr Milan Popović. Gostovanja pozorišta iz Novog Sada su tih godina bila redovna i veoma dobro posećena. Ona su značila vrhunac kulturne sezone u Bečeju u to doba. Kakav je repertoar davalo Srpsko narodno pozorište u gradu, možemo videti iz novinskih tekstova iz 1929. godine: „Prošle nedelje putujuća grupa Srpskog narodnog pozorišta iz Novog Sada davala je u subotu ’Dobrog vojnika Švejka’, u nedelju posle podne ’Saćuricu i šubaru’ od Okrugića-Sremca, a uveče je prikazan ’Seoski lola’... U subotu 30. ovog meseca prikazaće se ’Sumnjivo lice’ od Nušića, u nedelju uveče Sokolska svečanost i ’Zona Zamfirova’“. U deceniji posle Prvog svetskog rata ovo pozorište je najviše igralo predstave domaćih autora (Sremac, Nušić, Stanković), dok su od stranih autora bili zastupljeni pisci iz Rusije i Češke (Čehov, Gogolj, Hašek, itd.). I druge pozorišne trupe su tih godina gostovale u Bečeju. Decembra 1928. godine Niško pozorište daje predstave u hotelu „Central“, od kojih je jedna bila nezaobilazna „Koštana“. Gostovanja ruskih umetničkih trupa U međuratnom periodu u varoši su održavani i zapaženi muzički koncerti. Većinu tih predstava održali su ruski umetnici emigranti, razasuti po celoj Jugoslaviji i evropskim zemljama. Tako je i bečejska publika imala prilike da uživa u interpretacijama nekih u širim razmerama poznatih ruskih virtuoza. Jedan od prvih takvih događaja održan je početkom juna 1921. godine u dvorani kafane „Tisa“ i bioskopskoj sali. Bečejci su tada uživali u vrhunskim interpretacijama poznatih operskih arija u programu koji su izvodile Gorska i Turgenjeva, članice novosadske opere i poznati pevač Trostjanski. Njihovo izvođenje scenski je obogatila primabalerina Valjina. Jedan od najvećih muzičkih događaja se odigrao u varoši u međuratno doba, to je bio koncert svetski poznatog ansambla, Hora donskih Kozaka. Svojevrsna senzacija je bila to što su posle nastupa po svetskim metropolama (London, Pariz, Kopenhagen) i uspešnih koncerata u Beogradu i Novom Sadu, uopšte pristali da izvedu svoj program u Bečeju. Ovaj gala koncert održan je u velikoj sali hotela „Central“, koja je za tu priliku posebno svečano ukrašena, i tako su Bečejci uživali u vrhunskoj ruskoj horskoj muzici. Najveći aplauz hor je kod bečejske publike požnjeo interpretacijom stare balade „Bilo dvanaest razbojnika“. Muzička publika u Bečeju je imala priliku da uživa i u koncertima Ruskog harkovskog instituta, koji je tradicionalno jednom godišnje održavao u sali hotela „Central“. Ova kulturno-prosvetna ustanova, sa tradicijom dugom 120 godina u to vreme (osnovan je 1812. godine) je izmeću dva rata bila stacionirana u Novom Bečeju. Kada je krajem 1920. godine došlo do sloma trupa generala Vrangela u Ukrajini, načelnica instituta Marija A. Nekljudova je organizovala preseljenje personala i pitomaca iz Harkova u Jugoslaviju. Visoki pokrovitelj instituta je bila kraljica Marija Karađorđević. Sa pitomcima su radili vrhunski ruski muzički pedagozi. Baletske tačke, koje je imala priliku da vidi bečejska publika, osmislila je poznata glumica Šiško-Parlova, dok je horovođa bio M. Sobčenko, a inspektor instituta je bio carski general Z. A. Makšejev. Detaljni programi ovih koncerata bili su ukrašeni akvarelima nadarenih učenica. Karte su se kupovale u pretplati u knjižari Vladimira Radosavljevića, a na dan predstave na blagajni. Program je bio izvođen na tri jezika: srpskom, ruskom i francuskom. Uglavnom se sastojao iz baletskih tačaka, horskog pevanja, sokolskih vežbi solo tačaka učenika. Publika je često puta bila toliko ponesena interpretacijom mladih Ruskinja da su se mnoge tačke morale izvesti na bis. Evo iz kojih tačaka se sastojao njihov koncert 1929. godine („Novo vreme“, broj 22): „Pitomice