ATF SZEMLE - Adventista Teológiai Főiskola - Hetednapi Adventista ...

• tanulmányok
sikerek otthona ma már nem a nyugati országokban keresendő, hanem a harmadik
vi lágban. A módszerek pontosan ott nem működnek, ahol születnek; míg
ahol missziói módszertanról még csak nem is hallottak, növekszik az egyház.
Strukturális krízis
A misszió működtetését átvette a helyi gyülekezetektől az egyházi adminisztráció.
A kül- és belmissziót a struktúrán keresztül igyekszik megoldani az egyház,
a tagság elszakadt a missziói területektől és tapasztalatoktól. Az előző
század közepén történt átszervezések az Adventista Egyházban jelentősen az
anyagi síkra irányították a személyes kapcsolatokról a hangsúlyt. A külmisszió
egyházunkban többnyire adakozást jelent. Pekka Pohjola rávilágít annak súlyos
következményeire, hogy a gyülekeztek izolálódtak a missziós területektől.
A missziói adakozás már nem jelent örömet, hanem inkább terhet a helyi gyülekezetek
számára. 11
A misszionáriusok száma radikálisan csökkent. 1950-ben 2000 kiküldött
misszionárius volt, míg ezzel szemben 1996-ban 800. Az ok a támogatások
visszaesésében keresendő. Észak-Amerikában a tizedbevétel 1950-hez képest
1990-re 6,3-szorosára nőtt, ezzel szemben a misszióadományok összege 4%-kal
csökkent. Európában ugyanerre a periódusra huszonkétszeres tizednövekedést
lehet kimutatni, de csak 6,8%-kal növekedett a misszióra fordított adományok
összege. Amíg 1950-ben évente 6 napi keresetnek megfelelő összeget adtak a tagok
átlagosan világmisszióra, addig 1991-ben már csak 20 percnyi munkának
megfelelő összeget fordítottak ugyanerre a célra. 12
A társadalmi változások okozta krízis
Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentős ideológiai változások tették
próbára az egyház tűrőképességét és hitelességét. Az Adventista Egyház jókora
teret veszített a társadalomban elfoglalt helyzetében és létszámában is az adventmisszió
kezdeti bázisországaiban. A második világháború után a nehézségek ellenére
még intenzív növekedés jellemezte az egyház életét, ez azonban hosszú
távon kifulladt. Ennek következtében az egyház taglétszáma hanyatlásnak indult,
felére csökkent, és gyülekezetek sorát kényszerült bezárni. A rendszerváltozás
új lehetőségeket hozott, amit az egyház nem tudott kihasználni, a társadalmi
nyitottság ellenére nem tudta hitének értékét a társadalom szemében növelni.
Bár a létszámbeli csökkenés megállt, az elöregedés és a tagság berendezkedése
a piacgazdaság uralta társadalmi viszonyok között jelentős passzivitást, visszafogottságot
eredményezett. Így az egyházat felkészületlenül érte az újabb változás
érkezése. Az egész világ tapasztalatában és gondolkodásában is alapvető paradigmaváltás
következett be. A posztmodern világ megváltozott értékrendszere
a hagyományos „hittérítő” jellegű missziói tevékenységet idegen elemként éli
meg. Erős beilleszkedési kényszert fejt ki, és igényli a toleranciát az élet más területéhez
hasonlóan a világnézeti kérdésekben is.
Ha mindezekkel szemben megemlítjük az adventista egyház küldetésének
fontos és sürgető elemét, az emberek felkészítését Krisztus eljövetelére, akkor
érezhető a feszültség az elmélet és a gyakorlat között, és láthatóvá válik a
missziói kérdések tisztázásának sürgető volta. Ellen White ezt így fogalmazta
meg: „Éreznünk kell a felelősséget, hogy feszült komolysággal munkálkodjunk:
Istennek időszerű igazságát másokhoz eljuttassuk. Nem lehetünk eléggé
komolyak… Itt az ideje, hogy az utolsó fi gyelmeztetés elhangozzék. Az igazság
ATF szemle, 2009/1 • 10