22.12.2016 Views

Magyar Sakkvilág

El ajedrez es un juego, considerado un deporte, entre dos personas, cada una de las cuales dispone de 16 piezas móviles que se colocan sobre un tablero dividido en 64 escaques. En su versión de competición está considerado como un deporte.

El ajedrez es un juego, considerado un deporte, entre dos personas, cada una de las cuales dispone de 16 piezas móviles que se colocan sobre un tablero dividido en 64 escaques. En su versión de competición está considerado como un deporte.

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Gépkorsakk<br />

Horváth Gyula<br />

Válassz fegyvert!<br />

Legyen SAKK!<br />

Mondtam már? A sakk olyan, mint az<br />

élet. Ezúttal ennek az örökérvényű analógiának<br />

arra a vonulatára pillantunk,<br />

mely szerint az életben is és a sakkban<br />

is nagy múltja van az erőszaknak.<br />

„A sakk sport. Egy véres, agresszív, erőszakos<br />

sport.”<br />

Marcel Duchamp francia képzőművész<br />

Óva intek mindenkit, hogy vitázzon a sakk<br />

miatt, mert úgy járhat, mint Godwin Ulfnadson<br />

gróf, aki Canute királlyal sakkozott<br />

1028-ban. Anglia, Dánia, Norvégia<br />

és Svédország pallos jogú ura feltalálta a<br />

gumisakkot, vagyis visszavett egy lépést.<br />

A gróf felháborodásában felugrott a táblától,<br />

és olyan keményen beszólt királyának,<br />

hogy az másnap első dolgaként megölette<br />

őt. Pedig a grófot a magas intellektus<br />

még mérgében sem hagyta cserben,<br />

és igen ékesszólóan hőbörgött. Csak elfelejtett<br />

előre gondolkozni.<br />

Ha uralkodóval játszol, akkor a túlzott<br />

szolgalelkűség sem ajánlott. 710-ben<br />

Umayyad kalifa rendszeresen sakkozott al<br />

Waliddal, aki sokkal erősebb sakkozó volt<br />

nála, de soha sem mert nyerni a nagy kalifa<br />

ellen. Egyszer aztán, amikor a kalifa rádöbbent,<br />

hogy al Walid szándékosan butaságokat<br />

lép ellene, ott helyben betörte a fejét<br />

az egyik sakkfigurával – a történelmi hűség<br />

kedvéért azzal, ami ma a vezér megfelelője.<br />

A szabály egyszerű: uralkodóval ne<br />

sakkozz. Még akkor sem, ha te is király vagy.<br />

Ott van például King Henry Anglia királyának<br />

esete 1120-ból, aki valahanyadik Lajossal,<br />

Franciaország királyával sakkozott. A játszma<br />

olyan tettlegességig fajuló inszinuációhoz<br />

vezetett, hogy utána háborúzni kezdtek.<br />

A történelem erről a 12 éves háborúként emlékezik<br />

meg. Kemény dolog a sakk.<br />

Azt sem javaslom, hogy sakkfigurák<br />

legyetek, mert úgy járhattok, mint<br />

1485-ben Pedro Arbues inkvizítor emberi<br />

sakkfigurái. A leütött figurát ott helyben<br />

felkoncolták. Durva, de igazságos játszma<br />

volt, ugyanis két vak szerzetes játszotta.<br />

A nőkkel is vigyázni kell. Erről sokan<br />

és sokat mesélhetnénk, de most<br />

maradjunk csak Flanders grófnénál, aki<br />

1213-ban legyőzte a férjét sakkban. A férj,<br />

Ferdinand, Portugália hercege, helyreállítandó<br />

a nemek ideális elhelyezkedését a<br />

hatalmi hierarchiában megütötte asszonyát.<br />

Az adott korban ez a látszólag helyes<br />

cselekedet nem tett jót. Bosszúból az<br />

asszony 1226-ig nem volt hajlandó kiváltani<br />

őt a francia fogságból.<br />

Szörnyű beismerni, de a sakk miatt<br />

soha senki nem párbajozott. Bár lehet, hogy<br />

ebben a témában Wilhelm Steinitznek más<br />

a véleménye. 1867-ben Blackburne-nel sakkozott<br />

London városának sakk-klubjában.<br />

Ekkor Steinitz már egy éve a történelem első<br />

sakkvilágbajnoka volt. Ki tudja miért, de a<br />

kistermetű Steinitz a hatalmas és erős Blackburne-t<br />

provokálta. Blackburne válasza nem<br />

igazi párbaj volt, hanem Steinitz szavaival:<br />

„...ököllel olyan erővel ütött a szememre,<br />

hogy az elsötétedett, és azt hittem kiütötte.<br />

És bár a hatalmas ember a csapásaival<br />

megölhetett volna, nagyon büszke vagyok a<br />

bátorságomra, hogy arcul próbáltam köpni.<br />

Remélem sikerült.” Később Blackburne részegen<br />

újra nekiesett Steinitznek. A mindannyiunk<br />

által nagyra becsült Steinitz erről<br />

ezt írta: „Az arcomat és a szememet ütötte<br />

teljes erőből vagy egy tucatszor. (...) De végül<br />