ženskog ruskog harkovskog instituta iz Novog Bečeja priredile su 26. maja ove godine uveče u velikoj sali hotela ’Central’ svoj koncert. Nije ovo prvi put da su naši sugrađani imale prilike upoznati se sa igrom i muzikom velikog bratskog slovenskog ruskog naroda preko pitomica ovog instituta... Šesnaest u belo obučenih devojaka poređanih u četiri reda uz pratnju glasovira izvele su ’Grčku gimnastiku’ tačno po taktu muzike. Zatim su četiri učenice drugog i trećeg razreda Svinkina, Ohotina, Borisova i Kvitovska u plavo obučenim kostimima izvele ’Kinesku igru’. O. Žukova sedmoškolkinja deklamovala je „Laste“ od A. Terijea na francuskom... ’Rusku gimnastiku’ uz pratnju glasovira i violine izvodile su u ruske kostime obučene učenice starijeg razreda bez zamerke... Hor učenica pod dirigovanjem g. Sobčenka uz pratnju muzike otpevao je iz opere ’Askoldova mogila’, muzika od Verstovskog, iz opere Evgenije Onjegin, muzika od Čajkovskog, i nekoliko ruskih pesama sa pravom umetničkom veštinom, svojstveno samo Rusima i Česima...“ Prihod od ovih koncerata dobile su svršene učenice instituta. Školovanje u njemu je trajalo osam godina. Treba istaći da je bečejska publika bez razlike po veri i naciji prisustvovala koncertima ruskih umetnika. Pored stranih umetnika i muzičari srpskog porekla su u to doba priređivali koncerte u Bečeju. Tako početkom juna 1929. godine varoška publika je imala priliku da uživa u sviranju na violini Vlastimira Jecića, kraljevog pitomca, koji je studirao muziku u Parizu, Berlinu i Pragu. Umetnik je izvodio dela Paganinija, Šuberta, Kubelika i drugih kompozitora. Publika je Jecića veoma dobro primila. Iz do sada iznetog se vidi da je muzičko-pozorišni život grada u to doba bio prilično raznovrstan. Kada se uzme u obzir i veliki broj koncerata lokalnih pevačkih društava (srpska, mađarska i jevrejska), i znatan broj amaterskih pozorišnih predstava, možemo reći da je grad u to vreme imao razvijenu kulturnu scenu, i da je ona mogla da odgovori i ukusu probirljive publike. Priredio M.S. (Izvor „Kulturni život u Bečeju između dva svetska rata“ od Nedeljka Stojkovića) č italačka Zahvalnost autora Povodom komentara pod naslovom „Biblija, nauka i treće oko“ objavljenog u Bečejskom mozaiku br. 526 od 22. oktobra na strani 12 ovim izražavam iskrenu zahvalnost g. Ivanu Kovaču, što je knjigu pročitao i napisao svoj komentar i time doprineo promociji knjige. Takođe velika hvala i Bečejskom mozaiku, koji je ustupio značajan prostor svog lista za pomenuti komentar. Što se tiče komentara, ja bih napomenuo samo toliko da ja jesam autor knjige „Sveto pismo, nauka i stvarnost“, ali ja nisam autor toga što je u knjizi navedeno, nego sam izlagač mišljenja drugih. Ako je u pitanju tekst iz Svetog pisma, onda je navedeno gde je to napisano u Svetom pismu (tako čitalac može i sam proveriti istinitost tvrdnji i navoda u knjizi). Ako su u pitanju drugi izvori, i to je navedeno. Na par mesta sam dao svoj komentar, ali uglavnom sam se trudio da ne budem pristrasan, nego da samo taksativno navedem razna mišljenja, stavove, opredeljenja itd. U predgovoru knjige naveo sam šta me je prvenstveno motivisalo da napišem ovu knjigu: „Neke generacije u XX veku imale su tu retku priliku da budu više puta iz temelja prevaspitane“. U zaključku (68. strana) kao nastavak predgovora napisao sam: „Meni je Stvoritelj podario talenat za pisanje pa sam napisao knjigu ne za kuđenje ili osuđivanje nekoga, nego sa dobrom namerom: za razmišljanje. Da prestane prevaspitanje iz decenije u deceniju. Da prestane strah bar u tome da ne strahujemo više jedni od drugih. Da nam deca ne žive u stalnom strahu i beznađu. Da se njihova energija iskoristi 8. oktobar – Dan zaborava Osmi oktobar