Hamuváros

– Nem látok semmit, amitől meg kéne védeni benneteket – közölte a fiú.
– Legfeljebb némi rémes dekorációt, meg talán egy kis penészt. De azon
fertőtlenítővel könnyen lehet segíteni.
– Egy halott fekszik a bejárat előtt – mondta Bat, gondosan artikulálva
a szavakat. – Nem gondolod, hogy…?
– Szerintem őt már egy kicsit késő megvédeni – vont vállat a fiú –, ha
egyszer meghalt.
Pete még mindig égő tekintettel meredt rá. A füle egyre hegyesebb lett,
és a hangja elfojtottan tört elő a vastagodó metszőfogak mögül. – Jobb lesz,
ha vigyázol, Nephilim – mondta. – Jobb lesz, ha vigyázol magadra.
A fiú értetlenül nézett vissza rá. – Tényleg?
– Szóval nem áll szándékodban semmit sem tenni? – kérdezte Bat. – Így
állunk?
– Megiszom a maradékot – felelte a fiú, és a pulton álló, félig üres pohárra
nézett –, ha nem bánjátok.
– Szóval így áll a Klávé a dolgokhoz, egy héttel a Szövetség megkötése
után? – tudakolta Pete undorral a hangjában. – Egy Alvilági halála nem
jelent nektek semmit?
A fiú elmosolyodott, mire Maia hátán végigfutott a hideg. Annyira emlékeztetett
Danielre, mielőtt ikertestvére nekilátott volna, hogy letépje egy katica
szárnyát. – Mennyire jellemző az Alvilágiakra! – állapította meg. – Elvárjátok,
hogy a Klávé rendezze el helyettetek a dolgaitokat. Mintha a mi problémánk
lenne, hogy egy ostoba kölyök úgy döntött, hogy összevérezi a sikátorotokat…
És itt egy olyan szót használt a vérfarkasokra, amit ők sosem használtak
magukra, egy olyan mocskos szót, ami a farkasok és az emberi nők közötti
tisztátalan kapcsolatra utalt.
Mielőtt bárki más mozdulhatott volna, Bat az Árnyvadászra vetette magát
– de a fiú eltűnt. Miután visszanyerte az egyensúlyát, Bat megfordult, és
körülnézett. A falkának elállt a lélegzete.
• 39 •