ATF SZEMLE - Adventista Teológiai Főiskola - Hetednapi Adventista ...

• tanulmányok
tudományát és szokásait, de szigorú fegyelmezést nyertek a munka és az élet viszontagságai
által. Természetes képességű és tanulékony lelkületű férfi ak voltak,
akiket át lehetett formálni és ki lehetett képezni az Üdvözítő szolgálatára. Az élet
közönséges foglalkozásaiban sok munkás türelmesen ellátja mindennapi munkakörét
anélkül, hogy ismerné őket. Ilyenek voltak azok a férfi ak is, akiket a Megváltó
munkatársakul hívott el. Természetes képességeiken kívül a világ legnagyobb
Tanítójával töltött háromévi tapasztalat előnyével rendelkeztek.” 40
„Minden népeket”
A zsidók azt hitték, hogy a Messiás majd csak az övék lesz. Jézus azonban megszünteti
a kizárólagosságot, és minden népet bevon a tanítványképzés folyamatába.
Az evangélium mindenkié. „Nyilvánvaló tehát, hogy Máté egyszerűen azt
akarta mondani, hogy Jézus immár nemcsak Izraelhez küldetett, hanem az egész
emberiség Üdvözítőjévé vált.” 41
„Megkeresztelvén őket”
A baptidzó a hétköznapi görög nyelvben csak alkalmanként vonatkozott rituális
tisztálkodásra. Erre más szavakat használtak. A szó eredeti jelentése: ’bemerít,
alámerít, bemerül’. 42 Ezt a szertartást először Keresztelő János végezte, az ő tevékenységéhez
annyira hozzátartozik ez, hogy nevének állandó jelzőjévé válik. Ez
azt jelenti, hogy amit ő tett azokkal, akik elfogadták Isten eljövendő országáról
hirdetett evangéliumát, és bűnbánatot tartottak, annak nem volt tökéletes párhuzama,
adekvát megfelelője Izrael korabeli életében és kegyességi gyakorlatában,
hanem teljesen egyedülálló jelenség volt. 43 János a bűnöknek bocsánatára keresztelt.
44 Jézus is alávetette magát János keresztségének, ezzel is jelezte a bűnös emberrel
való azonosulását. „Az azonosulás kulcsszónak tűnik, mivel a keresztség
egy nyilvános esemény, és kifejezi a hívő részéről a Jézus Krisztus halálával, eltemetésével
és feltámadásával való azonosulását. A világnak megmutatja, hogy
a keresztelendő elszakad régi életstílusától, és Jézushoz, az Úrhoz tartozik. A keresztség
egy jel, hogy az új ország királyához tartozik a keresztelendő; bizonyítja
az elhatározást, igazolja a változást.” 45
„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt…”
A didaskontes autous jelentése ’tanítás’. A keresztséghez hasonlóan nem felszólító
módban van, hanem a tanítványképzéshez kötődően teljesítendő és nem attól
függetlenül. Máténál a fő ige „tegyetek tanítvánnyá” jelentése a többitől elté rően
mintha a keresztelés és tanítás lenne, mert ez a két tevékenység jelenik meg a tanítványképzéshez
kötődve, annak alárendelve. Feltétlen szükséges kitérni arra
is, hogy Márktól eltérően Máté nem a „hirdet” (kérüssó) szót használja, hanem
a „tanít” (didaskó) fejezi ki számára jobban azt, amit mondani akar. „Míg Márk
a hirdet és a tanít szavakat szinonimaként használja, Máté következetesen megkülönbözteti
a két tevékenységet... Máténál a prédikál vagy hirdet mindig a kívülállókhoz
intézett üzenetre vonatkozik, s gyakran áll együtt »az Isten országának
evangéliuma« kifejezéssel... Jézus sohasem »prédikál« tanítványainak – őket
»tanítja«. A zsinagógákban és a templomban is (azaz a hívek között) sohasem
prédikál, hanem tanít.” 46
Bosch szerint Máté tudatosan tért el a gyakorlattól. Az evangélista a tanításon
nem pusztán értelmi tevékenységet ért (ahogyan sokszor mi és az ókori görögök
értették). Jézus tanítása elsősorban nem az értelemhez, hanem az aka-
ATF szemle, 2009/1 • 26