ATF SZEMLE - Adventista Teológiai Főiskola - Hetednapi Adventista ...

• tanulmányok
5. A megdicsőülés, Istenfi úságának kinyilatkoztatása is egy magas hegyen
történt, ahol találkozott még Mózessel és Illéssel. 30
6. A jövőről szóló jövendöléseit is egy hegyen mondja el, mint aki a jövőnek a
Királya és ismerője. 31
7. Feltámadása után az olajfák hegyéről emelkedett fel a mennybe, és ide is fog
visszatérni Zakariás 14:4 32 szerint. A hegy az a hely, ahol szimbolikusan is a
menny a legközelebb van a Földhöz, és ahol a király valós dicsőségében és
hatalmában nyilatkozott meg. 33
„Mivel a hegy a királyságot jelképezi, itt is helyes, ha azt mondjuk, hogy Máté
Jézus Krisztust királyként akarja bemutatni. Ábrahámmal kezdi a nemzetségi
táblázatát, a leszármazási vonalat Dávid királyig vezeti. Krisztus király volta
Máté egész evangéliumában nagy hangsúlyt kap: a mágusok keresik őt, a zsidók
királyát, a gonosz Heródes király féltékeny rá. Maga a királyság szó ötvennyolc
alkalommal fordul elő az evangéliumban.” 34
Máté misszióparancsa összefüggésében egyáltalán nem beszél a mennybemenetelről,
úgy tűnik, „itt hagyja a királyt a Földön”. „Távoli földre való távozása
nem teszi szükségessé a lemondását, de azt sem, hogy helyettest nevezzen ki, mivel
kijelenti, hogy mindenkor népével marad, bár láthatatlan módon.” 35 Kijelenti,
hogy neki adatott minden hatalom mennyen és Földön, és parancsba adja minden
nép bevonását a királyságába.
Adolf Harnack a Máté által felvetett misszióparancsot rendkívülinek tartja, jelentését
öt pontban foglalja össze: „Máté 28:18–20 igazi mestermű, ha az ember a
tartalmára csak egy pillantást is vet… Aki a mondatokat írta, máris megtapasztalt
valamit Jézus személyéből és az általa elkezdett műnek a jelentőségéből, amit
egyáltalán nem lehet felülmúlni:
1. Jézusé minden hatalom mennyen és földön.
2. Mindenkor az övéivel van, egészen a világ végéig.
3. Krisztus mint Fiú egy nevet képez az Atyával és a Szentlélekkel.
4. Jézus parancsba adta, hogy minden nép az ő tanítványa legyen, és ezért kiküldi
tanítványait…
5. Az evangelizáció eszközeként a keresztséget nevezi meg, ami az Atya, Fiú
és Szentlélek nevében a közösségbe vezeti az embereket. Megparancsolja a
törvényeinek megtartását, amire tanítani kell minden népet.
Többet és nagyobbat nem lehet negyven szóban kifejezni. 36
A parancs poreuomai aoristos participiummal kezdődik, aminek a jelentése
’megy, elindul, utazik, útra indul’. Nem felszólító módban hangzik el, ebben
az értelemben tehát nem parancs. A főige alá van alárendelve, ez pedig
a tanítványképzésre vonatkozik, és azt egészíti ki. Azt is mondhatjuk tehát,
hogy a főige feltételezi, hogy a tanítvány elindult, úton van, útra kelt. Ennek
következtében az eredeti szövegben a parancs nem az elmozdulásra vonatkozik,
amihez útra kell kelni, hanem a tanítványképzésre, amit bárhol van is a tanítvány,
el kell végeznie. A parancs tehát nem arra vonatkozik, hogy az adott
pillanatban el kell indulni kifelé, hanem hogy most el kell kezdeni tanítványnyá
tenni!
„Elmenvén azért” – de miért is? Valami oka van annak, hogy valaki elindul,
úton van és tanítvánnyá akar tenni másokat. Jézus az Atyához tért, teljhatalmat
kapott, és ezzel a hatalmával indítja el a tanítványokat. Ez a hatalom és tekintély
indítja el a tanítványokat.
ATF szemle, 2009/1 • 24