Magyar Sakkvilág
El ajedrez es un juego, considerado un deporte, entre dos personas, cada una de las cuales dispone de 16 piezas móviles que se colocan sobre un tablero dividido en 64 escaques. En su versión de competición está considerado como un deporte.
El ajedrez es un juego, considerado un deporte, entre dos personas, cada una de las cuales dispone de 16 piezas móviles que se colocan sobre un tablero dividido en 64 escaques. En su versión de competición está considerado como un deporte.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Portré<br />
Horváth József<br />
„Néha komolytalanabb vagy, mint<br />
a korod szerint lenni kellene”<br />
Interjú Lányi Győzővel<br />
Kedves Győző bátyám! Amikor ez az<br />
interjú készül itt, a <strong>Magyar</strong> Sakkszövetségben,<br />
akkor még a nyolcadik x-<br />
en innen vagy, a lap megjelenésekor<br />
már túl leszel rajta. Nyolc évtized…<br />
Kérlek, mesélj arról, hogy mikor, ki,<br />
milyen körülmények között tanított<br />
meg sakkozni!<br />
1936. március 30-án születtem Budapesten.<br />
Keresztapám nagyon jó amatőr sakkozó<br />
volt, amolyan hobbijátékos. Engem<br />
és édesapámat is tanította.<br />
Kérlek, mesélj a családodról!<br />
Ez szomorú történet. 1943-ban családunk<br />
áttért a zsidó vallásról a római katolikusra<br />
annak reményében, hogy megússzuk<br />
majd a háború és a zsidóüldözés borzalmait.<br />
Nem így lett. Édesanyámat a ravensbrücki<br />
női koncentrációs táborba<br />
szállították, édesapám a bergen-belseni<br />
táborba került. Édesanyám 35 évesen halt<br />
meg az előbb említett helyen. Testvéreim<br />
nem voltak.<br />
Ez az egész borzasztó, véleményem<br />
szerint a XX. századi történelem legszégyenteljesebb<br />
eseménye volt.<br />
Szerencsére édesapám nagy nehezen<br />
túlélte a tábort, visszajött. Viszont édesanyámon<br />
kívül a rokonságból még sokan<br />
áldozatul estek a zsidóüldözésnek.<br />
Amúgy apám idősebb volt anyámnál,<br />
érdekes módon a különbség közöttük<br />
egyetlen nap volt.<br />
És te hogy élted túl, Győző bátyám?<br />
1945-ben 9 éves voltál.<br />
Keresztapámmal együtt bujkáltunk (valahol<br />
a Bonyhádi út környékén), ő egyébként<br />
német származású volt, Donhauser<br />
Rezsőnek hívták. A családjával még 1912-<br />
ben tért át a katolikus vallásra. Ugyanakkor<br />
ez mit sem ért, a keresztanyámnak is<br />
hordania kellett a sárga csillagot. Viszont<br />
aztán 1947-ben bérmálkoztam is, soha<br />
nem felejtem, Mindszenty Józsefnél. Talán<br />
valami begyakorolt alakiságot roszszul<br />
csinálhattam, mert Mindszenty így<br />
szólt hozzám: „Térdre, fiam, te marha” –<br />
majd pápagyűrűjével megkoccantotta a<br />
fejemet. Szeretettel mondta, jóindulattal.<br />
Szerencsére a háborút valahogy túlélte<br />
az ország (könnyen mondom ezt,<br />
mint 1964-es születésű ifjonc). Hogyan<br />
kezdődött a „hivatalos” sakkpályád?<br />
Apám levitt a Postás csapatába, nem igazoltam<br />
le, csak nézelődtem, hallgattam<br />
Jenei Feri bácsi edzéseit. Az első csapatom<br />
a Budapesti Előre volt. 1953 nyarán,<br />
talán őszén – 21 évesen – kerültem oda. A<br />
