ATF SZEMLE - Adventista Teológiai Főiskola - Hetednapi Adventista ...

• tanulmányok
elsősorban tiszántúli falusi/kisvárosi kisgazda protestáns „bibliás” csoportok alkották.
A református egyházon belüli hatalomváltás következtében a korábban
belmissziós irányultságú lelkészek (Bereczki Albert, Péter János) vették át az
egyházi vezetést, akiknek egyházpolitikája (különösen Péter Jánosé) elbizonytalaníthatta
a fent említett társadalmi csoportot. Gyanakodva nézhették a belmissziós
mozgalom klerikalizálódását, mert a korábban egyesületi autonómiával
működő csoportok a zsinati iroda irányítása alá kerültek, és előbb-utóbb állami
nyomásra feloszlatás várt rájuk. A „bibliás reformátusok” nem vezethettek Biblia-órákat,
mert a lelkészek feladatává vált. Sokan átpártoltak a kisegyházakhoz,
mivel ott az egyszerű gyülekezeti tagok is tarthattak istentiszteleteket, és evangelizálhattak.
A feszültséget fokozta, hogy a társadalmi változások ezt a réteget sújtották
leginkább (agrárolló mesterséges szétnyitása, beszolgáltatások, szövetkezetesítés).
8 A kialakult politikai, gazdasági helyzetben sokan elveszítve földjüket
a városokba költöztek, de nem tudtak beilleszkedni az ottani református gyülekezetekbe.
Az új egyházvezetéstől semmilyen támogatást nem kaptak. Sőt ennek
ellenkezőjét kellett tapasztalniuk.
A református egyház tehát az aktív, egyháziasan vallásos rétegből veszített
leginkább. Ezzel szemben a katolikus „átpártolók” felét a maguk módján vallásosak,
illetve a vallásukat nem gyakorlók tették ki. A közel 17%-nyi különbség –
az egyháziasan vallásos katolikus és református áttérők között – hátterében dogmatikai
okok állhattak. Ugyanis a katolikus barokkos kegyesség jelentősen különbözött
az adventisták protestáns gyakorlatától, ezért a katolikusok esetében
az egyházhoz kevésbé kötődők könnyebben csatlakoztak az adventizmushoz.
II. A Hetednapi Adventista Egyház missziójának
társadalmi bázisa a kommunista diktatúra éveiben
(1950–1989)
Az ötvenes évektől kezdve a politikai nyomás miatt a Hetednapi Adventista
Egyház evangelizációs aktivitása minimálisra csökkent, és a belmissziós tevékenység
is korlátozottan működhetett. A felekezet életét az ötvenes évek elejétől
a rendszerváltozásig belső feszültségek, egyházszakadások (1956, 1965, 1975) és
az azt követő stabilizációs erőfeszítések terhelték. 9 A fent említett folyamat következménye
a taglétszám és a keresztségek számának csökkenése, valamint az
új tagok társadalmi, vallási hátterének változása. Az egyház missziójára hatottak
még a gyülekezet belmissziós tevékenysége mellett az olyan társadalmi változások
is, mint a migráció. Az alföldi falvakból, kisvárosokból sok adventista
a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten és környékén telepedett le. A felekezet
belső növekedése tehát ezekben a régiókban érvényesülhetett leginkább.
Egy-egy régió „kiugró” teljesítményének hátterében néhány jobb képességű lelkész
tevékenysége vagy egy népesebb generáció lokális keresztsége is állhatott.
A Hetednapi Adventista Egyház (bel)missziójának központját továbbra is a két
alföldi, valamint a közép-magyarországi régió gyülekezetei alkották. A középmagyarországi
– elsősorban budapesti – gyülekezetek missziós eredményei egyre
nagyobb részt foglaltak el a felekezet életében. Ennek oka a korábban említett
migráció, illetve az 1984 és 1989 közötti „kiugró” teljesítmény mögött a Mark
Finley által vezetett Aratás Budapest evangelizációs sorozat keresztségi eredményei
álltak. A fővárosi gyülekezetek azonban a taglétszámukhoz viszonyítottan
ATF szemle, 2009/1 • 36