Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai 5. (pdf)

3.) ŐSI NAPISTENHITÜNK AZ EMBERISÉG EGYETEMES ŐSVALLÁSA VOLT
Napistenhit! Ősvallás! Emberiség boldogkora, Aranykor! Nemzeti boldoglétünk
őshite s őskora! Szabad emberi élet és igazság kora! Klerikális rágalmazóink a magyarellenes
vádak kieszelésében addig mentek el, hogy eleinket istentelennek bélyegezték. E
vád erkölcstelensége rögtön kiviláglik abból, hogy a vádlók az áldozattól bitorolják el
magát a kincset, amit magunkának tüntetnek fel. Az Isten - mint szó és fogalom - bármilyen
megdöbbentő is legyen, kétségkívül a „pogánynak”, „istentelennek” bélyegzett
magyar ősvallás tulajdona. Igazolja ezt a szó maga éppúgy, mint a vallástörténelem
(Ipolyi 1854/1987, 1-3.), a néphagyomány, és maga a magyar nyelv.
Íme néhány istenkedvelő vén név az ősvallás korából:
Isten cipókája - lóhere
Isten kalácsa (v. istenke) - Hold és holdfű
Isten korbácsa - rezeda
Isten kenyere - libatalp (növény)
Isten pohárkája - helxine (növény)
Isten szakálla - árvácska
Isten tehénkéje - katicabogár
Istenimádó sáska - ájtatosmanó
Istenfa - ősz táján virágzó sárgavirágú üröm (Innen eredhet az Istenfáját! kiszólás).
Idetartoznak, sok más között, az istennevet viselő csillagok is. Mondanunk se kell
tán, hogy mindezek nem Jehovára, hanem magyar istenekre vonatkoznak.
Krónikáink alapján bárki meggyőződhet róla, hogy a magyar az Isten népe volt. Isteni
erők buzdították és segítették ősidők óta a magyarokat hazájuk megannyi vissza -
foglalásában. Krónikások lejegyezték, és ősmondai tények bizonyítják, hogy Nimród,
Magor és Hunor, Kattar vezér és Bendegúz, Atilla, Álmos és Árpád mind-mind a természetfölötti
erők kiválasztottja, küldötte volt. Árpád hadait például, krónikásaink
tanúsága szerint, a hazarabló judokrisztián görög-bolgárszláv hadakkal szemben a Mindenség
Istene segítette mindújra győzelemre.
A napistenhit volt minden vallások eleje, kútfeje, s kétség se férhet hozzá, mindeddig
ez volt a legmagasztosabb vallás. Ennek a vallásnak legfőbb jellegzetessége az volt, hogy
mindenki egységesen azt vallotta, az egész emberiség, annak minden tagja, mégpedig
minden rábeszélés, nyomás, kényszerítés nélkül. Ezen utóbbiak csak a későbbi, egymással
torzsalkodó, és a maguk kizárólagosságát érvényesíteni akaró vallások szüleményei.
Az ősvallás nem ismert hazugságot. Mentes volt minden misztifikációtól, életidegen
csűrés-csavarástól, körmönfont, lélektévesztő rabulisztikától. A magyar ősvallás nem
szolgált semmiféle hatalmat, sem világi vagy egyházi hatalmi intézményt. Nem is volt
rá szüksége. Nem is voltak intézményei, hatalmi szervezetei, nem kényszerített senkit
semmilyen módon a maga táborába. Nem nevelt szolgaságra, önalávetésre, csont-merev
és hazug dogmák szolgai elfogadására, s nem tiporta meg, nem korbácsoltatta meg és
nem ölte meg azokat, akik nem vetették alá vakon magukat tantételeiknek. Nem szolgaságra,
de szabadságra nevelt, arra, hogy minden egyes ember - isteni erők
megtestesülése, s önmaga szellemi és személyi kiteljesedéséhez elidegeníthetetlen joga
van. S joga van a teljes emberi szabadsághoz, beleértve a legbensőbb, legszentebb hitbéli
meggyőződés, a véleményszabadság jogát.
Fordítva viszont szégyenletes lelki nyomorúságnak, elaljasodásnak ítélt minden
170