za stanovnike Bečeja predstavlja jedan od najvažnijih datuma u istoriji ovog grada. Tog datuma sada već davne 1944. godine naš grad je oslobođen od nacističko-fašističke okupacije. Oslobodile su ga udružene snage jugoslovenskih partizana i Crvene armije. Tadašnji jugoslovenski partizani i stanovnici Bečeja koji su učestvovali u oslobođenju grada bez obzira na nacionalnu, versku, ideološku i druge pripadnosti imali su samo jedan cilj – slobodu! Veliki broj Srba i Mađara, kao i pripadnika drugih nacionalnosti stradao je u Bečeju da bi svoj cilj ka kojem su svi težili i ispunili. Nekada je dan oslobođenja bio jedan od najvažnijih dana za naše građane i našu opštinu. Danas, građani Bečeja, a pogotovo omladina ni ne znaju šta se desilo 8. oktobra u našem gradu, dok opština, a pre svega njen gradonačelnik ismevaju dan oslobođenja i ne obeležavaju ga. Ove godine je Gimnazija uz podršku Društva srpsko-ruskog prijateljstva „Ostrog“ iz Bečeja organizovala tradicionalne trke gradom u znak sećanja na dan oslobođenja grada koje su zadnjih godina zanemarene od strane opštine koja ih je nekada organizovala. Ove godine je na trkama kroz grad učestvovalo preko 1.500 dece iz osnovnih i srednjih škola. Deca su bila oduševljena, a organizatori veoma zadovoljni. Društvo je u znak sećanja na dan oslobođenja u večernjim časovima organizovalo i svečanu akademiju na kojoj se između ostalog i ekskluzivno prikazao film o oslobođenju grada. Akademija je trajala oko dva sata i trideset minuta, ali ni to nije bilo dovoljno tribina racionalno za dobro zemlje... Pitam se, ima li u ovoj zemlji nekog na vlasti koga boli srce i duša za tu našu decu? Treba li i ja da to posmatram pognute glave? Mislim da ne treba.“ Što se tiče Trećeg oka, g. Kovač zna da je taj list u našoj zemlji među prvima pokrenuo tematiku te vrste za širu javnost, kao i to da Treće oko neuopredivo, daleko više čita naš svet nego, nažalost, Sveto pismo i da onda kao takav spada u stvarnost, jer je oformio određen pogled na svet kod značajnog broja lica kod nas, samim tim što su autori tih tema bili poznati i uvaženi autoriteti, pa je iz tog razloga nije primarno gde je to objavljeno. Takođe treba uočiti da knjiga ne posmatra određeno pitanje samo iz ugla pravoslavstva ili katolicizma, nego i iz ugla judaizma, islama i protestantizma. Knjiga nema nameru da vređa nečija verska osećanja, ali treba imati u vidu objašnjenje apostola Pavla dato Jevrejima: „Jer da je onaj prvi bez mene bio, ne bi se drugome tražilo mesta“ (Jevrejima 8/7). Tako je protestantizam i nastao: zbog mane onih prvih. Još jednom puno hvala g. Kovaču na njegovom komentaru, jer je to dokaz da je knjigu proučio, a svako ko pročita knjigu biće podstaknut na razmišljanje i doći će do nekih saznanja, a to i jeste cilj knjige, kao što je to napred navedeno. Na kraju još toliko da ću vrlo rado pokazati g. Kovaču (i bilo kome ko to želi) svoju biblioteku, kao i arhivu sa mnoštvom mojih pisama koje sam od 1958. godine do danas napisao mnogim ličnostima, insitucijama, državnim i drugim organima i organizacijama itd. Laslo Lukač da bi zadovoljilo goste zbog kojih je produžena akademija, a sve to zahvaljujući izvrsnim učesnicima koji su oduševili goste. Udruženje boraca je povodom dana oslobođenja na zid opštine na kom su ispisana imena žrtava položilo vence kao i predstavnici Društva srpsko-ruskog prijateljstva „Ostrog“ i predstavnici drugih organizacija. Gospodin Mandić, predsednik Društva je tim povodom održao istorijski govor kao i neki drugi učesnici iz Udruženja boraca. U toku minuta ćutanja u znak sećanja na žrtve fašizma u centru grada nedaleko od nas čula se glasna muzika i razni govori koji su uspešno ometali minut ćutanja, a naš gradonačelnik