Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SEBZETT FÖLDÖN, SEBZETT FOLYÓ<br />
Sebzett földön, sebzett folyó,<br />
szíveken könny s iringó,<br />
ruhám, csizmám elszakadt rég,<br />
kalapom is elszerették.<br />
Bölcsôm széttört, ajkam telel,<br />
sok-sok szómra fejfa felel,<br />
négy égtáj hét muzsikája e föld<br />
árváinak örök imádsága.<br />
Arany ország selyem füvén,<br />
halódik a szó, hanyatlik a fény,<br />
lepel borul lombra, szájra,<br />
nem száll madár csonka ágra.<br />
Jaj, de sokan jönnek-mennek,<br />
míg ez ôsi mezôn honra lelnek,<br />
s ha zeng a daluk szép hazában,<br />
öröm hull kies mezô karéjára.<br />
BUDAPEST-RÁKOSCSABA, 1993. MÁRCIUS 18.<br />
AKI A JÖVÔBEN HISZ…<br />
Megszülettem a holnapnak, hogy a<br />
mában tiszteleghessek a múltnak,<br />
mert aki a jövôben hisz, az a múltat<br />
nem feledve éli jelen emberségét.<br />
BUDAPEST-RÁKOSCSABA, 1995. MÁJUS 8.<br />
MARGITSZIGET KECSES VIRÁGA<br />
Heves indulattal küzdött akkor a Nap,<br />
fényszikrát szórtak a hû csillagok,<br />
az orgonák egymás fölé hajoltak,<br />
minden parányt betakarva illatukkal.<br />
Aranyszínû idôben, nesztelen fák alatt<br />
röpködött, bizsergett a szenvedély,<br />
forrón ölelkeztek a dúslombú fák,<br />
lenge szellô simogatta a lázas arcokat.<br />
Ó, visszajön-e még az a bíborban játszó nap,<br />
melyben szeretni, ölelni, csókolni tudlak még,<br />
vágyam most így lát, szívem tavasza is tart,<br />
arcod ma is ott látom az árnyas fák alatt.<br />
Angyalok tündére, Margitsziget kecses virága,<br />
jöjj, szeress még, bíborló nyári rózsám,<br />
a messze múlt édes emlékét ôrzi a sziget; –<br />
életem rubintja vagy, lelkem szép rôzselángja.<br />
A HAZUGSÁG<br />
SZÍVEMBÔL VÉRT, HITET LOPNI JAR<br />
A hazugság szívembôl vért, hitet lopni jár,<br />
bor, napfény szívet erôsít, igazságot táplál,<br />
lelkembôl kivetem e jégtekintetû világot,<br />
szilaj paripámmal viritó tavaszba szállok.<br />
Bûnök éje ül a hazán, a rónát Nap nem hímzi,<br />
mezôt, rétet vihar altat, bele is ôszült e rög –;<br />
de ha a hon leveti magáról ezer baját,<br />
s botjával csépeli el a gonoszt, tüstént talpra áll.<br />
E fuldokló jelenben haragom mértéken túli,<br />
tûz tombol körülem, hitványarcú vörös tûz,<br />
e silány világból hiányzik boldogságnak lelke –;<br />
béke lesz, béke, ha kitisztul az ész és a fej.<br />
Hazánk egy gyülevész bagázs balkezében ég,<br />
vad láng üszkében nem ringatózik remény,<br />
és mégis, mégis összerogy e rendvesztett világ,<br />
csillag s nap ragyog majd itt mindenek felett.<br />
BUDAPEST-RÁKOSCSABA, 2009. NOVEMBER 28.<br />
KI KOFAKÉNT ZAJONG<br />
Ki kofaként zajong, hazát elad,<br />
annak szívében nem lakik a hon,<br />
bitang az, ki országot dúl s ront.<br />
Betyárokból nincs szûkén a haza,<br />
tettük sok-tíz esztendô bánja, e hûvös,<br />
sötét világ ma is szórja sörényes mocskát.<br />
Ne búslakodj, magyar új csillag született<br />
az égen, mely beragyogja hazánk földjét,<br />
s reményt ad egy boldogabb jövô jöttének.<br />
Magyarrá lesz itt szív s lélek, a magyarok<br />
istene feltaslizza mindazokat, kik e drága<br />
hont becsmérlik, népét törpítik, gyalázzák.<br />
E hazában csak a gazságnak van becse?!<br />
Mozdulj végre – romok hazája, Magyarország!<br />
Ezerszáz fájdalom sorsod?, vagy világít még<br />
fáklyád?<br />
Homlokunkon lifeg a jelen szennye, mocska,<br />
nem lesz anyaföld, nem lesz haza, míg ki nem<br />
szakítjuk a rög testét e bitangoló csordából.<br />
BUDAPEST-RÁKOSCSABA, 2010. JANUÁR 16.<br />
S<br />
Z<br />
A<br />
T<br />
M<br />
Á<br />
R<br />
I<br />
T<br />
A<br />
R<br />
C<br />
S<br />
A<br />
G<br />
Y<br />
U<br />
L<br />
A<br />
BUDAPEST-RÁKOSCSABA, 1998. DECEMBER 23.<br />
81