Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az erős fényű színek – a határozott vörösek, sárgák, barnák, kékek,<br />
zöldek – valósággal beragyogják a színpadot, álom és valóság között hullámoztatva,<br />
nem kevés harlekini révülettel, a jobbára figurális, sokszor az<br />
erős kontúroknak is jelentőséget tulajdonító ábrázolatok témáját. Ebből<br />
a lebegésből kitűnik, hogy <strong>Duncsák</strong> nem – vagy legalábbis nem abban<br />
az értelemben, ahogyan Kállai Ernő „hőseit”, Galimberti Sándort, Dénes<br />
Valériát és Bernáth Aurélt jellemezte – az életteljesség festője. Az életteljesség<br />
nála, hiába a maszkok sokasága és a leheletnyi drámával erezett öröm<br />
fölszabadító hatása, „halálteljességgel” van fűszerezve. (Más kérdés, hogy<br />
a megfeszített bohóc halála kelt-e bennünk akkora megtisztító fájdalmat,<br />
mint az Olajfák hegyén nemcsak tövissel átszúrt Krisztusé.)<br />
Ebből a csörgősipka ellenére is komoly – bármely színházi katarzissal<br />
fölérő, a fény-árnyék kontrasztját mutató – élveboncolásból (a drámai játék<br />
„dekoratív” külsőségei ugyancsak fölfedezhetők) mintha kiút volna a tompított<br />
színű, szinte az akvarell tulajdonságait hordozó képvilág felé való<br />
elmozdulás (Éden – 2007). S ezt kínálja a már-már nonfiguratív irányba<br />
hajló Repülés című triptichon (2001) és a „montázs-festészet” karakterét,<br />
a töredékességben leledző teljességet feszes szerkezetben rögzítő Édes élet<br />
(2003), Modern madár (2004), Séta (2004) s a 2005-ös Papírtáj, valamint<br />
a Pisanello lepkéje is.<br />
Nem gondolom, noha a kifejezés lehetőségei és a pszichikailag ellenőrzött<br />
módozatok végtelenek, hogy <strong>Duncsák</strong> Attilának új arcot kellene felvennie.<br />
Művészetének mozgatója az a maszkokon átszűrt, s ezáltal dinamikus<br />
karaktert kapó harlekini igazságkeresés, amelynek kiemelkedő letéteményesei<br />
– A döntés(1999), A nagy mutatvány, Az én színházam, Bolondok<br />
hajója, Maskarák (1999) – bármely nagy múzeum díszévé válnának.<br />
Spoločnosť maďarských výtvarných umelcov SR<br />
Zasadnutie v Komárne, 2000<br />
A Szlovákiai Magyar Képzőművészek<br />
Társaságának közgyűlése Komáromban<br />
Szakolczay Lajos<br />
irodalomtörténész, Budapest, 2009<br />
Új Szó, 2000. június 19.<br />
<strong>Duncsák</strong> <strong>Attila</strong> rákényszeríti a mozgó képekhez szokott mai nézőt<br />
a megállásra, képei olvasására<br />
Csendes kitartással álmodik<br />
<strong>Duncsák</strong> <strong>Attila</strong> az idén kerek évfordulót ünnepel – hatvanéves. Ez<br />
indokolta, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Pozsonyban<br />
bemutassa egyéni kiállítását. Legutóbbi egyéni kiállítását 1991-ben volt<br />
alkalmam megrendezni Maskarák címmel, úgy a prágai, mint a pozsonyi<br />
Magyar Kulturális Központban.<br />
PhDr. Kubička Kucsera Klára<br />
művészettörténész<br />
Vystúpenie kunsthistorika Lajosa Szakolczayho<br />
na individuálnej výstave Siófok (MR), 20. 11. 2007<br />
Egyéni kiállításomon beszédet mond Szakolczay<br />
Lajos irodalom – és művészettörténész<br />
Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófok<br />
Bár figyelemmel kísérem munkásságát, a csoportos kiállításokon csupán<br />
egyes alkotásait lehetett látni, így magam is kíváncsian vártam újabb munkáit.<br />
Az elmúlt kilenc év <strong>Duncsák</strong> kassai életének pont a fele, így nem<br />
elhanyagolható időszak. A végleges válogatásnál főleg újabb munkáit részesítettem<br />
előnyben, csupán néhány képét bemutatva a nyolcvanas évekből.<br />
Ez viszont szükséges volt, hogy összehasonlíthassuk művészetének állandó<br />
jeleit és kellékeit – mégpedig a változókhoz mérve őket.<br />
A kiállítás megnyitója előtt Szaszák György Kassai műtermek című<br />
könyvét mutatták be, melyben jelentős helyet foglal el a <strong>Duncsák</strong> <strong>Attila</strong> vallomását<br />
tartalmazó fejezet. Tudjuk, hogy a művész ungvári származású,<br />
és 42 éves korában döntött új hazájáról, Kassára való átköltözéséről. Ez<br />
a vallomás nagyon kemény élményeket és traumákat tár fel – a művésznek<br />
meg lett volna teljes joga sorsának tragikus jellegű felfogásához vagy egyszerűen<br />
a lázadáshoz. De az emberi lélek útjai nem ilyen kiszámíthatók –<br />
<strong>Duncsák</strong> egyrészt csendes kitartással megváltoztatta reális életét, másrészt<br />
ugyanolyan csendes kitartással megtartotta jogát az álmaihoz, egy megálmodott<br />
világhoz. Pontosan választom a szavakat, nem kitalált világról van<br />
itt szó, az álmodott világ nem kitalált, hanem történő és létező világ, lelkünk<br />
másik oldalának az élete. Néha sötétebb árnyoldala, néha viszont csak<br />
segítségével lehet elviselni az ébrenlét súlyát. <strong>Duncsák</strong> álmai egy európai<br />
lélek mélyebb kulturális rétegeiben játszódnak le, tele vannak jelentésekkel,<br />
18
Change language