je u nedostatku posla šetao po centru i ignorisao pomen žrtvama fašizma umesto da je svojim prisustvom uveličao ovaj događaj, iskazao poštovanje žrtvama fašizma i na taj način pokazao da osuđuje fašističko-nacističke zločine i da ne želi da nam se istorija ponovi. Grad je odjednom posle mnogo godina postao „živahan“, a povod je bio Dečja nedelja čiju je organizaciju pomogla i opština. Ali i bez podrške našeg gradonačelnika koji je ovom prilikom pokazao svoje pravo lice – Dan oslobođenja je dobro organizovan, a učesnici, gosti i organizatori iz DSRP „Ostrog“ su bili zadovoljni. Da bismo išli u svetliju budućnost moramo održavati sećanje na mračnu prošlost tokom okupacije i slavnu prošlost tokom i posle oslobođenja. Autor Dejan Škobić, predsednik omladine DSRP „Ostrog“
péntekenként 2010. október 29. új sorozat, 527. szám A képviselő-testület ülésén Módosították a községi költségvetést Szavaznak a helyi képviselők A községi képviselő-testület tanácsnoki többsége október 21-én módosította a községi költségvetést. Eszerint az eredeti, 758 millió dinárban meghatározott kiadások összegét 770 millió dinárra módosították, tehát nem csökkentették, ahogyan várható volt – ugyanis csökkentek a bevételek –, hanem növelték a kiadásokat. Furcsamód, a község honlapján és a Magyar Szóban egészen más hír látott napvilágot. Mindkét tájékoztatási eszköz (ha a község hivatalos honlapját annak lehet nevezni) ugyanis azt tette közzé, hogy 30 százalékkal csökken Becse község 2010-es költségvetése, a hír forrásaként pedig Knézi Péter községi elnököt tüntették fel. A Magyar Szónak a községi elnök többek között a következőket mondta: „Már 2009 végén látható volt, hogy az idei év bevételei, a gazdaságból Óbecsei mazsolák Hétvégi őrjárat Fotó: V.F. Vasárnap reggel. A Pogácsán senki, az utcákon imitt-amott végigbicikliznek néhányan. Még jó, hogy süt a nap, habár – ahogy a párom mondani szokta – foga van. Jó, hogy bearanyozzák az utcákat a sugarak, mert anélkül még lehangolóbb lenne a táj(kép). A központ környéki utcák levélszőnyegét eldobott staniclik, üvegek, papírfecnik tarkítják. Úgy látszik, hogy az éjszaka sok helyen buliztak a szabadban. Arra gondolni se merek, hogy nem az előző éjszaka szemete ez, hanem az előző éjszakáké, netán heteké... Ugyanazokon az utcákon azonban volt, aki vasárnap reggel a háza előtti pázsitról söpörte le a leveleket, vagy a háza előtti utcaszakaszt takarította. Örülök annak, hogy Óbecsén is él még ez a szokás, hogy az ember fölsöpör a saját háza előtt. Ám, ki takarítja fel azt, ami „senkié”, illetve mindenkié? *** Két hete ugyanitt azzal foglalkoztam, hogy lehet-e Óbecsén kosárlabdázni. Többek között írtam az Ifjúság (Mladost) sportközpont és a Fehér Hajó szálloda közötti sportpályákról is, amelyekre annó a vajdasági sport- és ifjúsági titkárság (minisztérium) adta a pénzt. Szombaton délután ismét arra jártam, odamentem megnézni, hogy az OSC „Mladost“, ígéretéhez híven, közölt-e bármit is a pályák használatának módozatairól. A pléhbódé melletti kapun azonban továbbra is csak a szűkszavú értesítés arról, hogy illetéktelen behatolás esetén hívják az illetékeseket, meg hogy hamarosan értesítik a polgárokat arról, hogy miként mehetnek be a pályákra (amelyek körül, továbbra is, sok a szemét, törött és ép sörösüveg...). Az egyik teniszpályán egy szimpatikus pár ütögette a sárga labdácskát, a bódéból pedig zene szűrődött ki. Odamentem, hátha az őr/gondnok/ edző többet tud, mint amennyi a kiszegezett papíron áll. A fiatalember készségesen válaszolt is. Tehát, elmondása szerint, kosarazni elvben lehet ott, de kizárólag csoportban, mondjuk hatosával, és előzőleg egyeztetni kell az OSC illetékeseivel az időpontot. Nem mellékesen, ha mindez megvan, akkor