14. oldal 10. oldal 29. oldal - Intarzia Fabula

16 a fa kultúrája
Hintóra kérezkedõ autósok
Nagy József tulajdonképpeni mestersége a kerékgyártás
„Autóban nem nagyon szeretek ülni, így inkább a hintóval járok,
nyilván nagy feltûnést keltek vele, ahol csak megfordulok” – meséli
a hintókészítõ, akit, ahányszor csak hintóba száll, hogy ellátogasson
például a testvéréhez, az egyik közeli faluba, többször is megállítják
az autósok, kérve, hogy õk vagy a gyermekük csak néhány
percre ülhessen fel. Szívesen meg is sétáltatja az arra vágyókat, de
el nem adná a hintót.
Amikor elkészült, a csíksomlyói búcsúra hintózott el vele, ahol a
magyarországi látogatók érdeklõdését keltette fel leginkább. A
Csíkszentimrén járó magyarországiak is a hintó csodájára járnak,
õket is vitte már falunézõbe, meséli Nagy József.
Már az elsõ úton, a somlyói búcsún vevõ is akadt volna, de végül
nem történt meg a vásár. „Legalább haza akartam még jönni vele,
mondtam, jöjjön érte pár nap múlva, és eladom, de a vevõ sem jelentkezett,
és már én sem válnék meg a hintómtól, annyira a szívemhez
nõtt”, mondja interjúalanyunk.
A kerékgyártás fortélyai
Kereket már csak megrendelésre és saját
magának gyárt Nagy József, mióta csak
otthon dolgozik a szerszámokkal, forgáccsal
teli mûhelyében. A szentimrei mester fõleg
télen tud a hobbijának élni, nyáron ideje java
részét a mezõgazdaság foglalja le. „Nem
olyan jövedelmezõ a kerékgyártás mint régen.
A kollektív gazdaságban dolgoztam,
kerekeket gyártottam a 60–70-es években,
majd a csíkszentsimoni fafeldolgozó üzemben
fahúzó szánokat, kerekeket készítettem,
és asztalosmûhelyben is dolgoztam tizenhat
évig”, meséli Nagy József.
Mivel a rendszerváltás után nem talált új
munkahelyet, berendezte saját mûhelyét,
ahol külön szerszámtára van a kerékgyártáshoz.
„Kútkeréknek keskenyebbet készítek,
nyírfacsutakból hasítom ki és körbeesztergálom
a kerékagyat”, magyarázza egy
elkészült kereket mutatva. A kerékagyat
úgynevezett perselyfúróval, kerékfejfúróval kell középen kifúrni, ehhez
a munkához pedig két emberre van szükség. „Egy ember tartja
a kerékagyat, miközben a másik a perselyfúróra rakott nyelet hajtja
körbe, így, körbe tolva lehet csak kifúrni az agyat” – magyarázza a
nyélre támaszkodva, a szerszámokat mutogatva a kerékgyártó.
„Német, kovácsoltvas perselyfúrók ezek, többféle méretben, még
az édesapámtól örököltem, egyszer majdnem egy autó árát ígérték
érte magyarországiak, de nem adtam oda” – mondja Nagy.
A kifúrt kerékagyon kiméri a cserefa küllõk helyét, a kerékagyra
vaskarikát tesz, hogy ne hasadjon el, miközben a küllõket, szaknyelven
„fentõket”, többkilós kalapáccsal veri bele a kerékagyba, a küllõk
végét pedig végül bokázógéppel simítja le. „Szalagfûrésszel
bükkfából vágom ki a kerékfalakat, a bükkfa a legjobb erre, mert az
keményebb, és jobban ellenáll a víznek, nedvességnek, a kerékfal
darabok közé pedig vaslemezkéket helyezek a befûrészelt hézagokba,
hogy ne mozdulhassanak el, majd végül vasazat kerül rá, ami
még jobban összetartja” – magyarázza a kerékgyártás technikáját
Nagy József.
Nagy József úgy döntött, nem éri be egy hintóval, hatszemélyes,
kétlovas szánt is készített az unokáinak, és egy nyitott hintón
is dolgozik már, amivel majd lóversenyre szeretne járni.
„A falvak közötti lóversenyen indulnának, és a fiammal ülünk
majd a bakon”, mesél terveirõl a készülõ versenyhintót mutatva,
aminek az alváza szintén egy eredeti darab, melyen csak a rúugókat
kellett újra cserélni.
A juharfa hintó más technikával készül, oldaldeszkáit összeragasztotta,
majd ezután vágta formára. A hátsó karzat elkészítése
van még hátra vasból, fatámlával.
Termopánablak házilag
Keréken, hintón kívül Nagy József mindent gyárt, ami fából elkészíthetõ,
és ablakot, ajtót is javít, ha megkérik. „Mióta a termopán
ablakok bejöttek divatba, nem rendelnek ajtót, ablakot sem, bútort
is készítettem, azt viszont mind megvették, így nekem nem maradt”
– nevet legyintve. Most éppen termopánmásolattal próbálkozik,
asztalosmûhelyben dolgozó fiai segítik tanácsokkal az újdonság
elkészítésében. „Enyvezem és összepréselem a kivágott keretdarabokat”
– mutatja készülõben lévõ találmányát, amit egyelõre magának
szánt, de ha lesz igény rá, másnak is készítene.
Székely Zita