Hamuváros

hívta. – Nem találtuk meg – szólt bele a telefonban, még mielőtt a férfi
egyáltalán köszönhetett volna.
– Nem. De én megtaláltam.
Clary kiegyenesedett. – Viccelsz. Ott van? Beszélhetek vele? – Elkapta
Simon éles pillantását, és halkabban folytatta. – Jól van?
– Nagyjából.
– Mi az, hogy nagyjából?
– Összeverekedett egy falka vérfarkassal. Beszerzett néhány vágást meg
horzsolást.
Clary félig lehunyta a szemét. Miért, ó miért kellett Jace-nek éppen vérfarkasokba
belekötnie? Mi szállta meg? Persze ez volt Jace. Egy kamionba
is beleköt, ha olyanja van.
– Talán ide kéne jönnöd – mondta Luke. – Valakinek beszélnie kéne a
fejével, és nekem egyelőre nincs vele szerencsém.
– Hol vagytok?
Luke megmondta. A Vérvörös Hold nevű kocsmában a Hester Streeten.
Clary kíváncsi volt, vajon mennyire lehet elegáns egy ilyen hely. Összecsapta
a telefont, és a felhúzott szemöldökkel őt mustráló Simonhoz fordult.
– Visszatért a tékozló fiú?
– Olyasmi. – Clary feltápászkodott, kinyújtóztatta fáradt lábait, és azt
számolgatta, mennyi idő alatt érhetnek a kínai negyedbe, és hogy érdemes-e
rászánni a zsebpénzt, amit Luke-tól kapott taxira. Végül úgy döntött, nem érdemes
– ha bennragadnak egy dugóban, tovább tarthat az út, mint metróval.
– …veled jöhetek? – ért mondanivalója végére Simon, miután ő is talpra
kászálódott. A Clary alatti lépcsőfokon állt, így majdnem pontosan ugyanolyan
magasak voltak.
A lány kinyitott a száját, aztán gyorsan újra bezárta.
A fiú hangja egészen beletörődőnek tűnt. – Egy szót sem hallottál abból,
amit az elmúlt két percben mondtam, igaz?
• 43 •