fizetni nem kell, a pályahasználat ingyenes. Most azonban kosárlabdázni már nem lehet (teniszezni viszont igen...), „majd nyáron”. *** Rátaláltam viszont még egy palánkra Óbecsén – a tábla és az abroncs jó állapotban. A szabadtéri uszoda területén, egy mini pályán „Idill“ - levélszőnyeg a Pogácsán Fotó: M.S. befolyó összegek csökkeni fognak. A községi illetékek és önkormányzati pénzforrások megfizettetése 85- 87százalékos, ezzel nagyobb gond nincs is, de a köztársaságtól visszajuttatott adók és járulékok egyre kevesebbek, ami egyértelműen arra utal, hogy a község gazdasági helyzete tovább romlott. Sajnos az önkormányzatnak nincs lehetősége a gazdaság olyan mértékű serkentésére, ahogy azt sokan képzelik. Az állami földek bérbeadásából is 108 millió dinárral kevesebb pénz folyt be a kasszába, a PIK Becse Mezőgazdasági Kombinát ugyanis négy év bérleti díjával tartozik, ennyivel csökkent is a költségvetési bevételünk. Mi a költségvetés módosításakor ügyeltünk arra, hogy a szociális szférát és a gyerekeket érintő tételek ne csökkenjenek. A költségvetés által érintett polgárokat, valamint a költségvetési intézményeket, óvodákat, iskolákat ez az elvonás drasztikusan nem fogja érinteni, náluk ugyanis nem 30, hanem kb. 10 százalékos lesz a költségvetési csökkenés, a közvállalatok által végzett szolgáltatásokra azonban kevesebb pénz jut. A tavalyi elvonás után elmaradt transzfereszközöket sem állították vissza az idén, ami kb. 60 milliós kiesést jelent“. A helyi parlament képviselői a költségvetés módosítása mellett elfogadták a távfűtőrendszerrel történő hőenergia-ellátás új feltételeiről és az építési telkek átruházásáról és bérbeadásáról szóló határozatot, továbbá sokadszor módosították a parkolásról szóló határozatot is. Dr. Páll Sándor (VMDK) tanácsnok helyét Péter Lajos foglalta el. F.D.K. található, amely annyira mini, hogy a triplavonalat se tudták végigfesteni rajta. Még egy baj van: az uszoda ilyenkor természetesen zárva, így elvben nem lehet bemenni, habár a (hideg vizű) termálfürdő felől – ahonnan a szebb múltat idéző „Od Vardara pa do Triglava” hallatszik – mégis megközelíthető. Ha már említem az uszodát: az úszósávok műanyagkötelei pedánsan feltekerve a tartókra, ám a telített (!) olimpiai medence vizében ki tudja mióta egy söprű és egy fölmosó kefe díszeleg, meg egy borosüveg úszkál benne. Kihalásztam volna, de nem volt mivel. Mondom, még jó, hogy sütött a nap. M.A. Erre járva Szabad parkolni a ház előtt! Fotó: F.D.K. Megérte írni róla, mert végre módosították a parkolásról szóló községi határozatot. A Becsei Mozaik (és azon belül szerénységem is) a nyáron több ízben foglalkozott a témával. Az eddigi parkolási szabályzat abszurditására emlékeztetem az Olvasót, csupán azért, hogy tudjuk, miről is van szó: „Nem parkolhatsz a saját házad előtti pázsiton, mert a pázsit nem a tied, hanem közterület. De, ha nem nyírod a füvet a ’közterületen’, akkor téged büntetnek meg, habár a fű se a tied, mert közterületen van. A füvet nyírni muszáj, de ugyanott a fát kivágni nem szabad, de még nyesegetni se nagyon. Mindezt a községi kommunális felügyelőség felügyeli, feltehetően községi határozat nyomán. Igaz, nem a kommunális felügyelők büntetnek, ők csupán feljelentést tesznek a szabálysértési bíróságon. Parkolni kapu előtt lehet, de máshol nem. Ha vendéget vársz, figyelmeztesd, hogy ne autóval jöjjön, vagy engedd be az udvarodba autóval együtt, nehogy megbüntessék. Egy autóval még valahogy ’megbirkózik’ az ember, azt még talán el lehet rejteni a portán, de mit tegyen a jámbor adófizető, ha több vendégautó érkezik (pl. családi ünnepség vagy kaláka)? Ne jöjjön több autó! Vagy parkoljon a központban, úgy még tömi is a büdzsét, ugyebár! És mi van akkor, ha