csapat edzője és éltáblása nem más volt,<br />
mint Barcza Gedeon nagymester.<br />
Ez nem semmi! Akkor volt kitől tanulnod.<br />
Kérlek, mesélj róla bővebben!<br />
Hatodikos voltam, az 1-4. osztályt a külső<br />
Egressy úti általános iskolában végeztem,<br />
a felsősök a belső Egressy úti iskolába jártak.<br />
Barcza Gedeon csak a 7-8. osztályosokat<br />
tanította matematikára és fizikára.<br />
Csak egy évet kellett volna „kibírnom”, és<br />
hozzá kerülök.<br />
Miért, mi történt?<br />
Akkoriban ajánlották fel Barczának, hogy<br />
legyen a <strong>Magyar</strong> Sakkélet szerkesztője. El<br />
kellett fogadnia az állást, hiszen négy gyermeke<br />
volt, és a pedagógusokat már abban<br />
az időben sem fizették valami jól. Ez azzal<br />
is együtt járt, hogy a Szikra csapatához kellett<br />
átigazolnia. A Szikra egyébként a Tipográfia<br />
elődje volt. Barcza nagyon el volt<br />
keseredve, ám – becsületére legyen mondva<br />
– még egy évig ingyen tanított minket<br />
az Előrében. Aztán, hogy Barcza elment,<br />
hamarosan kiestünk. Gida bácsi a világ legjobb<br />
edzője volt, kedélyesen, humorosan<br />
adott elő. Legtöbbször pozíciós játszmákat,<br />
végjátékokat mutatott be, derűs epizódokkal<br />
színesítette mondandóját.<br />
És neked hogyan ment a játék a kezdeti<br />
időszakban?<br />
Furcsa, de nekem a II. osztály megszerzése<br />
ment a legnehezebben, nyolcadszorra<br />
tudtam elérni ezt a minősítést. Azokban<br />
az időkben – úgy tapasztaltam – rengeteg<br />
„fekete ló” volt, sok jó játékos alacsony<br />
minősítéssel. Dátum szerint 1955-<br />
ben lettem II. osztályú. 1956-ban szereztem<br />
meg az elsőosztályú minősítést.<br />
Később a 60-as évek elején lettem csillagos<br />
elsőosztályú, majd mesterjelölt.<br />
Volt-e valami kedvenc, meghatározó<br />
sakk-könyved?<br />
Külön nem emelnék ki egyet sem. Még az<br />
Előrében sok könyvet forgattam, többnyire<br />
megnyitáselméleti könyveket. Mindig<br />
is hittem az önképzésben. A nyitási könyveken<br />
kívül megragadott még Kurt Richter:<br />
Hoche Schule der Schachtaktik című<br />
műve, illetve a Chalupetzky–Tóth-féle<br />
Capablanca és Capablanca veszít, valamint<br />
Aljechin 300 játszmája.<br />
Több csapatnál is megfordultál.<br />
Felsorolni is sok, valóban, csak a legfontosabbakat<br />
emelném ki. Kedvenc csapatom<br />
a Tűzoltó Dózsa volt, korábban Újpesti<br />
Dózsának hívták. Kluger Gyula, illetve Sebestyén<br />
Béla is itt játszottak. Nagy fájdalmunk<br />
volt sakkozóknak, hogy az Újpest a<br />
leggazdagabb klubok egyike volt, a sakkozásra<br />
mégsem áldoztak. Úgy érzem, hogy a<br />
60-as években viszonylag könnyen mester<br />
tudtam volna lenni, ám egy mesterversenyre<br />
a nevezési díj meglehetősen borsos volt,<br />
nem tudtam kifizetni. 5-6000 forint akkoriban<br />
rengeteg pénznek számított. Ráadásul<br />
1958-ban megházasodtam. Később aztán<br />
(1971 és 1975 között) a Sajtó csapatánál játszottam<br />
és ott is edzősködtem.<br />
Edzősködtél? Annak idején az edzősködés<br />
szigorú kritériumokhoz volt<br />
kötve. Manapság gyakran azt látni,<br />
hogy huszonéves FIDE-mester „sztáredzők”<br />
