Hamuváros

Maryse úgy döntött, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha többé nem ragaszkodik
hozzám.
– Ez nem így működik – rázta meg a fejét Luke. – A ragaszkodást nem
lehet elzárni, mint egy csapot. Főleg, ha az ember gyerekéről van szó.
– Igazából nem vagyok a gyerekük.
– Ez nem csak vér kérdése. Hét éve ők a szüleid, csak velük van olyan
kapcsolatod, ami számít. Maryse egyszerűen meg van sértődve.
– Meg van sértődve? – Jace nem hitt a fülének. – Hogy pont ő van megsértődve?
– Ne feledd, hogy szerette Valentine-t – magyarázta Luke. – Mint mindannyian.
Aztán a lelkébe gázolt. Nem akarja, hogy a fiával is ugyanígy járjon.
Retteg tőle, hogy hazudtál neki. Hogy az az ember, akinek gondolt téged az
elmúlt években, nem valóságos, csak egy cselfogás. Meg kell nyugtatnod.
Jace arcán makacsság keveredett döbbenettel. – Maryse felnőtt ember!
Nem nekem kéne őt megnyugtatnom.
– Ugyan már, Jace! – szólt közbe Clary. – Senkitől nem várhatod el,
hogy mindig tökéletesen viselkedjen. A felnőttek is elszúrnak egy csomó
mindent. Menj vissza az Intézetbe, és beszélj vele józanul. Légy férfi!
– De nem akarok férfi lenni – felelte Luke. – Szorongó tinédzser akarok
lenni, aki képtelen szembeszállni a saját belső démonaival, és inkább azzal
vezeti le a feszültségét, hogy beleköt, akibe csak tud.
– Nos – jegyezte meg Luke –, azt nagyon jól csinálod.
– Jace – vágott közbe gyorsan Clary, mielőtt a másik kettő komolyan
összeveszhetett volna –, vissza kell menned az Intézetbe. Gondolj Alecre és
Izzyre, gondolj arra, velük mi lesz ezek után.
– Maryse úgyis kitalál valamit, amivel megnyugtatja őket. Talán azt
mondja majd, hogy megszöktem.
– Az nem fog működni – rázta meg a fejét Clary. – Isabelle őrjöngött a
telefonban.
• 47 •