valahol több mint egy autó van a családban? Hát ne legyen, uraim, hiszen az már luxus! “ (idézet a 2010.6.11-i számban megjelent Fűcsapda c. írásomból). Az ilyen szabályzat egyébként nemcsak létezett, hanem alkalmazták is. Becsei polgárok felhívták lapunk figyelmét K.K. óbecsei lakos esetére is (a 2010. június 18-i számban olvasható a cikk), akit a szabálysértési bíróság 3000 dináros büntetéssel sújtott, mert a saját háza előtti pázsiton parkolta le a saját autóját. Ám, változott a helyzet. Még szeptemberben elhangzott a képviselői indítvány, hogy a községi kormány foglalkozzon a rendelet „ésszerűsítésével”. Az ügy október utolsó előtti csütörtökén került a községi parlament elé, és az úgy döntött, hogy „ezentúl csak ott büntetik zöld területen a parkolást, ahol van a közelben kijelölt parkolóhely” (idézet a község hivatalos honlapjáról). „A rendelkezés alól kivételt képeznek a tehergépjárművek és autóbuszok, amelyeknek továbbra is tilos a megállás és parkolás az összes füvesített felületen” (idézet ugyanonnan). A honlapon egyébként Erer aláírással egy magyarázat is van, eszerint: „Ennek értelmében, ha vendég érkezik, már büntetlenül hagyhatja autóját a ház előtti füvön” – mintha válasz lenne ez a lapunkban megfogalmazott bírálatra. Akármi is legyen a módosítás oka, indítéka, jó látni és tapasztalni, hogy a mindenkori Hatalom, a Bürokrácia néha enged akár a sajtó, akár a polgárok, akár a józan érvek nyomásának. Márton Attila VMDK Csonka Áron a párt új elnöke A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) október 23- án Bácsgyulafalván rendkívüli kongresszust tartott, amelyen új elnököt választott, ugyanis a VMDK előző vezetője dr. Páll Sándor néhány hónapja elhalálozott. A párt új elnöke Csonka Áron (34 éves) korábbi alelnök. Csonka az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Szerb nyelv és irodalom szakán szerzett tanári diplomát. Jelenleg Adán él és szerb nyelvet oktat az ottani Műszaki Iskolában, ugyanakkor Ada község képviselő-testületének elnöke is. 2000 óta tagja a VMDK-nak. Emlékeztetőül: Páll halála óta Tari István, a becsei képviselő-testület tanácsnoka irányította a VMDK-t. A pártkongresszus elfogadott egy zárónyilatkozatot is, amely meghatározta a VMDK rövid és hosszú távú stratégiai terveit, nyilatkozta Csonka a Magyar Szónak. Az új elnök kijelentette, hogy a párt stratégiai céljai változatlanok: ez pedig a hárompilléres autonómia. „A rövid távú célok között szerepel: a helyzet stabilizálása a pártban, a felkészülés a soron következő választásokra, elfogadható kommunikáció kiépítése a többi vajdasági magyar párttal, az anyaországi és a szerb politikummal. Továbbá a körzethatárok módosítása, a kisebbségi választói névjegyzék állami felügyelete és kezelése. Kezdeményezni fogjuk a jogszabályok módosítását, amellyel döntéshozatali jogot biztosítanának a nemzeti tanácsoknak a véleményezési jog helyett. A közbiztonság javítása érdekében indítványozni fogjuk a büntető törvénykönyv módosítását, miszerint a 15 000 dinárig terjedő lopást is hivatalból üldözzék a bűnügyi szervek, vagy engedélyezzék a helybelieknek, hogy valamilyen önszerveződési formában megvédjék településüket a garázdálkodóktól“, mondta Csonka Áron. B.M.
Page 1 and 2: 29. oktobar 2010. broj 527. Ne budi
Page 3 and 4: Odluka o prvom rebalansu budžeta o
Page 5: Dok se u svetskim bioskopskim dvora
Page 9 and 10: marketing broj 527. 29. oktobar 201
Page 11 and 12: oglasna broj 527. 29. oktobar 2010.
Page 13 and 14: Kupili ste nekoliko bitnih komada g
Page 15 and 16: Druga srpska liga „Srem-Južna Ba

Od nedelje zimsko raÄunanje vremena - BeÄejski mozaik

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

Od nedelje zimsko raÄunanje vremena - BeÄejski mozaik