értekezés - PTE TTK FI - Pécsi Tudományegyetem

2.5. Az urbanizáció térszerkezetet befolyásoló hatásai
Az intenzív társadalmi változások, a gyors technikai fejlődések és az
életszínvonal emelkedésének korában szükséges megvizsgálni azokat a folyamatokat,
melyek a városok számának növekedésével járnak. Napjainkban megfigyelhető
tendencia, hogy a népesség nagy része városokban lakik. A települések és az őket
körülvevő környezet egyensúlya megváltozik. A városok egyre inkább elveszítik
egységüket, a határok elmosódnak. A folyamatok hatást gyakorolnak a térszerkezetre,
mely eredményeként a városi lakosság magasabb színvonalú kulturális, egészségügyi,
oktatási ellátást és jobb életformát igényel. A teljes városkép és a lakosság életritmusa
nagymértékben átalakul. Az urbanizáció eredményeképp a lakosság életfeltételei
javulnak, ugyanakkor a folyamatok a gazdasági változások és iparfejlesztés
következményeként számos kedvezőtlen környezeti hatás alapjává válhatnak. A fejezet
áttekinti az urbanizáció hatására végbemenő változásokat, melyek hatottak a lakosság
élet-és munkahelyi körülményeinek alakulására. Megváltoztatták a szabadidő
eltöltéséhez, a kultúrához, a szórakozáshoz való viszonyulást.
Az új típusú városok kialakításával átalakult Magyarország településszerkezete.
Az ország településhálózatának átalakulására 1949-től az erőltetett iparosítási
folyamatok hatására felgyorsult urbanizáció volt jellemző. A mezőgazdaság
kollektivizálása következtében elvándorlás történt a falvakból a városok irányába,
jellemző volt a centralizált hatalomgyakorlás (GERMUSKA P. 2001, 2002, 2003).
A térszerkezetben lezajló urbanizációs folyamat vizsgálata kapcsán Enyedi
György és Becsei József munkái tekinthetők kiindulópontnak. A városodás folyamata
az urbanizáció mennyiségi oldalát, egy adott térség lakosságának városban élő
hányadának mértékét határozza meg, illetve a városba áramlás ütemét fejezi ki. A
városiasodás a minőségi oldalt jelenti, azaz a városban élő lakosság életkörülményeiben
bekövetkezett pozitív jellegű változást. Az urbanizáció az egész településrendszert
átfogó folyamat, melynek során a lakosság lakóhelyét megváltoztatja, foglalkozást
cserél, szokásrendjét, környezetéhez való viszonyát átalakítja, infrastrukturális
helyzetében generális fordulat következik be (ENYEDI GY. 1989, BECSEI J. 2004).
A városfejlődés első szakasza a városrobbanás, majd következik a relatív
koncentráció, eztán a dezurbanizáció, amelyet a reurbanizációhoz való visszatérés
követ. Magyarországon ez a folyamat az 1980-as években még csak nyomokban
érvényesült, elsősorban a főváros környékén. A rendszerváltozást követően az 1990-es
évektől kezdődően az urbanizációs folyamatok felgyorsultak. Napjainkban érvényesülő
tendencia, hogy urbanizált régiók jönnek létre, melyek ismérve a többközpontúság
(ENYEDI GY. 2004). Kiemelten fontos volt az újraelosztási rendszerben elfoglalt hely,
amely meghatározta a forrásokhoz való hozzájutás mértékét. A célok között szerepelt
Budapest ipari és területi túlsúlyának, valamint a hagyományos ipari régiók szerepének
csökkentése. A meglévő központok túlterheltségét új városok létrehozásával oldották
20