a szerencse folytán kiszabadultam a részeg<br />

szorításából, és egy ablaktáblát eltörve a fején<br />

lehiggasztottam egy kicsit.”<br />

Egyszer Sztálin is belefolyt a sakkba.<br />

Egy a Szovjetunióban szervezett versenyen<br />

megkérdezte Capablancát, mi a<br />

véleménye a versenyről. Capablanca azt<br />

válaszolta, hogy szörnyű! Minden szovjet<br />

sakkozó csal. Sztálin felhúzta a szemöldökét,<br />

és nyájasan megkérdezte, hogy<br />

hogyan is van ez. Mire Capablanca bátran<br />

(vagy talán mit sem sejtő naivitással?)<br />

elmondta neki, hogy őellene teljes<br />

erővel játszanak, míg egymás ellen csak<br />

imitálják a küzdelmet, és így őt szellemileg<br />

kifárasztják. Nos, mint tudjuk a történelemkönyvekből,<br />

nem Capablanca lett<br />

kivégezve. Viszont másnaptól a szovjetek<br />

élet-halál küzdelmet vívtak a táblánál<br />

egymás ellen. Megemlíteném, hogy<br />

a rossznyelvek szerint a szovjet sakkozók<br />

ezt a kifárasztásos technikát később még<br />

évtizedeken keresztül alkalmazták.<br />

Talán nem mindenki tudja, hogy<br />

nem Kempelen Farkasé volt az egyetlen<br />

„sakkautomata” a számítástechnika kora<br />

előtt. Ott volt például 1915-ben Ajeeb.<br />

Igen jól játszott, és sorra verte az embereket,<br />

mindaddig, mígnem az egyik feldühödött<br />

ellenfele fegyvert nem rántott<br />

és beleürítve a hatlövetűjét szét nem lőtte<br />

a masinát. Furcsa módon az automata<br />

vérezni kezdett, és hamar kiderült, hogy a<br />

benne titkon és ravaszul elrejtett operátor<br />

gyors és kegyes halált halt.<br />

1251-től napjainkig teljesen megszokott<br />

jogi procedúra, hogy elítélik azt, aki túlzott<br />

brutalitással bünteti sakkellenfelét. Általában<br />

a vesztes vesz vérgőzös elégtételt<br />

a győztesen. (Figyelem, ez komoly tanulság!)<br />

A sok között mindössze egyetlen dokumentált<br />

jogi eset volt, amelyben a győztes<br />

nyiffantotta ki vesztest. Érdemes lenne<br />

újrajátszani a játszmát, hogy láthassuk, miket<br />

lépett a szerencsétlen, hogy ezt kiérdemelte.<br />

Lehet, hogy a játszma láttán bólogatnánk<br />

azt hümmögve, így már érthető, megérdemelte.<br />

Volt egy olyan dokumentált eset<br />

is, amikor a felek sokat sakkoztak, és az egyik<br />

azért hallgattatta el a másikat, mert be nem<br />

állt a szája játszma közben. (Ajjaj, ez rám<br />

nézve is veszélyes.) A történelem folyamán<br />

a győztes sokféle fegyverrel történő megrendszabályozása<br />

között volt egy, mindöszsze<br />

egyetlenegy fojtogatásos eset is. Annak<br />

pediglen nem mindennapi oka volt. Az áldozat<br />

ugyanis minden játszmát feladott már az<br />

első gyalogvesztésnél, és ezzel ment az ellenfele<br />

agyára. Hiába lett neki mindannyiszor<br />

elmagyarázva, hogy ez még egy kétesélyes<br />

játszma, nem tanult belőle. Arról nem<br />

szól a jogi dokumentum, hogy a fojtogatásból<br />

végre tanult-e.<br />

Nem tudom, milyen arányban szokták<br />

a játékosok túlélni a sakkjátszmákat.<br />

De David Bronstein, aki 1951-ben a világbajnok<br />

kihívója volt, egy játszmát biztosan<br />

túlélt. 1948-ban Tartakowerrel játszott,<br />

amikor a közönségből valaki rávetette magát,<br />

hogy megölje. A támadót a közönség<br />

tagjai fékezték meg. Ha akkor Bronstein<br />

meghal, akkor valószínűleg Boleszlavszkij<br />

lett volna Botvinnik kihívója a világbajnoki<br />

címért. Tízet teszek egy ellen, hogy Botvinnik<br />

maradt volna akkor is a világbajnok.<br />

Mint ember Bobby Fischer világbajnok<br />

állítólag elég tenyérbemászó volt. Talán<br />

ezért is pofozta fel őt Benkő Pál nagymesterünk<br />

1962-ben.<br />

Alekszej Szuetyin:<br />

A megnyitás és a középjáték<br />

kapcsolata<br />

A könyv kisérletet tesz arra, hogy a megnyitáselmélet<br />

tanulási módszerének elsajátítását egy meghatározott<br />

rendszer által tegye lehetővé.<br />

Ára: 3200 Ft<br />

L. M. Szluckij - M. I. Seresevszkij:<br />

A végjátékok körvonalai<br />

A könyv tagadhatatlanul nagy módszertani<br />

segítségnek számít mind az edzőknek,<br />

mind azon játékosoknak, akik egyedül<br />

tanulmányozzák a sakkjátékot.<br />

Ára: 3800 Ft<br />

20 MAGYAR SAKKVILÁG

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!