garázdálkodnak itt-ott (ez<br />
még a jobbik eset), besöprik a pénzt,<br />
edzői végzettségük nulla. Az edzői<br />
eredményeik is…<br />
Én 1970/71-ben fejeztem be a segédedzői<br />
tanfolyamot, többek között Sax Gyula is<br />
velem végzett. Aztán 1974 és 1976 között<br />
végeztem a Testnevelési Főiskolán a kétéves<br />
középfokú edzőit. Labdajátékosokkal<br />
együtt tanultunk, többek között Ribli Zoltán,<br />
Sax Gyula, Tichy-Rács Józsi. Sax Gyulának<br />
korábban műtötték a vállát, ám olyan<br />
kitűnő mozgása volt, hogy a gimnasztika<br />
tanár vele mutattatta be a gyakorlatokat.<br />
Visszatérve a Sajtó csapatához, rendbetettem<br />
ott a dolgokat, megszerveztem az<br />
edzéseket. Egy kis (sakk)történelem, a Sajtó<br />
SE elődje a Bástya csapata volt, valamikor<br />
Kádár János alapította. A csapat játékosai<br />
gyakran még a hétvégeken is dolgoztak, így<br />
gyakori kiállási gondjaink voltak. Hogy ezen<br />
segítsek, felvettem a kapcsolatot a középiskolákkal,<br />
általános iskolákkal. Az edzéseket<br />
Flesch János, illetve Flórián Tibor tartották.<br />
Olyan sakkvezetők játszottak egyébként<br />
nálunk, mint Szerényi Sándor, a Sakkszövetség<br />
elnöke, illetve Gábor Zoltán, az alelnök.<br />
És akkor – ha jól sejtem – a Sajtóból kerültél<br />
a BHG-ba, ami nekem is és testvéremnek<br />
is az első csapatunk volt.<br />
Igen. BHG annyit jelentett, Beloiannisz Híradástechnikai<br />
Gépgyár. És ha emlékezetem<br />
nem csal, 1976 novemberében ott kopogtatott<br />
egy 12-13 éves fiú, vagyis te, Józsikám.<br />
Itt van a kezemben egy erősorrendi ív,<br />
az 1979-es ifjúsági csapatbajnokira vonatkozik:<br />
1. Horváth József 1975 (I. o.), 2. Hegedűs<br />
János (II. o.) 1555, 3. Horváth Csaba (IV.<br />
o.), 4. Bene Sándor (IV. o.), 5. Jobbágy András<br />
(IV. o.) 6. Pál Konstantin (IV. o.).<br />
Pál Konstantin? Ő az osztálytársam, sőt<br />
padtársam volt. Ellene játszottam életem<br />
első partiját 1977. január 6-án. Viszont<br />
én is „felfegyverkeztem”, itt van<br />
a jellemzés, amit rólam írtál, amikor<br />
még IV. osztályú játékos voltam, egészen<br />
pontosan 1977. február 18-án.<br />
Megismerem, az én kézírásom. Lássuk<br />
csak. Erényeid – egy oldal, negatívumok<br />
– két oldal. Nézzünk csak ez utóbbi kategóriából<br />
pár pontot: 1. Hiányos a megnyitáselméleti<br />
tudásod. 2. Hiányos a végjátékbeli<br />
tudásod. 6. Néha komolytalanabb<br />
vagy, mint a korod szerint lenni kellene. 8.<br />
Egyes ellenfeleid játékerejét esetenként<br />
feleslegesen túlbecsülöd. Remélem, hogy<br />
már kijavítottad ezeket a hibákat!<br />
Az igazat megvallva még dolgozom<br />
rajtuk… Viszont – mivelhogy nincs<br />
sikeres edző sikeres tanítvány nélkül<br />
és fordítva –, a magam és az öcsém<br />
nevében köszönjük neked azt, hogy<br />
többszörös olimpikont és többszörös<br />
magyar bajnokot neveltél belőlünk.<br />
Most, hogy megkaptam tőled<br />
néhány játszmalapot, látom, hogy<br />
mindig feljegyezted az elhasznált<br />
gondolkodási időt, utólag kisebb<br />
elemzéseket írtál a lépések után.<br />
28 MAGYAR SAKKVILÁG
Change language