LIV. évfolyam 10. szám - Országos Katasztrófavédelmi FÅigazgatóság
LIV. évfolyam 10. szám - Országos Katasztrófavédelmi FÅigazgatóság
LIV. évfolyam 10. szám - Országos Katasztrófavédelmi FÅigazgatóság
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
20<br />
sport<br />
Aki újra és újra legyõzi önmagát<br />
Balogh Róbert tûzoltó hadnagy szeptember nyolcadikán hat óra alatt 66 kilométert és 754 métert futott. Nem a buszt<br />
késte le és nem is kergették: a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság iparbiztonsági fôfelügyelôségének<br />
munkatársa szenvedélyes futó. Idôeredményével harmadik helyezést ért el a balatonalmádi ultrafutó bajnokságon. A<br />
kiváló sportteljesítmény kapcsán futásról, meditálásról, önismeretrôl beszélgettünk az eredeti végzettségét tekintve<br />
agrármérnök iparbiztonsági fôelôadóval.<br />
•<br />
Két héttel a balatonalmádi megmérettetés<br />
előtt Jászberényben szintén harmadik<br />
lett a Zagyvamenti Maratonon. Mégis nagyon<br />
szerény, amikor a futásról kérdezik.<br />
•<br />
A sport számomra hobbi. Nem készülök külön<br />
edzéstervvel egy-egy versenyre. Kitűzöm<br />
a célt, és boldog vagyok, ha sikerül teljesíteni.<br />
• Mikor kezdett el futni?<br />
2006-ban, amikor tűzoltónak jelentkeztem,<br />
•<br />
lelkiismeretesen készültem a fizikai alkalmasságira.<br />
Előtte nem sportoltam, sőt a középiskolai<br />
testnevelésórákat sem soroltam a kedvenc<br />
elfoglaltságaim körébe. Aztán vonulós<br />
tűzoltó lettem és olyan közegbe kerültem, ahol<br />
a futás napi rutinnak számított. Amikor délutánonként<br />
a szakmai alapfokú tanfolyam órái<br />
véget értek, a bajtársaim futni indultak. Egy<br />
idő után én is kedvet kaptam, és elkísértem<br />
őket. Békéscsabáról az Országos Katasztrófavédelmi<br />
Főigazgatóság Iparbiztonsági<br />
Főosztályára kerültem, 2011 februárjától dolgoztam<br />
Budapesten. A fővárosban<br />
kiváló sporttársakkal edzhettem,<br />
szerettem azt az időszakot. A<br />
szervezeti átalakítás óta ismét<br />
szülővárosomban, Békéscsabán<br />
teljesítek szolgálatot. A<br />
munkám szeretete és<br />
a futás szenvedélye<br />
itthon is megmaradt.<br />
• Mikor kapta el a versenyszellem? •<br />
•<br />
Amikor tűzoltó lettem, hosszabb távokat<br />
kezd tem futni. Az első versenyre 2009-ben<br />
•<br />
neveztem. A debütálás jól sikerült, a középmezőnnyel<br />
futottam célba a félmaratonon.<br />
Októberben pedig már maratont futottam. Ez<br />
a hirtelen távnövelés nem volt megterhelő,<br />
hiszen 2006-tól 2009-ig csak edzettem és<br />
gyakoroltam. A 42,2 kilométeren persze küzdenem<br />
kellett. Végül helytálltam, és az első<br />
•<br />
időeredményemet azóta már több mint húsz<br />
perccel megjavítottam. Azt hiszem, bátran<br />
állíthatom: a középiskolás, testnevelésért<br />
nem lelkesedő gyerekből sportimádó felnőtt<br />
lett. Ez a lételemem, ha úgy tetszik, a futás,<br />
úszás, biciklizés a hobbim. De nem csak művelni<br />
szeretem, ha netán marad még szabadidőm,<br />
kézilabdameccsekre járok nézőként,<br />
szurkolóként.<br />
•<br />
Melyik sportesemény volt a legemlékezetesebb?<br />
•<br />
Több félmaratonon, maratonon indultam<br />
már. Nemcsak Budapesten versenyzek, hanem<br />
kisebb településeken, vidéken is rajthoz<br />
állok. A futás révén külföldre is eljutottam<br />
már, az idén áprilisban Milánóban futottam.<br />
Szerencsére városnézésre is maradt időm.<br />
Magával ragadó volt a hangulat és az<br />
olasz emberek kedvessége. Azért a<br />
legszívesebben itthon futok – erdőn,<br />
mezőn, országúton. Szeretem a Hortobágyot,<br />
amikor júliusban délibáb<br />
remeg rajta. A pusztában futni, megküzdeni<br />
a tikkasztó meleggel, az bizony<br />
összehasonlíthatatlan élmény.<br />
Páratlan a szekszárdi borvidék panorámája<br />
is. Lenyűgöző ott<br />
félmaratont futni.<br />
Ha jól tudom a Kékestetőre sem túratempóban<br />
gyalogol…<br />
De nem ám! És noha a csúcsfutás csupán<br />
11,6 kilométer, de végig meredek szakaszon<br />
kaptatok fölfelé. Nagy a szintkülönbség, majdnem<br />
hétszáz méter. Legalább akkora az öröm<br />
is, amikor felérek.<br />
Ahogy hallgatom, úgy tűnik, a futás<br />
egyben a pihenés is …<br />
•<br />
Egy-egy edzésen mindig annyit futok, amenynyi<br />
jólesik. Nyáron gyorsabban, meg-megállva<br />
egy frissítőre a jó öreg kék közkutaknál, télen<br />
a hideg levegő miatt valamivel lassabban,<br />
speciális ruhában. Ha valamiért néhány napig<br />
elmarad a futás, nagyon hiányzik. A tempó<br />
mindig benne van a lábamban. A futás magányos<br />
sport, de azért olykor csapatban „dolgozunk”.<br />
Beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk,<br />
vagy közösen teszünk meg egy-egy távot. A<br />
Balatont is csapatban futottam körbe. A híres<br />
Békéscsaba-Arad-Békéscsaba maratonra is<br />
a tűzoltócsapattal szoktam nevezni. Ez a verseny<br />
kemény erőpróba, mert végig országúton<br />
haladunk és általában nagy a hőség. Minden<br />
évben szép kihívást jelent. Ha eljutunk Aradra,<br />
másnap még haza is kell jönni. Mióta futok, alaposan<br />
megtanultam, hogy amit elkezdünk, azt<br />
bizony be is kell fejezni.<br />
•<br />
Mi a cél?<br />
Egyre hosszabb távok lefutása. A mostani<br />
•<br />
hatórás verseny már ultratávnak számít. Nem<br />
a sebességem növelése az elsődleges cél,<br />
hanem az állóképességem fejlesztése. Az<br />
ilyen versenyeknek varázsa van. Futás közben<br />
végiggondolom az élet dolgait, és persze<br />
feszegetem a fizikai határokat. Jó érzéssel<br />
tölt el, hogy legyőzhetem önmagam.<br />
Dr. Nagy Szilvia
Change language