J E G Y Z Ő K Ö N Y V

házban laknak, na de hát itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy az elővásárlási jog jogosultja,
jelesen, kezdjük az elején, az a) ponttal, a bérlő, ő az elővásárlási jog jogosultja, ha ő meg kívánja
vásárolni ezt a saját maga által bérelt ingatlant, akkor őnekik forgalmi érték csökkentő tényezőként
elismerjük azt a marha nagy hátrányát, hogy ez a lakás lakott. Ugyan ő maga által lakott, de ez forgalmi
érték csökkentő tényező. Tehát én ezt így nem tartanám célszerűnek bent tartani, mert ellentétes azzal,
ami az eddig kialakult gyakorlattal, amikor valóban a lakáshasználat, mint forgalmi érték csökkentő
tényező, figyelembe veendő ingatlanértékesítéseknél vagy talán más bírósági eljárásokban is, mert ez
esetben az én általam ismert bírói gyakorlat nem szokta a polgárjogi viszonyokban értékcsökkentő
tényezőként kezelni azt a helyzetet, ha az kívánja megvásárolni az ingatlant, aki egyébként jogcímmel
lakja az ingatlant, akkor az ő javára még nem fogják csökkenteni a vételárat, mert hát ez nem hátrány
ebben az esetben.
Marton István: No, hát ha nagyon humorizálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy talán aki bent lakik,
az már jobban ismeri, mint az ingatlan értékbecslés, ezért még így is próbálunk neki kedvet csinálni,
hogy annak ellenére, hogy annyira ismeri is, vegye meg. Ilyen gyakorlat van. A bírói gyakorlat, az
tényleg inkább azt mutatja, amit Ön mond, de arra, amit Csákai úr és a másik bizottsági elnök is felvetett,
arra, ha jól emlékszem, nem is ennek kell vonatkozni, hanem a vagyonrendeletnek, tehát az üresen álló
lakásokra már a vagyonrendeletek vonatkoznak. De ha rosszul mondanám, és akkor itt még minden elvi
akadály is elhárult, amit mielőtt végiggondoltam jobban a dolgot, magam is annak véltem, de ha itt a
képviselő urak befejezik a hozzászólásokat, akkor majd Kámán úrnak adom meg a szót.
Dr. Csákai Iván: Következő, Fodor képviselőtársam említette ezt a lakottságot. Annak idején mi ebben
benn voltunk. Benn voltunk az értékesítés, és sajnos 50 %-ot kellett, kellett beszámítani. Tehát sajnos ez
van. Ez van. Ez van, tehát kötelező érvényű. Az, hogy 20 %-ot, hogy elfogadják, ezt merem remélni. De
hogyha lehet az, hogy ezt a20 %-ot eltöröljük, én benne vagyok. Én benne vagyok, csak nem biztos,
hogyha ezt megtámadják, akkor ez meg fog állni. Mert olyan, hogy akkor ezt úgy lehetne módosítani,
hogy a 20 %-os lakottsági kedvezményt eltöröljük, de ugyanakkor belép egy olyan 25 %-os kedvezmény
akkor, hogyha egyösszegben kifizeti. Tehát ezt gondolja át a képviselőtestület.
Marton István: Én úgy gondolom, hogy ez a 20 %, ez tulajdonképpen ilyen vételi kedvcsináló azokkal
szemben, akik még nem laknak, csak venni akarnak. Tehát én ezt el tudom fogadni, de az ellenkezőjét
is. Ha ezen áll vagy bukik, hogy ma itt ezt elfogadjuk több év után, akkor én bármelyiket megszavazom,
ezt tudom Önöknek mondani. Mind a kettőt leszavaztatnom képviselő úr.
Böröcz Zoltán: Csákai elnök úrhoz egy gondolat, amit mondott, hiszen értem én, amit mondott, meg Ő
nyilván irányítója volt anno annak idején is ennek a lakásprivatizációs ügynek. Az egy másik ügy, azért
ezt nem kell elfelejteni. Az akkor az állami tulajdon, az önkormányzati tulajdon megoszlása és a
lakásprivatizáció hármasában született törvény, amely törvény tól-ig határidő közé tette azt az időszakot,
amikor törvényi kötelezettséggel ezt a kedvezményt kellett adni. Ma egy szabadpiaci gazdaság van, az a
törvény nincs érvényben ebben, tehát kötelezettséget nem ró ránk, csak önkormányzati tulajdon van,
nincs állami tulajdon ugye, ami önkormányzathoz került, de mindjárt privatizációra, tehát azt ne keverjük
ide. Másik dolog egy érdekes hozzászólás, amit Bogár képviselőtársam mondott. Értem a szándékát,
üdvözlöm a szándékát, de mivel azt mondta Feri, hogy egyébként így tudja csak megszavazni, hadd
bíztassam arra, hogy e nélkül a javaslata nélkül is szavazza meg, mert nem úgy van az, amit egyszer
régen csinált ez az önkormányzat anno 20 évvel ezelőtt, hogy pántlikázom a pénzt, tehát ezt a bevételt,
ami ebből bejön, azt benn akarom tartani a rendszerben, ezért úgy döntsük el, hogy ezt oda kell
fordítani. Volt ilyen szándék mindig, sohasem sikerült. Költségvetési gazdálkodási keretek között nem is
megvalósítható technikailag sem. Én azt gondolom, hogy a pénznek, filozófiai, ha úgy tetszik,
közgazdasági értelemben van öt funkciója. Az egyik legfontosabb, nem csak felhalmozási eszköz,
hanem csereeszköz, aminek pont az a lényege, hogy beviszem én ebbe a kalapba, és bármire
válthatom. Tehát ne pántlikázzuk meg ezt a bevételt. De amikor jön majd a költségvetés, Bogár úr el
fogja mondani, és igaza van, hogy legalább olyan mértékben tervezzünk be Vagyongazdálkodás Zrt-n
keresztül ebbe a szektorba, mint amennyit értékesítettünk, mert ez kezelhető. Tavaly, emlékszem rá,
Feri, Karádi Ferinek a javaslata, jó szándékú javaslata Miklósfa ingatlanértékesítés és ráfordítására, pont
ezen a hibán bukott meg, és ezért nem került akkor támogatásra. Tehát arra kérlek Feri, nyugodtan
szavazd meg e miatt, és ….. ott leszek egyébként, hogy ebbe a rendszerbe visszakerüljön …..
34