ATF SZEMLE - Adventista Teológiai Főiskola - Hetednapi Adventista ...

• tanulmányok
Az adventistákhoz nem vallásos háttérből megkeresztelkedők aránya az ötvenes
években meghaladta a 20%-ot, és a nyolcvanas évek közepéig 21–26%
között mozgott (kivéve az 1966–1974 közötti időszakot). Arányuk a nyolcvanas
évek végén lépte át csak a 30%-ot. Utóbbi összefüggésben állhat Mark Finley
budapesti evangelizációs kampányával, amely a nem adventista hátterűek
egyházhoz csatlakozásának emelkedéséhez vezetett, miközben a lakosság vallás
iránti érdeklődése is növekedett. Ennek következtében a nyolcvanas évek végén
már az egyház a hitüket nem gyakorlók körében a társadalomban tapasztaltakhoz
hasonló arányban nyert meg embereket. 14 A maguk módján vallásosak aránya
mindvégig 24–30% között mozgott (kivéve az 1966–1974 közötti időszakot),
amely a vizsgált korszak egészében alacsonyabb értéket jelentett a társadalomban
tapasztaltaknál. 15 (5. diagram)
A vallásosság módja felekezetenként változott. Továbbra is a református
egyházat elhagyók leginkább egyháziasan vallásosak (39–50%), sőt arányuk
1956–1958 és 1975–1983 között a 60%-ot is elérte. A katolikusok esetében
kisebb számot (32–45%, kivéve 1951–1955 között) tapasztalunk, de még így
is meghaladja a társadalomra jellemző mértéket. A maguk módján vallásosak
aránya is magasabb volt a reformátusok köréből érkezettek között. Ezzel párhuzamosan
a katolikusoknál nagyobb a hitüket nem gyakorlók aránya (kivéve
1951–1955, 1966–1974). (7–8. diagram) A katolikusok jobban tolerálták buzgóbb
híveik kegyességi gyakorlatát, mint a reformátusok. Az utóbbi egyház
felső vezetése – állami nyomásra – éppen a korábbi belmissziós attitűddel rendelkező
réteg visszaszorítására törekedett. 16 Így a leginkább elkötelezett egyháziasan
vallásos rétegből csatlakoztak többen a különböző szabadegyházi közösségekhez,
köztük az adventistákhoz.
Nem csupán a Hetednapi Adventista Egyház „korosodása”, hanem a fentebb
említettek eredménye is a harmadik generációs adventisták arányának emelkedése
(7,1%-ról 30–32%-ra) az ötvenes évek második felében. Sőt a hatvanas évektől
kezdve mérhetővé vált a negyedik generáció (1959–1965: 1%, 1966–1974: 8%,
1975–1983: 10%, 1984–1989: 7,7%). Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek elejére
40–45%-ról 28,8%-ra csökkent az első generációs adventisták aránya, amely
csak az 1980-as évek második felében emelkedett ismét 43%-ra a megélénkülő
evangelizációs erőfeszítések eredményeként. A második generációs adventisták
aránya csökkenő tendenciát mutatott (50%-ról 18,1%-ra), és összességében
30–40%-ot képviselt a korszak nagy részében. (6. diagram) Az ötvenes években
még 24–34% lehetett a családjukkal együtt vagy kisebb időeltéréssel (korábban/
később) megkeresztelkedettek, illetve a vegyes (egyik fél adventista) házasságokból
érkezettek aránya. Ez az arány a hatvanas évektől kezdve 10% körüli értékre
csökkent. Vagyis a felekezet már kevésbé tudta a családok egészét megszólítani,
illetve a vegyes házasságokban felnevelkedett gyermekek többsége nem
integrálódott a felekezet életébe.
III. A Hetednapi Adventista Egyház missziójának
társadalmi bázisa a rendszerváltozás után
a) A nemek megoszlása
A megkeresztelkedettek között a nők hosszabb élettartama miatt a nemek megoszlását
csak a rendszerváltozás utáni években érdemes megvizsgálnunk.
ATF szemle, 2009/1 • 38