Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai 5. (pdf)

miként ezt a Fehérló-monda tartalmazza. Megállapodást köt vele, ha úgy tetszik,
szerződést a jogtalan bitorlóval, szerződést, amely előtt vaksi ellen-historikusaink
értetlenül állnak, vagy szándékosan félremagyarázzák.
Minek ez a jelképes megállapodás,
– ha Árpád ősi jogon veszi vissza ősei birtokát?
– ha rendelkezésére áll a szükséges katonai erő?
– ha isteni, természetfölötti erők elrendelését teljesíti?
Kövessük éles figyelemmel Névtelen Jegyzőnk beszámolója alapján a Fehérló-monda
tényeit. Árpád mindenekelőtt az ősi birtokjogra hivatkozik: „Az én ősapámé, a nagy
hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig,
ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól
félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága
kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó
folyóig elterülő földet.” (Anonymus 1200 k./1975, 92-93.).
Árpád még a következőket kéri:
– két korsót teli a Duna vizével,
– egy nyaláb füvet Alpár homokjából.
Vagyis összefoglalva: Árpád földet, vizet, füvet kér a bolgárszláv helytartótól. A föld
(a homok), a víz (a Duna), a fű (a termény) magát az egész országot jelenti, vagyis a
megállapodás az ország átadását, visszaadását jelképezi. Ennek fejében Árpád vezér az
alábbi ajándékokat küldte a bolgárszláv vazallus fejedelemnek:
– tizenkét fehér lovat,
– tizenkét tevét,
– tizenkét kun fiút,
– tizenkét leányt,
– tizenkét hölgymenyét prémet,
– tizenkét nyestbőrt,
– tizenkét aranyos köntöst.
Árpád ajándékainak száma tehát hétszer tizenkettő! Lehetetlen nem meglátni ebben
a jelképiséget. (Szédületes, hogy eddig mégsem figyelt fel senki erre.) Világossá teszi ez
azt is, hogy az egész Fehérló-monda szkíta jelképiségre épül. Aki jelképiségét, jelképeit
nem fogja fel, az semmit sem érthet meg az egészből. Tizenkét csodálatos ajándék - hétszeresen!
Mit árul el, mit mond ez nekünk? Hétszer tizenkétszeres pazar ajándék az Alpár
homokjának füvéért, a Duna kétkorsónyi vizéért! Mi ez? Ki ne tudná: a hét a legősibb
mágikus számok egyike. A tizenkettes szám ugyancsak az: eleink felfogása szerint az
elemi számok teljessége. Tizenkét hónapra oszlik a Napisten teljes évi körforgása. Tizenkét
hónap egy esztendő. Négyszer három, azaz a négy, három hónapból álló évszak.
Jeleztük már: a fehér ló - a Napisten földi képmása. Tizenkét fehér ló - ezzel kezdődik
Árpád ajándékainak sora -: tizenkét Napisten képmás. Árpád az idők teljessége, a Napisten
nevében veszi vissza örök birtokul a magyar nép számára a Kárpát-medencét.
Mindehhez hozzá kell tennünk: a Fehérló-monda nem áll ellentétben azzal, hogy
Árpád az ősi felségjog alapján veszi vissza a Kárpát-medencét. Ellenkezőleg: a Fehérlómondában
szereplő megállapodás kiegészíti, megerősíti, mindenre kiterjedővé teszi a
honvisszavétel tényét, ugyanis az ősi jogon és katonai végrehajtáson túl a bitorlóval
kötött békés megállapodás révén is szentesíti és végérvényesíti a honvisszavétel tényét.
199