Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai 5. (pdf)

13.) MIÉRT MENNY A MENNY?
Égmondáink vázlatos áttekintése előtt beleütközünk a kérdésbe, miért van kettős
neve a magyar égboltozatnak, miért nevezzük égnek is mennynek is?
Maga az ég mintha nem szorulna magyarázatra, annyira világos a szó jelentése, mivel
egybeesik ég, égni igénkkel. Világos dolog, hogy az égéssel függ össze. Maradtak is ránk
régi Tűzég stb. elnevezések. Nem kell nagy elmeél annak a kiderítéséhez, hogy mivel
függ össze ez az elnevezés. Nyilvánvalóan a Nappal. Ebből pedig, a Nap tüzének az egész
égboltra alkalmazásából, könnyű ráeszmélnünk, hogy az égre alkalmazott ég megjelölés
még az ősvallás korából eredhet, és a napistenhittel függ össze. De honnan eredhet, és
valójában mi lehet a jelentése az ég másik nevének, a mennynek?
Régi eleink a maguk ésszerű gondolkodásával arra törekedtek, hogy a világ jelenségeit
jelképekben fejezzék ki. A jelképnek csak akkor volt értelme, ha kifejezte az adott
jelenség lényegét, igazi mivoltát, s ekként mintegy megvilágította elnevezését, olyany -
nyira, hogy jobbára elegendő volt magát a jelképet kimondani, hogy mindenki értse, s
mélyebben értse a felmerült jelenséget, mintha csak nevét ejtették volna ki. A régiek
tudták, nagy felelősséggel jár a szó, a tárgyak, jelenségek megnevezése: felelősséget visel,
aki kimondja s az is, aki hallja az igét. Jelképek, ősképzetek sűrű s számunkra már titkosnak
tetsző rendszere alakult ki az évezredek folyamán, amelyet jószerint megközelíteni
se tudunk.
A régiek felfogása - megfigyelése - szerint minden földi élet az ég száguldó titokzatos
lényétől, a Naptól ered. A Napot tartották minden jó eredőjének és a termékenység kútfejének,
földi jelképét pedig a hím nemzőerő megtestesülésében, a Naphoz hasonló
száguldásra képes fehér ménlóban, az ősi termékenységkultuszok megszemélyesítőjében
találták meg. A fehér ló a régi magyarok jelképtárában egyértelműen a földi világot meg -
termékenyítő Napot képviselte. Általa lett az ég, a menny, vagyis a mén hona, az égi
mén országa, csekély névalak változással: menny, vagyis vallási vetületében mennyország.
A mén, a mén, a mén! - a termékenység jelképe! - S tudjuk, hajdanta, régidőben
világszerte el voltak terjedve az élet továbbadásának szentségét hirdető, életközpontú
termékenységvallások. A ménről nyerte az ég gyönyörű menny nevét. A menny tehát
ősi elképzelések szerint A termékenység hona, a mén országa, vagyis mennyország.
Ősvallásunknak egy szerény szilánkja ez a szó, mégis mélyre világít. Az égi ménnek,
a mennynek ez az országa ugyanis, miként az elmondottakból kivehető, merőben más
volt, mint ama mennyország, amelyet az ősnyomok torzított átvételével a judeo-krisztianizmus
alakított ki. Ki ne látná, aki tekintetét erre veti, hogy ősi mennyország, a mén
országa igaz és természethű volt, mindenben a valóságot tükröző, miszticizmus nélküli
és a valóságnak megfelelő: a Nap révén az élet fenntartója, az áldott Nap áldott országa,
a mennyei termékenység hona. Ebből bontakoztatták ki a felhők fölött tanyázó
angyalkás mennyország misztikus képzetét.
183